Éghajlat Könyvkiadó strana 2 z 2

A három neves közgazdász publicista dialógusa és gyakran önvívódása nemcsak a közelmúlt eseményeit veszi számba,hanem nagyobb történeti összefüggésbe helyezve, azok tágabb hátterét is igyekszik megvilágítani.

"Az "Iszlám és kard" című könyv szerzője majd ötven éven át kommentálta a Közel-Keleten zajló eseményeket a Magyar Rádió külpolitikai műsoraiban. Volt, amikor mindössze fél óra telt el azután, hogy letépte a telexgépről a történtekről hírt adó jelentést, mint történt ez a müncheni véres tragédia idején. Máskor a helyszínről jelentkezett, ahol részese lehetett olyan történelmi eseményeknek, mint amilyen a jóm kippuri háború volt vagy a Sínai-félsziget visszacsatolása. Ónody György most megjelent könyve tulajdonképpen azoknak az eseményeknek summázása, összefoglalása, amelyekről a kommentárokban, helyi tudósításokban és hosszabb lélegzetű műsorokban nap mint nap alkalma volt beszámolni, és amelyekből természetesen nem maradhattak ki a korábbi fejlemények, az arab történelem sem. Ami ugyanis ma történik a Közel-Keleten, annak nagyon sokféle, sokféleképpen értelmezett és nem egykönnyen megfejthető politikai, gazdasági és vallástörténeti előzményei vannak. Lehetnek, akik a könyvben szereplő, immár történelmi személyiségeket és történelmi fordulatokat másként értelmezik, mint a szerző. Nemcsak az események bonyolultsága teszi ezt lehetővé, hanem az is, hogy a sokfajta külső és belső érdek miatti homályon nehéz áttörni. A könyv mindezek mellett sok érdekes adalékkal szolgál napjaink közel-keleti eseményeihez." (N. Rózsa Erzsébet)

Márai Sándor/1900-1989/ a 20.század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült,élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte,de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műfajú alkotásait. Manapság szinte vala mennyi világnyelvre lefordították regényeit,s általában úgy becsülik, mint az európai polgári szemlélet és hagyomány utóvédjét. Jelen monográfia az élet és mű ma ismert teljességét tárja föl,bepillantva az író rendkívül eredeti gondolkodásába és irodalmi elveibe is.

Minden élet lezárul a halállal.Általában akkor írunk valakiről történelmi értékelést, amikor az illető már meghalt és ez szükségképpen torzítja a képet.Itt a 20.század két szörnyalakja,két diktátor/Hitler és Sztálin/életüknek-tetteiken túl-van egy olyan dimenziója,amit érdemes volna jobban megvizsgálni mint általában eddig tették. Ők az emberi lehetőség szélsőségei voltak,éppen úgy ,ahogyan egy rendkívüli művész is az ,aki az emberi tehetség végső határain mozog.Ez a két "szabálytalan"ember szintén az emberi magatartás szélsőségét képviselte.Ha "megértjük" őket,pontosabban:megfejtjük ennek az emberi magatartásnak a mechanizmusát,akkor valószínűleg önismeretben is gazdagodunk-magunkat is jobban meg tudjuk érteni,látván, milyen magból milyen fa tud kiterebélyesedni. Hitler és Sztálin halálával az ilyen fajta emberi magatartás nem tűnt el a világból.A tudatos szembe- szállás, a szembenállással való megelőzés az emberiség és az emberiesség szükséges önvédelme.

Végh Attila eddig megjelent filozófiai esszékötetei mind arról tanúskodnak, hogy a szerzőt az emberi léttapasztalat nyelvi megragadhatósága érdekli. Célja - ha körülhatárolható ez egyáltalán - létezésünk alapkérdéseinek föltárása. Ennek érdekében az ókorra tekint vissza, megpróbálja szólásra bírni a görög hagyományt. Saját bevallása szerint a legboldogabb akkor volna, ha az olvasó maga válaszolná meg - talán öntudatlanul is - a kérdést: mi közöm nekem ma mindehhez? "A torzó tekintete" Rilke híres versére utal, melyben Apollón fej nélküli szobra azt közli velünk, hogy életünket meg kell változtatnunk, ha azt akarjuk, hogy méltó legyen a létről való gondolkodás hagyományához. A költő-filozófus szerző többek között a mitikus gondolkodás mibenlétét és relevanciáját, a természet és a táj hermeneutikáját, a görög drámatörténet és esztétika ontológiai vetületeit, a művészet igazságát, Hamvas Béla görögségképét, a katarzis létrejöttét vizsgálja. A kép, amely az olvasóban kialakul, mégsem kaleidoszkópszerű törmelékrajz. Ha elmondható volna, hogy mi az, ami ehelyett az olvasó elméjében kirajzolódik, akkor ezt a könyvet nem volna érdemes elolvasni.

Munkácsy Mihályt művészettörténet-írásunk a század egyik legjelentősebb magyar és európai művészeként és a 19.századi festészetünk egyik megújítójaként tartja számon.Sokak véleménye szerint máig ő a legünnepeltebb és legnagyobbnak tartott magyar festő,akinek kiállításaira napjainkban is -miként már életében- milliós tömegek kíváncsiak.Hatalmas életműve műfajokban és stílusokban rendkívül gazdag,és szervesen kapcsolódik az európai stílusirányzatokhoz. Az Éghajlat Könyvkiadó által most kiadásra került reprezentatív angol nyelvű albumban 173 műalkotás található,köztük olyanok is, melyek eddig még nem jelentek meg más kiadványban.

E díszes album bepillantást ad a régi Magyarország világába. Az illusztrációs anyag törzsét George Edwards Hering (1805-1879) festő alkotásai alapján készült litográfiák és Ludwig Rohbock nürnbergi metsző, rajzoló, akvarelljei, tusrajzai adják. Hering művei egyedülállóak a veduta (látkép, kilátáskép) műfajában, festői látásmódja és a természet fensége előtti hódolata minden darabján érezhető. A magyarországi utazásai során készített, fekete-fehér litográfiákban reprodukált alkotásait Sketches on the Danube, in Hungary and Transylvania címmel adta közre. A 19. századi magyar vedutafestészet legjavát bemutató Magyarországi utazások fontos kortörténeti dokumentum, hiszen az alkotások egy-egy település, városrész többé már soha nem látható képét adják vissza - sajátos időutazásra invitálva az Olvasót.

Ajánljuk mindazoknak akik szeretik és féltik, fölfogják ragyogását és pusztulását, látják nagyságában s összetettségében, zavarában és büszkeségében, ínségében bőségesen utat vesztve útjelzőként, gyarapodás nélkül megfogyatkozva, azoknak, akik tudják mi a dolguk, hol a helyük, az édesapáknak és az édesanyáknak, a tanítóknak és a lélekben gazdagítóknak, az ismert és ismeretlen mártíroknak, szeretteinknek, különösen a tisztaszívűeknek, hogy felemelhessék fejüket amikor eljön az idő, és újra és újra kimondják nevedet Édes Hazánk Magyarország!

Ez a könyv annyiban különbözik a hasonló témájú írásoktól, hogy a családi események élményszerű elmesé­lésén túl korrajzot ad, és választ keres a címben megfogalmazott kérdésre is. Tagadó és igenlő érveket a szerző saját középosztálybéli, közhivatalnok családtagjainak élettörténeteiből merít. A könyv első generációs szereplői: a köztisztviselői pályafutásának jelentős részét a Monarchia idején telje­sítő nagyapa és családja. Testvére budapesti rendőrfőkapitányként már a húszas években veszi fel a küzdelmet mind a szélsőbal-, mind a szélsőjobboldali erőkkel. Sógora a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitká­raként ment nyugdíjba, ezután gazdálkodni kezdett saját földjén, 1951-ben kuláklistára került. Az apa és testvérei (a második generáció) a két háború közötti időszakban kezdték meg különböző intéz­ményekben a közügyek szolgálatát, de pályájukat derékba törte a történelem. Az állampárti-pártállami idő­szakban valamennyiüket érintette a politikai okokból történő állás- és vagyonvesztés, de nem volt ismeretlen számukra a hadifogság és a börtön sem. Ebben a környezetben érdekes színfolt a szerző édesanyja, az írónő, Török Sophie költő barátnője, szellemi és irodalmi hagyatékának gondozója. A harmadik generációs vonulat a szerző és tizenkét unokatestvére, akik a II. világháború idején születtek, felnőtt életüket részben Magyarországon, részben emigrációban töltötték. Közös gyermekkori fényképük 1947-ben készült, 40 év múlva 1987-ben ismét találkoztak. Ők is megpróbálták túlélni a 20. századot.

"A magyar történelem nagy alakjaival sokféleképp ismerkedhetünk. A történettudomány tényeit egészítheti ki az irodalom a maga szubjektív töltetével. Aligha van izgalmasabb olvasata a múltnak, mint amit a különböző korok költői kínálnak. Milyen kép rajzolódik ki Attiláról Zrínyi, Ady vagy Tornai József verseiben; Szent Istvánról Babits, Pilinszky vagy Nagy Gáspár tollán? Hogyan látja Széchenyit Arany, Weöres vagy Ferenczes István? Álmos herceg, Szilágyi Erzsébet, Esze Tamás, Görgei Artúr és Nagy Imre is megelevenednek e gyűjtemény lapjain. A történelmi-lírai panoptikum páratlanul gazdag, az olvasó kedvére válogathat az arcképek, olvasatok között. Arra is rádöbbenhetünk, hogy történelmi példára, mintára mindig szükségünk van. Nem nélkülözhetjük nagyjainkat." (a Kiadó)