Európa Könyvkiadó strana 138 z 143

Agyatlantisz ősi szigetvilág az Óperenciás-tengeren túl, valahol a komédia és a tragédia határvidékén. Éghajlata abszurdba hajlik. Morbid légköri frontok uralják. Lakossága fokozott koponyaűri nyomásnak van kitéve, következésképpen az idők során szétesett kontinensen az általános agyi keringés folyamatosan károsodik. Szélsőséges esetekben a betegek állapota oki kezelést nem tesz lehetővé, megnő a fatális kimenetel esélye, dehidrálás (húgyhajtó alkalmazása) javallott. Az abszurd ragályos, olvasókra is veszélyes, így két választásunk marad: sírunk vagy nevetünk.

Dickens utolsó nagy alkotói korszakában, 1854-ben jelentette meg a "Nehéz idők"-et. Részben hagyományos dickensi mű ez: társadalomjobbító harcának eredményes, tényleges változásokat hozó állomásai, a dologház, az adósok börtöne, a jogszolgáltatás, a kíméletlen iskolarendszer leleplezése közül most az ipari forradalom utáni munkássors sivárságának, kilátástalanságának bemutatása került sorra. Annyiban pedig teljesen új, hogy előtte az angol irodalomban senki nem foglalkozott a gyárvárosok szegényeinek világával, a munkáscsaládok tudatlanságával, reménytelenségével, alkoholizmusba menekülésével. A helyszín a képzeletbeli észak-angliai gyárváros, Coketown. Gradgrind, az utilitárius elveket valló iskolaigazgató csakis tényeket óhajt a nebulók fejébe verni, képzeletről, "csodálkozásról" hallani sem akar. Ebben a szellemben neveli két gyermekét is: Louisa leányát, akit a lelketlen gyároshoz, Josiah Bounderbyhoz ad feleségül, és fiát, Tomot, aki Bounderby bankjában kap állást. A két fiatal addig éli szeretetlen, örömtelen életét, míg a haszonelvű gondolkodásmód majdnem minden emberséget kiöl belőlük, s egy jóravaló munkás életét is tönkreteszik. Hajdani iskolatársuk, a vándorcirkusz bohócának lánya, a képzelet, a "csodálkozás" gyermeke, Sissy mutat végül utat nekik, hogy legalább valamit helyrehozhassanak mindabból, amit az előző generáció - tanítók, "reformerek", politikusok - elrontott. A nagy történész, Macaulay helytelenítően "komor szocialista" műnek nevezte a regényt, a kapitalista társadalom korabeli romantikus bírálói, John Ruskin és William Morris viszont lelkesen magasztalták, George Orwell pedig a benne megnyilvánuló "nemes haragot" dicsérte. A könyvből készült 1977-es, John Irvin rendezte angol tévéfilmsorozatban többek között Patrick Allen és Edward Fox alakította a főszerepeket.

Virginia Woolf műve igazi ritkaság: családregény. Három generáció megannyi tagjának életútján követi nyomon a modern angol társadalom kialakulását. Az első nemzedék, a Pargiter család és oldalágai a késő viktoriánus nagypolgárságot képviselik. A regény nagy részét e középnemzedék élete, radikális változásokra, társadalmi felelősségvállalásra törekvése tölti ki. Ez a prousti színekben és ízekben gazdag, szépséges "London-regény" (amelynek esszépárja az ugyanekkor készült Három adomány) Woolf legsikeresebb műve volt a maga idején: sokáig vezette a New York Times bestsellerlistáját, és összesen öt hónapig szerepelt rajta.