Európa Könyvkiadó strana 131 z 143

A XVI. századi Franciaország, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam hetedik kötetében, amelyben immár Siorac márki fia játssza a főszerepet, egyre csak libben, röpül a szoknya. Nem csoda, hiszen az ifjú Sioracról elmondhatjuk, hogy nem esett messze alma a fájától, éppoly szenvedélyes és gáláns, kalandvágyó és bátor, eszes és nemes lelkű, mint édesapja. A kor pedig IV. Henrik uralkodásának utolsó három esztendeje, az 1607-től 1610-ig terjedő időszak is mintha a léhaságnak kedvezne. Egymást érik a lakomák, táncjátékok, lépten-nyomon szerelmi kalandokat hajszoló donjuanokkal, ledér főrangú hölgyekkel, felszarvazott, mégis elnéző férjekkel találkozik az ember a bálok forgatagában. De a csillogó felszín kegyetlen, véres valóságot takar: cselszövések, összeesküvések közepette a király két fronton harcol. Az országon belül a fanatikusokkal küzd, akik tűzzel-vassal pusztítják a protestánsokat, az országon kívül a Habsburgok egyeduralmi törekvéseivel kell szembeszegülnie.

Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? - kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott... Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma Szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó. És mégis?... És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit...? Kinek volt útjában a szép fekete Victoria? Ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát...? Rejtély az Antillákon! De sebaj: mindenkit megnyugtathatunk - Miss Marple fölött eljárt az idő, de a bájos öreg hölgy mégsem hagyja magát. Kötögetés, csevegés, némi kis finom hallgatózás - és a rejtély nem marad örökre Rejtély!

Lehet-e izgalmasabb megszólalás, mint amikor költő vall az írói mesterség titkairól? Hát még ha ez a költő Kosztolányi, aki éles szemű kritikus, kiváló tollú esszéista és személyes indíttatású értekezések szerzője is volt, s nem mellesleg a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze. Kosztolányi hírlapi tárcában, folyóiratbeli tanulmányban, nyílt levélben foglalt állást élmény és eredmény, hatás és nyelvi megformálás összefüggéseiről. Válogatásunk, melyet az alkotás lélektanáról és a stílus titkairól szóló írásokból készítettünk, Kosztolányi esztétikai ábécéjének foglalata. Ajánljuk mindenkinek, aki máig érvényes szempontokat keres irodalmi művek megítéléséhez, és eligazító szavakat vár az igényes nyelvhasználat kérdéseire. A válogatás és a szöveggondozás Fráter Zoltán munkája.

"Ha az ember elkezd más nők után sóvárogni, annak sosincs vége." Bill Holdennek egy szava sem lehet - Becca, szép és intelligens felesége imádja; Holly, a kislánya napról napra bájosabb és okosabb; ügyvédi karrierje rohamléptekkel halad előre. Létezik olyasmi, amiért mindezt odadobná? Amikor a gyors meggazdagodás reményében kis családjával Sanghajba költözik, ráébred, milyen vékony szálak tartják egybe tökéletesnek hitt világát. Sanghajban szakmai és erkölcsi kísértések tömkelege várja, amely megroppantja kapcsolatát Beccával. A Paradicsom lakóparkot, ahol lakást bérelnek, "kalitkának" nevezik a helyiek, mert itt laknak a "kanárik", azaz gazdag üzletemberek szeretői, titkos második feleségei. Az újságíró Becca háziasszonyként nem találja a helyét, az asztmás Holly pedig a szennyezett levegőt nem bírja, ezért hamarosan visszaköltöznek Angliába, Bill pedig ott marad, védtelenül kiszolgáltatva a kedves JinJin Li bájainak, aki tanítónő volt valamikor, de nem tudott belőle megélni. Ahogy kapcsolatuk egyre komolyabbá válik, Bill sokszor fölteszi magának a kérdést: Lehet-e egyszerre két nőt őszintén szeretni? Megéri-e bármilyen nő, hogy fájdalmat okozzon a kislányának? A nálunk is méltán népszerű Tony Parsonsról rajongói már tudják, milyen nagyra tartja a család szerepét és megtartó erejét. Legújabb regényében ismét azt boncolgatja, mit gondolnak a mai férfiak hűségről, szerelemről, gyermekről.

1988-ban, négy évvel Truman Capote halála után jelent meg először Gerald Clarke könyve, és tizenhárom héten át vezette a sikerlistákat. Az amerikai irodalom történetében még soha egyetlen író életrajza sem váltott ki ilyen tömeges érdeklődést, s ennek magyarázata Truman Capote írói karrierjének, sorsának, sikereinek és kudarcainak különös drámaiságában rejlik. Nagy történet, nagyszerűen megírva - nemcsak egy élet aprólékos rekonstruálása, hanem hasonló "tényregény" a tragédiához vezető összetett belső motívumok feltárása, mint amilyen Capote főműve, a Hidegvérrel.

Az Európai Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek.

Bármennyire tiltakozott ellene, Karinthy Frigyest saját kora elsősorban humoristának tartotta. Alapos oka volt ennek, hiszen az író, aki minden műnemben bizonyította tehetségét, haláláig komolyan vette és gyakorolta a humoreszk, kroki, kabaréjelenet műfaját, olyan igénnyel és szellemességgel, melynek köszönhetően humorban nem ismert tréfát. Válogatásunk a "Grimasz" című kötet folytatásaként a világháború után kezdődő és Karinthy haláláig tartó időszak humoros írásainak legjavát adja közre. Karinthy a megváltozott körülmények között sem vesztette el éleslátását és életkedvét, szatirikus hangjával, iróniájával a magyarul olvasók számára nyújtott példát és adott lelkierőt a nehéz esztendőkben a megpróbáltatások elviselésére - kis történeteinek poénjai érdekes módon ma is, még mindig időszerűek.

Shakespeare annak idején Londonban valóban világot jelentő deszkákra lépett, színészként kisebb szerepekben, szerzőként messzi századokat, sok-sok nációt megigézve. Szereplői fogalomszámban mennek, sőt tojásfeje is eltéveszthetetlen számunkra, lángelméje mégis izgató rejtély marad. Tengernyit összeírtak róla, minden nemzedék hozzáfűzte a magáét. Ebben a tömör kalauzban Sir Frank Kermode kiváló angol irodalomkritikus összegzi, ma hol tartunk, mennyit tudunk róla ténylegesen. A legendát visszanyesve vázolja a hús-vér ember környezetét, kapcsolatait, pályafutásának olykor titokzatos állomásait. Ráébreszt, Shakespeare ugyan túlragyog minden kortárs szerzőt, de azok között is van nem egy óriás, s a színvonal meredek felfutása a fantasztikus adottságú színészeknek, a korántsem feltétlenül úri, de annál fogékonyabb közönségnek is érdeme. Olyan elevenen idézi meg a színházi szakma bölcsőhelyét, hogy képzeletben szinte a korabeli nézők közé vegyülhetünk, tanúsítva, az angol dráma nagy virágkora úgy, ahogy volt, csoda.

Az Európa Diákkönyvtár sorozat részeként a kötet a két költő válogatott verseit tartalmazza, beleértve mindazokat, amelyek kötelezőként és ajánlottként szerepelnek a tananyagban. Tartalmazza továbbá Kölcsey hírhedt Berzsenyi-kritikáját, a rá adott Berzsenyi-választ, két, a tárgykörhöz szorosan kapcsolódó Berzsenyi-levelet, egy idevágó Kölcsey-levélrészletet, valamint Kölcseynek az Akadémián felolvasott Berzsenyi-búcsúztatóját - ez a blokk tehát a Kölcsey-Berzsenyi-polémia teljesnek tekinthető körüljárása. A kötetet Kölcsey Ferenc két fontos, nagylélegzetű prózai műve, a Nemzeti hagyományok és a Parainesis teljes szövege zárja.

Orwell 1943-44-ben írott műve - amelynek a szerző a "Tündérmese" alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr. Jones "Major"-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig - "Minden állat egyenlő" - érdekesen módosul...

"A feszült figyelemtől még Günter Grass pipája is kialudt!" (Frankfurter Allgemeine Zeitung) Az utóbbi évek legnagyobb németországi könyvsikerének szerzője, Eugen Ruge matematikusként indult, színpadi szerzőként, hangjáték- és forgatókönyvíróként, rendezőként, műfordítóként és dokumentumfilm-készítőként szerzett nevet. Első regénye, a 2011. évi Német könyvdíjjal kitüntetett "A fogyatkozó fény idején", az NDK múlt és identitás vállalása: "Az NDK összeomlása után - voltaképpen mindmáig tart ez - a keletnémet létezést alacsonyabb rendűnek, másodrangúnak, másodosztályúnak tekintette a közmegegyezés... Én ezt nem fogadom el. Nem konkurencia ez a nyugatnak, nincs itt versengés semmilyen tekintetben, csupán önmagunk komolyan vétele." - nyilatkozta. A kritikák a Buddenbrook-házhoz hasonlítják Eugen Ruge négygenerációs családregényét, amely - akárcsak Thomas Mann műve - egy korszak végének és egy család széthullásának krónikája.

A minikönyv-sorozat e darabja a magyar várakat mutatja be 8 nyelven, 160 oldalon. "Műemlékeink, a kastélyok és parkjaik, a várak - akkor is, ha ma már csak romok -, azok között a dolgok között vannak, amelyek talán a legközelebb hozzák az emberhez egy nemzet történelmét, kultúráját. ... Folytatás ›› Egykori szerepükhöz hasonlóan ma is a tudás, az ismeretek átadásának központjai, s szépségük egyben pihentet, gyönyörködtet. Egykori építtetők, birtokosaik, lakóik életében pedig számos nagyszerű életpályát láthatunk, olyan magyar nemesek, tudósok, művészek és hadvezérek életét ismerhetjük meg, akiknek életútja, tettei példaként állíthatók minden korosztály számára." (Dr. Bardi Terézia) A(z) Szerettel vár... Magyar várak (Könyv) szerzője Mészáros T. László, Szabó Virág, dr. Vándor László.

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol... A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Egy ritka virág a főhőse ennek a sodró lendületű regénynek: láncszem a növény- és állatvilág között, melyért egy gyűjtő elképesztő összeget kínál egy kihalófélben lévő védett fajtákkal üzletelő fiatalembernek. Ám a vártnál is veszedelmesebben alakul az ügylet. Detektívregény? Az is, de főhősénél aligha kevésbé különleges. A fordulatos nyomozás során a szálak izgalmasan indáznak történelmi korok világtájak között, egyszersmind a jelenkor cseh valóságát is érzékletesen jelenítik meg, a történelmi emlékeknek és a néhány évvel ezelőtti nagy árvíznek is adózva. A szereplők elméjében, lelkében kavargó gondolatok és érzetek a tudat és a tudattalan, a valóság és a fantázia között cikáznak. Ebben a történetben egyformán megragadók a maguk helyén a növénytani vagy épp vallásos fejtegetések, a rémálmok és a vasúti restiben röpködő részeg dumák. Brutalitás és tétovaság, gátlástalanság és rettenet képében egy nemzedék életérzése, vágyai, félelmei, szorongásai tárulnak fel. A pergő események háttere pedig a beláthatatlan ősidőkig visszanyúló mindenség maga.

Mire Vladimir Nabokov (Szentpétervár, 1899-Montreux, 1977) a Lolitá-val, a Gyér világ-gal, az Adá-val a huszadik század legnagyobb írói közé emelkedett, már elfordult a novellisztikától. Ifjú emigránsként azonban nemhogy előszeretettel, de Csehovhoz, Bunyinhoz mérhető mesteri szinten művelte a kisprózát, amelyet a regény "kis alpesi formájának" nevezett. Jórészt az 1920-as és az 1950-es évek eleje között, oroszul írt, majd Dmitri fiával angolra fordított novelláinak gyűjteményes kötete 68 címet tartalmaz. Ezek most az Európa Könyvkiadó szerzői sorozatának zárásaként, két kötetben jelennek meg, s így immár a magyar olvasó is teljes képet kaphat Nabokov prózai életművéről. "Ez az egyik legnagyobb élvezet, amit ismerek - kitárni az ablakot egy fülledt estén, és nézni, ahogy jönnek. Mindegyik máshogy viselkedik a lámpafényben: az egyik csendesen megtelepszik a falon, és könnyűszerrel beskatulyázható; a másik csapongva neki-nekiveri magát a lámpaernyőnek, míg végül rezgő szárnnyal és égő szemmel az asztalra esik; a harmadik bebarangolja az egész plafont. Módszerem, hogy kikészítek poharakat, mindegyikbe teszek egy trisós vízbe mártott vattadarabot, aztán ráborítom a poharat a zsákmányra... ennél pompásabb időtöltés nincs is a világon" - írta Nabokov a lepkevadászatról. Fordítsuk ezt most úgy, hogy a lepkevadász az Olvasó, a lepkék pedig a novellák - fantasztikus, mágikus, melankolikus történetek, leleményes intellektuális játékok, metafizikai mélységekbe hatoló, az emberi lélek legmélyebben levő húrjait megérintő írások - köztük legalább egy tucatnyi remekmű. Jó vadászatot, pompás időtöltést mindenkinek!

Egyszer átmennek Elbára - persze úszva, mondták -, és soha többé nem jönnek vissza. A fiatal Silvia Avallone regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino. Ennek a tengerparti városnak azonban nem sok köze van a "sole mió"-s Itáliához. A helyi iparnegyedben vagyunk, ahol nyáron a bénító forróság, télen pedig a kongó üresség és a szitáló eső miatt bágyadt unalom az élet. Az itt élők hozzászürkültek a környezetüket uraló acélművekhez, a lerobbant bérházrengeteghez, a koszos és olajos tengerparthoz. Az agyonhajszolt apák és a drogmámorba menekülő nagyfiúk az acélgyárban dolgoznak, az asszonyok pedig harmincévesen már püffedt lábbal, fásultan végzik a háztartási teendőket. A két főszereplő kamasz lány, Anna és Francesca, mégis úgy érzi: csupa ígéret az élet, övék a világ. A végtelen boldogsághoz már csak az kell, hogy betöltsék a tizennégyet, részt vehessenek a nyári ünnepen, megismerjék a testi szerelmet, és eljussanak a napfényben fürdő szemközti szigetre. Lehet-e ez a kiút sivár valóságukból? Kamaszregénynél jóval több: lebilincselő sodrású, váratlan fordulatokban és erotikus intermezzókban, miniatűrszerű pontossággal kidolgozott jellemrajzokban gazdag, eleven lüktetésű mű az Acél. Egy kiábrándult új korosztály szigorú látlelete Itália sötétebbik feléről.