Európa Könyvkiadó

"A huszadik századi Franciaországból három név fog fennmaradni: De Gaulle-é, Picassóé és Chanelé." (André Malraux) Coco Chanel kivételes jelenség volt, a divat nagyasszonya. Megszabadította a nőket a fullasztó fűzőktől, a cicomás ruháktól és kalapoktól, neki köszönhetjük többek között a "kis fekete ruhát", a bizsukat és a világ legkelendőbb illatszerét, a Chanel No. 5-öt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett, amelyeket senki sem vitat el tőle, van azonban egy olyan időszaka az életének, amelyről fél évszázadon keresztül csak legendák keringtek. De egyszer minden titok kipattan: Hal Vaughan feltárja, hogyan kollaborált Coco Chanel Hitler magas rangú hivatalnokaival a megszállt Párizsban 1940 és 1944 között. Részletesen kiteregeti a több évtizeden át tartó viszonyt, melyet a "Spatz", azaz Veréb fedőnevű Hans Günther von Dincklagéval folytatott - ez az úr az eddigi Chanel-életrajzokban, mint angolul kiválóan tudó teniszjátékos, amolyan elit zsúrfiú, a haza szolgálatára fölesküdött, ám a náci pártba be nem lépő derék német katona és diplomata szerepel. Vaughan azonban rámutat, hogy ez óriási tévedés. Dincklage minden hájjal megkent befolyásos kém volt, aki egyenesen Goebbelsnek jelentett. Megtudhatjuk, milyen akciókba és mi okból vonták be Coco Chanelt, hogy miként sikerült elkerülnie a letartóztatást a háború után, hiába tudott viselt dolgairól a gaullista elhárítás, hogyan menekült kilenc évre Svájcba a szeretőjével. És persze ettől csak még izgalmasabb az újabb fordulat életében, mikor hetvenévesen visszatért, és ismét fénylő csillaga lett a párizsi divatnak, noha kémtevékenységéért a francia állam pert indított ellene... Az amerikai származású Hal Vaughan (1928) hírszerzőként, újságíróként és dokumentumfilmesként dolgozott Európában, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában. Két korábbi művében szintén a II. világháborúval és a hírszerzéssel foglalkozik. Párizsban él.

"Kölyökkorunkban, mikor magunkra maradtunk, azt mondtuk, egy család vagyunk, és megfogadtuk, hogy mindent megteszünk egymásért. De nem tettünk meg. Megszegtük az egymásnak tett fogadalmat." Négy jó barát - harmincas éveik elején járnak, szépek, sikeresek. Tinédzserként barátkoztak össze, és barátságukat semmi sem tudta szétdúlni, sem házasság, sem szerelmek, sem anyagiak. Még az sem, hogy az eredeti csapat hat tagból állt. Egyikük szennyezett kábítószertől élőhalott egy szanatóriumban, másikuk nyomtalanul eltűnt. De ők négyen most is úgy szeretik egymást, mintha testvérek volnának. Rosie, a címbeli angyal, jelmeztervező. Két munka között siet haza, férje családjának kastélyába, ahol apósa és sógornője ügyes-bajos dolgait is rendszerint ő oldja meg. Szerencsére férje ritkán jelenik meg, de akkor mindig felzaklatja jóságos feleségét. Gavin színész, szupersztár, boldogan él anyagias feleségével és egy szem fiával. Ugyan rengeteget forgat, de minden filmje saját ötlete alapján készül, és mindig vele dolgozik Rosie. Kevin Rosie bátyja, és akárcsak hajdan édesapjuk, nyomozó a New York-i rendőrségnél. Éppen egy nagy ügyön dolgozik: egy maffiacsaládba kellett beépülnie, hogy lebuktathassák a drogkereskedéssel és zsarolással foglalkozó főnököt. Nell ügynök és sajtós, Gavin mellett más híres ügyfelei is vannak, például Johnny Fortune, a rendkívül népszerű énekes, a kilencvenes évek Julio Iglesiasa. De amikor összeismerteti Johnnyt Rosie-val, a baráti társaság egyensúlya felborul. Végül egy kórházi ágy mellett tisztázódnak a kusza érzelmi viszonyok. Barbara Taylor Bradford ebben a regényében is körképet rajzol, elkalauzol minket New York mellett Londonba, Párizsba és a Loire menti kastélyok egyikébe. Aki szereti az írónő regényeit, ezt a könyvet sem tudja majd letenni.

"Anna Regina vagyok, aki nem hitte, hogy valaki beleszerethet, és amikor beleszeretett valaki, megint csak nem hitte, hogy ez szerelem volna." Selmecbánya a tizennyolcadik század első felében rohamosan fejlődő, pezsgő bányaváros volt. Felvirágoztatásához tetemesen hozzájárult két hírneves polgára, Mikoviny Sámuel, a sokoldalú tudós, geodéta, kartográfus, és mestere, a polihisztor Bél Mátyás. Ebből a történelmi háttérből emeli ki a szerző Mikoviny Sámuel feleségét, Anna Reginát. Az ő szalonjából, hálószobájából, konyhájából láttatja a soknyelvű város különböző társadalmi rétegekből származó polgárait, a város életét. Anna Regina öntörvényű, okos és józan asszony. Hogy a tizennyolcadik század elején miként él a fenti adottságokkal megáldott nő egy olyan férfi oldalán, aki megszállottja hivatásának, aki ideje nagy részét az ország feltérképezendő területein tölti, ráadásul feleségénél jó néhány évvel fiatalabb? Rút Lichnerová szellemes, tárgyilagos, jó adag szarkazmussal és pajzánsággal fűszerezett regényéből kiderül. Rút Lichnerová szlovák író, művészettörténész Selmecbányán él. Évekig a Selmecbányai Bányamúzeum munkatársa volt, ahol az UNESCO kulturális örökségeként bejegyzett gyűjtemények megőrzésével és bemutatásával foglalkozott. A Kollár Galéria igazgatójaként Szlovákiában és külföldön több mint száz képzőművészeti kiállítást rendezett. Hazájában regényeivel, elbeszéléseivel, novelláival, rádiójátékaival, esszéivel vívott ki magának elismerést. Munkásságát több díjjal is jutalmazták.

Karinthy két fantasztikus regénye, az Utazás Faremidóba és a Capillária nagy világirodalmi hagyományba kapcsolódva, Gulliver utazásainak történetét meséli tovább. Faremidó lakói szervetlen anyagokból tökéletessé összeszerelt géplények, akik a romland ó testű emberiséget a Föld betegségének tartják, s zenei hangok segítségével "beszélve" valósítják meg az ideális társadalmat, a szépség és harmónia birodalmát. Az iróniával, humorral átszőtt, mégis kesernyés "útleírás" szerzője méltó folytatója a sw ifti életmű szemléletének.

"...Az utazó, miközben csorog az ő deltája felé, a táj tükrében nézegeti magát - a történelmi, természeti, művészeti, pszichológiai tájéban, ami erdőt és hegyet-völgyet, de várakat és városokat, és lélekszakadékokat és tudattalan-örvényeket is jelent. Ez a táj, létezésének tükre, az ő kicsi életének és a nagy történelemnek a kövületeit, valamiféle eltemetett, de bármikor klónozódni, új életre kelni kész DNS-nek a maradványait is tartalmazza. A Duna dicsőséges folyó, de egyben csupa halál és szerencsétlenség is, keveredik és kereszteződik benne minden, kanyarulataiban menedéket keres az utazó, halogatva az érkezést minél későbbre, tudva jól, hogy ha az eredet jelentéktelen és főleg bizonytalan is, a vég holtbiztos és elkerülhetetlen" - összegez világhírt hozó könyvének új magyar kiadásához írott előszavában Claudio Magris. A Duna témája természetesen a Duna. Amely Danubio is, persze, és Dunaj, Dunav, Dunărea. Vagy ahogy fekete-erdei bölcsőjénél (ahol egy vitatott csapból buggyan elő), ahogy Ausztriában, ahogy a bánáti svábok és az erdélyi szászok nyelvén mondják: Donau. Ezen a nekünk is oly fájdalmasan és felemelően fontos folyón, ezen a nem is annyira földrajzi, mint inkább kultúrtörténeti tüneményen tette emlékezetes utazását a nemzetközi hírű trieszti germanistaprofesszor, egyszersmind az élő olasz irodalom egyik legnagyobb alkotója. "Érzelmes utazás ez - magyarázza Magris, miért nem "útikönyv" mégsem a Duna -, a történelem nagy monumentumainál és momentumainál érdekesebbek benne az apró és látszólag jelentéktelen részletek, útközben véletlenül hallott történetek, kocsmák falán vagy templomkapukon látott feliratok, ismeretlen, soknyelvű temetők sírköveibe vésett rövid regénysűrítmények, söralátétek és másféle történetek..." Az utazó tükre a mi tükrünk, persze. Jelenbe érő közös múltunké, Közép-Európáé, melynek tájképét, negyedszázada már, ez a könyv is gazdagítja.

Az Aranysárkány (1925), Kosztolányi egyik legnagyobb igényű vállalkozása. Ugyanazt a világot ábrázolja, mint a Pacsirta, csak sokkal többrétűen és jóval gazdagabb anyagot mozgósítva. Írói eszközei, emberábrázoló képessége, atmoszféra-teremtő ereje teljében van; a regény fordulatosabb, s ha lazaság árán is, de sokágúbb, mint a Pacsirta - ám egyik legkeserűbb, legkiábrándultabb műve Kosztolányinak: minden jó szándékú emberi erőfeszítés hiábavalóságát példázza.

Annette Remmington negyvenéves kora előtt felért a csúcsra. Amikor legújabb (és legfiatalabb) ügyfele felbukkan egy bevásárlószatyorral, amiből egy lappangó Rembrandt-festményt húz elő, Annette tudja, ilyen lehetőség csak egyszer adódik egy művészeti tanácsadó életében. Meg is ... Folytatás ›› ragadja. Az aukció, ahol az addigra restaurált és komoly hírverés övezte Rembrandt kalapács alá kerül, lélegzetelállító, húszmillió fontos bevételt hoz. Annette hirtelen a műkereskedők műkereskedője lesz, százával jelentkeznek nála az újságírók interjúért. Még szerencse, hogy mellette áll a férje, Marius, aki vigyáz arra, hogy felesége ne veszítse el a fejét. Azt az újságírót is segít neki kiválasztani, aki megírhatja a megfelelő profilcikket. De Mariust itt cserbenhagyja éleslátása: Jack Chalmers felkavarja a házasság állóvizét. Annette és Marius kapcsolatában több a titok, mint egy kívülálló hinné. Jack hiába nem akar kutakodni, minduntalan rejtélybe, elhallgatásba ütközik. És amikor fülig beleszeret aranyhajú riportalanyába, Annette úgy érzi, húsz éve építgetett világa összeomlik. London és Yorkshire, Barcelona meg a Cote d'Azur a háttere a szerelmi háromszögnek. És mivel titkai nemcsak Annette-nek vannak, hanem Mariusnak, sőt még Jacknek is, alaposan összegabalyodnak az életek, mielőtt Barbara Taylor Bradford, szokásos mesteri történetszövésével, elrendezi őket.

Barbara Taylor Bradford regényeit rajongók milliói keresik és olvassák szerte a világon. E műve a család és a barátság értékeit, az emberi lélek diadalát mutatja fel. Mallory Keswick úgy érzi, élete már nem is lehetne jobb. Csodálatos, minden szempontból tökéletes házasságban él egy férfival, aki szereti és támogatja. Ikrei boldogsággal töltik ki napjait. Mallory tehát megtalálta azt a családi harmóniát, amit gyerekkorában nélkülöznie kellett. Élete idilli - amíg egy borzalmas esemény romba nem dönti mindazt, ami megingathatatlannak látszik. Mallory lassacskán kénytelen megbékélni a ténnyel, hogy élete visszavonhatatlanul megváltozott, s ráébred, hogy mindent újra kell kezdenie. Barátnője, Sarah és melegszívű anyósa segítségével olyan erőket fedez fel magában, amelyek létezését korábban nem is sejtette. Abban a hitben, hogy bánatát legyőzve ismét teljes emberi életet élhet, vállalkozásba fog. Hogy netán újra méltó társat talál, arra gondolni sem mer. Az egyes szám első személyben elmesélt történetből egy nagyszerű nő alakja tárul elénk, akire saját belső tartalékainak fölfedezése, valamint annak felismerése vár, hogyha van bátorsága, újra kezdheti az életet. A versbetéteket N. Kiss Zsuzsa fordította.

Truman Capote 1959-ben járt "amott" a New Yorker folyóirat megbízásából, hogy a gyilkosságok után egy hónappal megnézze azt a farmot, ahol két elvetemült szökött rab kivégezte Herb Cluttert és családját. Capotenek a bűntényről szóló regénye, a Hidegvérrel nem sokat foglalkozik a kansasi Holcomb sivár vidékével. Úgy tűnik, hogy a környezet a hősök - áldozatok és gyilkosok egyaránt - belső életét nyomorította meg. Maga a ház még mindig áll Finney megyében, magányosan a végtelen síkságon, s csak a rémület emlékezete teszi egyedivé. A fény még szikrázó napsütésben is úgy esik a faszerkezetre, mint egy csak felnőtteknek szóló thrillerben a fekete-fehér szürkület hideg csókja.

Kötelező olvasmány az általános- és középiskolákban. Az Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Műköltészeti és népköltészeti alkotások, versek és novellák, kisregények, regények és drámák kínálnak maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.

Noha az itt olvasható színművek ugyanabban az országban és ugyanabban az időszakban születtek, íróik eltérő kulturális háttérrel, más és más tapasztalatokkal, különböző időben érkeztek a színház világába, így aztán a hét drámában hét külön kis világ mutatkozik meg. A kötetünkben szereplő szerzők némelyike több évtizedes színházi múlttal, bemutatók, sikerek és díjak sokaságával dicsekedhet, míg mások ígéretesen induló pályájuk elején tartanak. Akad köztük fiatal, középkorú és idősödő; latin-amerikai, illetve ázsiai származású, fekete és fehér bőrű, hetero- és homoszexuális, nő és férfi. Nem "kultúrpolitikai" döntés, nem előzetes elhatározás, valamiféle "egyensúlyteremtő" szándék következménye ez. Szinte véletlenül alakult így, miközben igyekeztünk olyan antológiát összeállítani, amely a lehető leghívebben mutatja be Amerika - e hatalmas és sokszínű ország - meglepően felszínesen ismert kortárs drámairodalmát. Azt a drámairodalmat, amely nincs se sokkal jobb, se sokkal rosszabb állapotban, mint a színház, amellyel kölcsönösen feltételezik egymást, és nincs sokkal jobb vagy rosszabb helyzetben, mint a kortárs művészet többi ága. Elsősorban a - valamelyest talaját vesztett, ugyanakkor soha nem látott mértékben virágzó - szórakoztatóipar része, de jelentősebb mozzanataiban, az átlagból kiemelkedő alkotásaiban az ezredvég amerikai polgárának, az ezredforduló földlakójának tart tükröt a maga módján. A kötet tartalma: Doug Wright: De Sade pennája. (Quills.) Upor László fordítása. Lanford Wilson: Kéretik elégetni. (Burn This.) Taschler Andrea fordítása. Craig Lucas: A haldokló gallus. (The Dying Gaul.) Upor László fordítása. Maria Irene Fornes: A Duna. (The Danube.) Békés Pál fordítása. Kia Corthron: Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! (Splash Hatch On The E Going Down.) Ruttkay Zsófia fordítása. Diana Son: Halak. (Fishes.) Gecsényi Györgyi fordítása. David Mamet: Titkosírás. (The Cryptogram.) Varró Dániel fordítása

John Updike a modern amerikai próza egyik legkiemelkedőbb képviselője. 1960 és 2000 között alkotott hatalmas családregényfolyama, a Nyúl-sorozat nagy ívű fejlődésregény: a főhősé, Harry ("Nyúl") Angstromé éppúgy, mint a hétköznapok Amerikájáé. A legkiválóbb irodalom, s egyben részletes irodalmi bedekker az Egyesült Államok fél évszázadához. Harry ("Nyúl") Angstrom visszatért feleségéhez, befogta magát az igába: apja mellett robotol egy kis nyomdaüzemben. Most éppenséggel Janice az, aki szökni akar - házasságuk érzelmi elsivárosodása az autóügynök Charlie Stavroshoz, apja egyik beosztottjához űzi. Körülöttük ott tombolnak az 1960-as évek, a faji zavargások, a polgárjogi küzdelmek, a vietnami háború és nem utolsósorban a Holdra szállás évtizede. A társadalmi változások nagy korszaka Nyúl fejlődésének is jelentős állomása. Kristályosodik alapvető konzervativizmusa, de szabadság- és embereszménye is: egyfelől makacsul újra és újra kiáll Amerika vietnami "küldetése" mellett, nem hajlandó csakis rosszat feltételezni a politikusokról, másfelől az új jelenségeket is szeretné megérteni, nyitott minden interpretáció, minden vita előtt. Janice elköltözött, egyedül kell nevelnie fiukat, a tizenhárom éves Nelsont, s ráadásul befogad a házába két "forradalmárt": a törvény elől bujkáló, kábítószer-élvező és -terjesztő, önjelölt Megváltó, fekete vietnami veteránt, Szúnyogot és az alig tizennyolc éves gazdag hippilánykát, Jillt. Éjszakába nyúló eszmecseréik, mozgalmi "szeminárjaik" hűen tükrözik a társadalmi felfordulás zavarosságát éppúgy, mint elkerülhetetlenségét és végső kilátástalanságát. A kendőzetlenül ábrázolt szerelmi háromszög s maga a történet megint csak tragédiába torkollik, hogy azután Janice és Nyúl, az emblematikus amerikai átlagházaspár tovább folytassa ketrecbe zárt, mégis egyre kiteljesedő életét.

A kötet a következő drámákat tartalmazza: Kisfaludy Károly: A kérők; Szigligeti Ede: Liliomfi; Csiky Gergely: A proletárok.

Günter Grass 1999-ben kapott irodalmi Nobel-díjat, s 2002-ben megrázó kisregénnyel, egyes kritikusok szerint életműve egyik legkiemelkedőbb darabjával "hálálta meg" a kitüntetést. Óvatos, tapogatózó lépésekkel, "mint a rák" közelít meg egy második vi lágháborús tabu témát: a német lakosság, a keleti területek menekültjeinek egyik nagy tragédiáját. Az évtizedekig agyonhallgatott esemény 1945. január 30-án történt, ekkor süllyesztette el egy szovjet torpedó Danzig közelében a Wilhelm Gustloff-ot, a mely főleg asszonyokkal és gyerekekkel a fedélzetén biztonságos kikötő felé tartott. Az áldozatok számát kilencezerre becsülik. Grass mégsem pusztán dokumentumregényt írt. Több síkon futtatja a cselekményt, egyik főszereplője Paul, a menekülő Tulla P okriefke fia, aki a tragédia éjszakáján született. Az ötvenes újságíró kötelességének érzi, hogy felidézze a történteket, emléket állítson az áldozatoknak, az őszinte ki- és megbeszélés eszközével vegye fel a harcot az ifjú neonácikkal, akiknek egyik honlapján a tulajdon fia nevével is találkozott.