Európa Könyvkiadó strana 3 z 123

Nick Hornby a rá jellemző humorral s ugyanakkor mély empátiával meséli el a négy egészen különböző ember halálugrás helyetti bukdácsolását az életben, amely eleinte szemernyire sem tűnik elviselhetőbbnek attól, hogy ők négyen találkoztak. Londonban, szilveszter éjszakáján, egy toronyház tetején ismerkedünk meg a négy hőssel. Mindannyian épp öngyilkosságot akarnak elkövetni, s meglepetten tapasztalják, hogy az élet nyűgeitől való magányos búcsú helyett valóságos partiba csöppentek. S némi udvariaskodás után - hogy ki ugorjon elsőnek - akarva-akaratlan megmentik egymás életét: legalábbis egyelőre. Elszállt az ihlet...

A lepke logikája úgy jött létre, hogy követtem Vörösmarty életútját, mint lesz a költőkirályból a nemzet vén cigánya, s hogy értelmezik mindig a koreszmének megfelelően árnyalva életművét. A Sziluett az író felajánlása a nagy évfordulóra, hálából mindazért, amit nemzete és személye az ünnepelt révén kapott.

Mi volt az olasz opera elképesztő sikerének titka a XIX. században? Mi volt az oka, hogy a kortárs francia és német zeneszerzők belesárgultak az irigységbe? - teszi fel a kérdést kötetében Julian Budden. És meg is válaszolja: részben az olasz énekesek, minden idők legtökéletesebb technikájú előadóművészei; részben az, hogy az olasz operának az évszázadok során már kialakult a zenei anyanyelve; részben a drámai költészet nemes hagyományain nevelkedett itáliai librettisták tekintélye, legfőképpen azonban egy Giuseppe Verdi nevű zseni, aki szerény vidéki környezetéből kiemelkedve az új Olaszország legnagyobb tisztelettel övezett alakjává lett. Akinek kimeríthetetlenül gazdag zenei világát azóta is csodáljuk. Budden nagydíjakkal kitüntetett Verdi-monográfiája az első magyarul is olvasható kézikönyv, amely a modern kutatásokkal szemben támasztott követelményeknek és a nagyközönség igényeinek egyaránt megfelel. Bemutatja Verdi életét és személyiségét, és külön fejezetekben behatóan, élvezetesen tárgyalja műveit. Nemcsak az operákat, hanem a teljes zenei korpuszt. Julian Budden (1924-2007) angol zenetörténész, tanár a Liverpoolhoz közeli Hoylake-ben született. Oxfordban, majd a londoni Royal College of Musicban folytatott tanulmányai után 1951-ben a BBC-nél helyezkedett el. 1960 és 1967 között az intézmény zenei főmunkatársa, majd elnök-igazgatója lett. 1983-tól Firenzében élt. Pályája során mindvégig kitüntetett figyelmet szentelt az olasz operának, élete utolsó évtizedében a luccai Puccini Kutatóközpont vezetője volt. Részt vett a Verdi műveinek angliai és olaszországi összkiadását gondozó szerkesztőbizottság munkájában. Számos remek tanulmányt írt, és háromkötetes monumentális művet szentelt Verdi operáinak. Utolsó nagyszabású vállalkozása, egy Puccini-monográfia, 2002-ben jelent meg. A(z) Verdi Könyv szerzője Julian Budden.

Shakespeare annak idején Londonban valóban világot jelentő deszkákra lépett, színészként kisebb szerepekben, szerzőként messzi századokat, sok-sok nációt megigézve. Szereplői fogalomszámban mennek, sőt tojásfeje is eltéveszthetetlen számunkra, lángelméje mégis izgató rejtély marad. Tengernyit összeírtak róla, minden nemzedék hozzáfűzte a magáét. Ebben a tömör kalauzban Sir Frank Kermode kiváló angol irodalomkritikus összegzi, ma hol tartunk, mennyit tudunk róla ténylegesen. A legendát visszanyesve vázolja a hús-vér ember környezetét, kapcsolatait, pályafutásának olykor titokzatos állomásait. Ráébreszt, Shakespeare ugyan túlragyog minden kortárs szerzőt, de azok között is van nem egy óriás, s a színvonal meredek felfutása a fantasztikus adottságú színészeknek, a korántsem feltétlenül úri, de annál fogékonyabb közönségnek is érdeme. Olyan elevenen idézi meg a színházi szakma bölcsőhelyét, hogy képzeletben szinte a korabeli nézők közé vegyülhetünk, tanúsítva, az angol dráma nagy virágkora úgy, ahogy volt, csoda.

Ian Buruma, napjaink egyik legkiválóbb Ázsia-szakértője Hollandiában született, de felsőfokú tanulmányait Japánban végezte, és évtizedekig élt a Távol-Keleten. Jelen kötetében Japán történelmének sorsdöntő száztíz évét írja le, attól kezdve, hogy 1853-ban a Tokiói-öbölben megjelenő amerikai hadihajók rákényszerítették a félfeudális államot a kapcsolatok felvételére a külvilággal, egészen az 1964-es tokiói olimpiáig, amely mintegy felmutatta a külvilágnak a második világháborús összeomlás után újra felvirágzó "japán csodát". Mindvégig élvezetes, szellemes stílusban olvashatunk a modern Japán kialakulásának különböző társadalmi és történelmi stádiumairól: az ország államilag vezérelt gazdasági megerősödéséről a XIX. század végén, a nagyhatalmak közé kerüléséről a Kína és Oroszország elleni háborúval, veszélyes ideológiai homogenizálódásáról az 1920-as és 30-as években, Japán kelet-ázsiai küldetéstudatának kialakulásáról, arról, hogy mindez miképpen vezetett második világháborús részvételéhez, és végül arról, hogy a katasztrofális vereség után hogyan volt képes az új japán vezetés amerikai irányítással hátat fordítani ennek a száz esztendőnek, és felépíteni egy versenyképes, nyugati típusú demokráciát.

"Zsidónak lenni akkortájt azt jelentette, hogy az embert nem nevelhették a saját szülei, nem viselhette a saját nevét, nem engedhette szabadjára az érzéseit, és folyton hazudoznia kellett. Hát mi volt ebben csábító? Katolikus árva szerettem volna lenni." - eleveníti fel háborús éveit Joseph, akit kisgyerekként kor-és sorstársaival együtt egy Sárga Villának nevezett egyházi diákotthonban bújtat egy pap, Pons atya. Joseph igazi kiléte mindenesetre titok, és úgy tűnik, Pons atyának ráadásul nem ez az egyetlen titka... Mi zajlik éjszakánként az elhagyott kerti kápolnában? Mit rejtegethet még Pons atya? Eric-Emmanuel Scmitt az utóbbi időben az egyik legolvasottabb francia szerző. Könyveit huszonöt nyelvre lefordították már, magyarul eddig az Oszkár és Rózsa mami, illetve az Ibrahim úr és a Korán virágai jelent meg. Színdarabjait az egész világon játsszák. A Noé gyermeke újabb megható és meggyőző tanúságtétel az emberség, a különbségeket, vélekedéseket és hiteket egyesítő szeretet mellett.

Fülledt nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen. Tiszta szerkezet, sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.

Korunk egyik legismertebb amerikai asszonyát, Jane Fondát színésznőként, társadalmi aktivistaként, feministaként, híres férfiak feleségeként, aerobikkirálynőként tartja számon a világ. Életrajzából kiderül: még ennél is sokrétűbb. A holywoodi elit körében töltött fiatalkoráról, filmes karrierje kezdetéről, a mai életét meghatározó kihívásokról és diadalokról egyaránt mesél: elárul bizalmas, sőt pikáns részleteket, levon belőlük nagy, általános érvényű tanulságokat. A könyvet változatos, ritkán látott képanyag teszi még színesebbé.

„...Sohase engedjetek, sohase engedjetek, soha, soha, soha, soha – semmiben, se nagyban, se kicsiben, se fontosban, se jelentéktelenben – ne engedjetek semminek, csakis a becsület és a józan ész meggyőződésének...” Winston Churchill „mozgósította és csatába küldte az angol nyelvet” – John F. Kennedy elnök, 1963 „Néma csend borult Európára... Miféle csend ez? Ó, jaj! A feszült várakozás csendje, sok országban pedig a félelem csendje ez. Hallgassák csak! Hegyezzék jól a fülüket; mintha hallanék valamit – igen, ez most tisztán hallható volt. Önök nem hallják? Hadseregek dobogása ez, gyakorlóterek kavicsa ropog a talpuk alatt, eső áztatta mezőkön tocsognak, kétmillió német katona és több mint egymillió olasz dobogása ez...” – Churchill, 1939. augusztus 8. „...harcolni fogunk a tengereken és az óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és erővel a levegőben, megvédjük Szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a tengerparton, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat...” – Churchill, 1940. június 4. „A Balti-tenger menti Stettintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre. E vonal mögött fekszenek Közép- és Kelet-Európa összes ősi államának fővárosai. Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mind e híres városok és a körülöttük lévő népesség a szovjet érdekszférába kerültek...” – Churchill, 1946. március 5. ************************** Winston Churchill (1874—1965) korának legékesszólóbb politikusa és államférfia volt. Harrow magániskolájában és a sandhursti katonai akadémián tanult, évekig katonatisztként szolgált, majd újságíró, azután képviselő lett. 1940 májusában koalíciós kormányt alakított, és miniszterelnökként vezette végig Nagy-Britanniát a második világháborún. Az 1945-ös választásokon vereséget szenvedett, és ellenzékbe kényszerült, de 1951-ben ismét visszahódította a miniszterelnöki széket. Utolsó éveiben sokan „a legnagyobb élő angolnak” nevezték. 1953-ban lovagi címet kapott, és ugyanebben az esztendőben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Unokája, Winston S. Churchill (szül. 1940) ugyancsak író, újságíró, politikus. Kötetünk Churchill több mint 8000 oldalnyi, ötmillió szóból álló beszédtermésének legjavát tartalmazza, első ízben nyújtva válogatást a XX. század legnagyobb szónokának örökzöld orációiból.

A válogatás Györffy Miklós munkája

King's Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán "szürke agysejtjeit". Agatha Christie regénye lebilincselő olvasmány-mint mindig.

A történet jórészt a perui Amazónia mélyén játszódik, egy időtlen idők óta fennálló, a természettel tökéletes összhangban lévő, s ma is ősi körülmények között élő indián kultúrában. A regény másik színhelye a távoli, kifinomult Firenze, ahol az író visszaemlékezik a perui őserdőre, a macsigengákra és hajdani barátjára.

A ndoverben Alice Asher az áldozat... B exhillben a bájos Betty Barnard... C hurstonban Sir Carmichael Clarke-ra csap le ABC, a titokzatos gyilkos! D e ki lesz a következő? E setleg mégis megakadályozza a bűnténysorozatot Hercule Poirot, a zseniális magándetektív? F antasztikus ... Folytatás ›› fordulatok; egyre fokozódik az izgalom; G yilkosság a trafikban, a tengerparton, a parkban és a moziban... H ány betűje van az ABC-nek? Ideje volna már, hogy a rendőrség tegyen valamit! J öhet-e még ezek után újabb meglepetés? K i keríti kézre a titokzatos ABC-t? L egyen nyugodt az Olvasó: M ég mielőtt az ABC elfogy, N yugvópontra ér a nyomozás is! O lyan eredménynel, amit senki más nem produkál, mint P oirot, a zseniális magándetektív! A(z) Az ABC-gyilkosságok Könyv szerzője Agatha Christie.

Umberto Eco, a világhírű jeltudós és regényíró, aki pályája kezdetén a középkori filozófiával foglalkozott, és egyetemi szakdolgozata témájául is Aquinói Szent Tamás és az esztétika problémáját választotta, 1959-ben jelentette meg azt a tanulmányát, melynek csaknem harminc évvel későbbi frissített, angol nyelvű változata alapján született meg ez a könyv. Összefoglaló mű: a VI. és XI. század közötti latin nyelvű középkorban kidolgozott esztétikai elméletek történetét írja meg. Célja nem az, hogy a jelenkori esztétika problémáiról filozofáljon elvontan, a múltba tekintve, hanem az, hogy meghatározott szemszögből rajzoljon képet egy korról. Érdekes és tanulságos, közérthetően megírt, világos stílusú könyv; egyaránt szól a témában járatlan és jártas olvasóhoz.

Egy Neander-völgyi ősembercsalád tavasszal elindul a tenger mellől nyári szállására: alig derengő értelmük derekasan birkózik a természet fölébük tornyosuló, vad erőivel. Másban nem bízhatnak, csak egymásban: szoros és meleg, már emberi kapcsolat fűzi egymáshoz őket. Nyári barlangjukban lejátszódik az emberiség egyik legnagyobb korszakváltása -találkoznak a homo sapiens-szel, a nyilat, csónakot ismerő, varázslatot űző, gondolkodó emberrel, a mi közvetlen ősünkkel. A találkozás nem lehet más, csak tragikus; kezdetleges világuk nem az új, gondolkodó és harcos, a túlvilág vélt erőit is harcba hívó ember világa; az értetlenség válaszfala a két nép között áthatolhatatlan. Goldingnak e műve a több ezer éves folyamatot mesterien sűríti egyetlen epizódba. Az izgalmas történet mélyebb mondanivalót hordoz, a jó és a rossz, az értelem és az ösztön, a tűrés és az erőszak, az ártatlanság és a tudás viszonyát vizsgálja.

Gondolatok a háborúról; A mindenkori fasizmus; Az írott sajtóról; Amikor színre lép a másik; A vándorlásról, a toleranciáról és arról, amit nem tűrhetünk - a legkülönbözőbb témák apropóján etikai kérdéseket boncolgat ebben a kötetében Umberto Eco, napjaink egyik legtekintélyesebb ... Folytatás ›› értelmiségi hangadója, akinek a neve most is, mint mindig, sokunk számára egyet jelent a legnemesebb szellemi izgalommal. A(z) Öt írás az erkölcsről Könyv szerzője Umberto Eco.