Európa Könyvkiadó strana 2 z 143

A Valiát család Teherán dúsgazdag, befolyásos dinasztiája, de a sah 1979-es bukása őket is magával rántja, menekülniük kell Iránból. Csillogásból és pletykából szőtt egykori birodalmuk kísértethistóriává zsugorodik az amerikai száműzetésben. A szellemek azonban életre kelnek, és a Valiátok nőtagjainak kell megküzdeniük velük. Az Iránban maradt Elizabeth matriarcha súlyos titkot őriz, amellyel romba döntheti azt a keveset is, ami a család jó híréből megmaradt. Fiatalabb lánya, Sirin Houstonban öli alkoholba és kokainba a frusztrációját, és szókimondása végzetes következményekkel jár, míg az idősebb, a Los Angelesben élő Szíma belebetegszik a sok elfojtásba. Unokája, Bita Manhattanben igyekszik minél távolabb kerülni a család nyújtotta kétes biztonságtól. Miközben az Amerikában élő rokonok dúskálnak a javakban és a lehetőségekben, Szíma lánya, Niaz, akit kisgyerekként egy félreértés miatt Teheránban hagytak Elizabethnél, az Iráni Iszlám Köztársaságban próbál túlélni, ahol a lázadás minden formája életveszélyes. Egy aspeni bulis karácsonyi éjszakával és az azt követő törvényszéki eljárással veszi kezdetét a Perzsák kaleidoszkópszerű, színes, hol vidám, hol mélyen megrázó története, amely brutális őszinteséggel tárja fel a generációs traumák súlyát és az idegen földön való megkapaszkodás kulturális korlátait.

Az amerikai indián Ischate és a kreol úrihölgy, Suzette sorsa a 18. századi Louisianában fonódik össze, ám társadalmi és kulturális értelemben is egy világ választja el őket egymástól: az indián fiú bölcs harcos, ám a kreolok szemében egyszerű "vadember˝. Ezzel szemben Suzette egy vagyonos New Orleans-i kereskedő lánya, aki gyermekkorától kezdve a társadalmi, erkölcsi és illemszabályok béklyójában él. A két fiatal gyermekkori találkozása mindkettőjük életét örökre megváltoztatja, és ebben a sodró lendületű műben végigkísérhetjük, amint az évtizedek során szembenéznek azon akadályokkal, amelyeket a társadalom és a történelem eléjük gördít. A spanyol szerző, Luz Gabás Planeta-díjjal (2022) jutalmazott regénye több, mint egy szerelmi történet, hiszen a fiatalok viszontagságain keresztül bemutatja az Amerikai Egyesült Államok és Európa történelmének meghatározó időszakát - az amerikai függetlenségi háborútól a francia forradalomig -, s közben olyan fontos fogalmakról gondolkodtat el, mint a hűség, a haza és a szerelem.

A gimnazista Lily Webb első szerelmével közösen szőtt álmai erőszakos véget érnek egy tengerparti buli után, és Lily még csak nem is emlékszik a történtekre. A hetvenes években járunk. Amerika változik; Lily is feminista anyja és mélyen vallásos apja nézetei között bolyongva éli a kamaszlányok mindennapjait húgával, a matematikazseni Jane-nel. Édesanyjuk halála után a szerelem nyújt számára menedéket, egészen addig a végzetes éjszakáig. A fiútól elszakadva Lily egyetemre megy, ahol egy idősebb professzor, az ornitológus Marshall nyeri el ismét a szívét. Csakhogy évekkel később a fiú, aki egykor a világmindenséget jelentette Lily számára, ismét felbukkan az életében. Lilyt évtizedeken át nyomasztja a felelősség a történtekért, miközben igyekszik a második szerelem szilárd nyugalma és az első azóta sem szűnő lobogása között egyensúlyozni. Az egyre inkább lecsúszó Jane sorsa is az ő vállára nehezedik. A regény a hit, az irodalom, a fizika és a madarak viselkedése segítségével igyekszik a bűn, a bűnhődés, a megbocsátás és a megváltás kérdéseire választ találni, és felcsendülnek benne a kor legjobb zenéi.

Mi lenne, ha egyetlen telefonhívás elegendő lenne ahhoz, hogy választ kapjunk a legfájóbb kérdéseinkre? Egy pszichológiai boncolásokat végző központban azok történetei találkoznak, akik egy szeretett személy öngyilkossága után maradtak magukra, és tele vannak bűntudattal, haraggal és megválaszolatlan kérdésekkel. A központ közelében álló, elhagyatott telefonfülke különös titkot rejt: aki belép oda, és leemeli a kagylót, meghallgathatja elhunyt rokona, szerelme utolsó gondolatait. Kang Dzsian, a központ vezetője, saját vesztesége - édesapja halála - miatt nap mint nap felkeresi a fülkét, abban a reményben, hogy még egyszer hallhatja a hangját. Amikor felismeri, milyen mély hatással vannak ezek az utolsó gondolatok az itt maradókra, úgy dönt, beépíti a fülkét a pszichológiai boncolás, a traumafeldolgozás, a gyógyítás és gyógyulás folyamatába. A cél nem a múlt megváltoztatása, hanem a megértés: annak feltárása, mi vezetett a tragédiához, és hogyan lehet együtt élni a következményekkel és az elveszített szerettünk hiányával.

Versből született - és Erdélyről, Kolozsvárról, a kolozsvári Sétatérről, a sétatéri tóról, a tavon úszkáló hattyúkról, a költészetről szóló, több műfajú kötet lett belőle. "Ha az ember betéved a Sétatérre, vagy ha összeáll a hattyúkkal, nehéz dolog kikeverednie onnan" - írja a szerző, akit kimeríthetetlennek tűnő költői képzelete és impozáns kultúrtörténeti jártassága egyre-másra újabb utak bebarangolására csábít "Európa egyik legszebb városában" és "a magyar líra hattyúskertjében". S nem kétséges, a költő sétapartneréül szegődő olvasó is hasonló élvezettel, fokozódó vággyal fordul az elé táruló, egymáshoz sokszínűen kapcsolódó, versekben, esszékben-előadásokban, interjúban megmutatkozó szöveg-mű-kincsek felé. Szőcs Géza tervezett, gondosan egyberendezett, ám csak posztumusz megjelenő kötete nem csupán a lezárult életmű fantasztikusan izgalmas és gazdag világába kalauzol el - de a költő szülőföldjéhez és az irodalomhoz fűződő szenvedélyes viszonyára is számos módon rávilágít.

Mi lenne, ha egyetlen telefonhívás elegendő lenne ahhoz, hogy választ kapjunk a legfájóbb kérdéseinkre? Egy pszichológiai boncolásokat végző központban azok történetei találkoznak, akik egy szeretett személy öngyilkossága után maradtak magukra, és tele vannak bűntudattal, haraggal és megválaszolatlan kérdésekkelA központ közelében álló, elhagyatott telefonfülke különös titkot rejt: aki belép oda, és leemeli a kagylót, meghallgathatja elhunyt rokona, szerelme utolsó gondolatait.Kang Dzsian, a központ vezetője, saját vesztesége – édesapja halála – miatt nap mint nap felkeresi a fülkét, abban a reményben, hogy még egyszer hallhatja a hangját. Amikor felismeri, milyen mély hatással vannak ezek az utolsó gondolatok az itt maradókra, úgy dönt, beépíti a fülkét a pszichológiai boncolás, a traumafeldolgozás, a gyógyítás és gyógyulás folyamatába. A cél nem a múlt megváltoztatása, hanem a megértés: annak feltárása, mi vezetett a tragédiához, és hogyan lehet együtt élni a következményekkel és az elveszített szerettünk hiányával. 

Mindenki ismer olyan irodalomkedvelőt, akinek olvasatlan könyvek is vannak a polcán. Elítélendő a könyvhalmozás? Ugyan, dehogy! Hiszen az a könyv is hozzátesz a műveltségünkhöz, érzékenységünkhöz és stílusunkhoz, amelyiket már elolvastuk, és az is, amelyiket még csak tervezzük elolvasni, de már ott van karnyújtásnyira tőlünk. „Végül is a könyvgyűjtés olyan, mintha azt mondanánk, hogy nem tudjuk nem szeretni azt, amit még nem ismerünk. Mi a baj ezzel?” Semmi, mondják a japánok, akiknek külön szavuk is van a könyvgyűjtésre: cundoku. Négy olasz könyvimádó egy közösen választott japán álnéven (Taiki Raito Pym) ugyan szociológiai és pszichológiai szempontok alapján elemzi, hogy min alapszik a gyűjtési vágy, de azt ők is tudják, hogy könyvet gyűjteni maga a gyönyörűség. Ne érezzen emiatt senki lelkiismeret-furdalást. Te sem, kedves olvasónk!

Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk. A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól - amely talán éppen elpusztul -, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek. Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben - eleinte szinte észrevétlenül - sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát.

„Olyan emberek élnek itt a városban, akik anélkül léteznek, hogy valóban léteznének, akiket megbámulnak, de nyilvános helyeken nem látják őket.” Szépségek és szörnyetegek, leginkább nők állnak Elif Shafak regényének középpontjában, akik a saját végzetükön keresztül mutatják be, hogyan lehet túlélni egy olyan világban, ahol a test folyamatosan megfigyelés és ítélkezés tárgya. Négyszáz éves, az Oszmán Birodalmon, Szibérián és Franciaországon átívelő időutazás ér véget egy isztambuli lakásban, amelynek falai egy törpe férfi és egy túlsúlyos nő boldognak tűnő szerelmét őrzik. A boldogság azonban elillan, amint kilépnek az ajtón; a rájuk szegeződő hol gúnyos, hol szánakozó pillantások miatt csak álruhában mutatkoznak együtt. Bé-Cé, a férfi ezért írni kezdi a Tekintetek szótárá-t, amelyben összegyűjti azokat az eszközöket, mítoszokat és eseményeket, amelyek a látás révén formálják sorsunkat és a magunkról alkotott képet. Shafak felejthetetlen cirkuszt varázsol az olvasó elé, aki könnyen a porondon találhatja magát.

A világirodalom első szerelmes és családregénye - egy több mint ezeréves nagyregény - van most a kedves olvasó kezében, ezer évvel ezelőtti szerelmekről, gáláns kalandokról és császárvárosi hétköznapokról. Egy figyelemre méltó, úttörő nő tollából született meg ez a remekmű. Egyszerre beszélhetünk a legrégibb szerelmes regényről és a legkorábbi feminista regényről is, amely megkérdőjelezte a társadalmi normákat, és nem foglalkozott a begyökeresedett nemi szerepekkel. Ez a különleges történet a 11. század óta sokáig a felemelkedés és a női egyenjogúság szimbóluma volt, míg a kényszerített együttlétek megítélése mára szerencsére megváltozott. Muraszaki a szövevényes történetmesélésével, összetett női karaktereivel és a női vágyak ábrázolásával jócskán megelőzte korát. A regény főhőse egy szépséges, minden művészetben páratlanul tehetséges ifjú, az uralkodó fia. A ,,fénylő Gendzsit" császári atyja már csecsemőkorában annyira félti majdani irigyeitől, hogy emiatt inkább nem adja meg neki a hercegi címet, közrendűvé fokozza le, hogy saját erejéből legyen kénytelen hatalomra szert tenni, és így jobban vigyázhasson magára. Ám Gendzsi, ahogy felcseperedik, mintha egyáltalán nem akarna vigyázni magára, sőt: egyre veszedelmesebb szerelmi afférokba bonyolódik.

Hell Miksa bécsi udvari főcsillagász 1767-ben meglepő megbízást kap: az ismert világon belül utazzon a lehető legmesszebbre északra és keletre, hogy megfigyelje a Vénusz-átvonulást. Ötezer kilométeres utazás vár rá zord körülmények között, a bolygó legkíméletlenebb helyére, Vardobe, egyetlen célt szem előtt tartva: hogy megmérje a Föld és a Nap távolságát. Az expedíció több évig tart, a kor legfejlettebb technológiáját biztosítják számára, és a világ tudományos elitje árgus szemmel figyeli, ő azonban megoldhatatlan problémákkal szembesül: logisztikai gondokkal, elszigeteltséggel, önellentmondásokkal és a természet mindent elsöprő erejével. Hell Miksát azonban Isten kíséri az útján. És ott van vele Sajnovics János is, aki különleges nyelvi felfedezést tesz. Meg Jens Finne Borchgrevink, egy elfuserált norvég. Három férfi. Egy kétségbeesésbe hajló vállalkozás. Egy emberfeletti cél. De hogyan lehet kiszámítani a Föld és a Nap távolságát, ha az ember még a saját szívét sem ismeri? A csillagtudósok valós történések által ihletett, nagy ívű regény becsvágyról, féltékenységről és az álmodott, fényes sikerről a sarkvidéki éjszaka sötétjében.

„Olyan emberek élnek itt a városban, akik anélkül léteznek, hogy valóban léteznének, akiket megbámulnak, de nyilvános helyeken nem látják őket.” Szépségek és szörnyetegek, leginkább nők állnak Elif Shafak regényének középpontjában, akik a saját végzetükön keresztül mutatják be, hogyan lehet túlélni egy olyan világban, ahol a test folyamatosan megfigyelés és ítélkezés tárgya.Négyszáz éves, az Oszmán Birodalmon, Szibérián és Franciaországon átívelő időutazás ér véget egy isztambuli lakásban, amelynek falai egy törpe férfi és egy túlsúlyos nő boldognak tűnő szerelmét őrzik. A boldogság azonban elillan, amint kilépnek az ajtón; a rájuk szegeződő hol gúnyos, hol szánakozó pillantások miatt csak álruhában mutatkoznak együtt. Bé-Cé, a férfi ezért írni kezdi a Tekintetek szótárá-t, amelyben összegyűjti azokat az eszközöket, mítoszokat és eseményeket, amelyek a látás révén formálják sorsunkat és a magunkról alkotott képet.Shafak felejthetetlen cirkuszt varázsol az olvasó elé, aki könnyen a porondon találhatja magát.

A századfordulón keletkezett sajátos zamatú írás a jiddis irodalom időtálló értékei közé tartozik. Tevje, a Kijev melletti aprócska faluban élő zsidó tejesember élete egyáltalán nem fenékig tejfel, de mégsem pöröl az Örökkévalóval, csak amolyan baráti módon társalog vele, és inkább mindenre mond egy bölcs mondást vagy áldást a Szentírásból vagy a Tórából – ha pedig nem talál, akkor ő maga fabrikál egyet. Tevjének van hét leánya, akik tradicionális szüleikhez képest már a modernebb világot testesítik meg, számukra a személyes boldogság előbbre való az elvárásokhoz való alkalmazkodásnál. Az apjuk ugyan mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a zsidó hagyományok szerint adja férjhez, de a fiatalok fellázadnak, ők már a vallási kényszerházasságok helyett szerelemből akarnak férjhez menni. Emellett nemcsak a családot, de egész környezetüket sújtja a szegénység, a betegség, a pogromok… Tevje házában állandó vendég a balszerencse, ő mégis igyekszik megőrizni derűs életszemléletét.

A Hamu és korom-ból és a Sötét ügyek-ből megismert nyomozó, Sofia Hjortén gyermekgondozási szabadságon van kislányával, ám amikor két fiatal geoláda-keresés közben egy érckőbányában levágott kézfejre bukkan, visszatér a rendőrségre. A nyomok egy 1959-ben eltűnt asszony és erőszakos férje felé mutatnak, akit többen is szerettek volna holtan látni. Hamarosan újabb gyilkosság történik Ulvö szigetén, és a nyomozás szálai hol összefonódnak, hol messzire sodródnak egymástól. Sofia számára azonban nem csak a munka jelent kihívást, amelyet nehezen, csak segítséggel tud összeegyeztetni az anyasággal. A kapcsolata egykori szerelmével, Fredrikkel, és egykori szeretőjével, Kajjal nem is lehetne kuszább, és az apaság kérdése tovább bonyolítja a helyzetet. Az Estonia-kompbaleset túlélőjeként Fredrik magánélete úgyszintén meglehetősen viharos; ahogy régen a tenger, most az érzelmek hullámzásán kerekedik nehezen felül. Miközben az ismerőseinkké vált szereplőkről egyre árnyaltabb képet kapunk, a nyomozás olyan fordulatot vesz, amely a tapasztalt krimiolvasókat is jócskán meglepheti.

Hell Miksa bécsi udvari főcsillagász 1767-ben meglepő megbízást kap: az ismert világon belül utazzon a lehető legmesszebbre északra és keletre, hogy megfigyelje a Vénusz-átvonulást. Ötezer kilométeres utazás vár rá zord körülmények között, a bolygó legkíméletlenebb helyére, Vardobe, egyetlen célt szem előtt tartva: hogy megmérje a Föld és a Nap távolságátAz expedíció több évig tart, a kor legfejlettebb technológiáját biztosítják számára, és a világ tudományos elitje árgus szemmel figyeli, ő azonban megoldhatatlan problémákkal szembesül: logisztikai gondokkal, elszigeteltséggel, önellentmondásokkal és a természet mindent elsöprő erejével.Hell Miksát azonban Isten kíséri az útján.És ott van vele Sajnovics János is, aki különleges nyelvi felfedezést tesz.Meg Jens Finne Borchgrevink, egy elfuserált norvég.Három férfi. Egy kétségbeesésbe hajló vállalkozás. Egy emberfeletti cél. De hogyan lehet kiszámítani a Föld és a Nap távolságát, ha az ember még a saját szívét sem ismeri?A csillagtudósok valós történések által ihletett, nagy ívű regény becsvágyról, féltékenységről és az álmodott, fényes sikerről a sarkvidéki éjszaka sötétjében.

Lehet-e úgy beszélni a legfontosabb dolgokról, mintha az utcán, a kocsmában, az iskolában vagy otthon, a konyhában beszélgetnénk? Háy János drámái azt mutatják meg, hogy igen, sőt talán csak úgy lehet igazán. Hősei nem kivételes emberek, hanem olyanok, akik többnyire észrevétlenek maradnak: a peremre szorultak, a dühösek, a reménykedők, a szeretetre vágyók. Esendők és kiszolgáltatottak, néha még akár nevetségesek is, mégis megrendítően emberiek, ezért ismerünk bennük magunkra olyan könnyen. A kötetben szereplő drámák egyszerre nyersen és költőien szólnak családról, kudarcról, vágyról és magányról. Történetek rólunk: arról, milyen nehéz felnőni, szeretni és szabadnak lenni.