Európa Könyvkiadó strana 10 z 143

„- Most magán a sor, hogy szeresse önmagát, önmagáért. - Ezt mondogatom én is naponta, de nem mindig figyelek oda, sokszor képtelen vagyok meggyőzni magamat, nem látom értelmét, hogy folytassam. - Kedvesem, az ember nem mások kedvéért él, és nem is másokon keresztül, maga elég okos ahhoz, hogy ezt belássa!” Nina fogoly. A férjének és a házassága húsz évének a rabja. Nem tud szabadulni attól a férfitól, aki a saját függetlenségét minden emberi kapcsolat fölé helyezi. A munkásában sikeres, gyönyörű, kívánatos és elismert nő napokig nem hagyja el a lakást, nehogy lemaradjon férje telefonhívásáról. Semmibe veszi önmagát a férfi nélkül. Nina, a magyar származású holokauszttúlélő a származásának is a rabja marad örökké. A hetvenes években született regény jóllehet megidézi a saját korát, ám éppen az teszi torokszorítóvá, hogy semmit nem veszített az érvényességéből. Az önmagát elveszítő nő egyes szám első személyben megírt őszintesége tabudöntő, meghökkentő és szokatlan mind a mai napig. Bruck Edit (1931) Auschwitzból Izraelen át érkezett 1954-ben Olaszországba, ott véglegesen letelepedett. Választott hazájában újságíróként és filmrendezőként is éppoly népszerű, mint íróként és költőként

Pétervárról, a cár közvetlen közeléből vidékre, Voronyezs melletti birtokára vonul vissza Borjatyinszkij herceg és hercegné, hogy ottani kastélyuk és az azt körülvevő gyönyörű kert nyugalmát élvezhessék, egyben kihűlt kapcsolatuk újjáélesztésére fókuszálhassanak. Az utóbbi váratlanul jól sikerül: a hercegnő egy kislányt szül, aki néhány év múlva lázongó, a társadalmi szokásokba sehogy sem illő viselkedésével alaposan felforgatja a korábban sem ideális, de legalább annak látszó családot. A lány, Tuszja az első perctől más, mint a környezete: szabadságra és függetlenségre tör, lányként, majd nőként olyan jogokat szeretne, amelyek a tizenkilencedik századi Oroszországban elképzelhetetlenek. Öltözködésével, hajviseletével, párválasztásával és tudásvágyával is már-már megoldhatatlan feladványok elé állítja családját. Törekvéseiben egy ugyancsak különleges szövetségesre lel a család csupa szív orvosában, akit apjaként tisztel, és akivel úgy tud veszekedni, ahogy egy lány csak az apjával tud. Marina Sztyepnova költői nyelven és költői érzékenységgel megírt könyve a legszebb Tolsztoj-regényeket idézi meg, világábrázolásában, gondosan kidolgozott mondataiban és a női főszereplők történeteiben is.

A regény hőse, Haňt'a egy zúzdában dolgozik. Harmincöt éve műszakról műszakra egy zajos hidraulikus préssel vegyes papírárut semmisít meg. Bármit, ami odakerül: mindenféle kartonhulladékot, csomagolópapírt és persze sok-sok könyvet, újságot, folyóiratot, művészeti nyomatot és plakátot. Ha maga is gép lenne, csinálhatná mindezt oda sem pillantva, de Haňt'a nem gép, ő beleolvas, belenéz a halálra ítélt papírokba, aztán csak ámul a rengeteg okosságon, szépségen, amit az emberi tudás és képzelet teremteni képes, és mellette - mi mást is tehetne? - vadul vedeli a sört, hogy legyen ereje elvégezni a munkáját. 1977-ben, hét hosszú és nehéz esztendő után, ismét megjelenhettek Hrabal művei. No, nem az összes, csak azok, amelyeket a cenzúra arra alkalmasnak talált. A Túlságosan zajos magány azonban nem szerepelt közöttük. Hrabal egyik legsodróbb, legmélyebb és azóta is egyik legismertebb műve 1976-ban íródott, és bár nagy sebességgel terjedt kézről kézre szamizdatban, a korabeli csehszlovák kultúrpolitika kiszolgálói nem voltak annyira ostobák, hogy ne értsék meg elsőre Haňt’a példázatát az irodalom erejéről, a gondolat hatalmáról és elpusztíthatatlanságáról, végső soron a cenzúra örök kudarcáról, ostoba és hiábavaló embertelenségéről.

A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében - ha igaz. A Szigorúan ellenőrzött vonatok története a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. Hőse Milos, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével, a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Táncórák idősebbeknek és haladóknak "A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom." Bambini di Praga 1947 Hrabal a maga zseniális költőiségével úgy vezet bennünket végig e köteten, hogy sokszor azt sem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk.

Stephen King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából? Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébresztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok. Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak...

Gareth Rubin könyve olyan, mint a homokóra, azaz a fejéről a talpára állítható, vagy – ha úgy tetszik – a talpáról a fejére. Tulajdonképpen két, egymás mögé fűzött könyvet tart a kezében az olvasó, és mihelyt az egyik végére ér, elég megfordítania a kötetet, már kezdheti is a második történetet. Bármelyik irányból nekifuthat az olvasásnak, a két „fél” könyv önállóan is élvezhető, ám a bennük foglalt rejtély megfejtése csak mindkét sztori ismeretében válik tökéletesen érthetővé. A könyvnek ez a fele az 1880-as évek Angliájának a Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteiből ismerős, sejtelmes és borzongató világába kalauzolja az olvasót. Simeon, a fiatal orvos odahagyja a kolerajárványtól sújtott Londont, és zord apja utasítását követve Essexbe utazik, hogy egy ott élő, távoli rokonát ápolja, ám ahelyett, hogy sikerülne őt meggyógyítania, a családi titkok egyre nyomasztóbb és fenyegetőbb útvesztőjében találja magát.

Unni, ?a kanadai Baffin-szigeten dolgozó finn kutató a gleccserek szerelmese. Akkor a legboldogabb, ha a jég és a csobogó víz hangjai veszik körül. Éppen az éghajlatváltozás következményeit tanulmányozza a gyorsan olvadó Penny nevű jégsapkán, amikor összetalálkozik a titokzatos férfival, Jonnal.Mint kiderül, mindkettőjükben közös a gyökértelenség és az otthon utáni vágyakozás. Unni gyerekként állandóan két világ közt volt kénytelen utazni: szülei válása után szakadt el Lappföldről, ám szűnni nem akaró vágyat érez az apja északi világa iránt. Jon pedig, bár Kanadában született, Dániában nőtt fel nevelőszülőknél, örökségként magával cipelve idegenségét, magányát és titkokkal teli múltját. A férfi felnőttként kap lehetőséget arra, hogy a Baffin-szigeten találkozzon biológiai apjával, szíve mégis tele van bizonytalansággal…A fiatal férfi és a nő mindössze néhány napot tölt együtt egy hóvihar miatt, összezárva egy házban, mégis rögtön egymásba szeret. Az élet azonban gyorsan elsodorja őket, és mindketten kénytelenek visszatérni otthonukba. Ám ami összeköttetett, az nem enged el, ezért Unni később úgy dönt, megkeresi Jont, és visszatér a Baffin-öböl jég borította vidékére. És ahogy a gleccser olvadozik, úgy kerülnek felszínre a nemzedékeken át elhallgatott múltbéli titkok életükkel és családjukkal kapcsolatban.A soha fel nem engedő föld megható történet az összetartozásról, a honvágyról, a szabadságról és a szerelemről. Inkeri Markkula az írás mellett biológusként is dolgozik, így aligha meglepő, hogy regénye rendkívül gazdag gyönyörű természetleírás

Mi ?ez az egész?Irodalmi provokáció? Esetleg egy vérben és testnedvekben tocsogó (pedofíliába és nekrofíliába hajló) pornó- és bosszúregény? Bohókás műfaj- és stílusparódia? Polgárpukkasztás?A regény főhőse, Lee Anderson első ránézésre egy megtermett, jóképű, huszonhat éves fehér fickó, könyvesboltot vezet, de nem veti meg a bulikat sem.Lee Andersonnak van azonban egy titka: valójában nem fehér. Bár nem látszik rajta, de a törvény betűje szerint ő mégis „néger, feka, sőt nigger”. Ne feledjük, ez itt a második világháború utáni Amerika, valahol Délen, ahol az öccsét meglincselték a bőrszíne miatt, miután beleszeretett egy gazdag fehér lányba.Lee Andersont azóta egyetlen dolog hajtja: a bosszú. Két jó családból származó, dúsgazdag fehér lányt, egy testvérpárt akar elcsábítani, hogy azután végezzen velük, hogy a kettejük életét vegye el az öccse életéért cserébe. És a tervei szerint mindez még csak a kezdet…Sikerrel jár-e, és lehet-e mindez siker? Ad-e bármiféle választ a kérdéseinkre ez a maga korában hatalmas botrányt kavaró regény?

Rocky ?tizenkilenc és fél éves, sikeres testépítő az 1940-es évek végi Los Angelesben. A legnagyobb problémája az életben az, hogy legalább húsz éves koráig szeretné megőrizni a szüzességét, ám a nők megvesznek érte, nem hagynak neki nyugtot, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne sikerüljön, amit eltervezett.Amikor egy szép nyári estén felkerekedik, hogy a kedvenc mulatójában a barátai társaságában töltse az estét, még nem sejti, hogy az az őrült kaland, amelybe hamarosan belecsöppen, fenekestől fogja felforgatni a megszokott életét, a nyugalmát, a terveit. Elkábítják, elrabolják, és egy titokzatos klinikán tér magához, ahol arra akarják kényszeríteni, hogy szeretkezzen egy gyönyörűséges lánnyal. Rockyt azonban nem akármilyen fából faragták: nemcsak hogy nem enged az erőszaknak, de kiszabadulva nyomozni kezd az elrablói után. A szálak egy megszállott tudóshoz vezetnek, aki egy félreeső csendes-óceáni szigeten folytatja kegyetlen és tébolyodott emberkísérleteit.A Szépséghiba, avagy a minőség bosszúja egy fordulatos, tudományos-fantasztikus elemekkel, hatalmas verekedésekkel, üldözésekkel és persze nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű erotikával fűszerezett, időnként burleszkbe hajló krimiparódia.

„Levi nagy lágerklasszikusa egyedülálló dokumentum, már csak azért is, mert az író azon szerencsétlen kevesek közé tartozott, aki személyesen megtapasztalta mindkét, XX. századi megadiktatúra sajátosságait. Mondjuk, ezzel a párhuzammal kellő óvatossággal kell bánni, mert amíg a náci rendszerrel úgy került kontaktusba, mint annak célpontja - tehát potenciális áldozat -, addig a Szovjetunióval sokkal kétértelműbb a viszony: egyszerre volt hadifoglya és megmentettje a Vörös Hadseregnek. Úgyhogy talán érdemesebb a kötet két részét (Ember ez?, illetve Fegyvernyugvás) különálló kisregényekként kezelni. A tábor felszabadításával véget ér a könyv első része - egy tökéletes világban itt az kéne jöjjön, hogy "és boldogan éltek, amíg meg nem haltak", de nem. Engem különösen ez a második rész ragadott meg, mert nem ismerem élőbb ábrázolását annak a népvándorlásnak, ami a II. világháború után még jó darabig jellemezte Európa képét - ahogy az ide-oda sodort emberek milliói összeszorított foggal vánszorognak az otthon felé. A háborúnak csak akkor lesz vége, amikor ők hazaérnek. Ha vége lesz egyáltalán.” - Kuszma, moly.hu

„Tudatában ?vagyok, hogy Anna Karenyinának semmiféle igaz története nem létezik. Annyi Anna Karenyina van, ahány olvasója ennek a regénynek. Több százezer Anna” – kezdi könyvét a neves Tolsztoj-kutató és Anna Karenyina-rajongó szerző, aki ennek ellenére megkísérli megírni és megérteni a világ talán leghíresebb regényének, a regény hátterének valóságtartalmát. Érdeklődése kiterjed Tolsztoj közvetlen környezetére, ahonnan az író a regény szereplőinek prototípusait kölcsönözte, érinti a korabeli orosz szokás- és jogrendet, mindent, ami a házasságra, a házasságtörésre, a válásra és a gyermekelhelyezésre vonatkozott. Ebből megérthetjük, milyen óriási kockázatot vállalt Anna, amikor az érzéseit, a szerelmet választotta, és azt is, miért nem végződhetett másként a története, mint tragédiával.Baszinszkij nagy formátumú elemzésének újdonsága, hogy nem csak a szerelmi háromszögre, a felnőttek játszmáira figyel, hanem megpróbálja azt is megérteni, mit élhetett át mindeközben Anna két gyereke, akik mit sem értve a fejük felett zajló viharból, talán a legtöbbet szenvedtek a történtek miatt.

Unni, a kanadai Baffin-szigeten dolgozó finn kutató a gleccserek szerelmese. Akkor a legboldogabb, ha a jég és a csobogó víz hangjai veszik körül. Éppen az éghajlatváltozás következményeit tanulmányozza a gyorsan olvadó Penny nevű jégsapkán, amikor összetalálkozik a titokzatos férfival, Jonnal. Mint kiderül, mindkettőjükben közös a gyökértelenség és az otthon utáni vágyakozás. Unni gyerekként állandóan két világ közt volt kénytelen utazni: szülei válása után szakadt el Lappföldről, ám szűnni nem akaró vágyat érez az apja északi világa iránt. Jon pedig, bár Kanadában született, Dániában nőtt fel nevelőszülőknél, örökségként magával cipelve idegenségét, magányát és titkokkal teli múltját. A férfi felnőttként kap lehetőséget arra, hogy a Baffin-szigeten találkozzon biológiai apjával, szíve mégis tele van bizonytalansággal… A fiatal férfi és a nő mindössze néhány napot tölt együtt egy hóvihar miatt, összezárva egy házban, mégis rögtön egymásba szeret. Az élet azonban gyorsan elsodorja őket, és mindketten kénytelenek visszatérni otthonukba. Ám ami összeköttetett, az nem enged el, ezért Unni később úgy dönt, megkeresi Jont, és visszatér a Baffin-öböl jég borította vidékére. És ahogy a gleccser olvadozik, úgy kerülnek felszínre a nemzedékeken át elhallgatott múltbéli titkok életükkel és családjukkal kapcsolatban. A soha fel nem engedő föld megható történet az összetartozásról, a honvágyról, a szabadságról és a szerelemről. Inkeri Markkula az írás mellett biológusként is dolgozik, így aligha meglepő, hogy regénye rendkívül gazdag gyönyörű természetleírásokban, amelyek varázslatos, szinte túlvilági hangulatot teremtenek.

Kontroll. Káosz. Sötétség. Egy pangó közép-nyugati kisvárosban, a fagyos kora hajnali órákban munkanélküliek százai állnak sorban az állásközvetítő előtt. Egyszer csak egy magányos sofőr a tömegbe hajt egy lopott Mercedesszel, visszatolat, majd újra gázol, aztán elmenekül a helyszínről, nyolc halottat - köztük egy csecsemőt - és tizenöt sérültet hagyva maga után. Brady Hartfield alkoholista anyjával él a szülői házban. Vágyik a mámorra, amit a Mercedes volánja mögött, a halálosztó szerepében érzett, ezért újabb, még ördögibb merényletre készül. ## Amikor Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru levelet kap a Mercedeses Gyilkostól, reaktiválja magát, hogy meghiúsítsa az immár ezrek életét fenyegető, őrült tervet, és innentől hajmeresztően izgalmas versenyfutás kezdődik az idővel... King, a "horrorkirály" regénye kemény krimi, amely a klasszikus receptet követve jó és gonosz küzdelmét állítja elénk, s közben félelmetes bepillantást nyújt egy megszállott, gyilkos elme működésébe. Bill Hodges pedig hamarosan ismét színre lép, a szerző ugyanis két további regényt tervez a főszereplésével.

Gwendy és a varázsdoboz Az első kötetben a tizenkét éves GwendyPeterson sorsát követjük, aki különleges dobozt kap egy idegentől. A kislány élete végleg megváltozik, és hiába próbálja a doboz rejtélyét megfejteni, a világ sorsáról végül egyedül kell döntenie. King szerzőtársával karöltve első közös munkájukban az ifjúsági történetek világát borította fel, a végeredmény pedig egy fordulatos és szokatlan mese lett a felnőtté válásról és a felelősségvállalásról. Gwendy és a bűvös toll Castle Rock álmos kisvárosa mély, sötét titkok alapkőzetére épült, és hamarosan ismét felébred csendes szendergéséből, erről Richard Chizmar gondoskodik ebben a részben. Gwendy utolsó feladata A rendkívüli történetmesélő és kiváló szerzőtársa közösen Castle Rockból egy űrállomásra, majd egy még távolabbi utazásra visznek minket, melynek során Gwendynek egy titkos küldetést kell végrehajtania, hogy megmentse a világunkat. Sőt, talán az egész világegyetemet.

"- Minden nagy szállodának vannak botrányai - mondta. - Ahogy kísértet is van minden nagy szállodában. Hogy miért? A fenébe is, az emberek jönnek-mennek. Megesik, hogy valamelyik a szobájában dobja fel a talpát, a szíve, vagy gutaütés, vagy valami ilyesmi. A szálloda babonás hely. Nincs tizenharmadik emelet, nincs tizenhármas szoba, nincs tükör az ajtón, amin az ember bemegy, meg hasonlók." Stephen King egyik leghíresebb története, A ragyogás, a Sziklás-hegység egyik magaslatán, egy világtól elzárt szállodában játszódik. Itt vállal állást az alkoholizmusából éppen kigyógyult Jack Torrance, és vele együtt ideköltözik felesége, Wendy, és kisfia, Danny is. Miközben Jack egyre megszállottabban próbálja megírni a szálloda történetét, természetfeletti, látnoki képességekkel rendelkező fia egyre több furcsa jelet lát... A ragyogás 1977-ben jelent meg először, és azonnal bestseller lett. Az azóta klasszikussá vált műből 1980-ban Stanley Kubrick rendezett filmet, Jack Nicholson főszereplésével.

A Szigorúan ellenőrzött vonatok című regényben megvan minden, amit szeretünk és csodálunk Hrabalban: az egymással folyamatosan helyet, szerepet, jelmezt cserélve bújócskázó, kergetődző lényeges és lényegtelen, szép és ijesztő dolgok, gondolatok; az érzéketlen gépezetként zakatoló történelem ricsaja és a homokszemként tovapergő mindennapok tünékeny csodája; és persze megvan az esendő, mégis mindenen, az egész világot maga alá gyűrő retteneten is átragyogó emberség. Magát Hrabalt is foglalkoztatta a kérdés, hogy miként férhet meg harmonikusan egyetlen történetben a szüzességét elveszíteni vágyó, félszeg Miloš, a felesége és a megszállt országa hatóságainak egyaránt zsarnoki hatalma alól hasztalan kibújni próbáló állomásfőnök úr, illetve az öntörvényű és hazaszerető, ám a világ összes távírász lányának pucér fenekét telepecsételni vágyó Hubička forgalmista úr története. Hogy miként lehet ennyiféle érzést, gondolatot, nézőpontot úgy ábrázolni, hogy az olvasó ne összevisszaságnak, anarchiának érzékelje a műben felépülő világot? A válasz egyszerű: remekművet kell írni. Márpedig a Hrabal ifjúkori élményeiből táplálkozó és a Legenda Káinról című fiatalkori elbeszéléséből kiteljesedő Szigorúan ellenőrzött vonatok című regény olyan időtlen, kortalan, halhatatlan remekmű, amelyen az első változatának megszületése óta eltelt hetvenöt és az első megjelenése óta eltelt majd’ hatvan esztendő sem hagyott nyomot, és ma is ugyanolyan friss, aktuális, mulatságos és szívszorító, mint megszületésének pillanatában volt.