Európa Könyvkiadó strana 11 z 143

Pétervárról, a cár közvetlen közeléből vidékre, Voronyezs melletti birtokára vonul vissza Borjatyinszkij herceg és hercegné, hogy ottani kastélyuk és az azt körülvevő gyönyörű kert nyugalmát élvezhessék, egyben kihűlt kapcsolatuk újjáélesztésére fókuszálhassanak. Az utóbbi váratlanul jól sikerül: a hercegnő egy kislányt szül, aki néhány év múlva lázongó, a társadalmi szokásokba sehogy sem illő viselkedésével alaposan felforgatja a korábban sem ideális, de legalább annak látszó családot. A lány, Tuszja az első perctől más, mint a környezete: szabadságra és függetlenségre tör, lányként, majd nőként olyan jogokat szeretne, amelyek a tizenkilencedik századi Oroszországban elképzelhetetlenek. Öltözködésével, hajviseletével, párválasztásával és tudásvágyával is már-már megoldhatatlan feladványok elé állítja családját. Törekvéseiben egy ugyancsak különleges szövetségesre lel a család csupa szív orvosában, akit apjaként tisztel, és akivel úgy tud veszekedni, ahogy egy lány csak az apjával tud. Marina Sztyepnova költői nyelven és költői érzékenységgel megírt könyve a legszebb Tolsztoj-regényeket idézi meg, világábrázolásában, gondosan kidolgozott mondataiban és a női főszereplők történeteiben is.

A regény hőse, Haňt'a egy zúzdában dolgozik. Harmincöt éve műszakról műszakra egy zajos hidraulikus préssel vegyes papírárut semmisít meg. Bármit, ami odakerül: mindenféle kartonhulladékot, csomagolópapírt és persze sok-sok könyvet, újságot, folyóiratot, művészeti nyomatot és plakátot. Ha maga is gép lenne, csinálhatná mindezt oda sem pillantva, de Haňt'a nem gép, ő beleolvas, belenéz a halálra ítélt papírokba, aztán csak ámul a rengeteg okosságon, szépségen, amit az emberi tudás és képzelet teremteni képes, és mellette - mi mást is tehetne? - vadul vedeli a sört, hogy legyen ereje elvégezni a munkáját. 1977-ben, hét hosszú és nehéz esztendő után, ismét megjelenhettek Hrabal művei. No, nem az összes, csak azok, amelyeket a cenzúra arra alkalmasnak talált. A Túlságosan zajos magány azonban nem szerepelt közöttük. Hrabal egyik legsodróbb, legmélyebb és azóta is egyik legismertebb műve 1976-ban íródott, és bár nagy sebességgel terjedt kézről kézre szamizdatban, a korabeli csehszlovák kultúrpolitika kiszolgálói nem voltak annyira ostobák, hogy ne értsék meg elsőre Haňt’a példázatát az irodalom erejéről, a gondolat hatalmáról és elpusztíthatatlanságáról, végső soron a cenzúra örök kudarcáról, ostoba és hiábavaló embertelenségéről.

Stephen King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából? Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébresztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok. Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak...

Gareth Rubin könyve olyan, mint a homokóra, azaz a fejéről a talpára állítható, vagy – ha úgy tetszik – a talpáról a fejére. Tulajdonképpen két, egymás mögé fűzött könyvet tart a kezében az olvasó, és mihelyt az egyik végére ér, elég megfordítania a kötetet, már kezdheti is a második történetet. Bármelyik irányból nekifuthat az olvasásnak, a két „fél” könyv önállóan is élvezhető, ám a bennük foglalt rejtély megfejtése csak mindkét sztori ismeretében válik tökéletesen érthetővé. A könyvnek ez a fele az 1880-as évek Angliájának a Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteiből ismerős, sejtelmes és borzongató világába kalauzolja az olvasót. Simeon, a fiatal orvos odahagyja a kolerajárványtól sújtott Londont, és zord apja utasítását követve Essexbe utazik, hogy egy ott élő, távoli rokonát ápolja, ám ahelyett, hogy sikerülne őt meggyógyítania, a családi titkok egyre nyomasztóbb és fenyegetőbb útvesztőjében találja magát.

„Levi nagy lágerklasszikusa egyedülálló dokumentum, már csak azért is, mert az író azon szerencsétlen kevesek közé tartozott, aki személyesen megtapasztalta mindkét, XX. századi megadiktatúra sajátosságait. Mondjuk, ezzel a párhuzammal kellő óvatossággal kell bánni, mert amíg a náci rendszerrel úgy került kontaktusba, mint annak célpontja - tehát potenciális áldozat -, addig a Szovjetunióval sokkal kétértelműbb a viszony: egyszerre volt hadifoglya és megmentettje a Vörös Hadseregnek. Úgyhogy talán érdemesebb a kötet két részét (Ember ez?, illetve Fegyvernyugvás) különálló kisregényekként kezelni. A tábor felszabadításával véget ér a könyv első része - egy tökéletes világban itt az kéne jöjjön, hogy "és boldogan éltek, amíg meg nem haltak", de nem. Engem különösen ez a második rész ragadott meg, mert nem ismerem élőbb ábrázolását annak a népvándorlásnak, ami a II. világháború után még jó darabig jellemezte Európa képét - ahogy az ide-oda sodort emberek milliói összeszorított foggal vánszorognak az otthon felé. A háborúnak csak akkor lesz vége, amikor ők hazaérnek. Ha vége lesz egyáltalán.” - Kuszma, moly.hu

Unni, ?a kanadai Baffin-szigeten dolgozó finn kutató a gleccserek szerelmese. Akkor a legboldogabb, ha a jég és a csobogó víz hangjai veszik körül. Éppen az éghajlatváltozás következményeit tanulmányozza a gyorsan olvadó Penny nevű jégsapkán, amikor összetalálkozik a titokzatos férfival, Jonnal.Mint kiderül, mindkettőjükben közös a gyökértelenség és az otthon utáni vágyakozás. Unni gyerekként állandóan két világ közt volt kénytelen utazni: szülei válása után szakadt el Lappföldről, ám szűnni nem akaró vágyat érez az apja északi világa iránt. Jon pedig, bár Kanadában született, Dániában nőtt fel nevelőszülőknél, örökségként magával cipelve idegenségét, magányát és titkokkal teli múltját. A férfi felnőttként kap lehetőséget arra, hogy a Baffin-szigeten találkozzon biológiai apjával, szíve mégis tele van bizonytalansággal…A fiatal férfi és a nő mindössze néhány napot tölt együtt egy hóvihar miatt, összezárva egy házban, mégis rögtön egymásba szeret. Az élet azonban gyorsan elsodorja őket, és mindketten kénytelenek visszatérni otthonukba. Ám ami összeköttetett, az nem enged el, ezért Unni később úgy dönt, megkeresi Jont, és visszatér a Baffin-öböl jég borította vidékére. És ahogy a gleccser olvadozik, úgy kerülnek felszínre a nemzedékeken át elhallgatott múltbéli titkok életükkel és családjukkal kapcsolatban.A soha fel nem engedő föld megható történet az összetartozásról, a honvágyról, a szabadságról és a szerelemről. Inkeri Markkula az írás mellett biológusként is dolgozik, így aligha meglepő, hogy regénye rendkívül gazdag gyönyörű természetleírás

Mi ?ez az egész?Irodalmi provokáció? Esetleg egy vérben és testnedvekben tocsogó (pedofíliába és nekrofíliába hajló) pornó- és bosszúregény? Bohókás műfaj- és stílusparódia? Polgárpukkasztás?A regény főhőse, Lee Anderson első ránézésre egy megtermett, jóképű, huszonhat éves fehér fickó, könyvesboltot vezet, de nem veti meg a bulikat sem.Lee Andersonnak van azonban egy titka: valójában nem fehér. Bár nem látszik rajta, de a törvény betűje szerint ő mégis „néger, feka, sőt nigger”. Ne feledjük, ez itt a második világháború utáni Amerika, valahol Délen, ahol az öccsét meglincselték a bőrszíne miatt, miután beleszeretett egy gazdag fehér lányba.Lee Andersont azóta egyetlen dolog hajtja: a bosszú. Két jó családból származó, dúsgazdag fehér lányt, egy testvérpárt akar elcsábítani, hogy azután végezzen velük, hogy a kettejük életét vegye el az öccse életéért cserébe. És a tervei szerint mindez még csak a kezdet…Sikerrel jár-e, és lehet-e mindez siker? Ad-e bármiféle választ a kérdéseinkre ez a maga korában hatalmas botrányt kavaró regény?

Rocky ?tizenkilenc és fél éves, sikeres testépítő az 1940-es évek végi Los Angelesben. A legnagyobb problémája az életben az, hogy legalább húsz éves koráig szeretné megőrizni a szüzességét, ám a nők megvesznek érte, nem hagynak neki nyugtot, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne sikerüljön, amit eltervezett.Amikor egy szép nyári estén felkerekedik, hogy a kedvenc mulatójában a barátai társaságában töltse az estét, még nem sejti, hogy az az őrült kaland, amelybe hamarosan belecsöppen, fenekestől fogja felforgatni a megszokott életét, a nyugalmát, a terveit. Elkábítják, elrabolják, és egy titokzatos klinikán tér magához, ahol arra akarják kényszeríteni, hogy szeretkezzen egy gyönyörűséges lánnyal. Rockyt azonban nem akármilyen fából faragták: nemcsak hogy nem enged az erőszaknak, de kiszabadulva nyomozni kezd az elrablói után. A szálak egy megszállott tudóshoz vezetnek, aki egy félreeső csendes-óceáni szigeten folytatja kegyetlen és tébolyodott emberkísérleteit.A Szépséghiba, avagy a minőség bosszúja egy fordulatos, tudományos-fantasztikus elemekkel, hatalmas verekedésekkel, üldözésekkel és persze nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű erotikával fűszerezett, időnként burleszkbe hajló krimiparódia.

„Tudatában ?vagyok, hogy Anna Karenyinának semmiféle igaz története nem létezik. Annyi Anna Karenyina van, ahány olvasója ennek a regénynek. Több százezer Anna” – kezdi könyvét a neves Tolsztoj-kutató és Anna Karenyina-rajongó szerző, aki ennek ellenére megkísérli megírni és megérteni a világ talán leghíresebb regényének, a regény hátterének valóságtartalmát. Érdeklődése kiterjed Tolsztoj közvetlen környezetére, ahonnan az író a regény szereplőinek prototípusait kölcsönözte, érinti a korabeli orosz szokás- és jogrendet, mindent, ami a házasságra, a házasságtörésre, a válásra és a gyermekelhelyezésre vonatkozott. Ebből megérthetjük, milyen óriási kockázatot vállalt Anna, amikor az érzéseit, a szerelmet választotta, és azt is, miért nem végződhetett másként a története, mint tragédiával.Baszinszkij nagy formátumú elemzésének újdonsága, hogy nem csak a szerelmi háromszögre, a felnőttek játszmáira figyel, hanem megpróbálja azt is megérteni, mit élhetett át mindeközben Anna két gyereke, akik mit sem értve a fejük felett zajló viharból, talán a legtöbbet szenvedtek a történtek miatt.

Unni, a kanadai Baffin-szigeten dolgozó finn kutató a gleccserek szerelmese. Akkor a legboldogabb, ha a jég és a csobogó víz hangjai veszik körül. Éppen az éghajlatváltozás következményeit tanulmányozza a gyorsan olvadó Penny nevű jégsapkán, amikor összetalálkozik a titokzatos férfival, Jonnal. Mint kiderül, mindkettőjükben közös a gyökértelenség és az otthon utáni vágyakozás. Unni gyerekként állandóan két világ közt volt kénytelen utazni: szülei válása után szakadt el Lappföldről, ám szűnni nem akaró vágyat érez az apja északi világa iránt. Jon pedig, bár Kanadában született, Dániában nőtt fel nevelőszülőknél, örökségként magával cipelve idegenségét, magányát és titkokkal teli múltját. A férfi felnőttként kap lehetőséget arra, hogy a Baffin-szigeten találkozzon biológiai apjával, szíve mégis tele van bizonytalansággal… A fiatal férfi és a nő mindössze néhány napot tölt együtt egy hóvihar miatt, összezárva egy házban, mégis rögtön egymásba szeret. Az élet azonban gyorsan elsodorja őket, és mindketten kénytelenek visszatérni otthonukba. Ám ami összeköttetett, az nem enged el, ezért Unni később úgy dönt, megkeresi Jont, és visszatér a Baffin-öböl jég borította vidékére. És ahogy a gleccser olvadozik, úgy kerülnek felszínre a nemzedékeken át elhallgatott múltbéli titkok életükkel és családjukkal kapcsolatban. A soha fel nem engedő föld megható történet az összetartozásról, a honvágyról, a szabadságról és a szerelemről. Inkeri Markkula az írás mellett biológusként is dolgozik, így aligha meglepő, hogy regénye rendkívül gazdag gyönyörű természetleírásokban, amelyek varázslatos, szinte túlvilági hangulatot teremtenek.

Kontroll. Káosz. Sötétség. Egy pangó közép-nyugati kisvárosban, a fagyos kora hajnali órákban munkanélküliek százai állnak sorban az állásközvetítő előtt. Egyszer csak egy magányos sofőr a tömegbe hajt egy lopott Mercedesszel, visszatolat, majd újra gázol, aztán elmenekül a helyszínről, nyolc halottat - köztük egy csecsemőt - és tizenöt sérültet hagyva maga után. Brady Hartfield alkoholista anyjával él a szülői házban. Vágyik a mámorra, amit a Mercedes volánja mögött, a halálosztó szerepében érzett, ezért újabb, még ördögibb merényletre készül. ## Amikor Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru levelet kap a Mercedeses Gyilkostól, reaktiválja magát, hogy meghiúsítsa az immár ezrek életét fenyegető, őrült tervet, és innentől hajmeresztően izgalmas versenyfutás kezdődik az idővel... King, a "horrorkirály" regénye kemény krimi, amely a klasszikus receptet követve jó és gonosz küzdelmét állítja elénk, s közben félelmetes bepillantást nyújt egy megszállott, gyilkos elme működésébe. Bill Hodges pedig hamarosan ismét színre lép, a szerző ugyanis két további regényt tervez a főszereplésével.

Gwendy és a varázsdoboz Az első kötetben a tizenkét éves GwendyPeterson sorsát követjük, aki különleges dobozt kap egy idegentől. A kislány élete végleg megváltozik, és hiába próbálja a doboz rejtélyét megfejteni, a világ sorsáról végül egyedül kell döntenie. King szerzőtársával karöltve első közös munkájukban az ifjúsági történetek világát borította fel, a végeredmény pedig egy fordulatos és szokatlan mese lett a felnőtté válásról és a felelősségvállalásról. Gwendy és a bűvös toll Castle Rock álmos kisvárosa mély, sötét titkok alapkőzetére épült, és hamarosan ismét felébred csendes szendergéséből, erről Richard Chizmar gondoskodik ebben a részben. Gwendy utolsó feladata A rendkívüli történetmesélő és kiváló szerzőtársa közösen Castle Rockból egy űrállomásra, majd egy még távolabbi utazásra visznek minket, melynek során Gwendynek egy titkos küldetést kell végrehajtania, hogy megmentse a világunkat. Sőt, talán az egész világegyetemet.

"- Minden nagy szállodának vannak botrányai - mondta. - Ahogy kísértet is van minden nagy szállodában. Hogy miért? A fenébe is, az emberek jönnek-mennek. Megesik, hogy valamelyik a szobájában dobja fel a talpát, a szíve, vagy gutaütés, vagy valami ilyesmi. A szálloda babonás hely. Nincs tizenharmadik emelet, nincs tizenhármas szoba, nincs tükör az ajtón, amin az ember bemegy, meg hasonlók." Stephen King egyik leghíresebb története, A ragyogás, a Sziklás-hegység egyik magaslatán, egy világtól elzárt szállodában játszódik. Itt vállal állást az alkoholizmusából éppen kigyógyult Jack Torrance, és vele együtt ideköltözik felesége, Wendy, és kisfia, Danny is. Miközben Jack egyre megszállottabban próbálja megírni a szálloda történetét, természetfeletti, látnoki képességekkel rendelkező fia egyre több furcsa jelet lát... A ragyogás 1977-ben jelent meg először, és azonnal bestseller lett. Az azóta klasszikussá vált műből 1980-ban Stanley Kubrick rendezett filmet, Jack Nicholson főszereplésével.

Három intelligens, elbűvölő nő eddig el nem mondott története. 1945 februárjában mindhárman elkísérték apjukat a második világháború utáni hatalmi rendet meghatározó jaltai konferenciára. Mindőjük szomjazta atyja tiszteletét és szeretetét, miközben féltőn óvta őt, és meglátásaival támaszául is szolgált. A 27 éves Kathleen Harriman az Egyesült Államok szovjetunióbeli nagykövetének, Averell Harrimannek a lánya, háborús tudósító és síbajnok, aki a katyńi mészárlás feltárásában is segédkezett; a 30 éves Sarah Churchill színésznőből lett a brit légierő tisztje, és állandó, polemizáló beszélgetőpartnere a brit miniszterelnöknek; a 38 éves, háromgyermekes édesanya, újságíró-szerkesztő Anna Roosevelt pedig már a Fehér Házban is nagy körültekintéssel őrizte az elnök titkait. A történelmi jelentőségűvé vált Krím félszigeti tanácskozást új szemszögből bemutató, emberi drámákban bővelkedő könyvben nemcsak Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Sztálin háborús szövetsége repedezik, de az apa-lány kapcsolatok is drámai változásokon mennek keresztül. A család iránti hűség, a politikai érzék és a szerelmi románcok – a szovjet hírszerzés fürkész tekintetétől és lehallgatásaitól övezve – mind mérlegre kerültek.

A 24 éves Kimina Kikuko kiégett. Hiába áldozza fel minden idejét és energiáját a munkája, a munkahelye, az érzéketlen és igazságtalan főnökei oltárán, nincsenek örömei, céljai, a jövő kietlenül, siváran tátong előtte. Ekkor a véletlen elsodorja a Kavarazaki Virágboltba, ebbe az aprócska, de mozgalmas üzletbe, amely a vasútállomás közelében várja a vásárlókat.Kikuko megismerkedik Todzsima Ritával, a kedves és bohókás tulajdonossal és a munkatársaival, majd elfogadja a Rita által felkínált álláslehetőséget, és ezzel belép a virágok csendes csodavilágába.Ebben a barátságos és inspiráló közegben Kikuko elkezdi figyelni és szavak nélkül is érteni azokat az érzéseket, amelyek a boltba látogató vagy virágot rendelő vásárlókat mozgatják. Minden csokorban ott lapul az a szépség, az az öröm, amely a legnehezebb pillanatokban is képes vigaszt nyújtani, begyógyítani a lélek sebeit. A méltóságot szimbolizáló kecses magnóliától a reményteljes napraforgón át a krizantém őszies, bölcs szépségéig minden fejezetben egy-egy újabb leheletfinom, a virágok titokzatos és illékony üzeneteivel átszőtt történetet tárul fel előttünk.Kikuko lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra felfedezi a saját álmait és azokat az apró örömöket, amelyek széppé, tartalmassá tehetik az életet.Az Egy kis tokiói virágbolt egy lefegyverzően bájos, szívhez szóló regény, amely a lélek tisztaságát, a vigaszt, a szelídséget, a virágok és a bennük örömöt lelő emberek csendes erejét ünnepli.

Képzeljük el, hogy a Cixin Liu nevű író, A háromtest-probléma című sci-fi eposz szerzője (15 eladott példány), a vöröslámpás negyedet látogatja, a kukákat túrja élelemért, gyilkos számítógépes vírust programoz, és ha kell, mongol paripán vágtat a város utcáin! Képzeljük el a már százéves Stephen Hawking professzort egy Föld-közeli pályán keringő alacsony gravitációjú gondozóintézmény lakójaként, amint időnként egy toronyházak ablakainak tisztítására szakosodott "pókemberrel" osztja meg gondolatait az univerzumról, fekete lyukakról és az űrben szanaszét világító csillagokról! Ezek után mi sem könnyebb, mint hogy elmélázzunk azon, hogyan fogadná az emberiség Istent, aki űrhajóval tér vissza teremtményei közé, hogy nyugdíjas éveit szeretett gyermekei körében élvezze ki! Ha mindez meghaladja a fantáziánkat, aggodalomra semmi ok. Cixin Liu válogatott és díjnyertes novelláiban már mindezt kiötlötte és a rá jellemző fanyar iróniával, szórakoztató-filozofikus módon elénk tárja - minden képzeletet felülmúlóan! A novellagyűjtemény egyes darabjai hol a világunk mélységeibe, hol a peremvidékére, hol az idő egyik vagy másik végére kalauzolják az olvasót, idegen életformák közé és technológiai csodák közepette. Egyvalamit azonban mindvégig szem előtt tartva: a küzdelmet a túlélésért.