Európa Könyvkiadó strana 12 z 143

Amerikát egy totalitárius kormány uralja, és a mindenre kiterjedő, mindent átszövő Hálózat tartja az irányítása alatt. A társadalom kétpólusú. A rendszer csak a gazdagoknak kedvez, akik elzártan élnek a belváros jólétet árasztó épületeiben. A város déli részén, a Csatornától délre, Co-Op Cityben csaknem négymillió munkanélküli tengődik reménytelenül kitaszítva és kilátástalanul, embertelen körülmények között. De éljen akár a hatalmas, szennyezett nyomornegyedekben, akár a gazdagok erődszerű toronyházaiban, minden amerikai a törvény által előírt, kötelező szórakoztatásnak hódol: ül az ingyenes televízió előtt, és bekapcsolódik a nemzet kedvenc vetélkedőibe, amelyekben az emberek az életüket teszik fel a hatalmas vagyonért cserébe. Ben Richards végső elkeseredésében játékosnak jelentkezik a legkegyetlenebb vetélkedőbe, A menekülő ember-be. A szabályok roppant egyszerűek: száz dollár minden óráért, amit szabadon tölt, némi menekülési pénz, tizenkét óra előny. Ha harminc napig kibírja, övé a nagydíj – egymilliárd dollár. De ha elkapja az embervadász-kommandó, megölik. És mindezt élőben közvetíti a tévé: mindenki őt figyeli, és hajlandó feladni a jutalomért cserébe. Richards aláírja a szerződést, a visszaszámlálás elindul, és kezdetét veszi a játék – életre-halálra… Stephen King (Richard Bachman álnéven) 1982-ben megjelent azonos című regénye, A menekülő ember alapján disztópikus akcióthriller film készül, amelyet Edgar Wright rendez.

Az Én és a macskáim című rövidebb írásokat tartalmazó kötet Hrabal életének és írói pályájának két fontos korszakába enged bepillantást. Súlyos autóbaleset után, 1983 őszén született a Kisautó, a lábadozás nehéz, mégis reményteli korszakában, és egy Hrabal számára kedves helyet idéz meg. Azt a "másik" univerzumot, amelyre a füstös és zajos prágai kocsmákon túl képes volt az otthonaként tekinteni: Kerskót, az erdőt, a macskákat és legfőképpen a csak nem sokkal később elveszített feleségének, Eli1kának (Pipsinek) az akkor még jelen lévő, humorral, (ön)iróniával és végtelen gyengédséggel, szeretettel ábrázolt alakját. A kötet másik felét alkotó hat írás Hrabal rendszerváltástól a kilencvenes évek közepéig terjedő utolsó, egyre komorabb és végül tragikus hallgatásba, csendbe forduló írói korszakának terméséből válogat. Ezt a két, alapvetően nagyon különböző időszakot a fenségesen közönyös természet és a bámulatos, a kiállhatatlanul szeszélyes és gyűlöletesen szeretni való macskák csapata kapcsolja össze.

A mesés Nizzában, a festői Provence vidékein és a gyakran zordabb arcukat mutató hegyek között, a misztikum és a valóság határán játszódó regény egy ikerpárról és az anyjukról, Carmine-ról szól. Egónia (akit az anyja csak Agóniaként emleget) boszorkány, Felícia pedig a tealógia elismert szaktekintélye, a nyughatatlan élő és holt lelkek segítője. A nővérek nincsenek jóban, immár harminc éve nem is beszéltek egymással, ám amikor a lassan elboruló és magányosan élő anyjukat brutálisan meggyilkolják az addigra tökéletesen elnéptelenedett szülőfalujukban, az útjaik ismét keresztezik egymást, és végül össze is fognak, együtt kelnek útra felderíteni az anyjuk meglepő titkokat tartogató múltját. Különös és izgalmas nyomozás kezdődik, mert az anyjuk szelleme mintha bujkálna előlük, és az őt ismerő tanúk sem tudnak sokat segíteni, gyakran ellentmondásos képet festenek róla, mintha nem is egy asszonyról, nem is egyetlen életről beszélnének. Nem is igazán az a kérdés, hogy a különös hangulatú, mindvégig fordulatos és izgalmas történet végére a hőseink megismerik-e az anyjukat, a családjuk múltját, hanem az, hogy sikerül-e megbékélniük önmagukkal és egymással is. Közben persze rengeteg fajta-féle csodatea fogy…

1919 húsvétvasárnapján az árvíz sújtotta Alabama állambeli Perdido városának szállodájából kimentenek egy fiatal, szépségével is magával ragadó nőt, aki állítása szerint átaludta az evakuációt. A fűrészmalmokból élő település leggazdagabb családja veszi magához a papírjait elvesztő tanítónőt, aki csakhamar feleségül megy a vagyonos família örököséhez. Mindenki szeretettel veszi körül Elinort, csupán néhányan vannak, akik gyanakvással tekintenek különös, már-már misztikus vonzalmára a folyóhoz. Nos, igen, az ifjú hölgy lételeme a víz, miközben nehezen magyarázható, szörnyű halálesetek borzolják a közösség kedélyét. És ez még csak a kezdet! Michael McDowell modern horrorklasszikusa egy város és egy család sok évtizedes történetének elbeszélésével, valamint a déli gótika csáberejével ejti rabul olvasóit.

Az ország népszavazásra készül, amelyen arról döntenek a polgárok, kötelezővé váljon-e az empátiateszt. Lehetne magyar történet is, de ez Izlandon játszódik a közeli jövőben, és négy szereplő markánsan különböző hangvételben előadott, számos ponton egymásba kapcsolódó elbeszéléséből bontakozik ki. Mindannyiuk életét meghatározza a forradalmian új, az egyén együttérző képességét mérő, az antiszociális viselkedést kimutató empátiateszt, amely jelöltekre és jelöletlenekre osztja a társadalom tagjait. Akik vállalják és sikerrel teljesítik a tesztet, jelöltté válnak, nagyobb biztonságot és bizonyos kiváltságokat élvezhetnek, de ez a személyiségi jogok csorbulásával jár. Az emberek többsége már elvégezte a tesztet „megjelölte” magát, és bekerült a mindenki számára hozzáférhető országos adatbázisba.

Bárcsak éhen halt volna abban a szállodai szobában! Az Alabama állambeli Perdido városka és a Caskey család matriarchája mindent kockára tenne azért, hogy uralma alá hajtsa menyét, a szépséges Elinort, aki elcsavarta a fia fejét, miután az kimentette az árvíz fogságából. Azóta dúl a hatalmi harc a két nő között, és a titokzatos, a folyóhoz misztikus vonzalommal kötődő, démoni erejű ifjú hölgy áll nyerésre. De mi történik, ha megépül a várost átszelő, kíméletlen sodrású folyó partjain a gát? Ki fizeti meg az árát, és miféle áldozatokat követelve? Mindig a legártatlanabbak vesznek oda? Michael McDowell modern horrorklasszikusa, a Blackwater saga második kötetének város- és családtörténete szó szerint szívszaggató, és a hátborzongató déli gótika csáberejével ejti rabul az olvasói képzeletet.

Silvia ?Park izgalmas kérdéseket felvető regénye a jövőben, a nagyobbrészt robotok által megvívott polgárháborút követően újraegyesült Koreában játszódik. Ez a jövő nem is olyan távoli, mint amilyennek első látásra tűnik, és jóval közelebbi annál, hogy ne ismerhessünk rá a saját világunkra.Az emberek az összes unalmas, fárasztó és veszélyes tevékenységet a technológiára, a gépekre, a robotokra bízzák, sőt az életükben mutatkozó összes hiány, fájdalom és betegség megszüntetését is a technológiától, a gépektől, a robotoktól várják. Immár cserélhető, pótolható az összes emberi testrész és szerv, valamint egyre valósághűbb robotok dolgoznak a boltokban, az üzemekben. Velük találkozni a nyilvánosházakban, sőt az otthonokban is, ahol nem pusztán háztartási munkát végző cselédekként teszik a dolgukat, de igazi, sohasem elfáradó, mindig figyelmes, türelmes és megértő társként szolgálnak és próbálnak meg harcba szállni az ember két legfőbb ellenségével, a szeretetlenséggel és a magánnyal.A mindenáron való fejlődés kényszerét követve az emberek és velük a robotok is éppen a számukra természetesként adottal ellentétes irányban haladnak: az egyre megbízhatóbban működő és javítható emberek egyre tovább, egyre kényelmesebben élnek, a gépek pedig egyre emberibbé, tehát egyre érzékenyebbé és egyre esendőbbé válnak.Ebben a kizökkent világban próbál hosszú évek után ismét egymásra találni egy testvérpár, és itt keresi a helyét, itt kutatja a létezés és a szeretet titkát egy csapat, a kamaszkorba még csak belépni készülő gyerek, valamint az általuk gyámolított, örök tizenkét évesként is aggastyán robot, Jojo.

A lírai hangvételű Gyöngéd barbárok című regényében Hrabal egyszerre állít emléket művészbarátainak, a tragikus sorsú, nem sokkal az ország 1968-as megszállását követően öngyilkosságba menekülő festőnek, Vladimír Boudníknak és a költő Egon Bondynak, illetve rajtuk keresztül a háború utáni prágai művészvilág zsúfolt kocsmáiban, őrült figurái között kavargó ifjúságuknak, a művészetbe vetett mámoros hit, a szabadságkeresés megzabolázhatatlanul vad korszakának. A naiv és szenvedélyes Vladimír gyermeki rácsodálkozással szemléli a világot, amelynek legapróbb, leghétköznapibb részletében is ott látja a szépség és a teremtés ígéretét, lehetőségét. Hrabal nem klasszikus emlékiratot ír, mozaikszerűen felvillanó jelenetekből, párbeszédekből építi fel a maga nosztalgikus univerzumát, amelynek varázsát éppen az adja, hogy együtt, egy időben van benne jelen a múlt álomszerű otthonossága és e múlt eltűnésének, elvesztésének szelíd bölcsességgel viselt fájdalma. Ez a csapongó, mégis bensőséges hangulatú regény végső soron arról szól, hogy az ember miként őrizheti meg a szabadságát és a méltóságát egy olyan korban, egy olyan világban, amely egyiket sem tartja fontosnak, sőt.

A huszonhat éves Émile fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Az orvosok mindössze két évet jósolnak neki, ő pedig úgy dönt, lemond a kísérleti terápiáról és odahagyja a kórházat, hogy hátat fordítva az aggódó, előre gyászoló és folyamatosan együttérző családnak, barátoknak megszökjön, és egy lakóautóval utazgatva töltse el a hátralévő kevés idejét.Felad egy őszinte és lényegretörő hirdetést, és legnagyobb meglepetésére akad is egy jelentkező. A fekete ruhában, hatalmas kalapban és még nagyobb hátizsákkal felbukkanó Joanne titokzatos és hallgatag, nem kérdez és nem beszél, mégis szinte magától értetődő természetességgel ül be az autóba és szegődik Émile mellé.Fantasztikus és szépséges utazás veszi kezdetét, egy olyan kaland, amelynek minden egyes állomása újabb élményeket, újabb találkozásokat tartogat, és amely során a természet, az életöröm, a szépség, a szerelem és a barátság felfedezése révén Émile-nek sikerül kibújnia a halál öleléséből, és megszabadulnia az egész lényét gúzsbakötő félelemtől és fájdalomtól.

A nagy angol mesemondó talán legismertebb műve az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének. Szegénység és gazdagság örök ellentétét állítja szembe és oldja föl Dickens a szívtelen, gazdag Scrooge megigazulásának meseszerű történetében, amelynek adaptációival (több tucat megfilmesítés, hangjáték, színpadi változat) évről évre találkozhatunk karácsony táján. A mű első megjelenésétől fogva óriási népszerűségnek örvend, s részben ezért Dickens a következő huszonöt évben még sok más karácsonyi-újévi történetet írt. A Karácsonyi történetek címen ismert klasszikus összeállítás, amely a Karácsonyi ének mellett négy további történetet - Harangszó (1844), Házi tücsök (1845), Az élet csatája (1846), A szellem embere (1848) - tartalmaz, magyarul utoljára 1958-ban jelent meg egy kötetben. Most új fordításban adjuk közre ezt az örökzöld gyűjteményt.

Dzsivon író, sikeres és fiatal, modern nő, ám az édesanyja halálát követően először csak lelassul, majd megtorpan, végül pedig komoly, testi tünetekben is megnyilvánuló válságba kerül az élete. A legrosszabb talán az, hogy nem tud, sőt talán nem is igazán akar kilépni a gyásszal való tehetetlen és kilátástalan sodródás állapotából, mert azt árulásnak érezné. Ez az út azonban egyre mélyebbre vezet mindaddig, amíg a zuhogó eső elöl menekülő Dzsivon be nem téved egy titokzatos könyvesboltba. Legnagyobb meglepetésére a végtelenül futó polcokon sorokozó könyvek lapjairól a saját emlékei, gondolatai néznek vissza rá: a saját élete, ő pedig lehetőséget kap arra, hogy visszatérjen a múltba, és tisztázza, megváltoztassa mindazt, amiről azt gondolja, hogy megmérgezi a jelenét. A tét óriási: élet vagy halál. Ha kudarcot vall, le kell mondania a jövőjéről. Melyikünket ne foglalkoztatná a kérdés, hogy mire képes a szeretet, a megértés, hogy változtathatunk-e a múlton, befolyásolhatjuk-e önmagunk és szeretteink jelenét és jövőjét?

Föld a láthatáron! Megnyugtató, felkavaró, egyben mámorosan szédítő érzés. Állandó élménye annak a hat űrhajósnak, akik a Nemzetközi Űrállomáson már hónapok óta végzik küldetésüket. Keringési pályájukon huszonnégy óránként tizenhat napkeltét és tizenhat napnyugtát csodálhatnak meg, miközben alattuk óceánok, kontinensek, sivatagok, gleccserek és hegyláncok suhannak tova, és városok éjszakai csillagköde jelzi: laknak odalent. Samantha Harvey Booker-díjas lírai elbeszélésében nemcsak a napi rutinját végző űrrepülő-legénység „lebegő családjának” gondolatai, álmai, érzései, vágyai jelennek meg rendkívül kifejező és szeretetteljes módon, de általuk az egész emberiség és kozmikus otthona múltjáról, jelenéről és valószínűsíthető jövőjéről is képet kaphatunk – képzeletünkben földöntúli hatást keltve. 

Jongdzsu kiégett, pedig megvolt mindene, ami miatt sikeres és szerencsés emberként tekinthettek rá a szülei, barátai, kollégái, és ami miatt neki magának is sikeres és boldog emberként kellett volna tekintenie önmagára: lendületesen induló karrier, házasság és mozgalmas, izgalmas élet Szöul világvárosi forgatagában.Azután valahogy egyik napról a másikra kifogy belőle a lendület, az erő: egyre többször, egyre hevesebben jut eszébe régóta eltemetett gyermek- és ifjúkori álma, az, hogy könyvek között él, hogy van egy saját könyvesboltja. Végül vesz egy hatalmas levegőt, összeszedi a bátorságát és nekirugaszkodik, maga mögött hagyja a régi életét: felmond a munkahelyén, elválik a férjétől, kiköltözik Szöul egyik csendes, Hjunam-tong nevű külvárosi negyedébe, és megnyitja a könyvesboltját.Olvas, dolgozik, tanulja és figyeli a boltját, saját magát és legfőképpen az embereket, akiket kezdetben a véletlen sodor be hozzá, később viszont már az a békés és barátságos hangulat, amely révén a boltja hívogatón otthonos és megnyugtató szigetként várja és fogadja be a nagyváros űzött lelkeit, hogy ők is rájöhessenek: az irodalom, a könyvek ereje szinte kimeríthetetlen, és soha nem késő megállítani a rossz irányba kanyarodó cselekményt és elölről kezdeni mindent. Tiszta lappal.

„Van ?pápánk!” – hangzott fel 2025. május 8-án, csütörtök este a Szent Péter-székesegyház középső erkélyéről, miután a Sixtus-kápolna kéményéből fölszállt a fehér füst. XIV. Leó néven új egyház- és államfő foglalta el trónját a Vatikánban. Robert Francis Prevost az Ágoston-rend első pápája, az első egyházfő, aki az Egyesült Államokban született, egyben az első perui állampolgársággal rendelkező vatikáni államfő. Az amerikai kontinensről másodikként érkezett pápa a húsvéthétfőn elhunyt argentin Ferenc után kezdi meg pontifikátusát.De vajon eszméiben is követi elődjét, folytatja megkezdett reformjait? Hogyan viszonyul a nők szerepvállalásához az egyházban? Hát az egynemű párok kapcsolatához, frigyük megáldásához? Mi az álláspontja a papok által elkövetett szexuális visszaélések kezelését érintően? Esélynek vagy veszélynek tartja-e az egyház szempontjából a mesterséges intelligencia térnyerését?Mindezekre a kérdésekre választ találunk ebben a villámgyorsan, nagy tájékozottsággal és alapossággal megírt portrékönyvben – amiből még a pápa öltözködéséről és kedvenc sportjáról is értesülhetünk a világ- és egyházpolitikai összefüggések mellett.A szerző, Rónay Tamás elismert Vatikán-szakértő, külpolitikai rovatvezető. XIV. Leó a negyedik pápa, akiről monográfiát írt – méghozzá a megválasztása utáni tíz napban.

Tom Sherbourne, az első világháború veteránja visszatér Ausztráliába, és munkát vállal egy szigeten, a szárazföldtől majdnem félnapnyira lévő Janus-sziklán a világítótorony őreként. Magával viszi fiatal és szerető feleségét, Isabelt. Magányos boldogságuk csak azért nem teljes, mert bármennyire is vágynak rá, nem jön a gyermekáldás. Isabel kétszer elvetél, egy babájuk pedig halva születik. Évekkel később a gyászoló Isabel a viharos szélben gyereksírást hall: partra sodródott csónakban egy halott férfi és egy élő csecsemő fekszik. Tom, aki a világítótorony őreként részletes feljegyzéseket vezet, és akinek szilárd erkölcsi elvei a szörnyű háborúban sem sérültek, azonnal jelenteni akarja a történteket. De Isabel szoptatni kezdi a kisbabát, és Tom kezdeti ellenkezése ellenére a sajátjukként tekintenek a csecsemőre, akinek a Lucy nevet adják. Amikor a kislány kétéves lesz, Tom és Isabel visszatérnek a szárazföldre, ahol kénytelenek szembesülni azzal, hogy a világon más emberek is élnek.

2025 legjobban várt könyve a The New York Times Book Review, az AV Club, a Variety, a The Boston Globe, a Minneapolis Star Tribune, a The New York Post és a Goodreads szerint. Stephen King legújabb, izgalmas és magával ragadó regényében az ellenállhatatlan és zseniálisan találékony Holly Gibney visszatér! Amikor a Buckeye City-i rendőrség nyugtalanító levelet kap, amelyben a levélíró közli, hogy meggyilkol tizenhárom ártatlant és egy bűnöst, hogy így büntesse meg azokat, akik egy másik ártatlan ember halálát okozták, Isabelle Jaynes nyomozó érzi, hogy nem üres fenyegetéssel állnak szemben. Ahogy a nyomozás kezdetét veszi, Izzy, mint korábban is, legbizalmasabb barátnőjével, Holly Gibney-vel vitatja meg az ügy részleteit. A megosztó és szókimondó nőjogi aktivista, Kate McKay több államot érintő előadó körútra indul, telt házas előadásain a rajongótábor és az ellentábor egyaránt képviselteti magát. Legelszántabb ellenzőinek egyike nem elégszik meg azzal, ha megzavarhatja Kate rendezvényeit, őt magát veszi célba. Az előadó körút minden állomásán egy lépéssel Kate és csapata előtt jár, és egyre veszélyesebb támadásokba lendül, hogy elhallgattassa az általa gyűlölt aktivistát. Kate asszisztense az egyik életveszélyes akció után felkutatja és felkéri Holly Gibney-t, hogy legyen a testőrük, kísérje és védelmezze őket az utolsó állomásokon. Holly számára nemcsak az jelent kihívást, hogy testőrként kell helyt állnia, de az is, hogy közben minden szabad percében Izzy nyomozásán töri a fejét. King mesterien tereli a bravúros végkifejlet felé a több szálból kibomló, mégis feszes cselekményt, hogy a megoldást a regény legszerethetőbb karakterének kezébe adja. A Ne hátrálj! Hollyja megtestesíti mindazt az erényt és tiszta gondolkodást, amit az író ebben a társadalomkritikának is felfogható regényben a szélsőséges eszmék, a vallási fanatizmus, a korlátoltság és annak minden ember számára veszélyes következményei ellentételezéseként megfogalmaz.