Európa Könyvkiadó strana 14 z 143

2035 Több mint húsz évvel az utolsó háború után a világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat. Artyom, aki korábban megmentette a Metró lakóit a "feketéktől", tudja, hogy nem hőstettet követett el, hanem óriási hibát. Mert azok a lények nem szörnyetegek voltak, hanem egy új értelmes faj képviselői... Az öreg Homérosszal együtt, aki meg akarja írni "hőstettének" történetét, Artyom elindul arra az állomásra, ahol valaki állítólag kapcsolatba lépett más túlélőkkel. S amit talál, immár a felszínen, az minden képzeletét felülmúlja... Glukhovsky története, amely az atomháború utáni világot írja le, valójában nagyon is a mi mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. A Metró 2033 és folytatása a világ számos országában bestseller lett. A Metró 2035, a trilógia záró darabja részben a már korábban elkészült, Metro Last Light című számítógépes játék ötleteiből született meg.

Több mint húsz éven átívelő, Moszkvában, Csecsenföldön és Berlinben játszódó, feszültségteli, izgalmas történet, amelyben a szereplők sorsa sokrétűen fonódik egymásba. Történet szerelemről, szenvedésről, bűntudatról, bűnhődésről, vezeklésről. Csecsenföld, 1995. Nura tizenhét éves, amikor egy orosz egység abba a szorosba érkezik, ahol a családja él. Az első csecsen háború kitörésével szertefoszlik a szűkössé vált faluból való kiszabadulás reménye. Moszkva, 1995. A fiatal Alekszander Orlov romokban látja a jövőjét: hátrahagyva nagy szerelmét, a vállán egy katonazsákkal és az anyai elvárások terhével kell az észak-kaukázusi frontra mennie. Berlin, 2016. Az oligarchává előlépett, "tábornoknak" nevezett Orlov Németországba költözik. De a múlt nem hagyja nyugodni: megismerkedik Cicával, a grúz származású színésznővel, aki kísértetiesen hasonlít a Csecsenföldön megismert Nurára.

A River Valley Siketek Iskolájának kamasz hősei a diákok hétköznapjait élik, történelemvizsgára készülnek, amikor a politika és az egészségügyi lobbi egyik napról a másikra feldúlja az életüket: bejelentik, hogy felszámolják a mindennapjaikat meghatározó középiskolát. A diákság és a tanári kar követeli, hogy ne az orvosok és a kívülállók mondják meg nekik, mit tehetnek a testükkel és az anyanyelvükként beszélt jelnyelvvel. Az olvasó a bentlakásos iskola különleges világán keresztül sokkal általánosabb kérdésekkel szembesül, hiszen a konfliktus alapvetően az emberi szabadságjogok és az arctalan üzleti világ érdekei között feszül. Charlie, a lázadó kamasz lány, Austin, az iskola kiválósága és February, a megszállottan igazságpárti igazgatónő sorsa a közös cél érdekében összefonódik. A tét: egy kisközösség joga az életben maradáshoz. LMBTQ tartalom!

Valósághű beszámoló Sztálin napjainkig ható, kegyetlen tervéről, mely több millió ember életébe került. Sztálin 1929-ben hirdette meg a mezőgazdaság – hatásait tekintve egy második szovjet forradalommal felérő – kollektivizációját, amely parasztok millióit kényszerítette, hogy a földjükről lemondva belépjenek a kolhozokba. Az eredmény katasztrofális éhínség volt, amely a legtöbb halálos áldozatot követelte az európai történelemben. 1931 és 1933 között legalább ötmillió ember halt meg a Szovjetunióban. A szovjet állam azonban segítségnyújtás helyett arra használta a katasztrófát, hogy megszabaduljon egy politikai problémától. Anne Applebaum a Vörös éhínség-ben azt állítja, hogy az áldozatok közül több mint hárommillió ukrán volt, akik nem egy rossz politika véletlenszerű áldozataiként vesztek oda, hanem azért, mert az állam tudatosan pusztulásra ítélte őket. A szerző bizonyítékokkal szolgál egy régóta fennálló gyanúra: miután Ukrajnában a szovjethatalmat lázadások sora tette ingataggá, Sztálin úgy döntött, hogy elpusztítja az ukrán parasztságot. Az állam lezárta a köztársaság határait, és elkobzott minden hozzáférhető élelmiszert. Gyorsan bekövetkezett az éhínség, és az emberek megettek bármit: füvet, fakérget, kutyákat, elhullott állatokat. Némelykor egymást ölték, hogy élelemhez jussanak. Applebaum műve lebilincselő olvasmány; felidézi a huszadik század legsúlyosabb bűncselekményeinek egyikét, és bemutatja, miképpen jelenthet ismét fenyegetést, immár a huszonegyedik század politikai rendjére.

"Tudatában vagyok, hogy Anna Karenyinának semmiféle igaz története nem létezik. Annyi Anna Karenyina van, ahány olvasója ennek a regénynek. Több százezer Anna" - kezdi könyvét a neves Tolsztoj-kutató és Anna Karenyina-rajongó szerző, aki ennek ellenére megkísérli megírni és megérteni a világ talán leghíresebb regényének, a regény hátterének valóságtartalmát. Érdeklődése kiterjed Tolsztoj közvetlen környezetére, ahonnan az író a regény szereplőinek prototípusait kölcsönözte, érinti a korabeli orosz szokás- és jogrendet, mindent, ami a házasságra, a házasságtörésre, a válásra és a gyermekelhelyezésre vonatkozott. Ebből megérthetjük, milyen óriási kockázatot vállalt Anna, amikor az érzéseit, a szerelmet választotta, és azt is, miért nem végződhetett másként a története, mint tragédiával. Baszinszkij nagy formátumú elemzésének újdonsága, hogy nem csak a szerelmi háromszögre, a felnőttek játszmáira figyel, hanem megpróbálja azt is megérteni, mit élhetett át mindeközben Anna két gyereke, akik mit sem értve a fejük felett zajló viharból, talán a legtöbbet szenvedtek a történtek miatt.

Gyere, nézz bele, hogyan zajlott ez a negyven év. Látod, amikor a szív és az agy megroppan, amikor zörög és nyikorog a kerék, amikor gond nélkül gördül előre egy-egy év. Látod, amikor járókába kapaszkodik, s felállni próbál a vers, és látod, amikor a belső akaratnak épp megfelel. Látod, amikor szavakat és rímeket keres, látod, amikor szavakat és rímeket el- és megvet. Nem bűvészkedtem utólagosan a versekkel, hagytam, hogy maradjanak hol ügyesek, hol ügyetlenek. Különben is, ezt ki dönti el? Én biztosan nem. Látod, hogy akarat és szenvedély, s hogy milyen könnyen múlik el minden év. Ez az összes, azt mondom róla, s hogy hol botladozva, hol erőre kapva, de ugyanaz a nóta van a kezdetek óta. Olyan, mintha már nem élnék, mintha az utolsó cselekedet, a végső tett lett volna összeállítani ezt a kötetet. Bár a negyven után még egy tízéves ciklus biztosan lesz. Hatalmas anyag, lapozgathatod, találhatsz, és megtalálnak. Sok száj, kisebb és nagyobb összeesküvő akar beleszólni abba, hogy ki vagy.

Elsősorban a barátságról szól Kovács Krisztián új regénye, de mint ahogy az igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata rajzolódik ki, hanem annak az egész világnak a képe is, amiben nekik élni adatott, az Ablakok az ébrenlétben is az élet teljességéről szól, miközben szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis minden egészen kiszámíthatatlan módon működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy vidéki magyar kisvárosban valamikor a rendszerváltáson már túl, de a kétezres éveken még innen. Esendő vagy egészen szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy legalábbis nem teljesen rideg anyák oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok igézetében, a hirtelen elveszített naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva. Sallai Ervin már felnőtt fejjel igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat, barátait, Botát, Kafkát meg Mancit és mindazt, ami velük történt vagy történhetett volna. Hiszen a legnagyobb rejtély az élet a maga hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud elviselhetetlen és elviselhetetlenül gyönyörű is lenni.

Tasio Ortiz de Zárate, a közkedvelt régész, akit húsz évre ítéltek egy gyilkosságsorozatért, amely egész Vitória lakosságát rettegésben tartotta, hamarosan szabadul. Már csak néhány napot kell a börtönben töltenie, amikor az öldöklés újrakezdődik: az Öreg Katedrálisban egy húszéves pár meztelen holttestére bukkannak. Az áldozatok halálát az okozta, hogy valaki méheket eresztett a torkukra. És ez még csak a kezdet. Unai López de Ayala, bűnügyi profilalkotásban jártas fiatal nyomozó megszállottan igyekszik elejét venni a további gyilkosságoknak. Módszerei rendre felbosszantják a felettesét, Alba főhadnagyot, aki történetesen nő, és akivel ráadásul nyomozás közben zavaros szerelmi viszonyba bonyolódik. Az idő mintha ellenük dolgozna, és Vitória lakóira újra minden sarkon veszély leselkedik. Ki lesz a következő áldozat? A fehér város csöndje egy trilógia első kötete. A mű alapján forgatott film 2019-ben került spanyolországi forgalomba. A sorozat további részei: Vízáldozatok; Az idő urai.

Stephen King pályája kezdete óta igazi mestere nemcsak a lebilincselő regényeknek, hanem a rövidebb prózai műfajoknak is. Ennek ellenére jóval ritkábban van lehetőségünk a lélek sötét mélységeiről sűrített formában nyilatkozó, a borzongás klasszikusait megidéző írásait olvasni. Most viszont egy rendkívüli gyűjteményt ad közre, tizenkét olyan novellával, amelyek nagyobb része egészen új - sőt van, ami még soha nem jelent meg -, és kétségtelenül a legjobbak között fogjuk majd emlegetni őket. "Csak sötéten szereted? Jó. Én is" - írja az utószóban, és a tizenkét elbeszélés valóban az élet sötétebb oldalát tárja fel, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Ugyanolyan tartalmasak, lebilincselőek, ugyanúgy súlyos traumákat dolgoznak fel, és hatalmas élmény olvasni őket, akár a regényeit. A nagy sikerű Cujo folytatásaként íródott "Csörgőkígyók" a gyászoló özvegy férfiról szól, aki Floridába utazik pihenőre, de ahelyett váratlan örökséget kap, miközben rejtélyes kígyótámadások áldozataira derül fény. A "Két tehetséges suttyó" azt a régóta rejtegetett titkot tárja fel, hogyan szerezték meg tudásukat a címadó férfiak egy különös erdei kiruccanás során. A "Danny Coughlin rossz álmá"-ban több tucat ember élete fordul fel, miközben Danny csak egy gyilkosság áldozatát akarta bejelenteni a rendőrségen egy rémálom hatására. "Az Álmodók" című írásban egy hallgatag vietnámi állatorvos válaszol egy álláshirdetésre, és megtudja, hogy az univerzumnak vannak olyan szegletei, amelyek legjobb, ha feltáratlanul maradnak. "A Válaszember" azt pedzegeti, hogy vajon az előrelátás jó szerencsét vagy rosszat jelent-e, és arra emlékeztet, hogy az elviselhetetlen tragédiák sújtotta élet mégis mindig értelmes lehet. És még sorolhatnánk a változatos ötleteket. Elbeszélések a sorsról, a halandóságról, a szerencséről, a jelenkorról és a valóság gyűrődéseiről, melyekben bármi megtörténhet. King azon képessége, hogy egyszerre döbbentse és rémítse meg olvasóját, illetve hozzon vigaszt neki, továbbra is felülmúlhatatlan. Saját bevallása szerint azért ír, mert általa "magunk mögött hagyhatjuk a hétköznapi életet", és az olvasó biztos lehet abban, hogy a Csak sötéten szereted lapjain újra és újra érezni fogja ezt az örömet.

Faludy György legfontosabb prózakötete ez az 1938 és 1953 közötti éveket bemutató önéletírás, amely a történelem őrült korszakának derűs ábrázolásával, kalandokkal, szerelemmel, színes anekdotáival azonnali nemzetközi sikert is aratott. A kötet 1987-es szamizdat kiadása óta hazánkban is töretlenül népszerű: az olvasók A Nagy Könyv százas listájára is beválasztották, írók és politikusok vallották az egyik legnagyobb magyar regénynek, kedvenc olvasmányuknak. Kiadásunk gondozott szövege a szerző szándéka szerinti változatot tükrözi, a mai helyesírással. Függelékként tartalmazza az első sajtómegjelenés később kihagyott, Magyarországon eddig ismeretlen jeleneteit, valamint a hagyatékban fennmaradt, sohasem publikált első kidolgozást Recskről és a gyermekkorról. Így kötetünk az új olvasók mellett a régi Faludy-rajongók érdeklődésére is számíthat.

Debussyhez, Stravinskyhez és Schönberghez hasonlóan Bartók Béla is a 20. század első fele modern zeneművészetének legnagyobbjai közé tartozott. Laetitia Le Guay könyve tudományos igénnyel, végig szakszerű, mégis életteli és élvezetes stílusban vezeti végig az olvasót azon az úton, amelyet Bartók Béla művészként járt be, és megtudhatjuk, hogy miként fedezte fel magának a népdalok, a népzene világát, hogy mennyit merített ebből a mélyből fakadó, tiszta forrásból. A kötet lapjain nem csupán az új, sajátos zenei nyelvet kialakító zeneszerző élete és munkássága tárul fel előttünk, hanem az előadóművészként, zongoravirtuózként ismert és népszerű Bartók Béláé is, aki a két világháború közötti időszakban Európa szinte valamennyi jelentős koncertszínpadán fellépett, és egészen addig rendületlenül játszott, szerepelt, amíg a nácizmus térnyerése ezt el nem lehetetlenítette. Mindezeken túl Laetitia Le Guay könyve még egy meglepetéssel szolgál: sikerül megmutatnia a halhatatlan zeneszerző-óriás mindig fegyelmezett, tudatos és szigorú, már-már szoborszerűvé merevedett alakja mögött rejtőző szenvedélyes, fantáziadús, álmodozó embert és művészt, mert bár gyakran zord, magányos hősnek hisszük, Bartók Béla távolról sem volt az. Szellemes, közvetlen emberként szerette a jó társaságot, és szoros kapcsolatot tartott korának legjelentősebb gondolkodóival és művészeivel.

Anne Frank neve, alakja egyet jelent a holokauszt iszonyatával: ő az áldozat. Aki ismeri az alig tizenöt évet élt lány történetét, és olvasta a naplóját, többé már nem tud névtelenül és arctalanul gomolygó tömegként gondolni a náci haláltáborok hatmilliónyi áldozatára, és talán képes józanul számot vetni nemcsak az emberben lakozó határtalan gonoszsággal, hanem a szeretet hatalmával és esendőségével is. E könyv a híres búvóhely, a hátsó traktus lakóit, köztük az Anne Frankot segítő öt személy közül a legfiatalabbat, a visszahúzódó Bep Voskuijlt állítja a középpontba. Ő Joop Voskuijl, a szerzőpáros idősebb tagjának édesanyja. A hátsó traktus bejáratát álcázó könyvespolcot pedig Joop nagyapja találta ki és készítette el. Vagyis ez egyben családtörténet is, méghozzá az a ritka fajta, amely a dicső és emlékezetes pillanatokon túl a közös múlt sötétebb, ellentmondásosabb fejezeteit is megidézi, és ezzel felbecsülhetetlenül értékes adalékot szolgáltat Anne Frank örökségéhez. Ahhoz a naplóhoz, amely nem csupán egy gyalázatos korszak krónikája, hanem az életbe, az emberi jóságba vetett hit és a reménység dokumentuma is.

Az Álmok a csillagok közt előzménye - tökéletesen kerek egész ez a regény, nem szükséges ismerni Kira Navárez történetét az élvezetéhez. 2234. július 25-én az Adamura felfedezi az anomáliát. A Talósz VII látszólag lakatlan bolygóján fekete folt sötétlik: egy kör alakú üreg, ötven kilométer átmérőjű. Nem természetes képződmény, ez lehet az első bizonyíték az intelligens, tudatos idegenek létezésére. Az Adamura kapitánya úgy dönt, önként jelentkezők kis csapatát teszi le a bolygón, hogy földeríthessék a környéket és az üreget. Alex Crichton xenobiológus, aki feleségét gyászolja, a jelentkezők között van. Hatan szállnak le, négyen indulnak el gyalogosan. Ketten a deszanthajóban maradnak. A négy felderítő négy bolygóról származik, és mindegyikük hurcolja a saját traumáját. Hogyan tudnak együttműködni, ha az egyik értelmetlennek találja a küldetést, a másik meg ebben reméli megtalálni romba dőlt élete jelentőségét? Ahogy egyre közelebb kerülnek az üreghez, úgy fokozódik a feszültség az expedíció tagjai között. Hiába nem nagy a távolság, hiába erősödik az üreg vonzása, a négy felfedező egyre lassabban halad. Vonszolják magukat, a felszerelésüket, a múltjuk árnyait. Ki építette az üreget és milyen céllal? Miért adja le az üreg magas frekvenciájú rádióhullámok 10,6 másodpercenként ismétlődő kisülését? Hogyan lehet ezt fizikailag elviselni, ahogy egyre közelebb érnek? Négyen indultak. Hányan térnek vissza?

Az Ahova mész, megyek én is az ember és a természet, a szeretet és a halál, a kiszolgáltatottság és az egymásrautaltság könyve, egy szűkszavúan feszült és lebilincselő regény, amelyben két küzdelmes sorsú asszony párhuzamosan futó monológjából bontakozik ki egy svéd parasztcsalád majd' évszázados, titkokkal átszőtt története. 1897: Unni, Armod és a kisfiuk, Roar, elmenekül Norvégiából. A család hosszú vándorlás után végül Svédország távoli, zord vidékén, Hälsinglandban, az emberlakta világ és a kék hegyek meg koromsötét erdők határvidékén talál menedéket egy elhagyatott tanyán. Itt, távol mindentől és mindenkitől, együtt tapasztalják meg mindazt a rosszat és jót, amit a hol szűkmarkú, hol bőkezű természet tartogathat az ember számára: a kiszolgáltatottság, az éhezés, a hideg gyötrelmeit és az újrakezdés, a megújulás, a remény csodáját. 1973: több mint hetven évvel később ugyanazon a tanyán Kara az Armod által épített konyhaasztalnál ül az anyósával, és az apósa, Roar temetését készíti elő. A két asszony titkainak mélységes csendjéből olyan emberek története bontakozik ki, akik egyszerre ridegek és gyengédek, akárcsak az őket körülvevő rengeteg. A mindentől elzárt svéd család csupa fény és árnyék tablójával az izgalmakat és a csodálatos tájleírásokat ihletett érzékkel váltogató Lina Nordquist egy olyan vadon kegyetlen, mégis varázslatos mélyére visz el minket, ahonnan nem biztos, hogy létezik kiút.

Érzéki ruhák, csillogó ékszerek és a legfinomabb textíliák - a 19. századi francia áruház csillogásától még ma is sokan megszédülnének. Amikor a 20 éves Denise Baudu Párizsba érkezik, hogy a Hölgyek Öröme nevű nagyáruházban dolgozzon, keveset tud arról, hogy milyen romlott értékek lapulnak a ragyogó vitrinek mögött. Émile Zola Rougon-Macquart-ciklusának tizenegyedik regénye a bimbózó európai kapitalizmust mutatja be. Felfedezhetjük a fogyasztói kultúra kialakulását, a tradicionális értékek és a modern városi lét összeütközését ebben a részletgazdag, magával ragadó és áradó történetben, amelynél ma is érvényesebb művet nehezen találni. A szerző jelen regényét - amely először 1883-ban, azaz több mint száznegyven évvel ezelőtt jelent meg - egyre többször említik élvezetes és erotikus marketingszakkönyvként is. Sikere töretlen, hatása nem marad el.

Edmondo De Amicis olasz író (1846-1908) haditudósítókéntvégigharcolta Itália egységesítésének utolsó nagy hadjáratát1866-ban, majd újságíróskodott, és tanulmányokat,elbeszéléseket írt. Számos műve közül a leghíresebb a Szív(1886), amely Olaszországban a Pinocchio után a legismertebbifjúsági mű, és világszerte is a legnépszerűbbek közé tartozik.Voltaképpen regénynek tekinthető diáknapló, egy tanévtörténete. Enrico Bottini torinói kisdiák élménybeszámolójaarról, mi minden esett meg vele és társaival azokban a régiidőkben. A tizenegy hónapra osztott események elbeszéléséthelyenként a fiú szüleinek és nővérének intelmei, tanácsaiszakítják meg. Továbbá minden hónapban lediktál a tanító úregy történetet, amelyben gyerekek visznek végbe valamilyenhősi tettet. A könyv csupa jóra tanítja olvasóit: lelki nemességre,áldozatkészségre, egymás iránti tiszteletre, helyes viselkedésreaz osztályban, a családban, az utcán és a világban. Jótettekre,szolgálatkészségre buzdít, hazaszeretetre lelkesít. Józanulszívhez szóló írás, generációk nevelkedtek fel rajta. Világszerteolvassák, az idők során magyarul is több fordításban megjelent.2001-ben olasz minifilmsorozatot forgattak belőle.