Európa Könyvkiadó strana 16 z 143

A helyszín Észak-Írország az 1970-es években. Cushla, a fiatal katolikus lány egy Belfast melletti kisvárosban él édesanyjával. Napközben a helyi egyházi iskolában tanít alsósokat, esténként a családja tulajdonában lévő pubban segít be a bátyjának, Eamonn-nak. Itt ismerkedik meg Michael Agnew-val, egy ügyvéddel, aki az észak-írországi zavargások során elítélt fiatalok védelmével szerzett magának hírnevet. Michael protestáns és jóval idősebb Cushlánál, ráadásul nős is, de a lányt minden józan megfontolás ellenére magával ragadja a férfi műveltsége, és titkos viszonyt kezd vele. A kisváros, ahol a történet játszódik, nem mentes a konfliktusoktól. Vegyesen lakják katolikusok és protestánsok, a rendőrök és az itt állomásozó brit katonák jelenléte már szinte megszokottá vált. Nincs nap, hogy a hírekben ne valamilyen, a zavargásokkal kapcsolatba hozható, erőszakos cselekményről számolnának be. Egyik éjjel Cushla kedvenc diákjának apját majdnem halálra verik, és ez váratlan láncreakciót indít el. A lány megpróbálja védelmébe venni a tanítványát és annak családját, ám szép lassan minden veszélybe kerül, ami fontos neki az életben. A Vétkek nagyszerűsége abban rejlik, hogy az elsőre komornak és nyomasztónak tűnő világa ellenére egy idő után valahogy mégis otthonosan kezdjük érezni magunkat benne. Kennedy rendkívül megrendítő módon, a hétköznapi élet legapróbb mozzanatain keresztül mutatja be, hogyan lehet egy zavaros történelmi időszakban boldogulni, és milyen az, amikor az erőszak része a mindennapoknak.

Madame Rachel, aki még a nevét is egy híres és fiatalon elhunyt francia színésznőtől lopta, piaci halsütőként kezdte a pályafutását, de rengeteg munkával és még több hazugsággal, fondorlattal a viktoriánus London közismert és elismert alakjai közé küzdötte fel magát. Mielőtt majd' két évtizednyi sikeres működés után perbe fogták és elítélték volna, mindent elért, amire vágyott: feljutott a londoni szépségipar csúcsára, és tömegével özönlöttek hozzá az örök szépségre vágyó, gazdag és legfőképpen hiszékeny hölgyek, akiknek semmi sem volt túl drága azokért a készítményekért, kezelésekért és egyéb szolgáltatásokért, amelyekkel a leleményes és mindenre elszánt üzletasszony csábította őket. Ennek a sodró lendületű élet- és korrajznak, amely a kerítőként és zsarolóként is ténykedő Madame Rachel ellentmondásos alakja körül bontakozik ki, a másfél évszázaddal ezelőtti, a modern nagyvárossá válás küszöbén álló, végletes és sokszínű London adja a hátterét. A főhős tündöklésének és bukásának történetét követve egy olyan, a mai olvasó számára is ismerős világba csöppenünk, ahol minden a pénzről, a hírverésről szól, és ahol a sajtó, a közvélemény képtelen betelni az ismert emberek szerelmi és üzleti ügyeivel, botrányaival.

Az Így távoznak a kovbojok Horvátország egyik legismertebb írójának nyers, mégis költői regénye. A történet elbeszélője, Dada visszatér az Adriai-tenger partjára, kopott tengerparti szülővárosába, hogy megfejtse bátyja, Danijel rejtélyes halálának körülményeit. A fiú, bár fiatal, okos és népszerű volt, néhány évvel korábban vonat alá vetette magát. A nyomok után kutatva Dada egy sor különc karakterrel találkozik, miközben feltárulnak a gyermekkori családi történetek és traumák. Megismerkedik a fiatal dzsigolóval, Anđelóval is, aki egy, a közeli „prérin” westernfilmet forgató csoport tagja. Lassan és fájdalmasan jön rá mindenre, amit bátyja haláláról tudni lehet, és arra, hogy Anđelónak mi köze van a történtekhez. Olja Savičević első regényében játékosan ülteti át a klasszikus dráma műfaját a kortárs világba, kételyeket ébresztve a gyermekkori hősöket illetően, és felvetve a kérdést, mi számít ma egyáltalán hősiességnek. Az adriai miliő és a gazdag helyi színek tökéletes hátteret biztosítanak a veszteségről, megváltásról és beteljesületlen kisvárosi álmokról szóló történetnek.

Markus Zusak A könyvtolvaj című regénye 2005-ben jelent meg, és rögtön az egész világon bestseller lett. Több mint tíz évig szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján, és már negyvenkét nyelvre fordították le. A történet 1939-ben a náci Németországban játszódik, mikor a Halál, bár sohasem volt még ennyi dolga, elmesél egy történetet egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve mégis az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki... Ám egyszer csak hullani kezdenek a bombák... Az 1975-ben Sydney-ben született Zusak bevándorló német és osztrák szülők negyedik gyermeke. Az üzenet című negyedik regényével került fel igazán a szépirodalom nemzetközi térképére. A világsiker mellett Zusak megkapta az Amerikai Könyvtári Szövetség nagydíját is, 2013-ban pedig bemutatták A könyvtolvaj-ból készült filmet Brian Percival rendezésében. Clay hídja című regényét az Amazon, az Entertainment Weekly és a The Wall Street Journal is azonnal az év könyvei közé válogatta. Zusakot megható, elgondolkodtató és felejthetetlen könyvei teszik már most igazi klasszikussá.

Nyolcéves korában az apja azt mondta neki, hogy egy semmirekellő gyerek, aki felnőttként a börtönben fog megrohadni. Ezt az útravalót kapta Ambrus Attila, a Viszkis rabló, aki eddigi élete során összesen tizenkilenc évet töltött a rácsok mögött. Magányosan, harminchétezer forinttal a zsebében lépett ki a börtön kapuján, és a szabadulása óta eltelt tizenkét évben véghez vitte a lehetetlent: tökéletesen visszailleszkedett a társadalomba, sikeres üzletember lett, és családot alapított. Feleségével és két gyönyörű gyermekével az ország egyik legfestőibb környékén él. Ez a könyv egy hihetetlenül személyes és őszinte, motivációs interjúkötet, amelyben Ambrus Attila megosztja saját élete tanulságait, és megpróbálja megmutatni a megoldást. Hogy mire? Elsősorban a túlélésre. Elmeséli, hogyan élte túl a bezártságot, a válságot, az anyagi csődöt, a különféle traumákat, és hogy milyen út vezet a pokol legmélyebb bugyrából, a börtöncellából az átlagember számára már-már álomszerű életig, amelyet ma él családja körében.

Vajon más családoknak is fárasztó lehet-e úgy tenni, mintha olyanok lennének, mint a többi család? - teszi fel a kérdést a huszonhat éves "emberfialánya" író, aki se nem férfi, se nem nő, és a nagymamája időskori demenciáját érzékelve érdeklődéssel fordul közös múltjuk felé, számba véve mindazt, amiről soha nem beszéltek. Az anyaágon átörökített elhallgatás, a családi titkok, traumák felfedése legalább akkora kihívás elé állítja, mint saját szexualitásának felfedezése, a világunkról megszerezhető tudás közölhetősége vagy a rögzült társadalmi, nemi és nyelvi normák levetkőzésének, áthágásának vágya. Miért viseli a nagymamája elhalt nővérének a nevét? Mi lett a fényképekről egy idő után eltűnő legkisebb húgukkal? Kinek ültették a kert közepén magasodó varázslatos vérbükköt? Hogy kapaszkodnak egybe a családfa és a családi fa ágai? Kim de l'Horizon felszabadítóan magával sodró, új elbeszélésformákkal kísérletező regénye - miközben egy, a 14. században gyökerező svájci család történetét is elmeséli - minden olyan létfontosságú eszménkre és szemléleti módunkra rákérdez, amelyet mindeddig életünk megkérdőjelezhetetlen alapjának ismertünk el. A Vérbükk elolvasása után többé már nem nézhetünk a világra és önmagunkra ugyanolyan szemmel, mint korábban.

Mikor kezdődik el egy háború? Amikor a tízéves kislányt megalázza a sarki trafikos? Vagy amikor az osztálytársai hirtelen eltűnnek az életéből? Esetleg akkor, amikor a tanóráról egyenesen az óvóhelyre kell menekülnie? Hol ér véget egy konfliktus? A hazatéréskor vagy a tíz évvel későbbi aknamentesítéssel és az áldozatok beazonosításával? Otthonra talál-e az Egyesült Államokba menekített jugoszláviai háborús árva, akinek egyre halványabbak az emlékei szüleiről, szülőföldjéről, egykori otthonáról, s milyen felnőttkor vár rá? A könyv különlegessége, hogy a női elbeszélő mint túlélő gyermek meséli el a történteket, s így az olvasó a legkiszolgáltatottabbak nézőpontjából ismerheti meg a délszláv háború harminc évvel ezelőtti hétköznapjait. A Lány a háborúban Sara Nović első regénye.

Waterdrinker önéletrajzi ihletésű regénye lebilincselő, a nagyívű történetmesélés tolsztoji hagyományait felelevenítő, okos és szellemes időutazás, amely során egyszerre ismerhetjük meg Oroszország 20. századi történelmét az 1917-es forradalomtól a Szovjetunió összeomlásáig és a szerző mozgalmas fiatalkorát, az orosz kultúrával, a moszkvai, szentpétervári hétköznapokkal való megismerkedésének izgalmas időszakát. 1988-ban egy rejtélyes pap kopogtat Pieter Waterdrinker ajtaján, és egy nem mindennapi feladattal akarja megbízni őt: hétezer bibliát kellene becsempésznie a Szovjetunióba. Pieter végül elvállalja, és belevág az első kalandba, amelyet aztán újabbak követnek. Berendezkedik Szentpéterváron, ahol utazásszervezőként, valamint idegenvezetőként dolgozik, és rövid időn belül korunk egyik legnagyobb társadalmi és kulturális átalakulásának, forradalmának a kellős közepén találja magát. Harminc évvel később orosz feleségével meg három macskájával él csendesen Szentpéterváron, és egy kiadó felkérésére belekezd a legújabb könyvébe, amely egyszerre szól a saját történetéről, az időnként fájdalmas, máskor csak nehéz útkereséséről, illetve a második hazája történelméről, az 1917-es forradalomról és az azt követő, hol félelmetes és véres, hol csupán zaklatott évszázad eseményeiről. Waterdrinker igazi mesélő, akinek a könyve egyszerre történeti-politikai esszé és személyes, már-már vallomásos hangú emlékirat. Számvetés, az önmagunkkal, az irodalommal, a szerelemmel vívott küzdelmeink krónikája és egy különös, hasadt lelkű, önmagával megbékülni képtelen országhoz szóló, magasztosan fájdalmas elégia.

Paradais - luxuslakópark valahol egy folyó partján. A csillogó épületek árnyékában két kallódó tinédzser élete váratlanul összefonódik a parton folytatott bulizásban és a sorsfordító tervek szövögetésében. Polo szegényebb sorban élő, iskolakerülő, ugyanakkor mély igazságérzettel megáldott fiú, akinek egyetlen vágya, hogy végre otthagyhassa a zárt közösségben végzett fárasztó kertészmunkát, és elmenekülhessen anyja szigora elől. Hajlandó lenne akár az unokatestvérét követve beállni a bűnözők közé is, hogy ezzel legalább tekintélyt szerezzen magának a környéken. Társa a magányos, túlsúlyos, pornófüggő Franco, akinek mindene megvan, egyvalamit leszámítva. Megszállottan arról fantáziál, hogy egyszer majd elcsábítja a szomszéd nőt, a vonzó férjes asszonyt és anyát. A két fiú azonban jó kedélyű, delíriumos esti rituáléja közepette szembesül azzal, mennyire lehetetlen elérni álmaikat, amelyekről úgy gondolják, megérdemlik, hogy teljesüljenek. Éppen ezért úgy döntenek, a kezükbe veszik a sorsukat, és egy esztelen, hátborzongató tervet eszelnek ki… Fernanda Melchor, a nagy sikerű Hurrikánok évada szerzője az egyik legizgalmasabb kortárs író a világirodalomban. Az Ábrándozók című új könyvének fullasztó és hömpölygő prózaáradatával a mexikói társadalom robbanásveszélyes törékenységét mutatja meg, és hogy az élet szövedéke miként tud a tinédzserek ábrándjai, vágyai és megpróbáltatásai mentén felfesleni. Melchor könyörtelen regényében alászállunk egy másik pokolba: a Paradicsomba.

Diósiné Brüll Adél (Léda) és Boncza Berta (Csinszka) mint Ady Endre legfontosabb múzsái vonultak be az irodalomtörténetbe. A költő szerelmi élete azonban igencsak mozgalmas volt, verseiben és leveleiben más "kis női csukák" neve is rendre felbukkan az említetteken kívül. Egyik levelezőpartnere "Nyanyuci", akinek alakját és szerepét Ady életében számos legenda és rejtély övezte - még a szakirodalomban is. Valóban ő volt az a múzsa, aki morfiumra szoktatta a nagy költőt? Miért volt titok a kortársak előtt is, hogy Ady együtt élt az asszonnyal, sőt kettesben utaztak külföldre? Mi okból hallgatták el jelentőségét az eddigi Ady-életrajzokban? Nyanyuci Ady Endrével való kapcsolatának történetét, illetve kettejük teljes, jegyzetekkel ellátott levelezését adja közre ez a kötet, mely nem csupán az Ady-filológia értékes forrásdokumentuma, hanem a huszadik századi nőtörténet érdekes fejezete is, s így a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tart.

A Setét Torony-sorozatban - melynek hetedik kötetét tartja kezében az olvasó - a horror koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti - vagy utáni - varázsvilágba, amely idegensége ellenére is ismerős a mesék és mítoszok mellett talán leginkább a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják a helyüket, de együtt alkotnak kerek egészet, hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak. Szörnyű kínok közepette végül megszületik Susannah/Mia fia, Mordred, a pókká átváltozni képes, rettenetes mutáns. Őrületes tempóban növekszik-fejlődik, folyton éhes, és ezt az éhséget csillapítani kell, nekiindul hát, hogy a Bíbor Király parancsára elpusztítsa Rolandot. A megfogyatkozott ka-tet rendíthetetlenül folytatja útját a Setét Torony felé. Bármennyire szereti is Roland a harcostársait, a Torony megismerésének vágya mindennél erősebb benne - bárkit és bármit képes feláldozni, hogy célját elérje. Véres harcok és számtalan nehézség, nélkülözés árán Roland végre ott áll a világokat mozgató Setét Torony tövében: elérkezett a végső összecsapás ideje. Le kell számolni a Bíbor Királlyal, és ezzel megmenteni a világot. Gileádi Roland, a harcos belép a Toronyba, elindul felfelé, és minden szinten élete egy-egy szakaszával szembesül; de vajon mit talál a legfelső szobában?

Az énekes Jao Tian éppen New Yorkban lép fel a Kínai Állami Népi Együttessel, amikor régi ismerőse, az Egyesült Államokban élő Han Japin felkéri, hogy Tajvan nemzeti ünnepén énekeljen el néhány dalt a helyi kínai bevándorló közösség előtt, nem kevés tiszteletdíj fejében. Tian eleget tesz a kérésnek, így nem a társulattal tér haza Pekingbe, az erre jogosító engedélyt viszont elmulasztja beszerezni. Otthon már szankciókkal várják: felfüggesztik, önkritikát kell gyakorolnia, az útlevelét is be akarják vonni. Tiannak gyors döntést kell hoznia, és ő a szabadság földjét választja: visszautazik az Egyesült Államokba, ahol a bevándorlók sokszínű, ám lemondásokkal és néha kisebb sikerekkel kecsegtető élete jut neki osztályrészül. Az ismertsége miatt azonban a kínai hatóságok utánanyúlnak: hol szép szavakkal, hol pénzzel, hol egyéb, nemtelen eszközökkel próbálják befolyásolni. Ám ő mindent megtesz, hogy megőrizze a hangját, a művészetét - és a méltóságát. Ennek pedig igen nagy ára van: nem láthatja a családját, és olykor az énekléssel nehezen összeegyeztethető munkákat is el kell vállalnia. A 2021-ben megjelent Egy örökké tartó dal különös érzékenységgel rajzolja meg a bevándorlók mindennapjait, és nem csupán a szabadság, a művészi feddhetetlenség vagy a mindenhová beférkőző hatalom kérdéseit boncolgatja, hanem azt is megmutatja, milyen kafkai útvesztőkben bolyonganak a 21. század elejének kiszolgáltatott hősei. Ha Jin legújabb regénye - a Várakozás-hoz hasonlóan - egyszerre izgalmas, reményteli és szívszorító elbeszélés.

Amikor Mac és Marie esküvőjük után megtalálják álmaik otthonát, készítenek magukról egy képet az új házuk, Sunnyside előtt. A kert ugyan még csupasz, és több benne a kő, mint a növény, a bejárati ajtón pedig még nedves a festék, számukra mégis eljövendő boldogságuk meleg lakja ez. Az évfordulós fényképek készítése végül hagyománnyá válik a fiatal párnál, és a fotók az idők során egy ötvenéves kapcsolat albumává állnak össze. Minden egyes darab az örömökkel és viszontagságokkal teli történetükről tanúskodik, a hetvenes évektől kezdve egészen a kétezer-tízes évekig. Egyszer esik az eső, máskor süt a nap, a kert egyre zöldül, változik a divat. Lady Di előbb meghódítja, majd halálával összetöri a szíveket, és míg a munka terén bezárul egy ajtó, egy másik kinyílik. A gyerekek felnőnek és csetlenek-botlanak az életben, a rokonok pedig ki-be járnak Sunnyside ajtaján. A dolgok mindig változnak Mac és Marie körül, egyedül a szerelmük állandó. És persze a folyton halogatott tengeri hajóutazás egy egzotikus szigetre. Az élet azonban a maga teljességében sosem olyan, mint amit egy villanásnyi időben meg lehet ragadni belőle... A regény jelen idejében Sunnyside családi albuma már egy idősotthonban lakó hölgy birtokában van, aki nem ismeri a lapjain szereplő embereket, mégis naponta végignézi a múltbeli sorsok kibontakozását. Egészen az utolsó képig, amellyel a pár története váratlanul véget ér. De vajon kiderül-e számára az igazság Mac és Marie kapcsolatáról? Alice Cavanagh a fényképek sorozatán keresztül mesél az életről, a szerelemről és az önfeláldozásról ebben az igaz történet ihlette, magával ragadó és szívszorító regényben. Jojo Moyes, Holly Miller és Celeste Ng kedvelőinek kihagyhatatlan olvasmány.

Odüsszeusz bolyongását beszéli el, tíz évig tartó útját haza, Ithakába, ahol hűségesen várja őt hitvese, Pénelopé, kapzsi kérők hadától körülvéve. Bolyongásai közben csodás kalandokat él át, szerelmekkel, varázslókkal, szörnyekkel találkozik, sőt még az alvilágba is leereszkedik, s ott viszontlátja halott bajtársait. "Az Íliász a jelenvalóság költeménye" - mondja Szerb Antal. "Az Odüsszeia a távolság eposza, az utazásé. Az első romantikus mű, azt lehetne mondani, mert benne jelenik meg először a nosztalgia. Egyik angol fordítója pedig úgy jellemzi, hogy ez az első regény, és noha a regények hosszú sora követi, egyáltalán nem bizonyos, hogy nem a legjobb-e. De nemcsak azért nem avul el soha - figyelmeztet Devecseri Gábor -, ami a világirodalom nagy regényeivel közös sajátsága, hanem azért is, ami a regénytől megkülönbözteti. Az eposz -az a varázsszőnyeg, mely, akármilyen roppant nagy is a kerülete, repülni tud -, mert vers volta röpíti: a szereplői egész nagy hadát könnyen hordja a hátán."

Anita túlélte a huszadik század legnagyobb emberi traumáját, a koncentrációs tábort. Tizenöt éves, árva, elveszett. Kapaszkodik a maradék rokonai által feléje nyújtott szalmaszálba: a magyarországi árvaházból nagynénje Csehszlovákiában élő családjához menekül. Nagynénje a férjével, a kicsi gyerekével és a sógorával egy frissen kitelepített szudétanémet család otthonában él, és sok-sok számkivetett sorstársával együtt az Ígéret Földjére készül. Anita álma is Palesztina, de ő ahhoz még gyerek, hogy a kezébe vegye a sorsát. A rokonok felkarolják, érte küldik Magyarországra az élveteg sógort, akinek rögtön megtetszik a szép gyereklány... Hány csepp van az óceánban? Hány csillag az égen? Az emberiség fejin hány hajszál van? S hány gonoszság szívében? Ez a Petőfi-vers segíti át Anitát életének történelmi és női sorsfordulóján. A regényből Anita B címmel olasz-magyar-cseh koprodukcióban film készült, 2014-ben került forgalomba. Bruck Edith elismert és sikeres olasz író, költő, műfordító. Egy Tisza-parti kis magyar faluban született. Még jóformán gyerek volt, amikor 1944-ben családostul deportálták. Túlélte Auschwitz, Dachau, Bergen-Belsen lágereit. Felnőttként Olaszországban talált hazára.

"Mikor egyik művész a másikról nyilatkozik, mindenkor önmagáról is beszél (közvetve, utalásosan), csakis ez ad súlyt értékítéletének" - írja Milan Kundera 2009-ben a 80. születésnapjára megjelentetett esszéfüzérében, s ez alól ő maga sem kivétel. Mikor meghatározó, esetenként sorsdöntő találkozásait veszi számba az irodalom (Rabelais, Dosztojevszkij, Broch, Céline, Márquez, Fuentes, Anatole France, a francia szürrealisták, Malaparte), a képzőművészet (Bacon, Breuleur) és a zenetörténet (Beethoven, Xenakis, Schönberg, Janáček) területén vagy éppen az egzotikus sziget, Martinique kulturális öneszmélése kapcsán, mindig személyes élet- és szellemtörténeti összefüggések csomópontjaként adja közre az akár nüansznyi benyomásokra alapozott, de roppant érdekfeszítő észrevételeit. Regényírói tekintete és észjárása a furcsaságokra éppoly érzékeny, mint a kötete kompozíciójának középpontjában álló híres Lautréamont-idézet: "Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon." Értékel és átértékel, éleslátó és kritikus - önmagával szemben is. Művek és művészek mellett mérlegre kerül az emigráció és a véletlenek meg törvényszerűségek alakította történelem is, mindvégig az ember természetét szem előtt tartva. A nagy formátumú regényíró és gondolkodó könyve nem csak a régi találkozások felelevenítése miatt emlékezetes.