Európa Könyvkiadó strana 15 z 143

1137-ben a tizenhárom éves Akvitániai Eleonóra bosszút esküszik a francia király, VI. (Kövér) Lajos ellen, aki sejtése szerint meggyilkoltatta szeretett apját, X. Vilmost, Akvitánia hercegét. Hozzámegy a frissen trónra lépő, tapasztalatlan VII. Lajoshoz, hogy Franciaország királynéjaként aláássa a Capet-ház hatalmát, és kiderítse, ténylegesen kinek állt érdekében az apja és az időközben szintén elhalálozott francia király megöletése. Ebben a nyomozásban nagy segítségére vannak az akvitániai macskák, a hírhedt kémhálózat mindenhová befurakodó ügynökei is. Urturi nagyszabású, tizenkettedik századi történelmi víziójában egymást érik a szenvedélyes szerelmi és hatalmi csatározások, a valódi, nem kis emberáldozattal járó várostromok, ahogy a vérfertőző kapcsolatok és az erőszakos, kegyetlen kínzások sem mennek ritkaságszámba. A nagy fordulatszámon pörgő cselekmény középpontjában azonban mindvégig az elszánt és merész Eleonóra áll, korának különös és különleges asszonya, aki a francia királytól való válása után az angol trón királynéjaként is zavarba ejtően kitűnt erényeivel, befolyásával és tetteivel a középkor férfiak uralta világában. Egyszerre vérfagyasztó és vérpezsdítő - A fehér város-trilógia írója történelmi thrillerjével ismét mesterművet alkotott.

„Ez a kötet a komolyzene nagyjainak életéből merít. Olyan történeteket sorol fel, melyeket ők maguk, a barátaik, a szeretteik vagy a hozzájuk kevésbé közel álló kortársak vetettek papírra. Nem pletykálni és nem kukkolni akar. Az a szándéka, hogy - bármily halványan is, de - rávilágítson a nagy zeneművek keletkezési körülményeire. Legyenek humorosak vagy tragikusak, könnyedek vagy mély értelműek, hétköznapiak vagy emelkedettek, magán- vagy közéletiek, egy a céljuk: emberi arcot adni egy évezred zenéjének” - írja Norman Lebrecht, a Művészek és menedzserek és a Maestro! Magyarországon is ismert szerzője. A könyv mindenekelőtt remek mulatság, ugyanakkor alapos kutató és rendszerező munka eredménye, és az egész zenetörténetet felöleli: Arezzói Guidótól (991-1050) Pierre Boulezig (1925-2016) tart a komponisták sora, melyet néhány nagy előadó (többek között Beecham, Caruso, Saljapin, Rosztropovics) színesít. Szerepelnek benne szép számmal magyarok is. Lebrecht gyűjteménye az anekdotázás természetére is rávilágít. Több szem nemcsak többet lát, de olykor egészen mást, esetleg homlokegyenest az ellenkezőjét. Vagy ne adj' isten, nem mondanak igazat az állítólagos szemtanúk. Az egyik például úgy látta, hogy pontosan az történt Berlioz Requiem-jének bemutatóján, amit maga a szerző az emlékirataiban elmesélt, a másik szerint egy szó sem igaz belőle. Egy harmadik (mint mondja) megkérdezte Berliozt, hogyan írhatott le ekkora valótlanságot, mire a komponista nevetve azt válaszolta: „Túlságosan jó történet volt ahhoz, hogy lemondjak róla!”

A Veleson család új otthonról álmodik. Szűkös lakásukban nehezen férnek már el három tizenéves gyermekükkel és a velük élő, finomabbnál finomabb édességeket készítő cukrász nagynénivel. Egy napon aztán a legkisebb lány szó szerint az álmaiban akad rá a megfelelő házra. A szomorú szemű teáskannákat, csíkos nadrágba bújtatott vázákat vagy saját párnáján szendergő díványt előszeretettel rajzoló, rendszeresen hosszú álomba merülő, kék haja miatt rendhagyó megjelenésű tizenöt éves Fenie-t egy, a születésnapját ünneplő Álmos Ház az Úrnőjének választja. Az élete ettől fogva visszavonhatatlanul és drámaian megváltozik. Az Álomvalóság Új Uralkodói ugyanis szeretnék megkaparintani az ősi varázserővel és saját akarattal bíró, rejtélyes házat. És a nagy hatalmú álomvarázslók ennek érdekében semmiféle sötét praktika használatától nem riadnak vissza - még a valóság átalakításától sem! Vajon sikerül Fenie-nek kijutnia az álmok feneketlen Mélységének fogságából, hogy rálelve saját varázserejére, valódi álomszövő váljon belőle? Natalia Sherba fantasztikus világát csodás lények, álomjárók, kószák, fantomok, árnyragacsok, emberarcú fekete ragadozó madarak és kártyázó rókák népesítik be - a cserfes, önmagát kötő sálról nem is beszélve! Az Óramágusok-sorozat alkotójának olvasókat elbűvölő ereje új regényében csak még tovább növekedett.

Paolo Giordano 1982-ben született Torinóban. Végzettsége szerint elméleti fizikus. Első regényével berobbant az irodalomba: Olaszországban elnyerte a legrangosabb irodalmi és a legnagyobb népszerűséget jelző közönségdíjat is, hamar világsikerré vált. Második kötete, Az emberi test egy "új típusú" háború bemutatása, hősei az afganisztáni olasz misszió újoncai. Az Ezüst és fekete érzékeny, finom kamaradarab. Az Ide nekünk a csillagokat is! generációs fejlődésregény, egy nagy szerelem története. 2020-ban Járvány idején című művében tudományos szempontból vizsgálta a kialakult helyzet társadalmi következményeit. "Egy világjárvány kellett hozzá, hogy bár fizikailag elkülönülve érezzük magunkat, érzelmileg összekapcsolódjunk." Giordano azóta is arra int, hogy megőrizve a pandémia idején szerzett tapasztalatainkat, az a katasztrófa ne maradjon tanulságok nélkül. A könyvből származó bevétele egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel. A prímszámok magánya Mattia és Alice párhuzamos története, egy fiúé és egy lányé, akik "egymásban ismernek rá a saját magányukra". Olyanok ők, mint az ikerprímek a matematikában: egymást követő számpárok, amelyek kettővel térnek el egymástól, egy páros szám mindig közöttük áll.

„Ezt a bevezetőt otthon töltött eltávozásom utolsó óráiban írom. Nagyon rövid idő múlva kénytelen leszek visszatérni a börtönbe. 2021. november 16-án tizenkettedszer tartóztattak le, és életemben negyedszer magánzárkára ítéltek. Hatvannégy napot töltöttem magánzárkában az Iráni Iszlám KöztársaságTitkosszolgálati Minisztériuma által fenntartott Evin börtön 209.körletében. Ezúttal azért a könyvért kaptam a büntetésemet, amelyet a kezükben tartanak.”A Fehér kínzás tizennégy iráni nő vallomása a rácsok mögül a kínzás egyik legembertelenebb fajtájáról, a teljes lelki és fizikai elszigeteltségben töltött, őrületbe kergető büntetésről. Az interjúkötet célja azonban nem az iszonyat bemutatása, sokkal inkább a névvel és arccal vállalt személyesség, a tértől és időtő lfüggetlen bátorság, az „ember az embertelenségben” élménye teszi példamutatóvá és egyben katartikussá a kötetet minden olvasó számára. A kategória további termékei

Mi ez az egész? Irodalmi provokáció? Esetleg egy vérben és testnedvekben tocsogó (pedofíliába és nekrofíliába hajló) pornó- és bosszúregény? Bohókás műfaj- és stílusparódia? Polgárpukkasztás? A regény főhőse, Lee Anderson első ránézésre egy megtermett, jóképű, huszonhat éves fehér fickó, könyvesboltot vezet, de nem veti meg a bulikat sem. Lee Andersonnak van azonban egy titka: valójában nem fehér. Bár nem látszik rajta, de a törvény betűje szerint ő mégis "néger, feka, sőt nigger". Ne feledjük, ez itt a második világháború utáni Amerika, valahol Délen, ahol az öccsét meglincselték a bőrszíne miatt, miután beleszeretett egy gazdag fehér lányba. Lee Andersont azóta egyetlen dolog hajtja: a bosszú. Két jó családból származó, dúsgazdag fehér lányt, egy testvérpárt akar elcsábítani, hogy azután végezzen velük, hogy a kettejük életét vegye el az öccse életéért cserébe. És a tervei szerint mindez még csak a kezdet... Sikerrel jár-e, és lehet-e mindez siker? Ad-e bármiféle választ a kérdéseinkre ez a maga korában hatalmas botrányt kavaró regény?

Rocky tizenkilenc és fél éves, sikeres testépítő az 1940-es évek végi Los Angelesben. A legnagyobb problémája az életben az, hogy legalább húsz éves koráig szeretné megőrizni a szüzességét, ám a nők megvesznek érte, nem hagynak neki nyugtot, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne sikerüljön, amit eltervezett. Amikor egy szép nyári estén felkerekedik, hogy a kedvenc mulatójában a barátai társaságában töltse az estét, még nem sejti, hogy az az őrült kaland, amelybe hamarosan belecsöppen, fenekestől fogja felforgatni a megszokott életét, a nyugalmát, a terveit. Elkábítják, elrabolják, és egy titokzatos klinikán tér magához, ahol arra akarják kényszeríteni, hogy szeretkezzen egy gyönyörűséges lánnyal. Rockyt azonban nem akármilyen fából faragták: nemcsak hogy nem enged az erőszaknak, de kiszabadulva nyomozni kezd az elrablói után. A szálak egy megszállott tudóshoz vezetnek, aki egy félreeső csendes-óceáni szigeten folytatja kegyetlen és tébolyodott emberkísérleteit. A Szépséghiba, avagy a minőség bosszúja egy fordulatos, tudományos-fantasztikus elemekkel, hatalmas verekedésekkel, üldözésekkel és persze nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű erotikával fűszerezett, időnként burleszkbe hajló krimiparódia.

Több mint húsz évvel az utolsó háború után az egész világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat Az egyik periferikus állomást, a Szevasztopolszkáját borzalmas mutánsok fenyegetik, s egyszer csak megszakad az összeköttetés a többi állomással - így pedig, lőszer nélkül halálra vannak ítélve. A titokzatos Hunter és az öreg Homérosz, aki egyre csak egy új eposz megírásáról álmodozik, elindul, hogy kiderítse, mi történt... S miközben lélegzetelállító kalandok során csapnak össze hol a metró szörnyeivel, hol a felszíni világ romjai között élő rémséges lényekkel, hőseink - akikhez a szerelmet kereső Szása, a száműzetésben felnőtt szép fiatal lány is csatlakozik - egyre mélyebben gondolják át e torz világ értelmét és a föld alá bújt, nyomorult emberiség rendeltetését... Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; újságíró, tévés műsorvezető - és az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. A Metró 2033 és folytatása a világ számos országában bestseller lett, és a két regényből népszerű számítógépes játék is készült.

Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg - a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; újságíró, tévés műsorvezető - és az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. 2007-ben elnyerte a "Legjobb európai debütálás" díjat. A Metró 2033 azóta a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játék is készült belőle.

Devecseriné Guthi Erzsébet (1892-1965) író, műfordító az író Guthi Soma lánya és a költő Devecseri Gábor édesanyja. Pályafutását opera-énekesnőként kezdte, később azonban gazdag nyelvtudásának köszönhetően irodalmi nagyságok - Dickens, Maugham, Wodehouse, Maupassant, Csehov, Dosztojevszkij és Gogol - műveit fordította magyarra. A Búvópatak című önéletrajza álmatlanságból született. Az 1963-ban megjelent, szépirodalmi igényű emlékirat egy alvászavarral és betegségekkel küszködő idős nő kényszerű elfoglaltságának eredménye: életének emlékezetes eseményeit veti papírra álmatlan éjszakáin. Visszatekint gyerekkorára, Berlinben töltött éveire. Megemlékezik szerelmi kalandjairól, a léha banktisztviselő férjjel való együttélés, majd a válás furcsaságairól, a háborús évek kínszenvedéseiről, külhoni utazásairól. A félbeszakadt opera-énekesnői karrier és kisebbik fia halála felett érzett fájdalmán túl leggyakrabban a "mélylágymányosi" baráti kör - Karinthyék, Kosztolányiék, Füst Milánék -, a Hadik kávéházbeli asztaltársaság derűjét idézi föl. A 20. század első felének polgári, máskor bohém, a nincstelenség éveiben "proli" életmódja kulisszái előtt egy közlési vágytól fűtött nő lenyűgöző portréja rajzolódik ki előttünk - igazán emlékezetessé téve a memoárt.

1899. Váratlan látogató kelt nem mindennapi izgalmat a Mombasa melletti partvidéki kisváros hajnali imára gyülekező lakossága körében. A sivatagból kibotorkálva a lábuk elé omlik egy halálosan kimerült, hamuszürke arcú angol férfi. A Kelet- kutató utazó, Martin Pearce felépül ugyan, ám szívét rabul ejti megmentőjének, a helyi boltosnak a nővére, Rehana. 1985. Egy vonzó angol hölgy a Zanzibárról származó professzort faggatja egy cardiffi konferencián az előadásában említett gyarmati korszak tiltott szexuális kapcsolatairól. A professzor a fivére és Rehana unokájának szerelmi históriájáról mesélt. Az angol hölgy nagyapja pedig egykor birodalmi tisztségviselő volt Kelet-Afrikában… A szenvedélyes szerelmek igézően költői és érzéki megjelenítése mellett a Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah a kulturálisan ezerarcú gyarmati birodalom huszadik századi széthullásának generációkra kiható következményeit is egyedülálló módon festi meg ebben az önéletrajzi elemekben bővelkedő regényében.

Klaus Mann (1906-1949) német író, publicista. Zaklatott, vibráló egyéniség, Thomas Mann fia. A nemzetiszocializmust és az embertelenséget elutasító szerzőt megfosztották állampolgárságától, 1933-ban emigrációba kényszerült. Ez az 1936-ban Amszterdamban megjelent regénye ma tananyag a német iskolákban. A könyv világsiker, ám talán a magyar közönség szeretete a legállandóbb. A mű Szabó István rendezte filmváltozata Oscar-díjas lett, Alföldi Róbert pedig a Nemzeti Színház igazgatójaként 2013-ban a színpadi adaptációval búcsúzott a teátrumtól.

Katherine Bradley évekig szociális munkásként dolgozott börtönökben, pszichiátriai intézetekben és hajléktalanszállókon. Jelenleg tanár. Korábban már megjelentetett két bűnügyi regényt, Kate Bradley néven. Brighton közelében, egy tengerparti kisvárosban él a férjével és a fiaival.

Ez a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét. Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett - egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van. Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat. A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük - létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.

Mit tegyünk, ha órákig kerget bennünket egy csapat nevető elefánt? És ha már meguntuk a korallzátony körüli bújócskát az éhes cápával? Milyen magasra kell felmásznunk a fára, hogy a hiénák ne tudják ránk lövellni az ürüléküket? Mennyi időbe telik egy beszélő tevének eljutnia Indiából Angliába? Abbas, az egykori tengerész hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel szórakoztatja a gyermekeit, ám valamiről soha, de soha nem mesél: a saját múltjáról, a származásáról, a gyerekkoráról. Egy napon azonban a már idős férfit betegség dönti le a lábáról, s tudja, nem halogathatja tovább: beszélnie kell a családjának a titkáról, amely negyvenhárom éve gyötri a lelkét. Az angol kisvárosban születő gyermekei, akik a bőrszínük miatt felnőve sem tudják lerázni magukról a kívülállóság érzését, vonakodva térnek haza, hogy szembenézzenek apjuk mély hallgatásával, mindazzal, amit addig rejtve tartott előttük. Az irodalmi Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah bámulatos történetszövése ezúttal is rabul ejti az olvasót, aki a fél világot bejárja, a zanzibári falucskától az angliai kisvárosig, és a személyes meg a családi boldogságról, önmaga megtalálásáról kap finoman árnyalt és odaadóan szeretetteljes lelki útravalót.

A lány, a nő, a többiek a kortárs brit nők egymással összefonódó közösségének megindító és reményteli története, és a jelenkori Nagy-Britannia egyszerre szórakoztató és megrázó tablóképe. A sokhangú regény tizenkét szereplője nagyon eltérő életet él: Amma leszbikus színházi rendező éppen élete nagy lehetőségére, darabjának premierjére készül a Nemzeti Színházban; régi barátja, Shirley tanár, több évtizedes munka után is london egyik pénzhiányos iskolájában rekedt, egyik volt hallgatója, Carole mégis sikeres befektetési bankár lesz. Bummi takarítóként dolgozik, és nyilvánvaló eredményei ellenére aggódik, hogy lánya végképp elszakítja nigériai gyökereit. Az észak-angliai tanyán élő 93 éves GG viszont nehezen lép túl a múlt árnyékán. Míg LaTisha a három különböző férfitól származó gyerekének keresi a megfelelő apát, Megan a nemi identitásában bizonytalan, és a közösségi médiában próbál válaszokat találni. Csupa felejthetetlen karakter, akik számos ponton keresztezik egymás életét, a rokonságban, szomszédságban, vagy éppenséggel a különböző problémákban, a szexualitástól a társadalmi helyzetig. Evaristo rendkívüli érzékenységgel mutatja meg egy emberi élet sokféleségét, sokszínűségét és hogy senki nem fekete-fehér - még akkor sem, ha azt történetesen mi gondoljuk annak. Azokra a dolgokra emlékeztet bennünket, amik összekötnek minket az ismerőseinkkel és a szomszédainkkal, még azokban az időkben is, amikor arra biztatnak bennünket, hogy inkább forduljunk el egymástól.