Európa Könyvkiadó strana 15 z 123

Mi tehet az ember, ha egy szerelmi háromszög ördögi körré fajul? Adam Walker ezt a kérdést a saját bőrén tapasztalja meg, amikor húszéves egyetemistaként megismerkedik a titokzatos francia Born professzorral és annak hallgatag, vonzó barátnőjével, Margot-val. A hármuk közötti kapcsolat az elejétől kezdve különös, izgalmas és vészterhes, de Walker nem tud ellenállni a tapasztaltabb emberek csábító világának, majd amikor hirtelen és végérvényesen részévé válik ennek a valóságnak, már nem tud visszakozni. Paul Auster új regénye több elbeszélőn keresztül mutatja a történetet 1967-től 2007-ig, New Yorktól Párizson át a Karib-szigetekig. A történetet, amely fiatalos dühről, zabolátlan szexuális vágyról és az igazságtalanság kíméletlenségéről szól. A történetet, amely bejárja a hazugság és igazság, identitás és képmutatás közti árnyvilágot, megmutatva azt, ami látható, fáradhatatlanul kutatva azt, ami láthatatlan. Talán örökre.

A 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója, Italo Calvino (1923-1985) három fantasztikus történelmi kisregényét fogja egybe ez a mára már legendás cím. Az elsőnek a hőse Nagy Károly kiváló lovagja. Agilulfo élen jár a harcban, a fegyelemben, az adminisztrálásban, szép nők rajonganak érte, de nincs teste: amikor feltolja sisakja rostélyát, a semmiből szól a hangja. A második történet hősét a török harcokban kettészelik: a hibákkal és erényekkel megvert és megáldott egész emberből két fél lovag lesz, egy gonosz és egy jóságos. Az utolsó kisregény hőse egy bárófi a 18. századból, aki gyerekkorában dacból felmászik egy fára - és soha többé nem ereszkedik vissza: egész életét a lombok, erdők magasában tölti, onnan szemléli tevékenyen és mégis kívülállóként, a koreszméknek elkötelezetten és mégis felülről, a forrongó világot. Valahogy úgy, ahogy Calvino szemlélődött "...gallyak és levelek, pikkelyek és lebenyek, a girbegurba elágazások vég nélküli, csipkés szövevényé"-ből, mely "hímzés... a semmi kanavászán, akár a tollam nyoma..." Akárhogy is, az eredmény magáért beszél. Calvino izgalmas, bölcsen humoros történetei az emberi élet végső kérdéseire keresnek és találnak a maguk mesés módján választ. Szemléletére és tollának nyomára, meséire és tanulságaira nagyobb szükségünk van, mint valaha.

„Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok. Mert itt lakom és magyarul beszélek, mert itt vagyok ismerős, mert ennélfogva: ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, akik itt vannak eltemetve, meg talán a munkáimmal is. Régtől fogva itt vagyon jó Budán lakásom. Zsidó tanáraim itthagyták a névjegyüket a magyar irodalomban. Vigyük haza Jeruzsálembe Füst Milánt, Karinthyt, Radnótit? Fogjuk a hónunk alá, és vigyük haza a Bibliát? Hangoztassam, hogy hozzátok tartozom? Ezt inkább ti mondjátok, ha úgy gondoljátok, és ha szívesen mondjátok. Mindazonáltal jövőre Jeruzsálemben, száradjon le a jobbkarom, ha elfelejtem. Lehet, hogy leszárad. […] Fia vagyok a zsidó népnek, és polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő. A kettőből csak élethazugság árán lehet egyet csinálni.” A Harangjáték „nem regény- és nem esszé-” miniatűrjei után itt az új kötet. A „lóugrásszerű” logikát új szervezőelv váltja fel. Ezeket az 1986 és 2009 között keletkezett rövid írásokat most szigorúbban kapcsolja össze a tematika. A kihívó címnek azonban nincs szűkítő sugallata. A Zsidókról megindítóan pontos és kérlelhetetlenül személyes; privát esszé és tárgyilagos próza: igazi Konrád-könyv.

F. Scott Fitzgerald 1925-ben, "A nagy Gatsby"-vel ért pályája csúcsára? Ez az a regénye, amely egymagában is előkelő helyet biztosítana számára a világirodalom nagyjai között. Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabozó "dzsesszkorszakot", a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, "az amerikai álom" olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy "méltó" legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is "csupa pénz". Mesteri szimbólumok, elegáns szerkezet, kristálytiszta próza, s a görög tragédiák sorsszerűségével kibontakozó cselekmény teszik remekművé "A nagy Gatsby"-t, amely több mint négy évtizeddel első magyar megjelenése után most új fordításban olvasható.

"A szexuális élet nem magánügy", hirdette Hitler. A németek intimszférájában is diktálni akart a "homo germanicus" szaporítása céljából. Ezeréves birodalom vágyálma lebegett előtte, szép, ép, dolgos, a nemzetiszocialista erkölcs díszére váló árja németek hazája. A hatalomátvétel után a rezsim megannyi intézkedést hozott a kívánt cél érdekében: szorgalmazták a korai házasságot, betiltották az óvszer használatát, halálbüntetéssel fenyegették meg a magzatelhajtó árja nőket. Az új rend nem győzte ostorozni a "degenerált" Weimari Köztársaságot. A nyárspolgári prüdéria ugyanúgy szálka volt a szemükben, mint a kommunista "feslettség". A zsidókat, cigányokat, a fogyatékkal élőket, a homoszexuálisokat és a rendszert bírálókat "népellenes"-nek, megsemmisítendőnek deklarálták. S úgy tervezték, hogy a "végső győzelem" után bevezetik a többnejűség intézményét. A rettentő ideált a háború valósága szertefoszlatta: a harsogó propaganda a német nők szülési kedvét nem növelte, csupán eltussolta a rezsim család- és nőpolitikájának kudarcát. Anna Maria Sigmund a nácizmus női arcának kiváló ismerője: ez a kötete is elfogulatlanul és hitelesen feltárt sötét titkok tárháza.

"HHhH" - a furcsa cím a náci Németországban keringő poén rövidítése: Himmlers Hirn heisst Heydrich, azaz Himmler agyát Heydrichnek hívják. Himmler irányította a náci terror szervezetét, de alárendeltje, Reinhard Heydrich eszelte ki a módszereket; kulcsfigurája volt a wannseei konferenciának is, ahol az európai zsidóság kiirtását mérnöki pontossággal eltervezték. Bizonyára a kivitelezésnél is öregbítette volna "mintanáci" hírnevét, ha 1942. május 27-én nem esik merénylet áldozatául Prágában; a hitleri Németország által megszállt Csehország "Reichsprotektora" is volt ugyanis. Hónapokig készült a rajtaütésre két ellenálló, a szlovák Jozef Gabčík és a cseh Jan Kubiš. Angliában bízta meg őket a küldetéssel Edvard Beneš, az emigráns cseh kormány feje, s ejtőernyősként érkeztek vissza az 1938-as müncheni egyezmény értelmében megcsonkított hazájukba. A merénylet valóban fordított az eseményeken, de nem úgy, ahogyan bárki gondolta volna előzőleg. Laurent Binet-t - akinek történelemtanár a szakmája, és ez az első, 2010-ben az első kötetesek Goncourt-díjával jutalmazott regénye - a történet már jóval azelőtt megfogta, hogy elvetődött volna Pozsonyba franciaoktatónak egy hadiakadémiára, innentől azonban valósággal megszállottja lett a témának és az országnak is. Hogyan lett ebből a mély vonzalomból regény - erről is beszámol a szerző, miközben az eseményeket a szó szoros értelmében megeleveníti, mélységes komolysággal és ironikus fanyarsággal önmagára vonatkoztatja, újraéli. Leplezetlenül szubjektív történelemkönyve letehetetlen olvasmány azoknak is, akik a második világháború tényeit jól ismerik.

A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású tizenhárom kötetes regényfolyam hatodik kötetében Pierre de Siorac márki, aki hűségével, bátorságával, leleményességével többször kitüntette magát a király szolgálatában, IV Henrik egyik legfőbb bizalmasává válik és kényesebbnél kényesebb megbízatásokat kap tőle. A királynak szüksége is van talpraesett és rettenthetetlen hősünk segítségére, hiszen hiába ismerte el III. Henrik még halála előtt törvényes örökösének, erőszakkal kell elfogadtatnia magát országában. IV Henrik ádáz ellenségei, a vakbuzgó, dölyfös Guise-ek, a pártütő nagyurak, az ármánykodó jezsuiták, az országra törő spanyolok ellen - hol nyílt sisakkal, hol összeesküvő módjára - harcolva a márkinak ismét izgalmas kalandokban van része, míg végre megszületik a békét megszilárdító nantes-i ediktum. Közben lovagiasságával elnyeri a kis Guise hercegné kegyeit, s persze több más főrangú hölgyet és tűzrőlpattant szolgálólányt is sikerrel ostromol.

1648 jeles év, a vesztfáliai békével lezárul a harmincéves háború, Angliában győzelmet arat és hatalomra jut a trónfosztó Cromwell, Párizsban pedig kitör a Fronde-felkelés, ideig-óráig késleltetve az abszolút királyság diadalát. Athos, Porthos, Aramis és d'Artagnan sorsa vajon hogyan alakult két évtized alatt, s mit tartogatnak nekik az új történelmi bonyodalmak? Lebilincselő történetük folytatásával Alexandre Dumas nem sokáig váratta közönségét, a "Húsz év múlva" egy évvel "A három testőr" után, 1845-ben látott napvilágot. Hőseink más korosztályt képviselnek immár. Athos a fia, a későbbi Bragelonne vikomt nevelésének él. Aramis egyházi mezt viselve ápol titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat. Porthos hatalmas birtokán nagyúri vigadozás közepette unatkozik. Egyedül d'Artagnan maradt meg testőrnek. Az ő kalandvágya, furfangos mesterkedése, cseles észjárása ösztökéli a többieket, hogy ismét belevessék magukat az események szeszélyes forgatagába.

Ebben a kötetben szinte minden rajongó talál kedvére való novellát. Miss Marple kivételével minden híres Christie-nyomozó szerepel benne: Parker Pyne, az emberi lélek nagy ismerője, a misztikus páros, akik közül Mr. Quin csak ötleteket ad az örök szemlélőnek, Mr. Satterthwaite-nek, Hercule Poirot, a páratlan és örök tojásfejű belga. Van két nem-krimi novella is a gyűjteményben, hogy a lélektani dráma iránti igényünket is kielégítse. Elhagyja-e férjét a szerelméért a gyönyörű Theodora Darrell? Tényleg akkora baj-e, ha egy konzervatív angol ifjú egy bohém leányba lesz szerelmes külföldön? Miért érkeznek rohanva a családtagok a vacsorára, pedig még csak egyszer kondult meg a gong? El lehet-e lopni egy gyémántot terített asztal mellett, hét ember szeme láttára? Agyonütötte-e öreg, kellemetlen férjét a szépséges, fiatal feleség? Férjhez megy-e kellemetlen kérőjéhez az éhező, fiatal özvegy? Mi a titka a sokszínű, modern teáskészletnek? Ki hívja fel éjjel Poirot-t, mert életveszélyben van? A kötet más kiadónál, más fordításban A Pollensa-öböl címen jelent meg.

A "Vadhattyúk" a huszadik századi lidérces kínai történelem három asszony sorsában elmesélve. Memoár és családtörténet: háromnemzedéknyi nagycsalád históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül; anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mit "bírálati gyűlés"-en társainak céltáblája lenni, vagy "mezítlábas doktor"-ként falura menni... Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította. Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sem másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltás, immár nem a mélységből, hanem a mélységről - a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is! A "Vadhattyúk" szenvedések láncolata és apró, ritka örömök; kiszolgáltatottság és lélegzetelállító bátorság; megaláztatások és lelkierő. Hihetetlen, de hiteles történetek, személyes élményből fakadók vagy hallottak, hol érzelmesek, hol szikárak. Nyugodt és mértéktartó kínai történelem, de sikerkönyvként olvastatja magát. Egyszerűen letehetetlen - írja a könyvről egyik amerikai kritikusa. A "Vadhattyúk" valóban világsiker: jóformán minden nyelvre lefordították már, Angliában elnyerte Az Év Könyve-díjat, és sok-sok millió példány fogyott belőle világszerte. A könyv a korábban már megjelent magyar kiadás utánnyomása.

Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry, a fegyvergyűjtő- és szakértő Leslie, a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de nem utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb pédányokkal gyarapítani...

A világhírű izraeli író legújabb könyve nyolc elbeszélést tartalmaz, amelyek közül hét egy Tel-Ilan nevű faluban játszódik, az utolsó pedig "messze innen, máskor". A kaleidoszkopikus regényként is olvasható novellafüzér szereplői egyik történetből a másik

Firmin, a patkány, alkoholista anyától született egy bostoni antikvárium alagsorában, a Finnegans Wake lapjaiból készített vackon. A körülmények kényszerítik rá, hogy falni kezdje a könyveket - eleinte csak a szó szoros értelmében, aztán olvasni is megtanul. Fogékony az irodalomra és a tudományokra, az esztétikumra (főleg a szép nőkre), a haladó ideákra, de sajnos nincs kivel megosztani élményeit és megvitatnia az elképzeléseit; saját fajától elidegenedve emberként szeretne élni, az emberek szeretetére és tiszteletére vágyik. Tudja, hogy bár a lelke szép, patkányteste iszonyatot ébreszt, ezért nagy körültekintéssel tervezi meg a kapcsolat felvételét. Mindeközben az olvasó lassan gyanút fog, hogy talán nem is egy patkányról szól ez a könyv.

Poirot mestert egy szép napon egy elegáns fiatal hölgy, bizonyos Carla Lemarchant keresi fel, és különleges üggyel bízza meg. Carla édesanyját gyilkosságért életfogytiglani börtönre ítélték, s röviddel büntetésének megkezdése után meghalt - az áldozat pedig nem volt más, mint Carla édesapja, Amyas Crale, a híres festő. Tizenhat esztendő telt el a híres bűnügy óta. Carla közben nagykorú lett, megtudta szüleinek tragikus történetét, és elhatározta, hogy kideríti anyja ártatlanságát. Tizenhat év után keresi fel Hercule Poirot az ügy öt, még élő tanúját, tizenhat év porát fújja le a régi élményekről, szenvedélyekről; egyetlen tragikus napról öt különböző vallomást szembesít, hogy megtudja: ártatlanul ítélték-e el Caroline Crale-t, s ha igen, vajon öngyilkos lett-e Amyas Crale, ez a zseniális művész és csupa élet férfi, avagy az öt tanú - az "öt kismalac" - közül valamelyik volt-e a gyilkos... És hiába telt el tizenhat év, hiába borított sok mindenre fátylat a feledés, Hercule Poirot - aki természetesen mit sem veszített zsenialitásából - bravúros logikával kideríti az igazságot...

Amikor a közutálatnak örvendő veterán hadfit a paplakban holtan találják - kétség nem férhet hozzá, hogy gyilkos kéz fegyverétől -, voltaképpen senki sem csodálkozik. Hiszen maga a galamblelkű pap is kijelentette, méghozzá népes társaságban, hogy ha valaki netán meggyilkolná Protheroe ezredest, ugyancsak nagy szolgálatot tenne az emberiségnek. Bizony, sokan örültek volna, ha az ezredes nem áll az útjukban - kezdve fiatal feleségén, aki első perctől fogva boldogtalan volt mellette. Vagy nézzük például az első házasságából való lányát, aki szerint, ha apjában volna annyi tisztesség, hogy beadja a kulcsot, megoldódna minden probléma, nem beszélve a sikkasztással és pápista szimpátiákkal vádolt ifjú káplánról, akit az ezredes nyilvánosan megszégyenített, avagy a fiatal festőművészről, aki Protheroe lánya körül legyeskedik, de a feleségét szeretné megszöktetni. A rejtélyes gyilkosság kivizsgálásával megbízott Slack felügyelő roppant rossz modorú ember; nem is megy semmire a kihallgatott falubeliekkel. A nyomozás már-már zsákutcába jut, amikor közbelép Miss Marple, a finom, törékeny öregkisasszony, az emberi lélek nagy ismerője. Előbb derűsen közli, hogy legalább hét olyan személyt tud, aki nagyon örült volna, ha Protheroe ezredes jobblétre szenderül, majd (a tőle megszokott finom tapintattal) kezébe veszi a dolgot, és nem is nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot, ám a tettes leleplezésének dicsősét átengedi Slack felügyelőnek: hátha ettől egy kicsit megjavul a modora.

Nyájas Olvasó! Ha egy téli éjszakán egy utazó című regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: "Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni..." Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád... De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltban kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák... Még szerencse, hogy nyomozásod roppant regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok... Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket - a sajátodat - fejezd be te, nyájas Olvasó. Italo Calvino (1923-1985) a 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója volt. Emlékezetes művét az életműsorozat második köteteként jelentetjük meg most új kiadásban.