Európa Könyvkiadó strana 22 z 124

A világhírű lengyel dráma- és forgatókönyvíró jól ismerte a titokzatos Jerzy Kosinskit, aki - főleg "A festett madár" című regényének köszönhetően - óriási sikereket ért el Amerikában. Egy időben komoly Nobel-díj-jelöltnek számított, az amerikai PEN elnöke volt, igazi híresség - egy lengyel író, egy "új Conrad", aki angol nyelven alkot felkavaró regényeket a holokausztról, az amerikai politikai élet abszurditásáról vagy épp az ember legmélyebb szexuális vágyairól... S aztán egyszer csak minden elkezd összeomlani, Kosinskit plágiummal és sokszoros hazugsággal vádolják - s végül 1991-ben öngyilkosságot követ el. A regényben az író egy készülő forgatókönyv hőse, aki a maga teátrális egyéniségével elképesztően manipulálja az embereket. S ahogy az egyik szereplő megjegyzi: "Jerzy nagy misztifikátor volt, a démonok azonban, akik folyamatosan a válla mögött somfordáltak, valódiak." Głowackinak nem a leleplezés a célja, miután Kosinski csalásainak, hazugságainak történetét már több életrajzban megírták (azt is, hogy "A festett madár", a második világháború alatt, gyerekfejjel átélt borzalmakról szóló regénye, melyet hiteles önéletrajzi történetként adott elő, valójában színtisztán képzeletének szüleménye), hanem egy különlegesen tehetséges és ellentmondásos alkotó személyiségének mozgatórugóit, sikerének, majd bukásának rejtett okait próbálja megragadni. S közben ugyanolyan beleérzéssel szól magáról az íróról, mint a nőkről, akiket önző és szadomazochista tébolyában tönkretett.

Párizsban vagyunk. A tízmilliós városban egy szép napon patkánytetemekkel fenyegető, különös üzenetek bukkannak fel, az üzenetek nyomán itt is, ott is elforgatott négyesre emlékeztető keresztek jelennek meg a lakásajtókon; a jelöletlen ajtók mögött pedig rátalál a rendőrség az első, bolhacsípte hullákra. Valóban pestisjárvány fenyegeti Párizst, vagy a patkánybolhák csak a rendőrök figyelmét hivatottak elterelni? A rokonszenves, columbósan slampos Adamsberg felügyelő, mindig elegáns helyettesével, Danglard-ral ellentétben nemcsak a logika kérlelhetetlen, ám olykor tévútra sodró szabályait követi, hanem hallgat a megérzéseire is. Ahogy a pestisgyilkos egyre-másra szedi áldozatait, Adamsberg mind közelebb és közelebb bukdácsol a megoldáshoz... A Fred Vargas írói álnéven működő, nemzetközi hírű és igen népszerű írónő civilben középkorász, és pestisszakértőnek sem utolsó. Regénye izgalmas, okos és mulatságos - vérbeli krimi, melyet most induló Fred Vargas-sorozatunk első darabjaként jelentetünk meg újra.

Mi a barátság? Mit tennél a barátodért? Lehet-e lánynak fiú a barátja? Miért jó a szerelem? A barátság egy életre szóló emlék, sülve-főve be kell tartani, és egy emberből nem állhat össze. "Barátság nemcsak férfi a férfi iránt lehet, hanem férfi a nő, vagy nő a nő iránt is." A szerelem pedig "egész pontosan egy furcsa belső érzés, ami először külsőleg kezd hatni. Megtetszik a hosszú haja, a két szeme vagy a lába vagy akár micsodája." Elég, ha a diáktoll kicsit megbicsaklik, máris nevetünk a félresikerült igazságon. De az is megesik, hogy az elcsépelt közhely így kificamítva lesz megint fényes igazsággá: "A világ egy osztályterem, és sosem tudjuk, ki mellé ültetnek bennünket. A barátság ott kezdődik, hogy megpróbálunk szót érteni egy véletlenül mellénk ültetett személlyel." Egy országos pályázat anyagának a legjavát adjuk közre ebben a kötetben. A pályázatot Marcello D'Orta nápolyi tanító tiszteletére írta ki a kiadó, a kisiskolások badar bölcsességeit a tanító úr fordítója válogatta és fésülte össze.

Barátság, szerelem, édes, visszahozhatatlan ifjúság, vér, Vietnam: az utolsó romantikus nemzedék regénye. Atlantisz, az elsüllyedt város - erről szólt az ezerkilencszázhatvanas évek végén Donovan híres dala. Ez volt az a korszak, amikor az Egyesült Államok véres háborúját vívta Vietnamban, amely máig ható, kiheverhetetlen traumát okozott az amerikaiaknak. Ez volt a rock and roll, a hippimozgalom, a forradalmi eszmék, Marcuse és Che Guevara, Woodstock, az LSD, a "szelíd motorosok", Malcolm X, a Fekete Párducok, a diáklázadások Amerikája, egy új kultúra születése és kiteljesedése. 1960. A tizenegy éves, félárva Bobby Garfield és hasonló korú barátai, Carol Gerber és Sully-John kisvárosi gyerekek. Életük a szokásos mederben csordogál: iskola, nyári tábor, baseball, mozi, fagylaltozás, vidámpark, apróbb stiklik, családi problémák, gyerekszerelmek. 1966. A Maine Egyetemen megkezdődik a tanév. A gólyák egyike Pete Riley, akinek számos társához hasonlóan legfőbb "tantárgya" a hearts nevű kártyajáték. Éjjel-nappal verik a blattot, ám rohamosan közeledik a vizsgaidőszak: nemcsak az ösztöndíj veszhet el, de aki kibukik, azt beszippantja a sereg, és irány Vietnam! 1983. Vak Willie vietnami veterán mindennap a templom előtt áll, nyakában tábla, mellette pohár, abba gyűlik a jótét lelkek könyöradománya. 1999. Sully-John egykori katonatársa temetésére utazik. Elmaradhatatlan kísérője az idős vietnami asszony szelleme, akit egy falu lerohanásakor koncoltak fel. Ez a barátságról, szerelemről, az édes, visszahozhatatlan ifjúságról, a háború szörnyűségeiről, a tisztességről és helytállásról szóló gondolatgazdag, lebilincselő regény újabb bizonyítéka annak, hogy Stephen King nem "csak" a thriller meg a horror kiváló művelője. A könyvből film is készült Anthony Hopkinsszal a főszerepben.

"A császárné a legszebb asszony a világon" - írja gyámfia lelkes szavai alapján Széchenyi a naplójába, egy másik helyen pedig asszonyi angyalnak nevezi, aki a magyarság érdekeiért még felséges férjével is hajlandó szembeszállni. Ez a két dolog, a csodálatos szépség és az őszinte magyarbarátság magyarázza, miért volt I. Ferenc József szomorú sorsú feleségének mindig is kultusza Magyarországon. Brigitte Hamann, a jeles osztrák történész nem mindennapi feladatra vállalkozott, amikor e legendák övezte királyné életsorsának hiteles bemutatását tűzte ki céljául. Hamann nem idealizálja hősnőjét, nem csak az elragadtatás szavait ismeri, nem próbálja meg leplezni Erzsébet nehezen kezelhető tulajdonságait sem. Könyvéből megismerhetjük ezt az egész életében szabadságvágytól fűtött, az udvari etikett börtönében inkább csak vergődő asszonyt, hatalmas képzeletvilágáról árulkodó költészetét, tudásszomját, s egyszersmind képet kapunk a XIX. század második felének társasági (és társadalmi) életéről, szépségápolási és gyermeknevelési praktikáiról, politikai mozgalmairól, a Monarchia boldog békeéveiről, valamint Erzsébetnek a magyar kiegyezésben játszott valóban jelentős szerepéről. A kötet érdekes portrét rajzol egy nem mindennapi egyéniségről a gondtalan bajorországi gyermekkortól a fényes bécsi napokon, a budai koronázás pompáján és a királyné nyugtalan világkóborlásain át egészen meggyilkolásáig. A verseket Tandori Dezső fordította. A kiadványt szakmai szempontból Katona Tamás nézte át. A szöveghűséget Kiss Gy. Csaba ellenőrizte.

"Minden elválás, amit csak hoz az élet, megköveteli, hogy az ember magára találjon. Így egyre inkább önmaga lesz, egyre önállóbb, hitelesebb, és ily módon sokkal inkább képes lesz a kapcsolatteremtésre is." A kötet a gyász egy sajátos formájával foglalkozik: a szülőktől elköltöző felnőtt gyerekek "megsiratásának" folyamatát elemzi. A fészekből kirepülő fiataloktól való elválás során számos negatív emóció tölti el az otthon maradó anyákat és apákat: bánat, kétségbeesés, düh, a kudarc és a feleslegesség érzése, irigység, sőt gyűlölet a "hálátlan" gyermek iránt. A leválás megfelelően fel nem dolgozott folyamata súlyos lelki problémákhoz vezethet, és a következő generáció felcseperedésekor és leválásakor sok esetben éppen ezek a problémák kerülnek felszínre. Verena Kast megmutatja, hogyan lehet a családi ház kiürülését egy új életszakasz kezdetének felfogni. Konkrét példák, esetleírások segítségével tanácsokat ad a szülőknek, hogyan helyezzék új alapokra az egymáshoz és a gyermekeikhez fűződő kapcsolatukat, és hogyan próbálják ezt a gyászreakciókat is kiváltó veszteséget mégis nyereségként elkönyvelni. A neves svájci pszichoterapeuta a Zürichi Egyetem tanára, a Jung Intézet docense, a Nemzetközi Mélypszichológiai Társaság elnöke. Kutatási területe a gyász és a kapcsolati problémák feldolgozása, ezekben a témákban több tanulmányt, laikusoknak is szóló "segítő könyvet" publikált. Verena Kast Sankt Gallenben folytat magánpraxist.

Suttogónak eredetileg azt nevezték, aki különleges képessége folytán pusztán türelemmel és halk szavakkal lecsillapít egy megvadult lovat. Tracy Hoggnak ilyen rendkívüli tehetsége volt a síró kisbaba megnyugtatásához, ezért hívják őt is suttogónak a hálás szülők. Az Amerikában hihetetlenül népszerű szerző könyvéből Ön is mindent megtudhat, amit egy csecsemő gondozásáról és neveléséről tudnia kell. Legjobb, ha először a várandóssága alatt olvassa el, hogy megismerkedhessen Tracy alapelveivel, melyek a leghatékonyabb hagyományos és modern nevelési módszereket ötvözik, és ha ezekre támaszkodik, voltaképpen bármilyen problémát orvosolhat majd. Ha a baba megszületett, már tudni fogja, mitől eszik és alszik jól, miért sír, mitől nyugszik meg, milyen "szórakozásra" vágyik, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy az egész családot az uralma alá hajtó kis zsarnok váljék belőle. Sok más mellett azt is tudni fogja, hogyan szoptassa és/vagy tápszerezze, fürdesse és masszírozza, mikor és mivel kezdje meg a szilárd étel bevezetését; és nem utolsósorban: hogyan birkózzon meg a gyermekágyi depresszióval, miként szervezze meg az életét és törődjön önmagával. Külön erénye a könyvnek, hogy kitér az iker- és koraszülésből, valamint az örökbefogadásból adódó kérdésekre is, érdekessége pedig a baba- és az önismereti teszt, amelyek sokkal több tanulsággal szolgálnak, mint gondolnánk! A legsikeresebb külföldi könyvsorozat a gyermeknevelésről.

Kikészíti egy-két éves gyermeke szüntelen követelőzése, hisztizése és engedetlensége? Aggódik, hogy talán nem fejlődik a megfelelő ütemben? Nem tudja eldönteni, mikor és hogyan szoktassa bilire, milyen játékokat vegyen neki, hogyan bírja rá, hogy éjszaka aludjon, méghozzá a saját ágyában? Forduljon ismét Tracyhez! "A suttogó titkai" nemzetközi sikert aratott első kötete után itt a folytatás, amely a kisgyermekkor elejének (1-2. év) egyszerre gyötrelmes és örömteli időszakával foglalkozik. Minden kérdést tárgyal, amely ebben az életkorban felmerülhet, továbbá részletes, gyakorlati útmutatást ad a rossz szokások rögzülésének megelőzéséhez vagy a megváltoztatatásukhoz, a hisztizés kezeléséhez és megszüntetéséhez, a fegyelmezéshez és az önfegyelemre neveléshez, az úgynevezett érzelmi intelligencia fejlesztéséhez. Segít a gyermeknyelv "lefordításában", a napirend kialakításában, a játéktevékenység irányításában és a beszédfejlesztésben, mérlegelésre felkínált szempontjaival pedig talán megkönnyíti a nagy döntést: vállaljunk-e még egy gyereket.

A suttogó sorozat első két kötetének (A suttogó titkai I. és II.) megjelenése után Tracy Hogg hihetetlenül népszerű lett szerte a világon, és rengetegen fordultak hozzá tanácsért. Összegyűjtötte a leggyakoribb gondokat, és ebben a könyvében még részletesebb magyarázattal kísérve, még több példával, még gyakorlatiasabb megközelítéssel, újabb ötletekkel oldja meg őket. Az olvasók kérésének megfelelően több benne a táblázatokban összefoglalt tudnivaló, az életkori bontás, a mintaétrend, a mintanapirend stb. Elsősorban a problémák nagy hármasára, az alvásra, az evésre és a viselkedésre összpontosít az előző két kötetben kifejtett elvek és filozófia alapján, esetenként továbbfejlesztve vagy felülvizsgálva őket, de foglalkozik az érzelmi neveléssel, a szobatisztaságra szoktatással, a hisztivel és a különböző félelmekkel is. Most bepillanthatunk Tracy fejébe, hogy lássuk, ő hogyan elemzi a problémákat, milyen kérdéseket tesz föl, hogyan állítja össze a megoldás tervét, és arra is megtanítja az olvasót, miként igazíthatja a módszereket a saját gyermekéhez, továbbá mit tegyen, ha úgy érzi: "az én gyerekemnél ez nem válik be". Akik már járatosak valamennyire a "suttogásban", de maradt problémájuk, most elvégezhetik a mesterkurzust; akik még nem ismerik Tracy gyermeknevelési filozófiáját, azok előtt most egy egészen új világ tárul föl. A legsikeresebb külföldi könyvsorozat a gyermeknevelésről.

Magával ragadott Théba láza, gazdag és híres akartam lenni, és hasznomra felhasználni azt az időt, mikor még mindenki ismeri e nevet: "Szinuhe, Ő, aki magányos." Mika Waltari, neves finn író regényében Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagy városok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, tarka világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor világában, látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére születésétől fogva súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és keserű tapasztalatai után még magányosabb lesz. A végső kétségbeeséstől azonban megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt ahhoz, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

Németország a politikai mítoszok valóságos eldorádója volt, állapítja meg Herfried Münkler, aki egyik kritikusa szerint ebben a művében is "játszva adja át nagy tudását, akárcsak tömegeket vonzó, eszmetörténeti előadásain a berlini Humboldt Egyetemen". Könyve a nagy mítoszok továbbélésének, olykor többszörös átértelmezésének, közvetlen hatásának a története. A Nibelungokat sújtó átok ül-e a németeken, vagy ígéretet fogalmaz meg számukra a sárkányölő Siegfried mítosza? Valóban kiszögezte 95 tételét Luther a wittenbergi vártemplom kapujára? Elhangzott-e Wormsban az egyházi és világi hatalmasságokkal dacoló mondat: "Itt állok, másként nem tehetek"? Koravén aggastyánnak kell-e tekintenünk Faustot, a politikai kvietizmus megtestesítőjének, avagy világmegváltó hősnek? Hogyan sajátította ki magának a nemzetiszocializmus a porosz mítoszt? Volt-e dalnokverseny Wartburg várában? Miért égettek könyveket a Wartburgban összesereglő diákok 1817-ben? Csakugyan felelőssé tehető Weimar és mítosza a német Bildungsbürgertum politikai felelőtlenségéért? Miért érezhette magát az NDK polgára a "történelem győztesének"? Hogyan született a párt és a kormány megrendelésére és szándéka ellenére egy monumentális képzőművészeti remekmű az NDK végnapjaiban? Milyen múltja van a gyermekded ártatlanságot sugalló, bogárhátú VW-nek? Hogyan lett a "gazdasági csoda" mellékcsodája a nyugatnémet labdarúgó válogatott győzelme az 1954-es világbajnokság döntőjében? Az ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre nemegyszer homlokegyenest ellenkező válaszok születtek koronként. A mítoszi önértelmezésnek ezek a formái immár a múltat jelentik, véli Münkler, de hozzáteszi: "a németek politikai mítoszaira való visszatekintés mindenesetre arra enged következtetni, hogy némelyikük változatlan formában életre kelthető, mások új alakot ölthetnek".

Egy szép napon csak úgy megjelenik a nagy Gyermek. Tekintetét alázatosan a földre süti, bőrét hegek borítják. A város lakói napközben köréje gyűlnek, koncerteket és felolvasásokat tartanak. Éjjel pedig verik: ököllel, bottal és lánccal ütlegelik a soha meg nem száradó agyagból készült szobrot: a Mahlstadti Gyermek-et. A szobrász ugyanis rájuk hagyta a befejezést: azt a feladatot kapták, hogy a szobrot a "gyermek általánosan tökéletesnek érzett formájába hozzák". A városlakókat kezdetben művészi hevület hajtja, később saját dühük zarándokaként térnek vissza, és ütlegelés közben mindinkább elveszítik önuralmukat - sőt majdnem az eszüket is. Ezzel a kötetével a Lipcsei Könyvvásár tavalyi díját nyerte el az alig harmincéves szerző, a kortárs osztrák irodalom vadonatúj zsenije, akinek a kritika egyöntetűen nagy jövőt jósol. Setz minden elbeszéléséből kivillan valami - hol csak groteszk, hol egyenesen hátborzongató - képtelenség. Egy különösen fertőző nyavalya, egy önként ketrecbe vonuló hitves, rituális mérleg az udvaron, botrány a halottaskamrában, hulla a szőnyeg alatt... Az osztrák Gemütlichkeit rendezett idilljébe burkolt apokalipszisnek nagyon is megvan a hagyománya a gyerekként elrabolt Natascha Kampusch vagy a vérfertőző apaszörny, Josef Fritzl - és persze Thomas Bernhard - hazájában. Mégis nehéz megcímkézni, mit is csinál voltaképpen, és mivel nyűgözi le az olvasót Clemens J. Setz. Egy bizonyos: magával ragadó könyvet írt.

Eragon és Saphira megvívta élete első nagy csatáját a törpék és vardenek oldalán a Birodalom kegyetlen ura, Galbatorix és az őt támogató urgalok ellen. Bár a csatát megnyerték, a harcnak nincs vége. A súlyos sérülést szenvedett Eragon és sárkánya Ellesmérába, a tündék országába utazik, hogy ott tökéletesítse tudását, és ily módon méltó legyen a Sárkánylovasok rendjéhez. Kiképzése során nemcsak testben és a harcművészet terén edződik, hanem szelleme is fejlődik. Mestere, Oromis megismerteti a mágia magasabb szintjével, s a férfivá érő Eragon jó úton halad, hogy igazi Lovassá váljon. Időközben azonban hírét veszi, hogy faluját, Carvahallt Galbatorix pribékjei a földdel tették egyenlővé, a falubeliek pedig, Eragon unokatestvére, Roran vezetésével, elmenekültek, hogy a vardenekhez csatlakozva ők is harcba szálljanak a zsarnok ellen. Eragon nem tehet mást, mint hogy lélektársával, Saphirával együtt részt vegyen az öldöklő háborúban, ahol egy hozzá hasonlóan ifjú Lovassal, halottnak hitt barátjával, Murtaghval kerül szembe, s a kíméletlen párbajban fény derül egy rettenetes titokra. Eragon megtudja, ki volt az apja... A véreskezű, nagy erejű mágus, Galbatorix uralmát most sem sikerült megtörni, a történet folytatódik. Hogy hogyan alakul a Birodalom és alattvalói, továbbá a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa a későbbiekben, azt a főhőséhez hasonlóan immár férfivá cseperedett Christopher Paolini "Az örökség" trilógiájának készülő, harmadik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó.

"Mi, németek kollektíve elismerjük Auschwitz bűnét, de azt sohasem fogadjuk el, hogy mi lőttük le a pilótát, aki a kis herceg barátja volt!" Néhány évvel ezelőtt még biztosan ott élt rozoga kunyhójában a csernobili atomerőmű közelében, sugárfertőzött környezetben Jefim Archipovics Berezinko, a százhúsz évnél is idősebb aggastyán, Pavel Brycz regényének főszereplője. Jefim leszármazottai hatalmas szláv tölgyfa gyökereiként szövik át Ozero, az ukrán falucska földjét: tán nincs is olyan család, ahol ne lenne legalább egy sarja. Ám a pátriárka gyermekei a nagy Ukrajna földjét is szűknek érezték, és a magok nyugatra szálltak: Theodor Berezinko az első világháborút követően a Szudéta-vidékre költözik, majd fia, Roland ugyan Hollywoodba menne, de a vasfüggöny nem ereszti, a szabadság utáni szomját csupán alkohollal csillapíthatja. A többi Berezinkót is a Nyugat, a hozzá fűzött remények és illúziók vonzzák, van, akinek beteljesül az álma, van, akit nem ereszt a föld, de szívük végül visszahúzza az utódokat a konok aggastyánhoz, aki a sugárfertőzéssel mit sem törődve éldegél a csernobili tiltott zónában. Pavel Brycz groteszk, helyenként szatirikus, nagy formátumú családregénye a huszadik századi történelem sorsfordító és tragikus eseményei sodrában négy nemzedéken át követi a Berezinko család férfi tagjainak sorsát és a férfivilág lassú hanyatlását, amit varázslatos események, hátborzongató és véres jelenetek kísérnek.

Tizenegy történet a világ leghíresebb belga detektívjéről. Mary Marvell, a hollywoodi filmcsillag fenyegető leveleket kap "Nyugat csillaga" nevű gyémántját el fogják rabolni, ha egy helyen lesz "Kelet csillagá"-val, Lady Yardly híres ékkövével. Valóban egy kínai istenszobor jobb és bal szeme volt hajdan a két gyémánt? Miért sikerül Robinsonéknak a piaci ár negyedéért lakást bérelniük Knightsbridge-ben? Londonban csillagászati összegeket kérnek minden kiadó lakásért! És miért hitték a többi lakáskeresők, hogy a lakást már kiadták? Az egyiptomi fáraó sírját feltáró régész meghal. Aztán az ásatást pénzelő amerikai milliomos is, meg az unokaöccse New Yorkban. Igaz lenne az átokról szóló legenda, vagy van minderre természetes magyarázat? A Grand Metropolitan szállóban ellopják a híres gyöngysort. Igen ám, de a tulajdonosnő komornája végig a szobában volt. Poirot az egyetlen, aki hisz az ártatlanságában - de akkor mi történt valójában? Anglia miniszterelnöke az első világháború idején audiencián jár a királynál, majd szerencsésen túlél egy merényletet, és áthajózik Franciaországba. A szövetségesek konferenciáján a német békekötési indítvány ellen akar szót emelni, de Franciaországba érve elrabolják. Poirot-nak huszonnégy órája (és tizenöt perce) van, hogy megtalálja, miközben két ország rendőrei teszik tűvé mindhiába a francia vidéket. Miss Violet Marsh összeveszett nagybátyjával, mert nem akart háziasszony lenni, inkább egyetemre ment. Vajon az-e a tanulatlan, de csavaros eszű öregember igazi végrendelete, amelyben mindenét jótékony célra hagyja, vagy elrejtett egy másikat, hogy kiderüljön: okosabb lesz-e attól egy lány, ha diplomát szerez? Ezekben és a többi öt történetben is megcsodálhatjuk Poirot páratlan éleslátását. A kötet korábban - más kiadónál, más fordításban - "Poirot munkában" címmel jelent meg.