Európa Könyvkiadó strana 23 z 143

Olga Ravn (1986) dán prózaíró és költő, akinek már a húszas éveiben megjelent első verseskötete is jelentős kritikai visszhangot váltott ki. 2015 és 2019 között feminista előadóművészeti csoportot és íróiskolát vezetett Hekseskolen néven. Az Alkalmazottak a nem túl távoli jövőben, de több millió kilométerre a Földtől játszódó történet, melyben a hatezredik hajó legénysége születettekből és teremtettekből áll. Vannak az emberiek, és vannak az emberszerűek. Azok, akik születnek, és azok, akik teremtetnek. Azok, akik meg fognak halni, és azok, akik nem. Azok, akik el fognak múlni, és azok, akik nem, de ugyanarra vágynak: melegségre és meghittségre. A legénység tagjai fokozatosan új megvilágításban látják magukat, és minden alkalmazott kénytelen feltenni magának a kérdést, folytatható-e egyáltalán ugyanúgy a munkája, mint korábban, és mit is értünk valójában élet alatt. Olga Ravn tanúvallomásokból összeállított regénye egyszerre dermesztő és megindító, izgalmas és vészjósló, de végig vicces. Érzelmekkel teli prózája azt vizsgálja, mit jelent embernek lenni, miközben a munka és a termelékenység logikája által irányított életről is éles kritikát fogalmaz meg. A regény felkerült a Nemzetközi Booker-díj, valamint a rangos Ursula K. Le Guin-díj rövidlistájára. A Time magazin beválogatta a 2022-es év legfontosabb könyvei közé.

Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a regény végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el a még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk. Most először a szerző eredeti rajzaival.

"- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn? Dehogy törődöm vele, eszem ágában sincs elmosni. Mit böködnek felém mindenfelől: "bűn, bűn!" Csak most látom igazán, micsoda ostobán gyenge jellem vagyok, most, miután rászántam magam, hogy vállalom ezt a felesleges szégyent! Egyszerűen gyengeségből, tehetségtelenségből szántam el magam, meg talán az előny reményében, ahogy ez a... Porfirij tanácsolta! - Bátyám, bátyám, miket beszélsz! Hiszen vért ontottál! - kiáltott fel kétségbeesetten Dunya. - Mindenki ontja - kapott a szón szinte önkívületben Raszkolnyikov -, a vér folyton ömlik, mindig is ömlött a világban, mint a vízesés, mint a pezsgő, és aki elköveti, megkoronázzák érte a Capitoliumon, és utóbb az emberiség jótevőjének nevezik. Nézz körül alaposan, és vedd észre! Én jót akartam az embereknek, és száz és ezer jó dolgot tettem volna e helyett az egy ostobaság helyett, még csak nem is ostobaság, csak ügyetlenség, mert a gondolat maga egyáltalán nem volt olyan ostoba, amilyennek most látszik, a kudarc után. (A kudarc után minden ostobaságnak látszik!) Ezzel az ostobasággal csak azt akartam elérni, hogy független legyek, hogy megtegyem az első lépést, megszerezzem az eszközöket, akkor aztán mindent elsimított volna a mérhetetlenül nagyobb haszon. De én, én... az első lépést sem bírtam ki, mert hitvány vagyok! Ez itt a lényeg! De azért sem fogom a ti szemetekkel nézni magamat: ha sikerült volna, koronát tesznek a fejemre, így meg csapdában vergődöm!"

Dmitry Glukhovsky orosz író, újságíró, rádiós és televíziós műsorvezető 1979-ben született Moszkvában. Az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja lett a Metró 2033 című regényével, mely 2005-ben jelent meg először nyomtatásban, s amellyel elnyerte a "Legjobb európai debütálás" díjat. A 2015-re trilógiává bővülő történet azóta a világ számos országában bestseller lett, milliós olvasóközönséggel, és népszerű számítógépes játék is készült belőle. A Metró 2003 a nukleáris holokauszt víziója, miután az emberiség nagy része elpusztult, és az egész világ romokban hever. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. Az életben maradtak a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén leltek menedékre: a moszkvai metróhálózatban. Az egykori állomások városállamokká váltak, a túlélők az erőforrások megszerzése érdekében, különféle eszméktől hajtva, továbbra is gyilkolják egymást. A fiatal Artyomra vár a feladat, hogy a metróhálózaton átjutva megmentse békés állomását, sőt talán az egész emberiséget. Az alagutakban azonban nemcsak sötétség honol...

"Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott, és az Én, a búbánatos Isten címet viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka szünetében, pihenésképpen, kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését - könnyedén, élvezettel. Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá, hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen ujjgyakorlat lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró), ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott." Egy világhírig ívelő pálya kezdetét jelzi ez a csaknem fél évszázados elbeszélésciklus, mely kötetben először 1970-ben jelent meg. Ezt a kiadást dolgozta át, komponálta újra a szerző előbb a francia, majd az 1991-es új cseh kiadás számára, és a magyar fordítás is e legutolsó, Kundera által véglegesnek és hitelesnek tekintett változat alapján készült. Az olvasó pedig az azóta is alakuló nagyszerű életmű ismeretében örömmel állapíthatja meg, hogy a szerző nem tévedett: ezek bizony már kiforrott, hamisítatlanul "kunderás" darabok, melyeken aligha fog a múló idő.

A 21 éves Justine két dolgot szeret az életben: a zenét és a hatvan év feletti embereket. Nagyszüleivel és testvérként szeretett unokatestvérével él együtt, akivel egyszerre jutottak árvaságra, amikor 17 évvel ezelőtt a szüleik autóbalesetet szenvedtek. A fiatal lány egy idősek otthonában dolgozik segédápolónőként, és imádja hallgatni a lakók történeteit. Különösen mélyen kötődik a 93 éves Hélene-hez, a 19-es szoba lakójához, aki egész nap az ablak mellett ül, saját meggyőződése szerint a tengerparton, és várja a férjét és a kislányát, hogy kijöjjenek a vízből. Justine egy kék füzetbe kezdi írni Hélene és Lucien különleges szerelmének a történetét, és miközben ez a szerelem magával ragadó regénnyé válik, Justine-nek meg kell küzdenie saját családja több mint másfél évtizeden át elhallgatott szörnyű titkával is. Lehet-e újratanulni egy szerelmet? Lehet-e mentség a szenvedély a legsúlyosabb árulásra? Megtaníthat-e mások szerelmi története arra, hogy hogyan kell szeretni? A kivételes elbeszélői képességgel rendelkező Valérie Perrin első regényében finoman fonja össze a két fő történetszálat, így az önmagukban is poétikus történetek egymást erősítve teszik sokáig emlékezetessé a könyvet.

Végre egy olyan kötet, amiben rendes versek vannak. Végre! Végre olyan versek, amiket meg lehet érteni. Végre! Végre olyan könyv, amiben benne van a mindenség, én és te. Végre! Végre olyan versek, mint régen, amiket mégsem írhattak volna meg régen. Végre olyan végre, ami tényleg végre. Végre!

Stephen King négy hátborzongató elbeszélést tartalmazó kötetének központi témája a bosszú, a megtorlás és az erőszak legkülönbözőbb, akár egészen hétköznapi formái. Az első és leghosszabb történet helyszíne egy nebraskai tanyaház Hemingford Home-ban, ahol a gazda, Wilfred épp azt tervezgeti, miként ölje meg a családi földet egy nagyvállalatnak eladni készülő feleségét. A kisváros King rajongóinak a Végítélet című regényből már ismerős lehet, hiszen az abban szereplő Abigail anya lakott itt, az Az című regényben pedig felnőttkorában Ben Hanscom költözik ugyanide. Az "1922" mesterien adagolja a feszültséget a szörnyű esemény következményeinek poklába egyre jobban alászálló, gyarló központi figura vallomásában. "A dagadt sofőr" történetében egy zárkózott írónő vidéki felolvasóestje után hazafelé tartva lerobban, majd támadás áldozatává válik, hogy végül újabb és újabb váratlan csavarok után jussunk el a horrorisztikus kifejlethez. A "Hosszabbítás jutányos áron" rövid elbeszélésében egy rejtélyes, ördögi figurával kötött üzlet nemcsak megmenti Dave Streetert a halálos kórtól, hanem egy életen át tartó neheztelésért is gazdag kárpótlást ad. Az "Egy jó házasság" főszereplője, Darcy Anderson épp ceruzaelemeket keres a garázsban, ám véletlenül nekiütközik férje egyik dobozának, és leleplezi párja évtizedeken át rejtegetett titkos, borzalmakkal teli életét. Mind a négy írás lebilincselő izgalmakat tartogat, és a szerzőtől jól ismert kíméletlenséggel boncolgatják, vajon meddig mehetünk el szeretteink ellenében. Nem véletlen, hogy a már élő klasszikusnak számító King új kötete Bram Stoker-díjat kapott.

Sietni kell! A könyvtár védelme meggyengül, és a fekete boszorkány halálos üzletet köt a rémálmok királynőjével! Estrid az éjlidérc hatalmába kerül, és csak a hollótestvérek, Alrik és Viggo tudják megmenteni őt és egész Mariefredet. De rendkívül veszélyes alászállni az álmok birodalmába... Alrik és Viggo segítségével Irisnek sikerült kiszabadulnia a sötét boszorkány karmai közül. Ám a fiatalok meggondolatlan cselekedeteinek hamarosan súlyos következményei lesznek. Migrén-Maggi a sebeit nyalogatja a háttérbe húzódva, de baljós tervei még nem értek véget: hamarosan alkut köt a rettegett éjlidérccel. Az éjlidérc az ünnepelt PAX-sorozat kilencedik, utolsó előtti könyve.

A kötet főszereplője Ivan Ogarjov, negyvenes éveiben járó moszkvai orvos, kortársunk, aki gyerekkorától valamivel szemben igyekezett felépíteni életét - mégis lakótelepi iskola, katonaság a végeken, robotolás a magánklinikán, lelketlen albérlet és házasság kíséri, véletlenek vagy néha tragikus események sodorják előre. Kívülállóságát az orosz irodalom és az itáliai festészet iránti rajongása jelképezi, és Toszkánába végül egy váratlanul jött rejtélyes szerelem juttatja el. Ebben a világban az anyák önfeladó szolgák, az apák önzők és tehetetlenek, és ha a fennmaradás megalkuvó akaratán túl akad még rendkívüli erejük, az például Ogarjov feleségének horrorisztikus képessége, hogy látja az őrültek auráját. Sztyepnova regényei az erős hangon ábrázolt női sorsokról lettek ismertek, melyek ezúttal szellemhistóriába illő szálakon rezonálnak egymásra. Ogarjovot a kisszerű körforgásból, a végzetek egymásba fonódásából egy újgazdag gengszter független lánya rántja ki, aki viszont csak saját skizofréniáján át tudja megadni neki az igazi, szabad élet megváltását. Sztyepnova hazája örök kérdéseit ülteti át mai környezetbe. Az orosz irodalom régi toposza az Itáliába vágyódás, másként újjászületve kilépni a kollektív együtt nevelkedés nemzedékeken átívelő kísérletéből, mely eddig leginkább a hibák és csalódások, a szegénység utódlását hozta el, és amely ebben a műben is drámai élet-halál küzdelemként tárul elénk, olykor megértő iróniával oldva a szomorúságot. Ogarjovra szerencsés esetben a csehovi doktorrá öregedés szürkesége várna, a győzelmes karrier a vadkapitalizmusban a politikusok és bűnözők előjoga.

Richard Firth-Godbehere sokak számára még ismeretlen területre kalauzolja olvasóit. Az érzelmek története új tudományág, amely a történelem, pszichológia, nyelvészet és futurizmus határmezsgyéjén mozogva vizsgálja, hogyan hatottak az érzelmek az emberi civilizáció történelmére, fejlődésére és jövőjére. A könyv föld körüli időutazásra hívja olvasóit. A szerző a megszokottól eltérő nézőpontból tekinti át az ókori görög filozófia fejlődését, a keresztes háborúkat vagy az Oszmán Birodalom felemelkedését. Betekintést nyerhetünk tőlünk távol élő népek világába. Elrepít minket az ókori Indiába, a buddhizmus kialakulásának idejére, majd bepillantunk Japán és Kína történelmébe is. Olyan népekkel ismerkedhetünk meg, amelyekről azelőtt talán még sosem hallottunk, például az afrikai asantikkal vagy a pápua új-guineai fore törzzsel. Végül mindezek tükrében megvizsgáljuk a jelent, majd kitekintünk a jövőre, a mesterséges intelligencia világába is.

Győztes is, vesztes is felejteni akar, csak a hegedű nem akar felejteni. Emlékezik egy Auschwitzban megölt zsidó zenészre, Lazare Braunra, kifosztott gazdájára, s nem engedelmeskedik a hegedűművész leánynak, aki a története nélkül akarja a mesterhegedűt. De a hegedű a története nélkül nem létezik, nem adja magát, a hangját. A története, a történelem pedig nem engedi elválasztani magát a művészettől, a zenétől. Minél távolabb tartja magát a politikától, a háborútól a művész, az annál közelebb húzza magához. Szimbólumot farag belőle. Nedzsikó, a csodagyerekből Párizsban felnőtté érett japán hegedűvirtuóz a német-japán szövetségtől a japán-amerikai megbékélésig mindennek a szimbóluma lesz. Szimbólumként kapja a hegedűt, szimbólumként játszik Hitler születésnapján, aztán a japán császár előtt, háborús bűnösöknek a börtönben és a japán-amerikai békeszerződés gálaestjén. A francia ellenállás trombitását, Félix Sitterlint pedig, akit megbíznak, hogy kutassa föl és juttassa vissza a családnak az elrabolt Stradivarit (vagy Guarnerit), nem is a bűnösök, a győztesek buktatják el. Kitoloncolják, börtönbe vetik, ne zavarja a sötét múlttal a jelen fényét. A hegedű azonban fokozatosan elsötétíti birtokosának életét és művészetét. A történelem főszereplői mellett megjelenik a regényben többek között Furtwängler, Knappertsbusch, Camus, Vian, Previn, Miles Davis, Benny Goodman és a szenvedélyes, érzéki szerelem. Yoann Iacono politológusnak ez az első regénye. 2021-ben jelent meg, és rövid időn belül nagy nemzetközi sikert aratott, számos nyelvre lefordították.

Sokakban felmerülhetett a kérdés Cixin Liu világhíres Háromtest-trilógiájának olvasását követően: de vajon hogyan történt az első ember (egészen pontosan annak agya) és a Trisolaris földönkívüli civilizáció találkozása? Mi mindenen ment át Yun Tianming és hogyan vált az emberiség árulójává? Azzá vált-e egyáltalán? Bao Shu regényfolytatásában mindezen kérdésekre válaszokat kapunk - sőt ennél jóval többet! Cixin Liu tanítványaként nem csupán a már ismert regényuniverzum határait tolja kijjebb, de ezt az egész univerzumot felforgatja - újra és újra!... Az univerzum léte, az élet forog kockán ebben, az emberiség és a Föld jövőjét messzemenőkig érintő, az időt is az ujja köré csavaró regényben.

Az Ezeregyéjszaka meséi keverednek a Korán-ból és a Bibliá-ból ismert József történetével az irodalmi Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah nagy sikert aratott varázslatos elbeszélésében - ahogy jelen van benne a 20. századi eleji Afrika gyarmatosítókkal és erőszakkal teli szörnyű és kíméletlen valósága is. A tizenkét éves Yusufot az apja, adóssága fejében zálogba adja a dúsgazdag Aziznak, aki a kontinens keleti partvidékéről indul újra és újra kalmárkodni az ország szívébe, a dzsungel borította hegyek közt lakó vadállatok és vademberek közé. A kalandos expedíciók alaposan megedzik az időközben fiatalemberré serdülő fiút, de a legnagyobb megpróbáltatások mégis a kereskedő fallal körülzárt, paradicsomi idillt idéző kertjében várnak rá. Innen nyílik ugyanis ajtó a házban titokzatos módon rejtőzködő nők szobájához, ahová egy nap Yusuf is bebocsátást nyer.

Az új évezred hajnalán vagyunk. Madonna legújabb albuma a slágerlisták élén áll, a tévénézőket pedig éppen a Big Brother valóságshow szegezi a képernyő elé. Az angliai Hucknallben élő tizenhárom éves Byron legnagyobb vágya, hogy bármi áron kitörjön a városból. Elege van a kidobóként dolgozó, őt állandóan megalázó apjából és a nemtörődöm anyjából, aki miatt a szerelemben sem boldogul, és elege van abból, hogy iskola után rendszeresen megverik a kinézete miatt, akárcsak a helybéli emberekből, akik úgy kóborolnak, mint az élőhalottak, túlságosan félnek és kishitűek kilépni kilátástalan életükből. Byron viszont örömmel szegi meg a szabályokat, lop, potyázik, őrülten partizik és drogozik, bármikor felül a hedonizmus hullámvasútjára. Egy egészen új és szabad világ nyílik meg előtte Nottingham bulinegyedében, ahol megismerkedik Lady Die-vel és a Bukott Dívák társaságával. De amikor úgy tűnik, hogy végre minden összejön Byron számára, egy váratlan ismeretség örökre megváltoztatja az életét. A Milyen érzés lánynak lenni merész, megrendítő és zavarba ejtően vicces könyv, Nagy-Britannia egyik legizgalmasabb fiatal írójának egyedülálló, letehetetlen debütálása.

Faludy György (1910-2006), a Villon-balladák átköltője hosszú pályafutása során folyamatosan, egészen a kétezres évekig fordított magyarra verseket. Jelen kiadvány az átültetett vallási és istenes költeményeit tartalmazza 1938-tól. Faludy a villoniádák sikere után, kiadói megkeresésre fordult először a téma felé. A világháború kirobbanása előtti helyzetben a versek aktualitását érezte és emelte ki szerzőivel kapcsolatban: "Nevüket a laikus nagyrészt nem is tudja már; itt-ott olyan népek énekeire bukkanunk, melyek elvesztek az idők homályában. De az, amit vallottak - mélységes hit, felebaráti szeretet, emberiesség, a szegényekkel való együttérzés - ma is megdönthetetlenül áll. E himnuszokat még az irodalomtörténet is jobbára elfeledte; de most, hogy az olvasó fellapozza őket, éreznie kell: mindezekből semmi sem múlott el."