Európa Könyvkiadó strana 30 z 143

Meg Rosoff (1956) bostoni születésű amerikai írónő, de 1989-ben végleg átköltözött Londonba. A reklámszakmában töltött tizenöt év után jelenik meg a Majd újra lesz nyár című első regénye, amely rögtön világsiker lett. Második regénye, a Just In Case – Sorsbújócska szentimentalizmus nélkül, humorral ábrázolja a kamaszkori szorongást. Hogyan sújthat le ránk a Sors? Hogyan tudjuk kicselezni? Mondjuk úgy, hogy egyszerre mindig minden eshetőségre gondolunk, és akkor nem marad fogása rajtunk, és békén hagy? Ki tudja… a biztonság kedvéért érdemes lenne megpróbálni! Valahogy így okoskodik Justin, akit korábban Davidnek hívtak, miután a fejébe veszi, hogy a Sors a fejébe vette, hogy végez vele. Első körben nevet és stílust változtat, aztán örökbe fogad egy képzeletbeli kutyát, akivel nekivág, hogy elmeneküljön a Sorsa elől… A szerző kegyetlen őszintesége felejthetetlenné teszi Justin Case („just in case”) alakját, akit a kritikák gyakran Salinger Rozsban a fogó-jának hőséhez hasonlítanak. A regény számos díjat elnyert, köztük a német piac legrangosabb ifjúsági díját, a Jugendliteraturpreist. Meg Rosoff 2016-ban megkapta az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi elismerését is.

John Baker és Nick Place regénye egyedülállóan izgalmas történet egy borgyűjteményről, amelyet elloptak a cártól, elrejtettek a nácik elől, hogy aztán egy sydney-i illetőségű borkereskedő bukkanjon rá. Különleges olvasmány életről, halálról, valamint (csillagászati árú) eltört borospalackokról. Megjelenése után hamar bestseller lett Ausztráliában, és mind belföldön, mind külföldön nagy médiafeltűnést keltett. A csúcsborok tündöklő, kifinomult, és olykor megmosolyogtató világában üdítő színfolt ez a könyv, melyben két férfi egy olyan borgyűjtemény nyomába ered, amely túl mesésen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Ám a valóság most is regényesebb a vártnál.

Halála után több mint 150 évvel egy széles körben használt tudományos számítógépes programot „Adá”-nak neveztek el, Ada Lovelace után. De vajon miért? Ada Lovelace az angol romantika egyik legismertebb költőjének, Lord Byronnak az egyetlen törvényes lánya. Apja felháborító viselkedése, eladósodása és botrányos válása Adát születése után azonnal a György-kori Anglia legismertebb gyermekévé tette. Később Ada számos akadályt leküzd, hogy elvégezze a nők elől abban az időben még elzárt matematikai tanulmányokat, majd összekapcsolva erőit a számítógép elődjének is tekintett mechanikus eszköz feltalálójával, Charles Babbage tudóssal, megírja a világ első számítógépes programját. Ez a lebilincselő életrajz elmeséli azt a ma már felfoghatatlan kort, amikor a matematika népszerűsége a kötögetésével versengett a nők között, Ada pedig a világ első számítógépes programozójává vált. Essinger szerint, ha nem becsülték volna le teljesen a nőket, és kortársai felismerték volna kutatásai jelentőségét, illetve azok következményeit, akkor Ada saját kezűleg, több mint két évszázaddal korábban indítja útjára a digitális kort.

A nomádok földje tényfeltáró történet az amerikai gazdaság sötét mélységeiből, és azokról, akik a túlélés reményében feladták addigi életüket. Észak-Dakota cukorrépaföldjeitől Kalifornia kempingein át az Amazon texasi CamperForce programjáig a munkaadók új, alacsony költséggel járó munkaerőforrásra bukkantak: a folyton úton lévő, huszonegyedik századi nomádokra. A nagy gazdasági válságnak ők a láthatatlan áldozatai. Ők, akik tízezrével indultak útnak lakókocsivá alakított kisbuszaikban, az egyre növekvő nomádtársadalom tagjaiként. Ők, akik nem adják fel a reményt. „Akik azt hitték, a 2008-as anyagi összeomlás rég véget ért, meg kell hogy ismerjék azokat az embereket, akiket Jessica Bruder bemutat perzselő, gyönyörűen megírt, életteli, felkavaró (és időnként igen humoros) könyvében” – mondták a könyv méltatói. Hasonlóképpen fogalmaztak a kritikusok az Oscar-díj-átadón is, miután a könyv alapján készült azonos című film három díjat nyert, főszerepben a csodálatos Frances McDormanddal. A szezonális munkák közti útvonalakat követve Jessica Bruder találkozott volt egyetemi oktatóval, a McDonald’s vezetőhelyettesével, elnökkel, lelkésszel, főiskolai adminisztrátorral, motoros rendőrrel, és megállíthatatlan főszereplőjével, Linda May egykori koktélpincérnővel, lakberendezési áruházi eladóval és generálkivitelezővel. „Van Halen” névre keresztelt használt autójával Bruder útnak indul, hogy közelebbről is megismerje könyve szereplőit. Miközben Linda Mayt és társait kíséri a kempingtakarítói állástól a raktári termékrendszerezői munkán át a sivatagi találkozókig, majd a cukorrépaszedés veszélyesnek minősülő munkaköréig, Bruder lenyűgöző tényfeltáró történetet mesél el az amerikai gazdaság sötét mélységeiről – és előrevetíti a bizonytalan jövőt, amely sokunkra várhat. Ugyanakkor magasztalja ezeknek az ízig-vérig amerikai embereknek azt a kivételes rugalmasságát és kreativitását, amellyel lemondtak a helyhezkötöttségről a túlélés érdekében. Nem adták fel a reményt.

Anna Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el. Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”. Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő. Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”.

Egy rendes fickó rossz munkakörben. Billy Summers bérgyilkos, a legjobb a szakmájában. Kitüntetett iraki háborús veterán, a világ legjobb mesterlövészei közé tartozik. Munka után viszont felszívódik. Erkölcsi kódexe szerint csak az igazán rossz emberekre vadászik. Billy végleg ki akar szállni, előbb azonban vár még rá egy utolsó munka. Ugyan mi sülhetne el rosszul? Persze hogy minden. És miközben Billy megpróbálja összerakni szétesett világát, megmenti a fiatal Alice-t is, és végül együtt indulnak megbosszulni egy rendkívül gonosz ember bűneit. A láttató erejű, izgalmas könyv részben háborús történet, részben óda az amerikai kisvárosokhoz és az ott élő emberekhez, ráadásul a King-próza egyik leglenyűgözőbb és legmeglepőbb párosát mutatja be. Regény a szeretetről, szerencséről, sorsról és egy olyan összetett hősről, aki mindössze egy utolsó lövésre van a megváltástól.

„A hangyák eleinte az orrlyukakon próbáltak bejutni, az általuk kiváltott irritáció azonban tüsszentésre késztette vizsgálatuk alanyát. Az ennek eredményeként bekövetkező hirtelen légkitörés sokkal gyorsabban zúdult elő, mint a már korábban tapasztalt köhögés a légcsövön, és úgy lőtte ki a hangyákat az orrlyukon át, mint a puskacső. Az expedíció legtöbb tagja darabokra szakadt. A koponyában végzett későbbi kutatóexpedíciók a fülön próbáltak bejutni, de nem jártak több sikerrel. Felderítették a dinoszauruszok látó- és hallószerveit, és megfigyelték ezeket a törékeny rendszereket. Még az agyig is eljutottak, bár hogy mi célt szolgál, arra nem bírtak rájönni; csak évekkel később ébredtek rá a jelentőségére.” Szatirikus mese. Politikai allegória. Ökológiai vészcsengő. Cixin Liu a kínai sci-fi irodalom új generációjának leginnovatívabb és legeredményesebb képviselője, aki elsöprő sikereket aratott a Háromtest-trilógiájával, kisregényében a késő krétakor fantasztikus világába kalauzol el, ahol intelligens hangyák és értelmes dinoszauruszok civilizációi küzdenek egymással – a fennmaradásért és a bolygó megmentéséért. Talán más, önmagukat szintén értelmesnek tartó fajok számára is tanulságos módon…

2033 – nukleáris apokalipszis kényszeríti a föld alá az emberiség megmaradt csoportjait. A párizsi túlélők a világ talán legnagyobb metróhálózatában keresnek menedéket a halálos sugárzás elől. Több évszázad múltán és sok-sok generációval később a területekért, az élelemért, az ivóvízért és az erőforrásokért egymással folyamatos konfliktusban álló és harcot vívó, mutánsokkal tarkított mikrotársadalmaik már elfeledték egykori felszíni civilizációjukat és szinte teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból. Ám mégis fény dereng az alagút végén: egy elszánt vezetőnő, Maldora az emberiségmaradék csoportjait egységbe fogó szövetség érdekében kíméletlen küzdelmet folytat a sötétség uralta világok kegyetlen uraival – hogy elhozza a reményt, s majdan a felszínre emelkedés ígéretét.

Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetováló-művésznő –, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért, és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt. A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfi tagjait sújtó átok.

A fény kioltja a szégyent Ősi borzalom kel életre Mariefredben és magával ragad egy gyermeket, aki nyomtalanul eltűnik; egy lányt súlyos titkok gyötörnek; Irist pedig Migrén-Maggi tartja fogva, és közben sötét terveket forral. Vajon Viggo és Alrik képes lesz-e megtalálni a fekete boszorkányt anélkül, hogy maguk is bajba ne kerüljenek? A fehér sárkánykígyó a Pax-sorozat nyolcadik része.

A modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába. A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál. Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán. Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA! A kulcshordozókra minden korábbinál nagyobb feladat vár: meg kell találniuk Eflarus legendás várát az Időszakadásban. Az ifjú mágusok megpróbáltatásokkal teli útra indulnak, melyen még Astragor cselszövéseivel is szembe kell nézniük. Vasilisának eközben be kell bizonyítania, hogy van helye az óramágus-iskola tanulói között, sőt egy lehetetlen küldetés is áll előtte: meg kell mentenie Diana tündért a halál torkából. De képes lesz-e élni a váratlan segítséggel, miközben a legerősebb óramágusok esküdtek össze ellene? Vajon megbízhat-e újra az apjában, és hihet-e Fesh ígéretének? Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg. Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány. Az Óratorony a sorozat harmadik kötete.

Pontosan 111 évvel ezelőtt az oroszországi Jasznaja Poljanában olyasmi történt, ami a maga módján már akkor megrengette az egész világot. Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf, a nyolcvankét esztendős, sztarecként, azaz lelki vezetőként tisztelt, világhírű író titokban elhagyta otthonát és ismeretlen helyre távozott. A nagy öreg távozásának és pár nappal később bekövetkezett halálának körülményei azóta is legendák és mítoszok sokaságát hívták életre… A neves író és újságíró, Pavel Baszinszkij szigorúan dokumentumokra, köztük archív anyagokra alapozva írta meg könyvét, melyben nem az események általa elképzelt változatát, hanem azok eleven rekonstrukcióját tárja az olvasó elé. Izgalmas elbeszélésben, lépésről lépésre követhetjük Lev Tolsztoj életének és utolsó utazásának valamennyi jelentős mozzanatát, megismerhetjük egy fokozatosan kibontakozó, mély családi dráma okait és egy nevezetes írói végrendelet létrejöttének titkait. 2010-es megjelenésekor Baszinszkij műve elnyerte az egyik legjelentősebb orosz irodalmi elismerést, a Nagy Könyv Díjat.

Hannah Rotschild egyszerre szatirikus és megható regénye egy hóbortos, diszfunkcionális angol arisztokrata családról és omladozó kastélyukról emlékeztet bennünket arra, hogy a nők életét és reményeit még mindig a család és a szerelem kötelékei formálják. Hétszáz éven át a hatalmas, borongós Trelawney-kastély Cornwallban – tornyok, díszek, szobák az év minden napjára, négymérföldnyi folyosó és ötszáz hold – Trelawney grófjainak pompás és impozáns „háromdimenziós névjegykártyájaként” szolgált. 2008-ban azonban már szinte teljesen romokban hever, köszönhetően a huszonnégy gróf egyre kevésbé pislákoló ambícióinak, pénzügyi alkalmatlanságának, két világháborúnak, a nagy gazdasági világválságnak és az örökösödési illetéknek. De az örökös, Kitto, a felesége, Jane, a három gyerekük, a kutya, Kitto agg szülei és bolhákat tanulmányozó, entomológus nénikéje, Tuffy mégis elevickélnek a felszínen. A történet igazából négy nőről szó: Jane-ről, Kitto húgáról, Blaze-ről, aki elhagyta Trelawney-t és Londonban csinált sikeres pénzügyi karriert, a vad és gyönyörű, érzéki, kitiltott Anastasiáról, és Ajísáról, a lányáról. Amikor Anastasia levelet ír, hogy tizenkilenc éves lánya, Ajísa hosszú időre berendezkedne a családnál, Blaze és Jane, akik évek óta nem is látták egymást, kénytelenek összefogni, hogy az új vendéget fogadhassák – és megmentsék a Trelawney-k házát. De mind a ketten kénytelenek szembenézni azzal a felfedezéssel, hogy egy ház egymagában édeskevés ahhoz, hogy összetartson egy családot.

Szicília koronázatlan királyainak valós, inspiráló története Stefania Auci nemzetközi bestsellerében elevenedik meg újra: a mindenre elszánt, ambiciózus Florio család férfi tagjai a vagyon és a hatalom megszerzése érdekében készek a legnagyobb áldozatra is: szeretteik, így a saját boldogságuk feladására is. Ebben a különleges 19. századi eposzban a nők – anyák, feleségek, szeretők, leányok – csak játékszerei a történelemalkotó, társadalmi és politikai befolyást szomjúhozó férfiaknak, akik szenvedélyesen küzdenek a sors ellen: többé akarnak válni, mint akinek születtek. Sőt mindenkinél nagyobbá! Mindegy, milyen áron – mert minden és mindenki megvásárolható! A Szicília oroszlánjai-ban a nincstelen menekültként Palermóba érkező testvérpár, Paolo és Ignazio Florio, valamint leszármazottjaik nagyszabású – mégis meghitt –, a mesés gazdagságig ívelő, lebilincselő története háttereként pedig ott vibrálnak a két évszázaddal ezelőtti Szicília városainak és tájainak jellegzetes színei, illatai és vérbő figurái.

"A hatalmas alak lassan felemelkedett, a szárnyait is kitárta. Kissé vontatottan a talajra helyezte a lábát. Elindult, karmai mélyen felkarcolták a fából ácsolt padlózatot. A műhely most kékes fénybe borult, és az árny beszippantotta a fiú által imént eldobott, kialudt gyufából felszálló füstöt. Az angyal átlépte a gyufát, majd elindult a sötétségben; Ismael és Iréne lépteit követte." Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje. Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot - hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen: miféle szörnyeteget? Iréne és Ismael 1937 augusztusának végén a normandiai partvidék kék-öbölbeli idilljében, szerelmi egymásra találásuk hajnalán még csak nem is sejtik, miféle borzalmakat tartogat számukra a nyár utolsó teliholdjának éjszakája, amikor nyomozni kezdenek egy feltételezett gyilkosság tettese után, s behatolnak a zseniális játékgyáros-feltaláló labirintusszerű, árnyakkal teli birodalmába. Carlos Ruiz Zafón (1964-2020) világszerte a második legolvasottabb spanyol író Cervantes után. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyéká-nak ítélte. Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került. A Szeptemberi fények a Köd trilógiájának záró kötete.