Európa Könyvkiadó strana 32 z 143

CelesteNg kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben 1980-ban, jelenleg Massachusettsben él a családjával. Kis tüzek mindenütt című regénye évek óta kitartóan szerepel a TheNew York Timesbestsellerlistáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben, ReeseWitherspoon könyvklubjának kedvenc olvasmánya, a mű alapján készült filmsorozat is kiemelkedően sikeres. Jelen mű az első regénye, amely megjelenésekor rögtön bestseller lett, és osztatlan kritikai sikert aratott, 2014-ben „Az év könyve” volt az Amazonnál.Hamarosan elkészül a filmváltozata is. „Lydiahalott. De ők még nem tudják.” Így kezdődik az 1970-es években játszódó regény, amelynek középpontjában egy ohióbeli kisvárosban élő kínai–amerikai család áll. Marylin és James Leenek három gyereke van, és Lydia a kedvencük: a szülők az ő életére vetítik rá minden félbemaradt álmukat, reményüket és nagyravágyó tervüket. De amikor Lydia holttestét kifogják a házukhoz közeli tóból, a család addig is törékeny egyensúlya végképp felborul. AzAmit sohase mondtam el megindító történet. Finom megfigyelésekkel teli, érzékeny jellemrajz egy különös, de hallatlanul emberi és életteli családról, amelynek tagjai szüntelenül azért küzdenek, hogy jobban értsék egymást.

Kádár Erzsébetet (1901–1946) Kegyetlenség című novellája után a „kegyetlenség írójának” szokták nevezni. Igaz, hogy sebekbe váj és tárgyilagosan, noha empatikusan mutat be nehéz női sorsokat vagy tönkrement életeket – ám mindezt mégis árnyalni kell. Nem ő volt ugyanis kegyetlen, hanem a világ, amelyben a novellái íródtak: a huszadik század első felének Magyarországa, amelyet traumák sorozata ért az első világháborútól kezdve Trianonon át a vészkorszakig. Kádár Erzsébet biztos írói tudással mutatta meg, hogy miként élte meg ezt a fél évszázadot egy nő. Noha kevés novellából álló irodalmi életműve önéletrajzi ihletésű, nemcsak a maga sorsát írta meg, de az anyai generációét is és a szegénységbe süllyedt úriasszonyokét, az egyedülálló nőkét és a cselédlányokét, sőt még a művészként boldogulni próbáló nőkét is. Magányos, érzelmileg kirabolt, önfeladó asszonyok: Kádár Erzsébet, a végtelenül fájdalmas sorsú író hősei. A karcsú kötetnyi novella – mely az eddigi legteljesebb válogatás – mégis gazdagabbá tesz: nem sok olyan író van a magyar irodalomban, akinél ilyen pontosan artikulálódik a világ női olvasata – s ily módon aki a jelenkori világirodalmi folyamatok felől nézve ennyire aktuális.

Ray Bradbury (1920–2012) a mélységesen emberi sci-fi klasszikusa, a Marsbéli krónikák, a Fahrenheit 451 halhatatlan írója. Már egészen fiatal korától rendszeresen publikált különböző magazinokban. Később több mint harminc kötete jelent meg, számos írását színpadra és filmre adaptálták, többek közt Neil Gaimant és Stephen Kinget is inspirálta. Halálakor Barack Obama az egyik legnagyobb amerikai írónak nevezte, akinek a történetei segítenek megérteni, hogy a képzeletünket egymás jobb megismerésére is használhatjuk. Jim és Will kiskamaszok, akik nagyon szeretnének már felnőni. Egy nap vándorcirkusz érkezik a városukba, szörnyszülöttekkel és fantasztikus mutatványokkal, a fiúk azonban kilesik a nagy titkot a cirkusz körhintájáról. Az ördögi Tetovált Ember és társulata a nyomukba ered. Miközben Jim és Will a legijesztőbb rémálmaikkal küzdenek meg, rádöbbennek, hogy a gyermekkorból a félelmeiken át vezet ki az út. A Gonosz lélek közeleg hamisítatlan amerikai álom, költői regény a felnőtté válásról a gyermeki fantázia felől közelítve. Bradbury egyik leghíresebb és legnépszerűbb műve hosszú idő után most jelenik meg újra magyarul.

Stephen King a világirodalom és a populáris kultúra egyik legmeghatározóbb alkotója. Több mint ötven nagy sikerű regény, valamint számos népszerű novella és kisregény szerzője, filmadaptációk ihletője. Életművéért Nemzeti Könyvdíjat kapott, emellett többszörös World Fantasy- és Bram Stoker-díjazott. Társa, Richard Chizmar elsősorban novellistaként alkot, díjnyertes életműve hamarosan magyarul is élvezhető. Rendszeres vendégelőadó a leghíresebb kreatív írószemináriumokon. Első közös könyvükben, a Gwendy és a varázsdoboz-ban a tizenkét éves Gwendy Peterson sorsát követjük, aki egy nap egy különleges dobozt kap egy idegentől. A kislány élete végleg megváltozik, és hiába próbálja a doboz rejtélyét megfejteni, a világ sorsáról végül egyedül kell döntenie. A Gwendy…-ben nemcsak újra visszatérhet az olvasó Castle Rock városába, de egyre otthonosabban is mozog majd, ahogy a fantasztikum fokozatosan átveszi az irányítást a valóság felett. King szerzőtársával karöltve ezúttal az ifjúsági történetek világát borította fel, a végeredmény pedig egy fordulatos és szokatlan mese lett a felnőtté válásról és a felelősségvállalásról.

Jaroslav Hašek Švejk, a derék katona és Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regényeivel említik egy lapon a milliós példányszámban elkelt, először 1927-ben, Kolozsvárott megjelent Szibériai garnizon-t. A jogász végzettségű, újságíróként elhelyezkedő Markovits Rodion (1884–1948) saját és egykori katonatársai tapasztalatai alapján írta meg kollektív riportregényét az első világháború küzdelmeiről, a kelet-szibériai hétéves hadifogolylét mindennapjairól és a hazatérés viszontagságairól. Nemcsak a téma, de a megírás módja is – a kisember szemszögéből elmesélt történet abszurd és szatirikus hatást kelt, miközben sohasem didaktikus vagy ítélkező – kirobbanó sikert eredményezett: a hatalmas olvasói érdeklődés miatt a kiadó alig győzte utánnyomni a könyvet; két év alatt tizennégy országban adták ki, lefordították többek között német, angol, francia, olasz, kínai, finn, holland és román nyelve. Külföldön, például Olaszországban azóta is keresett mű, nálunk politikai okokból elfeledkeztek róla néhány évtizedre. A Szibériai garnizon nyelvi és látásmódbeli elevenségének nem ártott az idő, ahogy a benne foglalt történelem- és létszemlélet is kortárssá – klasszikussá – avatja.

Karen Dinesen, a huszonhét éves dán úrilány 1912 telén eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre Mombaszában került sor. Vilmos svéd királyi herceg volt az egyik tanú, aki így emlékezett a menyasszonyra: „Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…” Hatalmas birtokot vásároltak Kenyában, Nairobi közelében. A báró tehetséges szafarivezetőnek bizonyult – így ismerkedett meg gróf Széchenyi Zsigmonddal, a vadászíróval és Ernest Hemingwayjel is. Karen a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal ismerkedett ezalatt, nagyobbrészt férjétől külön, majd elváltan, viharos szerelmi viszonyban Danys Finch-Hattonnal. Afrikában lett belőle lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi memoárirodalom nagyasszonya. Távol Afrikától, ezzel a címmel írta meg dán birtokára visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul lírai visszaemlékezését, (ez alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjas filmje Meryl Streeppel és Robert Redforddal). Azóta is példa nélküli hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé művében. Olyan kivételes érzékenységgel festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. És ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt felsőbbrendűségét.

Emily Brontë egyetlen regénye, amely először 1847-ben jelent meg Angliában, Magyarországon pedig 1940-ben, kimagasló alkotása az egyetemes regényirodalomnak. A verseivel is feltűnést keltő, fiatalon, alig harmincévesen elhunyt írónő testvérei, Charlotte és Anne is jól ismertek a magyar olvasók előtt. Az Üvöltő szelek izgalmas, fordulatos, felkavaró történet, a szenvedélyek, a bosszú, a megszállottság már a huszadik századi prózát megelőlegező elbeszéléstechnikával előadott története, egy kísérteties, rejtélyes világ bámulatosan pontos, lélektanilag is hiteles rajza. A Zúgóbérc környéki, szelídnek, nyugalmasnak tetsző tájon rögeszméktől űzött emberek élik életüket titkok és jelenések szédítő, ijesztő forgatagában. A határokat nem ismerő, a halálban sem megszűnő szenvedélyes szerelem krónikájában ördögi figurák és nagyon is emberi alakok bukkannak fel; Heathcliff és Catherine, kiknek szerelme rossz csillagzat alatt született, a világirodalom felejthetetlen alakjaivá váltak. A közel négy évtizeden átívelő történetet, a két szomszédos földbirtokos család tragikus feszültséggel terhes, viharos, rapszodikus érzelmekkel teli históriáját a különböző szereplők különböző elbeszéléséből ismerheti meg az olvasó.

Carlos Ruiz Zafón (1964–2020) napjaink nemzetközi irodalmának egyik legelismertebb szerzője, és Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre fordították le. 1993-ban ifjúsági regénnyel mutatkozik be (A köd hercege), 1998-ban jelenik meg a Marina, 2001-ben pedig A szél árnyéka, mely az Elfeledett Könyvek Temetője első regénye. A sorozat – mely öt világrészen is a kortárs irodalom szenzációjává vált – további részei az Angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa, melyek tetszőleges sorrendben olvashatók. A The New York Times így ír a fájóan rövid életű szerzőről: „García Márquez, Umberto Eco és Jorge Luis Borges találkozása egy újszerű és elsöprő stílusban.” „Ki merjük jelenteni, hogy Zafón Barcelona Dickense, ma ő az elbeszélés művészetének legtehetségesebb írója” – mondja róla a Corriere della Sera. Havonta világszerte hétmillió felhasználó oszt meg idézetet a szerző valamelyik könyvéből. Zafón egyike a #libro hashtaggel leggyakrabban társított szerzőknek. A Marina az író legnehezebben kategorizálható és a legszemélyesebb regénye. Fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt.

Edgar Allan Poe amerikai író (1809–1849) teremtette meg a detektívregény műfaját, és lerakta a sci-fi-irodalom alapjait. Misztikus, hátborzongató írásai mind a mai napig a világirodalom örökzöldjei. Kegyetlen tollú műkritikus volt, aki nem vállalt civil állást, holott akkoriban az írásból nem lehetett megélni, mivel még nem léteztek a szerzői jogok. Nyomorgott, alkohol- és egyéb függőségekkel harcolt, kevés sikerrel. Arthur Gordon Pym, a tengerész A novelláival és verseivel világhírűvé vált Poe egyetlen hosszabb lélegzetű művében minden benne van, ami a szerzőt oly népszerűvé és megunhatatlanná teszi. A hangulatteremtés, a sejtetés, a borzongatás, az elhallgatás páratlan művésze, a lidérces álmoknak, a kegyetlenség ábrázolásának igazi mestere olyan, részben saját élményein alapuló regényt írt, amely egyszerre vérfagyasztóan izgalmas, felkavaró és mélyen elgondolkodtató. A hihetetlen fantáziájú elbeszélő először folytatásokban közölt, majd 1838-ban, New Yorkban kötetben is megjelent regénye a Nantucket szigetéről származó tengerész, Arthur Gordon Pym történetét beszéli el. Amikor az izgalmas kalandokra és a világ megismerésére vágyó fiatalember a barátja segítségével a Grampus nevű bálnavadászhajóra kerül potyautasként, nem sejti, milyen élményekben lesz része. Amikor Arthur Gordon Pym visszatekint az életét meghatározó élményekre, arra jut: „…az elbeszélendő események oly mesébe illőek”, hogy csak a család és néhány barát adhat hitelt a szavainak, és „…a nagyközönség valószínűleg csak vakmerő és leleményes koholmánynak fogja tartani” a beszámolót.

Alice Walker (Georgia, 1944. február 9. – ) amerikai író, költő. A feminista mozgalom egyik fő képviselője. A Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) első női afroamerikai nyertese. Művei eddig több mint 15 millió példányban keltek el. Bíborszín című, 1982-ben megjelent, Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.” A történet főhőse a szexista szabályok fogságában vergődő Celie. A kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, aztán felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét a jelenben is érdemes megtalálni. Emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. A főhős minden értelemben vett önmagára találását nyelvileg is végigkísérhetjük, köszönhetően az értő fordításnak.

HATICE MERYEM 1968-ban született Isztambulban. Közgazdaságot tanult, 1991–1994 között banktisztviselőként dolgozott, majd Londonba utazott, és ott takarítást, bébiszitterkedést, vasalást, újságkihordást, felszolgálást és egyéb kisegítő munkákat vállalt. Csak egy hüvelyknyi férjem legyen… című könyve 2002-ben jelent meg; ugyanezzel a címmel állította színpadra az Ankarai Állami Színház. Jelenleg szappanoperák és sorozatok forgatókönyvírásából él. „Csak egy hüvelyknyi férjed legyen akár, a fő, hogy melletted legyen!” Ha nem vagy asszony, akkor semmit sem érsz – a közkeletű vélekedés szerint. Na de milyen lehet az a hüvelyknyi férj? Házmester vagy imám? Egy törpe? Vagy egy piás? A török szerző mindet elképzeli – sok fantáziával és humorral. A kötetben szereplő második mű kétségbeesett jajkiáltás. Törökország legnagyobb társadalmi problémája jelenleg a gyilkosság áldozatául esett nők felfoghatatlanul magas aránya, többségük életét a családjukba vagy a közeli ismeretségi körükbe tartozó férfi oltja ki. Hatice egyre intenzívebb közéleti szerepvállalása és szépirodalmi munkássága egyaránt ezt a helyzetet próbálja enyhíteni. A Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához? szokatlan szerkezetben, általános alanyt és kopogóan csupasz mondatokat használva rajzolja meg a gyilkos portréját: férfi, fiatal, öreg, nős, nőtlen, városi, falusi, sikeres, munkanélküli, tanult, tanulatlan, ismerős, ismeretlen.

Lisey Debusher Landon huszonöt év házasság után vesztette el férjét, Scottot, aki több díjjal kitüntetett, népszerű író volt. Két év telt el azóta, s most végre elég erőt érez magában, hogy rendezze az irodalmi hagyatékot. Ráadásul kutatók és egyetemi könyvtárak is sürgetik, szeretnének hozzájutni a kiadatlan kéziratokhoz. Lisey munkához lát. Egyre több minden kerül elő, nemcsak befejezetlen vagy épphogy elkezdett művek, hanem recenziók, újságcikkek, interjúk, fényképek is. Lisey-ben megelevenedik a múlt. Mély és nagyon bensőséges kapcsolatukat néha rémisztő elemek árnyékolták. Scott roppant bonyolult személyiség volt, s gyermekkorában rettenetes traumák érték. Ez tükröződött a műveiben is. Lisey, aki rengeteget tanult tőle a könyvekről és az olvasásról általában, megismerhette a lélek mélységeit is. Később megértette, hogy létezett egy hely, ahová Scott visszavonult, egy hely, amely férjét megbetegítette, ugyanakkor meg is gyógyította, amely elevenen felfalhatta, ám vezérelveket is adott életéhez. Most, Scott halála után, Lisey-nek kell szembenéznie férje démonaival, s miközben átfésüli a papírhalmot, kezdetét veszi egy majdhogynem végzetes utazás a Scott-féle sötétség birodalmában. Kingnek talán ez a legszemélyesebb és legerőteljesebb műve az alkotás gyötrelmeiről, az őrület kísértéséről és a szerelem titokzatos nyelvéről. És mint megszokhattuk, borzongató, feszült, izgalmas olvasmány a kiapadhatatlan fantáziájú író tollából. A Lisey története megjelenése után elnyerte a rangos Bram Stoker-díjat, és jelölték a World Fantasy-díjra is. A könyv alapján készült film 2021 nyarán került képernyőre Julian Moore és Clive Owen főszereplésével.

Alva Smith, egy jó nevű, de elszegényedett déli család leánya Amerika aranyozott korszakának egyik legvagyonosabb dinasztiájába házasodott be: az újgazdag Vanderbiltek közé, akiket a korabeli elit társaság mélységesen lenézett. Ám a makacs Alva úgy döntött, minden eszközt bevetve kiharcolja az új családját megillető tiszteletet. Kilenc nagyszerű kúriát terveztetett és építtetett, melyek nagy hatással voltak New York ma ismert városképére; nagy bálokat adott, és elrendezte, hogy a lánya egy grófhoz menjen feleségül. Ugyanakkor sikerrel dacolt a korabeli nőket meghatározó konvenciókkal is, a házasságában érvényesítette az akaratát, és a nők választójogi mozgalmának egyik vezető egyénisége lett. Életrajzi regényében Therese Anne Fowler olyan világot fest le, melyben a mérhetetlen vagyon áll szemben a kétségbeesett szegénységgel; a társadalmi ambíció a társadalmi megvetéssel, a barátság az árulással. Az Egy kifogástalan hölgy felejthetetlen történet egy figyelemre méltó asszonyról, Alva Smith Vanderbilt Belmontról, akinek élete remek bizonyíték arra, hogy a történelmet azok írják, akik ismerik – és hajlandók megszegni a szabályokat.

Az újraálmodók költői regénye nők három generációjának a rabszolgaságtól a szabadságig vezető útját mutatja be Louisiana államban. 1924-ben az idős asszonyt, Josephine-t láthatjuk, aki egy virágzó gazdaság büszke tulajdonosává vált, és éppen fia esküvőjére, majd unokája születésére készül. Szomszédjába költözik a társaságra vágyó Charlotte férjével, azonban a fiatal fehér nő váratlan felbukkanása és közeledése nem várt konfliktusokhoz vezet. Mindeközben Josephine visszaemlékezéseiben feltárul gyermekkora, a tizenkilencedik század közepi déli ültetvényes birtokok világa. A rabszolgaként dolgozó anyja és apja a titokzatos Újraálmodók vallási közösségét segítségül híva készül a menekülésre és a felszabadulásra. 2017-ben pedig megismerhetjük az egyedülálló Avát, aki fiával betegeskedő, magányos nagymamájához, Marthához költözik, hogy gondozza őt. De a fehér földbirtokosok leszármazottjaként felnőtt asszony demenciája felgyorsul, és leépülése közben egyre inkább felszínre kerülnek unokájával szembeni előítéletei. Mindeközben Ava megismerkedik dúlaként dolgozó anyja fiatal terhes lányokból álló körével is. Előbb-utóbb döntenie kell, hogy merre lép tovább az életében, követi-e ősei szavát a nőknek reményt és támogatást nyújtó közösségbe. Az újraálmodók Toni Morrison és Alice Walker könyveit idéző világa érzékenyen mutatja be, milyen a napjainkban is jelen lévő elnyomás és a faji előítéletek közegében élni. Az álomszerűen egybefonódó három nő elegáns és történelmileg inspirált története a fekete nők és gyermekeik, valamint az anyaság és a kitartó újrakezdés regénye.

Margherita Grassini Sarfatti 1924-ben írt, magyarul 1927-ben, Kosztolányi Dezső fordításában megjelent Mussolini élete című, esszéisztikus biográfiája a szocialista szolidaritás eszményét fasiszta diktatúrára felcserélő, később Hitler-barát népvezér útját kívánja bemutatni születésétől a hatalom megragadásáig - egyoldalú, szimpátiát keltő és egyértelműen propagandisztikus célokkal. Az életrajz - s Kosztolányinak a fordítása által ebben való részvétele - majd egy évszázaddal később is rossz érzést keltő, ugyanakkor a mára nézve nagyon is tanulságos kordokumentum. A kiadó az újramegjelentetéssel éppen ezekre a tanulságokra kíván rámutatni! Az Európa Könyvkiadó gondozásában most újra napvilágot látó életrajzhoz Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész írt kísérőtanulmányt, a fordítás és az első kiadás körülményeit alaposan körüljárva - egy korában soha nem publikált, 1927-es Kosztolányi-levelet is magában foglalva.

Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője. Ő alapította a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoportot, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. A világítótorony című regényében egy népes angol polgárcsalád valamelyik skóciai szigeten tölti a nyarakat. Mr. Ramsay, a zsarnoki apa pihenés közben is a karrierjén rágódik, a környezetét terrorizálja. Kisfiának, Jamesnek egyetlen vágya, hogy kivitorlázhassanak a közeli világítótoronyhoz, az út azonban rendre elmarad, mert apja kinyilvánítja: nincs és nem is lesz ahhoz való időjárás. Mrs. Ramsay, a konvencionális feleség és anya, a hétköznapi élet zavartalanságára ügyelő asszony, a férj, a gyerekek, a barátok érzékenységének villámhárítója, úgy tetszik, hiába próbál harmóniát teremteni. A világítorony elérhetetlen álomként ködlik a tengeren. Múlik az idő. Felnőnek a gyerekek, megfogyatkozik a társaság. S amikor hosszú évek után ismét visszatérnek, már minden más. Újra lehet-e vajon élni elszállt reményeket, meg lehet-e valósítani hamvukba holt becsvágyakat? Teremthető-e kapocs az elsodort régi világ és az új között?