Európa Könyvkiadó strana 34 z 143

Holden Caulfield tizenhét éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. Első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy szanatórium lakójaként meséli el. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

„Az erdei ösvény végén, ahol a köd elnyelte a világot, lassan előkerült valami, egy kiméra nőtt, mint egy álom. Hatalmas szarvas szaladt át a ködön, agancsa olyan dús volt, hogy egy pillanatra Paul azt hitte, hogy az árnyék tízszeresére növelte...” A kis Paulnak, aki a párizsi külvárosok betondzsungelén kívül sohasem ismert más világot, lenyűgöző élményt jelent megismerni édesanyja szülőföldjének vad, érintetlen erdei tájait. Kószálásai közben találkozik a környék legravaszabb orvvadászával, és a különbségek ellenére őszinte barátság alakul ki az erdei ember és a városi kölyök között. Paul felfedezi a természet titkait, belekóstol a teljes szabadság addig ismeretlen érzésébe, és rátalál az első szerelem is egy gyönyörű, vad cigány lány személyében. Mindez önmagában is elegendő kalandot nyújt egy kisfiúnak, ám Paul egy nap megismeri az erdő legendás királyát, a fenséges szarvast, amelyet meg akar védeni az emberektől, és ez a küldetés végül szembesíti őt saját születésének titkával… Az élet iskolája igazi szívmelengető kalandregény, óda a természethez, s egyben felnövéstörténet, a barátság, a család, a minden élőlény iránti tisztelet fontosságáról szóló tanítás.

Moszkva, Párizs és Milánó után a Metró Univerzum 2033 túlélői Lengyelországban is felbukkannak! Wrocław, húsz évvel az atomháború után. A csaknem hétszázezer lakosból alig néhány százan maradtak életben. A város alatti csatornákban, kis, zárt, enklávéknak nevezett közösségekben húzzák meg magukat. Az évek múlása ellenére a felszín továbbra sem alkalmas újratelepítésre: a sugárzás még mindig túl erős, a mutáns növények és állatok pedig új, rendkívül ellenséges ökoszisztémát hoztak létre a romokon. A rendelkezésre álló erőforrások kimerültek. Olyan kevés az élelem, hogy az elkeseredett csatornalakók egy része a legalapvetőbb emberi tabukat megszegve kannibalizmusra vetemedik. Ebben a világban kell boldogulnia Tanítónak, az egyik utolsó embernek, aki még emlékszik a háború előtti életre. Hogy megóvja siketnéma fiát, Tanító útra kel a föld alatt, hogy eljusson a Toronyba, ahol talán még biztonságos az élet. Az út azonban se nem egyenes, se nem könnyű, és az ismert veszélyeken kívül Tanító a múltja rémképeivel és olyan új borzalmakkal szembesül, amelyekről a legrosszabb rémálmaiban sem gyanította, hogy léteznek. A Mélység Szmidt Metró-trilógiájának első kötete.

A tíz esztendeig tartó Trójai háború utolsó előtti évének 52 napját fogja át a hexameterekből álló 24 énekre tagolt Íliász. A Trójai mondakör egyetlen epizódját ragadja ki, Akhilleusz haragját, a görög sereg fővezérével, Agamemnón mükénéi királlyal való viszályát, amely a görögök és trójaiak támogatásában megoszló istenek viszályában is átmeneti fordulópontot jelent (Trója bukása már eldőlt), s késlelteti a görögök győzelmét, hiszen a félig isteni származású Akhilleusz visszavonul a harctól. A cselekmény további fő csomópontja Patroklosz, a legkedvesebb barát megölése; a fájdalom Akhilleuszt újra harcra tüzeli és csatasorba állva megöli Hektórt, a trójai király fiát, az ellenség legnagyobb hősét, bár ismeri a jóslatot, hogy ezt követően nemsokára őt is eléri a végzet. Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz, aki képes a megtisztulásra, az ellenség iránti emberséges magatartásra, mégsincs több lehetősége, mint relatíve önállóan vállalni a hősi halált, pozitív tettig már nem juthat el. Viszonylag önállóan cselekszenek az eposz hősei, sorsukat alapvetően mégis az isteni hatalom akarata szabja meg. Sötét kicsengésű az Íliász mondanivalója, s csak helyenként csillan fel egy teljesebb emberségű élet reménye. Homérosz formaművészetének rendkívüli újítása a hangulati ellenpontozás, ezt következetesen alkalmazza az egész eposzon keresztül.

Talán nincs még egy olyan tudományág, ahol annyi tévhit, meggyőződés és rögeszme keringene, mint a nyelvészet. Kicsit olyan ez, mint a labdarúgás: mindenki ért hozzá, mindenki jobban tudja. Mindenkinek van egy tuti biztos elmélete, hogy miként is kezdtek beszélni az őseink, honnan ered a nyelvünk, milyen kacskaringós úton jutottunk el az első mondatig. A svéd nyelvész, Sverker Johansson, aki már 2006 óta foglalkozik a nyelv eredetének kérdésével, igazi nyomozó módjára keresi a kulcskérdésekre a megfelelő válaszokat. Nyomozása számos tudományterületet felölel, mivel a nyomok az evolúciós biológia, paleoantropológia, régészet, primatológia, genetika, anatómia, etológia, neurológia, pszichológia és szociálantropológia területein át vezetnek. Éppen olyan fontos nyom az énekesmadarak trillázása, mint a jobbkezesség kérdése. A nyelv eredetéről azért is verseng a letehetetlen krimikkel, mert Sverker érvelése mindvégig kristálytiszta, nem nélkülözi a finom humort, és lebilincselően magyarázza el a legbonyolultabbnak tűnő problémákat is, így egy pillanatig sem veszíti el az olvasó figyelmét. Műve, amelyet sokan Yuval Noah Harari Sapiens – Az emberiség rövid történeté-hez hasonlították, elképesztő tárgyi tudást mozgat meg. Sverker állatvilágból hozott példái, tanulságos kitérői és lényegre törő kérdései mindenkit el fognak gondolkodtatni – nemcsak a nyelv eredetével kapcsolatban, hanem arról is, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk.

Goldingnak ez a műve tárgyában is titokzatos, sokrétű alkotás. Tekinthetjük kriminek, de korunk látleletének, mi több, kisenciklopédiájának is. Szereplői, helyszínei, cselekményének fordulatai érzékelhetően maiak és érzékelhetően egyetemesek – ezért olyan ismerősek. Matty, a londoni bombázás tüzéből kivetett kisfiú, aki a szeretetet és a szánalmat egy, a világ szemében perverznek számító tanárban leli fel, s felnőttkorában az őt zaklató kérdésekre előbb Bibliájából, majd szellemlényektől vár választ; Sophy és Toni, a gyönyörű külsejű, de baljós hatalmaktól megszállt ikerpár; az öreg könyvkereskedő és mindenféle vallási-filozófiai divathóborttal sodródó barátja – ők „játsszák el” ezt a különös történetet. Életútjuk végzetszerűen találkozik egy terrorista gaztett gyújtópontjában – hiszen a regénybeli tüzek időtlen idők óta égnek, és terjesztik a „látható sötétet”.

A Nobel-díjas író pályája első szakaszában írt regénye a felelősség, az emberi szolidaritás, az egyértelműen megformált világszemlélet kérdését feszegeti. Főhőse, a német hadifogságból hazatérő festőművész, Sammy Mountjoy drámai felfedezést tesz: cserben hagyott szerelmese, Beatrice megőrült, és már hét esztendeje egy elmegyógyintézet lakója. Mountjoy úgy érzi, minden valószínűség szerint az ő árulása billentette ki Beatrice lelki egyensúlyát, s végiggon-dolja az életét, azt kutatva, hol is követte el a végzetes lépést, amely Beatrice-t az áldozatává tette. Megrendítő költői allegória a szabad akaratról.

A korán elhallgató, titokzatos Salinger csekély terjedelmű, de nagy hatású életműve ma is eleven: ezt bizonyítják az új kiadások is, melyek sorában közvetlen előzménye, a Franny és Zooey után most az utolsó két nagy elbeszélés, a Magasabbra a tetőt, ácsok és a Seymour: Bemutatás jelenik meg. Az első részben a hét Glass gyerek közül a második, Buddy, a sokféle művészi tehetséget felmutató család egyetlen író tagja a legidősebb testvér, a tragikusan rövid életű Seymour esküvőjének szomorúan groteszk történetét beszéli el. A második elbeszélés már egészében próbálja megidézni az élet prózájához túlságosan érzékeny, túlságosan költő Seymour alakját, és egyben Buddy, az író küzdelmét mutatja be a reménytelennek tetsző feladattal, bonyolult és gazdag hangszerelésben.

Minden állat egyenlő? Ugyan már. Vannak köztük egyenlőbbek is. Orwell 1943–44-ben írott műve minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol major a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát. A maguk igazgatta farmon élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak az eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A szerző a „Tündérmese” alcímet adta regényének, mely eredetileg a sztálini korszak szatírája volt, de az emberek és az állatok minden diktátor alatt ugyanolyanok.

A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja.

A maine-i Castle Rock furcsa események és szokatlan látogatók szemtanúja volt az évek során, de van egy történet, amelyet soha nem mondtak el... eddig.  Castle Rock városából három úton lehet feljutni Castle View-ba: a 117-es úton, a Pleasant Roadon és az Öngyilkosok lépcsőjén. A tizenkét éves Gwendy Peterson 1974 nyarán minden egyes nap felfut a lépcsőn, hogy új életet kezdhessen és megszabaduljon iskolatársai zaklatásaitól. Egy napon egy idegennel találkozik, a férfi fekete farmerban, fekete öltönyzakóban, fehér ingben, fején elegáns kis fekete kalappal ül egy padon és olvas. Egy nap azonban az idegen megszólítja lányt, és átnyújt neki egy különleges dobozt. Gwendy élete pedig végleg megváltozik, mert a világ sorsáról kell minden egyes nap döntenie, de eljön majd az az idő is, amikor rémálmai lesznek arról a fekete kalapról...

A világirodalomban Ibsen a XIX. század legnagyobb drámaírója. Sokak szerint az egész drámatörténet két és fél ezer évének egyik legnagyobb alakja. Ebben a kötetben a talán eddig legismertebb három drámája olvasható.

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Az 1984 örök emlékeztető a 20. század totalitárius hatalmai, ugyanakkor kegyetlen szatíra és figyelmeztetés is a jövőre vagy éppenséggel a jelenre nézve, hiszen ma is zsigereinkben érezhetjük a diktatúrák örökségét. 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót, s bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb. Egy angol farm, Mr. Jones "Major"-ja a színhelye Orwell másik legismertebb művének, az Állatfarmnak. Egy nap az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket a Napóleon nevű kan disznó vezette, egyre zordabb diktatúrában. Orwell 1943–44-ben írott műve – amelynek a szerző a ironikusan a „Tündérmese” alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, de a mai napig nyomasztóan aktuális a mondanivalója. A Hódolat Katalóniának alapkönyv a másik két nagy műhöz. A szerző 1936-ban őszinte lelkesedéssel utazott Spanyolországba riportot készíteni a köztársaságiak hősi harcáról, majd megérkezvén csatlakozott is a milíciához, hogy néhány hónap múlva menekülnie kelljen a szovjet erőkkel megerősített spanyol kommunisták elől. Orwell ebben a művében kezdeti irodalmi sikerei után tér vissza újságírói gyökereihez, és megrázó erővel tudósít a spanyol polgárháborúról.

Ámosz Oz, a legismertebb izraeli író Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi munkája, amelyet számos nyelvre lefordítottak, minden idők legnagyobb izraeli könyvsikere. Lebilincselő családtörténet, amely egy dickensi figurákban bővelkedő, nagyívű elbeszélés keretében mesterien ötvözi a személyes és a történelmi eseményeket. Oz családja archetipikus bevándorló család: Mussmanék Ukrajnából menekülnek az antiszemitizmus miatt előbb Lengyelországba, majd Prágába, végül Jeruzsálembe, ahol az érzékeny, intelligens, négy-öt nyelven beszélő Fanja férjhez megy Klausnerhez, egy költői vénával megáldott, tizenhat-tizenhét nyelven olvasó, kétbalkezes szobatudóshoz. Fiuk, Ámosz a negyvenes-ötvenes évek Jeruzsálemében nő fel. 1952 januárjában Fanja Mussman, az író depressziós édesanyja öngyilkos lesz. Oz ezután szakít jobboldali apjával, tizenöt évesen egy kibucba megy traktorosnak (ott veszi fel az Oz nevet, amelynek jelentése: bátorság), és harminc évig kibuclakóként próbálja megtalálni, kikovácsolni saját identitását. A könyv ugyanakkor Izrael Állam története is, az egész korszak története, az Ozzal együtt felnőtt zsidóké, akik túlélőkként egy „lakatlan szigeten” kötöttek ki, és otthont építettek maguknak.

A felmelegedés egyre elviselhetetlenebb, a bozóttüzek egyre gyakoribbak, és egyre nagyobb területeket fenyegetnek. A veszélyeztetett vidékekről a lakosokat táborokba telepítik, embertelen körülmények közé. A nagyvárosi lakosság körében viszont egy új, rettenetes betegség terjed, amelynek következtében a betegeket a saját bőrük öli meg. A nyolc hónapos terhes Alice, aki szociális munkásként keserű tapasztalatokat szerzett a hatóságok működésének elégtelenségéről, a kórtól rettegve ráveszi párját, hogy költözzenek el a Sydney mellett elterülő Kék-hegység lábához, egy isten háta mögötti kisvárosba, hátha ott biztonságra és békére lelhet, megszabadulhat a rémálmoktól, és új életet kezdhet a családjával. A terhesség kiélesítette érzékeit, de paranoiáját is: Alice mindenhol mindenben veszélyt lát, amely az ő és születendő gyermeke életét fenyegeti. Naomi Booth első regénye mindennapjaink nagyon is égető, valós problémáit ötvözi a spekulatív irodalom elemeivel. Az eredmény magával ragadóan izgalmas, ugyanakkor kényszerítően elgondolkodtató, újszerű történet, horrorba bújtatott öko-science-fiction.

Coco Chanel a divat világtörténelmének leghumánusabb diktátora. Felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a bukj-el-szoknyák, a malomkeréknyi kalapok, a mesterkéltség, a cicomák uralma alól. Szegélydíszes kosztümjeit és „kis fekete ruháit” ma is nők milliói hordják, uralkodófeleségek éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Az árvaházban nevelkedett Gabrielle Chanel nemcsak zseniális divattervező volt, hanem remek üzletasszony, és a későbbiekben nagyvonalú mecénás is. Háromezer alkalmazottja volt, milliós bevételei, pazar villái és kastélyai. Szenzációszámba menő divatbemutatóira a tengerentúlról is tódult a publikum. A szerelemben kevésbé volt szerencséje, de a szeretőit megválogatta: akadt köztük angol királyi herceg és német diplomata, híres költő és filmrendező. Gidel monográfiájának nagy erénye, hogy karrier-regényként és a XX. század kordokumentumaként egyaránt megállja a helyét.