Európa Könyvkiadó strana 36 z 143

Johannes Kepler (1571-1630) a történelem egyik legnagyszerűbb csillagásza, a tudomány megújulásának egyik vezéralakja volt, azt azonban kevesen tudják róla, hogy 1615-ben, amikor karrierje csúcsán állt, az édesanyját, Katharina Keplert boszorkánysággal vádolták meg. A hat éven át húzódó per során Kepler vállalta magára a védőügyvéd szerepét. Ulinka Rublack rendkívül olvasmányos, egyszerre tudomány- és kultúrtörténeti műve a világhíres csillagász életének ezt a rendkívüli epizódját járja körül. A történet egy változóban lévő világba vezet: az apró lutheránus településen játszódó családi dráma alakulását a száz évvel a reformáció után, épp a harmincéves háború küszöbén álló Európa vallási és politikai zűrzavarának forrongásai határozták meg. Keplernek az anyja felmentéséért vívott küzdelmét figyelve különleges bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan látta a nagy tudós az őt körülvevő világot. Mert bár racionális érvekkel sorra megcáfolta mindazokat a vádakat, melyeket ellenfelei az édesanyja boszorkányságának bizonyítékaként tálaltak, Kepler egy pillanatra sem vonta kétségbe a mágia és a boszorkányok létezését - ellenkezőleg, nagyon is hitt ezekben a jelenségekben. A kötet emellett azt is bemutatja Katharina Kepler és más "boszorkányok" peranyagán keresztül, hogy milyen volt a nők, különösen az idős özvegyasszonyok helyzete a XVII. századi Európában, magyarázatot adva arra, miért lettek leginkább ezek az amúgy is nehéz sorsú nők a boszorkányperek áldozataivá.

Ez a nagyepika tolsztoji hagyományára épülő, filozófiával mélyen átitatott, modern költői mű először Olaszországban jelenik meg. Olaszul is és oroszul is. 1958-ban elnyeri a Nobel-díjat. Hazájában a szovjet rendszer rágalmazójának és népárulónak bélyegzik érte a szerzőt. Csak 1988-ban, évtizedekkel a halála után rehabilitálják. A Zsivago doktor a huszadik század egyik legrészletgazdagabb történelmi tablója és egy - Majakovszkij szóhasználatával - "ádáz értelmiségi" önarcképe. 1903-tól közel három évtizeden keresztül követi hősei sorsát. Jelképes sors, annak a generációnak az élete, amely két forradalom után a szovjethatalom rendezői színpadán találta magát. Paszternak ezeknek a folyamatoknak a politikai tartalmát nem minősíti, inkább a történésekre összpontosít, azokat viszont a lehető legaprólékosabban árnyalja-taglalja. Történelmi fordulatok, családi események, szerelmek. Mérhetetlen szenvedések és a lélek független örömei. Összegző mű, amelynek a legfőbb vonzereje a szelídségében is konok, megvesztegethetetlen, Paszternak-lelkű Zsivago alakja.

1957 karácsonya. A Sempere & Fiai könyvkereskedésben felbukkan egy baljós alak, és könyvet dedikál az épp távol levő segédnek. A segéd Fermín Romero de Torres, a könyv a Monte Cristo grófja. A nagyszájú, vagány Fermín a dedikáció láttán elsápad, és attól kezdve egyre furcsábban viselkedik. Barátja, Daniel Sempere nyomozni kezd a baljós alak után, és elképesztő történetet göngyölít fel. A szálak a polgárháborúig, a Montjuic hegy tetején terpeszkedő barcelonai börtönerőd - a "mennyország" - 13-as cellájáig vezetnek. Ahonnan a fogoly általában zsákba kötve távozik... A mennyország fogságában Fermín regénye. A szerelmes természetű, éles eszű és csípős nyelvű, aranyszívű kalandoré, aki már nagyon szeretne révbe érni.

Róma, 1542 ősze. A hatvanhét éves Michelangelónak be kell fejeznie II. Gyula pápa síremlékét, azt a becsvágyó tervet, amelynek a megvalósítását közel negyven évig halogatta. A Róma kifosztásának történelmi viharában megtépázott Örök Város nemcsak a háborús veszteségeket nyögi, hanem a protestantizmus nyugtalanító szellemének térhódítását is. Az új szellemi áramlatok Michelangelóhoz barátnője, a nemes Vittoria Colonna költőnő révén jutnak el, aki összeismerteti őt a spirituálisokkal. A katolikus egyház "bajnokát" egy Luther tézisein nevelkedett "szektával". Michelangelo csakhamar a római Szent Hivatal, az inkvizíció célkeresztjében találja magát: kémet állítanak rá, felgöngyölítik nemkívánatos kapcsolatait, eljutnak a "szektához", Reginald Pole bíboros eretnek köréhez, amely a pápai udvar félelme szerint egyház akar lenni az egyházban. Reginald Pole ott hirdeti az evangéliumi tisztaságot, az Istennel való kapcsolat - közvetítő nélküli - lényegét, ahol mindennapos gyakorlat a bűnbocsánati cédulák árusítása. Michelangelo olyannyira meghasonlott a képmutató és korrupt katolikus egyházzal, hogy befogadja a spirituálisok tanait. A kereszténység legnagyobb tolmácsolója, akit gyötörnek a megbízói és üldöz az inkvizíció, II. Gyula síremlékének az utolsó változatát úgy alakítja át, hogy akár máglyára is juthatna miatta... "Mózes most már balra tekintett. Nem a Szent Péter láncai előtt tisztelgő oltárra nézett, ahol bűnbocsánatot lehetett nyerni. Messze elfordult attól az egyháztól, amely elveszítette önmagát. Úgy érezte, a saját képmását alkotta meg."

Kalkutta, 1932 májusának utolsó napjai: minden idők legforróbb hónapjának végén hó hullik a paloták városára. A sűrűn zúduló hópelyhek takarója alá kerülő Bengáli-öböl partján azonban ezt megelőzően egy tüzes, szikrákat hányó, lángoló, elszabadult vonat - ablakaiban sikoltozó gyerekekkel - vágtat át az éjszakai utcákon, egyenesen a St. Patrick's árvaházat célozva, hogy a tizenhatodik születésnapjukat ünneplő, az életbe kilépni készülő titkos testvériség, az Eljövendők Társaságának tagjait elpusztítsa. A mozdonyt egy tűzdémon irányítja, aki gonoszságával a rettenet magvait ülteti el a városlakók szívében. Ám az árvákat, Bent, Sheere-t, Isobelt, Szirádzsot és a többieket kemény fából faragták, a jövőjük érdekében nyomozni kezdenek titokzatos múltjuk iránt, hogy szembeszállhassanak a lelkükre pályázó sötét árnyékkal. Az Éjféli palota a világhírű, idén fiatalon elhunyt spanyol szerző, Carlos Ruiz Zafón Köd trilógiájá-nak második, önállóan olvasható, tartalmilag az elsőtől független kötete, mely azonban a vele asszociatív kapcsolatban álló A Köd Hercege című első regényhez hasonlóan nem nélkülözi a misztikus legendákkal övezett rejtélyes kalandokat. Amelyek aztán továbböröklődhetnek a holt lelkek titkos suttogása írta láthatatlan oldalakból álló könyvekben.

Angelica, az újszülött kisbaba az egyetlen túlélője egy tragikus repülőgép-balesetnek. Mesésen gazdag apja a széltől is óvja, a világtól teljesen elzárva neveli fel a lányt, aki semmit nem tud a róla keringő pletykákról. Ám egy nap Darius, az ifjú műkereskedő mégis eljut a fényűző villába, és többet megért a lány és az apja közötti kapcsolatból, mint amennyit szabadna. Az életéért menekülve a Delfin nevű hajón szökik üldözője elől, aki meg akarja ölni őt... S ezzel megkezdődik az őrült, vér-, könny- és sós víz áztatta kaland, amely az elbeszélés hullámain napjaink Franciaországa, az ókori Görögország és a shakespeare-i Anglia között hánykolódik; amely majd elsüllyed a gyász sziklazátonyain, ám mégis partot ér; amelyben kalózok fosztogatnak, pestisjárvány tombol, és egy hercegnő kezét elnyeri egy birkózóbajnok - és amelyben egy kegyetlen világban egy szétszóródott család tagjai próbálják megtalálni az otthon felé vezető utat. Mark Haddon

Amikor a tizennégy éves Ella megkezdi élete első munkanapját Nyírligeten, a színes selymek, a csipkék és szalagok, az ollók, varrótűk és gombok csodálatos világába lép be. Ella ruhatervező, ám a Varroda nem egy átlagos divatszalon, és nem is hétköznapiak az ügyfelei. És ebben a világban minden megtervezett ruha és minden egyes öltés a túlélésről szól. Lucy Adlington az auschwitzi varrónők valós tapasztalatain alapuló, fiatal felnőtteknek szánt regénye hihetetlenül megható és magával ragadó, ugyanakkor felkavaró és fontos könyv, amely a remény, az együttérzés és az élni akarás üzenetét hirdeti.

– Hát én ezt nem bírom tovább – hörögte Larry. – Ez túltesz minden eddigin. Madarak meg kutyák meg sünök nyüzsögnek szerte a házban, és most még egy medve a tetejébe. Mit képzel ez a kölyök egyáltalán, mi ez a ház? Egy francos római aréna? Durrellék kalandjai folytatódnak! A Családom és egyéb állatfajták című kötettel induló Korfu-trilógia második részében a Durrell család – a pattanások sújtotta, csélcsap Margo, a fegyvermániás Leslie, a mizantróp írópalánta Lawrence, az állatbolond Gerry, valamint sokat tűrt édesanyjuk, Louisa – korfui életéből ismerhetünk meg újabb kacagtató történeteket. A kis Gerry olajfaligetekben és hófehér tengerpartokon bolyongva kutatja szenvedélyesen a természet titkait, és lelkesen hordja haza az újabb és újabb állatokat – testvérei és édesanyja nem épp töretlen örömére.

A lelke most már szabad, elvágott minden szálat, ami a múltjához köti – már nem marionettbáb.” A Petruska-szindróma az egyik legszélesebb körben ismert és legkeresettebb oroszul író izraeli szerző, Dina Rubina remeke – akinek lett légyen szó bármelyik könyvéről, több mint 200 000 példányban kel el, és népszerűsége egyre nő. A Petruska-szindrómá-ra csak Oroszországban már több mint félmillióan voltak kíváncsiak az eladott példányszámok alapján, a könyvtárakból pedig csak várólistáról lehet kikölcsönözni. Ahogy Lawrence Durrell klasszikus regényében, az Alexandriai négyes-ben, úgy Dina Rubina is több szereplő hangját megszólaltatva meséli el a zseniális, ámde szívszaggatóan hasadt lelkű bábjátékos és légiesen könnyed, törékeny felesége múltbéli, csavaros, elbűvölő, tragikus és némiképp misztikus, ám végeredményét tekintve boldog szerelmi történetét, melyre sötét és súlyos árnyat vet a nő családi öröksége. A Petruska-szindróma gyönyörűen megírt szimbolikus regény az önazonosságról és a teremtő alkotásról, a vágyakozásról és a veszteségekről – és nem utolsósorban: a szerelemről. Dina Rubina megvalósította a lehetetlent – három különböző műfaj elegyét teremtette meg. Családi bűnregényt, lélektani drámát és szenvedélyes szerelmi történetet ötvözött egymással. A szerző által ábrázolt érzelmek ráadásul ebben a művében is szétfeszítik a személyiség kereteit. Ember és báb, bábjátékos és lázadó bábja, az ember mint báb a Teremtő kezében, az örökölt múlt kényszerének alávetve? A szerző e sokdimenziós metafora minden síkját megvilágítja. Rubina szövegalkotó „festészete” – mely Iván Ildikó érzékeny és pontos fordításában a maga teljességében megcsodálható –, mint mindig, most is kiemelkedő: szinte harapni tudnánk, élvezettel nyeljük a könyv illatos, jóízű levegőjét.

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír.

Hogyan lesz az abonyi melósok gyerekéből, egy szakmunkástanulóból vezető budapesti színész, országos hírű színházi előadások és tévésorozatok főszereplője? Milyen utakon és útvesztőkön kell keresztülvergődni ahhoz, hogy valaki azt csinálja, amit csinálni akar? Érzékeny és bizalmas beszélgetés életről, színészetről. Kis színháztörténet, nagyszerű szereplőkkel, feltűnik Scherer Péter (Pepe), az elengedhetetlen társ, nagyszerű alkotók, Jancsó Miklós, Cseh Tamás. Kis családtörténet ugyancsak nagyszerű szereposztással. Hogyan lehet apának lenni, ha örökösen próbákra és előadásokra jársz, mit jelent felelősnek lenni gyerekekért, elvállalt feladatokért? Mennyi munka megy bele egy szerepbe, hány próbálkozás, hány kudarc vezet egy autentikus szerepmegformáláshoz? Aki felnyitja ezt a könyvet, nem pusztán egy beszélgetésbe, hanem egy sorsba lép. Egy férfi sorsába, egy színész sorsába, egy apa sorsába. Aki felnyitja ezt a könyvet, ajtót nyit a saját sorsára is.

Amikor Margot, a húszesztendős egyetemi hallgató 1987-ben korrepetitori munkát vállal egy négygyermekes család mellett Antwerpen zsidó negyedében, még nem tudja, hogy teljesen új világ nyílik meg előtte, és egy több évtizedes, különös barátság veszi kezdetét.

"Odahaza négy szobánk volt. Az enyém, a Gilles nevű öcsémé, a szüleimé és a döglött állatoké." Ebből az életből próbál menekülni a regény elbeszélője, a természettudományok iránt rajongó, különleges tehetségű tízéves kislány. Apja szenvedélyes vadász, és maga is könyörtelen ragadozó. Anyja jelentéktelen, rettegő "amőba", kiszolgáltatva férje rendszeres fizikai és verbális bántalmazásának. Hatéves öccse az egyetlen, akivel megélheti a szeretet érzését, ám egy tragikus baleset megváltoztatja a kisfiút, aki egyre közelebb sodródik apja rettenetes világához. Ettől kezdve a lánynak egyetlen célja marad: életben maradni, hogy megmenthesse Gilles lelkét. Ezt pedig csak egyetlen módon teheti meg: vissza kell utaznia az időben... Adeline Dieudonné fantáziadús, mégis végtelenül realista, brutális, mégis líraian gyöngéd története fényesen sötét és érzéki világba vezet, kompromisszumok nélkül mutatva be egy fiatal lány életének legszörnyűbb és legfelemelőbb pillanatait.

1968-at írunk. Paddy Clarke tízéves, és dúl benne a felfedezés vágya. Olyan mohón olvas, ahogy csak gyerekek tudnak, és úgy gyűjti a tényeket, mint a felnőttek az ősz hajszálakat és a parkolójegyeket. Vadóc barátaival focizik, kovbojosat játszik, Barrytown-szerte belekarcolja a nevét a száradó betonba, gyújtogat. Utálja az öccsét, Francist, mert… mert ezt így szokás. És szereti a szüleit, de úgy tűnik, ők nem szeretik egymást, és Paddy meg akarja érteni, hogy miért. Mindent lát maga körül, de egyre kevésbé ért bármit is. A Booker-díjas Paddy Clarke, hahaha zseniálisan ragadja meg a gyermekkor beszédmódját, a szüntelen kérdezősködés furcsa logikáját, csapongását, rácsodálkozását, és tárja fel a szeretet, fájdalom és veszteség érzésének legapróbb rezdüléseit. Őszinte, kacagtató és fájdalmasan szomorú regény.

Egy dél-olaszországi tanyán élő házaspár a saját kamasz fia mellett intézeti gyerekeket is nevel. A fiúk művelik a földet, dolgoznak, tanulnak, imádkoznak és ismerkednek a testükkel. Egyikük, Bern első látásra megtetszik a szomszéd villában nyaraló torinói lánynak, Teresának. Pár év elteltével komolyra fordul a kapcsolatuk, Teresa – egyetemi tanulmányait abbahagyva – a tanyára költözik az ott spártai körülmények közt élő társasághoz. A nevelőszülők már nincsenek velük, a fiuk is elment, hat fiatal marad magára az ambícióival és az illúzióival. Próbálnak környezettudatosan élni, önellátó organikus gazdaságot teremteni, természet- és állatvédő akciókkal küzdenek az elveikért. Közben az édenkert árnyékában ki-ki a saját harcát is megvívja. Húsz év elteltével már mindenki bevégezte küldetését: megnősült, elvált, ölt, világgá ment. Felnőtt. „Mindig is nagyon vágytam egy hitre, a cselekedeteinket felülről mozgató és irányító erőre. Valamire, ami nincs, és hiányzik. Úgy éreztem, elvesztettünk valamit, ami sosem volt a miénk.” (Paolo Giordano) Az Ide nekünk a csillagokat is! fejlődésregény, generációs regény. A fiatalság féktelen ambíciója a mindenség meghódítására, birtoklására, a vele való szimbiózisra. Lehetett volna egy nagy szerelem története – és talán az is.

Az éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, őt pedig elrabolják. Másnap Luke egy intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak, bennük hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja könyörtelenül kinyerni a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, azonban ebből az intézetből még soha senki nem szökött meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek. Az intézet az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától rajongói és kritikusai szerint is. Hangulatában egyszerre idéződnek fel benne a nagy klasszikusok, a Carrie, A ragyogás, A tűzgyújtó és az Az.