Európa Könyvkiadó strana 37 z 143

Drezda, 1944–45. Az ínséget szenvedő lakosságot megviselik az elhúzódó háborús állapotok, özönlenek a városba a menekültek, mindennaposak a bombariadók. Egy nap brutálisan összevagdalt nő holttestéhez hívatják Max Heller felügyelőt. Egykettőre elterjed a szóbeszéd: az éjszakánként a légiriadók alatt az utcákon kószáló „Rémember” volt a tettes. Heller nyomába ered a gyilkosnak az utolsó háborús tél zűrzavarában, de még a főnöke, a náci Rudolf Klepp is újabb és újabb akadályokat gördít az útjába. A Rémember pedig egyre több áldozatot szed. 1945 februárjában, amikor porig bombázzák a várost, mindenki halottnak hiszi a gyilkost…

Arthur Brandet, a holland műkincsnyomozót találkára hívja a műkereskedelem világának egyik legveszedelmesebb figurája, hogy a segítségét kérje egy szobor felkutatásához és eredetiségének megállapításához. A válasz egyben a második világháború egyik nagy rejtélyéről is fellebbentené a fátylat: arról, hogy mi is történt valójában Hitler kedvenc szobrával, a "Lépkedő lovak"-kal, amely Berlin bombázásakor tűnt el. Brand a szobor nyomába ered: texasi olajmágnásnak álcázva magát lemerül a máig létező náci alvilágba, ahol újfasiszták és volt KGB-ügynökök hozzák a szabályokat, és eurómilliókért cserélnek gazdát a Harmadik Birodalom relikviái. A nyomozás egyre kockázatosabbá válik, amikor Brand csapdát állít, hogy elkapja a bűnözőket, akik a feketepiacon próbálják eladni a két bronzlovat. De kikre is vadászik valójában? És célt ér-e, mielőtt leleplezik valódi kilétét? A Hitler lovai egy John Le Carré-regényhez méltóan szövevényes kaland, a történelem egyik legkülönlegesebb műkincsrablásának krónikája.

"Egy állat elmosódó, homályos sziluettje a sötétben. A pofája nem látszik. Óvatosan odalopakodik a tyúkólhoz, fejét leszegi, szinte a földhöz lapul, igyekszik egybeolvadni a fűvel és a tulajdon árnyékával, igyekszik észrevétlen maradni. Gyorsan, de könnyedén mozog, nem kapkod. Ragadozótempó. A profi gyilkos ismertetőjegye. Odaér. Mozdulatlanná merevedik. Most szemeli ki az áldozatát. Alig észrevehetően felemeli a mellső mancsát: a ragadozó ruganyos, ugrásra kész tartása. Már előre érzi a tyúkvér ízét és szagát. Ragadozópofáját a telihold felé fordítja - s egyben a biztonsági kamera felé, úgyhogy végre valamit ki lehet venni az ábrázatából. Ó, milyen ismerős a rendőrségi Borznak ez az álmodozó pillantás a holdra a villámgyors vetődés előtt - a gyilkos állat kurta, mágikus éjjeli szertartása..."

A Messzi-erdő lakói békében élnek, mert az állatoknak szigorúan tilos megölniük - és megenniük! - egymást. Főborz nyomozó ügyel a rendre. Könyörtelenül lecsap az elkövetőre, aki eltulajdonít egy fenyőtobozt, kitép egy farktollat vagy a tisztásra piszkít. Ifjú segédje, Borzmacska azonban nem erről álmodott, amikor belépett a testületbe Az efféle ügyekben nincs fantázia. Ő többre vágyik, izgalmakra, bestiális bűncselekményekre. Drámára, vérre! Hamarosan teljesül az álma: a békák azt brekegik (természetesen csakis a békahírhálóra regisztrálóknak, akiknek van kvakfiókjuk), hogy Nyulat meggyilkolták. Meg is ették, csak a farka maradt. Siratja özvegye és sok-sok árvája. Kiterjedt nyomozás kezdődik Dögkeselyű, a helyszínelő, Egér, a pszichológus, Boldi, a bátor futrinka és más erdei polgárok részvételével. Szemet szemért! Farkat... izé... hogy is van ez?

Marie szülővárosának legszebb lánya, és a város legnépszerűbb fiújával jár. Minden iskolatársa irigyli őt, és Marie imádja ezt az érzést. Ám amikor terhes lesz, és megszüli Diane-t, a dolgok megváltoznak. A kislány mindenkit elbűvöl, de anyja csupán egyetlen érzelmet tud táplálni felé: féltékenységet. A Szíved gyötörd Diane története, egy fiatal, ragyogó nőé, aki anyai szeretet nélkül nő fel. És Diane más nőkkel való kapcsolatának története: mentorával, az önző, mindenkin keresztülgázoló Oliviával; húgával, Céliával, akit vele ellentétben imád az anyjuk; Mariellel, Olivia kislányával, akinek sorsában Diane újraéli saját, keserű gyermekkorát; és természetesen magával az anyjával, Marie-val.

Kedves olvasó, Háy János könyve ez, és róla magáról, Háy Jánosról szól. Nem a világról, hanem annak csak egy kicsiny darabjáról, úgymond, amelynek működéséért ő és csakis ő felel. Az persze, hogy ebben a szövegben saját magáról árul el Háy János mindennap valamit, megtévesztő is lehet. Járványnapló, ötlik föl benned talán a szó. És hogy a napló személyes, ha pedig személyes, akkor - gondolhatnád - még sokkal inkább a szerzőjéről szól, mint azok a könyvek, amelyeknek egyik szereplőjét sem hívják úgy, ahogyan a szerzőt valójában hívják. Az a szerző tehát, aki ezt a könyvet írta, és akinek ráadásul a foglalkozása is téma most, a saját nevében kínál betekintést az életébe és a gondolataiba, ha igaz. Most, most! Amikor. Hiszen rendkívüli helyzet, sőt korszakhatár ez, ami után semmi sem mehet majd már úgy, olyan hibásan, olyan vacakul, ahogyan eddig ment. Az ország, a világ. És hogy az író megmondja most nemcsak azt, hogy mit főzött tegnap, és máma mit fog, hanem azt is, hogy szerinte hogyan lesz eztán. A vírus utáni jövőben, ha majd. Ha igaz. Csakhogy ez nem biztos. Ennek a könyvnek a szerzője ugyanis nem szeretné megmondani, hogy majd mi lesz. Talán változik valami, aztán mégse. Neki azonban elsősorban nem a világgal van dolga, hanem a világ kicsiny darabjával. Arról kell pontosan tudósítania annak, aki ír, tehát (tehát) igazat mond. Nem a felszínről, nem a hírekről, nem a kilátásokról, nem is a vírusról. Hacsak úgy nem, hogy vajon mi volna az? Istenbizonyíték? Ellenség? Kinek-minek az ügynöke? Az mindenesetre, aki ezt a könyvet írta, igazat mond. Rólad, kedves olvasó, azaz magáról persze. Persze hogy magáról. Arról is, hogy mit álmodott, és hogy álmában azt kéri tőle valaki, aki valójában nincs már, hogy ne haragudjon. Barna Imre

Jaron Lanier szerző tudós, zenész és író. Főként a virtuális valóságról szóló munkáiról és a digitális környezetben fenntartható fejlődés népszerűsítéséért végzett tevékenységéről ismert... * A közösségi oldalak, közösségi média a felhasználók által létrehozott tartalom, olyan széles körben hozzáférhető technológiák segítségével, amelyek elősegítik a kommunikációt, befolyásolják a csoporttagokkal és a szélesebb közönséggel folytatott interakciót, tipikusan az interneten, vagy a mobil kommunikációs hálózaton keresztül... Kiépült formátuma pl. fórumok és blogok, „wikik” (digitális enciklopédiák, például Wikipédia), podcast-ek, illetve kép- és videómegosztó oldalak is, hogy csak néhányat említsünk... * Ha Te is elképzelted már a mindennapjaidat a közösségi oldalak nélkül, vagy épp ellenkezőleg, úgy érzed, hogy létezni sem tudnál nélkülük, ez a könyv pont Neked szól. A Szilícium-völgy és a Virtuális valóságok úttörője, Jaron Lanier tíz szakmai és személyes érvet sorakoztat fel amellett, hogy miért kellene - lehetőleg most azonnal - elhagynunk a közösségi média veszélyes felületeit, hogy megszabadulva a mérgező hatásaitól egy boldogabb életet élhessünk... Az elismert kutató szerint ugyanis a közösségi média a legrosszabbat hozza ki mindannyiunkból: a népszerűség, a siker és az őszinte kapcsolatok hiú ábrándjába ringat bennünket; eltorzítja az igazsághoz való viszonyunkat, amely által a politika világa is egyre félelmetesebb lesz; ráadásul alattomos és könyörtelen reklámokkal foszt meg a szabad akaratunktól. A szerző szakértői szemmel mutatja be a közösségi oldalak működését, és bennfentes információk segítségével tárja fel, miként tartanak bennünket állandó megfigyelés alatt és manipulálják viselkedésünket a legbefolyásosabb nagyvállalatok. Lanier azonban igazi technooptimista, így az árnyoldalak mellett megmutatja azt is, hogy a közösségi hálózatok hogyan vezethetnének bennünket egy gazdagabb és teljesebb élet, valamint a valós világunkkal való szorosabb kapcsolat felé. * A „Miért Töröld Magad Azonnal a Közösségi Oldalakról?” című ezen szórakoztató, közvetlen stílusban megírt kötet egyszerre indulatos kiáltvány, és elgondolkodtató kézikönyv a „kikapcsoláshoz”, az ún. „offline megváltáshoz”. A bölcs jóslat és az egyszerű praktikum ötvözete...

Villon versei formailag éppoly nehezek, mint tartalmilag, tele vannak helyi és személyi vonatkozásokkal... célzásai nehezen, néhol egyáltalán nem érthetőek. Az volt a célom, hogy a nagyközönség számára is érthető Villon-fordítást adjak, mely híven reprezentálja a tizenötödik század és Villon szellemét. Hogy Villont érthetővé tegyem, rövidítettem és megtoldottam, egyszerűsítettem és komplikáltam, ahol ezt szükségesnek vagy helyesnek találtam. Villon zsiványnyelvét, jobb híján, a korszerű argóval pótoltam. A magyar fülnek - balladánál - igen disszonáns francia stanza helyett versenként más és más formát választottam. Semmilyen anakronizmustól, semmilyen szabadságtól nem ijedtem meg, és amennyire lehetséges, még a Villon-verseknél is jobb verseket igyekeztem adni... Az volt a célom, hogy a költőben egy kor szellemiségét tolmácsoljam. A humanizmus, a könyvnyomtatás és az ébredő szabadság korának szelleme volt ez, és talán nem egészen érthetetlen, hogy e szellem napjainkban is szíves fogadtatásra talál... A Villon álnév alatt sok mindent kimondhattam, amit, ha a magam neve alatt írom, nem tűrnek el. Faludy György, Toronto, 1988

Bár olyan világban élünk, amelyben szinte állandósult a válság, mintha mégis elfogadnánk, hogy a kapitalizmus - ez az alaptalan reményekkel kecsegtető, szédítő és szédelgő ideológia - a lehetséges világok legjobbikát jeleníti meg. A nagyobb egyenlőség, a több demokrácia és az erősebb szolidaritás világa ellenben nehézkesnek és unalmasnak, sőt bizonyos szempontból egyenesen veszedelmesnek tűnik: megvalósítása csak szürke, túlszabályozott, falanszterszerű társadalomhoz vezethet. Slavoj Zizek azt fejtegeti e rendkívül időszerű könyvében, hogy mi sem áll távolabb az igazságtól.Ha valóban szeretnénk jobb, igazságosabb, az emberi kreativitás kibontakozását elősegítő és az emberi méltóságot védelmező társadalmat elképzelni, akkor fel kell ismernünk, mondja a filozófus, hogy a kapitalizmus kínálja a legunalmasabb, a legdermesztőbb jövőt: az állandó változás látszatát keltve ugyanis mindig ugyanazt tálalja fel, csak egyre nagyobb mennyiségben; ezzel szemben az igazi egyenlőségért, ha úgy tetszik, a kommunizmusért vívott harc az igazán merész és ígéretes vállalkozás.Míg Fukuyama a történelem végét és a liberális demokrácia teljes diadalát hirdette, míg Samuel P. Huntington szerint elkerülhetetlen a civilizációk összecsapása, és ezért minden erőnkkel védenünk kell saját kultúránkat, míg Thomas Piketty az egyre nagyobb egyenlőtlenség okozta veszélyekre figyelmeztet, és a kapitalista rendszeren belül próbál erre megoldást találni... addig a világhírű szlovén filozófus, a baloldali radikális gondolkodás legbefolyásosabb alakja amellett érvel, hogy mai problémáink csak a kommunizmus perspektívájából értelmezhetők és oldhatók meg. És hogy feltétlenül meg kell próbálnunk felépíteni az igazi egyenlőségen alapuló társadalmat, hacsak nem olyan világban akarunk élni, amelyben zombik és vámpírok uralkodnak.„A Nyugat legveszélyesebb filozófusa” (Adam Kirsch)„A kultúraelmélet Elvis Presleyje.” (Chronicle of Higher Education)„A freudi és a lacani pszichoanalízisre, illetve Hegel és Marx dialektikus gondolkodására támaszkodva Zizek a hétköznapi ideológiák sok esetben üdítően irritáló kritikáját bontja ki. Mai globális kapitalizmusunknak és ideológiai jelenségeinek e szórakoztató és szellemes elemzése intellektuális és ideológiai szövetségese, a francia Alain Badiou megállapításainak gondolatébresztő ismertetésével párosul... A globális tiltakozó mozgalmakban megjelenő kommunista horizontot megőrizni és a politika alapjává megtenni: Zizek felfogása szerint ez napjaink voltaképpeni feladata.” (Janosik Herder)„Kevés gondolkodó illusztrálja jobban a mai kapitalizmus ellentmondásait, mint Slavoj Zizek... Az elképesztő intellektuális túltermelést megvalósító életművében Zizek a jelen rendjének fantazmagorikus kritikáját alkotta meg, olyat, amely állítása szerint - s bizonyos szempontból valóban - gyakorlatilag mindent tagad, ami jelenleg létezik.” (John Gray, New York Review of Books)„A pszichoanalízisnek, sőt általában a kultúraelméletnek az elmúlt évtizedek folyamán színre lépett legfélelmetesebben ragyogó képviselője.” (Terry Eagleton, London Review of Books)„Nincs olyan társadalmi vagy természeti jelenség, amelyre ne terjesztené ki elméleti vizsgálódását.” (Rebecca Mead, New Yorker)„Ha Szlovéniában maradt volna, Szlovénia pedig kommunista ország maradt volna, akkor Zizekből nem lett volna az az ártalmas fickó, akivé vált időközben. Valójában ha nem szólna komolyabb érv amellett, hogy sajnálkozzunk a kelet-európai kommunizmus összeomlásán, Zizek rászabadítása a nyugati tudományos életre alighanem önmagában elégséges volna. Jacques Lacan pszichoanalitikus vízióját mint az új, szocialista filozófia transzcendentális alapját elfogadva Zizeknek sikerül minden elődjét fölülmúlni az izgalom fokozásában.” (Roger Scruton: Fools, Frauds and Firebrands. Thinkers of the New Left)

A jáde Kekon szigetének éltető eleme. Mindig is bányászták, adták-vették, csiszolták, lopták, öltek érte - de évszázadokon át csakis az olyan tiszteletre méltó Zöldcsont harcosok viselhették, mint a Kaul család tagjai, akik különleges adottságaik révén, a mágikus zöld kő erejét használva védelmezték a szigetet az idegen megszállóktól. Mostanra a szabadságért vívott harc véget ért, és a Kaulok új generációja immár Kekon rohamtempóban fejlődő fővárosának uralmáért verseng. Mindent megtesznek, hogy megvédjék az övéiket, ellenőrizzék a jádekereskedelmet, és megóvják a területeiket. A klánok mindennapjait meghatározó ősi tradícióknak egyre kevesebb tér marad gyorsan változó világukban. Amikor megjelenik a piacon egy rendkívüli drog, amely bárkit, még a külföldieket is képessé teszi a jádeviselésre, a Kaulok és a rivális Ayt család közti, régóta feszülő ellentét nyílt erőszakba csap át. A klánok háborújának kimenetele minden Zöldcsont sorsára hatással van a legöregebb pátriárkától a legutolsó motoros futárig, sőt az egész sziget jövőjét is meghatározza. A Zöldcsont-saga a legjobbfajta urban fantasy; gengsztertörténetbe oltott mágikus kungfumese családról, becsületről és harcosokról, akik a vér és a jáde ősi törvényei szerint élnek és halnak.

Napfényre kerül egy arisztokrata család titka… 1949-et írunk: a második világháború szörnyű árat követelt Nagy-Britanniától. Cavendon Hall, a hatalmas yorkshire-i birtok a csőd szélén áll. Az ott élő két család, az arisztokrata Inghamek és hűséges csatlósaik, a Swannok emberemlékezet óta először nem értenek egyet abban, miként mentsék meg a birtokot.

A könyvritkaságokkal kereskedő Deen Datta csendes élete teljesen felfordul, miután egy fogadáson egy elfeledett bengáli legendát hall Manasza Devi, a kígyók titokzatos istennőjének és az ismeretlen Puskakereskedőnek a történetéről. Deent a nagyszájú, vállalkozó kedvű fiatal fiú, Tipu viszi el a kígyóistennő szentélyének otthont adó Puska-szigetre, és itt ismerkedik meg Rafival is, aki végül segít a legenda írásos nyomait értelmezni. A látogatásnak azonban nem várt következményei lesznek. Deen különleges utazásba sodródik, amely bonyolult szálakon keresztül Indiából Los Angelesbe és Velencébe vezeti, miközben sorra tűnnek el azok az emberek, akikkel egykoron a szigeten járt. Kalandjai során a régi barát, a velencei kultúrtörténész Cinta és az elkötelezett biológus és természetvédő Piya segítenek neki, hogy megtalálják az összefüggéseket a rejtélyes történetben, aminek hirtelen mindenki részesévé vált. A kultúrtörténeti nyomozás során feltárul a mangroveerdők varázslatos környezetében született legenda háttere, a tizenhetedik századi Velence tengeri kereskedelmének világa, és végül megtudhatjuk, hogy a szálak miként fonódnak össze a modern ember vándorlásaival és a klímaváltozással. A Puskakereskedő legendája téren és időn könnyedén átívelő, gyönyörűen megírt regény. A meredély szélén egyensúlyozó világunk, a növekvő törésvonalak és a megállíthatatlan változások, de egyben a remény története is. A díjnyertes szerző világ körül, folklorisztikus műve minden részletében kortárs irodalom.

Nem félek, hogy megbetegszem. Akkor mitől félek? A járvány következményeitől. Attól, hogy kiderül, az általam ismert civilizáció építménye csupán kártyavár. Félek a lenullázódástól, de az ellenkezőjétől is: hogy hiábavaló lesz a félelem, elmúlik, és utána nem változik semmi. A CoVid-19-járvány talán korunk legjelentősebb egészségügyi vészhelyzete. Feltárja világunk összetettségét, társadalmi, politikai, gazdasági, interperszonális és lélektani logikáját. Amit most átélünk, az túlmutat az identitáson, a kultúrákon. Olyan erőfeszítést kíván a képzeletünktől, amilyenhez normális körülmények között nem vagyunk hozzászokva: látnunk kell, hogy megbonthatatlanul kötődünk egymáshoz, és az egyéni döntéseinkben is tekintettel kell lennünk másokra. A járványban egységes organizmus vagyunk, közösség, amely a teljes emberiséget magában foglalja. Járvány idején a szolidaritás hiánya mindenekelőtt a képzelet hiányossága. Paolo Giordano a könyvből származó bevétele egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel.

1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica. Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza! Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít - de megkéri az árát. "A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad." Carlos Ruiz Zafón

Az akasztófa árnyékában hiánypótló kötet. Villon verseinek Magyarországon ugyanis számtalan kiadása van, önálló monográfia azonban mindeddig nem jelent meg a költőről. A mű a legújabb kutatási eredményekre: levéltárakból előkerült okiratokra, bírósági végzésekre, kegyelmi levelekre támaszkodva göngyölíti fel Villon élettörténetét és elemzi verseit. A legfrissebb szakirodalom alapján rekonstruál. A középkor történelmi, társadalmi környezetébe helyezve igyekszik teljes képet adni élet és mű lehetséges kapcsolódásairól. Kételyeket is megfogalmaz, hiszen annyi ebben a dokumentumhalmazban az ismeretlen elem, hogy Villon életének még a kronológiáját is nehéz megnyugtatóan összeállítani. A kutatók számára jól használható, az irodalomkedvelők érdeklődésére is számot tartó kismonográfia korabeli illusztrációkkal idézi meg az első "elátkozott költő" világát, életterét és költészetét.

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, aminek örömére jól beiszik, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, akinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.