Európa Könyvkiadó strana 44 z 143

Ki ő? A Bob Dylan név - tudjuk - fikció. És most akkor tehát, ha tetszik: lírai én. Egy szerep neve, mint az, hogy Psyché. Vagy csak rocklegenda? Az a történet a Woody Guthrie harcos örökségét folytatni hivatott mitomán folkénekes-csodagyerekről szól, aki galádul hátat fordít a balos New York-i underground-szcénának a Ginsberg?Warhol-tengely, azaz egy líraian anarchoszürrealista rock and roll-verzió kedvéért; a próféták ellen prófétáló szupersztárról, aki egy gyanús motorbalesetben a nyakát törve, már ebből a zajos világból, az általa is kreált hatvanas évekből vonul ki három évvel a woodstocki fesztivál előtt; a hatgyerekes családapáról, aki vidéki magányából előbb ószövetségien misztikus feladványokat, majd kedélyes countrydalokat üzen megzavarodott híveinek; az űzött celebről, a vándorcirkusszal turnézó fehér bohócról; a buzgó keresztényről, aki megtérése után két évig csak Jézus-dalokkal koncertezik; a közönségének hátat fordítva dünnyögő öreg legényről; erről a kétszer egyformán soha semmit elő nem adó, az énekhangját is pár évente megváltoztató, mindig bosszantó és mindig lenyűgöző zseniről - akinek ugyanakkor persze és mégiscsak és elsősorban köszönhető, hogy a világlíra is új életekre kelhetett a rock and rollban. Úgy ötven éve, a Bringing It All Back Home vagy a Blonde On Blonde idején, amikor épp "a rock Rimbaud-ját" kezdték látni benne, ő csak nevetett: I?m just a song and dance man, mondta. A Nobel-bejelentés utáni estén koncertje volt épp Las Vegasban a zenekarával. Nem táncolt persze, hogyan is táncolt volna, csak énekelt. A Nobel-izéről semmit se szólt, egy árva szót sem. Lesütött szemmel a mikrofonra hajolva fújta - Tweedle Dee & Tweedle Dum! -, pici öregember, fehér kalapos kis fickó, korunk hőse, századunk költője. Hallom és látom, ahogy két strófa közt sután a kulisszák felé fordul, majd leakasztja a nyakából a gitárt, és valami billentyűket nyomogatva dalolja és dünnyögi tovább, hogy nem. Harminc éve írtam ezt a könyvet. És harminc év alatt nemcsak öregszik, hanem okosodik is az ember. Én például nem csupán könyvem hősének három további évtizedéről tudhattam meg ezt-azt (plusz dylanológia, plusz recepció, plusz a világkultúra alakulása, el egészen az irodalmi Nobel-díjig), hanem a messzi múltjáról is annyit, amennyiből minimum egy újabb könyvet lehetne most írnom. Sőt kellene, ha vén fejjel úgy vélném, hogy egy komoly könyvnek (amilyenből azóta rengeteget megírtak már) Bob Dylan csakis a tárgya lehet, a hőse nem. De nem vélem úgy. Ráadásul az sem biztos, hogy komoly könyv ez; az 1986-os kiadás alcíme éppenséggel nagyon is komolytalan célzattal nevezte - urambocsá! - regénynek. Nézze hát el az olvasó, hogy úgy döntöttem: apróságokat, némi lábjegyzetelést és egy zárófejezetet leszámítva, inkább nem is nyúlok a régi szöveghez.

A megbékélés, a Klub sorozat harmadik része számos amerikai olvasó kedvenc kötete. A cselekmény ott folytatódik, ahol A panasz-ban abbamaradt: miután Sarah-val megtörténik az elképzelhetetlen, és Jonas kénytelen újraélni miatta gyermekkora legszörnyűbb rémálmát, mind a ketten végiggondolják és átértékelik a kapcsolatukat. Fenyeget a veszély, hogy a szerelmesek eltávolodnak egymástól. De hirtelen kisebb bajuk is nagyobb lesz ennél, hiszen amikor tovább nyomoznak a Klub körül, rádöbbennek, hogy sokkal nagyobb szabású az ügy, mint eleinte gondolták. Nagyon úgy fest a helyzet, hogy nemzetközi, sőt politikai vonatkozásai is vannak! Sarah megszállottan keresi a válaszokat a kérdéseire, de vajon nem sodorja-e életveszélybe a tudás, és nem választja-e el a szerelmétől? Sikerülhet-e Jonasnak leszámolni belső démonaival, vagy egész életét beárnyékolja egy tragédia? A regény igazi csúcsa a trilógiának. Sarah és Jonas kapcsolata rengeteget fejlődött a kezdetek óta. Továbbra is hihetetlen módon működik közöttük a kémia, de az őket érzelmi szinten összekötő kapocs is sokkal erősebb lett. Bőven van a könyvben akció, izgalom, titok, meglepetés és ízléses szexjelenet.

Jonathan Harker, az ifjú londoni ügyvédbojtár az erdélyi Kárpátokba utazik a dúsgazdag Drakula gróf kastélyába, hogy egy angliai ingatlan megvásárlásában a várúr segítségére legyen. Nem is sejti, valójában minek köszönheti a meghívását, hogy mit tervez Drakula, és hogy pokoli tervével milyen szörnyűségeket készül a világra szabadítani. Csikordul a várkapu, a házigazda szívélyesen köszön: - Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker! Hány éves lehet ez a hegyes fogú, fura várúr: hetven?, nyolcvan?, száz? Mire Harker rájön, hogy négyszáz, már szinte késő, csak egyvalaki segíthet: a vampirológia holland szakértője, dr. Abraham van Helsing. Vele szövetkezve igyekszik Jonathan "megmenteni a világot", hiszen abba - emberi számítás szerint - ő maga is beletartozik menyasszonyostul. Van Helsing mindent tud: hogy Drakula irtózik a napfénytől, a fokhagymától és a kereszt jelétől, és hogy a vámpírokat csak a szívükbe vert karóval lehet elpusztítani... 120 évvel ezelőtt, 1897-ben jelent meg angolul a vámpírtörténetek klasszikusa. A dublini születésű Bram Stoker (1847-1912) Vámbéry Ármintól hallott Drakuláról. Hosszas könyvtári kutatómunka eredményeképpen írta meg ezt a fojtottan erotikus horrort, amelyből az idők során számos színpadi és filmfeldolgozás született. A vámpír gróf talán legemlékezetesebb megszemélyesítője mindmáig a "halhatatlan" Lugosi Béla.

A XX. század sorsfordító napjairól szól ez a könyv. 1953. március 5-én távozott az élők sorából Joszif Sztálin, minden idők egyik legkegyetlenebb diktátora, akinek halálát is, halála előtti terveit is sok titok övezi a mai napig. Az amerikai történész hátborzongatóan írja le azokat az utolsó napokat és órákat, amikor a generalisszimusz már magatehetetlenül feküdt, s közben a szűk körébe tartozó vezető elvtársak hol riadtan figyelték (hátha mégis magához tér?), hol egymást próbálták kijátszani a hatalmi harcban. Nyugaton pedig szinte lélegzet-visszafojtva várták, hogy mi következik most: káosz, még kiszámíthatatlanabb szovjet politika? Vagy esetleg az új szovjet vezetőkkel szót lehet majd érteni? Rubenstein a Sztálin halálát megelőző eseményeket, az orvospert, a zsidóüldözést, az új világháborúra való előkészületeket is izgalmasan elemzi, de könyvének legújszerűbb és komoly vitákat kiváltó kérdése az: volt-e esély rá, hogy már akkor, közvetlenül Sztálin halála után véget érjen a hidegháború? A Sztálin halálát követő hatalmi manőverezések és a nyugati - főleg amerikai - külpolitikai dilemmák párhuzamos története a könyv: a precíz és egyben olvasmányos történetírás ragyogó példája. Az olvasó maga is átérzi mind a világ törékenységét (az új háború fenyegető közelségét), mind a megnyíló távlatokat - és elszalasztott lehetőségeket.

Az idő: valahol a jövőben, ahol 2084 már csak bizonytalan szóbeszéd: rejtélyes szám, ősrégi dátum, talán égi jel. Abisztán hatalmas birodalmában egy az Isten: Yölah, és Abi az ő Küldötte. Tilos az önálló gondolat, bűn az egyéni érzés, Yölah népe pedig üdvözülten éli múlt és jövő nélküli változatlanságba dermedt mindennapjait. Lehetséges-e, érdemes-e vajon kételkedni, bármit keresni ebben a világban, ahol kérdések már rég nincsenek, s ahol mindenre megvan a válasz? A regény csetlő-botló, ám céltudatos főhőse mégis útnak indul, hogy kérdésekre s újabb kérdéseket hozó válaszokra leljen. Boualem Sansal a kortárs francia nyelvű irodalom egyik meghatározó hangja. Hol ironikus, hol pedig profetikusan komor vagy éppen filozofikusan elemző látomása egy régi-új veszedelem, a szélsőséges vallási radikalizmus lehetséges következményeit viszi el a néhol már szinte abszurd végletekig. Akárcsak Orwell regénye, Sansal műve is szenvedélyes figyelmeztetés: olyan disztópia, amely a világ egyes részein már megvalósulni látszó borzalmakból táplálkozik. A vallás otthona a valódi hitnek és ürügye a vakhitnek. A vakhitnek azonban már semmi szüksége ürügyre: egyszerűen csak van. És ahol vakhit van - fűtse bármely ideológia -, ott minden más megszűnik. Ha hagyjuk. Boualem Sansal, a kortárs francia nyelvű irodalom egyik nagy jelentőségű képviselője egy algériai faluban, Theniet El Hadban született 1949-ben. Mérnöki képesítése és közgazdasági doktorátusa megszerzése után számos területen tevékenykedett: dolgozott az oktatásban, volt tanácsadó és cégvezető, valamint egy ideig magas pozíciót töltött be az algériai közigazgatásban, ahonnan a hatalomnak kevéssé tetsző írásai miatt 2003-ban mennie kellett. Jelenleg is Algériában él, ahol regényeit és egyéb írásait cenzúrázzák, őt magát pedig rendszeresen érik fenyegetések és személyes támadások. Annál nagyobb népszerűségnek örvendenek könyvei Európában, nem utolsósorban Franciaországban és Németországban. Számos irodalmi díjban és kitüntetésben részesült. Goncourt-, Renaudot-, Femina-, Flore- és Médicis-díjra is jelölt, 2084 című regényéért 2015-ben elnyerte a Francia Akadémia Regény- ?Jelentős eseményről volt szó, nagyon régóta nem volt boszorkánysági per, már nem is remélte senki, hogy valaha is lefolytathat ilyet, pedig a vallás elszegényedik, elveszti életerejét, ha senki sem támadja hátba. Inkább a stadionban meg a harcmezőn, semmint a hitoktatás derűs légkörében kap újból erőre.?

Teljes a Turul-trilógia. Az apai ágon magyar, anyai ágon lengyel származású Krzysztof Varga mintha az apai örökségét akarná szimbolikusan birtokba venni ezzel a három kötettel. Magáról beszél és rólunk ír. Minden érdekli: a történelmünk, a földrajzunk, a természetes és az épített környezetünk, a konyhánk, a hagyományaink és az emlékezetünk. A Turulpörkölt nagyrészt Budapesten játszódik, a Mangalicacsárdás szerte az országban, A Lángos a jurtában pedig Magyarország határvidékein. A Magyar Lángos peremén. "Rájöttem - írja -, hogy Magyarország pont olyan, mint a lángos: a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai, így a magyar tévé időjárás-jelentéseiben a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnének a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, légköri frontjairól és a hőmérsékletéről." A varsói bohém értelmiségiből időközben már-már konszolidált, hazánkat jól ismerő, magyarul remekül boldoguló, rezignált író lett, aki ráunt a mangalicára, és szíve szerint inkább vízibivalyokat gondozna a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Varga legújabb könyve valóságos esztétikai kalóriabomba, amelyben szétválaszthatatlan az útirajz, a road movie, a gasztronómiai élménybeszámoló és a népszerű történelmi elmélkedés. Legjobb részeiben olyan bizarr helyszíneket ír le - az Ormánság legszegényebb falvait vagy például az ásotthalmi Rózsa Sándor Élményházat -, amelyek a magyar olvasónak is szolgálhatnak újdonsággal.

Itt van az ember, itt van újra, itt a feje, keze, lába, itt a füle, szeme, szája, itt az epéje, a mája, itt a gyomra, a szive, itt a sorsa magára hagyva vagy épp együtt valaki mással, itt van az ember, itt van újra, szép mint mindig. Halálárnyék, éles fény. Indulás és érkezés, víz, alma, kenyér, keksz. Egy nagyszerű életmű fontos állomása: Háy János új versei.

Zadie Smith: NW Nagyítás Megosztás Hirdetés Mutasd az Outlet termékeket: 30-39% kedvezmény 40-49% kedvezmény 50-59% kedvezmény 60-80% kedvezmény Összeset Gyorsan szállíthatóak: Raktáron lévő termékek könyv NW Zadie Smith Európa Könyvkiadó, 2017 372 oldal Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ ISBN: 9789634056799 Zadie Smith briliáns regénye négy fiatal napjait követi higanyszerű rezdülésekkel, olykor megfoghatatlanul, olykor az érzékszervi elviselhetőség határán. Leah, Natalie, Felix és Nathan egy helyen és egy időben nőtt fel egy koszlott, külvárosi háztömbben, London északnyugati zónájában - saját életükről, kapcsolataikról és találkozásaikról alkotott benyomásaik egyszerre pusztítóak és felemelőek, gyönyörűek és brutálisak, mint az óriási város, amely körbefogja őket. Ismerik minden szomszédjukat, és csak ehhez a pár utcányi szeglethez kötődnek, mégsem tudhatják soha, hogy a következő pillanatban mi vár rájuk: London rémisztően gazdag szövete bármikor zátonyra futtathat vagy zsákutcába terelhet. Zadie Smith írásművészete korszerű, bátor és urbánus; helyenként maga a zene, a szenvedélyes lüktetés, másutt pedig letisztult kereszteződés, ahonnan minden életállapot elérhető. Egyedülállóan maradandó könyv egy bonyolult helyről - sokáig nem megy ki az ember fejéből. A londoni születésű Zadie Smith nemzedéke legtehetségesebb regényírója. A Fehér fogak és A szépségről (magyarul: Európa, 2002, illetve 2007) alig harmincéves korára az élvonalba röpítette. Férjével New Yorkban és Londonban élnek, egy fiuk és egy lányuk van. Az NW a negyedik regénye.

Bob Dylan nemcsak egy korszak ikonja, hanem ismeretterjesztő, túlélő, és az ellenkultúra spirális mozgásának valóságos lakmuszpapírja egy személyben. Története igazi próba: megmutatja, mi minden történhetett, hányféle visszatérő helyzet állt a talpáról a fejére újra és újra, miközben a könnyűzene ? ez az elvben örökké fiatal és amorf képződmény ? lassan maga is matuzsálemi korba lépett. Bob Dylan az önéletrajzában hol szellemesen, hol költőien mesél pályafutásának kezdeteiről. Milyen volt, amikor a hatvanas évek elején megérkezett New Yorkba, amely a lehetőségek városa volt akkor: hajnalig tartó bulik, a világirodalomra való rácsodálkozás, a múló szerelmek és az életre szóló barátságok születésének színhelye. Megismerjük a könyvből a páratlan karrier első lépéseit, s egyben a művész gondolatainak alakulását ? Dylan különleges kifejezőerővel és a dalaira is olyannyira jellemző sajátos ritmusban mesél az emberekről és a helyekről, amelyek formálták őt: előadóként, dalszerzőként, költőként, emberként. Nem egyszerű önéletrajzi írás ez a könyv, hanem egy ? ma már Nobel-díjas ? író remeklése. "Joan Baez írt rólam egy protest dalt, amely rengetegszer ment a rádióban; arra ösztökélt benne, hogy álljak ki, nézzek szembe a feladattal, vezessem a tömegeket ? legyek hadvezér, a keresztes hadak főparancsnoka. A dal úgy zúdult rám a rádióból, mint egy közérdekű közlemény. A sajtó sem adta fel. Néhanap kénytelen voltam kimozdulni, és adni egy-egy interjút, hogy rám ne törjék az ajtót. A kérdéseik általában így kezdődtek: ? Beszélhetünk majd napi eseményekről is? ? Hát persze, például miről? ? A riporterek bombáztak a kérdéseikkel, én meg újra meg újra elmondtam nekik, hogy nem vagyok senkinek és semminek a szószólója, csak zenész vagyok. Erre úgy néztek a szemembe, mintha a whisky vagy a több marék amfetamin nyomait keresnék. Fogalmam sem volt, mi jár a fejükben. Később utcára került egy cikk ezzel a címmel: "A szóvivő tagadja, hogy szóvivő". Úgy éreztem magam, mint egy kutyák elé vetett húsdarab."

"Sosem attól vagyunk boldogok vagy boldogtalanok, hogy mi történik, hanem aszerint, hogy milyen folyadék áramlik bennünk..." A. asszony kimeríthetetlen energiával és szeretettel veti bele magát egy fiatal házaspár életébe: bejárónő lesz náluk, szakácsnő, dada, barát. Őrangyal. Határozott és önzetlen jótét lélek, aki nélkül elképzelhetetlen lenne megszervezni a hétköznapokat, kibírni egymás rigolyáit vagy a karácsonyi rokon hadjáratot. Évekig tart ez a neki köszönhető paradicsomi állapot, amikor egy diagnózis még az ő erejét is felőrli. Tüdőrák. A történetet a férj meséli el, aki Galénosz alapján a fekete testnedvek túltengésének tulajdonítja a rákot. Meg a mélabúra való hajlamot, amit saját magán tapasztal. Felesége, Nora színe eszerint az ezüst. Elegyedik a fekete az ezüsttel? Paolo Giordano 1982-ben született Torinóban. Végzettsége szerint elméleti fizikus. A prímszámok magánya című első regénye 2008-ban valósággal berobbant az irodalomba: Olaszországban elnyerte a legrangosabb irodalmi- és a legnagyobb népszerűséget jelző közönségdíjat. Azóta már világsiker. Második kötete, Az emberi test egy "új típusú" háború regénye, hősei az afganisztáni olasz misszió újoncai. Szinte még gyerekek. Az Ezüst és fekete érzékeny, finom kamaradarab, egy fájdalmas élettöredék irodalmi feldolgozása.

Cheryl soha nem képes igazán ellazulni. Egyedül él, és évek óta hasztalanul igyekszik elsírni magát, pedig állandóan gombóc van a torkában. Szüntelenül kísérti egy gyerekkori emlék: hatéves korában találkozott egy fiúcsecsemővel, és azóta minden csecsemőben ugyanezt a kisbabát véli viszontlátni. Cheryl világa mesés képzelődésekre épül. Már húsz éve dolgozik a Nyitott Tenyér elnevezésű karitatív szervezetnél, amikor a főnöke és főnöknője, egy házaspár, különös szívességre kéri: huszonegy éves lányuk - név szerint Clee - hadd költözzön oda hozzá egy időre. Cheryl élete teljesen felborul ettől a beavatkozástól - és mégis éppen ezáltal döbben rá, milyen az, ha az ember nem csak képzelődik, hanem valóban megszeret valakit. A negyvenes, túlérzékeny nő és az öntelt, kegyetlen szőke szexbomba története megindítóan beszél az emberi intimitásról: egyik pillanatról a másikra váltva ki nevetést, meghökkenést, viszolygást vagy épp együttérzést az olvasóból. Az egyedi, frivol humorú Miranda Julynak már az első novelláskötete is nemzetközi sikert aratott (és Frank O'Connor-díjat kapott), az első regényét pedig most világszerte úgy adják ki, mint az amerikai irodalom legnagyobb ígéretének egyszerre bizarr és romantikus remekművét.

Megdönthető-e egy diktátor hatalma egyszerű népszavazással? Chile példája azt mutatja, hogy igen. Ott 1988-ban pontosan ez történt: megbuktatták Pinochetet. Hogy mi kellett hozzá? - Egy öregedő, elbizakodott diktátor. - Az ország legjobb reklámszakembere, aki nem a hatalom kampányának vezetését vállalta óriási fizetségért, hanem az ellenzékét, még ingyen is. - Egy dal, amely az egész országgal elhitette, hogy Chile újra derűs és boldog ország lehet. - A máskor egymással versengő tizenhat ellenzéki párt "szivárványos" koalíciójának egységes fellépése a diktátorral szemben. Ennek történetét meséli el egy érző, lázongó, szerelmes és filozofáló kamasz fiú nézőpontjából Antonio Skármeta, a mai chilei irodalom legnépszerűbb szerzője. A regény elnyerte a Planeta-Casa de America-díjat, a belőle készült No című filmet Oscar-díjra jelölték.

"A hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció." (George R. R. Martin) 1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta. Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit. A három nap rapszodikus viselkedésének feltérképezése jelenti a háromtest-problémát, és ez a probléma a végső kulcs a halálesetek felderítéséhez is. Wang, ahogy előrehalad a játékban, rádöbben, fényéveken átívelő összeesküvés részévé vált, és az emberiségnek hamarosan a legsúlyosabb fenyegetéssel kell szembenéznie. Hogyan kerülheti el a Föld teljes lakossága a kipusztulást? Cixin Liu Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas szerző, 1963-ban született Yangquanban. Első novelláskötete 1998-ban, első regénye 2002-ben látott napvilágot. Negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt adja ki a Háromtest-trilógiá-t, amely az egész világon nagy sikert aratott. Mielőtt főállású író lett, mérnökként és számítástechnikusként dolgozott. A trilógia első könyvéből készülő kínai filmet 2017-ben mutatják be. "Szerintem van élet a földön kívül, csak azért nem találtuk még nyomát, mert nem szántunk rá elég időt, vagy technikailag nem elég fejlett módszerrel kutatunk. Persze egyéb lehetőségek sem kizártak - A Háromtest-problémában felvázoltam a legijesztőbb, legborzalmasabb lehetőséget." (Cixin Liu)

Világszerte olvasók egész generációi számára nyújtott megrázó élményt Viktor Frankl pszichiáter klasszikus memoárja, amelyben a náci haláltáborokban zajló mindennapi életről számol be. Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942-45 között, ezek egyike Auschwitz volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját és mások végletes gyötrődéséből kiindulva hozta létre terápiás módszerét. A szenvedést nem kerülhetjük el, állítja Frankl professzor, azt azonban eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet. Értelmet találni az életben, bármilyen is az; kitűzni bizonyos célokat, és azok felé haladni - Frankl logoterápiájának ez a törekvés az alapköve. Sok tekintetben a pszichoanalízisre épít ez az elmélet, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén mindenkit szíven talál. Az ember egyedi, senki mással össze nem téveszthető lény, hangsúlyozza dr. Frankl, éppen ezért mindenkire rá van bízva, hogyan éli meg, hogyan értelmezi saját személyes tapasztalatait. Hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből, forduljunk bizakodással a jövő felé, és legyünk elfogadóak - a logoterápia módszere ebben segít. Viktor E. Frankl 1997-ben, kilencvenkét évesen hunyt el. Könyvét azóta több mint harminc nyelvre fordították le, gondolatai olvasók tízmillióihoz jutottak el. Visszaemlékezését az amerikai kongresszusi könyvtár már évtizedekkel ezelőtt beválogatta a tíz legnagyobb hatású könyv közé.

"Kései harmincas, gyermektelen nőnek lenni a legnehezebb időszak egy nő életében. Ez egy biológiai rendellenesség, amelyet bizonyosan megoldanak az elkövetkező években, de egyelőre csak tortúra, az óra egyre hangosabban ketyeg, a férfiak megérzik a pánikot, és ész nélkül menekülnek, a fogyó idő érzése - és még ha MOST találkoznék is valakivel, akkor sem lenne idő, hogy a kapcsolat kibontakozzék, és a dolgok természete szerint adódjék egy baba." Bridget Jones visszatért, és nem változott semmit. Nagyjából ugyanolyan, mint amikor a Bridget Jones naplója 2. - Mindjárt megőrülök! végén elbúcsúztunk tőle, onnan folytatódik ugyanis a történet, mintha a Bridget Jones 3. - Bolondulásig meg sem történt volna. Bridget Jones tehát még mindig szingli, mert bár a jóképű, megbízható, de kissé merev Mark Darcyval már eljegyzést is tartottak, történt valami, ami miatt Mark eléggé pipa lett rá, és inkább a botsáska Natashát vette feleségül. A szexuálisan inkontinens, de továbbra is teljességgel ellenállhatatlan Daniel Cleaver meg, akiről mindenki azt hitte, hogy sose kötelezi el magát senkinek, egybekelt egy kelet-európai modellel. Mindenki megtalálja a párját, csak Bridget van védtelenül kitéve a szurkálódásoknak és a célozgatásoknak, hogy telik az idő. Úgy érzi, már a klimax tünetei is mutatkoznak rajta, vagy ezek nem is a klimax tünetei? Lehetséges volna, hogy Bridget Jones babát vár? És ha igen, akkor KI AZ APUKA?

Feltűnő, hogy a harmadik évezred küszöbén nem a jövő, hanem a múlt van napirenden, és hogy a múlt, amelyet már megéltünk, a maga módján éppoly kiismerhetetlen, mint a jövő. A kerek évszám, a kerek évforduló a számvetés ideje. Milan Kundera 2000-ben publikált regényében a számvetés nemcsak visszanézés a távoli és a közvetlen múltba, hanem szó szerint matematika. Számsorok: Odüsszeusz, a legnagyobb nosztalgiázó átbolyongott húsz éve, a huszadik századi cseh történelem három húszasa, húsz év franciaországi, húsz év dániai emigráció, a német zene százéves hegemóniája, amelyet Schönberg tizenkét hangú esztétikájától remélt, a francia forradalom és a kommunizmus bukása között eltelt pontosan kétszáz év, Jan Skácel cseh költő háromszáz év szomorúsága... De a logika itt sem tudomány, hanem dermesztően szenvedélyes kísérlet az idő tagolására, az érzelmek léptékének bemérésére az Emigráns (a Nagy Áruló vagy a Nagy Szenvedő, ahogy tetszik) alakján keresztül.