Európa Könyvkiadó strana 46 z 143

Lélegzetelállítóan szép történet arról, miért vágyunk feledni, és miért kell mégis emlékezni. Nagyregényt tart a kezében az Olvasó, a szó legnemesebb értelmében. Kazuo Ishiguro, a japán származású brit regényíró Az eltemetett óriással szimbolikus történetet ajándékozott a világirodalomnak, ami, mint minden nagy elődje, az élet és halál mérlegén megmért emberi sorskalandról mesél, helytállásról vagy elbukásról a hűség és árulás, háború és béke, szerelem és barátság próbáiban. Az idő és a helyszín az Arthur király halála utáni Britannia: a britonok és szászok közt még fennálló törékeny "arthuri béke" utolsó pillanatai. Axl és Beatrice, az idős házaspár nagy utazásra indul halványan derengő emlékei nyomában - hogy végül sorsuk beteljesedhessék. Vándorútjukon sorra összetalálkoznak a többi kulcsfigurával: a kizökkent időt helyreütni született szász harcossal, Wistannal és tanítványával, Edwinnel, majd az "arthuri béke" sötét titkát őrző Gawain lovaggal. Ők együtt, ki-ki a maga okaival és céljaival, alakítják ki a cselekményt, melynek végkifejletében végre tisztán láthatóvá lesz múlt és jövő. A tájak és helyszínek a csodás japán animációs filmek festményszerű háttereire emlékeztetnek, a történet lassú kibontása és végig fenntartott izgalma a számítógépes kalandjátékok világát idézi. Ishiguro mesterfokon fűzi össze a legnemesebb lírai egyszerűséggel elbeszélt történet szálait. Itt semmi nincs véletlen helyen vagy időben, ám ebben a kristálytiszta szerkezetben mégis

Gondoljunk bármit az öregedésről és a végességről, íme, egyszer csak mintha megint lehetséges volna szinte minden: szerelmes levelekkel és monológokkal, féltékenységi drámával és hattyúdallal, társadalmi szatírával és boldog pillanatok emlékével telik meg a papír. A ritmizált kisprózára epikus burjánzású vagy poénba futó versek visszhangja válaszol. A rajzoló mutatványait a mesemondó folytatja, a mesére rajz a válasz. Ilyen humorosan keseregni és keserűen vidulni csak az tud, aki sokszor dacolt már a halállal. Megható történetek sorakoznak, lényegülnek át itt és most játszódó lírai miniatűrökké ebben a kötetben. A végességről igazi "Gesamtkunstwerk": a Nobel-díjas Günter Grass haláláig írt, lírából, prózából és rajzból szőtt, utolsó nagy műve.

Dallas, 1963. november 22. Három lövés dördül. John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott. "Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?" Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán "A nap, amelyen megváltozott az életem" címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan... ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis Presley és az általános dohányzás korába. Jake az idő előrehaladtával nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni. Stephen King regénye nem pusztán zseniális időutazás és páratlanul izgalmas, váratlan fordulatokban gazdag történet, hanem a véletlenről, a választásainktól és a sorsról szóló tűnődés is. Letehetetlen.

1799 augusztusa. Egy ember fekszik a nagy piramis sírkamrájában, a szarkofágban, küzdve a halálfélelemmel, a klausztrofóbiával, a különös látomásokkal és a rátörő emlékekkel. Nem tudja, él-e még, vagy már meghalt. S ha meghalt, feltámadhat-e. S ha nem, mi lesz a lelkével. A fiatalember a harmincéves Bonaparte Napóleon. Nem csak a kíváncsiság hajtotta, hogy egy éjszakát a nagy piramis belsejében töltsön; azt ígérték neki, hogy olyan beavatásban lesz része, melynek során feltárul előtte egy ősrégi titok, és ettől megváltozik a sorsa. És nemcsak az övé, hanem Egyiptomé és az egész világé is. Alkimisták, varázslók, franciák, egyiptomiak, beduinok, szépséges táncosnők, öreg bölcsek, egymással hadakozó egyiptomi családok keresik együtt vagy külön, összefogva vagy kegyetlen küzdelemben a világ legnagyobb kincsét: az örök élet formuláját. Azt a titkot, amely feltámasztotta Oziriszt... és feltámasztotta Krisztust. A halhatatlanság piramisa a máshonnan is ismert történetet dolgozza fel: Napóleon valóban eltöltött egy éjszakát a Kheopsz-piramis belsejében, de utána csak azt mondta róla legközelebbi embereinek is: ha elmesélné, mi történt ott vele, úgysem hinnék el... Javier Sierra (sz. 1971) napjaink legnépszerűbb spanyol szerzője (Carlos Ruiz Zafón mellett) számos könyvével aratott már világsikert. Első regénye, A titkos vacsora az első olyan spanyol könyv volt, amely a New York Times tízes bestsellerlistájára került. Alapos történelmi ismereteket ezoterikus gondolatokkal vegyítő könyveit világszerte milliók olvasták már.

A korán elhallgató, titokzatos Salinger csekély terjedelmű, de nagy hatású életműve ma is eleven: ezt bizonyítják az új kiadások is, melyek sorában közvetlen előzménye, a Franny és Zooey után most az utolsó két nagy elbeszélés, a Magasabbra a tetőt, ácsok és a Seymour: Bemutatás jelenik meg. Az első részben a hét Glass gyerek közül a második, Buddy, a sokféle művészi tehetséget felmutató család egyetlen író tagja a legidősebb testvér, a tragikusan rövid életű Seymour esküvőjének szomorúan groteszk történetét beszéli el. A második elbeszélés már egészében próbálja megidézni az élet prózájához túlságosan érzékeny, túlságosan költő Seymour alakját, és egyben Buddy, az író küzdelmét mutatja be a reménytelennek tetsző feladattal, bonyolult és gazdag hangszerelésben.

Mátyás Anna harmincnégy éves budapesti anyakönyvvezető egy átlagosnak tűnő esküvői ceremóniát követően a násznép egyik tagjának invitálására az ünneplőkkel tart. Ahogy múlnak az órák, egyre félelmetesebbnek érzi a társaság viselkedését, és lassan az életveszély érzése keríti hatalmába. Vajon a képzelete játszik vele, vagy valóban gyilkosok közé került? A főhősnő belső monológja segítségével bekerülünk gondolatainak birodalmába, felidéződnek gyermekkorának traumái, az apjához fűződő ambivalens viszony, az elvesztett nagy szerelem napjai, a magány kínjai, a kapcsolatteremtés problémái. Az esküvői vacsoráról menekültében egy ködös erdőbe kerül, ott várja rettegve a hajnalt. A történet végkifejlete aztán meghökkentő fordulatot vesz. Pontosan megrajzolt, felejthetetlen alakok bukkannak fel a szívszorító történetben, köztük a főhősnőnél bátrabb, szabadabb, lazább világot képviselő és Annát önmagával szembesítő rejtélyes Jócsajeszter. Egressy Zoltán néhány óra alatt játszódó legújabb regényében a női lélek aprólékos ismeretéről tesz tanúbizonyságot, műve egyszerre finom humorú, borzongató és megrendítő. "Néha teljesen szép az egész, még mindig álmodom róla. Kislány vagyok, várom haza, késik, de fenn maradhatok, anyám megengedi. Érkezik végre, jókedvű, nem köszön, csak beszalad, felkap, folyamatosan Pannázik. Kacag, dobál a levegőbe. Repülj, Panna, hopp! A jegygyűrűje hűvösen csillan meg a lámpafényben, vonzza a tekintetemet, mint egy kis szarkáét, megfogom az ujjaimmal, tekergetem. Lehet forgatni, nagy rá. Ezzel sokáig elvagyok. Percekig. Egy másik visszatérő kép, ahogy a mázgás ablakon nézünk ki. Esik a hó. Ketten vagyunk, a szobában senki más rajtunk kívül, a karjában tart. Bentről, a melegből figyeljük a hideget. Nagy, fekete madarak repülnek. Nemrég jöhetett haza, piros, fagyos még az arca. Lehelem, melegedjen fel minél előbb, ne fázzon szegény. Jólesik neki, megpuszil. Kifelé mutat, magyaráz valamit."

"A kisregény szerintem nem abban különbözik a nagytól, hogy rövidebb. Filmes hasonlattal előbbi kistotálokkal és közeliekkel operál, utóbbiból nem hiányozhat a nagytotál, a széles látószög, a tabló. Úgy is mondhatnám, hogy a kisregény emberközelibb ábrázolásmódokkal él. Hosszú és kacskaringós életem során hét kisregényt írtam. (Eleddig.) Az Ének évadában megjelent három. Itt a többi négy. Emezekben az alvás közbeni és az éber álmok adják a vezérfonalat. Reális és szürreális vágyálmokkal tetézve. Ne tessék fölébredni. TÖRTÉNETMESÉLÉS az én foglalkozásom, kedves barátom, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű." (a Szerző) "Különös, hogy éppen engem választottak, a lomha értelmiségit, bár néhány éve rendszeresen járok teniszezni, sajnos, kénytelen vagyok belátni, hogy ez az egyetlen esélyem a világhírre, pedig ifjúkoromban nagyképűen hirdettem: mire a negyedik ikszbe lépek, meg fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, most harmincegy múltam, s biztosan tudom, hogy tévedtem, kiben vagy miben keressem a hibát? magamban? származásomban s anyanyelvemben? a díjbizottság irodalmon kívüli szempontjaiban? a világ politikai és gazdasági helyzetében? a szerencse forgandóságában? - utóbbi most mégis nekem kedvezett, én lettem a magyar űrhajósjelölt." "Már tudom: a népcserében veszünk részt, a nagyhatalmak úgy döntöttek, föl kell frissíteni a világ vérkeringését, emiatt a népek helyet cserélnek, mi, magyarok, például mostan átköltözünk Nyugat-Németországba, a nyugatnémetek pedig jönnek Magyarországra. Jobban szerettem volna, ha Franciaország jut nekünk, de hiába, ez lett a sorsolás eredménye, a franciák a bolgárokkal kerültek párba, majd meglátjuk, ki csinált előnyösebb cserét, irigylem a svédeket és a norvégokat, ők tudniillik Floridát kapták, a keletnémetek és az osztrákok pedig Japánt! mázlisták, mennyi sok tengerük lesz, nem beszélve a Felkelő Napról."

Harmincöt évvel az Éjszakai műszak című novelláskötete után a hátborzongató történetek nagymestere új elbeszélés gyűjteménnyel lepte meg Hűséges Olvasóit. A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit. A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak. King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat - egy autónak látszó szörny (a la Christine), egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv-olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása... Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét - de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert "a legjobbaknak foguk van".

Kétszáz évvel a Robbanás után azon a helyen, ahol Moszkva állt egykor, éldegél egy közösség a maga primitív, mókás és gyakran brutális szabályai szerint. Az egyszerű emberek számára az egér a minden: abból főzik a levest, abból készül a ruhájuk, és azt használják a cserekereskedelemben is. A régi könyvek birtoklását betiltotta az uralkodójuk, Fjodor Kuzmics (áldassék a neve), aki plagizálja a régi mestereket, s ő népének egyetlen írója. A zsarnok egyik írnoka meséli el nekünk a városka életét és saját páratlan karrierjének történetét. Benedikt valósággal szerelmes a könyvekbe, de hiába olvas el mindent, ami a keze ügyébe kerül, képtelen bármiféle erkölcsi tanulságot levonni olvasmányaiból. Az egyszerű, jólelkű írnokból a zsarnok kegyetlen kiszolgálója lesz, s az ő torz nézőpontjából látjuk mindazt a kegyetlenséget, önzést és tudatlanságot, mely pusztulással fenyegeti Fjodor-Kuzmicsszk városát... A regény korábban más kiadónál Kssz! címmel jelent meg. "Tatyjana Tolsztaja varázsvízzel meglocsolta a regény eltemetett és elsiratott műfaját, hazahozta Amerikából, és kiderült, hogy tökéletesen eleven. Olyan ízletesen van megírva ez a regény, hogy szeretnénk cuppogva és kéjesen morogva megenni minden mondatát." (Borisz Akunyin) "A macskány-ban benne van szinte minden: egyszerre brutális és nagylelkű, különleges és univerzális, sötét és vidám, klasszikus és tökéletesen új." (Jonathan Safran Foer) "Képtelenség szavakat találni Tolsztaja prózájának túlcsorduló gazdagságára és rémületes leleményességére." (John Banville)

Hogyan juthatott odáig Európa, hogy pontosan száz évvel az első világháború kitörése után újból farkasszemet nézzenek egymással a nagyhatalmak? Mi vakíthatta el a politikusokat, akik nem voltak képesek idejekorán felmérni az Ukrajnában kirobbant válság valós dimenzióit, és egy évszázaddal korábbi elődjeikhez hasonlóan alvajárókként sétáltak bele egy nukleáris világégéssel fenyegető konfliktusba? Sokkszerűen tűnt ki, mennyire törékeny az egész térség békéje, amikor 2014 augusztusában Oroszország, az Európai Unió és az Egyesült Államok geopolitikai vetélkedése újból fegyveres szembenálláshoz vezetett, a Kelet és Nyugat közötti új frontvonal pedig a megosztott Ukrajnában húzódott. Richard Sakwa, a Kenti Egyetem professzora Kelet-Európa történelmének egyik legjobb ismerőjeként figyelmen kívül hagyta a minden oldalon bőségesen áradó propagandisztikus szólamokat, mert szerinte az ukrajnai háborút valójában egyszerre két, külön-külön is mélyülő válság idézte elő. Az egyik krízisért jobbára a Nyugat okolható, mert egyre jobban ki akarta szorítani Oroszországot Európából, a másikat viszont az Ukrajna saját állami berendezkedése körüli ellentétek magyarázzák. Az egymást erősítő nacionalista előítéletek és a paranoiával határos bizalmatlanság elegye már hosszú ideje fenyegetett robbanással, amely végül - ahogy a szerző állítja - elsősorban a nyugati hatalmak felelőtlensége miatt következett be. Richard Sakwa az ukrajnai dráma eseményeivel párhuzamosan írt könyve megjelenése után mindenütt nagy vitát váltott ki, de a kritikák egyöntetűen elismerték, hogy a válság megértéséhez ez a mű nélkülözhetetlen forrás.

Viktoriánus szenvedély, lázadó hősök - a XX. század írózsenijétől. Romantikus 19. századi történet: egy fiatal angol arisztokrata, Charles Smithson eljegyzi egy nemrég feltört gazdag kereskedő lányát, Ernestinát, ami már magában is kissé "szégyellni való", majd pedig önmaga számára is váratlanul (és persze sokak megbotránkozására) beleszeret egy különös, hisztérikus, ráadásul rossz hírű nevelőnőbe, Sarah-ba, akinek cselekedetei nemcsak kiszámíthatatlanok, de megmagyarázhatatlanok is. A történet lehetőséget ad az írónak a korabeli angol társadalom és szokások lenyűgöző ábrázolására, a legérdekesebb azonban mégis a történelmi és történelem feletti szabadság körüljárása: elképzelhető-e 1867 Angliájában, hogy egy arisztokrata, aki épp egy polgárlányt készül feleségül venni, ország-világ előtt vállalja egy tengerész hadnagy állítólagos szajhája iránti imádatát? Egy korszakváltás hajnalán melyik lesz erősebb: a fűzős-krinolinos Viktória-éra, vagy a szabad szerelmet már nyíltan hirdető, sőt gyakorló bohém művészvilág? Egyáltalán van-e átjárás a kettő között, s ha igen, három főszereplőnk közül melyiknek nyílik ajtó? Boldog és szabad lehet-e bármelyikük, és milyen áron? A kérdésre három választ is kapunk a szerzőtől, s az olvasó maga döntheti el, melyik a valószínűbb - és melyik tetszik neki a legjobban. A lepkegyűjtő írójának ebből a ma már irodalomtörténeti jelentőségű regényéből Karel Reisz készített nagy sikerű filmet, Meryl Streeppel és Jeremy Ironsszal a főszerepben. A versbetéteket N. Kiss Zsuzsa fordította

"A rákbetegek komolyan veszik az életet - nagyon komolyan. Válaszokat várnak: tudni akarják, mi az, ami működik, és mi nem. Ismerem ezt az érzést. Az elmúlt húsz évben több ezer ember vett részt az általam szervezett segítő csoportokban. Nagyon sok módszert kipróbáltunk. Tapasztalatból tudjuk, hogy mi az, ami működik. Ezeket a tapasztalatokat gyűjtöttem össze és adom közre könyvem új kiadásában." Ian Gawler a tulajdon bőrén tapasztalta meg a rákot. Könyve először 1984-ben jelent meg, s azóta a rákbetegség gyógyításának egyik alapművévé vált szerte a világon. A hagyományos orvostudomány, a kiegészítő, tradicionális és alternatív gyógymódok mind arra koncentrálnak, mit tehetnek a betegért mások, és a gyógyító hatás egy mások által előállított szertől várható (például antibiotikumtól, kemoterápiától, étrend-kiegészítőtől), ez a gyakorlati útmutató azonban arra koncentrál, hogy mit tehetünk betegként önmagunkért, vagyis hogyan tudjuk legyőzni a rákot az úgynevezett életmódgyógyászat eszközeivel. Az életmódterápiák eszköztárába beletartozik a táplálkozás, a testmozgás, a napozás és a kreatív tevékenységek. Hasznosítják a test-lélek orvoslás eszközeit, a csoportterápiát, az elme tréningjét, a meditációt, a jógát, a csikungot, a tajcsit, az egészséges érzéseket és a személyiségfejlesztést, valamint a spirituális tevékenységeket. Annak a rengeteg embernek a közös tudása, akivel a szerző valaha együtt dolgozott, itt van összegyűjtve ebben a könyvben, amely nagyon sok időt takaríthat meg egy rákbeteg számára. Talán még az életét is megmenti...

1939, a náci Németország... A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki? És egyszer csak hullani kezdenek a bombák... 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen...

Étvágya kielégíthetetlen Pénz, különféle tárgyak és házi kedvencek tünedeznek el Mariefredben, és a főgyanúsított, persze, Alrik. Hiszen a nevelőszülőkre szoruló, apátlan-anyátlan fiú amúgy is nagy bajkeverő ebben a városka lakossága egyetért. Azt azonban nem tudják a mariefrediek, hogy a lopások mögött varázslat áll. Valaki alkotott egy átoknyulat! És a fekete boszorkány tervei kezdenek beérni Az Átoknyúl a PAX-sorozat negyedik része.

2035 Több mint húsz évvel az utolsó háború után a világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat. Artyom, aki korábban megmentette a Metró lakóit a "feketéktől", tudja, hogy nem hőstettet követett el, hanem óriási hibát. Mert azok a lények nem szörnyetegek voltak, hanem egy új értelmes faj képviselői... Az öreg Homérosszal együtt, aki meg akarja írni "hőstettének" történetét, Artyom elindul arra az állomásra, ahol valaki állítólag kapcsolatba lépett más túlélőkkel. S amit talál, immár a felszínen, az minden képzeletét felülmúlja... Glukhovsky története, amely az atomháború utáni világot írja le, valójában nagyon is a mi mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. A Metró 2033 és folytatása a világ számos országában bestseller lett. A Metró 2035, a trilógia záró darabja részben a már korábban elkészült, Metro Last Light című számítógépes játék ötleteiből született meg.

Ha már az élet citromot adott, nézzük meg, hogyan csinálhatunk belőle limonádét. Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia, hanem állapot. Ezt dobta a gép. Van, akit elhagytak, van, aki elhagyott, van, aki megözvegyült, és olyan is van, aki házasságra nem vágyott, csak gyerekre. A mindennapokban ugyanazokra a kérdésekre kell válaszokat adniuk, és ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdeniük, mint az ideálisnak tekintett kétszülős családban - de egyedül kell boldogulniuk. Lehet-e derűs, kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni egyedül? Jut-e mellette időnk felnőtt szórakozásra, kikapcsolódásra? Kihez fordulhatunk hivatalos ügyeinkben? Kellünk-e még valakinek egy, két, három gyerekkel, és ha igen, bele merjünk-e vágni egy új kapcsolatba? Mikor? Hogyan? Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia. Egy rossz házasság pocsék légkörében vagy bántalmazásnak kitéve élni - az tragédia. Ennek a sok történettel és praktikus tanáccsal teli kézikönyvnek a szerzője sokáig maga is egyedül nevelte a gyerekét, majd egyszer csak nagycsaládos anyuka lett. Neki ezt dobta a gép. Meg azt, hogy egy alapítvánnyal egy kicsit megkönnyítse az egyszülősök életét. Nagy Anna az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnöke. Az általa fórumteremtő szándékkal létrehozott közhasznú alapítvány 2006 óta működik. Célja a magyarországi egyszülős családok esélyegyenlőségének támogatása, az egyedülálló szülők jogi, munkahelyi, továbbképzési lehetőségeinek bővítése. Elsősorban internetes információnyújtás jogi, munkavállalási és pszichológiai kérdésekben.