Európa Könyvkiadó strana 48 z 143

Írója legkedvesebb regénye volt. Azért-e, mert szülővárosához, Komáromhoz kötődik, vagy mert a maga zaklatottságát, titkos szerelmét rejtette bele? De valami általánosabbat is: a modern ember csömörét, elvágyódását egy zavartalan szerelembe, egy romlatlan édenbe. Hányan írták meg ezt a vágyakozást később, Jókai után? De ugyan hányan ilyen gyönyörűen? "Oly szép, mint egy hajnali álom", mondta rá Mikszáth. A jegyzeteket Szappanos Balázs készítette. "Az Európa Könyvkiadó 1991-ben indította el megújított diákkönyvtár-sorozatát, melybe az általános és középiskolások számára ajánlott műveket vettük fel. A sorozatban megjelent művek szerzőjét és címét a kötetekhez mellékelt könyvjelző tartalmazza. Regények, kisregények és novellák, műköltészet és népköltészeti alkotások, drámák és bölcseleti írások szerepelnek a listán. A világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kívánunk segítséget nyújtani és maradandó olvasmányélményt kínálni diáknak, tanárnak, szülőnek - és valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek." (a Kiadó)

A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: - Rómeo és Júlia (Kosztolányi Dezső fordítása) - Hamlet, dán királyfi (Arany János fordítása) - Lear király (Mészöly Dezső fordítása) - Szentivánéji álom (Arany János fordítása) - Vihar (Mészöly Dezső fordítása) A jegyzeteket Borbás Mária készítette. "Az Európa Könyvkiadó 1991-ben indította el megújított diákkönyvtár-sorozatát, melybe az általános és középiskolások számára ajánlott műveket vettük fel. A sorozatban megjelent művek szerzőjét és címét a kötetekhez mellékelt könyvjelző tartalmazza. Regények, kisregények és novellák, műköltészet és népköltészeti alkotások, drámák és bölcseleti írások szerepelnek a listán. A világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kívánunk segítséget nyújtani és maradandó olvasmányélményt kínálni diáknak, tanárnak, szülőnek - és valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek." (a Kiadó)

Az író kisdiákkorának első nagy élményét, a debreceni kollégiumban töltött négy és fél év emlékét örökíti meg a regényben. A történet kezdete 1892, színhelye Debrecen, s benne a nemzeti nevelés fellegvárának tartott református kollégium. Nyilas Misi, a regény hőse, egy ... Folytatás ›› Tisza menti faluból érkezik ide. Útravalója a gyermeki hit, bizalom és tisztelet az emberek iránt. Hamarosan csalódnia kell: észreveszi, hogy az emberek se nem jók, se nem becsületesek, nincs nyugalom, csak állandó versengés, amelyben a jóság és a becsület: hátrány. Misi balsorsát egy lutricédula ellopása miatti hamis vád teljesíti be. S bár a befejezés látszólag megnyugtató, a mű zárómondatai sejtetik, hogy az átélt csalódás örök nyomot hagy a gyermekben. Az irodalomtörténet méltán sorolja Móricz gyermekregényét a legsikerültebb kritikai realista művek közé. Nem csupán egy kisfiú története és Debrecen kritikája: szerzője a Tanácsköztársaság bukása utáni személyes válságát transzformálta át egy gyermek sorsába. "Az Európa Könyvkiadó 1991-ben indította el megújított diákkönyvtár-sorozatát, melybe az általános és középiskolások számára ajánlott műveket vettük fel. A sorozatban megjelent művek szerzőjét és címét a kötetekhez mellékelt könyvjelző tartalmazza. Regények, kisregények és novellák, műköltészet és népköltészeti alkotások, drámák és bölcseleti írások szerepelnek a listán. A világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kívánunk segítséget nyújtani és maradandó olvasmányélményt kínálni diáknak, tanárnak, szülőnek - és valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek." (a Kiadó) A(z) Légy jó mindhalálig (Könyv) szerzője Móricz Zsigmond.

A Maestro! a komolyzenéről szóló könyvek között világviszonylatban kimagasló példányszámban fogyott. Kezdetben - különösen Nagy-Britanniában - rosszul fogadták, mert szentségtörésnek tartották, hogy bemutatom a múlt és jelen karmestereinek gyarlóságait. "Ez talán a legundorítóbb könyv, amit valaha olvastam." (Michael Tanner) Idővel azonban olyannyira elfogadták a könyv igazságait, hogy azok szinte közhelyesültek. A vád, amellyel elsőként én illettem őket, hogy a hatalom és a pénz érdekében elárulták a hivatásukat, mára bizonyított ténnyé lett. Könyvem célja megvizsgálni a karmesterek hatalmának eredetét és természetét, valamint hatását hivatásuk jelenlegi hanyatlására. "Aki semmit sem tud a hatalomról, sorra minden ismertetőjegyét felfedezheti, ha jól megfigyeli a karmestert." (Elias Canetti) "Hogy mi kell a felemelkedéshez? Nem sztárolás és sztárok, hanem a mű, a szerző szándékainak és a közönségnek a tisztelete. Jó kritika, amely hiteles értékmérője tud lenni rangnak és teljesítménynek. És az államnak - polgárai lelki egészségének védelmében - legalább úgy kellene támogatnia a komolyzenét, mint azt a nagy nemzetközi cégek térnyerése előtt, a hatvanas évek elején tette." (Norman Lebrecht) Nem játszik hangszeren, nem okoz lármát, és mégis a zeneteremtés képzetét kelti. A mesterség a tizenkilencedik század közepén alakult ki, mikor a zeneszerzők felmondták a felelősséget partitúráik vezényléséért. Százhúsz esztendő alatt a karmester a zeneszerző udvarának alázatos szolgájából a zenei sors urává emelkedett. A vezénylés ködös és meghatározatlan természetét tekintve egy jó karmester művészetét lehetetlen definiálni. Valamely maestro képességeinek vegypróbája, hogy hogyan hat egy megállapodott társulatra. A jó karmester életet lehel az új műbe. "Az előadás nem kottaolvasás, hanem értelmezés." (Fischer Ádám)

Európaiak vagyunk, hiába, identitásunk a zsidó-keresztény mitológiában gyökerezik, és még akkor is meghatározza a krisztusi tanítás, ha sokan egyébként fütyülünk rá. Jézus Krisztus itt él közöttünk, ezer alakban: mint bölcs prédikátor, igazságtevő apafigura; mint a manipulált tömegeknek való egyéni kiszolgáltatottság emblematikus alakja; mint szupersztár, rocksztár, punk, örök lázadó; mint Brian életének komor tükörképe; mint herceg, mint koldus, mint televíziós celeb. De vajon eljátszottunk-e már a gondolattal, hogy mi lenne, ha Krisztus újra feltámadna, és az apokalipszis lovasait türelemre intve még egyszer, utoljára eljönne, hogy szép kényelmesen körülnézzen itt nálunk, Európában? Akkor vajon mit látna? És mi hogyan látnánk magunkat az ő tekintete tükrében? Ezzel a gondolattal játszik el legújabb kisregényében Dimitri Verhulst, a társadalmilag elkötelezett irodalom világsikerű belga fenegyereke.

2008-2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lőttek. A megbüntetendő falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal műveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid "cigány rulett": ér, akit ér. Közvetlenül a merényletek után - akadtak köztük "kakukktojások" is - sokféle helyszínrajz készült rendőrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényű riport, melyek korhű ábrázolásában még benne van a rejtély.

Nicholas Fandorin angol történész újabb lélegzetelállító kalandokat él át Moszkvában. Akarva-akaratlan egy gyilkosságsorozat szálait próbálja kibogozni, s közben csak misztikus szerencséjének köszönheti, hogy életben marad a mai Oroszország ép ésszel szinte felfoghatatlan, szövevényes világában... Pedig Nyikolasz legszívesebben a történelemmel foglalkozna most is: szabad idejében egy számítógépes játékon dolgozik, melynek főhőse Mitridat, a zseniális kisfiú, aki megmenti II. Katalin cárnőt egy összeesküvéstől. S ahogy azt megszokhattuk Akunyin regényeiben, a történelem varázslatosan megelevenedik: egyszer csak ott vagyunk a XVIII. században, a bővérű cárnő palotájában, majd a végtelen Oroszország útjain, ahol hősünk egy gyönyörű nemes hölggyel együtt menekül... De a felsült összeesküvők bosszút forralnak, és ugyan mit tehetne ellenük egy kisgyerek, legyen bármilyen okos? Ám ekkor megjelenik Nyikolasz egyik őse, a nemes lelkű, de kemény öklű remete, Danyila Fondorin... Az Ajánlott olvasmányok "A Magiszter Kalandjai" című sorozat második kötete - A cár könyvtára című regényben megismert Nicholas kalandjai folytatódnak benne, aki, ellentétben a nagyapjával, Eraszt Fandorinnal, csetlik-botlik az életben, többnyire nem érti, mi történik vele (meg hát az oroszokat tényleg nem könnyű megérteni), de csodálatos módon mégis mindig megtalálja a megoldást. Mert a maga hidegvérű angol módján azért Nyikolasz is zseniális és nemes lelkű: igazi hős!

Az Európa Könyvkiadó igazi szenzációval és egyben irodalmi csemegével ünnepli William Shakespeare születésének 450. évfordulóját: Egy mindeddig publikálatlan Shakespeare-drámát adunk közre! A darab régi, kiváló szerzőnk, Arthur Phillips közvetítésével került amerikai ... Folytatás ›› kiadója, a Random House tulajdonába. Phillipsnek nemcsak üzleti érdekei, de személyes élményei is fűződnek az Arthur tragédiájá-hoz, mely élményekről a maga megszokott, lebilincselő stílusában számol be a drámához írott Előszavában. Phillips Előszavát nemcsak terjedelme teszi a regényirodalom legjavához hasonlatossá, de megformáltsága is: olyan, mint egy ars poeticának is beillő apa-fiú-regény, mely egyben szerelmes regény is, és, igen: izgalmas krimi! Mert Phillips nemcsak azt meséli el, miképpen alakult a viszonya Shakespeare-rel, szüleivel és nővérével az évek során, de bepillantást enged az Arthur tragédiájá-nak hitelessége körüli izgalmas nyomozásba is, részletezve e nyomozásban betöltött saját szerepét. És miközben így tesz, együtt gondolkodhatunk vele olyan kérdésekről, mint például: Mit jelent az, hogy "eredeti", és mit, hogy "hamisítvány"? Nem csupán közmegegyezés kérdése-e? És egyáltalán, miképpen állapítható meg egy több mint négyszáz éves szövegről, hogy melyik kategóriába soroljuk - különösen akkor, ha még abban sem vagyunk bizonyosak, valójában kit - vagy kiket - takar a "Shakespeare" szerzői név? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kellett szembenézniük a Random House szerkesztőinek is, amikor a birtokukba került a kézirat, melyet az Európa Könyvkiadó - Phillips Előszavával együtt - Tótfalusi István kiváló fordításában ad közre. A(z) Arthur tragédiája (Könyv) szerzője Arthur Phillips.

Ellis végérvényes poéngyilkos: vámpírok, drogosok, szexfüggők, az elvont eszményekből minden módon kiábrándult egyének kavarognak és vegetálnak ezeken a lapokon. Kevés plasztikusabb novellasorozat létezik ennél az épp húsz éve született, cinikus és illúziótlan panoptikumnál. ... Folytatás ›› A regényeivel orkánerejű vihart arató Bret Easton Ellis egyetlen novelláskötete nemcsak a műfaj sajátosságaiból adódóan kínál más élményt, mint az Amerikai psycho vagy éppen a Királyi hálószobák. A történetekben ábrázolt sivár napok, motiválatlan szereplők persze erős rokonságban állnak a szerző többi szövegének valóságával - leginkább éppen a Nullánál is kevesebb-ével -, ám Az informátorok helyszíne egy alternatív univerzum. Megbízhatóan sekélyes, durva és egyes szám első személyű: egy kaleidoszkópszerűen változó Kaliforniában találod magad, ahol a képzelet egyenrangú a hús-vér realitással. Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Az informátorok (Könyv) szerzője Bret Easton Ellis.

Az 1975. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, Eugenio Montale (1896-1981) a 20. század talán legnagyobb hatású olasz költője. Ő volt az egyik elindítója a hermetizmusnak, a mallarméi tiszta költészet sajátos itáliai változatának - azaz programszerűen igyekezett a valóság durva ... Folytatás ›› nyersanyagát kiszűrni költészetéből, annyi prizmán áttörni az elemi érzelmeket, élményeket, hangulatokat, hogy csak szivárványos ragyogás maradjon belőlük. Ez a kristályos költészet azonban idővel egyre jobban megtelik mindinkább tettenérhető emberi tartalmakkal: az őszinte fájdalmat, az öregedést, a szerelmet, a tájat csakúgy nem lehet kivetni a költészetből, ahogy beletolakszik a társadalom, a történelem, a politika, a félelmetes "hitleri tavasz" is - így válik mind súlyosabbá és gazdagabbá Montale átszellemült költészete. Válogatta, az utószót írta és a szöveget gondozta Lator László. A(z) Eugenio Montale versei (Könyv) szerzője Eugenio Montale.

"Mondhatjuk, hogy az Európai Unió új típusú nemzetközösség? Az európai polgárok közössége, vagy a nemzetállamoké, azaz a nemzeti kormányoké? Vállalják-e utóbbiak az Unióval együtt járó szabályokat, kötelezettségeket és azok teljesítésének ellenőrzését? Melyik elkötelezettségük erősebb: a nemzeti vagy az európai, a populista vagy a föderatív? A szovjet blokk, a kommunista pártállamok szétesése után mi keletkezik: nacionalista pártállam vagy liberális demokrácia? Kialakulhat-e az Európai Unión belül egy nemzeti autokrácia? Nyugat vagy Kelet? Megvalósítható-e a szavazattöbbségre támaszkodva a parlamentáris egypártrendszer? Mit jelent a többpártrendszerű demokrácián belül a nemzeti forradalom? Mennyiben jelent a nacionalista felsőbbségi állam vezéri államot? Vezéri párt - vezéri állam? Milyen mértékben jelenthet a kormányváltozás rendszerváltozást? Feljogosíthat-e a parlamenti többség az alkotmányos politikai rendszer, sőt az egész társadalmi rendszer felülről irányított, konszenzus nélküli átalakítására? Hogyan reagál az EU, ha nem egy belépni kívánó tagjelölt, hanem egy elfogadott tagország kormánya rendeli maga alá a gazdaságot, az adminisztrációt, a médiát, az oktatást, a kulturális intézményrendszert, a tananyagot? Kiterjedhet-e az európai-nemzetközi kontroll a gazdaságpolitikán túl a politikák összességére? Mit szól a demokrácia lebontásához az európai közösség? Sérti-e a nemzeti szuverenitást, ha a közös európai intézmények ellenzik az antidemokratikus jogszabályokat és intézkedéseket? Hazaárulás-e a nemzeti kormány visszaéléseivel szemben az európai közvéleményhez fordulni? Ha a kelet-európai nemzeti politikusok parlamentáris teljhatalomra tesznek szert, kiépíthetik központosító pártállamukat vezérkultusszal és kegyenc-burzsoáziával. Vezérnek lenni, cselezni, harcolni kívül-belül szinte mindenkivel: nem könnyű mesterség. Sokan reméljük, hogy a társadalom ezúttal is erősebb lesz, mint az állam." (Konrád György)

Cseh idill. A 68-as prágai szovjet bevonulás után Hrabal bezárkózott kerskói házikójába. "Ha rosszkedvem volt, kimentem hozzá, és jól leittuk magunkat. Mellette visszatért az életkedvem" - emlékezik Jiří Menzel. A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében - ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa - egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben. Csak egy igazi bolond tud ezzel a nővel - Hrabal leendő anyjával - lépést tartani: Pepin bácsi. Hrabal nagybátyja és zseniálisan szószátyár múzsája. Krónikában fogant költészet. Menzel felejthetetlen filmet komponált a szépségnek, a derűnek, az életörömnek és a komikumnak ebből az utánozhatatlan elegyéből. "Sok könyv szól a szerelemről. De mutasson egyet a házastársi szerelemről!" (Jiři Menzel) "Az irodalomban azt a legnehezebb megfogalmazni, amit a legkönnyebb olvasni." (Aleksander Kaczorowski)

"...tökéletes példány lett volna (szőke haj, világos bőr, tiszta szem), kivéve a magasságát. Láthatóan nagyon kicsi volt a korához képest, de keze, lába normális méretű ahhoz, hogy törpének lehessen mondani, és túlságosan nagy, semhogy be lehessen sorolni a liliputiak kategóriájába. A kislány, aki egyre gyorsabban ugrált ott a parkolóban, olyan emberpéldány volt, amely tökéletesen illeszkedett egyik kedvenc kutatási területéhez: a törpeség, mint az abnormalitás mintaszerű megjelenési formája. A kislánynak sikerült árja génekhez jutni, de nem olyan mértékben, hogy elveszítse állatias vonásait. Az ilyen laboratóriumi patkányok izgatták a legjobban..." Josef Mengele a háború után Argentínába szökik, de a bőréből nem tud kibújni: megszállottan érdeklődik az emberek génállománya és külseje között megfigyelhető összefüggés iránt. Bujkálásának feszültséggel teli krónikájához festői hátteret szolgáltat Patagónia, a sivatagos táj és nem utolsósorban az indiánok és fehérek együttélésének véres története. "Ötven pár láb és kéz, ötven fej és ötven törzs várta őket, amikor beléptek a fő üzemhelyiségbe. José előírta a tulajdonosnak, hogy olyan importált porcelánt vásároljon, amilyet még sohasem használtak semmilyen játék előállításához Argentínában. Az eredmény szembeszökő volt: a babák bőre simának és egészségesnek látszott, a színek ragyogtak, s a finom részleteket (a bőr redőit, a körmöket, a fülcimpákat, az ajkakat, a születési ráncokat és a mellbimbókat) is meg lehetett formálni. A hosszú asztalon heverő alkatrészek elképesztően élethűek voltak." Lucía Puenzo (sz. 1976) argentin író és filmrendező. 2000-ben mutatták be első filmjét, első regénye 2004-ben jelent meg. A német doktor az ötödik regénye, németre, franciára és oroszra is lefordították. XXY című filmje díjak sorát nyerte el 2007-ben. Puenzo szívesen ír regényt és készít filmet ugyanabból a témából, például a Halcsecsemő című filmet is saját regényéből rendezte. A könyv, amelyet az olvasó kezében tart, eredetileg 2011-ben jelent meg. Ez Puenzo első kötete, amely most magyarul is napvilágot lát. A német doktor című filmet a 2013-as cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában vetítették először, Lilith édesanyjának szerepében Natalia Oreiróval, aki több díjat nyert el alakításáért.

"Te körülbelül hatvanöt százalék vagy, és azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet - mondta a felesége, amikor elhagyta." George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül - ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, kit tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt. Kicsoda Kumiko? És kicsoda George? És végül, de nem utolsósorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól? A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett szerzője ezúttal felnőtteknek szóló könyvet írt, amely egyszerre klasszikus komédia az életközepi válságról és misztikus mese. S mint a jó mesék általában, szép és kegyetlen...

Sir Maxim West, a dúsgazdag angol üzletember, majdnem belehal egy rabló támadásába. A lábadozása alatt van ideje végiggondolni az életét - vajon hol tévedt el, miért lett ő az elveszett fiú? A harmincas évek Németországában született, a Westheim-bankház igazgatójának egy szem, imádott gyermekeként, de a nácizmus térhódítása tönkretette a szülők életét. Maximot Angliába menekítették, de ők nem élték túl a zsidóüldözést... Az ötvenes években egyre nagyobb vagyona mellett egyetlen dologra vágyott: hogy feleségül vehesse a gyönyörű Anastasiát, a szőke fehérorosz lányt. De amikor végre létrejön a házasság, a munkamániája gyorsan kikezdi a boldogságukat, és végül el is válnak. Második felesége, a szép színésznő meghal egy balesetben, a harmadik boldogtalanná teszi, barátnője teherbe ejteti magát, hiába nem akar több gyereket a férfi. Az élete reménytelenül összekuszálódik, és ekkor éri a lövés. A kórházban egyszer arra tér magához, hogy ágya körül áll az első és a harmadik felesége, a szeretője, a lánya, és volt nevelőnője, a pótanyja, aki segített kimenteni őt a náci Németországból. Vajon melyikük találja meg az elveszett fiút, melyikük teremt otthont neki?

"Az undorító, becstelen, ostoba államot, amely megfojtja a gyengéket, és az aljas, közönséges embereknek enged meg mindent - azt ugyan miért kellene eltűrni?" Szányka, akinek az apja halálra itta magát, az Alkotók Szövetségében találja meg élete értelmét: harcolni az aljas hatalom ellen, a hazáért, az egyszerű emberekért, az orosz földért. A dühös fiatalok, akiket a nagy filozófus és író, Kosztyenko szervezett párttá, rendszeresen összecsapnak a rendőrökkel, törnek-zúznak Moszkvában és más városokban is - az igazi, nagy, férfias történelmi tettre áhítoznak, és készen állnak a börtönre és a halálra éppúgy, mint arra, hogy átvegyék a hatalmat Oroszországban. Prilepin részben a mai orosz politikai folyamatok szuggesztív krónikása, aki sokak szerint egy olyan "robbanást" jósolt meg ebben a regényében, amely előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz - s ugyanakkor bámulatos életismerettel mesél az orosz kisvárosok és falvak embereiről, akik úgy érzik, becsapták őket. És ezt a regényt olvasva talán jobban megértjük a radikális, nacionalista fiatalokat akár Magyarországon is... Prilepin maga is részt vesz a politikai küzdelmekben, s bár nézeteivel a legtöbben nem értenek egyet az orosz irodalmi életben, mégis sorra kapja a díjakat - egy nemzedék és egy irodalmi csoport, az "újrealisták" vezéralakja lett, s művei lassan a világ minden fontosabb nyelvén megjelennek. Az orosz irodalom új világsztárja ő, sőt a Newsweek magazin szerint "korunk orosz Hemingwaye".