Európa Könyvkiadó strana 47 z 143

A Mióta meghaltál szerzőjének új pszichológiai thrillere Egy csendes, szürke szombat délelőttön Livy holtan találja legjobb barátnőjét, Juliát, akihez a gyermekeivel együtt látogatóba érkezett. Jóllehet az összes bizonyíték öngyilkosságra utal, Livy képtelen elfogadni a hivatalos döntést, az emlékeiben élő Julia ugyanis harsány volt, szókimondó, élveteg, polgárpukkasztó és életigenlő, egyáltalán nem depressziós. Néhány gyanús körülmény miatt Livy kutakodni kezd, és váratlanul azzal a döbbenetes lehetőséggel szembesül, hogy Juliát ugyanaz a személy gyilkolta meg, aki tizennyolc évvel korábban Livy húgával is végzett. Miközben kétségbeesetten küzd, hogy megértse a múltbéli tragédiákat és összetartsa roskadozó házasságát, Livy a gyilkos nyomába ered, akiről gyanítja, hogy közeli kapcsolatban áll ővele és a családjával. De ha ez igaz, megbízhat-e még bárkiben? Például Julia eltitkolt szerelmében. Vagy akár saját szeretett férjében, aki talán többször is megcsalta, mint ahányat bevallott. Amikor pedig végül hajmeresztő, képtelen döntés elé állítják, azt is végig kell gondolnia: elég erős-e ahhoz, hogy önmagában megbízzon.

A jövő ezekben a percekben születik, és mindannyiunk sorsát felforgatja. A kongói dzsungelben az amerikai kormány által toborzott zsoldosok hajtanak végre titkos küldetést, egy negyvenfős pigmeus falut és a velük lakó amerikai antropológust kell megsemmisíteniük. Küldetésüket nehezen értelmezhető kitétellel egészítik ki: ismeretlen élőlénnyel fognak találkozni a pigmeusok közelében, ezt is öljék meg. A különös megfogalmazás nyugtalanítani kezdi a négy zsoldost, idegen létformákkal kapcsolatos sejtéseket ébreszt bennük. A különítmény vezetőjének, Yeagernek beteg a kisgyereke, végső stádiumú tüdőszklerózisban szenved. Japánban egy hirtelen elhunyt kutatóorvos egyetemista fia, Kento megtalálja apja utasításait, amelyekből kiderül, hogyan folytathatja a félbeszakadt gyógyszerkísérleteket. A kifejlesztendő orvosság éppen arra ad esélyt, hogy Yeager gyermeke meggyógyulhasson. Kento próbálja megvédeni a tudományos eredményeket, de egyre többen üldözik. Vajon sikerül-e kiderítenie, mit tartalmaz a régi szakértői jelentés, amelyet az FBI titkosított?

AMIKOR SÖTÉTSÉG KÖLTÖZIK AZ EMBEREK SZÍVÉBE... Itt a halloween. A mariefredi iskola csakúgy hemzseg a zombiktól meg mindenféle szörnyektől. Este buli lesz a menzán - és persze az elmaradhatatlan szellemidézés. Csakhogy a sok álszellem között feltűnik egy igazi szellemgyerek is, bosszút liheg, és áldozatokra les. Vajon Alrik és Viggo meg tudják állítani? Mialatt a fiúk vadul kutatják az igazságot, borzalmas titok kerül napvilágra. Közben egy furcsa kislány is feltűnik a városban. A neve Iris. És valami nagyon nincs vele rendben... A kísértet a Pax-sorozat harmadik része. A negyedik kötet 2016 tavaszán jelenik meg. Illusztrálta Henrik Jonsson.

Joyce Carol Oates új krimijének főszereplője több mint híres író: igazi sztár. Népszerűsége Stephen Kingével vetekszik, huszonnyolc krimije harminc országban több millió példányban kelt el. A csillogó felszín mögött azonban sötét titok lappang. A mintapolgár, bőkezű adakozó és példás családapa Andrew J. Rush, a legjobb New York-i ügynök egyengeti a karrierjét, nem éri be saját, épülő életművével. Pikk Bubi álnéven is megjelentet könyveket, ám ezeket nem vállalja a nyilvánosság, de még családtagjai előtt sem. Egy nap felnőtt lánya kezébe akad az egyik Pikk Bubi-regény, és Andrew J. Rushnak magyarázkodnia kell. Aztán bírósági idézést kap. Ahogy a Pikk Bubi elszabadul, Rush karrierje, magánélete és hírneve egyszerre kerül kockára.

Ámosz Oz, a legismertebb és legnépszerűbb izraeli író, tipikus bevándorlók gyermekeként érte meg Izrael régóta várt kikiáltását. Később, felnőttként többször fegyvert fogott hazája védelmében. Mégis, már a hetvenes évektől a Peace Now (Békét most) nevű mozgalom alapítójaként egyike volt azoknak a nagyon keveseknek, akik békét követeltek. Ebben a kis könyvében – amely két esszét, egy előadást és egy interjút tartalmaz – korunk végtelennek és megoldhatatlannak tetsző konfliktusáról, az izraeli-palesztin viszályról szól. Kiindulópontja szerint „az izraeli zsidók és a palesztin arabok közti harc nem vallásháború, habár a fanatikusok mindkét oldalon nagyon szeretnék azzá tenni. Alapjaiban tulajdonképpen területvita a fájdalmas kérdés körül: »Kinek a földje?« Fájdalmas konfliktus két jogos igény, ugyanazon piciny országra vonatkozó két igen erős, igen meggyőző követelés között. Nem vallásháború, nem kultúrák háborúja, nem két hagyomány csatája, egyszerűen ingatlanvita azon, hogy kinek a háza ez. És hiszem, hogy ez megoldható.” Oz elutasítja a pacifizmust. Megbékélési javaslatát nem magasztos eszmékre, hanem személyes érdekekre alapozza. Ezek felismerését azonban szerinte akadályozza a különböző eszmék kizárólagosságát hirdető fanatizmus, amely miatt a palesztinok és az izraeliek képtelenek olyannak látni egymást, amilyenek valójában. Esendő embereknek, hibákkal, gyengeségekkel és erényekkel, akik alapvetően ugyanazt a személyes boldogságot keresik az életben. „A fanatizmus mindenütt jelen van. Nem csupán a fundamentalizmus és zelotizmus nyilvánvaló manifesztációira gondolok. Nemcsak a televízióban látott fanatikusokra, akik hisztérikus tömegbe verődve rázzák öklüket a kamerák felé, s közben számunkra érthetetlen nyelven szlogeneket üvöltenek. Nem, a fanatizmus szinte mindenhol jelen van, csendesebb, civilizáltabb formái ott vannak körülöttünk, talán még bennünk is. A fanatizmus magja mindig a megalkuvást nem ismerő önhittségben rejlik, amely sok évszázada velünk van.” A realista kompromisszum előfeltétele a fanatizmus gyógyítása. Erre a „betegségre” a másik elképzelése és a humorérzék lehet hatásos gyógyszer. „A humor relativizmus; a humor az a képesség, hogy olyannak lássuk magunkat, ahogy mások láthatnak; a humor annak a felismerése, hogy bármennyire igazunk van is vagy bármekkora igazságtalanság ér is bennünket, az életnek mindig van egy kicsit vicces oldala. Minél inkább igazunk van, annál viccesebbek leszünk. Lehetünk igazunkban hívő izraeliek, igazunkban hívő palesztinok, igazunkban hívő bármik, amíg van humorérzékünk, lényegében immúnisak vagyunk a fanatizmusra.”

Nem túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa a Bánk bán. A történelmi dráma számos kérdést és problémát vet föl: a nemzeti gondoktól a magánéletig. Nem véletlen, hogy sikeres színre kerülése, tehát 1848 óta minden kor talált benne a leginkább jelenhez szólót. Úgy tűnik föl, másfél évszázad távolából, e halhatatlan remekmű legfőbb kérdése erkölcsi: van-e joga a törvényre fölesküdöttnek megszegni a törvényt? Ráadásul úgy, hogy a törvény megszegése egy emberi élet kioltását is magában hordozza! A jellegzetes magyar történelmi szituáció a 13. században egyetemes érvényű kérdést vet föl: a körülmények és a tett morális összefüggését.

A 16. századi magyar történelmet idézi meg az Egri csillagok. Gárdonyi rengeteg szereplőt, történelmi alakot és írói képzelet által megformált figurát mutat be. Az Egri csillagok Bornemissza Gergely életét jeleníti meg. Az ő sorsának alakulását követhetjük végig a gyermekkortól megannyi kalandon, a szerelem beteljesülésén át a várvédő katona tettéig. A regény két részre tagolódik: az ostrom előtti évek és a néhány hetes ostrom. S bár a középpontban Bornemissza áll, a könyv mégis a török ellen küzdő magyarságnak állít emléket, az önzetlen hazaszeretet és hazafiság példájával.

Gerald Durrell ebben a kötetben családjáról és egyéb - ezúttal emberi - csodabogarakról írt elbeszéléseit köti csokorba. Larry, Leslie, Margo, Gerry, no és természetesen a mama néhány, szárazon és vízen átélt jeles kalandja után Velencében láthatjuk viszont A halak jellemé-ben megismert Ursulát, akinek fekete fürtjei közé immár ősz hajszálak vegyülnek, de változatlanul kelekótya jóindulattal ártja magát barátai ügyes-bajos dolgaiba, s ezúttal is nagy buzgalommal töri kerékbe anyanyelvét. Gerry, a világcsavargó, egy békés hetet szeretne tölteni az angol tengerpart egy csendes szállodájában - ahol azonban olthatatlan olvasási szenvedélye félelmetes kalamajkába sodorja: kéretlenül megteszik szexszakértőnek, csak győzze felvilágosítani a szállodai személyzet ilyen-olyan problémákkal küszködő tagjait. De még ennél is különösebb kaland várja egy franciaországi fogadóban, amely nem alaptalanul igényelt előkelőbb besorolást a patinás Michelin-féle útikönyvben... S hogy meggyőzzön bennünket sokoldalúságáról, szerzőnk a horror műfajával is megpróbálkozik - teljes dicsőséggel. E. A. Poe bízvást büszkén veregette vállon, amikor Gerry helyet foglalt mellette a mennyek országának egy kényelmes felhőpáholyában...

"Állva pisilek, és a nőket szeretem. Mit akarhatnék még az élettől?" Michele a szülészet folyosóján várakozik. A megrögzött agglegény hamarosan apa lesz. Legényapa. Várakozás közben felidézi, mi minden jutott neki mozgalmas kamasz- és ifjúkorában: sok buli, sok pia, sok drog, sok szex és egy nagy barátság. Valami mégis hiányzott, és erre épp a barátja, Federico döbbentette rá, aki már nagyobb tétben akart az élettel játszani. Nagyobb tét, nagyobb kockázat, nagyobb nyereség. Vagy veszteség... Federico belevágott, talált is magának egy helyet a világban, ahol otthon lehet benne, és azzal Michele sorsa is megpecsételődött. Most pedig órákon belül megszületik a gyereke. "Egy új élet. Vagyis kettő." Fabio Volo közkedvelt olasz színész, sztárriporter, író és újságíró. Magyarul eddig két regénye jelent meg: a Ráadásnap - amelyből a szerző főszereplésével film készült - és a Járok egyet.

Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni - életkori okokból - még nem tudó hallgatóság elé is. A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé. Milyen is például a család? A nénikém "elhajóz az ég vizén". "Anya boszorkányt játszik", de "Anya ölében tavasz lesz örökké". Apa az Erlkönig, mondja mindig, "de nem tudom, mit jelent". És: "Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak." De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony - W. S. mester után szabadon - elmondható, hogy "Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték". Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például "szörnyen veszélyes", a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén "rettentő állat", a krokodil pedig "Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát" - hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.

"Miért van az, hogy mentül jobb egy ember, annál többet kell szenvednie?" A Mindennek vége! című napló azzal fejeződik be, hogy a vöröskeresztes ápolónőként szolgáló, fiatal Andrássy Ilona - gróf Andrássy Gyula unokája - az olasz frontról visszatér Budapestre. Özvegy, beteg, boldogtalan. Hősi halált halt férjének legjobb barátja, Cziráky József tartja benne a lelket. A Drága szerelmem... című levélregény Ilona és Cziráky József gróf 1917-ben megkötött házasságával kezdődik, és ötven éven keresztül - elhunytáig - követi nyomon Ilona életútját. A szerző a négy Andrássy lánynak egymással és anyjukkal való bensőséges, szókimondó, családi intimitásokban bővelkedő levelezését felhasználva írja meg ennek a bátor, józan, bölcs és tehetséges asszonynak a sorsát. A levélregény "feladója" Ilona, a címzettje Ilona első férje, örök szerelme: Esterházy Pál. A mű irathagyatékra és egyéb információkra épülő rekonstrukció. Kovács Lajos muzeológus. Az általa feldolgozott értékes kordokumentumok alapján lefegyverző szépírói tehetséggel és lélektani érzékenységgel ábrázolja ezt a kivételes asszonyt, aki szomorúan nézi, hogyan rohannak a vesztükbe a legokosabb férfiak egy eszméért, csak "mert mi mindig a hősi halál kultuszát éljük és a bukott szabadságharcokét", és lelkifurdalással éli le az életét egy férfi oldalán, akinek a barátjába szerelmes.

"Ó, azok a böllérmájak, pacalpörköltek, körömpörköltek, marhapörköltek, reszelt sajttal meghintett rántott szeletek, babgulyások, ecetes csípős paprikák, káposztasaláták, kovászos uborkák! Ó, azok a távozás utáni gyomorégések, amikor lángol az egész emésztőrendszer, és még spriccerrel sem lehet eloltani ezt a nyelőcsőtől a mellkason át a gyomorszájig és a belekig húzódó tűzoszlopot, amikor a belsőnkre nehezedő súlyt még három pohár unikummal sem lehet enyhíteni, amikor egy nagy madár telepszik a vállunkra, beborít szárnyával, enyhülést nem hozó álmot hoz ránk." "Noha a magyar apától és lengyel anyától származó szerző idejekorán figyelmeztet, hogy a Turulpörkölt lengyel felhasználásra, a külhoni közönség Magyarország-képének felfrissítése végett íródott, Krzysztof Varga "így éltek ti"-je a kollektív magyar pörkölt azon mélyrétegéig hatol, mely a hazai olvasókat sem hagyhatja hidegen." (Köves Gábor, Magyar Narancs) "A Turulpörkölt a magyar melankólia regénye. Nyolc fejezetre, nyolc fogásra bontva mondja el a határtalan magyar pesszimizmus, kicsinyesség és düh történeteit. A fejezetek címei eszmetörténeti ihletettségű fantázianevek: a mindenkori magyar közhangulatot egy-egy jelentős (meghatározó, vagy csupán jelen pillanatban jelentős) történelmi személyiség nevébe sűrítette a szerző, majd a nevekből egyedülálló gasztronómiai fogalmakat teremtett. Így került egymás mellé a Kádár-paprikás és a Horthy-pecsenye, a Szent István-szalámi és a Gyurcsány-Orbán-lecsó. A kulináris invenció azonban csupán a tartalomjegyzékben mutatkozik sokszínűnek, a narrátor monomániájának köszönhetően a magyar létezésmód banális eseményekre vetített ábrázolása meglehetősen homogén. Akármerre indul el Varga, a végén ugyanoda jut, a feneketlen magyar bánathoz. Ám a hamar kiszámíthatóvá váló végeredmény ellenére a kifejtés módja, az útvonal páratlanul leleményes." (Ficsor Benedek, litera.hu) Fordította: Hermann Péter Krzysztof Varga (1968) Varsóban élő író, irodalomkritikus, újságíró, a G azeta Wyborcza szerkesztője. Turulpörkölt című regénye a lengyel és a magyar mellett cseh, szlovák, szerb és bolgár nyelven is megjelent.

Cabo de Gata: halászfalu Dél-Andalúziában. Kopár környék, elhagyatott tengerpart, zárkózott, szegény emberek, hébe-hóba egy-egy fura turistaszerzet. Egy szelíd motoros angol, aki amerikainak látszik, egy angolnak látszó amerikai, akinek nyoma vész egy átborozott éjszaka után. Egy partra vetett fémkoporsó. Egy döglött macska. Álmok. Az elbeszélő nagyjából annyira hasonlít Eugen Rugére, mint a Német Könyvdíjjal kitüntetett, és nálunk is sikert arató előző regény (A fogyatkozó fény idején) Alexan dere. Neki Mexikó helyett ez a Cabo de Gata a világ vége, ide vonul ki mindabból - az épp megszűnő Kelet-Németország, egy csődbe jutott kapcsolat és a szakmai-alkotói kudarc világából -, amiből elege van. Nem mondja ki, de sejthető, hogy afféle utols ó út ez; a sejtelmet ráadásul tetézi a második fejezet címe: A rák. A szofisztikált agónia képzetét mindazonáltal már az első soroktól kezdve oldja a szinte bekezdésenként visszatérő felütés: "Emlékszem...", ?Emlékszem rá...", "Arra is emlékszem..." És lehetséges, hogy a rák is csak egy kagylógyűjtés közben talált remeterák motívumát nagyítja ki. Csupa feszültség ez a könyv. Keserűen humoros, mégis minimalizmusba hajló próza. Igazi, érett remekmű. Fordította: Győri László

"Képtelen vagyok elhinni, hogy az élet a halállal véget ér." Charles Fenyvesi (Mikor kerek volt a világ, Mikor az angyalok túljártak a világ eszén) családtagjai és barátai szellemét idézi meg utánozhatatlan stílusában. Rákócziét, a vezénylő fejedelemét, aki egy pénzzel és drágakövekkel teli kincsesládát egy zsidó földbérlőre bízott... Thury Levente szobrászét, aki bonyolult kapcsolatban állt a híres prágai gólemmel... Elza néniét, akinek volt egy hold csipkéje... Álgya-Pap Zoltánét, az egykori tábornokból lett teozófus főpapét, aki lebilincselően széles körű tudással rendelkezett, amit szívesen osztott meg mindenkivel Indiában - és akinek előző két élete Magyarországon és Szibériában zajlott... Joszif Brodszkijét, a száműzött orosz költőét, aki egy ködös éjszakát sétált át Velencében a szerzővel. Kettesben várták azon az 1978-as éjszakán, hogy a varázslatos hajnal teljes pompával színre lépjen az Adria felől. A költő megidézte a szépséges Vénuszt, és arra számított, hogy a habok közül felbukkan a parányi kagylón álló, csábos, meztelen alak... Isaac Bashevis Singerét, aki New Yorkban faggatta a fiatal újságírót arról, milyen a családja, és arra is figyelmeztette, legyen óvatos a dibukokkal... Charles Fenyvesi számára a megidézett hat szellem nem dibuk, hanem álmaiban is visszajáró barát. Talán, ha szerencsések vagyunk, a mi gondolatainkba is beférkőznek.