Európa Könyvkiadó strana 54 z 143

Kenderes (Szolnok megye, Magyarország), 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1957. február 9. a befejező pontja annak a hosszú, csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről az számol be, aki megfutotta: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegéde, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig kormányzója és "legfelsőbb hadura", a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig - haláláig - portugáliai magyar emigráns. Történelmi szerepének megítélésében életében - s halála után is sokáig, talán mind a mai napig túlzások és elhallgatások szerepelnek egy- és másfelől. Számvetéséből - emlékiratából --, amelyet öregen, életének utolsó évtizedében készített, talán tisztábban rajzolódik ki alakja, s mi a hosszú évtizedek biztosabb távolából ma már nem minden együttérzés nélkül tekintjük személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetéével is rokon tragikumát.

Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru és társa, Holly Gibney egy öngyilkosság ügyében nyomoznak, amelyhez köze lehet Brady Hartsfieldnek, az ördögi Mercedeses Gyilkosnak. Igaz, Brady öt évvel azelőtt, amikor többször is fejbe vágták a zsúfolt koncertcsarnokban, amelyet fel akart robbantani, olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy azóta is kórházban van, csak üresen bambul, és az orvosok szerint reménye sincs a gyógyulásra. Ám a 217-es szobában, ahol az ártalmatlannak tartott gyilkos vegetál, egy titokzatos, gonosz erő ébred, amely hozzásegítheti Bradyt, hogy bosszút álljon ellenségein - sőt az egész városon… A Mr. Mercedes és az Aki kapja, marja után itt a Bill Hodges-trilógia csattanós fináléja, amelyben a hősöknek immár egy természetfölötti képességgel rendelkező, sátáni alakkal kell megküzdeniük életre-halálra.

Mr. Mercedes - Aki kapja, marja - Agykontroll trilógia után Stephen King - vagy ahogy rajongói világszerte emlegetik: a Mester - ismét egy hátborzongató thrillerrel hozza rá olvasóira az álmatlanságot. Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja. Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot. Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen? A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele.

Lenyűgöző emlékiratában Erich Sommer felidézi életét a második világháború előtti Németországban, valamint a háborúban a Luftwaffe navigátoraként, majd pilótájaként átélt kalandjait. Amikor 1939-ben kitört a háború, Sommer repülőhajózó navigátorként teljesített katonai szolgálatot. Sikerrel szolgált a Luftwaffe első elektronikus eszközöket alkalmazó bombázóalakulatánál, majd a Marokkóban a Vichy-kormány francia fegyveres erőinek lefegyverzését ellenőrző, különleges fegyverszüneti bizottság állományában. Ezt követően a Ju 86 bombázó ritka, túlnyomásos kabinnal felszerelt változatával teljesített zavaró bombázó bevetéseket Nagy-Britannia fölött. Az orosz fronton is különleges alakulathoz, a szovjet flotta mozgását a Krím térségében rádiólokátoros Ju 88 bombázókkal megfigyelés alatt tartó különítményhez vezényelték. Innen pilótaiskolára vezetett az útja, majd a forradalmian új Arado Ar 234 sugárhajtású felderítőbombázóval elsőnek felszerelt különítményhez került. Ő hajtotta végre a világ első sugárhajtású gépes felderítőbevetését a normandiai inváziós front fölött. A háborút az olasz fronton fejezte be. A háború után feleségével kivándorolt Ausztráliába, ahol békésen élt 2005-ben bekövetkezett haláláig. Erich Sommer majdnem mindvégig a német légierő haditechnikai szempontból úttörő kísérleti alakulataiban szolgált, és éles szemű megfigyelőként remek képet ad a német repülőgép- és elektronikai fejlesztésekről, különös tekintettel azok gyakorlati használhatóságára. Meglátásainak sok száz harci bevetés tapasztalata ad hitelt. Emellett érdekes részleteket tudunk meg a német és a magyar légierő, valamint a franciák és a megszálló németek kapcsolatairól is. A kötetet eddig kiadatlan fényképek illusztrálják, a szöveget J. Richard Smith, a Luftwaffe történetének elismert kutatója gondozta.

Minden jel arra mutat, hogy az orvostudomány már a mi életünkben felfedezi az öregedés ellenszerét. Örökké fiatalok maradhatunk, örökké fogunk élni. Vagy ha nem is mi, a gyerekeink már sohasem halnak meg. Szép világ lesz: fiatal, egészséges, szép emberek világa. Olyan világ, melyben mindenki kiteljesítheti önmagát, megvalósíthatja az álmait, mert mindenre végtelen sok ideje lesz. De valakinek ügyelnie kell arra, hogy a túlnépesedés ne rombolja le ezt a földi paradicsomot. Valakinek kényszerítenie kell az embereket, hogy felejtsék el állati ösztöneiket: ne akarjanak szaporodni többé. Vagy ha mégis, vállalniuk kell a most már szinte elképzelhetetlen borzalmat: a halált!

A Goncourt-díjas Robert Merle rendkívüli népszerűségnek örvend a magyar olvasók körében. Az író ebben a regényében a XVIII. századba, a híres Bounty-lázadáshoz nyúl vissza, de a történelmi esemény számára csak kiindulási pont, a cselekményt szabadon formálja a tőle megszokott lebilincselő stílusban. Mi is volt a Bounty-lázadás? A hajó legénysége, megelégelve az állandó kegyetlenkedéseket, megöli a parancsnokot. A lázadók kemény magja - azok, akik nem remélhetik, hogy visszatérhetnek hazájukba - tahiti férfiakkal és nőkkel együtt egy ismeretlen, apró szigeten telepednek le. Kezdettől fogva sokasodnak a vészjósló jelek e világtól elzárt, kényszer szülte kis társadalomban; a fehérek nem tudnak és nem is akarnak alkalmazkodni a bennszülöttekhez, mindenáron fenn akarják tartani uralmukat. A kétféle, gyökeresen különböző civilizáció találkozása végül is véres háborúba torkollik...

Heten voltak. Hét kiskamasz barát, akiknek szembe kellett szállniuk a városukat terrorizáló rémmel. A csatornákban, a lefolyókban, a kanálisban lakó Az időről időre felszínre bukkant, és akkor útját hullák szegélyezték. Sok hulla. De Derry városában ezen senki sem lepődött meg. Az emberek halandóak, a gyerekek meg főleg. Egészen addig, amíg ők heten össze nem fogtak, hogy legyőzzék Azt. De hogyan szállhat szembe hét gyerek az egész várost megfertőző gonosszal? Stephen King hatalmas regénye vérfagyasztó izgalmak során válaszolja meg a kérdést. És mesél még gyerekkorról és felnőttségről, pénzről és szegénységről, barátságról és kirekesztettségről, lányról és fiúról. Szóval az életről.

A nagy érdeklődéssel fogadott első rész után gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye a kényszerű száműzetés éveit örökíti meg emlékiratai második kötetében. 1944. október 18-án kezdődik a történet "Valahol Bajorországban", a Gestapo fogságában,s 1998-ban végződik, többek között ezzel a megjegyzéssel: "Áldás számomra, hogy most már mind gyakrabban látogathatom meg hazámat..." A memoárban a XX. századi magyar történelem egyik leghitelesebb tanúja szólal meg, így a kötet egyben kiemelkedően fontos adalékul szolgál bizonyos történelmi események tisztázásához, hamis legendák eloszlatásához. Rendkívüli személyisége és a lapokról sugárzó szerénysége okán az olvasó elhiszi, milyen megrendítő érzés lehetett hazatérni Budapestre májusban a gesztenyefák és orgonabokrok virágzása idején, mikor hirtelen minden olyannak tűnik, mint akkor, régen... Milyen érzés lehetett visszasodródni a múltba, újraélni a küszködést a megélhetésért, a nürnbergi tárgyalás izgalmát apósa, a beteg Horthy Miklós kormányzó mellett, az aggódást az otthon maradottakért, az ország sorsáért... "Sofőröm, belügy-, külügy- és pénzügyminiszterem", így nevezte Horthy Miklós a menyét, aki haláláig odaadóan ápolta, és aki ígéretéhez híven megszervezte a kormányzó újratemetését Kenderesen. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona tiszteletre méltó őszinteséggel, finom humorral, bölcs megértéssel beszél a múlt örömeiről, fájdalmairól, csalódásairól, reményeiről.

A tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkos ügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem szokványos: "mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést" - írja a hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó pedig egy szigettől (az "antipódus-délkör" vonalán túli legendás Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta. Valóságos kísértethajó. Jobban mondva... Roberto egyre furább jeleit észleli egy titokzatos Másik nemkülönben titokzatos jelenlétének. Ki lehet az? A gyerekkorától a fantáziájában élő Hasonmás, aki miatt alkalmasint bajba, majd tengerre került? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kap az olvasó. A végső válaszokat azonban mintha a Tegnap szigete kínálná. Át kéne jutni. De hogyan? Roberto nem tud úszni. Vajon sikerül-e? A regényhős gyakorol, gyakorlás közben leveleket ír Szíve Hölgyének, emlékezik, és képzeleg. Végül úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi sorsát. Ajtót nyit a Képtelenség Palotáján. Belép a tulajdon regényébe.

Kate, a jó anya élete romokban hever. A férje otthagyta egy csábító, fiatal nőért, aki szült neki egy kisfiút. A házukat el kell adni, mert nincs miből fizesse a részleteket, de közben erősnek kell maradnia három gyereke kedvéért. Luke, a legidősebb, tizennyolc éves. Szerencsére van egy melegszívű barátnője, aki átsegíti a nehézségeken - például amikor apja rendszeresen cserben hagyja új felesége és kisfia miatt. Jess, az egyetlen lány, tizenkettő. Ő próbál közvetíteni apjuk és a család között, de kevés sikerrel, hiszen az új asszony mindent elkövet, hogy megakadályozza a kapcsolattartást. Bobby, a legkisebb, hétéves. A maga módján próbál megbirkózni az új helyzettel: rugdossa a bútorokat és kívülről fújja a Guinness Rekordok Könyvét. A tények legalább biztosak. Kate hazaköltözik az édesapjához a három gyerekkel, és besegít a családi kávéházban. Mivel a volt férje állandóan késik a gyerektartással, nagy szüksége van a pénzre. És amikor végre kezdene egyenesbe jönni az életük, kiderül, hogy Jessnek leukémiája van. Mire nem képes egy jó anya a gyerekéért? Mire a könyv végére érünk, Kate és a család megjárja a poklot is. Egyvalami segíti át őket a szörnyűségeken: a mélységes szeretet, ami összefűzi a csonka családot.

Néhány esztendeje e könyv szerzője a Notre-Dame székesegyházban járván, vagy inkább kutakodván, az egyik torony homályos zugában emberkéz rótta szót pillantott meg a falon: Ananké, végzet. A kőbe eléggé mélyen bevésett, idő marta görög nagybetűk, a formájukba és tartásukba belekövült, gótikus írásra valló, középkori kézről tanúskodó jegyek, de legkivált a bennük rejlő gyászos és baljós értelem mélyen megrendítette a szerzőt. Azon töprengett, azt próbálta megfejteni, miféle szenvedő lélek lehetett az, amelyik addig nem akart megválni e világtól, míg a bűn vagy balsors bélyegét rá nem ütötte az ódon templom homlokára. A falat azóta befestették vagy levakarták (magam sem tudom már), s a felirat eltűnt. Mert így bánnak a középkor csodálatos templomaival idestova kétszáz esztendeje. Pusztítják őket, ahol érik, belülről és kívülről egyaránt. A pap befesti, az építész levakarja, aztán jön a nép és lerombolja. Ennélfogva, azon a múló emléken túl, amelyet e könyv szerzője állít itt neki, ma már nincsen nyoma a Notre-Dame komor tornyába belevésett titokzatos szónak, nincsen annak az ismeretlen sorsnak sem, amelyet oly szívszorító tömörséggel fejezett ki. Az az ember, aki azt a szót írta a falra, évszázadokkal ezelőtt eltűnt a nemzedékek sorából. Abból a szóból lett ez a könyv.

"A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre." Fee és Meggie - anya és leánya - tövismadarak. Mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a társadalom elválasztja őket, és mindketten drágán fizetnek ezért a szerelemért. Az ausztrál írónőnek ez a múlt században játszódó műve családregény, a Clearyk története. Javarészt egy csodálatos ausztráliai birtokon, Droghedán játszódik. A családot az erős egyéniséggel megáldott anya tartja össze, aki mintha egész életében egy régi szenvedélye miatt vezekelne. Colleen McCullough regényéből a nyolcvanas években emlékezetes tévéfilmsorozat készült.

Van egy férj. Költő, gyermekét dédelgető apa, a feleségét elhanyagoló nagykövet, nőgyógyász, rendőr, hűtlen házastárs, impotens vagy éppenséggel halott. Egy férj tizenegyszer. Ez a könyv azonban mégsem róluk szól. A férjem Alice Munro világát megidéző ragyogó novelláiban különböző nők - feleségek, szeretők, anyák, özvegyek - mesélik el saját történeteiket a hétköznapjaikról, férjekről, gyerekekről, szülőkről, kollégákról és barátokról, hol tragikusan, hol pedig fanyar humorral. És a mesélés felszabadító ereje révén ezek a nők többet mutatnak önmagukról, a környezetükről, félelmeikről, titkaikról, vágyaikról, valamint azokról a konkrét társadalmi normákról, amelyek meghatározzák az életüket. Buzsarovszka a legintimebb térben mutatja be a balkáni régió változóban lévő posztkommunista, patriarchális valóságát, a szereplők mindennapjai, dilemmái, frusztrációi és fájdalmai ugyanakkor nagyon ismerősek lehetnek a magyar olvasók számára is. Rumena Buzsarovszka 1981-ben született Szkopjéban. Eddig négy prózakötete jelent meg, továbbá J. M. Coetzee, Lewis Carroll, Truman Capote, Charles Bukowski műveit fordította macedónra. 2016-ban bekerült a Literary Europe Live projekt New Voices of Europe programjába, 2018-ban pedig az Iowa International Writing program ösztöndíjasa volt. Az írás mellett az amerikai irodalmak egyetemi docense, számos irodalmi folyóirat szerkesztője, valamint női storytelling estek szervezője. Műveit többek közt angol, német, francia, olasz és lengyel nyelvre is lefordították. A férjem 2017-ben elnyerte a fiatal prózaíróknak járó, rangos Edo Budiąa-díjat.

"Sokszor fizettem dupla árat azért, amit barátságnak hittem." Szerelemért viszont csak egyszer fizetett - de az akkor nagyon sokba került. Nem csak neki. Giacomo Casanova elfogad egy kihívást: ha elcsábítja egy velencei nemesember leányát, azzal egyúttal egy osztrák grófnő kegyét is elnyeri. A lány nagyon szép, a grófnő nagyon buja. A lánynak vőlegénye van, de az már csak ráadás, mint ahogy ráadás a grófnő érzéki társalkodónője is. Hogy ez nem is szerelmi játszma, arra akkor ébred rá Casanova, amikor már nincs visszaút. Velence, 1755. Mária Terézia, Carlo Goldoni, II. Frigyes, Giambattista Tiepolo kora. A mű valóságos események és írói fantázia mesteri szövevénye: Matteo Strukul a kalandregény és a libertinus regény elemeit ötvözve olyan históriát eszelt ki, amely akár meg is történhetett.

Shaker Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása. Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni. A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban. Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat. A Kis tüzek mindenütt megjelenése óta kitartóan szerepel a New York Times bestseller listáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben, és már több mint húsz országban keltek el a kiadás jogai. A regényből Reese Witherspoon és Kerry Washington főszereplésével a Hulu készít sorozatot.

Az 1974-ben született német irodalomtörténész könyve dokumentumokra épülő, különleges családregény, Thomas Mann családjának élet- és kortörténete az 1920-as évek elejétől egészen a huszonegyedik század kezdetéig. Thomas Mann 1905-ben vette feleségül a dúsgazdag müncheni famíliából származó Katia Pringsheimet, és 1919-ig hat gyermeke - három fia és három lánya - született tőle. Tilmann Lahme a legidősebb gyermekek, Erika és Klaus kamaszkorától követi nyomon a családtagok külön-külön is regénybe illően fordulatos, a német történelemmel szorosan összefonódó és sok szempontból tragikus sorsát. Kronologikus rendben, évről évre, a párhuzamos életrajzok módszerével halad. A Mann-családban mindenki írt, ha mást nem, emlékezéseket, de mindenki az apa nyomasztó árnyékában. Publikált szövegeik mellett Lahme ismeretlen levelek, naplók és feljegyzések százait is áttanulmányozta, és bőségesen idéz belőlük. A tényeket és a dokumentumokat beszélteti, ő maga nem fűz hozzájuk értelmező, minősítő kommentárokat. Éppen ezek a tények oszlatnak el azonban olyan legendákat, amelyeket elsősorban a családtagok maguk híreszteltek el magukról, így többek közt a politikai tisztánlátás és következetesség illúzióját, valamint a családi harmónia ködét.