Európa Könyvkiadó strana 54 z 143

Kezdetben volt Eragon… És végül itt az Örökség. Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak... Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket...

A Fiúk cinkkoporsóban a Szovjetunió széthullásának kaotikus napjaiban jelent meg. Azokban az időkben, amikor korábban betiltott könyvek tucatjai szembesítették az oroszokat (és a Szovjetunió más népeit) huszadik századi múltjuk borzalmaival, Alekszijevics egyszer csak óriási indulatok kereszttüzében találta magát. "Mi nem egyszerűen csak rabok vagyunk, mi a rabság romantikusai vagyunk" - írta Alekszijevics, aki nemcsak azt tárta fel kegyetlen őszinteséggel, hogy mi történt Afganisztánban 1980 és 1989 között, hanem azt is kutatta, hogy miért és hogyan lehetett olyan könnyen gyilkosokká tenni az egyszerű szovjet fiúkat. Hogy honnan ered a haza hősies védelmének és az eszme nevében elkövetett gyilkosságoknak az a kultusza, amely Afganisztánban olyan tragikusan ütközött össze egy néppel, amely valóban a hazáját védte. Alekszijevics az Afganisztánt megjárt katonákkal és az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé - s aztán az interjúalanyok közül néhányan perbe fogták: megriadtak a saját szavaiktól, amikor viszontlátták nyomtatásban, amit mondtak? Vagy szégyellték magukat a környezetük előtt? A könyv ennek a pernek az anyagát is tartalmazza, és számos véleményt róla - egyesek szemében az írónő a legszentebb érzéseket tiporta sárba, mások szerint az első bátrak egyikeként az orosz történelem és mentalitás legkényesebb kérdéseire tapintott rá... A Fiúk cinkkoporsóban 1999-ben már megjelent magyarul - azóta az írónő átdolgozta és kibővítette a művet, most ezt az új változatot adjuk közre.

2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyregénye, amelyért azóta is töretlenül rajonganak az olvasók, azóta már sikeres film is született belőle. Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel - egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében.

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története sosem volt még ennyire aktuális. A 20. század egyik kiemelkedő világirodalmi alkotása művészi tökéllyel jeleníti meg az amerikai álom olyan örök témáit, mint a pénz és a hatalom bűvölete, az ambíció, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége, miközben érzékletes képet fest a húszas évek túlhabzó dzsesszkorszakáról is. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe, de a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ám dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással, az eszközökben sem válogatva vagyont szerez, hogy "méltó" legyen Daisyhez, és hogy a világítótorony reményt adó zöld fényét követve újrateremthesse a múltat és visszahódíthassa a fiatal asszonyt. A gazdasági összeomlás előszobájában zajló szerelmi háromszög, a fényűző partik, a politikusok és filmsztárok, a luxusautók és hidroplánok ma is ismerős színfalai mögött azonban végül a boldogtalan házasságok és beteljesületlen szerelmek, a szegénység és az elnyomás, a reménytelenség, a kiábrándultság és a magány világát találjuk. F. Scott Fitzgerald 1925-ben, A nagy Gatsby-vel ért pályája csúcsára: ez az a regénye, amely egymagában is előkelő helyet biztosítana számára a világirodalom nagyjai között. Mesteri szimbólumok, elegáns szerkezet, kristálytiszta próza, s a görög tragédiák sorsszerűségével kibontakozó cselekmény teszik remekművé és ma is letehetetlen olvasmánnyá A nagy Gatsby-t. A regényt most új fordításban vehetik kézbe az olvasók. Az utószót Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila, a színpadi változat két fiatal alkotója írta.

"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenkettedmagával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett. "- De mi az a Kilencedik királyság? - Az a tagadás királysága, a fagyott akaraté. Ha odaér a Kilencedik királyságba, nincs visszatérés." Homályos, szimbolikus, több megfejtést rejtő mese a Mary Ventura és a Kilencedik királyság rövidke története.

Kenderes (Szolnok megye, Magyarország), 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1957. február 9. a befejező pontja annak a hosszú, csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről az számol be, aki megfutotta: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegéde, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig kormányzója és "legfelsőbb hadura", a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig - haláláig - portugáliai magyar emigráns. Történelmi szerepének megítélésében életében - s halála után is sokáig, talán mind a mai napig túlzások és elhallgatások szerepelnek egy- és másfelől. Számvetéséből - emlékiratából --, amelyet öregen, életének utolsó évtizedében készített, talán tisztábban rajzolódik ki alakja, s mi a hosszú évtizedek biztosabb távolából ma már nem minden együttérzés nélkül tekintjük személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetéével is rokon tragikumát.

Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru és társa, Holly Gibney egy öngyilkosság ügyében nyomoznak, amelyhez köze lehet Brady Hartsfieldnek, az ördögi Mercedeses Gyilkosnak. Igaz, Brady öt évvel azelőtt, amikor többször is fejbe vágták a zsúfolt koncertcsarnokban, amelyet fel akart robbantani, olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy azóta is kórházban van, csak üresen bambul, és az orvosok szerint reménye sincs a gyógyulásra. Ám a 217-es szobában, ahol az ártalmatlannak tartott gyilkos vegetál, egy titokzatos, gonosz erő ébred, amely hozzásegítheti Bradyt, hogy bosszút álljon ellenségein - sőt az egész városon… A Mr. Mercedes és az Aki kapja, marja után itt a Bill Hodges-trilógia csattanós fináléja, amelyben a hősöknek immár egy természetfölötti képességgel rendelkező, sátáni alakkal kell megküzdeniük életre-halálra.

Mr. Mercedes - Aki kapja, marja - Agykontroll trilógia után Stephen King - vagy ahogy rajongói világszerte emlegetik: a Mester - ismét egy hátborzongató thrillerrel hozza rá olvasóira az álmatlanságot. Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja. Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot. Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen? A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele.

Lenyűgöző emlékiratában Erich Sommer felidézi életét a második világháború előtti Németországban, valamint a háborúban a Luftwaffe navigátoraként, majd pilótájaként átélt kalandjait. Amikor 1939-ben kitört a háború, Sommer repülőhajózó navigátorként teljesített katonai szolgálatot. Sikerrel szolgált a Luftwaffe első elektronikus eszközöket alkalmazó bombázóalakulatánál, majd a Marokkóban a Vichy-kormány francia fegyveres erőinek lefegyverzését ellenőrző, különleges fegyverszüneti bizottság állományában. Ezt követően a Ju 86 bombázó ritka, túlnyomásos kabinnal felszerelt változatával teljesített zavaró bombázó bevetéseket Nagy-Britannia fölött. Az orosz fronton is különleges alakulathoz, a szovjet flotta mozgását a Krím térségében rádiólokátoros Ju 88 bombázókkal megfigyelés alatt tartó különítményhez vezényelték. Innen pilótaiskolára vezetett az útja, majd a forradalmian új Arado Ar 234 sugárhajtású felderítőbombázóval elsőnek felszerelt különítményhez került. Ő hajtotta végre a világ első sugárhajtású gépes felderítőbevetését a normandiai inváziós front fölött. A háborút az olasz fronton fejezte be. A háború után feleségével kivándorolt Ausztráliába, ahol békésen élt 2005-ben bekövetkezett haláláig. Erich Sommer majdnem mindvégig a német légierő haditechnikai szempontból úttörő kísérleti alakulataiban szolgált, és éles szemű megfigyelőként remek képet ad a német repülőgép- és elektronikai fejlesztésekről, különös tekintettel azok gyakorlati használhatóságára. Meglátásainak sok száz harci bevetés tapasztalata ad hitelt. Emellett érdekes részleteket tudunk meg a német és a magyar légierő, valamint a franciák és a megszálló németek kapcsolatairól is. A kötetet eddig kiadatlan fényképek illusztrálják, a szöveget J. Richard Smith, a Luftwaffe történetének elismert kutatója gondozta.

Minden jel arra mutat, hogy az orvostudomány már a mi életünkben felfedezi az öregedés ellenszerét. Örökké fiatalok maradhatunk, örökké fogunk élni. Vagy ha nem is mi, a gyerekeink már sohasem halnak meg. Szép világ lesz: fiatal, egészséges, szép emberek világa. Olyan világ, melyben mindenki kiteljesítheti önmagát, megvalósíthatja az álmait, mert mindenre végtelen sok ideje lesz. De valakinek ügyelnie kell arra, hogy a túlnépesedés ne rombolja le ezt a földi paradicsomot. Valakinek kényszerítenie kell az embereket, hogy felejtsék el állati ösztöneiket: ne akarjanak szaporodni többé. Vagy ha mégis, vállalniuk kell a most már szinte elképzelhetetlen borzalmat: a halált!

A Goncourt-díjas Robert Merle rendkívüli népszerűségnek örvend a magyar olvasók körében. Az író ebben a regényében a XVIII. századba, a híres Bounty-lázadáshoz nyúl vissza, de a történelmi esemény számára csak kiindulási pont, a cselekményt szabadon formálja a tőle megszokott lebilincselő stílusban. Mi is volt a Bounty-lázadás? A hajó legénysége, megelégelve az állandó kegyetlenkedéseket, megöli a parancsnokot. A lázadók kemény magja - azok, akik nem remélhetik, hogy visszatérhetnek hazájukba - tahiti férfiakkal és nőkkel együtt egy ismeretlen, apró szigeten telepednek le. Kezdettől fogva sokasodnak a vészjósló jelek e világtól elzárt, kényszer szülte kis társadalomban; a fehérek nem tudnak és nem is akarnak alkalmazkodni a bennszülöttekhez, mindenáron fenn akarják tartani uralmukat. A kétféle, gyökeresen különböző civilizáció találkozása végül is véres háborúba torkollik...

Heten voltak. Hét kiskamasz barát, akiknek szembe kellett szállniuk a városukat terrorizáló rémmel. A csatornákban, a lefolyókban, a kanálisban lakó Az időről időre felszínre bukkant, és akkor útját hullák szegélyezték. Sok hulla. De Derry városában ezen senki sem lepődött meg. Az emberek halandóak, a gyerekek meg főleg. Egészen addig, amíg ők heten össze nem fogtak, hogy legyőzzék Azt. De hogyan szállhat szembe hét gyerek az egész várost megfertőző gonosszal? Stephen King hatalmas regénye vérfagyasztó izgalmak során válaszolja meg a kérdést. És mesél még gyerekkorról és felnőttségről, pénzről és szegénységről, barátságról és kirekesztettségről, lányról és fiúról. Szóval az életről.

A nagy érdeklődéssel fogadott első rész után gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye a kényszerű száműzetés éveit örökíti meg emlékiratai második kötetében. 1944. október 18-án kezdődik a történet "Valahol Bajorországban", a Gestapo fogságában,s 1998-ban végződik, többek között ezzel a megjegyzéssel: "Áldás számomra, hogy most már mind gyakrabban látogathatom meg hazámat..." A memoárban a XX. századi magyar történelem egyik leghitelesebb tanúja szólal meg, így a kötet egyben kiemelkedően fontos adalékul szolgál bizonyos történelmi események tisztázásához, hamis legendák eloszlatásához. Rendkívüli személyisége és a lapokról sugárzó szerénysége okán az olvasó elhiszi, milyen megrendítő érzés lehetett hazatérni Budapestre májusban a gesztenyefák és orgonabokrok virágzása idején, mikor hirtelen minden olyannak tűnik, mint akkor, régen... Milyen érzés lehetett visszasodródni a múltba, újraélni a küszködést a megélhetésért, a nürnbergi tárgyalás izgalmát apósa, a beteg Horthy Miklós kormányzó mellett, az aggódást az otthon maradottakért, az ország sorsáért... "Sofőröm, belügy-, külügy- és pénzügyminiszterem", így nevezte Horthy Miklós a menyét, aki haláláig odaadóan ápolta, és aki ígéretéhez híven megszervezte a kormányzó újratemetését Kenderesen. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona tiszteletre méltó őszinteséggel, finom humorral, bölcs megértéssel beszél a múlt örömeiről, fájdalmairól, csalódásairól, reményeiről.

A tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkos ügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem szokványos: "mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést" - írja a hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó pedig egy szigettől (az "antipódus-délkör" vonalán túli legendás Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta. Valóságos kísértethajó. Jobban mondva... Roberto egyre furább jeleit észleli egy titokzatos Másik nemkülönben titokzatos jelenlétének. Ki lehet az? A gyerekkorától a fantáziájában élő Hasonmás, aki miatt alkalmasint bajba, majd tengerre került? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kap az olvasó. A végső válaszokat azonban mintha a Tegnap szigete kínálná. Át kéne jutni. De hogyan? Roberto nem tud úszni. Vajon sikerül-e? A regényhős gyakorol, gyakorlás közben leveleket ír Szíve Hölgyének, emlékezik, és képzeleg. Végül úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi sorsát. Ajtót nyit a Képtelenség Palotáján. Belép a tulajdon regényébe.

Kate, a jó anya élete romokban hever. A férje otthagyta egy csábító, fiatal nőért, aki szült neki egy kisfiút. A házukat el kell adni, mert nincs miből fizesse a részleteket, de közben erősnek kell maradnia három gyereke kedvéért. Luke, a legidősebb, tizennyolc éves. Szerencsére van egy melegszívű barátnője, aki átsegíti a nehézségeken - például amikor apja rendszeresen cserben hagyja új felesége és kisfia miatt. Jess, az egyetlen lány, tizenkettő. Ő próbál közvetíteni apjuk és a család között, de kevés sikerrel, hiszen az új asszony mindent elkövet, hogy megakadályozza a kapcsolattartást. Bobby, a legkisebb, hétéves. A maga módján próbál megbirkózni az új helyzettel: rugdossa a bútorokat és kívülről fújja a Guinness Rekordok Könyvét. A tények legalább biztosak. Kate hazaköltözik az édesapjához a három gyerekkel, és besegít a családi kávéházban. Mivel a volt férje állandóan késik a gyerektartással, nagy szüksége van a pénzre. És amikor végre kezdene egyenesbe jönni az életük, kiderül, hogy Jessnek leukémiája van. Mire nem képes egy jó anya a gyerekéért? Mire a könyv végére érünk, Kate és a család megjárja a poklot is. Egyvalami segíti át őket a szörnyűségeken: a mélységes szeretet, ami összefűzi a csonka családot.

Néhány esztendeje e könyv szerzője a Notre-Dame székesegyházban járván, vagy inkább kutakodván, az egyik torony homályos zugában emberkéz rótta szót pillantott meg a falon: Ananké, végzet. A kőbe eléggé mélyen bevésett, idő marta görög nagybetűk, a formájukba és tartásukba belekövült, gótikus írásra valló, középkori kézről tanúskodó jegyek, de legkivált a bennük rejlő gyászos és baljós értelem mélyen megrendítette a szerzőt. Azon töprengett, azt próbálta megfejteni, miféle szenvedő lélek lehetett az, amelyik addig nem akart megválni e világtól, míg a bűn vagy balsors bélyegét rá nem ütötte az ódon templom homlokára. A falat azóta befestették vagy levakarták (magam sem tudom már), s a felirat eltűnt. Mert így bánnak a középkor csodálatos templomaival idestova kétszáz esztendeje. Pusztítják őket, ahol érik, belülről és kívülről egyaránt. A pap befesti, az építész levakarja, aztán jön a nép és lerombolja. Ennélfogva, azon a múló emléken túl, amelyet e könyv szerzője állít itt neki, ma már nincsen nyoma a Notre-Dame komor tornyába belevésett titokzatos szónak, nincsen annak az ismeretlen sorsnak sem, amelyet oly szívszorító tömörséggel fejezett ki. Az az ember, aki azt a szót írta a falra, évszázadokkal ezelőtt eltűnt a nemzedékek sorából. Abból a szóból lett ez a könyv.