Európa Könyvkiadó strana 61 z 143

Akszjonov történelmi trilógiája - mely 1924-től 1953-ig követi nyomon egy moszkvai család történetét - hátborzongatóan különös sorsok sokaságát, gyilkosokat, gyógyítókat és a szadista történelem passzív vagy lázadó áldozatait felvonultatva ábrázolja a sztálinizmus korszakát. A regény a hatalomra törő Sztálin aljas tettével kezdődik: 1924-ben elteszi láb alól egyik fő vetélytársát, Frunzét. Ekkor ismerjük meg Borisz Gradovot, a már fiatalon jó nevű sebészorvost, akinek asszisztálnia kell a gyomorműtét álcájával elkövetett gyilkossághoz. Egyik fia, Borisz, a polgárháború ifjú vörös parancsnoka, a kronstadti matrózlázadás egyik leverője, aki aztán megjárja a Gulagot, s végül a németek elleni háborúban igazi hőssé válik, a másik, Kirill, lelkes kommunista agitátor, lánya, Nyina pedig a történet elején avantgárd költő. Valamennyiük sorsa furcsa kanyarokat vesz; Akszjonov úgy alakította a történetet, hogy már-már enciklopédikus módon írhassa meg a Szovjetunió harminc évének történetét: a NEP-et, a kolhozosítást, a lágervilágot, a háborút, az orvospert... Káprázatos fejezetekben ismerjük meg az aberrált Beriját, előttünk áll Sztálin öregen, letolt gatyával, a haláltól rettegve... s a következő pillanatban a moszkvai utcán vagyunk, vagy egy utolsó kis spion gondolatainak szövevényében... vagy épp egy kolimai lágerben... "Vaszilij Akszjonov ebben az erőteljes és gyönyörű könyvben arra vállalkozott, hogy megírja a Szovjetunió történelméről szóló nagyregényt, a XX. század Háború és béké-jét." (The Washington Post) "A Moszkvai történet csodálatos, gazdag, olvasmányos és erkölcsileg jelentős mű... megérdemli, hogy az orosz regényirodalom legnagyobb alkotásai közé soroljuk." (Washington Sunday Times)

"Kötelező olvasmány, ha meg akarjuk érteni brit Indiát." (Ashokamitran, a független India tamil irodalmának egyik legbefolyásosabb alakja) "A legjobb könyv Amritáról. Melegen ajánlom minden külföldinek, mert ennek az egzotikus és enigmatikus nőnek az életén keresztül megérthetik Indiát." (Khuswant Singh, minden idők egyik legismertebb indiai újságírója, parlamenti képviselő) Amrita Sher-Gilt a legnagyobb festőművészüknek tartják az indiaiak, pedig a kivételes tehetségű, botrányos életű festőnő Budapesten, a Szilágyi Dezső téren született 1913-ban. Apja Umrao Singh Sher-Gil, pandzsábi arisztokrata polihisztor volt, anyja a magyar zsidó zongoraművésznő, Gottesmann Marie-Antoinette, nagybátyja Baktay Ervin, a híres orientalista. Amrita tehetsége már a Dunaharasztiban töltött gyermekévek során megmutatkozott, ám az erősödő antiszemitizmus miatt a család elhagyta Magyarországot. Párizs nemcsak karrierje felívelésének, hanem szexuális kísérletezéseinek is színhelye volt, Amrita nyíltan vállalta kalandjait férfiakkal és nőkkel egyaránt. Ekkor már ellenállhatatlanul vonzotta a Kelet, és alkotói-magánéleti-szexuális útkeresése a függetlenségi mozgalmaktól forrongó Indiában folytatódott. Sikeres és excentrikus művészként állandó vendége volt a társasági eseményeknek, viszonyt folytatott Dzsaváharlál Nehruval, a független India első kormányfőjével, és többször is találkozott Mahátma Gandhival, aki nagy hatást gyakorolt világképére. Szülei tiltakozása ellenére férjhez ment nincstelen magyar unokatestvéréhez, Egan Viktor orvoshoz. A magánéleti nehézségek ellenére Amrita művészként a csúcs közelében járt, amikor huszonnyolc évesen életét vesztette.

Női test és férfivilág, vágyak és törvények - egy testrész igaz története. "A női nemi szerv, ez a civilizáció kezdete óta tiltott hús, a férfiak félelmeinek táplálója, a gyönyör és a születés eszköze, egyszerre gerjeszt vágyat és gyűlöletet. Mind a mai napig ki szokás átkozni, hol gúny, hol imádat tárgya. Amennyit bántják, annyit dédelgetik is, és mindig felelnie kell valamiért. Tiltakozására erőszak a válasz. Egész családok - sőt egy-egy egész nemzet - tiszteletének tárgya, máskor pedig sebészetileg némítják el, hogy ne tehessen szert túl sok szabadságra. A költők magasztalják, a festők másolják - az emberiség története a vulva törvényeiben és vágyaiban fogant. Miközben akaratát, vágyait és törvényeit hol a politika, hol a vallás, hol egyes férfiak próbálták előírni..." A fergeteges antik istennőktől a nácizmus és a G pont felfedezése közti összefüggésig, az ifjú Voltaire és az erényöv konfliktusától a Playboy és a Penthouse "fanszőrháború"-jáig: Diane Ducret, aki a történelmet női szemmel láttató könyvek szerzőjeként világszerte, így nálunk is nagy sikert aratott már, ezúttal bizony nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a női nemi szerv kultúrtörténetét írja meg. Választása telitalálatnak bizonyult: könyve magával ragadó szenvedélyű, mégis kifogástalanul dokumentált, lebilincselő olvasmány.

Miért tűnt el életünkből a "lassan járj" öröme, miért nem fogadjuk meg a "tovább érsz" jó tanácsát? Hová lettek a népdalok sosem siető vándorlegényei, akik a szabad ég alatt háltak, s egy cseh közmondás szerint "a Jóisten ablakait nézegették"? - teszi fel a kérdést regénye elején Milan Kundera, és elmesél két vidéki utazást - egy XX. századi rohanót és egy XVIII. századi ráérőset -, valamint két szerelmi kalandot. Az író és felesége egy szállodává alakított Párizs környéki kastélyban tölti a hétvégét. A kastély, ahol a környékbeliek szerint a hajdani lakók kísértenek, a XVIII. században egy különös, libertinus szerelmi románc színhelye volt. A kaland nem mindennapi tapasztalatokat szerzett hőse a kastély parkjában összetalálkozik XX. századi hasonmásával, egy, a kastélyban zajló nemzetközi konferencia résztvevőjével, aki éppoly különös szerelmes éjszakát élt át. A két hős próbálná megosztani egymással érzéseit, élményeit, gondolatait, de próbálkozásuk kudarcra van ítélve. Mintha nem is egy nyelven beszélnének. A világhírű szerző korunk két nagy egzisztenciális témáját vizsgálja-elemzi ebben a remekül megszerkesztett, igazi szellemi élvezetet nyújtó, vidáman ironikus, szórakoztató regényben: a rohanást (a történelemét és az egyénét), valamint az exhibicionizmust (az intellektuelek és a politikusok erkölcsi exhibicionizmusát, féktelen vágyát, hogy indiszkrét módon közszemlére tegyék magánéletüket).

II. János Pál pápaságának utolsó éveiben egy titokzatos kiállítás készül a Vatikáni Múzeumban, de egy héttel nyitás előtt az egyik kurátort meggyilkolják a Castel Gandolfó-i pápai villáknál. Ugyanezen az éjszakán betörnek az ötéves fiát egyedül nevelő görög katolikus pap, Alex Andreou atya vatikánvárosi otthonába. A római rendőrség és a vatikáni csendőrség tehetetlenkedését látván Alex atya maga kezd nyomozni, ám ahhoz, hogy megtalálja a gyilkost, rá kell jönnie a halott kurátor titkára. Vajon milyen összefüggés lehet a második század közepén, Edesszában írt "ötödik evangélium", a szír-ógörög nyelvű Diatesszaron és a rejtélyes torinói lepel között? És mi köze mindennek a katolikus és az ortodox keresztények viszonyához, a Vatikán bíboros államtitkárához, sőt magához a Szentatyához? Kik azok, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy saját elképzeléseikhez idomítsák a tényeket? Az ötödik evangélium egyszerre letehetetlen, tapintható atmoszférájú thriller és ismeretanyaggal teli kultúrtörténet, amelynek a különös belső logika szerint működő, parkokkal teli törpeállam ad érzékletes, hiteles hátteret. "Mesteri... Az ember ez után a regény után már nem tud ugyanazzal a szemmel nézni az egyházra és intézményeire." (David Baldacci)

"A Tao az Út és az Utas. Négyzet, melynek nincs szöglete, zene, melyet nem hallani, kép, melynek nincs körvonala." Kitty Fane szép. Ezt sulykolta bele az anyja, ennek köszönheti unalmas, megbízható férjét - és szenvedélyes szeretőjét is. Kitty azért megy hozzá Walterhez, mert attól fél, húgából előbb lesz férjes asszony, mint belőle. Azt reméli, házassága örömtelenségét ellensúlyozza majd a hongkongi élet forgataga, de rá kell jönnie, az ő szintjükön forgatagról szó sincs. Amikor a gyarmati titkárhelyettes kiveti rá a hálóját, Kitty könnyedén megadja magát. Eszébe sem jut a férje. De Walter rájön, hogy megcsalják, és szörnyű bosszút áll . Somerset Maugham többször megfilmesített regénye új fordításban, megváltozott címmel jelenik meg. Somerset Maugham (1874-1965) Anglia legnépszerűbb és legtermékenyebb írója volt. Ritka megértéssel és őszintén írt a nőkről, szexuális étvágyukról, önmegvalósítási nehézségeikről, a velük szembeni elvárásokról. Regényei főszereplőnői mindig egyéniségek, akik tanulnak a hibáikból, és képesek a fejlődésre, a férfiak méltó partnerei és ellenfelei. "Az a mai szerző, akitől a legtöbbet tanultam." (George Orwell) "A kedvenc íróm." (Gabriel García Márquez)

AMIKOR SÖTÉTSÉG KÖLTÖZIK AZ EMBEREK SZÍVÉBE... Itt a halloween. A mariefredi iskola csakúgy hemzseg a zombiktól meg mindenféle szörnyektől. Este buli lesz a menzán - és persze az elmaradhatatlan szellemidézés. Csakhogy a sok álszellem között feltűnik egy igazi szellemgyerek is, bosszút liheg, és áldozatokra les. Vajon Alrik és Viggo meg tudják állítani? Mialatt a fiúk vadul kutatják az igazságot, borzalmas titok kerül napvilágra. Közben egy furcsa kislány is feltűnik a városban. A neve Iris. És valami nagyon nincs vele rendben... A kísértet a Pax-sorozat harmadik része. A negyedik kötet 2016 tavaszán jelenik meg. Illusztrálta Henrik Jonsson.

Az 1926-ban született Szvetlana Allilujeva a Kreml kis hercegnőjeként, szerető nagycsaládban élte végig röpke gyermekkorát, miközben apja korlátlan hatalomra tett szert a világ első kommunista államában. Nyolcvanöt évvel később magányosan és szegényen halt meg az amerikai Wisconsin államban, Lana Peters néven. Idillinek látszó gyermekkorában Szvetlana sokáig mit sem tudott az apja által irányított tömeggyilkosságokról, az éhínségekről, de a tragédiák őt sem kerülték el. Elveszített szinte mindenkit, akit szeretett, az anyját is, aki öngyilkosságot követett el. Első nagy szerelmét Szibériába száműzték. Szvetlana csak apja halála után fogta fel igazán, hogy mindenre ő adott parancsot, minden halál, minden gyilkosság, minden száműzetés mögött ő állt: Sztálin, az egykor imádott apa, akinek az egész világon - a "kis gazdasszonyaként" - csak a lánya adhatott parancsokat. A Kreml nem akarta elereszteni, de Szvetlana a szabadságot választotta: a hidegháború legsötétebb éveiben, az egész világot megdöbbentve, az Egyesült Államokba emigrált. És kiderült, hogy erős akaratú, tehetséges, mélyen érző ember, aki leginkább az igazi, nagy szerelemre vágyik. S aki iszonyatosan megküzdött azért, hogy kiszabadulhasson apja árnyékából, és élhesse a saját életét, amihez mindenkinek joga van: még a legkegyetlenebb diktátor lányának is. "Sullivannek sikerül meggyőznie az olvasót arról, hogy Allilujeva különleges személyiség, és nem csak a neve miatt. Azért is, mert erős akaratú, okos, szenvedélyes ember volt, aki nem engedte, hogy úgy nézzenek rá, mint a történelem torzszülöttjére: a szörnyeteg szép leányára." (Wall Street Journal) Rosemary Sullivan kanadai költő és életrajzíró. Sztálin lánya című könyvéért megkapta az Életrajzírók Nemzetközi Szövetségének Plutarkhosz-díját.

John Puller utolsó bevetése Ez a fegyház nem hasonlít a többire. Itt katonai fegyelem uralkodik. A biztonsági rendszerek példátlanok, a foglyok még csak nem is álmodoznak szökésről. Tudják, hogy lehetetlen... eddig legalábbis az volt. John Puller bátyjának, a kémkedésért és hazaárulásért elítélt Robert Pullernek megmagyarázhatatlan módon mégis sikerült. Most a fél ország őt keresi, mindenki őt akarja, lehetőleg élve. A legmagasabb katonai és kormányzati körökben úgy vélik, hogy csakis az öccse, John Puller tudja elkapni és visszahozni. Puller kénytelen együttműködni egy másik ügynökkel, egy meglehetősen csinos nővel, noha a zsigereiben érzi, hogy nem stimmel vele valami. Nyomozásuk során nyugtalanító tényeket derítenek ki Robert elítélésének körülményeiről, és csakhamar felfedezik, hogy olyanok is a nyomába szegődtek, akik holtan akarják látni. Akár az öccsével együtt... David Baldacci a világ egyik legnépszerűbb és legtöbbet olvasott szerzője, a politikai thriller nagymestere. A nulladik nap-ban és Az elfeledettek-ben mutatta be olvasóinak a kivételes John Pullert, az Afganisztánt megjárt veterán katonát, az amerikai haderők különleges ügynökét, akit olyankor hívnak, amikor a legsúlyosabb katonai bűnesetek vagy az egész országot fenyegető veszedelem ügyében kell nyomozni. Ám minden ügyessége, kiképzése és tapasztalata sem készíthette fel a mostani esetre, amelynek során a legfélelmetesebb és legokosabb ellenfelet kell levadásznia: a saját bátyját.

Hazát akar, Szabadságot akar, élni akar, és azért halni is kész" "Ezt csak ember bírja ki - ökör belepusztult volna." Gróf Andrássy Tivadar és Zichy Eleonóra lányai, Ilona, Borbála, Katalin és Klára politikailag elkötelezett, művészetpártoló, gazdag családban születtek. Gyerekkorukat tiszadobi, tőketerebesi kastélyukban vagy a budai palotájukban töltötték. Saját vadászterületükön nyaraltak. Minden megadatott nekik: dajka, nevelőnő, szobalány, háziorvos, szakács, komorna. Házhoz járó magántanárok keze alatt több nyelven beszélő, művelt, sportkedvelő kisasszonyokká lettek. A családban mindenki naplót vezetett. Ilona nemrégiben előkerült jegyzetei vagy Katinka, a "vörös grófnő" emlékiratai beszédesebbek, mint a legprecízebb történészi szakmunkák. Fennmaradt írásaik, leveleik azonban nemcsak kordokumentumként értékesek, hanem szépírói tehetségről is tanúskodnak, és ebben kétségkívül Borbáláé az elsőség. Borbála naplója két időszak krónikája: az első rész az 1951 májusa és 1953 októbere közti történéseket rögzíti, amikor az asszonyt minden vagyonától megfosztva kitelepítik a Tisza menti Besenyszög közelében levő Fokoru-puszta egyik tanyájára. Pallavicini-Andrássy Borbála akkor már özvegy, és négy felnőtt gyerek anyja. Hamar alkalmazkodik a szerény körülményekhez, baromfit nevel, kertet művel, segít a tanyasiaknak, és felszabaduló idejében ír, mesél a puszta életéről, arisztokrata sorstársairól és kuláknak bélyegzett házigazdáiról. Megtapasztalja, hogy "a boldogság fogalma relatív". A második rész 56-os napló. A forradalmat megelőző időszak benyomásainak ismertetése, a forradalom eseményeinek lázas krónikája. Borbála egyik fia a néphadsereg tisztje lett, 1956 végén a parlament utasítására ő hozta fel Budapestre Mindszenty hercegprímást. Nagy árat fizetett érte. Borbála négy gyerekéből kettő élte túl a nehéz időket. Ő maga kibírta ép elmével. Ökör belepusztult volna...

Bérczes László könyve életinterjú. Beszélgetés - Kovács nagyapa mozijáról és a Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a cannes-i életműdíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a főiskolai felvételiről, mesterekről és pályatársakról. "Majorelvtárs" és Zsótér Sándor, Grigorij Konszkij és Anatolij Vasziljev, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila itt ugyanolyan súllyal esik latba. Beszélgetés - Törőcsik Mari szüleiről, testvéreiről, gyermekeiről, szerelmeiről, férjeiről és az örök társról, Maár Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni... Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem - ahogy Bérczes László mondja - "azt keressük, ki az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között, hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sőt, bármilyen önző szándék, arra hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a világra. Az az egyszerű mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán. Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni."

A Susannah dala ott ér véget, hogy közeleg a szülés ideje... és a Dixie Malacban zajló küzdelem során Callahan atya halálos sebet kap. Időközben szörnyű kínok közepette megszületik Roland és Susannah/Mia fia, Mordred, a pókká átváltozni képes, rettenetes mutáns. Őrületes tempóban növekszik-fejlődik, folyton éhes, és ezt az éhséget csillapítani kell: elsőként szülőanyját, Miát falja fel. Majd nekiindul, hogy a Bíbor Király parancsára elpusztítsa Rolandot is. A megfogyatkozott ka-tet rendíthetetlenül folytatja útját a Setét Torony felé. Bármennyire szereti is Roland a harcostársait, a Torony megismerésének vágya mindennél erősebb benne - bárkit és bármit képes feláldozni, hogy célját elérje. Véres harcok és számtalan nehézség, nélkülözés árán - miközben az író, Stephen King életét is megmentik - Roland végre ott áll a világokat mozgató Setét Torony tövében: elérkezett a végső összecsapás ideje. Le kell számolni a Bíbor Királlyal, és ezzel megmenteni a világot. Gileádi Roland, a harcos belép a Toronyba, elindul felfelé, és minden szinten élete egy-egy szakaszával szembesül; de vajon mit talál a legfelső szobában?

Saramago, a XX. század zseniális kétkedője újraértelmezi az Evangéliumok alapjául szolgáló krisztusi cselekedeteket és szenvedéstörténetet. Ez az 1991-ben megjelent, azóta már klasszikussá vált regény érző, hús-vér emberként mutatja be Jézus Krisztust, aki kettős teher szorításában éli az életét. E világi apja, József a betlehemi gyermekgyilkosságban játszott dicstelen szerepének terhét helyezi a vállára, mivel csak a saját gyermekét igyekezett menteni, s másokat nem figyelmeztetett, a könyörtelen mennyei Atya pedig nem engedi letérni a számára kijelölt útról: muszáj-prófétává kell válnia, hogy Isten dicsőségét szolgálja. Az első olvasatban szentségtörőnek is felfogható regény óriási botrányt és vitákat kavart megjelenése után. De Saramago-tól, az Istennel örökösen perlekedő istentagadótól távol állt, hogy puszta botránykönyvet írjon: regényében a Megváltó történetének újramesélésével felveti a filozófiainak is mondható kérdést: ha mégsem úgy történt minden, ahogy az Evangéliumok leírják, akkor a keresztény Európa kétezer éves története homokra épült, és hiába volt az a sok kín és szenvedés, amellyel az Írások Istene a többi isten ellenében kiterjesztette a hatalmát. "Saramago Evangéliumának" Krisztusa nem a reá kiszabott kereszthalállal, hanem földi sorsának vállalásával - mint egykor a halhatatlanságot elutasító Gilgames -, az apai bűnért való vezekléssel és Mária Magdolna szerelmével teljesíti be a magára kiszabott sorsot. A regény megjelenése után Portugália katolikus köreinek tiltakozása miatt Saramago nem kaphatta meg az Európai Unió Ariosto díját, ezért hazáját elhagyva önkéntes száműzetésbe vonult, s a Spanyolországhoz tartozó Lanzarote szigetén élt 2010-ben bekövetkezett haláláig.

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad Poirot zsenialitása.

Stephen King és fia, Joe Hill két közös elbeszélését olvashatjuk ebben a kis kötetben. A Teljes gázzal 2009-ben jelent meg először angolul, A magas fűben pedig 2012-ben. Előbbit Richard Matheson 1971-es novellája, a Párbaj ihlette, amely egy motorosról és az országúton őt üldöző eszelős kamionosról szól, és akkor vált legendássá, amikor a fiatal Steven Spielberg megfilmesítette. A Teljes gázzal valódi főhajtás a Párbaj írója előtt. A történet a rajtvonaltól kezdve teljes gázzal száguld. Nem így kötetünk másik írása, A magas fűben, amely körbe-körbe ődöng, révület, eltévelyedés, lázálom és ráolvasásszerű rigmusok köreit teljesíti, de ez az irányvesztettség, ha lehet, még dermesztőbb. Joe Hill és Stephen King mind ez idáig nem adott ki több közös történetet. Mit is mondhatnánk: várjuk a továbbiakat! Fordítók: Hegyi Pál, Totth Benedek

Orwell 1943-44-ben írott műve - amelynek a szerző a "Tündérmese" alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr. Jones "Major"-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig - "Minden állat egyenlő" - érdekesen módosul... Fordította: Szíjgyártó László