Európa Könyvkiadó strana 60 z 143

Mi a divat? - teszi fel a kérdést Miuccia Prada. - Pillanatkép magadról. Amilyennek mutatni akarod magad, még mielőtt kinyitnád a szád, vagy bármit is tennél. Talán az ördög súgta meg Prada nagypapának annak idején a siker receptjét. Tény, hogy alig két évtized leforgása alatt neve és apró bőrdíszműüzlete fogalommá vált Milánóban. S talán ugyancsak az ördög környékezte meg ötvenvalahány évvel később unokáját is, bár inkább egy másik férfi volt a dologban. Az az ember, akiről Miuccia Prada később így nyilatkozott az újságíróknak: "A férjem azzal vádol, hogy egyre fiatalabbak a modelljeim, hogy seregnyi fiatal srác tolong körülöttem. Ez persze így van, de a divat fejlődését követve magam is fejlődöm, megújulok, ezért csakugyan jobban vonzódom a fiatalokhoz. Hát mondják, el tudnának képzelni egy érettebb férfit, mondjuk egy George Clooneyt ezekben a bokáig érő csőnadrágokban kacsázni?" Igen, Patrizio, "a Bertelli" bírta rá jómódú, kissé sznob, de kellően baloldali, és meggyőződéses feminista feleségét, ?a Miucciát?, hogy a nap húsz óráját a divatnak szentelje. Kövessük ezt a tehetséges nőt öt kontinensen át, divatbemutatók, sajtókonferenciák, villogó vakuk és álomszép szövetek forgatagában. Pillantsunk be egy rendhagyó divatház életébe! Hogy miért rendhagyó? Mert öntörvényű, és nemigen követi a divatot. Mégis hordják. Hogy kik? Például az ördög. Akiről mindenki tudja, hogy Pradát visel.

A nagy gazdasági világválság közepén láttuk utoljára Cavendon Hallt, az Inghamek és a Swannok otthonát. Az elszánt Ingham lányok akkor megesküdtek, hogy sógornőjük, Cecily Swann segítségével megmentik a kastélyt a régi ellenségektől és a váratlan, új veszedelmektől. És sikerül is nekik. A történelem azonban robog tovább. 1938-ban a német fenyegetés egyre messzebb nyúló árnya vetül még Yorkshire idilli világára is. Kérlelhetetlenül közeleg a második világháború, és az apák nemzedéke után a fiúk bátorságát, hazaszeretetét teszi próbára. Cavendon szerencséje meddig védheti a lakóit? A dunquerke-i mentőakció, amelyben minden vízre bocsátható angol hajó a francia tengerpartra indult, hogy a csapdába került angol és francia hadsereget megpróbálja megmenteni, London bombázása, a kitelepített gyerekek sorsa, a német ellenállás zsidómentő akciói mind megelevenednek a regény lapjain. És Emma Harte, az Egy gazdag nő felejthetetlen főszereplője is újra felbukkan.

"Ja, magyar vagy? Hát miért nem mondtad?" Hogy miről szól ez a könyv? Mondjuk, hogy Magyarországról. Arról, hogy egy falusi kocsma törzsvendége (jelesül Torony) milyennek látja az országot, amely jobban teljesít, de arról is, hogy mit szól a dolgokhoz a feltsuti kolostor lámája. Meg hogy vajon miért élnek olyan jól vezető politikusaink, mint Marci Hevesen. És hogy mért szeret minket annyira az Állam, hogy ott ül a vacsoraasztalunknál is. És természetesen a migránsokról is szól (akik nem ismerik se az Eddát, se a Mobilt), meg sok minden másról - ott vannak például a kutyákról és macskákról írt remek történetek, ha valakit netán a politika kevésbé érdekel. Vagy az ínycsiklandozó proligasztroblogok. Afféle nemzeti olvasókönyv is lehetne akár, mert benne van a mi mostani életünk szinte mindenestül. Konok Péter politikai blogger, akit naponta sok ezren olvasnak és lájkolnak, de nem olyan egyszerű odamondóember, amilyenek százával tenyésznek a kibertérben. Írásai a leggyakrabban miniatűr politikai szatírák, amelyekben hol ókori római császárok dicső tetteiben, hol Oszi és Dezső párbeszédeiben, hol meg épp csak egy meglesett - vagy vele megesett - utcai történetben ismerhetünk rá a mai Magyarország bizarr jelenségeire. Konok Péternek keserű a humora, de ugyan milyen lehetne manapság az igazi humor? Konok Péter (1969) történész, publicista, fordító. Szakterülete a huszadik századi baloldaliság története, erről két szakkönyvet és számos tanulmányt, cikket publikált. A diktatúrák történeti öröksége nyomot hagy egyéb írásain is. Magát "addikt szöveggyártónak" tekinti, aki, mint mondja, "ön- és társadalomterápiás szándékból" ír. Leginkább blogként használt Facebook-oldalán, illetve más blogokon, folyóiratokban, rádió- és tévéműsorokban igyekszik "kiírni magából a Nemzeti Egyetértés Rendszerét".

Villoro - aki az egyik legnépszerűbb, számos országban ismert mexikói regényíró - imádja a futballt. Varázslatosak a futballistákról szóló elbeszélései, és különlegesek az esszéi is, miközben őt is gyakran ugyanaz foglalkoztatja, ami minden futballrajongót. Ki nagyobb játékos, Messi vagy Ronaldo? Mitől lett a Barcelona egészen különleges csapat - azaz mi volt Guardiola titka? Melyik a futballtörténelem legnagyobb gólja, és hogy lehet, hogy az a gól két, szinte tökéletesen egyforma változatban létezik? Miért köpködnek a focisták? Miféle szerzet a bíró - hogyan választhatja egy felnőtt ember hivatásául azt a szakmát, amelyben rendszeresen szidni fogják az édesanyját? És egyáltalán: mi a futball, miben rejlik a varázsa, mitől vált olyan emberi tevékenységgé, amely a leginkább egyesíti az emberiséget egy közös szenvedélyben? Villoro rólunk, magyarokról is ír: egy röpke találkozása Esterházy Péterrel indította arra, hogy a futballtörténelem legnagyobbjai (Didí, Pelé, Maradona, Cruyff) mellett megemlékezzen Puskásról is - és elmélkedjen azon, hogy a magyarok vajon miért tudnak olyan filozofikusan viszonyulni a vereségekhez. Mi, magyarok, persze tudjuk, hogy ha a futball nem is nálunk a legjobb, a magyar futballirodalomnak nincsen párja. Mándy Iván, Moldova György, Végh Antal, Esterházy Péter, Ferdinandy György, Darvasi László, Sajó László, Kőrösi Zoltán... és sokan mások olyan szinten művelték-művelik ezt a sportágat, mint senki más. Most Juan Villorót is bevehetjük ebbe a sorba. Nem magyar ugyan, de ezt nézzük el neki. "Ha a futballról akarnak beszélni, akkor forduljanak Juan Villoróhoz." (Carlos Fuentes) Fordítók: Kürthy Ádám András, Pál Ferenc, Pávai Patak Márta, M. Nagy Miklós, Nagy Klaudia

Hogyan és miért lett Vlagyimir Putyinból, aki a 2000-es évek elején egészen Nyugat-barát vezetőnek látszott (vagy az is volt?), alig másfél évtized leforgása alatt a Nyugat egyik legszenvedélyesebb ellenfele, sőt ellensége? Hogyan lett belőle (is) olyan orosz vezér, akinek hatalma jórészt az óriási propagandagépezettel szított Nyugat-ellenességre épül, aki újra és újra háborús konfliktusokba keveredik, s aki egy olyan - "irányított" - demokráciát épített ki, amely sokak szerint már egyáltalán nem nevezhető demokráciának? Mihail Zigar az elmúlt másfél évtized szinte valamennyi jelentős oroszországi politikusát kifaggatta, és a tőlük megtudott számtalan különös, sőt pikáns részlet alapján meglepő, néha mulatságos, máskor hátborzongató képet festett az elmúlt tizenöt év oroszországi politikájáról - sőt általában a politikai életről.

Amikor egy sokszoros gyilkos ráébred, hogy a szellemnek hatalma van az anyag fölött. Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru és társa, Holly Gibney egy öngyilkosság ügyében nyomoznak, amelyhez köze lehet Brady Hartsfieldnek, az ördögi Mercedeses Gyilkosnak. Igaz, Brady öt évvel azelőtt, amikor többször is fejbe vágták a zsúfolt koncertcsarnokban, amelyet fel akart robbantani, olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy azóta is kórházban van, csak üresen bambul, és az orvosok szerint reménye sincs a gyógyulásra. Ám a 217-es szobában, ahol az ártalmatlannak tartott gyilkos vegetál, egy titokzatos, gonosz erő ébred, amely hozzásegítheti Bradyt, hogy bosszút álljon ellenségein - sőt az egész városon... A Mr. Mercedes és az Aki kapja, marja után itt a Bill Hodges-trilógia csattanós fináléja, amelyben a hősöknek immár egy természetfölötti képességgel rendelkező, sátáni alakkal kell megküzdeniük életre-halálra.

1938-ban járunk, a borúlátó jóslatok szerint Anglia lekésőbb 1941-ben háborúba lép Németországgal.George Bowling, a középkorú biztosítási ügynök kicsinyes feleségével és két gyerekével az angol alsó középosztály szürke életét éli London egyik jellegtelen kertvárosi negyedében. Tulajdonképpen azon a napon születik meg a fejében a nagy ötlet, amikor megkapja a műfogsorát. Nem sokkal korábban szép summa dugipénzre tett szert a lóversenyen, és kedvtelve fontolgatja, vajon mire költse. "Egy hétvége egy nővel, vagy csendben elcsepegtetni apróságokra, szivarra, dupla whiskyre, ezek merültek fel mint lehetőségek." De megpillant egy plakátot, amely az emlékezés különös logikája folytán felidézi benne a múltat.Harmincnyolc évet repül vissza az időben abba a kisvárosba, ahol született és férfivá érett, és emlékképeiből egy azóta elveszett életérzés és a szó minden értelmében lerombolt világ tárul elénk. Ebből a nosztalgiából fakad a "nagy ötlet", amely valójában sajátos kitörési kísérlet egy beszűkült életformából, és bár eleve magában hordozza a csalódást, az újabb illúziók elkerülhetetlen szertefoszlását, egy nagy utazás - mint mindig - a lélek belső útjaira is elvisz, és a cselekvés puszta ténye is megnyugvást ad George Bowlingnak, Orwell egyik legrokonszenvesebb alakjának.

A nagyapja nem sokkal a halála előtt, 1981-ben adott Hertmansnak két teleírt füzetet: a visszaemlékezéseit. A történetek alapján, amiket gyerekkorában hallott, az író gyanította, hogy felkavaró dolgok lehetnek bennük, és évekig nem merte elolvasni. Amikor végül mégis megtette, nem sejtett titkok tárultak fel előtte: egy szinte középkori, nyomorúságos gyerekkor a tizenkilencedik század végi Belgiumban, úgyszólván egy másik bolygón, "falvak és földutak, lovas kocsik és gázlámpák, mosókádak, imaképek és konyhakredencek planétáján, ahol negyvenévesen is már öregek voltak a nők, zárdába dugták a makrancos polgárlányokat, és mindenhatók voltak a plébánosok"; borzalmakkal teli fiatalkor az első világháború vérzivatarában, miután "az 1914-es évben egy Gavrilo Princip nevű kis ágrólszakadt szerb nem is egészen jól irányzott pisztolylövése foszlányokra szaggatta a régi Európa szép illúzióját"; aztán egy meglelt, majd elvesztett nagy szerelem története, s a festészet csöndjében szublimált bánaté, a szívós belenyugvásé. Egy elfeledett háborús hős története, aki hosszúra nyúlt földi léte során örökösen ingadozott "a fáradalmas, teljes élet és a csendes, vigasztalást adó festészet között". A memoárokból, saját gyerekkori emlékeiből és nagyapja festményeinek belső történeteiből Hertmans költői szépségű regényt írt, amely az utóbbi évek egyik legnagyobb belgiumi és hollandiai könyvsikere lett, több rangos irodalmi díjat is elnyert, és azonnal kortárs klasszikussá vált.

Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot. "A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon. Átszeltem a bolíviai sósivatagot dzsippel, bementem a világ legmagasabban lévő bányájába, ahol tizenegy éves gyerekek dolgoznak, sétáltam a boszorkánypiac szárított lámái között La Pazban, krokodilt simogattam és rózsaszín delfinekkel úsztam az Amazonasban, csónakáztam a Titicaca-tavon, bemásztam a lezárt Machu Pichuba, repülőről néztem a Nazca-vonalakat, lovagoltam a tengerparton Észak-Peruban, ahol szörfleckéket is vettem. Láttam, tapasztaltam és fejlődtem. Kinyílt a világ, nemcsak a szemem előtt, hanem egy kicsit bennem is. Sokkal jobban megértettem a nemzetközi politikát, a környezetünkre mért csapásokat, hiszen már nem a médiából informálódtam. Végül, de nem utolsósorban: megértettem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam." (a Szerző) Vigh Bori digitális nomád, aki életvitelszerűen utazik. Social Media menedzserként napi nyolc órát dolgozott egy szoftvercégnél, majd egyszer csak úgy döntött, hogy a világjárás lesz az élete és a szakmája. Azóta zenélt maorikkal Új-Zélandon, egy wayuu törzzsel élt Kolumbiában, óriás ördögrájákkal úszott Indonéziában, tangózott Buenos Airesben. Utazásairól előadásokat tart, és a népszerű backpacker.hu oldalt szerkeszti.

J. R. R. Tolkien első prózai műve a Kalevala egyik hőséről szól. Kullervo, Kalervo fia természetfeletti erővel bír és tragikus sors vár rá. Bosszút esküszik a varázsló ellen, aki megölte apját és elrabolta az anyját. De amikor eladják rabszolgának, ráébred, hogy a sors elől nincs menekvés. Ha az olvasót Húrin fia, Túrin Turambar történetére emlékezteti mindez, nem véletlen: Tolkien ezen a legendán tanult meg prózát írni a költemények után, és vissza-visszatért hozzá egész életében. Az első világháború szörnyűsége, a finn eposz szokatlan világa, Tolkien ébredező prózaírói tehetsége fonódik össze egy eddig még soha nem olvasott írás lapjain. Verlyn Flieger előszóval, bőséges magyarázattal és jegyzetekkel, valamint egy alapos tanulmánnyal teszi megközelíthetőbbé Kullervo történetét.

A nagyapja nem sokkal a halála előtt, 1981-ben adott Hertmansnak két teleírt füzetet: a visszaemlékezéseit. A történetek alapján, amiket gyerekkorában hallott, az író gyanította, hogy felkavaró dolgok lehetnek bennük, és évekig nem merte elolvasni. Amikor végül mégis megtette, nem sejtett titkok tárultak fel előtte: egy szinte középkori, nyomorúságos gyerekkor a tizenkilencedik század végi Belgiumban, úgyszólván egy másik bolygón, "falvak és földutak, lovas kocsik és gázlámpák, mosókádak, imaképek és konyhakredencek planétáján, ahol negyvenévesen is már öregek voltak a nők, zárdába dugták a makrancos polgárlányokat, és mindenhatók voltak a plébánosok"; borzalmakkal teli fiatalkor az első világháború vérzivatarában, miután "az 1914-es évben egy Gavrilo Princip nevű kis ágrólszakadt szerb nem is egészen jól irányzott pisztolylövése foszlányokra szaggatta a régi Európa szép illúzióját"; aztán egy meglelt, majd elvesztett nagy szerelem története, s a festészet csöndjében szublimált bánaté, a szívós belenyugvásé. Egy elfeledett háborús hős története, aki hosszúra nyúlt földi léte során örökösen ingadozott "a fáradalmas, teljes élet és a csendes, vigasztalást adó festészet között". A memoárokból, saját gyerekkori emlékeiből és nagyapja festményeinek belső történeteiből Hertmans költői szépségű regényt írt, amely az utóbbi évek egyik legnagyobb belgiumi és hollandiai könyvsikere lett, több rangos irodalmi díjat is elnyert, és azonnal kortárs klasszikussá vált.

Oliver Twist a dologházban születik. Anyja belehal a szülésbe, a kisfiú tehát az egyházközség gondoskodására szorul. Rá és a hozzá hasonló szerencsétlenekre nem szívesen pazarolnak pénzt, majdhogynem éheztetik őket - társai ezért egyszer sorsot húznak, és Olivernek kell a hitvány vacsora után kiállnia, és azt mondani: "Kérek még." Hallatlan arcátlanság ez, és az egyházközségi elöljárók meg vannak győződve róla, hogy Oliver akasztófán fogja végezni. Kalandos élet vár rá, az egyszer igaz: Olivernek hol a legmélyebb megaláztatásokat kell elviselnie, hol a londoni alvilág karmaiba kerül, hol rámosolyog a szerencse, és egy szerető család veszi gondjaiba, hol újból a rablók és tolvajok világában találja magát. Az olvasó pedig, miközben a nyomor és embertelenség legmélyebb bugyraiba is leereszkedik a kisfiúval együtt, önfeledten izgul azért, hogy Oliver eredendő jósága és tisztessége végül elnyerje jutalmát. Charles Dickens 1837-től 1839-ig, folytatásokban megjelent második regénye valóságos sokkot okozott Angliában: mennyi gonoszság és képmutatás bújik meg a világ leggazdagabb országának ismeretlen mélységeiben! És Dickens e műve nyomán lett Anglia, majd a világ első számú regényírója. Olyan író, aki minden húron tud játszani, s akinek prózájában ott szikrázik az angol nyelv minden elképesztő gazdagsága - mint ahogy Szentkuthy Miklós ragyogó fordításában a magyar nyelvé. "Senki nem írt jobban a a gyerekkorról, mint Dickens." (George Orwell)

Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek. Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod, egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied. Vezet-e út a hetvenes-nyolcvanas évek falusi Magyarországának porából-sarából a fényes jövőbe? Lehet-e nagy ember - filozófus! - a gyerekből? Vagy rá is az apák és nagyapák boroskannája vár? A gyerek - Spiró György szerint korunk hőse -: sokunk közeli ismerőse. A gyerek: Háy János eddigi életművének egyik legnagyszerűbb kötete, mely a kortárs magyar irodalomnak is megkerülhetetlen darabja lett.

Christie-t karácsonyra! Így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. Bizonyára nem csak üzleti fogásról volt szó: maga a krimi királynője akart boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak egy új könyvvel minden évben. Mert Christie számára a karácsony különösen fontos volt, ami abból is tudható, hogy több regényében és elbeszélésében is az ünnep szolgáltatja a hátteret az eseményekhez. Az egyikben Hercule Poirot vidéken tölti a karácsonyt, és az ünnep reggelén holttestet talál a hóban, amely aztán eltűnik... A második történet főhőse szintén Poirot, aki majdnem negyven évvel később megint kénytelen egy vidéki kúriában karácsonyozni, és a herceg ellopott rubinját kell megkeresnie... Majd megint csak Poirot következik, és egy gyűlölködő család emlékezetes leírása. A szeretet ünnepén a családfőt holtan találják, és a jelenlevők közül senki sem sajnálja. Végül azért Miss Marple is kap egy emlékezetes karácsonyi szerepet. Egy vidéki szállodában gyilkosság történik az ünnepek alatt, és csak a szelíd, kék szemű vénkisasszony lát át a gonosztevő mesterkedésén. Az írónő karácsonyi krimijeit most először gyűjtöttük össze magyarul is egy kötetben. "És hadd kívánjak boldog karácsonyt mindenkinek, aki ezt a könyvet olvassa!" (Agatha Christie) Tartalom: Hercule Poirot karácsonya Karácsonyi kaland A karácsonyi puding esete Karácsonyi tragédia

Mivé lesz egy város, melyre senki élő nem emlékszik már, s mivé lesz egy kor, melynek elmúlását senki élő nem gyászolja többé? Csak St. Louis tudja a választ. Magában hordta végzetét, és tragédiáját, mely csak neki volt tragédia. A Missouri állambeli St. Louis városa, amely fénykorában az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városa volt, 1984 táján már jóformán haldoklik. Pang a gazdaság, romlik a közbiztonság, nő az elvándorlás, és csökkennek az adóbevételek. Amikor új rendőrfőnök lép hivatalba, S. Dzsammu, egy karizmatikus fiatal nő az indiai Bombayból, felcsillan a remény, hogy a bűnözés visszaszorítása új esélyt teremthet St. Louisnak. De nem így történik, sőt a város vezető személyiségei csakhamar egy mindent átszövő politikai összeesküvés hálójába gabalyodnak, a metropolis kifordul sarkaiból, eluralkodik a terrorizmus, a titkos lehallgatás és megfigyelés, a paranoia - és az egykor volt Amerikai Álom rettegésbe és fekete komédiába fullad. A huszonhetedik város szándékosan túlhajtott, hihetetlen jeleneteivel és radikális társadalomkritikájával Thomas Pynchon, Don DeLillo, Robert Coover hetvenes évekbeli "felforgató" fikciójára emlékeztet. Szertelen, becsvágyó első regény egy különleges tehetségtől, aki napjainkra az egyik legjelentősebb kortárs íróvá vált, s akinek immár teljes szépírói életműve hozzáférhető magyarul. "Amit elképzel és elmond a korról, azzal mintha megelőzné a korát." (Los Angeles Times) "Felkavaró, látnoki könyv... emlékezetes szereplőkkel, meglepő helyzetekkel, provokatív gondolatokkal." (The Washington Post) "Összetett, sokrétű pszichológiai regény... sokáig emlékezetes marad." (The New York Times Book Review) Fordította: Bart István Olvasson bele: Részlet a könyvből

Mivé lesz egy város, melyre senki élő nem emlékszik már, s mivé lesz egy kor, melynek elmúlását senki élő nem gyászolja többé? Csak St. Louis tudja a választ. Magában hordta végzetét, és tragédiáját, mely csak neki volt tragédia. A Missouri állambeli St. Louis városa, amely fénykorában az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városa volt, 1984 táján már jóformán haldoklik. Pang a gazdaság, romlik a közbiztonság, nő az elvándorlás, és csökkennek az adóbevételek. Amikor új rendőrfőnök lép hivatalba, S. Dzsammu, egy karizmatikus fiatal nő az indiai Bombayból, felcsillan a remény, hogy a bűnözés visszaszorítása új esélyt teremthet St. Louisnak. De nem így történik, sőt a város vezető személyiségei csakhamar egy mindent átszövő politikai összeesküvés hálójába gabalyodnak, a metropolis kifordul sarkaiból, eluralkodik a terrorizmus, a titkos lehallgatás és megfigyelés, a paranoia - és az egykor volt Amerikai Álom rettegésbe és fekete komédiába fullad. A huszonhetedik város szándékosan túlhajtott, hihetetlen jeleneteivel és radikális társadalomkritikájával Thomas Pynchon, Don DeLillo, Robert Coover hetvenes évekbeli "felforgató" fikciójára emlékeztet. Szertelen, becsvágyó első regény egy különleges tehetségtől, aki napjainkra az egyik legjelentősebb kortárs íróvá vált, s akinek immár teljes szépírói életműve hozzáférhető magyarul. "Amit elképzel és elmond a korról, azzal mintha megelőzné a korát." (Los Angeles Times) "Felkavaró, látnoki könyv... emlékezetes szereplőkkel, meglepő helyzetekkel, provokatív gondolatokkal." (The Washington Post) "Összetett, sokrétű pszichológiai regény... sokáig emlékezetes marad." (The New York Times Book Review) Fordította: Bart István Olvasson bele: Részlet a könyvből