Európa Könyvkiadó strana 55 z 143

Stephen King, a novellaválogatás egyik szerkesztője - és szerzője - a következő szavakkal ajánlja a könyvet: "Van olyan ember ezen a modern, technológiavezérelt világon, aki élvezi a repülést? Bármilyen nehéz is elhinni, van. A pilóták szeretik, a legtöbb gyerek szereti - bár nem a csecsemők, mert a légnyomásváltozás felkavarja őket -, a repülés megszállottai is szeretik, de nagyjából ennyi. A többieknek a légi közlekedés felér egy végbéltükrözés minden bájával és izgalmával. Hadd tegyem fel a megfelelő kérdést: van-e olyan emberi tevékenység - bármilyen -, amely alkalmasabb lenne horror- és izgalmas történetek antológiájának, mint amit éppen a kezedben tartasz? Kedves Olvasó, kétlem." King és szerzőtársai gondoskodnak róla, hogy minden oldalon új izgalom várjon mindannyiunkat. Velünk repül E. Michael Lewis, Sir Arthur Conan Doyle, Richard Matheson, Ambrose Bierce, E. C. Tubb, Thom Bissell, Dan Simmons, Cody Goodfellow, John Varley, Joe Hill, David J. Schow, Ray Bradbury, Bev Vincent, Roald Dahl, Peter Tremayne, James L. Dickey.

Dosztojevszkijnek messiási álmai voltak... Idegbeteg volt, maga is a játékszenvedély rabja, s folyton anyagi zavarokkal küszködött... Mondják, hogy Raszkolnyikov-ot izgalmas detektívregénynek szánta; és valóban az is. De egyúttal olyan hű és aprólékos elemzése a gyilkos lelkiállapo­tainak, a tett elhatározásától kezdve a büntetés megkezdéséig, amilyen bizonnyal nincs több a világirodalomban. A szerző nyílt kártyával játszik. A bűnös kilétét nemcsak tudjuk, de vele reszketünk és szenvedünk az első pillanattól. Útközben a lélek különös titkaira bukkanunk. Dosztojevszkij (...) nem retten vissza attól, hogy lelki életünket folytonos ellent­mondásaival, összefüggéstelenségeivel és paradoxaival együtt ábrázolja. Zavarosságában az író beteges agymunkáját látták... Ma már tudjuk, hogy a lélek folyama valóban nem sima és logikus folyam... S kivált egy gyilkosnál! (Babits Mihály) Shakespeare óta valószínűleg Dosztojevszkij volt a világirodalom legnagyobb lélekalkotója és Pascal óta a legmohóbb szív. (Cs. Szabó László) Hitvány az ember... és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja. (F. M. Dosztojevszkij)

A "suttogó" sorozat elso két kötetének (A suttogó titkai I. és II.) megjelenése után Tracy Hogg hihetetlenül népszeru lett szerte a világon, és rengetegen fordultak hozzá tanácsért. Összegyujtötte a leggyakoribb gondokat, és ebben a könyvében még részletesebb magyarázattal kísérve, még több példával, még gyakorlatiasabb megközelítéssel, újabb ötletekkel oldja meg oket. Az olvasók kérésének megfeleloen több benne a táblázatokban összefoglalt tudnivaló, az életkori bontás, a mintaétrend, a mintanapirend stb. Elsosorban a problémák nagy hármasára, az alvásra, az evésre és a viselkedésre összpontosít az elozo két kötetben kifejtett elvek és filozófia alapján, esetenként továbbfejlesztve vagy felülvizsgálva oket - de foglalkozik az érzelmi neveléssel, a szobatisztaságra szoktatással, a hisztivel és a különbözo félelmekkel is. Most bepillanthatunk Tracy fejébe, hogy lássuk, o hogyan elemzi a problémákat, milyen kérdéseket tesz föl, hogyan állítja össze a megoldás tervét, és arra is megtanítja az olvasót, miként igazíthatja a módszereket a saját gyermekéhez, továbbá mit tegyen, ha úgy érzi: "az én gyerekemnél ez nem válik be". Akik már járatosak valamennyire a "suttogásban", de maradt problémájuk, most elvégezhetik a mesterkurzust; akik még nem ismerik Tracy gyermeknevelési filozófiáját, azok elott most egy egészen új világ tárul föl.

Suttogónak eredetileg azt nevezték, aki különleges képessége folytán pusztán türelemmel és halk szavakkal lecsillapít egy megvadult lovat. Tracy Hoggnak ilyen rendkívüli tehetsége volt a síró kisbaba megnyugtatásához, ezért hívják őt is suttogónak a hálás szülők. Az Amerikában hihetetlenül népszerű szerző könyvéből Ön is mindent megtudhat, amit egy csecsemő gondozásáról és neveléséről tudnia kell. Legjobb, ha először a várandóssága alatt olvassa el, hogy megismerkedhessen Tracy alapelveivel, melyek a leghatékonyabb hagyományos és modern nevelési módszereket ötvözik, és ha ezekre támaszkodik, voltaképpen bármilyen problémát orvosolhat majd. Ha a baba megszületett, már tudni fogja, mitől eszik és alszik jól, miért sír, mitől nyugszik meg, milyen "szórakozásra" vágyik, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy az egész családot az uralma alá hajtó kis zsarnok váljék belőle. Sok más mellett azt is tudni fogja, hogyan szoptassa és/vagy tápszerezze, fürdesse és masszírozza, mikor és mivel kezdje meg a szilárd étel bevezetését; és nem utolsósorban: hogyan birkózzon meg a gyermekágyi depresszióval, miként szervezze meg az életét és törődjön önmagával. Külön erénye a könyvnek, hogy kitér az iker- és koraszülésből, valamint az örökbefogadásból adódó kérdésekre is, érdekessége pedig a baba- és az önismereti teszt, amelyek sokkal több tanulsággal szolgálnak, mint gondolnánk!

A Malevil a katasztrófavíziós antiutópiák egyik legnagyszerűbb előképe, 1972-ből. A mű tulajdonképpen egy apokalipszisfreskó, amolyan klasszikus túlélőhistória, egy szélsőséges helyzetbe zárt közösség működésének és esélyeinek analízise, egyúttal lebilincselő kalandregény. Hősei arra ocsúdnak egy sziklafal védte dél-franciaországi várkastély borospincéjében, hogy pusztító atomkatasztrófát éltek túl. Vajon elegendő esélyt ad-e némi élelem, jószág és vetőmag, hogy ne pusztuljanak éhen? S ami legalább ilyen fontos: sikerül-e újjászervezniük az életüket és megvédeni magukat az új barbárság váratlanul felbukkanó erőivel szemben? A regénybeli sötét jövő dátuma, ahogy például Orwell 1984-es éve is, immár a múlté. De megnyugvásra semmi ok: a történet aligha ért véget.

A második világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája: a főszereplő Ecuko mindkét - egymásra semmiben sem hasonlító - világ részese. A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro az olvasóra bízza, mit tart fontosnak a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől egy semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány - a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad. A dombok halvány képe, a japán származású angol író első regénye 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott.

Valahol a kaliforniai sivatag mélyén, egy titkos katonai laboratóriumban üzemzavar támad, s elszabadul egy gyilkos vírus. Az emberiség csupán egy kis csoportja éli túl a kórt. A túlélők két táborra oszlanak: vannak, akik Abagail anyát, a 108 éves idős asszonyt, és vannak, akik a baljós, sötét lényt, Randall Flagget követik. Míg az egyik csoport a társadalom újrafelépítésén fáradozik, a másik fegyverkezik és katonákat képez ki. Hamarosan elkerülhetetlenné válik az összecsapás. Stephen King klasszikussá vált monumentális regénye maga a figyelmeztetés: "Emberiség, vigyázz!"

Magával ragadott Théba láza, gazdag és híres akartam lenni, és hasznomra felhasználni azt az időt, mikor még mindenki ismeri e nevet: „Szinuhe, Ő, aki magányos.” Mika Waltari, neves finn író regényében Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagy városok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, tarka világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor világában, látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére születésétől fogva súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és keserű tapasztalatai után még magányosabb lesz. A végső kétségbeeséstől azonban megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt ahhoz, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

A Száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amely öt Oscar-díjat nyert. Egy elmegyógyintézetbe új beteg érkezik, a nagyhangú, tettre kész és életvidám Randle Patrick McMurphy. Rögtön felméri az erőviszonyokat, és nekilát átalakítani az osztály életét: kártyapartikat szervez, valóságos fogadóirodát üzemeltet, italt és nőket csempészik be, sőt megkérdőjelezi a csoportterápiás gyűléseken alkalmazott módszert is. A szabályok megszegése játékként indul, amelynek kimenetelére fogadásokat köt, hamarosan azonban elkeseredett háborúvá fajul, amelyben McMurhpy ellenfele az osztály teljhatalmú főnővére, a Főnéni. Tekintélyénél és pozíciójánál fogva a Főnéninek számos eszköz áll rendelkezésére, McMurphy viszont csak féktelen életvágyára, szélhámosbölcsességére és betegtársai rokonszenvére hagyatkozhat.

Mit tehet a fiatal feleség, ha egy reggel arra ébred, hogy a házasságról, a szerelemről, az ideális társról éveken át gondosan színezgetett álmok és a valóság között nagyobb szakadék tátong, mint amit csendes beletörődéssel át tudna hidalni? Flaubert regénye jóval több a mindennapok unalmából kalandokba menekülő asszony történeténél. Bovaryné élete egyszerre szól vágyakozásról, felnőtté válásról és felelősségvállalásról, valamint az ideális megoldás sorozatos figyelmen kívül hagyásáról. Vajon visszaszerezheti-e egy nő az irányítást az élete fölött a XIX. századi francia vidéken, vagy el kell fogadnia, hogy nem ő hozza a szabályokat? Emma jobb híján az emlékeiben őrzött olvasmányélményei, a romantikus hősök és hősnők sorsába kapaszkodva próbálja meg kirángatni magát élete kátyújából. "Bovaryné én vagyok" - mondta Gustave Flaubert. A lélektani regény nagymesterének emblematikus műve talán soha nem volt még annyira aktuális, mint napjainkban, amikor oly messzire került egymástól a valóság, és az, amit szeretnénk valóságnak hinni. A világ számos nyelvére lefordított, megszámlálhatatlan filmes és színpadi adaptációt megélt történet készen áll arra, hogy meghódítsa a XXI. századot is. A szerzőt a mű első közlésekor perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázás vádjával, jóllehet a regény ötlete egy újságcikkből származott, és Vidéki erkölcsök alcímmel jelent meg. Az író eredeti szándéka máig vitatott, eldönthetetlen, hogy megvetést vagy együttérzést várt-e hősei iránt.

Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat. A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.

Az Európa Könyvkiadó 1991. szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Nemcsak megjelenteti az általános iskolások és a középiskolások számára ajánlott műveket, hanem arról is gondoskodik, hogy ezek állandóan kaphatók legyenek a könyvesboltokban. Már eddig is oly sok fontos kötet látott napvilágot ebben a sorozatban, hogy felsorolásukra itt aligha lenne elegendő hely. A kötetekhez mellékelt könyvjelzőn azonban valamennyi szerző neve és művének címe megtalálható, ki-ki kedvére végigböngészheti, és örömmel állapíthatja meg, hogy könyvtárában a klasszikusok sorát alkalmasint egy újabb kötettel gazdagíthatja. Műköltészeti és népköltészeti alkotások, versek és novellák, kisregények, regények és drámák kínálnak maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.

Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival. "Azt a nőt, aki egykor voltam, még mielőtt a fal beépült az életembe, már nem ismerném föl. De az a nő is idegen, aki május tizedikén a naptárba följegyezte, hogy aznap leltár. Jól tette, hogy jegyzeteket készített, hogy az emlékezetemben újra életre tudjam őt kelteni. Jut eszembe, a nevemet se írtam még le. Már majdnem elfelejtettem, de jobb is így. Nincs senki, aki a nevemen szólítana, akkor meg minek?" Marlen Haushofer osztrák írónő (1920-1970). Már harmincéves korában elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat is. Írói stílusa és látásmódja nagy hatással volt a huszadik századi irodalomra. A fal alapján néhány éve a természet erejét és a belső magányt döbbenetes erővel ábrázoló - Magyarországon is vetített - film készült. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek Haushofernek ajánlotta egyik művét. A szintén Nobel-díjas Doris Lessing szerint kevés lebilincselő regényről állítható ennyire biztosan, hogy kizárólag nő tollából származhat: "A fal a Robinson Crusoe női változata. Arról a heroikus szeretetről szól, amivel a mindennapok csekélységei felé fordulunk, amikor minden megsemmisülni készül körülöttünk." Haushofer sikerkönyvét méltatói a civilizáció kritikájaként, a mágikus realizmus és a belső fogság ábrázolásának egyik csúcsteljesítményeként emlegetik. Disztópikus regénye nem a szabadulás kereséséről, hanem a túlélés lehetőségeiről szól. Arról, hogy mennyi mindent képes szeretni az ember, ha már semmije, még neve sem maradt.

A könyv minden idők legnagyobb és legsikerültebb szatirikus regénye. Lemuel Gulliver, seborvos, majd hajóskapitány bőrébe bújva Swift a korabeli (1725) divatos útleírások modorában adja elő hőse fantasztikus kalandjait. Gulliver négy nagy utazást tesz. Először a törpék országába, Lilliputba, aztán az óriások hazájába, Brobdingnagba jut el - eközben, mintegy kicsinyítő és nagyító látcsövén át megismerjük az embert kicsinynek és nagynak, kicsinységében nevetségesnek, nagyságában visszataszítónak, s közben gonosz karikatúráját kapjuk Aglia társadalmi és politikai életének.## A következő utazás több országba is elvisz: Laputában a filozófia és a tudomány ferdeségeit látjuk nevetséges színezetben. Glubbdubdriben, a Mágusok szigetén a történelem holt nagyjai lepleződnek le, s végül a halhatatlanság kétes áldásaival ismerkedünk meg a halhatatlan struldbrugok sorsán keresztül.## Az utolsó utazás, amely a nemes és bölcs lovak, a nyihahák országába visz, végső, epés leszámolás magával az emberi nemmel, amelyet az undorító, ocsmány jehuk személyesítenek meg.

Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia. Bovaryné a 'meg nem értett asszony', megfertőzte a 'század betegsége', sosem érzi jól magát ott, ahol él, elvágyódik a láthatáron túlra, örökös belső nyugtalanságában megcsalja becsületes és teljesen jelentéktelen férjét, élete mindinkább kisiklik... A regény a polgári Flaubert vádirata a romantika ellen. De ugyanakkor - Flaubert a francia irodalom leginkább kétsíkú lelke - a romantikus Flaubert szatírája is a nyárspolgárság ellen.

Az "Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. Ez a harminckilencedik - az első javított - kiadás. Különös, hogy noha csak tizennyolc év telt el, mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós - mindközönségesen: félbolond - anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes. A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk - a szerző írói nyílvesszeje célba talált. "Nem voltam képes abbahagyni a röhögést, bökdösött pedig a Zsuzsa, bámult rám a Sári, a Julcsi, meg az egész gyásznép, az a másfél tucatnyi ember, aki eljött anya temetésére Rávallott ez az utolsó tréfa, és persze rám, észrevehettem volna a halotti anyakönyvi kivonaton, hogy téves az évszám, anya fiatalítási célból a születési évét átjavította a személyijében, azt vették alapul, észrevehettem volna a sírkövesnél is, de én nem szoktam észrevenni azt, amit kéne, vagy csak későn, túl későn, így hát anya életéből végleg elveszett tíz év, s a veszteséget márványba vésték az örökkévalóságnak, pontosabban tíz évre, urnafülke esetén ennyi a porladási idő, jaj, nehogy elfelejtsem meghosszabbítani, ahogyan anya felejtette el apát, illetve ahogyan mindannyian elfelejtettük Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI DE JÓ VOLNA, HA NEM EZ LENNE A VÉGE"