Európa Könyvkiadó strana 40 z 143

Az egész világ romokban hever. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg - a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. Az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. De hogyan tudja majd eldönteni, hogy hőstettet követ-e el vagy óriási hibát? Glukhovsky története az atomháború utáni világot írja le, de valójában nagyon is a mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról... A Metró három része a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játékok is készültek belőle. Most először jelenik meg a trilógia - melyet a szerző 2019-ben kiegészített egy új fejezettel - egy kötetben.

Daniel Tammet pontosan 45 gramm zabkását fogyaszt reggelire, és anélkül el sem indul otthonról, hogy megszámolná a rajta lévő ruhadarabokat. Ha stresszes vagy boldogtalan, csak behunyja a szemét, és számol. Ugyanakkor nem csak rutinszerű kényszerei vannak. Mint az emlékezetes filmben Dustin Hoffman megformálta Esőember, ő is bonyolult matematikai műveleteket képes fejben elvégezni - a számokat alakzatokban, színekben, textúrákban és mozdulatokban látja. Ráadásul kilenc idegen nyelven beszél, sőt alkotott is egyet - nyelvtannal és mintegy 1000 szavas szókészlettel - saját használatára. De bizonyos szempontból Daniel egyáltalán nem hasonlít az Esőemberre. Az autizmus spektrumzavarban súlyosan érintettek között gyakorlatilag egyedülálló módon nem szorul segítségre mindennapi, ügyes-bajos dolgainak intézésében. Ez a hihetetlen önállóság, és ahogy átadja, milyen érzés is ilyen rendkívüli életet élni, teszik igazán inspirálóvá és magával ragadóvá Daniel Tammet emlékiratát, amely páratlan betekintést nyújt napjaink egyik legkülönlegesebb elméjébe.

Ismerjék meg Regant és Williamet, a város talán legszerencsésebb figuráit Keitht és Mercert, akik jóban-rosszban szeretik őket a két külvárosi tizenévest, Charlie-t és Samanthát, akiket leginkább csak a belvárosi punkszcéna csábít Richardot, a rögeszmés magazinriportert, és az idealista szomszédját, Jennyt - és végül a nyomozót, aki megpróbálja kitalálni, hogy ezeknek az embereknek mi közük van a Central Parkban történt szilveszteri lövöldözéshez. Mert amikor az 1977. július 13-ai nagy áramszünet teljes sötétségbe borítja ezt a világot, mindegyikük élete örökre megváltozik. A titok után nyomozva az emberi kapcsolatok útvesztőjében végül eljutunk a zsúfolt metropolisz legrejtettebb zugaiba is. Az Ég a város felejthetetlen nagyregény a szerelemről, az árulásról és a megbocsátásról, a művészetről, az igazságról és a rock "n" rollról, mindarról, amiért élni érdemes. Garth Risk Hallberg Louisianában született 1978-ban, majd Észak-Carolinában nőtt fel. Írásait többek közt a The New York Times és a The Millions publikálta. Az Ég a város az első regénye. A könyvet megjelenésekor a Vogue, a The Washington Post, a The Wall Street Journal, a Los Angeles Times és a San Francisco Chronicle is az év legjobb könyvei közé sorolta, kiemelve a dickensi történetmesélés hagyományainak felelevenítését és a regény olvasmányosságát.

"Kígyó sziszegését hallom, prérikutya vinnyogását... Látom elmenni a bölényeket. Látom a porfelhőt, sápadtarcúak érkeznek. Látom kifordított tenyerüket, békét mutatnak. Látom hátuk mögött a késeket, háborút hoznak. Látom, amint sátrainkba kéredzkednek, és látom, amint reggel elviszik magukkal a békét. Látom, hogy egyre többen jönnek, és látom, hogy nyelvük kétágú... Hallom, hogy hangjuk kígyósziszegés." Cseh Tamás és barátai 1961-ben egy hegyi tisztáson felverték az első indián sátrakat. "Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra" vágytak. Egy bő évszázaddal azelőtt letűnt kor, a síksági indián kultúra szabályait, eszményeit elevenítették fel a Bakonyban. Az évente kétszer megrendezett játék hagyománya a mai napig él. A nagy kaland izgalma és a természet szeretete apáról fiúra száll, felnőtt és gyerek egyaránt szívesen azonosul a bátor, szívós és bölcs indiánokkal. Cseh Tamás a bakonyi törzsek mindennapjairól naplót vezetett, a jegyzetei alapján pedig, Kormos István biztatására, 68-69-ben megírta ezt a sok kutatómunkán alapuló, néprajzilag is hiteles, izgalmas történetet. Évtizedekig kallódott, mire végül napvilágot látott. Legutóbb 2008-ban jelent meg. A Hadiösvény a bakonyi indiánok könyve, Cseh Tamás egyetlen regénye

Gyere velem, nézd meg, hogy merre járok, légy a kísérőm, állj mellém, s nézd azt, amit én látok. Amerika, London, Párizs, mondd, hogy nem vagyok normális, hisz te nem azt látod. Mondd azt, hogy nem, India nem olyan, Prága nem olyan, Nápoly és Moszkva nem olyan, azok az emberek, akik előttem vannak, nem olyanok, vagy egy kicsit mégis olyanok. Tényleg, most veszed észre, hogy olyanok. Magadat fedezed fel bennük. Vitatkozol velem és vitában állsz magaddal. Utazol velem és gondolkodsz, ahogy én is utazom és gondolkodom, hogy hol is vagyunk mi, és kik vagyunk mi, és kik azok, akik mások? Gyere velem, hozd magaddal az élményeidet, az emlékeidet, legyen ez egy közös út. Tedd a szemed a szemem mellé, a lábad a lábam mellé, legyél velem fáradt, és legyél velem együtt kíváncsi, hogy nézd, ez itt a világ. Örülj velem elmenni, és örülj visszajönni, dobd be ezt a könyvet a táskádba vagy az életedbe, tartsd magadnál, és ő sem hagy magadra.

1948 ősze. A japánok a második világháború pusztítása utáni újjáépítési lázban igyekeznek maguk mögött hagyni a vereséget, inkább a jövőre fordítják figyelmüket. Nem így a háború előtt ünnepelt festő, aki kertje és háza gondozásával, valamint két lányával és unokájával tölti az idejét. Azonban nyugalmára sötét árnyat vetnek a múlt emlékei, és egyre több felkavaró kérdéssel szembesíti önmagát fiatalkori gyarlósága kapcsán. Emlékezete labirintusában feltárulnak művészi és emberi pályájának döntő epizódjai, a tettei következményeivel együtt. Kazuo Ishiguro korai kötetében felsejlik az önáltatás és az igazságra törekvés örökké egymásnak feszülő kényszere. A lebegő világ művésze a japán származású angol író második regénye, mely 1986-os megjelenése után elnyerte az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat. Ishiguro később Napok romjai című regényével tett szert világhírre, negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott.

Vezet-e út a hetvenes-nyolcvanas évek falusi Magyarországának porából-sarából a fényes jövőbe? Lehet-e nagy ember - filozófus! - a gyerekből? Vagy rá is az apák és nagyapák boroskannája vár? A gyerek - Spiró György szerint korunk hőse -: sokunk közeli ismerőse. Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek.

„Na most van ez a bogyósgyümölcskertész. Ennek a bogyósgyümölcskertésznek van ez a fia. Na most ez a fiú először elmegy rókát vadászni, aztán gimibe Pestre. Ott aztán beleszeret a Napba, utána meg egy valódi lányba. Aztán lesz egy rockzenekara, az Originál láger, meg kiugrik az ötödiken a konyhaablakból, meg jól belecsőröznek a gyomrába az Egyetempresszó előtt, meg kirúgja egy lány Bécsben, mert ez a fiú külföldön már nem olyan nagy szám, mint Magyarországon. Na most ilyenekről szól ez a könyv, és lehet rajta nevetni, még az ember könnye is kicsordul tőle. Vagy azért, mert sírni kell.”

Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nemlátni.

Az előadás rendezője a függöny előtt ül az emelvény deszkáin, nézi a Vásárt, és a nyüzsgő térség láttán mélységes mélabú érzése fogja el. Van itt eszem-iszom, szerelmeskedés meg szakítás, nevetés meg annak az ellenkezője, füstölés, csalás, verekedés, tánc és hegedűszó; hetvenkedők taszigálnak, piperkőcök mustrálják a nőket, zsebmetszők űzik mesterségüket, rendőrök leselkednek, csepűrágók üvöltenek bódéik előtt, parasztok bámészkodnak az aranycsillámú táncosokra meg a szegény kimázolt akrobatákra, miközben hátul könnyű ujjú emberek kezelik zsebeiket. Igen, ez a Hiúság Vására; bizonyos, hogy nem erkölcsös hely, nem is vidám hely, csak nagyon zajos. Nézzétek csak a komédiások arcát, amikor munkájukból érkeznek, Jancsi bohócot, amint éppen lemossa arcáról a festéket, és a ponyva mögött vacsorához ül feleségével és a kis paprikajancsikkal. A függöny rögtön felgördül, s ő "van szerencsém"-et kiáltozva hány majd cigánykereket. Nincs hozzáfűzni való erkölcsi tanulságom a Hiúság Vására itt következő történetéhez. Van, aki a vásárt általában erkölcstelennek tartja, s szolgáival és családtagjaival egyetemben el is kerüli; valószínűleg igaza van. De aki másképpen gondolkozik, s kedélye léha, jóindulatú vagy éppen gunyoros, talán szívesen fordul be ide egy félórára, és megnézi a mutatványokat... Ezzel és egy mély meghajlással pártfogói előtt a Rendező visszavonul, s a függöny felgördül. London, 1848. június 28.

Stephen King álnéven írt képes mesekönyve remek ajándéklehetőség a rajongók és a rajongók gyerekei számára is. Bob, a vasúti társaság mérnöke különleges titkot őriz: gőzmozdonya, Csu-csu Charlie életre kelt, és ő lett a legjobb pajtása. A barátságról, hűségről és a mindennapi kemény munkáról szóló megkapó történet magja ismerős lesz a King-rajongók számára, mivel A Setét Torony III: Puszta földek című regényben szereplő kitalált könyvön alapszik.

Van egy fiatal lány, aki ez első világháború utolsó évében született, Európa, sőt a hamarosan felbomló és eltűnő Osztrák-Magyar Monarchia kellős közepén, régi, nemesi családban. Gyermekkora boldog. Ő maga csoda szép. Hazája, a megcsonkított Magyarország, király nélküli királyság, amelyet egy flotta nélküli admirális kormányoz; ennek az öregúrnak a fia szerelembe esik vele. A második világháború első évében kötnek házasságot. A következő esztendőben fiuk születik. Újabb esztendő múltán a férj Magyarország kormányzóhelyettese lesz. 1942-ben vagyunk, zajlik a második világháború. Magyarország, voltaképpen kényszerűségből, a hitleri Németország szövetségese. A kormányzó nem örül ennek (a fia sem). Nem hajlandó teljesíteni Hitler minden kérését. Menye egyre jobban megszereti. Ő most ápolónő az orosz fronton. Férje a magyar légierő pilótája. Lezuhan a gépével; életét veszti. Egyesek német szabotázst rebesgetnek; mindenesetre Hitleréknek jól jön ez a baleset. Az özvegy, immár a kormányzói palotában, mindenféle menekültek, köztük magyar zsidók megsegítésén fáradozik. A németek váratlanul megszállják Magyarországot. A kormányzó tehetetlen, bár itt-ott azért tanúsít némi ellenállást. A fiatal özvegy, Horthy Istvánné, apósa (Horthy Miklós) mellett marad, és sok mindenben részt vesz, titkos rádióüzeneteket küldözget. Úgy döntenek, Magyarország megmentése érdekében fegyverszünetet kötnek a szövetséges hatalmakkal. A németek behatolnak a palotába, őrizetbe veszik a kormányzót, feleségével, menyével és unokájával együtt. Egy németországi kastélyba internálják őket. Véget ér a háború, de ők nem szabadulnak azonnal. Végül Portugáliába távoznak. Az ifjú özvegy továbbra is férje családjával él. Egy brit tiszt beleszeret. Összeházasodnak. Évtizedek múlnak el. Az asszony megéli szeretett apósának és anyósának újratemetését szülőföldjükön, egykori vidéki birtokukon. Micsoda történet! Főszereplője nagy és tragikus történelmi események résztvevője volt, melyekről olyan szerényen számol be, hogy az több mint bájos. Szenvedélyesen rekonstruál, és helyesbíti a téves történelmi értékeléseket, illetve amiket ő annak vél. Állhatatos, de sohasem harsány. Intelligens írásán átsugárzik szívjósága és gyöngédsége. Könyvének számos lapján egy immár eltűnt, sőt mindörökre eltűnt világ elevenedik meg. Nem is annyira önmagáról, mint inkább férjéről és férjének szüleiről kíván portrét festeni. Ez arra vall, amit Goethe egyszer úgy nevezett: "die Höflichkeit des Herzens" - a szív udvariassága. Egész élete, melyet e könyvbe sűrített, a jellem diadaláról szól.

Suttogónak eredetileg azt nevezték, aki különleges képessége folytán pusztán türelemmel és halk szavakkal lecsillapít egy megvadult lovat. Tracy Hoggnak ilyen rendkívüli tehetsége volt a síró kisbaba megnyugtatásához, ezért hívják őt is suttogónak a hálás szülők. Az Amerikában hihetetlenül népszerű szerző könyvéből Ön is mindent megtudhat, amit egy csecsemő gondozásáról és neveléséről tudnia kell. Legjobb, ha először a várandóssága alatt olvassa el, hogy megismerkedhessen Tracy alapelveivel, melyek a leghatékonyabb hagyományos és modern nevelési módszereket ötvözik, és ha ezekre támaszkodik, voltaképpen bármilyen problémát orvosolhat majd. Ha a baba megszületett, már tudni fogja, mitől eszik és alszik jól, miért sír, mitől nyugszik meg, milyen "szórakozásra" vágyik, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy az egész családot az uralma alá hajtó kis zsarnok váljék belőle. Sok más mellett azt is tudni fogja, hogyan szoptassa és/vagy tápszerezze, fürdesse és masszírozza, mikor és mivel kezdje meg a szilárd étel bevezetését; és nem utolsósorban: hogyan birkózzon meg a gyermekágyi depresszióval, miként szervezze meg az életét és törődjön önmagával. Külön erénye a könyvnek, hogy kitér az iker- és koraszülésből, valamint az örökbefogadásból adódó kérdésekre is, érdekessége pedig a baba- és az önismereti teszt, amelyek sokkal több tanulsággal szolgálnak, mint gondolnánk!

Kikészíti egy-két éves gyermeke szüntelen követelőzése, hisztizése és engedetlensége? Aggódik, hogy talán nem fejlődik a megfelelő ütemben? Nem tudja eldönteni, mikor és hogyan szoktassa bilire, milyen játékokat vegyen neki, hogyan bírja rá, hogy éjszaka aludjon, méghozzá a saját ágyában? Forduljon ismét Tracyhez! A suttogó titkai nemzetközi sikert aratott első kötete után itt a folytatás, amely a kisgyermekkor elejének (1-2. év) egyszerre gyötrelmes és örömteli időszakával foglalkozik. Minden kérdést tárgyal, amely ebben az életkorban felmerülhet, továbbá részletes, gyakorlati útmutatást ad a rossz szokások rögzülésének megelőzéséhez vagy a megváltoztatatásukhoz, a hisztizés kezeléséhez és megszüntetéséhez, a fegyelmezéshez és az önfegyelemre neveléshez, az úgynevezett érzelmi intelligencia fejlesztéséhez. Segít a gyermeknyelv "lefordításában", a napirend kialakításában, a játéktevékenység irányításában és a beszédfejlesztésben, mérlegelésre felkínált szempontjaival pedig talán megkönnyíti a nagy döntést: vállaljunk-e még egy gyereket.

"az én uram örökké sietett valahová örökké valahol másutt volt örökké azt képzelte hogy ott másutt egyszerre csak történik valami egyszerre csak megjelenik neki egy mondat és alászáll rá és akkor ő megmenekül és ettől az egyetlen mondattól ő lesz az ász ő lesz a fedett pályás bajnok" A Vita nuova a Házimurik folytatása. Annak az önéletrajzi trilógiának a második kötete, amelyben Hrabal a feleségét teszi meg narrátornak, Eliąka mesél. Házasságuk, új életük kezdeti éveit élik. Ebben az 1955-től 1962-ig tartó időszakban az író még nem publikál, az író csak felkészül: hulladékpapír-bálázóként, majd színházi kulisszatologatóként - és mindvégig következetes kocsmalátogatóként, művészbarátai körében gyűjti az élményeket és szerzi a tapasztalatot. Következetesen mindig valahol másutt... Hrabal most is a legszemélyesebb dolgairól beszél. Arról, hogy miként válik éppen ezekben a nehéz években íróvá; hogy hogyan küzd meg - elsősorban önmagával, a saját kishitűségével, szorongásaival - az áhított célért, hogy "ász", "fedett pályás sampion és világbajnok" lehessen az irodalomban. Tragikomikum, szenvedély és némi önirónia az örökké mozgásban lévő hrabali forgószínpadon. Író szoknyaszerepben.

Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy "kiírja" magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap - látszólag minden indok nélkül - agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak... Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik - időközben eltemetett - gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élet-halál harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen. A Borzalmak városa Stephen King másodikként megjelent regénye, 1975-ből. Bár a művet a Carrie című regény után adták ki, de előbb született.