Európa Könyvkiadó strana 41 z 143

Kikészíti egy-két éves gyermeke szüntelen követelőzése, hisztizése és engedetlensége? Aggódik, hogy talán nem fejlődik a megfelelő ütemben? Nem tudja eldönteni, mikor és hogyan szoktassa bilire, milyen játékokat vegyen neki, hogyan bírja rá, hogy éjszaka aludjon, méghozzá a saját ágyában? Forduljon ismét Tracyhez! A suttogó titkai nemzetközi sikert aratott első kötete után itt a folytatás, amely a kisgyermekkor elejének (1-2. év) egyszerre gyötrelmes és örömteli időszakával foglalkozik. Minden kérdést tárgyal, amely ebben az életkorban felmerülhet, továbbá részletes, gyakorlati útmutatást ad a rossz szokások rögzülésének megelőzéséhez vagy a megváltoztatatásukhoz, a hisztizés kezeléséhez és megszüntetéséhez, a fegyelmezéshez és az önfegyelemre neveléshez, az úgynevezett érzelmi intelligencia fejlesztéséhez. Segít a gyermeknyelv "lefordításában", a napirend kialakításában, a játéktevékenység irányításában és a beszédfejlesztésben, mérlegelésre felkínált szempontjaival pedig talán megkönnyíti a nagy döntést: vállaljunk-e még egy gyereket.

"az én uram örökké sietett valahová örökké valahol másutt volt örökké azt képzelte hogy ott másutt egyszerre csak történik valami egyszerre csak megjelenik neki egy mondat és alászáll rá és akkor ő megmenekül és ettől az egyetlen mondattól ő lesz az ász ő lesz a fedett pályás bajnok" A Vita nuova a Házimurik folytatása. Annak az önéletrajzi trilógiának a második kötete, amelyben Hrabal a feleségét teszi meg narrátornak, Eliąka mesél. Házasságuk, új életük kezdeti éveit élik. Ebben az 1955-től 1962-ig tartó időszakban az író még nem publikál, az író csak felkészül: hulladékpapír-bálázóként, majd színházi kulisszatologatóként - és mindvégig következetes kocsmalátogatóként, művészbarátai körében gyűjti az élményeket és szerzi a tapasztalatot. Következetesen mindig valahol másutt... Hrabal most is a legszemélyesebb dolgairól beszél. Arról, hogy miként válik éppen ezekben a nehéz években íróvá; hogy hogyan küzd meg - elsősorban önmagával, a saját kishitűségével, szorongásaival - az áhított célért, hogy "ász", "fedett pályás sampion és világbajnok" lehessen az irodalomban. Tragikomikum, szenvedély és némi önirónia az örökké mozgásban lévő hrabali forgószínpadon. Író szoknyaszerepben.

Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy "kiírja" magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap - látszólag minden indok nélkül - agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak... Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik - időközben eltemetett - gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élet-halál harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen. A Borzalmak városa Stephen King másodikként megjelent regénye, 1975-ből. Bár a művet a Carrie című regény után adták ki, de előbb született.

Párhuzamos életrajzok. Hrabalnak ebben az önéletrajzi ciklusában (Házimurik, Vita nuova, Foghíjak) a szerző női szerepbe helyezkedik: a feleségét teszi meg narrátornak. A Házimurik kettejük eleinte egymás mellett futó, majd összefonódó története, az ezerkilencszáznegyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép-Európájának tipikus élethelyzetei. A tehetős polgárcsalád jogi doktorátust szerzett, félig-meddig önkéntes proletárrá züllött fia és a kitelepített szudétanémet nagypolgári famíliából származó lány a második világháborúban mindent elveszített, mégsem boldogtalanok, mert a legapróbb, a legrútabb, a legelemibb dolgokban is meg tudják látni a szépet. A kisemmizettségben is otthonosan érzik magukat, mert egymásra találnak - és egymásba szeretnek. "Nekem mindig olyan jó magával, suttogta a doktor. Nekem is, mondtam. Ugyanis, ha magával vagyok, akkor úgy érzem, mintha nem is volna velem, dadogta a doktor." Hrabal doktor.

Stephen King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából? Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébresztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok. Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak...

Bohumil Hrabal, aki sokáig az asztalfióknak írta műveit, a hatvanas évek közepétől szinte egyik napról a másikra híres író lesz. Írószövetségi tag, állami díjas szerző. Bevásárlószatyorral hordja haza a honoráriumot, a regényéből Jiří Menzel által forgatott Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díjat kap. Ennek a sikertörténetnek azonban 1968. augusztus 21-én megtörik a lendülete, Prágát megszállják az oroszok. Hrabal a felszámolás alatt álló írók listájára kerül, kéziratait visszadobják, ráadásul személyes biztonságáért is aggódnia kell. A Foghíjak a Házimurik és a Vita nuova folytatása. Hrabal narcisztikus öniróniával taglalja benne emberi gyengéit, kishitűséggel mélyen átitatott írói öntudatát, saját maga előli szakadatlan menekülését. A bomlásban, a rútban megtalált szépségideálját. A macskamániáját. Az epeműtétjét, amely után bebeszéli magának, hogy meg fog halni, de előbb még eszik egy kis töpörtyűs zsíros kenyeret és leöblíti rozspálinkával - sőt a nyaralójuk melletti erdő odvas fáiban is elrejt egy-egy üveg piát, hogy magányos biciklitúrái ne legyenek olyan céltalanok. Ez a nyolcvanas években publikált önéletrajzi trilógia attól kerül különös fénytörésbe, hogy a szerző a felesége elbeszélői szemszögéből láttatja a történéseket. Kettős tükröt tart önmagának. "az írónak a könyvei az igazi gyermekei... ő nemcsak az apja, hanem az édesanyukája is ezeknek a könyvecskéknek, és több is, mint egy anya, mert az ilyen író, és a férjem magára mutatott, a hasára és aztán a fejére, több mint kilenc hónapig viselős leendő gyermekével, és mint egy anya, érzi, hogy növekszik benne, hogyan forgolódik, hogyan rugdalódzik, és aggódik, hogy vajon az a gyermek, az a kicsike nem lesz-e hülye?

Csak boldog akart lenni. Eleinte minden oka megvolt rá: szerelmi házassággal bekerült a királyi családba, élvezte az azzal járó előnyöket, a bokacsattogtatást, a magánrepülőt, a különvonatot, a luxust - és a kitüntető figyelmet. A sajtóét is! Ő lett a monarchia legnépszerűbb márkája, "a szívek hercegnéje", a divatikon, a szépség és az érzékenység, az empátia jelképe. A leendő király anyja. Aztán csalódnia kellett. Ott érte a csapás, ahol a legjobban tud fájni: a szívén. 1996. augusztus 28-án Diana már nem királyi fenség, hivatalosan is elvált. A válása után azonban ugyanúgy érdekelte az embereket - vagy talán még inkább -, hogy mit csinál, kit szeret, milyen ruhát visel, hol nyaral ez a megcsalt, boldogtalan fiatalasszony. Antonio Caprarica - húsz évvel a tragédia után - Diana életének utolsó szakaszát eleveníti fel. Az olasz szerző külföldi tudósítóként sokáig élt Londonban, több könyvet írt a Windsorokról. Azon a nyáron, amely Diana és utolsó szerelme, Dodi Fayed életét követelte, ő is a Smaragd-parton nyaralt, ahol ők, látta, milyen küzdelmet vív a személyzet a paparazzók serege ellen, hogy ezt a két embert, ha csak percekre is, békén hagyják. Megértette, mit jelent az a talán cinikusan hangzó kijelentés, hogy "Az élő Diana a címlapon a dupláját érte minden más címlapnál. A halott Diana a duplájának a dupláját éri." Ez a barátnők, szemtanúk, testőrök, kuruzslók visszaemlékezése nyomán, hatósági vizsgálatok alapján rekonstruált történet amilyen szép, olyan szomorú. A boldogság romjait hordja össze.

"Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely először ejti rabul a lelkét." Vannak dolgok, amiket csak sötétben látunk igazán. És csak akkor, ha már kellőképpen fogékonyak vagyunk. Daniel Sempere tízéves, amikor antikvárius apja egy hajnalon elviszi egy titokzatos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ebben a Temetőben olyan művek nyugosznak, amelyek egy-egy könyvtár vagy könyvesbolt bezárásával elárvultak. Daniel a "beavatási szertartás" során örökbe fogad egy könyvet - Julián Carax A szél árnyéka című művét -, és azzal megpecsételődik a sorsa mind a kötetnek, mind a fiúnak. Romantikus - újromantikus - regény elátkozott, megtagadott könyvekről, az egyetlen szerelemről, igaz barátságról, feneketlen gyűlöletről és véres bosszúról. Olyan fájdalmasan szép, olyan félelmetes és fordulatos, amilyen egy többgenerációs családtörténetbe oltott kísértet- és detektívhistória csak lehet. A függelékben olvasható Tűzrózsa című novella Az Elfeledett Könyvek Temetője tetralógia eredetét beszéli el. A tetralógia további részei: Angyali játszma, A mennyország fogságában, Lelkek labirintusa. Carlos Ruiz Zafón (1964) világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.

Minden nagy szállodának vannak botrányai - mondta. - Ahogy kísértet is van minden nagy szállodában. Hogy miért? A fenébe is, az emberek jönnek-mennek. Megesik, hogy valamelyik a szobájában dobja fel a talpát, a szíve, vagy gutaütés, vagy valami ilyesmi. A szálloda babonás hely. Nincs tizenharmadik emelet, nincs tizenhármas szoba, nincs tükör az ajtón, amin az ember bemegy, meg hasonlók." Stephen King egyik leghíresebb története, A ragyogás, a Sziklás-hegység egyik magaslatán, egy világtól elzárt szállodában játszódik. Itt vállal állást az alkoholizmusából éppen kigyógyult Jack Torrance, és vele együtt ideköltözik felesége, Wendy, és kisfia, Danny is. Miközben Jack egyre megszállottabban próbálja megírni a szálloda történetét, természetfeletti, látnoki képességekkel rendelkező fia egyre több furcsa jelet lát... A ragyogás 1977-ben jelent meg először, és azonnal bestseller lett. Az azóta klasszikussá vált műből 1980-ban Stanley Kubrick rendezett filmet, Jack Nicholson főszereplésével.

"Amikor hazámra rászakadt a nyomasztó orosz irracionalitás, ösztönös késztetést éreztem, hogy bőségesen merítsek a Nyugat újkorának szelleméből. És úgy találtam, hogy az sehol sincs olyan töményen sűrítve, mint az értelem, humor és fantázia karneváljában, a Mindenmindegy Jakab meg a gazdájá-ban. Hogy minél tovább Jakab és a gazdája társaságában maradhassak, képzeletemben egyre-másra úgy jelentek meg, mint saját színdarabom figurái. Személyes vigaszul írtam meg a Jakab és az urá-t"- mondja bevezetőjében az 1971-ben írott színműve keletkezésének hátteréről Milan Kundera. Darabja Denis Diderot regényének, a Mindenmindegy Jakab meg a gazdájá-nak mesterien szőtt, színesen hangszerelt változata. És mint Kundera leszögezi: "a Jakab és az ura nem átírás: ez az én színdarabom, az én 'variációm Diderot-ra', vagy, minthogy csodálat szülte, az én 'hódolatom Diderot-nak' ".

"A regény állandó, hűséges kísérője az embernek a modern idők kezdete óta. A megismerés szenvedélye (amit Husserl az európai szellem leglényegesebb vonásának tekint) ekkor uralkodott el rajta, hogy megvizsgálja az ember konkrét életét, és megóvja a lét feledésé-től, hogy az életvilágra-ra állandó fényt vetítsen. Így értelmezem és egyszersmind osztom is azt a konokságot, amellyel Hermann Broch azt hajtogatta: Feltárni azt, amit csak a regény tárhat fel - ez adja a regény jogosultságát, egyedül ez. Az a regény, mely nem tárja fel a lét valamely addig ismeretlen részecskéjét, erkölcstelen. A regény egyetlen erkölcse a megismerés. Hadd tegyem hozzá: a regény Európa műve, felfedezései, jóllehet különböző nyelveken történnek, egész Európa osztályrészének tekintendők. A felfedezések egymásra következése (és nem a szövegek összegezése): ez az európai regény története." Ezt a történetet írja meg Milan Kundera hét többé-kevésbé független szövegből, "hét részből álló esszé"-jében. Az egyik szöveget Cervantesnek szenteli az író, a másikat Brochnak, a harmadikat Kafkának, s közben minduntalan vissza-visszatér, szüntelenül hivatkozik azokra a szerzőkre, akik irodalmi támaszpillérei az ő "személyes regénytörténetének": Rabelais-ra, Sterne-re, Diderot-ra, Flaubert-re, Tolsztojra, Musilra... Két dialógusban saját művészetéről, saját regényeiről beszél: a polifóniáról, a kompozícióról, a "kísérleti ego" (az irodalmi alak) megteremtésének módozatairól, a fordítás művészetéről... Kundera esszéje nem más, mint az "Isten nevetéséből született művészet", a regény regénye, amely sok-sok szellemi izgalmat, felfedezést, kalandot kínál az olvasónak.

Athos Fadigati köztiszteletben álló ferrarai gégész, aki fiatalon a legszabályosabb és legnyugodalmasabb orvosi karrier elé nézett. Művelt, gazdag, finom úr, biztos egzisztencia. Jó parti. Már benne van a korban, mégsem kötelezte el magát. Eraldo Deliliers egyetemista. Társai körében bálványozott, kihívóan nyegle, szőke, sportos szépfiú, szegény anyja szeme fénye. Húszévesen már több nevezetes hódításon van túl, szerelmi öngyilkosságot is elkövettek érte. Unja a tanulást, elege van a pénztelenségből, élvezni akarja az életet, és csak arra vár, hogy valaki finanszírozza a vágyait. Kerül, amibe kerül. A kisregény egy szexuális és egy faji elszigetelődés párhuzamos krónikája. 1938-ban játszódik, az olaszországi zsidótörvények kibocsátásának idején. 1987-ben Philippe Noiret főszereplésével emlékezetes film készült belőle, amelyben a szerző alteregójának tekintett zsidó egyetemistát Rupert Everett alakítja. Giorgio Bassani (1916-2000) műveit világszerte kiadják, olvassák, becsülik és szeretik. Prózaírói és költői munkásságát rangos díjakkal ismerték el, közülük a legfontosabbnak számító Strega-díjat negyvenévesen kapta meg.

Saját bevallása szerint hazájának 1968-as szovjet lerohanása ébresztette fel Milan Kunderában, az utóbb Párizsba emigráló és sok éve már csak franciául alkotó világhírű cseh íróban az Európa-nosztalgiát. Ez a nosztalgia újra meg újra felsejlik a Kundera-regényekben, és alighanem belőle fakad Kunderának az egyik legnagyobb európai kultúrkincs, a négy évszázados múltú regény művészete iránti szenvedélyes érdeklődése is. Kundera nem teoretikusként, hanem vizsgálódásai tárgyát fáradhatatlanul gyakorló regényszerzőként vall minden nagyképűségtől mentes, rendkívül élvezetes stílusban a mesterségéről. Ebben a legújabb könyvében, A regény művészeté-nek fonalát véve fel újra, a regény születésének körülményeit, valamint azt vizsgálja, hogy a huszadik század nagy modern áramlatai (különös tekintettel Kafkára, Brochra, Musilra, Carlos Fuentesre, Gabriel Garcia Márquezre) mi újat hoztak Cervantes és Rabelais hajdani regénytechnikájához képest. A világot függöny takarja. "Legendákból szőtt varázsfüggöny", az "előértelmezések" függönye. Ezt a függönyt rántotta le Cervantes, amikor útjára indította Don Quijotét, és vele együtt az európai regényt. A mai Európa mintha távolodni látszana kissé a regényhagyomány Európájától. Annál fontosabb - értjük meg Kunderát olvasva -, hogy ma se feledjük, mi e hagyomány lényege. A függönylerántó gesztus. A tisztánlátás.

Kötetünkkel Eraszt Fandorin három újabb kalandját veheti kézbe a magyar olvasó. A legendás magánnyomozó természetesen mindegyikben roppant nehéz kihívásokkal szembesül. Az akadályok leküzdéséhez minden tudására és képességére szükség van: a keleti harcművészetekben és bölcsességekben való jártasságára, kiemelkedő erejére és éles eszére. A kritikus helyzetekben ezúttal is nagy szerepet kap erkölcsi igényessége, nagyvonalúsága és kényes ízlése. Mindaz együtt van tehát, amivel a sztárszerzővé vált Borisz Akunyin (azaz Grigorij Cshartisvili) a Fandorin-sorozat korábbi regényeiben is oly vonzó, színes figurává avatta népszerű hősét. A lebilincselő izgalmakban, talányos epizódokban bővelkedő krimikből most sem hiányzik a már megszokott könnyed humor. A kegyetlenségek nyomasztó hatását pedig az író életszemléletének rezignált derűje enyhíti.

A voltaire-i életmű meghatározó jelentőségű alkotása, a Candide vagy az optimizmus egyszerre tézis- és kalandregény. Hősét, az egyszerű és hiszékeny ifjút - akit filozófus nevelője, Pangloss a nagy Leibniz nyomán arra tanít, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika - Voltaire végigvezeti benne az egész földgolyón, Vesztfáliától Hollandián keresztül Portugáliáig és Eldorádóig, majd vissza, Európán át Isztambulig és végül Rodostóig. Candide útja társaival együtt háborúból háborúba, katasztrófából végveszélybe visz; végigszenvedik mindazt a rosszat, ami igencsak ellentmond mestere tanításainak. Candide ki is ábrándul ez utóbbiakból, de nem esik kétségbe.## Voltaire (1694-1778) a filozófiával szemben az élet elsődlegességét hirdetve ráébreszti hősét, hogy földünk nem mennyország ugyan, de nem is pokol. Candide földet vásárol, és imádott hölgye, Kunigunda, meg a többiek társaságában békés munkálkodásba fog: "Dolgozzunk, ne okoskodjunk" - mondja a mű végén az egyik főhős.

Arany János már huszonnyolc éves, amikor egyáltalán jelentkezik az irodalmi életben, és harmincegy esztendős korában érkezik el a Toldi nagyon is indokolt sikere. S a művészi fejlődés ettől fogva is szakadatlan, művészete mind gazdagabbá válik. A kötetben három műve található: Toldi, Toldi estéje, Buda halála.