Kálman Mikszáth

Hogyan került Szent Péter neve és az esernyő egy mondatba? Hiszen, ha magunk elé képzeljük Szent Péter alakját, nem valószínű, hogy egy esernyőt is társítanánk a képhez - legalábbis, amíg el nem olvastuk Mikszáth Kálmán fordulatokban gazdag, ízes humorú regényét. Mikszáth egy hétköznapi, ám mégis különleges holmi - egy esernyő - körül bonyolítja regényének néhol drámai, néhol elgondolkodtató, néhol mulattató cselekményét. Szereplői számára ez az esernyő különleges jelentőséggel bír: életeket mentő szent ereklye, családi örökség, közösségformáló és gyógyító erejű tárgy, csodatévő, gazdagságot, szerelmet, házasságot hozó eszköz. Hogy hogyan vált azzá? A regényből természetesen ez is kiderül, mint ahogyan az is, milyen hiedelem társítja Szent Péter alakjához. És miközben egy izgalmas nyomozás révén feltárul előttünk ennek a különleges tárgynak az egész története, számtalan kalandban lesz részünk, és nem mellesleg a Felvidéken is teszünk egy kellemes, múltbéli kirándulást, méghozzá az egyik legközvetlenebb hangú írónk kedélyes társaságában.

A török hódoltság idején játszódó történet főhőse Lestyák Mihály, aki éles eszének és szerencséjének köszönhetően a „különleges státusú” város, Kecskemét főbírája lesz. Furfangos tervvel próbálja megvédeni a várost a portyázó török, császári vagy éppen kuruc csapatok dúlásától. A török szultánnal folytatott tárgyalása azonban kudarcba fullad, a kecskeméti követség dolgavégezetlenül, egy ajándékba kapott kaftánnal tér haza, mely váratlanul megváltoztatja a kecskemétiek és Lestyák Mihály életét is. Mikszáth Kálmán a Kecskemétnek ajándékozott kaftán történetét eleveníti meg történelmi témájú kisregényében.

Dobrí polovci od Kálmána Mikszátha je zbierka poviedok napísaná v roku 1881. Príbehy sa odohrávajú na slovenských dedinách a stretávame tu jednoduchých ľudí s silnými morálnymi hodnotami, ktorí prekonávajú ťažkosti a radosti života. Mikszáth vykresľuje obyčajných ľudí s vrelosťou a porozumením. Pôvodný preklad Samuela Czambela by sa pri bežných dielach zdal byť archaický, ale v tomto prípade pripomína rovnaké obdobie slovenskej literatúry.

Mikszáth Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. "Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni." Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé."

A Beszterce ostroma nem történelmi regény, hanem szatirikus korrajz, amely a kiegyezés utáni időkben játszódik. Két szálon fut a cselekmény, amely csak a harmadik részben kapcsolódik össze. Pongrácz István nem akarja elfogadni, hogy a világ megváltozott, a középkor embere akar maradni, a lovagi szokásokat tartva. Egy vándorcirkuszi társulattól vásárolja meg Estellát, az akrobatanőt. Behenczy Károly várorvosnak szegődik a nedeci várba, de hamar Estella szeretője lesz és elszöknek, ezért Beszterce ellen hadat üzen a gróf. A másik szálon Apolka árván maradva, nagybátyja és gyámja "kényeztetéseitől" szenvedve, az öngyilkosságot választja. Végül ájultan találnak rá Pongrácz István emberei, akik szeretnék elkerülni a besztercei ütközetet, ezért a grófot megtévesztve, vándorszínészek segítségével eljátsszák Apolka túsztörténetét, akit Estella helyett haditúszként hoznak a várba. A gróf a lány iránt szerelemre gyullad, féltékenyen őrzi, még párbajozik is érte. Féltékenysége egyre rögeszmésebb. Végül, amikor látja, hogy Apolkát elveszíti, inkább a halált választja.

Mikszáth munkásságának legértékesebb darabjai, a novellák és az országgyűlési karcolatok mellett, regényei. A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival, tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését és szeretetét is kivívja.

Kálmán Mikszáth neprekonateľným spôsobom priblížil postavy a postavičky zo "starých časov" Uhorska. V novele Gavalieri sú to obyvatelia Šariša, ktorí napriek neradostným pomerom dokážu žiť ako skutoční páni. "Dobre poznám slávnu Šarišskú stolicu. Často som ju navštívil, mám tam aj rodinu, aj priateľov, veľkých pánov, malých pánov, čo ináč neznačí rozdiel, lebo v Šariši aj malí páni sú veľkými pánmi a obrátene: aj veľkí páni sú malými pánmi. Šariš je stolicou dobrého tónu a ilúzií. Mnoho ráz som tam bol na bále, na bankete a vždy sa mi zdalo, že sedím medzi samými Esterházyovcami, ale dobre som vedel, že sú to stoliční pisári a malí úradníci, čo im všetko schádza, čo poprípade potajomne hladujú, ale keď cudzie oči hľadia na nich, s kniežacou grandezzou vedia sa rozlúčiť s ostatným päťzlatníkom." Text vychádza z prekladu Bela Kleina-Tesnoskalského z prvej polovice minulého storočia v ktorom boli vykonané gramatické a štylistické úpravy.

Štyridsaťročný Kálmán Mikszáth (1847–1910) už bol uznávaný prozaik a obľúbený profesionálny publicista, parlamentný spravodajca, keď zaujal miesto liberálneho poslanca v Uhorskom parlamente (1887–1910). Pravda, vtedy na svojom konte ešte nemal tzv. veľký román. V čase neúprosných parlamentných polemík (zákon o civilnom sobáši, 1892–94) mu žičlivý kolega poslanec Dezső Bernáth vnukol tému z lásky uzavretého a potom nevydareného manželstva veľmi bohatého zemplínskeho grófa Jánoša Buttlera (1793–1845). Životný príbeh grófa zaujal nášho autora. Napísal fiktívny román, ktorého dej posunul do prvej tretiny 19. storočia a zaľudnil ho živými a vymyslenými postavami Zemplínčanov. Vytvoril veľmi príťažlivé čítanie o prebúdzanej láske, ale aj nenávisti, ako aj o závisti a túžbe po majetku a spoločenskom postavení. „Nepísal som dejiny, to nie je moja úloha, ale jednako som opísal dobu.“ V pozadí románovej kompozície zachytil večný konflikt liberálneho myslenia s mocenským cirkevným konzervativizmom a právnej pravdy s morálnou pravdou. Od prvého maďarského vydania (1910) do roku 1960, keď vyšlo dvojdielne kritické vydanie, dielo vyšlo takmer pravidelne každé štyri roky (čiže 15 vydaní) a zaradilo sa medzi najčítanejšie beletristické knihy Kálmána Mikszátha.

Štyridsaťročný Kálmán Mikszáth (1847–1910) už bol uznávaný prozaik a obľúbený profesionálny publicista, parlamentný spravodajca, keď zaujal miesto liberálneho poslanca v Uhorskom parlamente (1887–1910). Pravda, vtedy na svojom konte ešte nemal tzv. veľký román. V čase neúprosných parlamentných polemík (zákon o civilnom sobáši, 1892–94) mu žičlivý kolega poslanec Dezső Bernáth vnukol tému z lásky uzavretého a potom nevydareného manželstva veľmi bohatého zemplínskeho grófa Jánoša Buttlera (1793–1845). Životný príbeh grófa zaujal nášho autora. Napísal fiktívny román, ktorého dej posunul do prvej tretiny 19. storočia a zaľudnil ho živými a vymyslenými postavami Zemplínčanov. Vytvoril veľmi príťažlivé čítanie o prebúdzanej láske, ale aj nenávisti, ako aj o závisti a túžbe po majetku a spoločenskom postavení. „Nepísal som dejiny, to nie je moja úloha, ale jednako som opísal dobu.“ V pozadí románovej kompozície zachytil večný konflikt liberálneho myslenia s mocenským cirkevným konzervativizmom a právnej pravdy s morálnou pravdou. Od prvého maďarského vydania (1910) do roku 1960, keď vyšlo dvojdielne kritické vydanie, dielo vyšlo takmer pravidelne každé štyri roky (čiže 15 vydaní) a zaradilo sa medzi najčítanejšie beletristické knihy Kálmána Mikszátha.

Az elszegényedő dzsentrik sötét humorral megrajzolt nagyzolásáról szól.

A kisregény a Mátyás korabeli Itáliában játszódik. Főhőse Betarix királyné unokaöccse.

A jó palócok novellaciklus párja. A Palócföld sjkvidékét a palócok lakják, míg a Fátra hegyeit a tótok. A zord körülmények megkeményítik lakóik szívét.

Kovács Ilonka, a kis Búzavirág, akit egyetlen férfi látogat az intézetben, lassanként gyönyörű nővé cseperedik.

Zrínyi Miklós alakját a XIX. századba varázsolja át az író. Humoros történet keveredik ki belőle.

Az újságíró Mikszáthnak sokáig csak kis terjedelmű művei jelentek meg, fokozatosan tért át a regényre. Ebből a három kötetből ez az első.

A bárókisasszony a papjuktól állapotos. Apja szó szerint rabol neki férjet az ifjú Buttler gróf személyében, aki azonban mással van eljegyezve. Hogy a botrányt eltusoló törvény vagy a szerelem győzedelmeskedik-e, kiderül a regény végén.