Kálman Mikszáth

A török hódoltság idején játszódó történet főhőse Lestyák Mihály, aki éles eszének és szerencséjének köszönhetően a „különleges státusú” város, Kecskemét főbírája lesz. Furfangos tervvel próbálja megvédeni a várost a portyázó török, császári vagy éppen kuruc csapatok dúlásától. A török szultánnal folytatott tárgyalása azonban kudarcba fullad, a kecskeméti követség dolgavégezetlenül, egy ajándékba kapott kaftánnal tér haza, mely váratlanul megváltoztatja a kecskemétiek és Lestyák Mihály életét is. Mikszáth Kálmán a Kecskemétnek ajándékozott kaftán történetét eleveníti meg történelmi témájú kisregényében.

Dobrí polovci od Kálmána Mikszátha je zbierka poviedok napísaná v roku 1881. Príbehy sa odohrávajú na slovenských dedinách a stretávame tu jednoduchých ľudí s silnými morálnymi hodnotami, ktorí prekonávajú ťažkosti a radosti života. Mikszáth vykresľuje obyčajných ľudí s vrelosťou a porozumením. Pôvodný preklad Samuela Czambela by sa pri bežných dielach zdal byť archaický, ale v tomto prípade pripomína rovnaké obdobie slovenskej literatúry.

KÜLÖNLEGES, ÉLFESTETT KIADÁS Az eredeti megjelenés 130. évfordulóján új köntösben vehetik kézbe az olvasók Mikszáth Kálmán talán legnépszerűbb művét, amely a szerelem diadalát énekli meg a pénzvágy és a kapzsiság fölött. Wibra Gyuri, a fiatal, besztercebányai ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, vagyis felkutasson egy piros esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz Gregorics Pál fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás során azonban Gyuri nem pénzre bukkan, hanem valami másra, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony, Veronka tiszta szépségére és önzetlen szerelmére. A jó palócok és a Tót atyafiak sikere után a Szent Péter esernyője hozta meg Mikszáthnak a legnagyobb elismerést, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították, azóta pedig mintegy nyolcvan nyelven olvasható, és a mai napig az egyik legnépszerűbb magyar regény, ami most gyönyörű, élfestett kiadásban jelenik meg a Troubadour Books Időkapu sorozatában.

Mikszáth Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. "Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni." Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé."

A Beszterce ostroma nem történelmi regény, hanem szatirikus korrajz, amely a kiegyezés utáni időkben játszódik. Két szálon fut a cselekmény, amely csak a harmadik részben kapcsolódik össze. Pongrácz István nem akarja elfogadni, hogy a világ megváltozott, a középkor embere akar maradni, a lovagi szokásokat tartva. Egy vándorcirkuszi társulattól vásárolja meg Estellát, az akrobatanőt. Behenczy Károly várorvosnak szegődik a nedeci várba, de hamar Estella szeretője lesz és elszöknek, ezért Beszterce ellen hadat üzen a gróf. A másik szálon Apolka árván maradva, nagybátyja és gyámja "kényeztetéseitől" szenvedve, az öngyilkosságot választja. Végül ájultan találnak rá Pongrácz István emberei, akik szeretnék elkerülni a besztercei ütközetet, ezért a grófot megtévesztve, vándorszínészek segítségével eljátsszák Apolka túsztörténetét, akit Estella helyett haditúszként hoznak a várba. A gróf a lány iránt szerelemre gyullad, féltékenyen őrzi, még párbajozik is érte. Féltékenysége egyre rögeszmésebb. Végül, amikor látja, hogy Apolkát elveszíti, inkább a halált választja.

Mikszáth munkásságának legértékesebb darabjai, a novellák és az országgyűlési karcolatok mellett, regényei. A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival, tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését és szeretetét is kivívja.

A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy Mikszáthnak ez az egyik legolvasottabb műve. A regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy felett. A két szálon futó történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás” esernyő valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A különc halála azonban megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra szálljon. Majd a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő nyomába ered. A regény két szála végül is eggyé olvad: az ügyvéddé vált fiú és a pap húgának kapcsolatában. De ehhez kellett a felismerés: a legendás örökség elvesztéséért nincs nagyobb kárpótlás az igaz szerelemnél.

Kálmán Mikszáth neprekonateľným spôsobom priblížil postavy a postavičky zo "starých časov" Uhorska. V novele Gavalieri sú to obyvatelia Šariša, ktorí napriek neradostným pomerom dokážu žiť ako skutoční páni. "Dobre poznám slávnu Šarišskú stolicu. Často som ju navštívil, mám tam aj rodinu, aj priateľov, veľkých pánov, malých pánov, čo ináč neznačí rozdiel, lebo v Šariši aj malí páni sú veľkými pánmi a obrátene: aj veľkí páni sú malými pánmi. Šariš je stolicou dobrého tónu a ilúzií. Mnoho ráz som tam bol na bále, na bankete a vždy sa mi zdalo, že sedím medzi samými Esterházyovcami, ale dobre som vedel, že sú to stoliční pisári a malí úradníci, čo im všetko schádza, čo poprípade potajomne hladujú, ale keď cudzie oči hľadia na nich, s kniežacou grandezzou vedia sa rozlúčiť s ostatným päťzlatníkom." Text vychádza z prekladu Bela Kleina-Tesnoskalského z prvej polovice minulého storočia v ktorom boli vykonané gramatické a štylistické úpravy.

Štyridsaťročný Kálmán Mikszáth (1847–1910) už bol uznávaný prozaik a obľúbený profesionálny publicista, parlamentný spravodajca, keď zaujal miesto liberálneho poslanca v Uhorskom parlamente (1887–1910). Pravda, vtedy na svojom konte ešte nemal tzv. veľký román. V čase neúprosných parlamentných polemík (zákon o civilnom sobáši, 1892–94) mu žičlivý kolega poslanec Dezső Bernáth vnukol tému z lásky uzavretého a potom nevydareného manželstva veľmi bohatého zemplínskeho grófa Jánoša Buttlera (1793–1845). Životný príbeh grófa zaujal nášho autora. Napísal fiktívny román, ktorého dej posunul do prvej tretiny 19. storočia a zaľudnil ho živými a vymyslenými postavami Zemplínčanov. Vytvoril veľmi príťažlivé čítanie o prebúdzanej láske, ale aj nenávisti, ako aj o závisti a túžbe po majetku a spoločenskom postavení. „Nepísal som dejiny, to nie je moja úloha, ale jednako som opísal dobu.“ V pozadí románovej kompozície zachytil večný konflikt liberálneho myslenia s mocenským cirkevným konzervativizmom a právnej pravdy s morálnou pravdou. Od prvého maďarského vydania (1910) do roku 1960, keď vyšlo dvojdielne kritické vydanie, dielo vyšlo takmer pravidelne každé štyri roky (čiže 15 vydaní) a zaradilo sa medzi najčítanejšie beletristické knihy Kálmána Mikszátha.

Štyridsaťročný Kálmán Mikszáth (1847–1910) už bol uznávaný prozaik a obľúbený profesionálny publicista, parlamentný spravodajca, keď zaujal miesto liberálneho poslanca v Uhorskom parlamente (1887–1910). Pravda, vtedy na svojom konte ešte nemal tzv. veľký román. V čase neúprosných parlamentných polemík (zákon o civilnom sobáši, 1892–94) mu žičlivý kolega poslanec Dezső Bernáth vnukol tému z lásky uzavretého a potom nevydareného manželstva veľmi bohatého zemplínskeho grófa Jánoša Buttlera (1793–1845). Životný príbeh grófa zaujal nášho autora. Napísal fiktívny román, ktorého dej posunul do prvej tretiny 19. storočia a zaľudnil ho živými a vymyslenými postavami Zemplínčanov. Vytvoril veľmi príťažlivé čítanie o prebúdzanej láske, ale aj nenávisti, ako aj o závisti a túžbe po majetku a spoločenskom postavení. „Nepísal som dejiny, to nie je moja úloha, ale jednako som opísal dobu.“ V pozadí románovej kompozície zachytil večný konflikt liberálneho myslenia s mocenským cirkevným konzervativizmom a právnej pravdy s morálnou pravdou. Od prvého maďarského vydania (1910) do roku 1960, keď vyšlo dvojdielne kritické vydanie, dielo vyšlo takmer pravidelne každé štyri roky (čiže 15 vydaní) a zaradilo sa medzi najčítanejšie beletristické knihy Kálmána Mikszátha.

A regényben a török hódoltság alatt szenvedő Kecskemét sorsa elevenedik meg, akik kétfelé kénytelenek adózni

Pongrácz István, a magyar Don Quijote fejébe veszi, hogy igazi várúrként akar élni a XIX. században,

Sokan írtak Jókairól, de mindig hitelesebb és érdekesebb efy kortárs életrajza, aki személyes jóbarátságban volt az íróval.

Az újságíró Mikszáthnak sokáig csak kis terjedelmű művei jelentek meg, fokozatosan tért át a regényre. Ebből a három kötetből ez a 3., s egyben az utolsó.

Mikszáth első kisregénye lesújtó képet fest társadalmáról.

Mikszáth Kálmán (1847-1910) Különös házassága élvezetes olvasmány. Annak is, aki még nem olvasta, s a régi olvasók népes táborának is, kikben talán már csak teremtett regényvilágának hangulata, íze él. A legendás anekdotázó, nagy mesélőkedvű író figurái - Buttler János, Dőry Mária, Horváth Piroska, Tóth uram, a röszkei kocsmáros, Vidonka és a többiek - száz év távlatából is ismerősen hatnak, a regény mit sem vesztett érvényéből. Mikszáth sorai sodorják magukkal az olvasót, kényelmes karosszékéhez láncolják, miközben a máig egyik legolvasottabb regényírónk jellemeket rajzol, társadalmat láttat, mesél, és lebilincselően anekdotázik.