Kálman Mikszáth strana 2 z 11

A magyar és világirodalmi örökség híres alkotásainak elemzését, értelmezését kínálja a gimnazisták, az érettségire készülők, a főiskolások, a tanárok s az irodalom iránt általában érdeklődők számára a TALENTUM MŰELEMZÉSEK sorozat. A kötelező és az ajánlott olvasmányok új szempontú olvasatát, tömör, lényegre törő összefoglalását olvashatjuk továbbgondolásra ösztönző kérdések kíséretében a sorozat köteteiben. A Mikszáth-szövegeket lehet könnyedén csevegő mesélésnek olvasni, miközben nagy figyelmet igénylő, nehéz olvasmányok is. A Nosztyban a két felkínált olvasásmód, úgy látszik, konfliktusba kerül egymással.

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű, középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival és tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet, hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer.

A kötet Mikszáth Kálmán három méltán népszerű munkáját fogja egybe. Az 1881-ben, illetve 1882-ben megjelent két novellagyűjtemény - a Tót atyafiak és A jó palócok - hozta meg a szerző számára a sikert, az elismertséget. A felvidéki táj és a falu, a kisváros világát olyan látásmóddal ábrázolja, amelyben a népies romantika eszményítő szemlélete természetes módon ötvöződik a balladisztikus tragikummal és az adomázó kedélyességgel. A török korban játszódó kisregény, A beszélő köntös (1889) történelmi keretbe illesztett romantikus mese, szerelmi bonyodalmakkal átszőtt humoros társadalomrajz. Mindhárom mű a legkedveltebb iskolai olvasmányok közé tartozik.

A "Kísértet Lublón" című kisregényt 1892-ben írta a szerző, első ízben a Pesti Hírlap közölte folytatásokban "A lublói ember" (Kísérteties krónika) címmel. A szepességi Lubló városka lakosságát a 18. század elején rémítgető Kaszperek históriája közismert volt megírása idején. Forrása is az élőbeszéd, a mélyebb rétegekből jövő népmonda. A képzeletet fogva tartó, leleményes és titokzatos pénzhamisítási bűnügy egy naivan borzongató kísértet-história és a felvilágosult szkepszis, irónia összeszikráztatásával született meg. A kisregényben ugyanis a szepességi polgárok, a sztaroszta, a rendőrfőnök és a többiek azt veszik készpénznek, ami nincs (jelesen a sírból hazalátogató Kaszperek csínytevéseit) és azt nem veszik észre, ami a realitás, az élet valódi kísérteties kalandja (a varsói Csemiczky Mihály pénzhamisító üzelmeit). A kisregényt Szervét Tibor előadásában hallgathatjuk meg. Teljes szöveg: 139 perc

Becsvágyó ministránsfiúból Kafkát idéző kamasz. Graham Caveney visszaemlékezése egy egyszerű angol tinédzser történetét meséli el a 70-80-as években: zenei megszállottságát, szerelmét a könyvek iránt, és hogy hogyan sikerül ezek révén kiszabadulnia szülővárosából. És egy szexuális erőszak történetét. Szülei számára a fiú taníttatása a jobb élet ígéretét jelentette, Graham azonban csapdába került: az iskolát vezető katolikus pap lett a legfőbb mentora - és egyben a szexuális bántalmazója. A kamasz főhős szeretné megérteni, mi történt vele, és miért - ezt a küszködést rögzíti a felnőtt Caveney visszaemlékezése; ezt a célt szolgálja a történtek és fájdalmas következményeik bátor és szókimondó megfogalmazása. Stílusa lebilincselő és gyakran meglepően mulatságos. A reverenda fogságában elképesztő, felkavaró és magával ragadó visszaemlékezés, ami a magyar olvasók körében is visszhangra talál majd.

Meghalt Gregorics Pál, az öreg, magányos különc, s legendás vagyont hagyott hátra. Legalábbis így tudta a város - Beszterve -, s így hitték a meghalt nábob fivérei is. Mohó kincsvággyal csaptak le az örökségre - hanem a vélt aranyhegy helyén nem találtak semmit. Hová lett a csehországi uradalom, hová a vagyon? Eltűnt, nyoma veszett, mintha soha nem is lett volna. Pedig volt! Wibra György, a neves, fiatal besztercei ügyvéd, Gregorics szolgálójának fia nyomra lel: az öregúr minden vagyonát egy bankutalvánnyá alakította át azért, hogy kapzsi fivérei rá ne tehessék a kezüket - az utalványt pedig neki szánta. Elindul, hogy megkeresse örökségét, de értékesebb kincset talál: egy leány szerető szívét. Wibra Gyuri és Bélyi Veronka könnyes-mosolygós szerelmének története Mikszáth egyik legkedvesebb, legromantikusabb műve.

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem.

Magyarország történetének színes, kronologikus tablója Mikszáth Kálmántól, utánozhatatlanul. Mikszáth többször is leszögezte, hogy nem történelmet ír, hanem mesét. Olyan meséket, melyek szinte a teljes magyar évezredet felölelik. A kiadó ezzel az összeállítással tiszteleg a 175 éve született klasszikusunk életműve előtt, s ajánlja a magyar olvasó szíves figyelmébe. Ezzel a megszívlelendő bölcsességgel is: „Egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, ahogy megtörtént, hanem csak úgy, ahogy megtörténhetett volna.”

Dielo klasika maďarskej literatúry Kálmána Mikszátha (1847 – 1910), rodáka z Novohradskej Sklabinej, tvorí najmä krásna literatúra. Publicistika a esejistika je zastúpená v menšom rozsahu. V kritickom vydaní jeho diela je beletria zastúpená päťdesiatimi knihami a 34 kníh je tzv. litertatúra faktu. V slovenskom literárnom povedomí dominujú autorove svojrázne štylizované poviedky, novely a romány. Vydanie tohto súboru textov pod spoločným názvom autorovho okrídleného výroku „Dlhé vlasy, krátky rozum“ predstavuje známy mikszáthovský štýl prózy na menej známom literárnom poli. Román Mocný Máčik, fiktívna dvojnovela a cyklus listov Dvoje volieb v Uhorsku, parlamentné črty Ctená snemovňa a spomienkové fejtóny Moji rovesníci majú spoločný leitmotív: voľby. Mikszáth veľmi dôverne poznal túto tému so širokým dobovým spoločenským pozadím. Sám bol poslancom uhorského parlamentu 28 rokov. V snemovni predniesol dva prejavy, ale napísal bezpočet umeleckej publicistiky, ktorá svojím uštipačným podtextom je doslova pochúťkou mikszáthovského žoviálneho humoru. Slovenský čitateľ sa dozvie aj to, že v uhorskom parlamente bola „neoficiálna“ zábavná slovenská strana: Traja Tóti/Slováci: poslanci Prileszky (Prešporok), Urbanovszky (Trenčín) a Krajtsik (Orava). Trojica však neurobí nič, lebo Mikszáthovými slovami podľa Prileszkého Slováci „tisíc rokov radšej zdrôtujú, čo iní rozbijú“.

Mikszáth ?Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen – amely eddig mindig segítségükre volt – közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a „kompromittálás” bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson „ezzel a korhadt elvi tétellel…”

A ?századvég-századelő – Jókai mellett – legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.

  Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-tol Mikszáthfalva), 1847. január 16. ? Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkeszto, országgyulési képviselo, az MTA tagja.   Mikszáth Kálmán ?A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelybol feketén patakzik a tinta és a poézis, nem is játékszer, hanem egy része a nagy-nagy természetnek, egy termo ág, amelyen mindig mosolyogva ring a gondolat friss gyümölcse. Boldog, boldog, ezerszer boldog muvész. Boldog és azt hiszem, hogy az utolsó boldog író. Nemcsak azért, mert játék neki az írás, de azért is, mert az életet is játéknak tekinti. Reá mosolygott utoljára az adoma tündére.? (Kosztolányi Dezso)

Báró Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár, ütött-kopott öregúr, ezer ránccal az arcán. Mikor én gyerek voltam, még élt, s minthogy az én édesatyám tartotta keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg Gézát, per 'koma' szólították egymást szemtől-szembe, hanem a háta mögött sohase nevezte másképp apámuram, mint 'az a vén tolvaj', vagy 'a vén gazember'. Maga a földesúri familia, Inokayék, akik a nagy kastélyban laktak, hasonlóképpen vén gazembernek nevezték tisztjüket, mert ismeretes volt, a vak is láthatta, hogy legalább a fele jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet, amiből ő hasznot ne húzott volna, még talán a tehénből is kilopta a borjút. (részlet)