Európa Könyvkiadó strana 125 z 143

Az Európai Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Nemcsak megjelenteti az általános iskolások és a középiskolások számára ajánlott műveket, hanem arról is gondoskodik, hogy ezek állandóan kaphatók legyenek a könyvesboltokban

Régóta tudhatjuk, hogy John Lukacs amerikai történész - avagy a mi Lukács Jánosunk - minden könyvében (a szigorúan vett történészi munkáiban is) "résztvevő" módon ír a történelemről: miközben igyekszik a lehető legpontosabban feltárni egy-egy történe lmi eseményt, mindig látjuk és érezzük az elemzés mögött őt magát, az érző és töprengő embert. Ez a könyve talán a többinél is szenvedélyesebb és szubjektívebb, s így sok mindenben vitára ingerelheti az olvasót akár a filozófiai nézeteit, akár egyes gondolkodók és történelmi személyiségek (Freud, Darwin, Marx, Einstein, Hitler) megítélését illetően. Ám Lukács János éppen azt akarja, hogy az olvasó gondolkozzék vele együtt, és reméli, "hogy egyesek számára könyve zenéjéből kihallatszik az igazság nak legalább valami halovány visszhangja".

A színész-rendező-író Harold Pinter csaknem fél évszázados pályáján mindvégig a maga útját járta. Egyéni színpadi írásművészete nem illik kategóriákba. Sosem eredt divatok nyomába, stílusa - habár összetéveszthetetlen - nem merevedett meg, nem ürült ki. Sikeresen elkerült egy sor buktatót, nem vált a "pinterizmus" foglyává, sőt még azt is "túlélte", hogy Martin Esslin híres tanulmányában az abszurd félrevezető címkéjét ragasztotta rá. Darabjai a rendezőnek, a színésznek és a nézőnek egyaránt kihívást jelentenek. Különös történeteket ír, amelyeknek cselekményét és "mögöttes tartalmát" egyaránt nehéz megfejteni, a lassan adagolt, apró információmorzsákból összerakni.

A voltaire-i életmű meghatározó jelentőségű alkotása, a Candide vagy az optimizmus egyszerre tézis- és kalandregény. Hősét, az egyszerű és hiszékeny ifjút - akit filozófus nevelője, Pangloss a nagy Leibniz nyomán arra tanít, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika - Voltaire végigvezeti benne az egész földgolyón, Vesztfáliától Hollandián keresztül Portugáliáig és Eldorádóig, majd vissza, Európán át Isztambulig és végül Rodostóig. Candide útja társaival együtt háborúból háborúba, katasztrófából végveszélybe visz; végigszenvedik mindazt a rosszat, ami igencsak ellentmond mestere tanításainak. Candide ki is ábrándul ez utóbbiakból, de nem esik kétségbe. Voltaire (1694-1778) a filozófiával szemben az élet elsődlegességét hirdetve ráébreszti hősét, hogy földünk nem mennyország ugyan, de nem is pokol. Candide földet vásárol, és imádott hölgye, Kunigunda, meg a többiek társaságában békés munkálkodásba fog: "Dolgozzunk, ne okoskodjunk" - mondja a mű végén az egyik főhős.

Kundera nem teoretikusként, hanem vizsgálódásai tárgyát fáradhatatlanul gyakorló regényszerzőként vall minden nagyképűségtől mentes, rendkívül élvezetes stílusban a mesterségéről. Ebben a legújabb könyvében, A regény művészeté-nek fonalát véve fel újra, a regény születésének körülményeit, valamint azt vizsgálja, hogy a XX. század nagy modern áramlatai (különös tekintettel Kafkára, Brochra, Musilra, Carlos Fuentesre, Gabriel Gárcia Márquezre) mi újat hoztak Cervantes és Rabelais hajdani regénytechnikájához képest. A világot függöny takarja. "Legendákból szőtt varázsfüggöny", az "előértelmezések" függönye. Ezt a függönyt rántotta le Cervantes, amikor útjára indította Don Quijotét, és vele együtt az európai regényt. A mai Európa mintha távolodni látszana kissé a regényhagyomány Európájától. Annál fontosabb - értjük meg Kunderát olvasva -, hogy ma se feledjük, mi e hagyomány lényege. A függönylerántó gesztus. A tisztánlátás.

Orwell 1943-44-ben írott művében egy farm - Mr. Jones "Major"-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig "Minden állat egyenlő" - érdekesen módosul...

Elkezdtem meglepő gyorsasággal vakulni, s egy orvos sem állította, hogy a műtétek, amelyek rám vártak, segíthetnek. Olyan bitangul szabadnak, mitológiai mértékkel mérhető nyomorultnak éreztem magam, hogy megéreztem, itt az idő, talán az utolsó mű írásával, hogy én is beharapjam a signumot a jóvátehetetlenekért, és elkezdtem írni A pillanat-ot. Megírtam benne mindent, amit életről, halálról, hazaszeretetről, politikáról, árulásról, gyávaságról, hősi magatartásról, élőkről, holtakról, soha senkinek igazán meg nem mutatott önmagamról és az író kötelességéről tudtam, úgy, ahogy mesteremtől, Tacitustól tanultam, látszólag harag és indulat nélkül, valójában holtra keseredve, tele gyilkos indulattal, amelyet jól leplez a nyelv játékos iróniája. (Szabó Magda)

"Tizenegy évesen összetörtem a malacperselyemet, és elmentem a kurvákhoz" - kezdi monológját Momo, akinek az igazi neve Moise. Momo a Mohamed becézése, bár a Moise zsidó név. A férfias Momo, aki Moise, anya nélkül cseperedik fel, és ő visel gondot az apjára. Bevásárolni és lopni Ibrahim úrhoz, a sarki szatócshoz jár. "Végül is csak egy arab" - gondolja róla. "Nem vagyok arab, Momo, muzulmán vagyok" - szólal meg erre Ibrahim úr, a bölcs gondolatolvasó. Élelmiszerboltok esetében az "arab" ugyanis csak azt jelenti, hogy "nyitva reggeltől éjfélig, még vasárnap is"... Moise, akit tehát Ibrahim úr nevez el Momónak, egy napon apját is elveszíti. Ibrahim úr azonban "örökbe fogadja" a zsidó kiskamaszt. Az öreg fiaként végre boldog lesz Momo. Amikor pedig úgy látja Ibrahim úr, hogy Momo már egyedül is meg tud állni a lábán, magával viszi őt török szülőföldjére. Itt változik meg végleg Momo élete...

A mesélés ősi öröme sugárzik a chilei Isabel Allende regényéből: a Trueba család több nemzedékének tagjai úgy elevenednek meg lapjain, hogy a nagy és kárhozatos szerelmekkel, pusztító és gyilkos indulatokkal, olthatatlan és kielégíthetetlen vágyakkal, megidézett és hívatlanul betoppanó szellemekkel teli történetben szinte észrevétlenül kirajzolódik egy kínkeservesen modernizálódó, majd véres diktatúrába zuhanó ország története is. S így a regény utolsó lapjain a Trueba család "kísérteteihez" csatlakozik a "Költőé" és az "Elnöké" is - és mindazoké, akiket elpusztít az 1973-as puccsot követő rémuralom. Az 1942-ben született Isabel Allende 1982-ben megjelent regénye ma már a latin-amerikai irodalom klasszikusának számít, s Bille August rendezésében világsztárokat felvonultató, nagy sikerű film készült belőle.

Homérosz után Hésziodosz következik a görög költészetben, és ő az első költő egész Európában, akinek a létezéséről már konkrét adataink vannak. A Krisztus előtti VIII. század vége felé élt, pásztor volt és szabad paraszt, de rapszódoszként is működött, és díjat nyert az euboiai Khalkiszban. Költészetében a homéroszi hőseposz formáját és nyelvét vette át, ő azonban nem eposzokat írt, hanem tankölteményeket, ennek a műfajnak lett első mestere és mintaképe. Az Istenek születése mitikus világmagyarázatot ad. Elmondja a világ keletkezését a Khaoszból, felsorolja az istenek származását, megállapítja a három istendinasztia sorrendjét, amelyek közül az utolsót Zeusz bölcs rendje jelenti. Ahogy ez a mű az emberek sorsát megszabó égi istenekről ad útbaigazítást, úgy igazít el a később írt Munkák és napok a földi foglalatosságok, mindenekelőtt a gazdálkodás dolgaiban, személyes tapasztalatból. A görög?perzsa háború előtti békésebb korszak nagyra értékelte ezt: ekkor keletkezett a legenda, mely szerint Homérosz és Hésziodosz költői versenyében az utóbbi nyerte el a díjat mint a munka dalnoka. A jegyzeteket összeállította Zsolt Angéla.

Van egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehetett találkozni. Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek-pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók... Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben bűntény? Történhet! Ön eltalálta! A hamisítatlan békebeli környezet (ami különben nem is olyan egészen hamisítatlan) sötét üzelmeket takar. Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni, mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak... És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik... És amikor máris, az olvasó is úgy érzi: minden rejtély megoldódott a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

Oroszországnak, ennek az izgalmas, viharos gyorsasággal átalakuló, a szovjet múlt számos maradványát még magán viselő, egyszerre hihetetlen szociális gondokkal küzdő és a fogyasztói társadalom jó hét évtizeden át tiltott élvezeteiben dőzsölő országnak a drámairodalma is zavarba ejtően sokszínű. A hagyományőrzés - legfőképpen a csehovi dramaturgia kreatív újraértelmezése - éppúgy megtalálható itt, mint a legkülönfélébb színpadi kísérletezések, a színpadi nyelv radikális megújítása, a provokáció, a sokkolás, a testiség nyílt színrevitele. Kötetünkben az oroszországi színházi élet olyan szerzőinek egy-egy darabját mutatjuk be, akiknek a neve - a szórványos magyarországi előadások nyomán - nálunk is kezd ismertté válni.

A két klasszikus eposz közül a szakemberek mindig az Iliászt, az olvasók mindig az Odüsszeiát tartották többre. Kétségtelen, hogy az Odüsszeia közelebb áll a mai ízlésünkhöz: érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb), a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel, azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. (cgi.axelero.hu/ilegeza)

A mű Hrabal "kisvárosi történeteinek", a Sörgyári capricció-nak és a Díszgyász-nak a folytatása, illetve befejezése. A jól ismert hősöket, Maryska-anyut, Francin-aput és Pepin bácsit ezúttal egy nyugdíjasotthonban látjuk viszont - igencsak megváltozv a. A hajdan sugárzó szépségű, rátarti, életvidám Maryskából ősz hajú, fogatlan öregasszony, a gáláns, félszegen szerelmes Francinból a közvetlen környezetével mit sem törődő, megkeseredett, mániákus rádióhallgató, az örökmozgó és örökfecsegő Pepinből pedig súlyosan beteg, magatehetetlen báb lett. De Maryska emlékeiben ismét újjáéled a mágikus múlt: önnön múltja és a városkáé, ahol immár örökre megállt az idő... Mosolygós bölcsesség, szelíd irónia, megkapó nosztalgia, töretlen-törhetetlen életsze retet árad a világhírű cseh író őszikéjéből, ebből a mesevarázsos, utánozhatatlanul-hamisíthatatlanul hrabali műből.

Homérosz után Hésziodosz következik a görög költészetben, és ő az első költő egész Európában, akinek a létezéséről már konkrét adataink vannak. A Krisztus előtti VIII. század vége felé élt, pásztor volt és szabad paraszt, de rapszódoszként is működött, és díjat nyert az euboiai Khalkiszban. Költészetében a homéroszi hőseposz formáját és nyelvét vette át, ő azonban nem eposzokat írt, hanem tankölteményeket, ennek a műfajnak lett első mestere és mintaképe. Az Istenek születése mitikus világmagyarázatot ad. Elmondja a világ keletkezését a Khaoszból, felsorolja az istenek származását, megállapítja a három istendinasztia sorrendjét, amelyek közül az utolsót Zeusz bölcs rendje jelenti. Ahogy ez a mű az emberek sorsát megszabó égi istenekről ad útbaigazítást, úgy igazít el a később írt Munkák és napok a földi foglalatosságok, mindenekelőtt a gazdálkodás dolgaiban, személyes tapasztalatból. A görög?perzsa háború előtti békésebb korszak nagyra értékelte ezt: ekkor keletkezett a legenda, mely szerint Homérosz és Hésziodosz költői versenyében az utóbbi nyerte el a díjat mint a munka dalnoka. A jegyzeteket összeállította Zsolt Angéla.

A földkerekség legszigorúbb intézetében neveltek fel: felnőtt önmagam minden sikerét, elért eredményét a családi házon kívül azoknak köszönöm, akik emberré formáltak. Hitet adtak, erőre szoktattak, nem kíméltek, maximális eredményt követeltek, és örökre beillesztettek a nemzet keretébe, Kölcsey elgondolása szerint büszke magyarrá alakítottak. Hogy ezért valamilyen módon kifejezett hála jár, az már nevelésük következménye. Aki Abigél című regényemet olvasta, régi ismerőssel fog találkozni ebben a könyvemben, megtalálja König tanár úr modelljét, s látja aránylag ritka arcom változásait, amikor nekem feltett kérdésre válaszolok vagy valami közérdekű témát érintek: közéleti emberként szerepelve teljesebbé válik az íróról kialakult kép, mert olykor váratlan-szokatlan adattal gazdagítja az addig már ismerteket. Előfordul, hogy amit nyílt sisakkal sose tenne, amikor regényt ír, most megteszi az író, legbensőbb kételyeit vagy gondjait közli a "Magánügy" ciklusban, de hát megteheti, nem él vissza senki a titkaival, egyetlen reális családja van már csak, az olvasók, akik számon tartják gondolatait és kíváncsiak rá. Az író - egyébként mindig közli, ha teheti - sohase készült írónak, csak Isten mást tervezett vele, az író tanár akart lenni, igazi tanár, akire úgy gondolhat a tanítvány vissza, ahogy ő érzi szívében hajdani nevelőit, Szondy tanár urat, aki higgadtan azt közölte a tízéves gyerekkel, író lesz belőle, kár más utat terveznie, vagy Möszjőt, akitől megtanulta, hoz az élet elég gyászt a tanulókra, ne növelje már, ha elkerülheti, az iskola is. A Merszi, Möszjő valamifajta visszaigazolás volna, hála a szinte megköszönhetetlenért.