Európa Könyvkiadó strana 118 z 143

Hogy Mozart zenéje és az ősi egyiptomi civilizáció milyen szorosan fűződnek egymáshoz - ez a gondolat szolgál Christian Jacq négykötetes Mozart-ciklusának alapjául, melyben az író feltárja a zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének szellemi kalandját és titkos életét. Az író a valóságos hős, Wolfgang Amadeus mellé odakölti Thamost, Théba ifjú grófját, aki Egyiptomból indul el, hogy megkeresse a világot a káosz széléről visszarántani hivatott Nagy Varázslót. Szabadkőművesek segítik, mígnem találkozik a szépreményű koncertező fiúval, akihez hozzászegődik őrző angyalaként, művészi lelkiismereteként.

John Shade 999 soros költeménye önmagában is remekmű: lányának öngyilkossága ihlette a halállal és a túlvilággal való kegyetlen szembenézést, amelyben az életöröm és az élet tragikuma szikrázik össze a nagy kérdéssel: "mily hajnal, mily élet / Várja a síron túl, minő ítélet?" A költő halála után "barátja", a rejtélyes Charles Kinbote veszi magához a kéziratot, ellátja kommentárokkal, s gondoskodik a kiadásáról - ám ezekből a kommentárokból legfőképpen a Zembla nevű ország királyának, Kedvelt Károlynak a története kerekedik ki: Zemblán forradalom tört ki, sokáig a palotájában tartották fogva a királyt, akinek kalandos körülmények között sikerült elmenekülnie, ám az ország új urai egy titkos ügynököt bíznak meg az elpusztításával... Valójában milyen kapcsolat fűzi össze a költeményt és a kommentárokat? És a költőt Kinbote-tal? És ki a gyilkos? Sőt: ki a szerző? Shade alkotja meg a zemblán király alakját, vagy az emigrációba és inkognitóba kényszerített zseniális király írja a költeményt is

Kikészíti egy-két éves gyermeke szüntelen követelőzése, hisztizése és engedetlensége? Aggódik, hogy talán nem fejlődik a megfelelő ütemben? Nem tudja eldönteni, mikor és hogyan szoktassa bilire, milyen játékokat vegyen neki, hogyan bírja rá, hogy éjszaka aludjon, méghozzá a saját ágyában? Forduljon ismét Tracyhez! A suttogó titkai nemzetközi sikert aratott első kötete után itt a folytatás, amely a kisgyermekkor elejének (1-2. év) egyszerre gyötrelmes és örömteli időszakával foglalkozik. Minden kérdést tárgyal, amely ebben az életkorban felmerülhet, továbbá részletes, gyakorlati útmutatást ad a rossz szokások rögzülésének megelőzéséhez vagy a megváltoztatatásukhoz, a hisztizés kezeléséhez és megszüntetéséhez, a fegyelmezéshez és az önfegyelemre neveléshez, az úgynevezett érzelmi intelligencia fejlesztéséhez.

"És a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem, én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a vezérlő csillagom..." - elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű örömét. "Jól figyeljenek arra, amit mondok" - figyelmeztet bennünket újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva - ilyen történeteket nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürrealistább realista, akinek szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé, amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg.

"Te is ki akarsz szállni? Gyakran szeretnél másvalaki lenni, bárki, csak ne az, aki vagy?" - kérdezi Roger a naplójában, mert neki aztán tényleg van oka, hogy elege legyen önmagából. Negyvenhárom évesen egy írószer-nagyáruházban dolgozik, rakosgatja a tollakat és a nyomtatópapírokat, vedeli a vodkát, és csak úgy csöpög belőle a bánat, mert valahol, valamikor nagyon elronthatott valamit az életében... De egyszer csak elkezdi olvasni a naplóját egy munkatársa, Bethany, a "halott lány". Aki persze nem halott, csak úgy öltözik, mintha az volna. Vagy mintha szeretne meghalni: fekete cuccok, fekete rúzs, fehérre festett arc. Roger és Bethany barátok lesznek, pedig csak egymás naplóját olvassák: különös, keserű gondolataikat az életről, amelyben m indenki kész katasztrófa. S most, hogy van végre olvasója, Roger elkezdi írni régóta tervezgetett regényét, a Kesztyűk tavát: egy öregedő író történetét, aki a feleségével együtt vedeli a whiskyt, és csak úgy csöpög belőle a bánat. Meg egy fiatal író ét, akinek a készülő könyve egy írószer-nagyáruházban játszódik... Szomorú, kegyetlenül szomorú komédia Coupland új könyve, melynek minden alakja úgy él, olyan elevenen jelenik meg előttünk, hogy pontosan érezhetjük: ez a mostani életük álcázott halá l.

Az Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Nemcsak megjelenteti az általános iskolások és a középiskolások számára ajánlott műveket, hanem arról is gondolkodik, hogy ezek állandóan kaphatók legyenek a könyvesboltokban.

Thad Beaumont tizenegy éves kisfiú, egy novellapályázat kitüntetettje. Irtózatos fejfájások gyötrik, az orvosok agydaganatra gyanakszanak. Amikor azonban megoperálják, a fejében egy kifejlett szemet, körmöket, fogakat találnak, a meg nem született ikertestvére maradványait. A sebész minderről mélyen hallgat a kisfiú és a szülők előtt. Ugrás az időben: Thad Beaumont családos ember, két ikergyereke van, saját nevén nem különösebben híres író, ám George Komor álnéven már több horror-bestsellert publikált. Mivel valaki felfedezi a titkot, hogy a két szerző egy és ugyanaz, és meg akarja vele zsarolni, Thad és a felesége, Liz úgy dönt, hogy egyszer s mindenkorra eltemetik George Komort, még sírkövet is állítanak neki - a People című képeslap pedig mindezt megírja és fotókkal illusztrálja. Csakhogy George Komor nem akar meghalni! Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a temetőben a jelképes sír helyén hatalmas lyuk támad, lábnyomok vezetnek tőle az országút felé, ahol hamarosan brutális kegyetlenséggel meggyilkolnak egy öregembert. A cáfolhatatlannak tetsző bizonyítékok - ujjlenyomatok! - Thad Beaumontra mutatnak. És a gyilkosságok egyre szaporodnak... Az író sejti, miről van szó - de hogyan hitesse ezt el a rendőrséggel? Arról nem is beszélve, hogy az író sem tud mindent. Mert mi köze például ehhez az egészhez a verebek tömegének, amelyek a kulcspontokon meg-megjelennek - s végül főszerephez jutnak? Amikor aztán a családja kerül életveszélybe, Thad úgy dönt, hogy személyesen is szembeszáll... az árnyékával.

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai fként a lányok gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a fkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nttön-n az indulat, elégtételt akar venni az t ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizk bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynvé választják a csinos és népszer Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végskig meg akarja alázni a lányt, s szörny tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán k kövön nem marad...

"Minden... rossz. Minden. Nincs igazság és nincs becsület. Istenem. Az élet nem lehet... ott kinn, az embernek csak föl kell néznie az égre... de Stilbourne azt is mennyezetnek nézi. Mint a... és rejtegetjük a testünket, és van, amit nem mondunk ki, és van, amit említeni sem merünk, és emberek, akikkel nem ismerkedhetünk meg... és ezt a szemetet zenének hívják... Hazugság! Hát nem értik? Ez hazugság, mind hazugság! Ez trágárság!" Így fakad ki a nyárspolgáriasság, a gőg, a szeretetlenség, a fojtogató kisvárosi légkör és önmaga ellen A piramis kudarcot vallott főszereplője, Oliver, akinek fejlődését és szerelmi kijózanodását három epizódban követhetjük nyomon. Az elsőben az egyetemre készülő fiatalember a kamaszkor szexuális megszállottságából ábrándul ki egy furcsa kalandja révén; a másodikban, amikor látogatóba tér vissza szülővárosába, az "eszményi" szerelemről hull le a szépítő fátyol egy bohózati elemekkel megrajzolt, amatőr színielőadás keretében; a harmadik epizódban Oliver egykori zongoratanárnőjének magányáról, megőrüléséről és haláláról olvashatunk. E három történetből épül fel a "piramis", egy halvaszületett város, halvaszületett világ, halvaszületett életforma groteszk, egyszerre valóságos és titokzatos szimbóluma.

Hrabal a sínekhez vezette a bizottságot. Miután - hogy be ne piszkolja egyenruháját - a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: "A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbozin". "Ezt meg hol tanulta?" - álmélkodott a vizsgabiztos... Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiri Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ban dolgozta fel. Hrabal játékosan, humorral-iróniával fűszerezve írta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. "Mennyiben lehet egymás mellé állítani két motívumot..." töpreng Hrabal saját kisregényén. A "nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbbi fölött ott magasodik a fő motívum: az ellenséggel vívott harc".

A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált - s azért válhatott klasszikussá, a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones mély társadalmi és lelki vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogie-woogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. Amely egyben annak története is, hogyan lettek az Afrikából behurcolt rabszolgák amerikaivá, hogyan próbáltak alkalmazkodni új környezetükhöz, majd az ő gyermekeik és unokáik miként fedezték fel saját kulturális örökségük eredeti - és a szerző szerint a fehér ember számára sohasem igazán átélhető vagy másolható - értékeit.

Mi volt az olasz opera elképesztő sikerének titka a XIX. században? Mi volt az oka, hogy a kortárs francia és német zeneszerzők belesárgultak az irigységbe? - teszi fel a kérdést kötetében Julian Budden. És meg is válaszolja: részben az olasz énekesek, minden idők legtökéletesebb technikájú előadóművészei; részben az, hogy az olasz operának az évszázadok során már kialakult a zenei anyanyelve; részben a drámai költészet nemes hagyományain nevelkedett itáliai librettisták tekintélye, legfőképpen azonban egy Giuseppe Verdi nevű zseni, aki szerény vidéki környezetéből kiemelkedve az új Olaszország legnagyobb tisztelettel övezett alakjává lett. Akinek kimeríthetetlenül gazdag zenei világát azóta is csodáljuk. Budden nagydíjakkal kitüntetett Verdi-monográfiája az első magyarul is olvasható kézikönyv, amely a modern kutatásokkal szemben támasztott követelményeknek és a nagyközönség igényeinek egyaránt megfelel. Bemutatja Verdi életét és személyiségét, és külön fejezetekben behatóan, élvezetesen tárgyalja műveit. Nemcsak az operákat, hanem a teljes zenei korpuszt. Julian Budden (1924-2007) angol zenetörténész, tanár a Liverpoolhoz közeli Hoylake-ben született. Oxfordban, majd a londoni Royal College of Musicban folytatott tanulmányai után 1951-ben a BBC-nél helyezkedett el. 1960 és 1967 között az intézmény zenei főmunkatársa, majd elnök-igazgatója lett. 1983-tól Firenzében élt. Pályája során mindvégig kitüntetett figyelmet szentelt az olasz operának, élete utolsó évtizedében a luccai Puccini Kutatóközpont vezetője volt. Részt vett a Verdi műveinek angliai és olaszországi összkiadását gondozó szerkesztőbizottság munkájában. Számos remek tanulmányt írt, és háromkötetes monumentális művet szentelt Verdi operáinak. Utolsó nagyszabású vállalkozása, egy Puccini-monográfia, 2002-ben jelent meg. A(z) Verdi Könyv szerzője Julian Budden.

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai - főként a lányok - gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarják alázni a lányt, s szörnyű tervet eszelnek ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad...

"Zsidónak lenni akkortájt azt jelentette, hogy az embert nem nevelhették a saját szülei, nem viselhette a saját nevét, nem engedhette szabadjára az érzéseit, és folyton hazudoznia kellett. Hát mi volt ebben csábító? Katolikus árva szerettem volna lenni." - eleveníti fel háborús éveit Joseph, akit kisgyerekként kor-és sorstársaival együtt egy Sárga Villának nevezett egyházi diákotthonban bújtat egy pap, Pons atya. Joseph igazi kiléte mindenesetre titok, és úgy tűnik, Pons atyának ráadásul nem ez az egyetlen titka... Mi zajlik éjszakánként az elhagyott kerti kápolnában? Mit rejtegethet még Pons atya? Eric-Emmanuel Scmitt az utóbbi időben az egyik legolvasottabb francia szerző. Könyveit huszonöt nyelvre lefordították már, magyarul eddig az Oszkár és Rózsa mami, illetve az Ibrahim úr és a Korán virágai jelent meg. Színdarabjait az egész világon játsszák. A Noé gyermeke újabb megható és meggyőző tanúságtétel az emberség, a különbségeket, vélekedéseket és hiteket egyesítő szeretet mellett.

Stefan Zweig legmodernebb regénye -amely nem távoli évszázadok hírességeit mutatja be az olvasónak, hanem saját kora, a két világháború közötti Ausztria kisemberét- valódi Bonnie és Clyde-történet. Hősnője Christine Hoflehner klein-reiflingi postáski sasszony, aki fellázad az örök igazságtalanság ellen, hogy értékes, becsületes emberek dohos szobákban, rosszul öltözötten kénytelenek élni és dolgozni, míg mások, náluk sokkal méltatlanabbak dőzsölnek. Christine erre akkor döbben rá, amikor gazdag a merikai nagynénje meghívja néhány napra egy előkelő svájci nyaralóhelyre. A fény, a csillogás, a könnyed, vidám élet persze elbűvöli Christinét, s amikor visszalökik a klein-reiflingi osztrák nyomorúságba, képtelen sorsába beletörődni. Orosz hadifogs ágból hazatért, hozzá hasonlóan nyomorult szeretőjével kétségbeesett lépésre szánják el magukat... Zweig az olvasóra bízza: gondolja-írja tovább a regényt: gazdagság vagy börtön vár-e erre a két emberre, akik úgy vélik, csak jogos jussukat akarják ki csikarni az élettől.