Európa Könyvkiadó strana 111 z 143

Isabel Fonseca 1995-ben megjelent könyve a romákról szóló irodalom egyik alapműve: nem tudományos értekezés - bár a szerző a romák eredetéről szóló elméleteket, nyelvüket, gyakran homályba vesző történelmi múltjukat, a középkori cigányüldözéseket és a hozzájuk kapcsolódó ... Folytatás ›› babonákat is vizsgálja -, hanem számtalan nehéz, fájdalmas, gyakran tragikus cigány sors együtt érző és józan leírása. A fiatal amerikai újságíró - akinek egyik nagyanyja magyarországi zsidó asszony volt - hosszú utazásokat tett Kelet-Európa országaiban, hogy belülről ismerje meg a cigányokat, "a világ legkevésbé értett népét". Roma családokkal élt együtt, s bár számukra ő gádzsó volt, idegen, kedvesen befogadták, s aztán lassacskán már a titkaikat is megosztották vele; s így többet tudott meg az érzéseikről, kultúrájukról, rítusaikról, mint amennyit bármennyi külső nézőpontú szociálantropológiai kutatásból megtudhatunk. Fonseca ott volt a felperzselt romániai cigány falvakban, amikor Kelet-Európában újra kezdődtek a pogromok, s a cigányok lettek a legkézenfekvőbb bűnbakok "a lassan változó, rozoga szocialista társadalmak minden bajáért", s ott volt Auschwitzban is, ahol először tartottak megemlékezést a cigány holokausztról, melyben félmillió ember pusztult el... A magyar kiadáshoz a szerző új utószót írt, melyben összefoglalja, hogy a könyv megjelenése óta eltelt időben mennyit változott Európában e több évszázados múltú európai nép élete, melynek "nyomor, munkanélküliség és kirekesztés az osztályrésze - keleten és nyugaton egyaránt". A(z) Állva temessetek el! (Könyv) szerzője Isabel Fonseca.

1941. szeptember, Leningrád. A német erők lassan körülveszik a várost. Létrejön a szörnyű, két és fél évig tartó blokád, a házakra és lakókra bomba- és gránáteső hull, és nemsokára beáll az orosz tél is. És nagyon, nagyon hamar elfogy az élelem és a tüzelő... Az ostromzár együvé vet egy belső disszidens írót, huszonhárom éves lányát, hatéves kisfiát, egy szintén betiltott, valaha nagy színésznőt, valamint egy orvostanhallgató fiatalembert. A gyerekek anyja belehalt a kisfiú szülésébe, az apa és a színésznő közötti régi szerelmi viszony máig sem ért egészen véget. A kis társaság szinte csak akkor mozdul ki a leningrádi lakásból, ha védműveket kell ásni a város határában, illetve a medikusnak sebesülteket kell ellátnia. A regény a mindennapok apró mozzanataira koncentrál, arra, ahogy egyre lehetetlenebbé válik az élet egy lassan mindenéből kifogyó, három és fél milliós világvárosban. Kétszeresen is megrázó a két síkon játszódó történet. Milyen volt a háború előtti élet ebben az elnyomó társadalomban, milyen a kétségbeejtően degradált létforma értelmiséginek és parasztnak egyaránt? S nem is annyira ez önmagában, hanem ahogy átfordul a még nagyobb borzalomba, a háborúba: az olvasónak állandóan az az érzése, hogy mindez már túl van az emberi lét elviselhetőségének határán. A másik sík pedig: hogy mit jelent napi konkrétumokban az éhezés, a fázás, a ruházkodás, a különféle megállíthatatlan kórok, amikor már semmi sincs, élelem se, gyógyszer se, semmi. Hogy mit jelent egy fiatal lánynak naponta kimerészkedni az üzérkedők, gyilkosok közé egy kis fáért, egy vaskályháért, amikor tüzelőnek már csak Shakespeare összes művei használhatók, mit jelent az őrület különböző fokozatait nézni és átélni, egyáltalán, hogyan lehet így embernek megmaradni. A németek jóformán meg sem jelennek ebben a szívfacsaró regényben, a lényeg a bezárt és haldokló közösség lélektani vizsgálata, az emberfeletti harc önmagukkal és a gyilkos sorssal. Egyik kritikusa, Amanda Craig Tolsztoj és Virginia Woolf legjobb oldalait véli látni a műben, Antony Beevor, a nagy hadtörténész pedig lenyűgözőnek, rémületesnek és gyönyörűnek nevezte. Helen Dunmore angol író- és költőnő számos irodalmi díj nyertese, többek között ő kapta meg először az Orange Prize-ot. Az Ostrom folytatása idén jelenik meg angolul The Betrayal (Árulás) címmel.

Phoebe Wycherlynek már két hónapja nyoma veszett, amikor dúsgazdag apja felfogadja Lew Archert, a magánnyomozót, hogy keresse meg a lányt. Ennyi idő alatt azonban egy fiatal lány könnyen és végérvényesen eltűnhet, ha ez a szándéka – vagy ha netán valaki más akarta eltüntetni. S mielőtt még a Wycherly lányt megtalálná, Archernek sok gondja-baja akad egy másik Wycherly nevű nővel is: a hátborzongatóan anyaiatlan szőkeséggel, aki túl sok lakóhelyet tart fenn, akinek túl sok a titka, s akinek túl sok hulla marad a nyomában. Vagyonos rokonság, vagyontalan vőlegényjelölt, leégett ingatlanügynök, megkeseredett lemezlovas, jobb sorsra érdemes, de boldogulni sehogy se képes kisvárosi nők, Kalifornia lerobbant szuburbiái és pénzes kertvárosai, apró főiskolái és hatalmas irodaházai – Lew Archer szokásosnál is sivárabb pokoljárásának megannyi kísérője és terepe, s a végkifejlet is talán itt a legmegdöbbentőbb. Ross Macdonald (1915–1983) Agatha Christie-hez és Raymond Chandlerhez hasonlóan elnyerte az Amerikai Krimiírók Szövetségének Nagymester-díját.

Hrabal 1971-ben, tizennyolc nap alatt írta ezt a regényét, amelynek minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és - korántsem mellékesen - erotikai szabadság, amely az akkori hatalom számára természetesen tűrhetetlen volt. A modern közép-európai irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása így csak 1989-ben jelenhetett meg legálisan az író hazájában.

Mi a barátság? Mit tennél a barátodért? Lehet-e lánynak fiú a barátja? Miért jó a szerelem? A barátság egy életre szóló emlék, sülve-főve be kell tartani, és egy emberből nem állhat össze. "Barátság nemcsak férfi a férfi iránt lehet, hanem férfi a nő, vagy nő a nő iránt is." A szerelem pedig "egész pontosan egy furcsa belső érzés, ami először külsőleg kezd hatni. Megtetszik a hosszú haja, a két szeme vagy a lába vagy akár micsodája." Elég, ha a diáktoll kicsit megbicsaklik, máris nevetünk a félresikerült igazságon. De az is megesik, hogy az elcsépelt közhely így kificamítva lesz megint fényes igazsággá: "A világ egy osztályterem, és sosem tudjuk, ki mellé ültetnek bennünket. A barátság ott kezdődik, hogy megpróbálunk szót érteni egy véletlenül mellénk ültetett személlyel." Egy országos pályázat anyagának a legjavát adjuk közre ebben a kötetben. A pályázatot Marcello D'Orta nápolyi tanító tiszteletére írta ki a kiadó, a kisiskolások badar bölcsességeit a tanító úr fordítója válogatta és fésülte össze.

Fellebben a fátyol Milánó csillogó divatvilágáról, az írás a kulisszák mögé invitál. Elmeséli, hogyan vált egy ismeretlen fiatal kirakatrendező a világhírű Giorgio Armanivá, és mi repítette a világhír felé a milánói belváros apró, Prada névre hallgató butikját. Sikerek, bukások, tehetség, harc és műhelytitkok tárulnak fel oldalain. Kitűnő szórakozás és ezernyi tanács, példa egy igényes nő számára. "Csontos Tibor "Divatkirályok közelről" című kötete hiánypótló mű - írja Náray Tamás -, meg kell vallanom, rengeteg új információval bővült a látóterem, mi több, egyet s mást talán még a saját pályámon is hasznosítani fogok abból, amit itt olvastam. Mert azt eddig is tudtam, hogy senki sem a csúcson kezdte. Azt is sejtettem, hogy egy pálya alakulásában a szerencsének is van nem is kevés szerepe, és ehhez kellenek a nagy találkozások. Szívből ajánlom Csontos Tibor könyvét mindenkinek, aki tartalmas szórakozásra vágyik, s aki a felszín csillámporos takaróját fellebbentve az igazi emberi életpályákra, sikerekre és drámákra is kíváncsi." (Náray Tamás)

Hercule Poirot azt reméli, hogy békességben töltheti vakációját az exkluzív tengerparti nyaralóhelyen. Sajnos, már az első napok is zaklatottan telnek, mindenki arról susog, hogy a híres "férfifaló", a szépséges exszínésznő, Arlena Stuart ezúttal kire vetette ki hálóját. Kavarognak az indulatok a szépasszony körül - mígnem egy különlegesen szép, verőfényes napon rábukannak a holttestére! És éppen Hercule Poirot volt az, aki utoljára beszélt Arlenával, amint a csábos teremtés titkos találkára osont... Poirot úrnak természetesen ezek után nem adatik meg a nyugalmas nyaralás! Mivel a szép Arlenára sokaknak volt okuk haragudni, a gyanúsítottak száma sem csekély. Monsieur Poirot azonban nem volna méltó hírnevéhez, ha végül nem sikerülne kibogoznia a nem mindennapi rejtély szálát és lelepleznie a valódi gyilkost.

Arany János már huszonnyolc éves, amikor egyáltalán jelentkezik az irodalmi életben, és harmincegy esztendős korában érkezik el a Toldi nagyon is indokolt sikere. S a művészi fejlődés ettől fogva is szakadatlan, művészete mind gazdagabbá válik. A kötetben három műve található: Toldi, Toldi estéje, Buda halála. A szöveggondozás, a kísérőjegyzetek Keresztury Dezső és Keresztury Mária munkája. A szómagyarázatokat Ferencz Győző készítette.

Az Európai Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek.

Valóságos írói rekordot állított fel a Magyarországon is rendkívül népszerű, világhírű francia szerző. Tizenhárom izgalmas, fordulatos regényben dolgozta fel a francia történelem egyik legmozgalmasabb, legviharosabb időszakának, a XVI. század végének és XVII. század elejének, a hugenották, az első Bourbonok, Navarrai Henrik, Medici Mária, XIII. Lajos és Richelieu korának történetét. A regényfolyam főhőse a szenvedélyes és gáláns Pierre de Siorac lovag, a reneszánsz típusú, okos, nemes lelkű és finom érzésű katona-polgár-értelmiségi arisztokrata figura, aki lépten-nyomon veszedelmes kalandokba keveredik, és mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol "libben a szoknya". Mert Pierre de Siorac nemcsak a királyoknak, hadvezéreknek, főpapoknak és nemesuraknak, hanem az előkelő szépasszonyoknak is nagy barátja. Nem csoda hát, hogy sokszor eszére, szívére, diplomáciai érzékére és kardjára egyaránt szüksége van, hogy kivágja magát szorult helyzetéből. A Francia história című, 13 kötetes regényfolyam első darabja.

Noha minden idők remekműveinek százai illusztrálják, mégsem művészettörténeti könyv ez. A képek, akárcsak a Püthagorasz szövegeitől a legmaibb írásokig terjedő hatalmas szemelvénygyűjtemény, azt kívánják rekonstruálni, hogy a görög ókortól máig miféle elképzeléseket alkottak maguknak, hogyan gondolkodtak, és hogyan vitatkoztak az emberek a Szépségről. Ez a könyv bemutatja, mennyire sokféle módon fogták fel a természet, a virágok, az állatok, az emberi test, a csillagok, a matematikai viszonyok, a fény, a drágakövek, a ruhák, Isten és az Ördög szépségét. Bár csak a filozófusok, írók, tudósok, misztikusok vagy teológusok írásai s a művészek tanúságtételei maradtak ránk, e dokumentumok segítségével azt is rekonstruálhatjuk, milyennek érezhették a Szépséget az egyszerű emberek, a társadalom számkivetettjei, az utca emberei. Láthatjuk, hogy nem csupán más-más korokban, de egyazon kultúrán belül is feszültség lehetett a Szépség különféle formái között. Az olvasóra bízzuk, hogy e könyv átlapozása után maga döntse el, vajon a Szépség e különféle megjelenési formáiban fellelhetőek-e közös és állandó vonások. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen lenyűgöző szellemi és érzelmi kalandra invitálnak bennünket.

Az Európai Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek.

Ki lő rá az olasz falucska plébánosára, mikor az a templomában éppen a megrepedt feszületet javítja? Megkeresztelheti-e tisztelendőnk a párttitkár fiát, s nyerheti-e a kisded a szent keresztségben a Lenin nevet? Való-e egy plébánosnak a kommunisták három elemijén gúnyolódni? Verekedni? Hazudni? Lábbal feloldozást adni? Egyebekről nem is beszélve... Giovannino Guareschi (1908-1968) újságíró-humorista főműve, a don Camillo-történetfüzér a háború utáni olasz szórakoztató irodalom máig legsikeresebb produkciója. Nemcsak olvasmányként lett olasz nemzeti, sőt világsiker, hanem filmen is, hála a boldog emlékezetű Fernandelnek. Ezekben az egymáshoz lazán kapcsolódó történetekben Guareschi a '45 utáni időszak egyik sajátos olasz konfliktusát idézi fel: a nagyon erős katolikus egyház és a friss partizándicsőségektől büszke istentelenség: a szintén nagyon erős kommunista párt mindennapos hadakozásáról anekdotázik - a népi komédiák nemzetközi nyelvén.

Huszonöt évvel Ellis első regénye, a Nullánál is kevesebb megjelenése után a történet folytatódik... A szereplők ugyanazok, csak már nem gazdag fiatalok, hanem gazdag középkorú fazonok, akiknek az életéből valamikor régen egy regény és egy film kész ült. Clay azóta is haragszik a "szerzőre", aki annak idején ellopta a történetet, amit neki kellett volna megírnia. Egyébként sikeres forgatókönyvíró; New Yorkból épp visszamegy Los Angelesbe, hogy részt vegyen az új filmje szereplőválogatásában, s a ztán egyszer csak megint kapcsolatba kerül a régi branccsal: Blairrel, Trenttel, Rippel, Juliannel... Szó sincs barátságról: mint lassan kiderül, minden egyes találkozás, minden egyes gesztus mögött érdekek bújnak meg. A szereplőválogatáson Clay bele zúg egy fiatal színésznőbe, szerepet ígér neki, lefekteti - s aztán minden összekavarodik: a varázslatos szépségű lány csupa hazugság, csupa rejtély, és gyilkos indulatok kavarognak körülötte... Bret Easton Ellis ugyanabban a szikár, szenvtelen és m égis felkavaró stílusban írta meg legújabb könyvét, mint amellyel annak idején egy csapásra egy új nemzedék kultikus írója lett.

Günter Grass a második világháború után induló német írónemzedéknek talán legnagyobb hatású, életművéért 1999-ben Nobel-díjjal is kitüntetett alakja. Ismert szobrász és költő volt már, mikor 1959-ben A bádogdob-bal, első regényével jelentkezett. Azon nyomban hatalmas hazai botrányt és világsikert aratott vele - az eltelt ötven év pedig megpecsételte, hogy klasszikus műve a 20. század európai irodalmának. Volker Schlöndorff 1979-ben cannes-i nagydíjjal jutalmazott filmet forgatott belőle. A főhős, Oskar Matzerath törpe figurája a vászonról is meghódította az értő közönséget. Oskar elhatározza, hogy nem nő tovább, bádogdobjával és fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkra zúzó sikításával szegül a nemszeretem világ ellen, felejthetetlen torzításból, vadul, groteszkül, szuggesztíven ábrázolva egy egész korszak, egy egész generáció életérzését. Grass szellemi küzdőtársát alkotta meg benne, hogy felhívja a figyelmet a szülőföldjén, Gdanskban - Danzigban - és környékén élő népek, németek, lengyelek, kasubok közös történelmére, összebékítésükért. A regény 1973-ban jelent meg először magyarul, Szíjgyártó László fordításában.

A 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója, Italo Calvino (1923-1985) három fantasztikus történelmi kisregényét fogja egybe ez a mára már legendás cím. Az elsőnek a hőse Nagy Károly kiváló lovagja. Agilulfo élen jár a harcban, a fegyelemben, az adminisztrálásban, szép nők rajonganak érte, de nincs teste: amikor feltolja sisakja rostélyát, a semmiből szól a hangja. A második történet hősét a török harcokban kettészelik: a hibákkal és erényekkel megvert és megáldott egész emberből két fél lovag lesz, egy gonosz és egy jóságos. Az utolsó kisregény hőse egy bárófi a 18. századból, aki gyerekkorában dacból felmászik egy fára - és soha többé nem ereszkedik vissza: egész életét a lombok, erdők magasában tölti, onnan szemléli tevékenyen és mégis kívülállóként, a koreszméknek elkötelezetten és mégis felülről, a forrongó világot. Valahogy úgy, ahogy Calvino szemlélődött "...gallyak és levelek, pikkelyek és lebenyek, a girbegurba elágazások vég nélküli, csipkés szövevényé"-ből, mely "hímzés... a semmi kanavászán, akár a tollam nyoma..." Akárhogy is, az eredmény magáért beszél. Calvino izgalmas, bölcsen humoros történetei az emberi élet végső kérdéseire keresnek és találnak a maguk mesés módján választ. Szemléletére és tollának nyomára, meséire és tanulságaira nagyobb szükségünk van, mint valaha.