Európa Könyvkiadó strana 111 z 143

"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.

Kate O'Brien harmincéves, és úgy él Londonban, mint hal a vízben. Keményen megdolgozott azért, hogy műsorvezetőként saját show-ja legyen, és most boldogan ül a babérjain. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a nővérének, Fionának mellrákja van, és haladéktalanul műteni kell. Fiona ... Folytatás ›› otthon, Írországban él, és lényegében ő nevelte fel Kate-et meg az öccsüket, miután anyjuk (mellrákban!) meghalt. Fiona azóta matematikus lett, és családot alapított: szintén matematikus férje érzelmileg egy tuskó, csak a tudományos karrierje érdekli, ötéves ikerfiaik pedig, finoman fogalmazva, rettentő zabolátlanok. Kate zúgolódva bár, de mindent feladva azonnal hazamegy, és megpróbálja átvenni nővére helyét a nehéz időkben. De ott van még neki az apja, aki vén fejjel kezd randevúzni, és éppen Kate hajdani és utált tornatanárnőjével jár, valamint ott van álomvilágban élő öccse, aki huszonhat éves korában is elvárja, hogy eltartsák, amíg híres és gazdag rapper nem lesz. Aztán ott van még az exszerelme is, bár természetesen semmit sem (?) éreznek már egymás iránt. A regény a komor téma ellenére vígjáték: ugyanaz a kedves moriartys humor szövi át, mint az Emma-trilógiát (Babablues, Született szülők, Egyről a kettőre). A(z) A földre szállt nagynéni Könyv szerzője Sinéad Moriarty.

1654-től 1700-ig, fél évszázad leforgása alatt teljesen átalakultak a hatalmi viszonyok Európában, a Földközi-tenger mellékén különösen drámaian. Velence nemesi köztársasága, melynek befolyását és gazdagságát addig félve irigyelték, hanyatlásnak indult, kiszorult a politika alakítóinak élvonalából. A Török Birodalom, mikor bárki azt hihette róla, virágkorát éli, mert területét úgy megnövelte, mint soha addig, egy csapásra kényszerült feladni másfél évszázados hódításait. A Habsburg Birodalom ázsiója ugyanakkor megnőtt. Magyarországon is vége szakadt a százötven éves török hódoltságnak, Budát 1686-ban sikerrel ostromolta meg a jeles hadvezér, Szavojai Jenő. A nagy játszmának erről az epizódjáról is beszámol Ekkehard Eickhoff - aki karrierdiplomataként ismerkedett meg a közel-keleti térséggel, mielőtt kiváló szaktudósává képezte volna magát -, de a magyar olvasó sok egyebet is megtudhat tőle arról, hogy miért éppen így alakult Európa sorsa. A szerző az egész kontinenst áttekintve fejtegeti a szálakat. Árnyaltan ábrázolja a szereplőket, köztük a törökkel alkudozni nem rest "legkeresztényibb" francia királyt, XIV. Lajost, a hadvezéri és politikusi gyarlóságoktól nem mentes osztrák császárt, I. Lipótot, érzékletesen idézi meg a festőiségükben is irgalmatlan csatákat, s töviről hegyire beszámol a töröktől, orosztól, kozáktól szorongatott Lengyelország manővereiről, melyekkel ideig-óráig elkerüli területének feldarabolását. Ezt az alapos krónikát számos térkép és illusztráció egészíti ki, de az alakok, történések megelevenítése elsősorban a "mesélő kedvű" történész érdeme.

Hol van Elmer, Herman, Bert, Tom és Charley, A nyúlszívű, a vasgyúró, a málé, a szeszkazán, a bajnok? Mind, mind alusznak a dombon. Edgar Lee Masters (1869-1950) Garnett városkában, Kansas államban született. Jogot végzett, Chicagóban lett felkapott ügyvéd. Írogatott is, nem sok sikerrel, mígnem 1913-ban lapszerkesztő barátja a kezébe adott egy ógörög epigramma-antológiát. Ez ihlette A Spoon River-i holtak című kötetre, amelynek kétszáznegyvenhat darabját egyetlen lázas év alatt költötte. Egy képzelt közép-nyugati kisváros temetőjébe lehel életet a szó szoros értelmében. A néhaiak a síron túlról vallanak, vitatkoznak, ítélkeznek. Az egymásba fonódó sorsok egy teljes világ szövevényes rajzát adják. Az új hang, a látszólagos költőietlenség óriási sikert aratott már a szemelvényeket közlő nevezetes chicagói folyóirat, a Poetry hasábjain is, melyet az irodalomtörténet időközben a modern amerikai költészet bölcsőjeként tart nyilván, a kötet megannyi kiadását szétkapkodták évtizedeken át. Masters utóbb ezen is csak bánkódott, mert többé nem volt hozzá kegyes a múzsa. Egykönyves szerző, de ez az egy könyv valóban páratlan, időálló érték. Gergely Ágnes egyetemista volt még, mikor felfedezte magának, 1970-ben jelent meg először magyarításában ez a válogatott kötet, sokak kedvence.

A családregény háttere a szabadságharc. A függetlenségi és aulikus nemesség konfliktusa romantikus formában bontakozik ki a Baradlay család életében. Az anyának, aki azt akarja, hogy fiai igaz hazafiak legyenek, a halott férj szellemével kell megvívnia. A cselekmény a három Baradlay testvér sorsát követi.

Jimbót ki akarják rúgni az iskolából. Legalábbis ezt mondja neki a nővére, Becky. Csak hát őbenne nem nagyon lehet megbízni, mert Nobel-díjas bajkeverő, és különben is elment az esze, mióta death metalt hallgat, és nem mosakszik. Akárhogyan is, meg kell tudni az igazat, úgyhogy Jimbo és a barátja kihallgatják a tanárokat! Nem is akárhogyan, hanem egy rádió adó-vevővel. Ez már önmagában is nagy kaland, de semmi ahhoz képest, ami ezután következik. Mert Jimbo és Charlie az adó-vevőn keresztül, két tanár beszélgetését kihallgatva valami különös rejtély nyomára bukkan. Lehet, hogy nem is tanárok ezek, hanem… S amikor megpróbálnak utánajárni a dolognak, az életük is veszélybe kerül. És Jimbo egyszer csak a nővérével repeszt motoron valahová Észak-Skócia felé, elszökve a titokzatos "karperecesek" elől… És még ez is mind semmi, mert aztán egy olyan helyen találja magát, ahol az ebédlőben csak a kedvenc kajádra gondolsz, és az megjelenik (bár kicsit minden motorolajízű, sajna). És ez a hely állítólag hetvenezer fényévre van a Földtől… A kutya különös esete az éjszakában és a Valami baj van című világsikerű regények szerzőjének új könyve derűs sci-fi paródia. Olyan ifjúsági regény, amely felhőtlen szórakozást ígér minden felnőttnek is, aki megőrzött a lelkében egy kis gyermeki játékosságot.

"...megpróbálok ráijeszteni az olvasómra. De ha ez nem megy, akkor megpróbálom rettegésbe taszítani; és ha úgy látom, nem jön össze, akkor jöhet a gyomorforgatás. Nem vagyok finnyás." King 1981-ben, szerkesztője tanácsára állt neki, hogy egy könyvben foglalja össze, mit gondol választott műfajáról, a horrorról és annak megjelenési formáiról. Ekkoriban egyetemen is tartott kurzust a műfajról, adott volt hát a lehetőség, hogy jegyzeteit és tanítványaival való vitáit is felhasználva alapvető könyvet írjon. A tíz fejezetben kitér minden, általa fontosnak tartott témára és műre, főleg azokra, amelyek 1950 és 1980 között születtek, de azért visszatekint a tizenkilencedik századra is. A vizsgálódást a mítoszok tavával kezdi, ahonnan minden meghatározó mű merít - és amihez hozzá is ad. Komolyan elemez néhány fontos, régi horrorregényt, és párat a hetvenes évtized javából. Megtudhatjuk, milyen formákat ölthet a vámpír, a farkasember és a megnevezhetetlen lény könyvben, filmvásznon és a tévé képernyőjén. Olvashatunk régi rádióműsorokról és képregényekről. Bosszantó önéletrajzi kitérőjében még a családjáról és gyermekkora helyszíneiről is megemlékezik. King kézen fogja Hűséges Olvasóját, és végigtáncol vele kedvenc műfaján. És hiába jelenti ki előre, hogy bocsánatot kér, ha rá találna lépni a lábunkra, ezt természetesen sohasem teszi meg. Lelkesen, sok tudással és jó humorral forgat meg minket a bálterem néha kihunyó csillárja alatt.

Amin Maalouf Libanonban született, 1976 óta él Franciaországban. Egyéni látásmódú, fordulatos regényei, köztük az 1993-ban Goncourt-díjjal jutalmazott Taniosz sziklája és történelmi, politikai tárgyú esszéi, például "A keresztes háborúk" arab szemmel emelték a francia irodalom élvonalába. Családja történetébe is öntörvényűen avat be: nem hajlandó "gyökerekről" beszélni. Számára utak szövevénye a múlt. Mint oly sokan, ő is szerettei halála után döbben rá, hogy milyen keveset tud róluk. Aztán egy meghökkentő névazonosság, egy különös levelesláda a család általa addig egyáltalán nem ismert ágához vezérli. A sors szeszélye, hogy övéi közül a föld távoli tájaira szakadtak egyesek a boldogulást keresve, vagy alkati sajátság? Hol végződik a nomád ősök öröksége, hol kezdődik a globalizálódás? Az érzelmes nyomkeresés is tovább szövi a lenyűgözően tarka, igaz mesét.

Ki volt ez a Rózsa Sándor? "A világ legkegyetlenebb gyilkos rablója" vagy "a legirgalmasabb szívű, szegénypártoló testvér"? Történelmi személyiség, köztörvényes bűnöző vagy a nép képzeletében született hős? Tudatos vagy sorsszerű a betyársága? Rózsa Sándor rács mögé kerül. Megszökik, bujkál a Szeged környéki pusztán, és a maga módján tesz igazságot a hatalmukat fitogtató perszekútorokkal vagy a foglalkozásával visszaélő orvossal szemben - legalábbis a legenda szerint. Legenda ez, mese, még ha van is valóságalapja. Móricz legfőbb írói erénye pedig abban áll, amit ennek az alapvetően gyengéd, már-már lírai regényalaknak a története örvén a Nagyalföld egy tájának, Szegednek és környékének tizenkilencedik század eleji társadalmi és közigazgatási viszonyairól elmond. Az - Schöpflin Aladár szavaival - "föltétlenül hiteles".

Idősebb Alexandre Dumas-nak (az ifjabbik az ő balkézről való fia) már a vezetékneve kész regény, apai nagyanyját, egy elszegényedett francia nemesúr bennszülött rabszolga kedvesét hívták így egy tengerentúli ültetvényen. Az ültetvény csődbe ment, a kedvest elvitte a járvány, a francia nemesúr hazájába megtérvén gondolt egyet, és négy gyermekük közül a legidősebbiket mégiscsak magához vette örökösének (a többieket eladta rabszolgának). Ez a sarj idővel Napóleon tábornoka lett, kegyvesztetten, korán szállt sírba, s legfőképpen ambíciót hagyományozott fiára, aki a jogi pályán indult el, de a színház vonzereje az irodalomhoz térítette. 1844-ben Párizsban szétkapkodták a folyóiratot, amely folytatásokban közölte minden idők egyik legszórakoztatóbb, legfordulatosabb kalandregényét. Valódi hőse igazából a negyedik testőr, D'Artagnan. A címben foglalt hármak - akik közül, ha igaz, és már miért ne lehetne, Athost Victor Hugóról, Porthost önmagáról, Aramist pedig Alfred de Vignyről mintázta Dumas, tollvégre kapva mintegy a nagy romantikusok élbolyát - előbb párbajoznak vele, majd csapatukba fogadják ("Egy mindenkiért, mindenki egyért!"), utóbb meglengetik előtte tollas kalpagjukat, mert maguknál különbnek ítélik. Csupán a kezdet, hogy Richelieu bíboros fondorlatát keresztülhúzva ő, csakis ő óvhatja XIII. Lajos nejének, Ausztriai Annának jó hírét... A történelmi melodráma felejthetetlen figurái időközben önállósultak, színpadi, filmes átdolgozásban az egész világ ismeri őket. Kérdés, hogy mennyire jól. Mégiscsak más az igaziba belekóstolni: aligha véletlen, hogy ezen a pompás történeten lelkes olvasók nemzedékei nőttek föl.

Ha volt valaha ember, akinek kalandozásai a nagyvilágban érdemesnek bizonyultak a közzétételre, s a közönség kedvezően fogadta, amidőn közzétette őket, e beszámoló kiadója úgy véli, ezzel sem lesz más a helyzet. E férfiú csodálatos élete fölülmúl mindent (véli), ami nyomtatásban ... Folytatás ›› olvasható, lévén, hogy ember élete aligha lehet ennél változatosabb. S midőn elmeséli történetét, ezt szerényen és komolyan teszi, s az eseményeket hívő lélekre valló módon oly haszon végett mutatja meg, mely haszonra a bölcs mindig is törekszik, nevezetesen, hogy e példa másoknak okulására szolgáljon, és hogy tisztelettel adózzék a Gondviselés bölcsességének életünk bármily forgandóságában. Az Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejfében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Műköltészeti és népköltészeti alkotások, versek és novellák, kisregények, regények és drámák kínálnak maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.

"A magyar revolúciót, a magyar dicsőséges forradalmat két név hajtotta végre: Petőfi Sándor meg Rózsa Sándor." Móricz ezzel a merész kijelentéssel adja meg betyárregénye folytatásának alaphangját. A regény témája az 1848-1849-es forradalomnak és szab adságharcnak az a mozzanata, amelyben Rózsa Sándor sorsa egy-egy pillanatra összekapcsolódik a magyar népnek a társadalmi átalakulásért és a nemzeti függetlenségért vívott heroikus küzdelmével. Móricz sok korabeli dokumentum felhasználásával rajzolja meg Kossuth, Deák, Damjanich, Jókai emblematikus alakját, a magyar hadsereg vezetőit, a bécsi udvart, a történelemalakító eseményeket. Kimerevíti azt az ígéretteli szép pillanatot, amelyben Rózsa Sándor élete egyik legnagyobb ajándékát kapja a sorst ól: betyárseregével bevonul Kossuth zászlaja alá: "Szabadság, szerelem"...

Mrs. Argyle-t, a dúsgazdag, jótékony hölgyet, három leány és két fiú örökbe fogadó anyját holtan találják a nappalijában. Valaki piszkavassal szétverte a fejét. A rendőrség úgy véli, tudja, ki a tettes. Letartóztatják az egyik mostohafiút, Jackót, aki ellen vannak bizonyítékok - s akinek volna alibije, csakhogy az úrvezető, aki a gyilkosság időpontjában felvette a kocsijába, nem kerül elő. Jackót elítélik, és meghal a börtönben. Eltelik két esztendő. Dr. Calgary, a sarkkutató hazatér Angliába. Régi újságokat lapozva megdöbbentő hírre bukkan. Feltámadnak benne az emlékek. Két évvel azelőtti balesete, az amnézia - tennie kell valamit. Dr. Calgary biztos benne, hogy a rendőrség tévedett. Cselekszik. Jackót törvényileg rehabilitálják. De a család nehezen elnyert békéje odavan. Mert ha nem Jacko, a fekete bárány a gyilkos, akkor ki? Csak a közvetlen környezet valamelyik tagja követhette el a szörnyű tettet. De kicsoda? A szelíd, tudós férj? A ragaszkodó, fiatal titkárnő? A cseléd? A lányok? A másik fiú? Még egy gyilkosságba és egy gyilkossági kísérletbe kerül, míg dr. Calgary levezekli - vétkét -, és bravúros amatőr nyomozással felgöngyölíti az eredeti és az új bűnügyeket.

A nagy érdeklődéssel fogadott első rész után gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye ötvennégy év krónikáját örökíti meg emlékiratai második kötetében. 1944. október 18-án kezdődik a történet -Valahol Bajorországban, Gestapo-fogságban, s 1998-ban végződik, többek között ezzel a megjegyzéssel: "Áldás számomra, hogy most már mind gyakrabban látogathatom meg hazámat..." A két dátum közötti több mint fél évszázad a fiatalon megözvegyült Horthy Istvánné számára a folytonos helytállás, a leleményes kötelességteljesítés, kalandok és tragédiák, s végül élete ki- és beteljesedésének izgalmas időszaka volt. Sok mindent megtudunk ebből a könyvből, amelynek forrásértéke vitathatatlan. Ám a legizgalmasabb élményt benne mégis maga az emlékeit közreadó főszereplő nyújtja: rendkívüli személyisége, őszinte hangja, a lapokról sugárzó szerénység, s egyszersmind határozottság, céltudatosság okán. Ez a könyv sok mindenről tudósít. Például arról, hogy milyen érzés negyvenegy év után hazatérni a kényszerű száműzetésből, hazatérni, ha már a világ számtalan országában megfordult az ember, ha látott szebbnél szebb tájakat, lenyűgöző, egzotikus, izgalmas városokat, csodálatos műemlékeket, lehet az Párizs, Bagdad, Jeruzsálem szent földje, London vagy a második otthon, Portugália - mégis, hazatérni Budapestre májusban a gesztenyefák és orgonabokrok virágzása idején, mikor hirtelen minden olyannak tűnik, mint akkor, régen... Milyen érzés visszasodródni a múltba, újraélni a Gestapo-fogságot, a küszködést a megélhetésért, a nürnbergi tárgyalás izgalmát a beteg kormányzó mellett, a megalázó sorban állást, a küzdelmet, az új életet jelentő vízumokért, az otthonra találás örömét-nehézségeit, az aggódást az otthon maradottakért, az ország sorsáért... S vajon milyen ember az, akit Horthy kormányzó "sofőröm, belügy-, külügy- és pénzügyminiszterem"-nek nevez, aki haláláig szelíden-odaadón ápolja őt, aki ígéretéhez híven megszervezi a kormányzó újratemetését Kenderesen, aki a köztársasági elnöktől kapott kitüntetés átvételekor azokra gondol, akik nem lehetnek jelen, de 1944 októberében - ismeretlenül, elhagyatva, sokan származásuk miatt megalázva megállták a helyüket, és semmilyen kitüntetést sem kaptak -, aki Szubud nemzetközi segítőként a világot járja és enyhülést, nyugalmat, belső békét talál a latihánban... Gróf Edelsheim Gyulai Ilona, a -kiskormányzóné- emlékezik tiszteletre méltó őszinteséggel, finom humorral, bölcs megértéssel több, mint ötven év örömeiről, fájdalmairól, csalódásairól, reményeiről.

Ha volt valaha ember, akinek kalandozásai a nagyvilágban érdemesnek bizonyultak a közzétételre, s a közönség kedvezően fogadta, amidőn közzétette őket, e beszámoló kiadója úgy véli, ezzel sem lesz más a helyzet. E férfiú csodálatos élete fölülmúl mindent (véli), ami nyomtatásban ... Folytatás ›› olvasható, lévén, hogy ember élete aligha lehet ennél változatosabb. S midőn elmeséli történetét, ezt szerényen és komolyan teszi, s az eseményeket hívő lélekre valló módon oly haszon végett mutatja meg, mely haszonra a bölcs mindig is törekszik, nevezetesen, hogy e példa másoknak okulására szolgáljon, és hogy tisztelettel adózzék a Gondviselés bölcsességének életünk bármily forgandóságában. Az Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejfében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Műköltészeti és népköltészeti alkotások, versek és novellák, kisregények, regények és drámák kínálnak maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.

Az 1964-ben született Bret Easton Ellis első, 1985-ben megjelent regénye az akkori amerikai új nemzedék, az -X-generáció- kultikus könyve lett, mely maradandó érvénnyel ábrázolja a gazdag Amerika fiataljainak lelkét, pontosabban lelketlenségét, vagy még pontosabban, a kiüresedettség, a teljes érzelmi sivárság mögött megbújó vágyat egy értelmesebb életre. Egy ennyire fiatal írótól -Ellis húszéves volt, amikor a Nullánál is kevesebb-et írta- egészen rendkívüli az a szikár, póztalan, mesterkéletlen , tökéletesen kiérleltnek tetsző stílus, amellyel elmeséli a Los Angeles-i unatkozó fiatalok mindennapjait, az egymást érő bulikat, az érzelem nélküli szeretkezéseket, a szülőktől való teljes elidegenedést... Vagy azt, ahogy ezek a gyerekek a gazdag rendezők és producerek világát látják... Vagy egy homoszexuális prostituált történetét, aki hasztalan próbál menekülni a helyzetéből... Vagy az események mögött és közben -s persze legfőképpen a regény szereplőinek agyában- parázsló erőszakot, melyne k minden borzalmát Ellis majd az Amerikai Psychó-ban ábrázolja. Részben a Nullánál is kevesebb példájára és ihletésére Amerikában és a világ más gazdag országaiban (nálunk is) hasonló hangulatú regények százai születtek a nyolcvanas-kilencvenes évek gazdag, drogozó, céltalan fiatalságáról, de Ellis könyve volt az első, és művészi erejét tekintve máig is az egyik legnagyszerűbb közülük.