Európa Könyvkiadó strana 113 z 143

Ez az a könyv, amelyben a nyolcvanas évek elején igyekeztem megírni, hogy voltaképp mi történt velünk, elérve vagy túllépve a krisztusi kort, mi lett a nemzedékemmel, a barátaimmal, a szerelmeimmel. Még nem voltam harminc, amikor nekifogtam. Harminchat éves lettem én, mire megjelent, 1986-ban. Azóta mindig makacsul megakadályoztam, hogy a Félnóta újra kiadódjék (magvasnak vélt okaimról elő- s utószót írtam, akit érdekel, lássa ott). 1986 - vagy inkább '85, akkor kaptam a második korrektúrát - óta nem olvastam. Most igen. Nagyon fölkavart. Ez persze mindegy. El sem tudom képzelni, hogy a harminc alattiak mit szólnak hozzá. Sok benne a számukra ismeretlen kifejezés, a géemkától a Konsumex dolláros boltig. Ám e fogalmak nem lényegesek. A regénynek a hatvanas évek magyar történelme és politikai viszonyai csupán a hátterét adták, semmilyen módon nem a témáját. A Félnóta a barátságról, a szerelemről, az árulásról, a gerincről, a szolidaritásról és hűségről szól. Gondolom én. Másként: az ifjúságról. Az enyémről biztosan. A miénkről.

Az Európa Könyvkiadó Kosztolányi Dezső válogatott műveit tartalmazó 12 kötetes sorozatának 3. novelláskötete az Esti Kornél. A kissé különc, öntörvényű figura történeteiben Kosztolányi alakmását írta meg, pontosabban személyiségének kalandvágyó, szinte társadalmon kívüli részét. Esti Kornél olyan művész, aki nem az alkotásban, hanem bizarr helyzetek átélésében és jellemzésében valósítja meg önmagát, tapasztalja meg az élet szépségét és reménytelenségét. A kalandok során nemcsak egy nyugtalan, kereső lélek vívódásairól olvashatunk, hanem megismerhetjük a huszadik század elejének irodalmi beltenyészetét, kávéházi világát is.

"Kisiskolásokat kérdezgetni jó. Dolgozatot íratni velük az emberiség nagy kérdéseiről: ezt találta ki a Nápoly környéki gyerekek tanítója. A tanítást már abbahagyta, sikeres író lett, de még mindig faggatózik. Ezúttal az állatokról. Mit tegyünk a kocsikból kidobott kutyákkal? Mit szóljunk a bikaviadalhoz, az állatkínzáshoz, az élveboncoláshoz? És hogy szaporodnak az állatok? És hogy lett, honnan jött az ember? Teremtett lény, vagy majmok leszármazottja? És ha az embernek van, van-e lelke az állatoknak? És ha az oroszlánnak esetleg van, van-e a svábbogárnak? Szabad-e kínozni őket, hergelni, leszúrni a bikát? Bundát csinálni az ártatlan állatok bőréből? Megenni a kisbárányt, vagy inkább csak az angolnát? Akármit érdemes kérdezni. Okosat és ostobát, meghökkentőt és közhelyeset. Mert a gyerekek mindenre tudnak válaszolni. Többnyire valami mulatságosat. A kölykök fejében még vannak feltöretlen mezők. Olyasmit teremnek, amire nem számítunk. Nem azt mondják, amit illik. Ügyetlen mondataikból kifeslik valami igazság. De ezért azt is kezdik megtanulni, mit vár tőlük a felnőtt világ. Szerencsére el-el felejtik. Mert gyerekek is meg felnőttek is, az a legszebb, mikor egyszerre két hang szól belőlük. Egy hamis meg egy hibátlan: gyönyörű diszharmónia!"

Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura . A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry, a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie, a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de n em utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi álla tseregletüket újabb, egyre érdekesebb pédányokkal gyarapítani... Gerald Durrellt régen szívébe zárta a magyar közönség. Állati és emberi csudabogarainak ez az immár klasszikus foglalata, a Családom és egyéb állatfajták, ezúttal új köntösben, Réber Lá szló illusztrációival kerül az olvasó kezébe.

Hercule Poirot-t barátja, Hastings kapitány nyaralni viszi. Rájuk fér a pihenés. A szinte mediterrán éghajlatú dél-angol tengerparton sétával és a szállóvendégek kritizálásával tölthetik napjaikat. Egészen addig, míg Poirot nem találkozik a vad, fiatal Nick Buckleyval. A lány jó néhány balesetet megúszott ép bőrrel, és csak nevet rajtuk, de a nyomozó nem találja mulatságosnak a helyzetet. Amikor szinte a szemük láttára kísérli meg valaki lelőni Nicket, Poirot munkába kezd. Megpróbálkozik a lehetetlennel: megakadályozni egy készülő gyilkosságot. Annyit sikerül elérnie, hogy Nick meghívja Maggie Buckleyt, az unokatestvérét, hogy ne legyen egyedül. Néhány nappal később, a tűzijáték éjszakáján, vörös kínai sálba burkolt fiatal nő holtteste hever a sziklán álló ház kertjében. A népes társaságból ki akarhatta Nick halálát, és kinek a kezében volt a pisztoly? A regény -más kiadónál, más fordításban- Ház a világ végén, illetve A vörös sál címen jelent meg.

Kelet-Berlinben 1989 augusztusában dögletes a hőség. A női szabó Adamnak mégsem sürgős a nagy nehezen megszervezett balatoni nyaralás, mert a kuncsaftjaitól nem bír elszakadni. Hogy mennyire nem, arról párja, a gyönyörű Evelyn, aki már nagyon türelmetlen, sajnos tulajdon szemével győződik meg. Adam hiába könyörög élete asszonyának, hogy bocsássa meg vétkét, Evelyn nyomban faképnél hagyja, más kísérőt keres magának az útra. Adam erre özönvíz előtti Wartburgjába vágja magát, és a nyomukba ered. Kalandos utazás a felbolydult béketáboron át, és a végállomás bizony nem Badacsony: a honfitársak a közelgő ősszel dacolva sátoroznak a zugligeti plébániakertben, aztán páneurópai piknik, majd fölemelkedik az osztrák határsorompó... Adam, noha megvan a véleménye az NDK-ról, nem vágyik Nyugatra, de szereti Evelynt, ezért elfogadja tőle a jó és gonosz tudásának fájáról szakajtott almát. Miért is nem maradtak otthon, hősök lehettek volna, a fal lebontói... A német újraegyesítés huszadik évfordulójáról emlékezünk meg a Magyarországon helyismeretéért is közkedvelt szerző élvezetesen frivol, vonzóan fanyar regényével.

John Howard Sharp operaénekes. Igaz, hogy elment a hangja, és a bárból is kidobták, ahol eddig dolgozott, de igazi operaénekes: Olaszországban tanult, a világ nagy operaszínpadain lépett föl. Most pedig egy ócska mexikói kávéházban ül, amikor belép egy gyönyörű indián lány. Az indián lányok ritkán szépek, de ez a lány tiszta azték és gyönyörű. Sharpnak amerikai voltán kívül semmije sincs, pénze egy fillér sem, de sikerül felhívnia magára Juana figyelmét. Ám amikor énekelni próbál neki, a lány kirúgja. Legközelebb akkor találkoznak, amikor Juana levélben keresi meg: nyitna egy bordélyt Acapulcóban, és könyvelőnek kellene a férfi. De az odaúton egy váratlan vihar elől kénytelenek egy templomba menekülni. A vihar, a magaslati levegő, a szerelem - ki tudja, mitől, Sharp hangja visszatér. Eleinte el sem akarja hinni, de aztán sietve Kaliforniába utaznak, és a férfiból néhány hónap leforgása alatt filmsztár lesz. Sajnos szerződés köti a filmvállalatához, így amikor meghívja a Metropolitan operaház New Yorkból, nem mehet el. Juana rábeszéli a szerződésszegésre. És innen indul útjára kettőjük végzete, ahogy azt egy Cain-műben várni is lehet.

Lew Archer, a magánnyomozó éppen jól megérdemelt mazatláni vakációjáról érkezik haza Los Angelesbe, amikor a leereszkedő repülőgép ablakából észreveszi a tenger vizén terjengő hatalmas olajfoltot. A Lennox család part menti fúrótornyának meghibásodása környezeti katasztrófával fenyeget. Később a helyszínre hajtva egy tragikus arcú fiatal nőre lesz figyelmes, aki egy haldokló madár tollazatáról próbálja letisztogatni a sűrű masszát. Ez a nő, a Lennox család sarja, kis idő múlva egy egész fiolányi altatóval távozik Archer lakásáról. Miközben Archer lelkifurdalástól űzve városszerte keresi-kutatja Laurelt, óhatatlanul közel kerül a dúsgazdag Lennox családhoz s annak különböző tagjaihoz is. Az ő nyomozása meg az olajömlés ténye és az akörüli sajtónyilvánosság feleleveníti, sőt felbolygatja a múltjukat egészen a második világháborúig, és szép lassan kiderül: mindenki titkol valami szörnyűséget, ami most fogja megbosszulni magát.

Malevil egy dél-franciaországi várkastély neve, melyet még a XII-XIII. században építettek az angolok egy sziklafal védelmében. E kastély borospincéjében hét ember tartózkodik, amikor atombombát dobnak le a földre, s bolygónkon jóformán minden szénné ég. Az életben maradók megpróbálják megszervezni a maguk új világát, hamarosan kialakul egy kedélyes, emberséges, demokratikus közösség. Már-már túlságosan is meséssé és idillikussá válna minden, ha nem derülne ki, hogy a malevilieken kívül egyéb csoportocskák is életben maradtak. És a különböző gondolkodású emberek felbukkanása elindítja az izgalmas és váratlan fordulatokban, kalandokban bővelkedő utópisztikus történetet.

Charles Dickensnek (1812-1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből. "Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele..." Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London. Két város - és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a Terror anarchiájával. Carton sorsa végzetesen összefonódik riválisáéval, s a végső próbát neki is Párizsban kell kiállnia. A szerző által "legjobb történetének" nevezett regény erőteljes, eleven portréja a változásnak, a felfordulásnak, amely nemcsak a történelem menetét, hanem az egyének életét is alapjaiban változtatja meg.

Edward Deravenel kiderítette, kik és miért gyilkolták meg apját, öccsét, nagybátyját és unokatestvérét, és bosszút állt. Most már a Deravenel Vállalat feje, gyönyörű felesége van, hat szép gyermeke, kedves és okos szeretője, ő az élet császára. A világháború véget ért, a vállalat virágzik. De azért mégsem tökéletes minden: Elizabeth, a felesége mohó és féltékeny, pletykálásával sok bajt okoz. George, az öccse, a helyére pályázik, és igyekszik annyit ártani a testvérének, amennyit csak tud. Még szerencse, hogy a harmadik fivér, Richard mindenben Edward mellett áll. A színpad kész, jönnek a huszadik század húszas-harmincas évei, és olyan felfordulások következnek a kiterjedt Deravenel család életében, amilyenekre senki sem számít. Edward lányának, Bessnek és Henry Turnernek a házassága végre összebékíti a család két ágát. Fiuk, Harry pedig tiszta nagyapja, újabb szőke óriás, akinek már csak a fiú örökös hiányzik a boldogságához. Mire a könyv végére érünk, a világ a felismerhetetlenségig megváltozik...

Junior indián, és egy rezervátumban él a családjával. Európai fül számára ez izgalmasan hangozhat, ő azonban sorscsapásnak tartja. Már születésekor sem állt jól a szénája, kész csoda, hogy egyáltalán életben maradt, aztán meg normális gyerek lett belőle - bár úgy fest a helyzet, hogy utóbbit csak ő gondolja így. Egyszer aztán elege lesz a testi-lelki-anyagi nyomorúságból, amit a rezervátumban maga körül lát, és átiratkozik a szomszéd város középiskolájába, ahová csupa fehér gyerek jár. Nem elég, hogy az új közegben rengeteg megpróbáltatás vár rá, és tragédia tragédiát követ az életében, saját népe árulónak bélyegzi, csak mert nem éri be az indiánok nagy többségének kijutó sorssal. Junior azonban kivételes bölcsességgel és humorral néz szembe a nehézségekkel, amelyek leküzdéséhez olyan erőt fedez föl önmagában, amelynek létezését maga sem sejtette. Az indián származású Sherman Alexie (1966) maga is rezervátumban nőtt fel, és törzséből elsőként egyetemi diplomát szerzett. Prózaíróként és költőként számos díjat nyert. Magyarul megjelenő második, önéletrajzi ihletésű regényében - akárcsak az előzőben, a Menekülés-ben - a rezervátumban élő észak-amerikai őslakosok eleve megpecsételődött, kilátástalannak tűnő sorsa a téma. A keserédes humorral átszőtt történet egyaránt szól szeretetről, barátságról, gyűlöletről, megbocsátásról, társadalmi kirekesztésről és beilleszkedésről.

Megindító, tragikus eset: egy jóravaló, okos kisfiút apja részegségében súlyosan bántalmaz, amelynek maradandó következményeit a fiú élethosszan cipeli. Amikor megismerjük, huszonéves, esetlenül nagydarab fickó, horpadásos homlokkal, túlságosan is lomha észjárással. Faragatlan, bivalyerős óriás, ugyanakkor a légynek sem tudna ártani. Nem, ha életének döntéseit maga bírná meghozni, de valahogy mindig kicsúszik a kezéből a gyeplő. Mentora évek óta George, a kisstílű bűnöző, az ő utasításait hajtja végre közös balhéikban. Ám egyszer végre a sarkára áll, elszánja magát, hogy egyedül is boldogulni fog ifj. Clayton "Blaze" Blaisdell. S mi tanúi lehetünk egyszemélyes vállalkozása aprólékos megtervezésének, gondos kivitelezésének és kimenetelének. Blaze élete nagy dobása - egy gyermekrablás, milliós váltságdíjjal. Ahogy szorul körülötte a hurok, és hibát hibára halmoz, azt veszi észre, hogy a fejében időről időre megszólal a már halott George, az utolsó pillanatban mindig elhárítva a közeledő katasztrófát... Stephen King íróasztala mélyéről ásta elő ifjúkori írását, a Blaze eredeti kéziratát. Nem találta rossznak, s némiképp átdolgozva, álnéven, mint Richard Bachman, közrebocsátotta, tisztelgésül Steinbeck: Egerek és emberekje előtt. A párhuzam óhatatlan és sokatmondó: King álnéven is élete egyik legjobb művét írta meg.

"Erős kötet, erős indulás. Érdemes a költő nevét megjegyezni" - írta Kiss Judit Ágnes első verseskötetének bevezetőjében Várady Szabolcs. Tanácsát megfogadni nem volt nehéz (sőt egyenesen könnyű volt: "...mert antik mértékre megy ez is. A verstan adóniszi sornak nevezi: tá ti ti tá tá. Kiss Judit Ágnes"); most, alig három évvel később, egy második verseskötet, egy regény és egy Artisjus-díj után pedig már-már azt kell kérdeznünk: elképzelhető, hogy van még, aki nem ismeri őt? Kiss Judit Ágnes bámulatosan rövid idő alatt nemzedéke egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát, aki követőkkel is büszkélkedhet már. "Irgalmasvérnő"-verseinek tanúsága szerint női költő a javából. De szerepjátékainak fölényes virtuozitása ismeretében tegyük hozzá ehhez: a zsigerekig mélyen, érzéki és angyali, anyás és gyermeki, befogadó és kitárulkozó értelemben átélt nőiség az ő számára azért végső soron csak egy a lehetséges számtalan szerep közül. Új kötete az ősrobbanás vajúdó Alapkérdés-ével kezdődik, és Zaj-jal végződik, melyben "az Istent nem hallani". A kettő között - adóniszi sorokban és makedón ritmusban, magyar népdalban és hexameterben - Bolondistóktól a Xanaxig, gyerekférfiaktól a szőke nőig, A-tól Z-ig "írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon". "Ezek a versek 2006 és 2008 között, egy nehéznek érzett időszakban születtek. Akkori küzdelmeimet látva egy barátom azt mondta: "Az ember dönthet: vagy egész életén át a démonjaival küzd, vagy egész életében az üdvtörténetét írja." Ez a kötet a döntésemről szól." Kiss Judit Ágnes Kiss Judit Ágnes eddig megjelent kötetei: Irgalmasvérnő (versek), 2006 Nincs új üzenet (versek), 2007 A keresztanya (regény), 2008

Karácsony másnapján, István vértanú ünnepén nagy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazd a szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából is szerencsésnek ígérkezik. Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűz ként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság - kisbirtokosok, gazdatisztek, a falusi orvos, csupa középosztálybeli figura - sorsa megpecsételődik. Ennek a regénynek a hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk. A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő, gyűlik a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó, és a vendéglátás törvénye szent. "Még szól a muzsika, még bor van az asztálon, nem vagyok máriás huncut, hogy ne mulassak, míg mindenki mulát. Majd holnap meglátjuk Elég lesz, ha holnap reggel jön a kátzenjámmer, minek játsszam meg ma a fejfájást, mikor még nem fáj a fejem, csak tudom, hogy holnap úgy fog fájni, mintha fejszével hasogatnák." A kivét eles regénytechnikai bravúrral megírt mű Móricz-sorozatunk kilencedik darabja. Előző kötetek: Rokonok, Légy jó mindhalálig, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Kerek Ferkó, Pillangó, Sárarany Az Isten háta mögött .

Sorozatunk új kötetében Karinthy Frigyes humoros írásainak legjavát közöljük. Grimasz címmel 1914-ben jelent meg az akkor már igencsak közkedvelt író humoreszkgyűjteménye, mely még tovább növelte népszerűségét. A Grimasz (a külvilág hatásaira adott v álasz, torz arcjátékkal) ma is alkalmas, kifejező címe lehet a klasszikus humoreszkek és kabarétréfák válogatásának. A XX. század első éveiben és a tízes évek végéig írja Karinthy azokat a krokikat, nevettető tárcákat, karcolatokat, jeleneteket, amel yekben megörökíti - és meg is teremti - korának jellegzetes típusait a különleges, bohém kávéházi figuráktól az egyszerű, pesti kisember alakjáig, nagyon is ismerős groteszk helyzetekkel. Karinthy humoros írásai túlélték a - régi szép időket -, a min denkori olvasó - miközben mosolyog, nevet, kacagás rázza - magára ismerhet a könyv lapjain életre kelő szereplőkben.