Európa Könyvkiadó strana 113 z 143

"Erős kötet, erős indulás. Érdemes a költő nevét megjegyezni" - írta Kiss Judit Ágnes első verseskötetének bevezetőjében Várady Szabolcs. Tanácsát megfogadni nem volt nehéz (sőt egyenesen könnyű volt: "...mert antik mértékre megy ez is. A verstan adóniszi sornak nevezi: tá ti ti tá tá. Kiss Judit Ágnes"); most, alig három évvel később, egy második verseskötet, egy regény és egy Artisjus-díj után pedig már-már azt kell kérdeznünk: elképzelhető, hogy van még, aki nem ismeri őt? Kiss Judit Ágnes bámulatosan rövid idő alatt nemzedéke egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát, aki követőkkel is büszkélkedhet már. "Irgalmasvérnő"-verseinek tanúsága szerint női költő a javából. De szerepjátékainak fölényes virtuozitása ismeretében tegyük hozzá ehhez: a zsigerekig mélyen, érzéki és angyali, anyás és gyermeki, befogadó és kitárulkozó értelemben átélt nőiség az ő számára azért végső soron csak egy a lehetséges számtalan szerep közül. Új kötete az ősrobbanás vajúdó Alapkérdés-ével kezdődik, és Zaj-jal végződik, melyben "az Istent nem hallani". A kettő között - adóniszi sorokban és makedón ritmusban, magyar népdalban és hexameterben - Bolondistóktól a Xanaxig, gyerekférfiaktól a szőke nőig, A-tól Z-ig "írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon". "Ezek a versek 2006 és 2008 között, egy nehéznek érzett időszakban születtek. Akkori küzdelmeimet látva egy barátom azt mondta: "Az ember dönthet: vagy egész életén át a démonjaival küzd, vagy egész életében az üdvtörténetét írja." Ez a kötet a döntésemről szól." Kiss Judit Ágnes Kiss Judit Ágnes eddig megjelent kötetei: Irgalmasvérnő (versek), 2006 Nincs új üzenet (versek), 2007 A keresztanya (regény), 2008

Karácsony másnapján, István vértanú ünnepén nagy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazd a szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából is szerencsésnek ígérkezik. Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűz ként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság - kisbirtokosok, gazdatisztek, a falusi orvos, csupa középosztálybeli figura - sorsa megpecsételődik. Ennek a regénynek a hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk. A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő, gyűlik a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó, és a vendéglátás törvénye szent. "Még szól a muzsika, még bor van az asztálon, nem vagyok máriás huncut, hogy ne mulassak, míg mindenki mulát. Majd holnap meglátjuk Elég lesz, ha holnap reggel jön a kátzenjámmer, minek játsszam meg ma a fejfájást, mikor még nem fáj a fejem, csak tudom, hogy holnap úgy fog fájni, mintha fejszével hasogatnák." A kivét eles regénytechnikai bravúrral megírt mű Móricz-sorozatunk kilencedik darabja. Előző kötetek: Rokonok, Légy jó mindhalálig, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Kerek Ferkó, Pillangó, Sárarany Az Isten háta mögött .

Sorozatunk új kötetében Karinthy Frigyes humoros írásainak legjavát közöljük. Grimasz címmel 1914-ben jelent meg az akkor már igencsak közkedvelt író humoreszkgyűjteménye, mely még tovább növelte népszerűségét. A Grimasz (a külvilág hatásaira adott v álasz, torz arcjátékkal) ma is alkalmas, kifejező címe lehet a klasszikus humoreszkek és kabarétréfák válogatásának. A XX. század első éveiben és a tízes évek végéig írja Karinthy azokat a krokikat, nevettető tárcákat, karcolatokat, jeleneteket, amel yekben megörökíti - és meg is teremti - korának jellegzetes típusait a különleges, bohém kávéházi figuráktól az egyszerű, pesti kisember alakjáig, nagyon is ismerős groteszk helyzetekkel. Karinthy humoros írásai túlélték a - régi szép időket -, a min denkori olvasó - miközben mosolyog, nevet, kacagás rázza - magára ismerhet a könyv lapjain életre kelő szereplőkben.

1837-ben Párizsban két nagy virtuóz, Liszt és Thalberg mindenkit felvillanyozó, nagy visszhangot keltő rivalizálása kapcsán Heinrich Heine Thalberget találta nagyobb művésznek, de hozzátette: "Egy ember létezik csupán, akit magasabbra helyeznék náluk, éspedig Chopin." Európa fővárosában egy lengyel muzsikus a legnagyobb szenzáció! Barbara Smoleńska-Zielińska klasszikusan élvezetes életrajzi kötete közvetlen közelről mutatja be ezt az érzékeny, szellemes, elegáns, zseniális művészt, a párizsi szalonok díszét, aki akár író vagy színész is lehetett volna, olyan sokoldalú tehetséget árult el gyerekkorában. A mű dokumentumokra támaszkodik, bőségesen idéz levelekből, korabeli beszámolókból, kritikákból, s mindvégig finom arányérzékkel tálalja tényanyagát, taglalja Chopin magánéleti, közéleti és művészi sorsát, politikai elkötelezettségét. A dallam poétájaként emlegetett Chopin szinte teljes életművét zongorára írta. Sem előtte, sem utána nem emelkedett olyan magas művészi rangra és színvonalra a zongora, mint az ő "költészetében". Nagy a zenetörténeti jelentősége annak is, hogy Chopin művészete népzenei ihletésű nemzeti jegyeket hordoz, és ez nem csak a mazurkákra, a polonézekre és a zenekari művekre igaz. A lengyel példa hatására jöttek létre a XIX. század második felében és a XX. század elején a cseh, orosz, skandináv, spanyol zenei "nemzeti iskolák", és ez a népzenefelfogás tükröződik Bartók Béla műveiben is. De nem ezért volt 1837-ben Európa fővárosában egy lengyel muzsikus a legnagyobb szenzáció. Hanem azért, amit 1849. november 1-jén, tizenöt nappal Chopin halála után Oskar Kolberg írt róla a Biblioteka Warszawska című lapban: "Nincs szónok, aki nála jobban mozgatta volna meg hallgatói képzeletét, nincs orvos, aki hatásosabban gyógyította volna a szíven ütött sebet, nincs kéz Beethoven halála óta, amely jobban tartotta volna a zene kormánypálcáját, de nincs senki sem, aki szelídebben, hálásabban fogta volna. Akinek törődésre vágyott a szíve, a megmentőjét látta benne; aki vigaszt keresett, enyhítő kenetért fordult hozzá .... Mert a könnyek, melyeket rögvest fakasztott, az öröm könnyeivé változtak." Barbara Smoleńska-Zielińska zenepedagógus és zenetörténész. Tanulmányait a Varsói Egyetemen végezte. A kielcei Jan Kochanowski Egyetemen, a varsói Fryderyk Chopin Zeneművészeti Főiskolán és a varsói Zenepedagógiai Intézetben vezet kurzusokat, a Wychowanie Muzyczne w Szkole (Iskolai Zeneoktatás) című folyóirat munkatársa. A lengyel zenekultúra nagyjairól és a kortárs zene oktatásáról szóló írásai francia, német és angol szaklapokban is rendre megjelennek. Chopin-kötete tananyag. A kötetet a 2010-es Chopin-emlékév tiszteletére, CD-melléklettel jelentetjük meg. Szakmailag ellenőrizte Szilasi Alex.

A Nobel-díjas angol író életművét bemutató sorozatunk új kötete három kisregényt tartalmaz, amelyek először jelennek meg magyarul. A címadó A skorpióisten a fáraók kora előtti Egyiptomban játszódik, és egy fiúról, a halála küszöbén álló isten-uralkod ó vaksággal sújtott fiáról szól, aki nem akar apja örökébe lépni, szembeszáll a hagyományokkal, és egyre csak a Nílus-völgyön túli, ismeretlen világról beszámoló hihetetlen, ám igaz történetekre vágyakozik, melyeket az uralkodó kegyence mesél neki. A Klonk klonk egy még ősibb, matriarchális afrikai társadalmat ábrázol, s egy nyomorék ifjú megpróbáltatásain és az őt kínzók fölött aratott meglepő győzelmén keresztül a férfiasság szokatlan értelmezését adja. A rendkívüli követ helyszíne az ókori Ró ma, ahol egy korát messze meghaladó találmányokkal - nyomtatás, gőzgép, robbanóanyagok - megjelenő görög felforgatja a császári udvar életét. Az emberi gyarlóság elnézően szatirikus ábrázolása, a humoros és filozofikus szemléletmód ötvözése, az eleve n múltidézés és a jellegzetes goldingi irónia élvezetes olvasmánnyá teszik a kötetet.

Egy elárvult bicikli meg egy fél pár tornacipő hever az idősek otthonát övező sövény mellett. Hová tűnt Ty Marsall, a tizenhárom éves kisfiú? Csak nem a rettegett Halász ragadta ei? French Landing nyugalmas kisváros, nemigen kerül a lapok címoldalára. Ám most felütötte fejét a Gonosz, Kisgyermekek tűnnek el, némelyikük rettenetesen megcsonkított holtteste előkerül, de a többinek örökre nyoma vész.

Egy jó barát kattintgat pillanatfelvételeket a neves író hozzátartozóiról az 1960-as évektől az 1990-es évekig varázslatos, ódon fotómasinájával. A szerkezetnek ritka bája már az is, hogy átvészelte a második világháborút, ráadásul többet mutat meg, mint amit közönséges halandó szeme látni képes. Bepillantást nyújt a múltba és a jövőbe, kivetíti a vágyait, fantáziáit azoknak, akik a lencséjébe tekintenek. Jóval később összeül a nagynevű szerző időközben felnőttkorba ért nyolc gyermeke, és egymá st kiegészítve, egymással vitatkozva elevenítik fel a múltat. Azazhogy cseles objektívjén keresztül Günter Grass ábrázolja regényhőssé gyúrt családtagjait: önvallomás helyett gyerekeit beszélteti, belőlük formálja élete fontos szereplői, tanúi, művei krónikáját. Az előző Grass-regény, a nagy port kavaró és nagy sikerű, "Hagymahántás közben" címet viselő visszaemlékezés azzal ért véget, hogy elfogyott a "hagyma". A mese azonban, íme, folytatódik. Ugyanahhoz a tárgyhoz -a szerző életéhez- merőben újszerűen közelít most, egyszerre dokumentumregény és mesekönyv is A doboz. A mesebeli apa regénye; az apáé, aki írói mindenhatósággal tükrözteti magát az utódok szemében.

"Kisiskolásokat kérdezgetni jó. Dolgozatot íratni velük az emberiség nagy kérdéseiről: ezt találta ki a Nápoly környéki gyerekek tanítója. A tanítást már abbahagyta, sikeres író lett, de még mindig faggatózik. Ezúttal az állatokról. Mit tegyünk a kocsikból kidobott kutyákkal? Mit szóljunk a bikaviadalhoz, az állatkínzáshoz, az élveboncoláshoz? És hogy szaporodnak az állatok? És hogy lett, honnan jött az ember? Teremtett lény, vagy majmok leszármazottja? És ha az embernek van, van-e lelke az állatoknak? És ha az oroszlánnak esetleg van, van-e a svábbogárnak? Szabad-e kínozni őket, hergelni, leszúrni a bikát? Bundát csinálni az ártatlan állatok bőréből? Megenni a kisbárányt, vagy inkább csak az angolnát? Akármit érdemes kérdezni. Okosat és ostobát, meghökkentőt és közhelyeset. Mert a gyerekek mindenre tudnak válaszolni. Többnyire valami mulatságosat. A kölykök fejében még vannak feltöretlen mezők. Olyasmit teremnek, amire nem számítunk. Nem azt mondják, amit illik. Ügyetlen mondataikból kifeslik valami igazság. De ezért azt is kezdik megtanulni, mit vár tőlük a felnőtt világ. Szerencsére el-el felejtik. Mert gyerekek is meg felnőttek is, az a legszebb, mikor egyszerre két hang szól belőlük. Egy hamis meg egy hibátlan: gyönyörű diszharmónia!"

Egy kisfiú - unatkozik, és szeretne útra kelni - látogatóba megy az erdőbe a fákhoz. Nekiáll megszelídíteni őket, először is a komoly nézésű öreg tölgyet. A beszédüket is meghallja. És amikor a fiatal fák táncmulatságra hívják, a kisfiú már tudja, ho gy mostantól nincs egyedül. Csodás és költői utazás a fák országába - egy nagy kortárs író meséje. 8 éven felülieknek.

Krzysztof Varga (1968) Varsóban élő lengyel író, két kisregénye már magyarul is olvasható (Tequila, Fejlődésregény, 2008). Két regény között tett néhány hasznos budapesti kitérőt, ezek eredménye a Turulpörkölt, amely hamarosan több országban is módosíthatja a Magyarországról kialakult képet. A műben van bőven terepszemle, a kis számú turisztikai célponttól távoli helyekről készült beszámoló, nem hiányzik belőle Kazincbarcika és az Ormánság sem. Krzysztof Varga hosszú hónapok alatt tökéletesen ráhangolódott az itteni élet ritmusára, átlátja a mai társadalmi folyamatokat, bizonyos eseményeknek olyan közeli szemtanúja volt, hogy még a könnygázból is jutott neki. Tudja, mi van a kirakatban és mi porosodik a pincében. Az elmélyült turulmadár-számláláshoz persze személyes motiváció is kellett. Enélkül nem tudta volna újra felfedezni azt a világot, amelyet apja, Varga Béla gyerekkorában megismertetett vele, nem tudta volna újra megtanulni azt a nyelvet, amelyben már gyerekkorában is elég jól eligazodott. E személyes érintettség miatt a nézőpont mintha egyszerre lenne külső és belső, mintha a színes látszatvilág mögötti folyamatokat gyakran belülről magyarázná olvasóinak. A jóindulatú kívülálló talán nem is akar a maszk mögé pillantani. Krzysztof Varga ennél sokkal mélyebbre lát: egészen az abszurd magyar történelmi tudat káoszáig.

Hóvihar; titokzatos párbaj; három kártyalap, amely gazdagságot hoz és őrületbe kerget; átváltozás, átöltözés, parasztfelkelést vezető haramia és trónbitorló; Kleopátra szeretői; megszöktetett lány; Nagy Péter és Nagy Katalin; udvaroncok, talpnyalók és hű alattvalók; női fürdő Tifliszben és a Sátánt nem tagadó jezídiek szektája; titkos szerelmek és kikényszerített házasságok; láncon tartott medve, tűzvész és a fa odvába dobott gyűrű. Néhány kiragadott kép Puskin prózájából, ebből a "teljes, sokrétű, fényűző, költői világból". A XIX. századi nagy orosz regényirodalom - Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Turgenyev, Goncsarov történeteinek - forrásvidékéről. Ha valóban igaz Dosztojevszkij elhíresült mondása, hogy "mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő", akkor ez a köpönyeg Puskin szédületesen gazdag írói garderobe-jából való. És hogy onnan való, ezt maga Gogol - és Dosztojevszkij - tudhatta a legjobban. A puskini elbeszélés olyan kezdet az orosz prózairodalomban, amely minden későbbi költői lehetőséget magában foglal. Nem kordokumentum csupán, nem száraz irodalomtörténet.

John Howard Sharp operaénekes. Igaz, hogy elment a hangja, és a bárból is kidobták, ahol eddig dolgozott, de igazi operaénekes: Olaszországban tanult, a világ nagy operaszínpadain lépett föl. Most pedig egy ócska mexikói kávéházban ül, amikor belép egy gyönyörű indián lány. Az indián lányok ritkán szépek, de ez a lány tiszta azték és gyönyörű. Sharpnak amerikai voltán kívül semmije sincs, pénze egy fillér sem, de sikerül felhívnia magára Juana figyelmét. Ám amikor énekelni próbál neki, a lány kirúgja. Legközelebb akkor találkoznak, amikor Juana levélben keresi meg: nyitna egy bordélyt Acapulcóban, és könyvelőnek kellene a férfi. De az odaúton egy váratlan vihar elől kénytelenek egy templomba menekülni. A vihar, a magaslati levegő, a szerelem - ki tudja, mitől, Sharp hangja visszatér. Eleinte el sem akarja hinni, de aztán sietve Kaliforniába utaznak, és a férfiból néhány hónap leforgása alatt filmsztár lesz. Sajnos szerződés köti a filmvállalatához, így amikor meghívja a Metropolitan operaház New Yorkból, nem mehet el. Juana rábeszéli a szerződésszegésre. És innen indul útjára kettőjük végzete, ahogy azt egy Cain-műben várni is lehet.

Születésének 125. évfordulója alkalmából jelent meg e remek gyűjtemény Franz Kafka elbeszéléseiből. A novella kitüntetett műfaj az életműben, rangját olyan remeklések pecsételik meg, mint Az átváltozás vagy Az éhezőművész. De Kafka művészetének nemcs ak betetőzései ezek az írások, hanem egyszersmind magjai és kiindulásai. A pár soros aforizmától, groteszk pillanatképtől a regénykezdeményig mindenféle terjedelem előfordul; ez a képlékenység, ez a sokféleség, amellett, hogy a forma lehetőségeinek s zéles skáláját szemlélteti, ráébreszt, mennyire színgazdag voltaképpen az író amúgy eltéveszthetetlenül egyöntetű, lidérces, komor világa.

Johannes Vermeer élete során valószínűleg soha nem hagyta el Delftet. Timothy Brook mégis az ő festményei segítségével mutatja be, milyen sűrű háló kötötte össze a világ különböző pontjait már az 1600-as években. Descartes Amszterdamot "a lehető dolgok kincsesládájának" nevezte, ahol minden kapható volt, és ugyanezt el lehetett mondani Delftről is. Vermeer festményein különböző tárgyak nyitnak ablakot az egyre tágasabb nagyvilágra: egy (amerikai hód gereznájából készült) magas kalap, egy kínai porcelán gyümölcsöstál, amelyből perzsaszőnyegre gurulnak a gyümölcsök, ezüstpénzek (dél-amerikai ezüstből), néger rabszolgafiú úrnője széke mögött, egyre részletesebb térképek a földrészekről és az óceánokról. A XXI. század elejének egyik legfontosabb szava a "multikulturalizmus". Nagyon modern fogalom. Vagy mégsem? Ez a könyv bemutatja, hogy a fogalom gyökerei a XVI-XVII. századra nyúlnak vissza. A híres felfedezők lábnyomába lépve tömegek indulnak meg Európából a világ többi része felé, hír és pénz reményében. Elsüllyedt hajók roncsai, halott rabszolgák és tengerészek tetemei szegélyezik a világkereskedelem ekkoriban kialakuló útvonalait, és állandó dohányfüst kavarog fölöttük. A földrajzi fölfedezéseknek hála a világ egyszerre kezd tágulni és szűkülni, és a folyamat a mai napig sem állt meg. Az Európa Diákkönyvtár párjaként elindított új sorozatban olyan művek kerülnek kiadásra, melyek frissen, naprakészen és élvezetes formában összegzik mindazt, amit a történelem, a kultúrtörténet, a társadalom- és természettudományok legfontosabb kérdéseiről tudnia kell és tudnia érdemes a művelt, felkészült diáknak és a tájékozott felnőtt olvasónak.

Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő - köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő -, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt. A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfitagjait sújtó átok.

Hogyan legyünk jó olvasók, sőt mintaolvasók: ezt tanítja meg nekünk az 1932-ben született világhírű író, egyetemi professzor lebilincselő előadásaiban, útitársává fogadva minket a fikció erdejében tett kirándulásain. Az elbeszélő szöveg rejtett technikájának és alapvető mechanizmusainak feltárása során Eco megmutatja, milyen bonyolult és rejtélyes viszony alakul ki szerző és olvasó között. Elmagyarázza, hogyan jelzi a szöveg, milyen típusú mintaolvasót igényel, s mi hogyan felelhetünk meg kívánalmainak anélkül, hogy a művek boncolgatása közben elveszítenénk az olvasás izgalmát és gyönyörűségét. Mert a nagy mű, tanítja Eco, akkor is elvezet titokzatos mély- ségeibe, sőt akkor vezet csak el igazán, ha megértjük, milyen eszközökkel éri el az író a hatást. A fikció erdejében barangolva találkozhatunk a népmesék hőseivel éppúgy, mint olyan klasszikus művekkel, mint az Odüsszeia és az Isteni színjáték, vagy éppen d’Artagnant kísérhetjük el a tizenhetedik századi Párizs utcáin. S hogy a kirándulás még izgalmasabb legyen, Eco a kemény krimik és a pornográf művek világába is bekukkant. Látjuk, hogyan működnek a fikcióban a lassítás és a gyorsítás technikái, hogy milyen eszközökkel tudja a szerző misztikus ködbe borítani művét, elhomályosítva az olvasó időérzékét, s eltöprenghetünk azon, mekkora értel- mezési szabadságot biztosít számunkra egy fikciós szöveg. Eco az utolsó két előadásban jut el ahhoz a kérdéshez, amely talán a legizgalmasabb; a fikció és a valóság bizonytalan határmezsgyéjét megvizsgálva azt is mutatja, milyen súlyos következményekkel járhat, ha a fikciót valóságnak tekintjük, s a valóságot fikciónak. Egyszóval annak, ha nem vagyunk jó olvasók.