Európa Könyvkiadó strana 115 z 124

Jelen kiadásunkkal T. S. Eliot százéves, örökifjú versét ünnepeljük, mely egyben az európai irodalom egyik huszadik századi mérföldkövének számít. Nagyívű apokaliptikus vers, jelentőségében James Joyce Ulysses című regényéhez hasonlítható. Könyvtárnyi irodalom, megannyi fordítás próbálta már hűen megérteni és követni a szerzői szándékot. Magyarul is több teljes és töredékes változata létezik, többek között Devecseri Gábor, Weöres Sándor, Vas István és Dunajcsik Mátyás tollából. "Népmesei becsvággyal, hogy megküzdök a próbatétellel, és félelemmel vagy inkább rettegéssel fogtam a munkához, s a végeredményt inkább tekintem változatnak, mint fordításnak, amely során megpróbáltam megértve, magamon, a saját költői és gondolati lehetőségeimen átfolyatni a szöveget, a pontosságra törekedve egyéníteni és magyarítani... Amikor az Európa Kiadó igazgatója felhívott, hogy lenne-e kedvem lefordítani ezt a ciklust, mert akkor megveszik a jogokat, úgy éreztem, a legnagyobb díjat kaptam meg, amit egy költő kaphat. Egy hatalmas márványtömböt akasztott a nyakamba. Ezzel a súllyal próbáltam kiegyenesedni. Így sikerült." Háy János

"Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!" - írja egy képeslapon Ludvík Jahn, a természettudományi fakultás ifjú hallgatója pártiskolára vezényelt kedvesének. Tréfából. Az 1949-es év Csehszlovákiájában azonban nem ismerik a tréfát. Ludvík Jahnt kizárják a pártból, kirúgják az egyetemről, a katonaságnál a büntetőalakulathoz sorozzák be, bányamunkára küldik. Ludvík Jahn élete és karrierje derékba törik. Hosszú éveken át csak a bosszúvágy élteti. És egyszer csak felvirrad a megtorlás napja. A hajdani, félresikerült tréfát egy másik, éppoly kegyetlen tréfával akarja helyreütni. A tréfa azonban ismét a visszájára, ismét őellene fordul. És ebből lesz a tulajdonképpeni, a minden emberi tréfáknál nagyobb szabású, áttekinthetetlen és visszavonhatatlan, a címadó tréfa, amely mifelénk a történelem képében szokta áldozataival a bolondját járatni. Erről ad felkavaróan és csúfondárosan számot, hányattatásainak fordulatos történetével is, a hajdan világraszóló "botrányt" keltő, majd a világsikerben időtálló klasszikussá érő Kundera-alapmű.

A Débat 1983 novemberi számában megjelent és rövid időn belül a legtöbb európai nyelvre lefordított írás egyszerre volt védő- és vádbeszéd. Védőbeszéd azért, mert a mellett a Közép-Európa (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia) mellett emelte fel a szavát, amely a kulturális hagyományait tekintve a kezdetektől fogva mindenestül a Nyugathoz tartozott, és amelyből ez utóbbi akkoriban kizárólag a politikai rendszerét volt hajlandó érzékelni, és így csak a keleti blokk egy térségét látta benne, pedig ez a kultúra nem egy szűk elit kiváltsága, hanem egy olyan élő és ható érték, amely képes maga köré gyűjteni az embereket. Vádbeszéd pedig azért, mert ennek a "kis nemzeteket" összefogó és önnön esendőségét tisztán látó térségnek a tragédiája valójában magának Európának a tragédiája, annak az Európának, amely nem vesz tudomást erről az egységről, sőt az eltűnését sem érzékelte. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mindez nem Európa megszűnésének az egyik jele-e. A szöveg értékét nem csupán a meggyőző ereje adja, hanem a szerző, a korszak legnagyobb európai írói között számontartott Milan Kundera személyes, szenvedélyes és nyugtalan hangja. Ezt az írást adjuk most kötetben is közre Pierre Nora bevezetőjével a fiatal Kundera által az 1967-es csehszlovák írókongresszuson előadott, a prágai tavasz szellemiségét tükröző beszédével együtt, amelyhez Jacques Rupnik írt előszót.

Ez a világ legnagyobb játékgyártó cégének és a Kirk Kristiansen családnak a lenyűgöző, mesebeli története. Ez a mese 1915-ben Dániában kezdődik, amikor egy fiatal nyugat-jyllandi mesterember, Ole Kirk Christiansen fülébe jut, hogy a parányi Billundban eladó egy asztalosműhely. És végül olykor egészen drámai utakon átkelve napjainkig vezet, amikor is a LEGO márka már az egyik legkedveltebb és legismertebb a földkerekségen. Mindeközben megtudhatjuk, hogy egy mélyen hívő, ám szenvedélyes, folyton álmodozó asztalos miért kezdett el fajátékokat gyártani, és honnan ered a különös név, Jens Andersen könyve egyúttal rendhagyó kultúrtörténet is a nemzedékek folyton változó játék- és gyermekszemléletéről, valamint a különböző korszakoknak a játékhoz és a gyermekekhez való viszonyáról.

Átlagos amerikai lány volt, aki addig sohasem látott hatású legendává vált. Milliók imádták, és az élete a rajongók és művésztársak generációit varázsolta el. A Marilyn Monroe művésznéven jobban ismert Norma Jeane Baker életét évtizedek óta kutatják és dolgozzák fel, de mindeddig még egyetlenegyszer sem mesélték el olyan lélegzetelállító és eredeti módon, mint a Szöszi-ben. A kortárs amerikai irodalom legjelesebb alakjai között számontartott és Magyarországon is jól ismert Joyce Carol Oates eddigi legnagyobb szabású művében újraértelmezi Norma Jeane Bakernek (a gyermeknek, a nőnek és a nehéz sorsú hírességnek) a legbensőbb lírai és szellemi életét, hogy annak bámulatos, gazdag és megrázó hangján mesélje el. Norma Jane legintimebb portréja egy törékeny, egyedi tehetséggel megáldott fiatal nőt állít elénk, aki folyamatosan újrateremti saját magát, hogy a nyomasztó esélyek ellenére képes legyen a felszínen maradni és magának a sztárságnak a jelképévé váljon. Lépésről lépésre haladva vezet be minket a saját történetébe, és meséli el, hogyan tévesztett utat egy folyamatos konfliktusok között élő, lázasan alkotó jellegzetesen amerikai művész. Az életrajzi és történelmi forrásokra támaszkodó szerző megidézi a női lélek legbensőbb világát és kíméletlen tükröt tart a mítosz elé, mindeközben pedig úgy ír, ahogy eddig még sohasem: extatikus állapotban, átadva magát a témának, úgy, mintha rendkívüli hősének a lelke költözött volna belé. Ez a magával ragadó, lélektanilag érzékeny, felkavaróan szellemes mű végigvezet minket Norma Jeane magányos gyermekkorán, kisiklott kamaszkorán és "Marilyn Monroe" megszületésének a folyamatán. Norma Jeane alig hallható, eltorzított és félreértett hangja, Marilyn Monroe gazdag öröksége egyben Hollywood sötét világának is tükröt tart. Miközben csodálattal és elismeréssel szól a színészet és a filmkészítés nehezen megragadható művészetéről, Joyce Carol Oates hátborzongató képet fest az iparágról, amely táplálja és felfalja Amerika "arcait". A Szöszi, amely eredeti módon közelít a saját mítoszaitól megbabonázott celebkultúrához, sodró erejű regény egy nő nehezen megragadható varázsáról, egy sztár időtálló örökségéről, és azokról a gyötrelmekről, amelyek a XX. század legemlékezetesebb ikonjának a megszületését kísérték.

"Csak fekszem az ágyon, és életemben először azon gondolkodom, mennyire nagyon szeretnék élni. A szívem minden egyes bombarobbanással megáll. A percekbe, a másodpercekbe kapaszkodom. Soha nem voltam még ilyen közel a halálhoz." Fontos, megrázó, végső soron mégis reményt keltő kordokumentum a jelenleg is zajló orosz-ukrán háborúról, egy ukrán kislány naplóbejegyzéseiből. Jeva Szkaliecka története a tizenkettedik születésnapján kezdődik Harkivban, a városban, ahol kiskora óta a nagymamájával él. Tíz nappal később a boldog, kiegyensúlyozott élet, amit addig ismert, bowlingozásokkal, festéssel és különórákkal, darabjaira hullik. 2022. február 24-én városát váratlanul támadás éri, amikor Oroszország megindítja invázióját Ukrajna ellen. Jeva a pincében kezdi írni naplóját: részletesen beszámol a bombatámadásokról, amelyeket a föld alatti bujkálás során éltek át, és kétségbeesett útjukról nyugatra, a körülöttük dúló konfliktus elől. Jeva vissza akarja kapni a korábbi életét, madárcsicsergést, esőt szeretne hallani a bombázás helyett, de a lakásukat szétbombázzák, osztálytársaival csak rövid üzeneteket tud váltani, az új ismeretségek, barátságok pedig csak addig tarthatnak, amíg tovább nem menekülnek. A folyamatos veszteségek, a végtelen vonatozások és egy túlzsúfolt nyugat-ukrajnai menekültközpontban töltött idő után Jeva és szeretett nagymamája végül Dublinban talál menedéket. Ott bátran kezd új életet, remélve, hogy egyszer hazatérhet

Miért fontos, hogy jégszekrényt vigyünk magunkkal egy sétahajókázásra? Milyen izgalmas ismeretségeket köthetünk London utcáin több tucat teknőst szállítva? Mit tegyünk, ha épp a díszvacsora asztalára pottyan egy nem várt vendég? Mennyi veszélyt rejt, ha kórházba visznek orrvérzés miatt? Miért zokog A varázsfuvola karmestere, ha a zoológus barátnője is az előadást hallgatja? Durrell gyűjteményes kötetében hemzsegnek az állatok, ám a figyelem középpontjába ezúttal a Homo sapiens sapiens megannyi példánya kerül, legyenek azok családtagok, barátok-barátnők, vagy alkalmi ismerősök. De mintha rendszeres bolondgomba-fogyasztók lennének mind, s köztük az egyetlen józan ember a csodabogár természetbúvár. Aki nem rest antropológusi pontossággal feljegyezni történeteiket, fergeteges angol humorról és hidegvérről téve tanúbizonyságot.

London, 1926. A sorházak és teniszmeccsek, az előkelőségek és vadászkirándulások világában Miss Nan O'Dea a gazdag üzletember, Archie Christie szeretője lett, elcsábítva őt odaadó felesége, a közismert krimiíró, Agatha Christie mellől. Nan és Archie a tervek szerint egy vidéki szállodában találkoztak volna, miután a férfi bejelenti válási szándékát feleségének, ám a házastársak közti vitát követően a sikeres szerzőnő váratlanul eltűnik, az eset pedig bejárja az országos médiát. Mindeközben a Nan menedékéül szolgáló szállóban is rejtélyes haláleset történik, a kirendelt nyomozó szemében pedig minden vendég gyanús lesz. De vajon milyen titkokat rejt Nan O'Dea élete, és mindez hogy kapcsolódik olyan szorosan ahhoz a tizenegy rejtélyes naphoz, amelynek során Agatha Christie eltűnt? És mi történt az egyre népszerűbb íróval ezalatt az idő alatt? Miért tenné valaki tönkre egy másik nő házasságát és miért szövögetné évekig a terveket? Meddig vagyunk hajlandóak elmenni a szerelem nevében? Mi késztet bárkit is a gyilkosságra? Milyen bűn az, amit nem tud valaki soha megbocsátani? Az Agatha Christie-affér zseniális, több idősíkon játszódó, fordulatos és felejthetetlen regény tragikus szerelmesekről, szívfájdalomról, bosszúról és gyilkosságról. Emellett pedig lenyűgözően képzeli el újra a huszadik század egyik legtöbbet vitatott megoldatlan rejtélyét.

A téli vihar nyomában a gonosz újra betör Castle Rock kisvárosába. Norris Ridgewick seriff és csapata két eltűnt lányt keres kétségbeesetten, de egyre fogy az idő, és egyre bizonytalanabb, hogy élve találják-e meg őket. Washington D. C.-ben a harminchét éves Gwendy Peterson nem is különbözhetne jobban attól az öntudatos tinédzser lánytól, aki valaha egy teljes nyarat azzal töltött, hogy fel-le szaladt a Castle Rock-i Öngyilkosok lépcsőjén. Szerelemmel teli házasságban él, rendkívül sikeres író lett, és most pedig már kongresszusi képviselőként formálja országát. De azon a régi nyáron ismerte meg a titokzatos, fekete öltönyös Richard Farrist is. A kalapos férfi egy csodálatos, mahagóni varázsdobozt bízott rá, ami apró ajándékokat ajánlott fel Gwendynek a gondozásáért, ugyanakkor hatalmas felelősséggel is járt, hiszen egy gombnyomással bármikor elpusztíthatta volna a világ bármelyik földrészét. Bár Farris végül elvitte a különleges tárgyat, és megígérte, hogy a lány soha többé nem fogja látni a dobozt, Gwendyt mindig is nyugtalanította, vajon a furcsa doboznak köze volt-e ahhoz a csodálatos élethez, amelyet azóta élt. És egy nap a varázsdoboz váratlanul mégis felbukkan az irodájában. A doboz titokzatos újbóli megjelenése, valamint a Castle Rockban történt nyugtalanító eltűnések Gwendyt ismét hazavezetik, ahol talán segíthet megmenteni az eltűnt lányokat, és megállítani egy őrültet. És miközben a rendőrökkel együtt versenyt fut az idővel, Gwendynek át kell gondolnia, vajon a sors vagy a döntéseink irányítják az életünket, és milyen árat kell fizetnünk azokért a döntéseinkért, amikor a leginkább vágyott dolgokhoz nyúlunk? A New York Times bestseller író Richard Chizmar visszatér a Stephen Kinggel közösen megálmodott Gwendy és a varázsdoboz világába egy lélegzetelállító folytatásban. Castle Rock álmos kisvárosa mély, sötét titkok alapkőzetére épült, és hamarosan ismét felébred csendes szendergéséből.

Bódis Kriszta (1967) író, pszichológus, filmes. Létrehozta a Van Helyed Alapítványt, fölépítette és vezeti a Van Helyed Rendszert, amelyben intézményeket és komplex szolgáltatásokat működtetnek annak érdekében, hogy a mélyszegénység újratermelődését megakadályozzák. Társadalmi aktivitását alkotásközpontú szemlélet és módszertan jellemzi. Nemzetközi figyelmet keltő tevékenysége elismeréseképp háromszor ítélték neki a Tolerancia-, kétszer az Emberség-díjat, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2013-ban pedig Wallenberg-díjjal tüntették ki. Ez idáig egy verseskötet és három regény olvasható tőle. 2022-ben az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg az első magyar filmrendezőnő, Tüdős Klára életéről írt regénytrilógiájának az első része. A Kemény vaj - az első regénye, 2003-ból - a társadalom legkiszolgáltatottabb, legszegényebb, leginkább kirekesztett rétegéből származó fiatal lány felnövés-története, ahogy azt ő maga megfogalmazza, mivel beszédképtelensége okán az írás az egyetlen menedéke, ahol a "saját hangját" hallathatja. És ennek a magával sodró hangnak a hatása több mint megrázó. Brutálisan kegyetlen, akár az élet, amiről beszámol: a testi-lelki megalázottság, a szexuális erőszak, a prostitúcióra kényszerítés - a szeretetlenség. Mindaz, amit szerencsés esetben csak hírből ismerünk, s amit a lehető legtávolabb akarunk tudni magunktól. Bódis Kriszta könyvét olvasva viszont ez már soha többé nem lehetséges.

Egy teljesen átlagos, gyönyörű őszi napon a békés maine-i Chester's Mill kisvárosát váratlanul, a derült égből egy láthatatlan erőtér zárja el a világ többi részétől. A hirtelen alászálló "búrába" belecsapódik egy repülőgép és lángoló roncsokban zuhan le az égből, egy kertészkedő asszony keze leszakad, a szomszédos városban dolgozó emberek nem tudnak hazajutni. Senki sem érti, mi ez a megmagyarázhatatlan jelenség, honnan jött, és mikor tűnik el, ha egyáltalán. Aztán ahogy az emberek lassan felfogják, hogy a láthatatlan, de nagyon is valóságos akadály ott van és ott marad, az is kiderül, számukra, hogy Chester's Mill nem is olyan békés hely. Dale Barbara, a városban rekedt iraki veterán és alkalmi szakács az események közepén találja magát. Néhány rettenthetetlen ottani lakóval - a helyi újság tulajdonosával, Julia Shumwayjel, két lelkésszel, egy kórházi asszisztenssel, egy anyával és három bátor gyerekkel - kénytelen szembeszállni a város vezetését átvevő Big Jim Rennie-vel, aki még a gyilkosságtól sem riad vissza annak érdekében, hogy kézben tartsa a gyeplőt. Mindeközben a politikus erőszakos fia szörnyű titkokat őriz egy ház sötét kamrájában. De nincs mód elmenekülni a városból, az idő és a levegő pedig egyre kevesebb...

Francesco Lotoro zongoraművész, zeneszerző és karmester 1964-ben született a dél-olaszországi Barlettában. Diplomája megszerzése után a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult többek között Zempléni Kornél, Almásy László és Vásáry Tamás kezei alatt. Harminc éve kutatja a koncentrációs táborokban keletkezett zeneműveket, és a több mint 8000 partitúrán kívül összegyűjtött a táborok zenei életével kapcsolatosan 12 500 dokumentumot, 3000 egyetemi kiadványt, koncentrációs táborok zenéjéről írt értekezést és zenei tanulmányt. A Soá Alapítvány, amely Steven Spielberg 55 000 holokauszttúlélővel készült interjújának archívumát kezeli, korlátlan hozzáférést ajánlott fel neki az archívumához, és megbízta az alapítvány birtokában levő kották átírásával. Ő a szerkesztője és előadója a KZ Musik című, 24 darabos CD-sorozatnak, amely 407, fogságban szerzett zeneművet tartalmaz. Jelenleg a Thesaurus Musicae Concentrationariae enciklopédián dolgozik, amely a teljesség igényével rendszerezi a táborokban szerzett zeneművek és szerzőik adatait. Ez az anyag képezi az alapját a Lotoro szülővárosában létrehozandó intézménynek, amely a koncentrációs táborokban keletkezett zenének szentelt legnagyobb központ lesz a világon. A barlettai volt szeszlepárló üresen álló nyolcezer négyzetméterén megvalósuló Koncentrációs Táborok Zenéjének Citadellájában helyet kap majd egy múzeum, könyvtár és színházterem is.