Európa Könyvkiadó strana 115 z 143

"Erős kötet, erős indulás. Érdemes a költő nevét megjegyezni" - írta Kiss Judit Ágnes első verseskötetének bevezetőjében Várady Szabolcs. Tanácsát megfogadni nem volt nehéz (sőt egyenesen könnyű volt: "...mert antik mértékre megy ez is. A verstan adóniszi sornak nevezi: tá ti ti tá tá. Kiss Judit Ágnes"); most, alig három évvel később, egy második verseskötet, egy regény és egy Artisjus-díj után pedig már-már azt kell kérdeznünk: elképzelhető, hogy van még, aki nem ismeri őt? Kiss Judit Ágnes bámulatosan rövid idő alatt nemzedéke egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát, aki követőkkel is büszkélkedhet már. "Irgalmasvérnő"-verseinek tanúsága szerint női költő a javából. De szerepjátékainak fölényes virtuozitása ismeretében tegyük hozzá ehhez: a zsigerekig mélyen, érzéki és angyali, anyás és gyermeki, befogadó és kitárulkozó értelemben átélt nőiség az ő számára azért végső soron csak egy a lehetséges számtalan szerep közül. Új kötete az ősrobbanás vajúdó Alapkérdés-ével kezdődik, és Zaj-jal végződik, melyben "az Istent nem hallani". A kettő között - adóniszi sorokban és makedón ritmusban, magyar népdalban és hexameterben - Bolondistóktól a Xanaxig, gyerekférfiaktól a szőke nőig, A-tól Z-ig "írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon". "Ezek a versek 2006 és 2008 között, egy nehéznek érzett időszakban születtek. Akkori küzdelmeimet látva egy barátom azt mondta: "Az ember dönthet: vagy egész életén át a démonjaival küzd, vagy egész életében az üdvtörténetét írja." Ez a kötet a döntésemről szól." Kiss Judit Ágnes Kiss Judit Ágnes eddig megjelent kötetei: Irgalmasvérnő (versek), 2006 Nincs új üzenet (versek), 2007 A keresztanya (regény), 2008

Sorozatunk új kötetében Karinthy Frigyes humoros írásainak legjavát közöljük. Grimasz címmel 1914-ben jelent meg az akkor már igencsak közkedvelt író humoreszkgyűjteménye, mely még tovább növelte népszerűségét. A Grimasz (a külvilág hatásaira adott v álasz, torz arcjátékkal) ma is alkalmas, kifejező címe lehet a klasszikus humoreszkek és kabarétréfák válogatásának. A XX. század első éveiben és a tízes évek végéig írja Karinthy azokat a krokikat, nevettető tárcákat, karcolatokat, jeleneteket, amel yekben megörökíti - és meg is teremti - korának jellegzetes típusait a különleges, bohém kávéházi figuráktól az egyszerű, pesti kisember alakjáig, nagyon is ismerős groteszk helyzetekkel. Karinthy humoros írásai túlélték a - régi szép időket -, a min denkori olvasó - miközben mosolyog, nevet, kacagás rázza - magára ismerhet a könyv lapjain életre kelő szereplőkben.

Karácsony másnapján, István vértanú ünnepén nagy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazd a szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából is szerencsésnek ígérkezik. Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűz ként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság - kisbirtokosok, gazdatisztek, a falusi orvos, csupa középosztálybeli figura - sorsa megpecsételődik. Ennek a regénynek a hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk. A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő, gyűlik a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó, és a vendéglátás törvénye szent. "Még szól a muzsika, még bor van az asztálon, nem vagyok máriás huncut, hogy ne mulassak, míg mindenki mulát. Majd holnap meglátjuk Elég lesz, ha holnap reggel jön a kátzenjámmer, minek játsszam meg ma a fejfájást, mikor még nem fáj a fejem, csak tudom, hogy holnap úgy fog fájni, mintha fejszével hasogatnák." A kivét eles regénytechnikai bravúrral megírt mű Móricz-sorozatunk kilencedik darabja. Előző kötetek: Rokonok, Légy jó mindhalálig, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Kerek Ferkó, Pillangó, Sárarany Az Isten háta mögött .

Lala tündérkirályfi nemhiába a csodafügefa ajándéka: ő mindig mást akart csinálni mint ami egy tündérhez illik. Nyughatatlan, kíváncsi, szeret hegyet mászni, kopoltyú nélkül úszni, sőt a szabályokat megszegve még Tündérföld határán is túlmerészkedni. Különös viselkedésével egyre több gondok okoz Írisz királynőnek és a sokat tapasztalt főtündéreknek, s amikor egy napon emberekkel találkozik, akaratlanul is olyan bonyodalmakat indít el, amelyek egész Tündérország békéjét felkavarják.

Theo, az angol haditudósító 2001-ben váratlan meghívást kap Chilébe, ahol még sohasem járt. Pedig lett volna alkalma rá többször is, hogy az ottani változásokról tudósítson, csakhogy számára Chile veszélyesebb hely, mint bármelyik háborús övezet. És most egykori barátja, Antonio, akit tizenöt éve nem látott, egyszer csak arra kéri, hogy töltse ott a karácsonyt. A nyolcvanas években, Londonban szociológia szakos hallgatóként ismerkedett meg Antonióval, a chilei emigráns egyetemistával, s először csak távolról csodálta a hite, az idealizmusa, a bátorsága miatt. Majd barátok lettek, és Theo mindenben segíteni akarta Antoniót, akinek -miután bátyja életét vesztette a chilei harcokban- egyetlen cél lebegett a szeme előtt: hazautazni és harcolni a szabadságért, értelmet adva ezáltal testvére halálának. Antonio mutatta be barátjának Clarát is, aki szintén a diktatúra elől menekült el hazájából. Az igéző szépségű táncosnőt Theo szintén nem látta már tizenöt éve, s közben hiába próbálta elfelej teni őt, mindenféle új emlékek alá temetni szerelmük képeit s azt az őrült éjszakát, ami mindent összekuszált. És az Antonióval szembeni árulását, ami miatt többé nem találkozhatott egyikükkel sem...

Franz Kafka (1883-1924) életének legfőbb jellemzője az idegenség. Hegedűs Géza szavaival: "zsidó volt németek között, miközben német volt a csehek között, míg prágai csehnek számított az Osztrák-Magyar Monarchiában." Ráadásul zsarnoki apa uralma alatt vergődött; hivatalnokként nem merte vállalni az írást mint létformát; vágyott a családi életre, de visszariadt a házasságtól. Harmincnégy esztendős korában halálos betegség támadta meg. Ördögi körök... Kafka a szorongások írója. Magyarázható és nem magyarázható félelmek között élt, ezeket a félelmeket örökítette meg regényeiben (Amerika, A per, A kastély), novelláiban, a félelemről vallott naplójában, leveleiben; rövid életének tettei és szóbeli megnyilvánulásai a szorongás hálójában vergődő lélek és a beteg test dokumentumai. "Zsákutca vagyok." - mondta önmagáról. Életében csupán néhány írása jelent meg, számos műve befejezetlen maradt. Halála előtt arra kérte barátját, hogy semmisítse meg alkotásait. Munkássága végül is úgy maradt fenn, hogy barátja nem teljesítette a kérést. És Franz Kafka világhírű lett! A per című regény annak foglalata és összegezője, amelyet kafkai világnak nevezhetünk. Túlzás nélkül: remekmű, kivételesen hatalmas alkotás. Első mondatában a legnagyobb történelmi, társadalmi és egyéni csapás, ördögi körök működésének kezdete fogalmazódik meg: "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták." A kezdettől a végig, a letartóztatástól a kivégzésig, Josef K. egyesztendős pokoljárása: a regény maga... Kaiser László

A kötet a következő drámákat tartalmazza: Kisfaludy Károly: A kérők; Szigligeti Ede: Liliomfi; Csiky Gergely: A proletárok.

"Ha az ember bátyja megöl valakit, az elég kemény", mondja a történet narrátora, aki az anyjával együtt valóságos médiasztár lett, miután a testvére lelőtt egy biztonsági őrt. Hogy miért? Mert talált egy pisztolyt, amelyben ráadásul három golyó is vo lt, és a biztonsági őr ok nélkül szemétkedni kezdett vele. Aztán beugrott egy kocsiba, amelyben hátul egy fiatal lány ült... és vele együtt elhajtott. S miközben őt a rendőrség üldözi, az öccsét és az anyját a tévések meg az újságírók: ez az új nagy sztori - ráadásul a gyilkos fiú gyönyörű, mint ahogy az anyja is, akinek egy magazin még azt is felajánlja, hogy meztelen képeket közölne róla. A fiú - már a lány nélkül, akivel elvesztette a szüzességét, s akibe talán bele is szeretett - végül egy tengerparti strandon találja magát. S körben mindenütt rendőrök... Ray Loriga 1967-ben született Madridban. Prózaíró, filmforgatókönyv-író és filmrendező. 1992-ben jelent meg első regénye - s attól kezdve egy új nemzedék kultikus írója lett. Az 199 5-ben megjelent Égből pottyantak már a nemzetközi sikert is meghozta Loriga, az író és filmrendező számára: a kisregényből 1997-ben La pistola de mi hermano (A bátyám pisztolya) címmel forgatott filmet.

Lew Archert, a magánnyomozót egy rejtélyes betörés felderítésével bízza meg az előkelő házban lakó Irene és Larry Chalmers. Az első számú gyanúsított, a fiuk, Nick eltűnik. Archer, miközben a fiút keresi, egy zűrös szőkeségre, egy köteg katonalevélre meg egy titokzatos csavargóra talál. Később egy hulla is előkerül a néptelen tengerparton

Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, de annál barátságosabb bernáthegyit. Cujo szívesen ered nyulak nyomába a nyári mezőn. Nyúl után szaglászik akkor is, amikor fejét egy üregbe tolja, amelyben valóban elrejtőzött előle egy nyúl, de amelyben ugyanakkor veszettséggel fertőzött denevérek laknak... Cujo szörnyű alak- és személyiségváltozása, ámokfutása Castle Rock lakóinak életét merő iszonyattá változtatja. Maga a Gonosz jött el Castle Rockba, hogy minden vétket megtoroljon...

Jean-Marie Gustave Le Clézio az élő francia irodalom egyik legnagyobb alakja. Mesésen áradó regénye - egy önmagát és gyökereit kereső, félig angol, félig francia fiatalember bolyongásainak története - két évszázad egyetemes és személyes históriájának lenyűgöző freskóját festi elénk. Emberi sorsok keresztezik egymást korszakokon és kontinenseken át, a francia forradalomtól a 68-as párizsi eseményekig, a mauritiusi rabszolgafelkeléstől az algériai háborúig, Nizzától Mexikóig, Londontól Mauritiusig. Forradalmak és háborúk, eszmék és személyes küzdelmek, megtalált és elvesztett álmok váltják egymást nemzedékek során át örök körforgásban.

1949 decemberében Innokentyij Vologyin szovjet diplomata telefonon felhívja az amerikai nagykövetséget, s elmondja, a szovjetek hol és mikor kapják meg Amerikában az atombomba elkészítésének titkos leírását. A szovjet állambiztonsági minisztériumban rögzítik a hívást, de még nem tudják, hogy ki követte el a "bűnt". Még azonosítani kell az "árulót", aki maga is tisztában van lépésének halálos kockázatával, de önmagában már végleges döntésre jutott: ha saját államát, ha Sztálin rendszerét árulja el, azzal mind az emberiség, mind az orosz nép javára cselekszik. Elindul a nyomozás, és Innokentyijt végül azok az emberek juttatják börtönbe, akiket a sztálini rendszer poklának "első körében", a saraská-ban, egy elitbörtönben tartanak fogva, ahol kiemelkedő tudósok dolgoznak a titkos hadiipar és az államvédelmi hatóságok technikájának fejlesztésén. Itt dolgozzák ki azt az akusztikai hangfelismerő módszert, amely segít Innokentyij azonosításában.

Bob Dent 1982-ben járt először Magyarországon újságíróként. Négy évvel később Budapestre költözött, s itt él azóta is. Hogyan látja hazánkat egy külföldi, aki beutazta az országot, és sokat írt róla a könyveiben és a cikkeiben? Bob Dent egy utazásra hív bennünket, először az 1980-as évekbe, majd elmeséli, mi mindennek volt tanúja azóta.

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

Bulgakov 1932-ben, a Híres emberek élete sorozat számára írta meg Moliere életrajzát, miután már színdarabot is írt a számára oly kedves francia mesterről Képmutatók cselszövése címen (melynek bemutatását egyre halogatta a Művész Színház). A könyv végül is nem egyszerű ismeretterjesztő életrajz lett, hanem - a stilizációs technikájának és az elbeszélő sajátos nézőpontjának köszönhetően - ízig-vérig modern regény. Az elbeszélő rácsodálkozik a XVI-XVII. század mesebeli Párizsára - ahol a művész, noha gyakran komoly engedményekre kényszerül a hatalommal szemben, élvezi a király pártfogását, sőt személyes gondoskodását és szeretetét -, ugyanakkor sok mindenben saját korának jellemzőit fedezi fel.

Ugye emlékszik még, Kedves Olvasó, Christine-re, a bestiális Plymouthra? Nos, Stephen King új regényének főszereplője ezúttal egy '54-es Buick 8-as Roadmaster. Történt egyszer, a hetvenes évek végén, hogy a nyugat-pennsylvaniai Statlerben a városszéli benzinkúthoz hívták ki a rendőrséget. Egy gazdátlan autót kellett elszállítaniuk. Igencsak furcsa jószág volt. Az átlagosnál nagyobb, gyönyörű Buick, kívül-belül makulátlan, sehol egy karcolás vagy egy sárpötty. Bevontatták a rendőrség mögötti garázsba, s minthogy nem jelentkezett érte senki, ott állt évekig. Csakhogy a jármű nagyon különös dolgokat produkált: olykor fényvihart kavart, máskor ijesztő lényeket okádott ki a csomagtartója, kis állatok tűntek el benne. Lehet, hogy az egyik rendőrt is elnyelte? Curtis Wilcox újoncot nem hagyta nyugodni az ügy, szinte rögeszméjévé vált az autó, de társai sem szabadulhattak a rejtélyes esetek hatása alól. Évek múlva Curtist halálos baleset (?) éri, és immár felnőtt fia, Ned meg akarja ismerni apja megszállottságának okát. És Sandy Dearborn őrmester mesélni kezdi a történetet az elejétől napjainkig, és megelevenednek az események, amelyek olyan iszonytatóak, hogy azt közönséges halandó fel nem foghatja... mert ilyesmi csak Stephen King kimeríthetetlen fantáziájában születhet. Ne feledje bezárni a garázst! Jó szórakozást!