Európa Könyvkiadó strana 122 z 143

Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy "kiírja" magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap - látszólag minden indok nélkül - agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak... Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Petrie a szobája ablakában megpillantja az egyik - időközben eltemetett - gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen...

Tolsztoj megrajzolja Katyusa Maszlova tragikus sorsát, majd újjászületését, Nyehljudov herceg vezeklését és törekvését az új életre. Ugyanakkor bemutatja a tönkrejutott, nincstelen orosz falut, a cári börtönt és foglyait, a szibériai száműzetést és a forradalmárokat. Megdöbbentő képet fest a bíróságról, az egyházról, a magasrangú hivatalnoki karról, a cári Oroszország egész államrendjéről és társadalmi berendezéséről. Az erkölcsi felemelkedéssel együtt járó társadalmi lesüllyedés története bizarrnak, már-már egzotikusnak tetszhet manapság, ám művészi ereje mellett talán éppen Tolsztoj gondolkodói radikalizmusa a magyarázata annak, hogy nemcsak korábbi művei # a Háború és béke, az Anna Karenina, az Ivan Iljics halála # izgalmasak számunkra ma is, hanem a nagyon mély, nagyon orosz igazságkeresésből fakadó későbbi írásai is, amilyen a Feltámadás.

Stefan Zweig életművének szerves részét képezik a rövidebb-hosszabb lélegzetű tanulmányok. A hét kötetre tervezett életműsorozat második darabjába az előbbiek közül válogattunk arcképeket és az emberiség sorsfordító történelmi pillanatait megidéző kisesszéket. Az arcképek híven tükrözik a humanista Zweig érzés- és ízlésvilágát, megmutatják, kit tart barátjának, példaképének a múlt és saját jelenkorának írói, zenészei, képzőművészei, gondolkodói közül. A névsor nemzetközi és igen változatos, helyet kap benne többek között Kleist és Joyce, Rimbaud és Mahler, Tagore és Schweitzer, Verhaeren és Toscanini. A nagy történelmi momentumok közül az író például Bizánc elestét vagy a Déli-sark meghódítását tartotta megörökítésre érdemesnek, ám igen jelentős pillanatnak érezte azt is, amelyben a svájci vasutas lepecsételte a Leninnel Oroszországba induló vagon ajtaját.

Az Adagio lamentoso Hrabal két alkotói korszakát öleli fel, az 1951 és 1956, illetve az 1970 és 1976 közöttit. Az ötvenes évek eleje jelenti az író életművében az első valóban kiforrott, letisztult, „igazán hrabali” korszakot. Ekkor már a kladnói Poldi-kohóban dolgozik és Prága egyik munkáskerületében, Libernben, az Örökkévalóság gátján lakik. Tudatosan az élet, az emberi lét perifériájára vonul ki tehát, ahogy ő mondja, „leszálltam a mélybe, hogy bemaszatolódjam a környezettől, és időnként megéljem azt a lenyűgöző eseményt, hogy megpillanthatom az ember mélyén a gyöngyöt”. És különös látásmódjának köszönhetően újra és újra megpillantotta, és különös írásművészetének hála, újra és újra felszínre hozta azt az utánozhatatlan csillogású, szemkápráztató gyöngyöt.A „gyöngykeresést” a hetvenes években, másik nagy elbeszélőkorszakában is folytatja, ám ezúttal már máshol, gyermekkora egykori színhelyén, Nymburkban és a környező kerskói erdőben kutatja és találja meg közép-európai valóságunk eltűnőfélben lévő tájait, mulandó-elmúló, illékony-elillanó szokásait, hagyományait, kiveszőben lévő embereit, gyakorta groteszk és esendő, ám mindig szeretetre méltó csodabogarait, akik az igazi emberséget hordozzák magukban.A kötet egy varázslatos tehetségű író varázslatos szépségű, többségükben magyarul eddig még ki nem adott elbeszéléseit tárja a magyar olvasó elé.

Regényében Kundera közös közép-kelet-európai múltunk egy darabja elé tartott tükröt. "Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!" - írja egy képeslapon Ludvík Jahn, a természettudományi fakultás ifjú h allgatója pártiskolára vezényelt kedvesének. Tréfából. Az 1949-es év Csehszlovákiájában azonban nem ismerik a tréfát. Ludvík Jahnt kizárják a pártból, kirúgják az egyetemről, a katonaságnál a büntetőalakulathoz sorozzák be, bányamunkára küldik. Ludví k Jahn élete és karrierje visszavonhatatlanul derékba törik. Hosszú éveken át csak a bosszúvágy élteti. És egyszer csak felvirrad a megtorlás napja. A hajdani, gonoszul félresikerült tréfát egy másik, éppoly kegyetlen tréfával akarja helyreütni. A tr éfa azonban ismét visszájára, ismét őellene fordul. A történelem tréfáit jóvátenni nem lehet. Csak elfelejteni.

A cselekmény magva történelmi tény: Görgey alispánnak és Lőcse városának párharca. Mikszáth meglátta a hajdani polgárság vonzó, tisztes puritanizmusát, meleg színeit, s a Görgey alispánhoz hasonló okos férfiak acélos jellemét is. De kimutatta: ezek az egyes jó tulajdonságok mit sem mentettek ott, ahol a lélek egészét már eltorzította a később végzetessé növő bűn: a vagyonimádat, az oligarcha-dölyf, a szűklátókörűség. Görgey alispán lányának, Otrokóczy Rozáliának s a fiatal lőcsey polgárnak, Fabricius Antalnak könyörtelenül széttépett romantikus szerelmében Romeo és Julia örök motívuma vádolt. Mindez együtt fejezte ki a regény mondanivalóját: az urak és polgárok nem tudnak helytállni az életért, az emberért, nem állhatnak helyt a nemzetért.

Egy perui légi támaszpont közelében borzalmasan megcsonkított holttestet találnak; mint hamarosan kiderül, az áldozat a környékbeli házi mulatságok kedves, népszerű dalénekese. A szomszédos halászfalu csendőrhatósága "Silva hadnagy és Lituma közcsendőr" komótosan, de elszántan lát munkához, hogy kiderítse, ki vagy kik voltak a szerencsétlen fiatalember gyilkosai. A nyomozás során újabb és újabb rejtélyes kérdések merülnek fel, s meglepetés meglepetést követ. Végül aztán többé-kevésbé mindenre fény derül, és nemcsak egy líraian induló, ám rémdrámába forduló tragikus-különös szerelmi történet bontakozik ki előttünk fokozatosan, hanem az ötvenes évek Perujának társadalmi látlelete is, amelynek komor színeit derűs, már-már bohózati elemekkel frissíti a már nem egészen fiatal, de még mindig kívánatos, dús idomú fogadósné junói bájai után ácsingózó Silva hadnagy szerelmi csetlése-botlása.

Akit itt megismerünk, nagyon távol áll az eddigi Mao képtől. Ezt az embert korántsem idealizmus, vagy ideológia vezérli. Egyre törekszik felfelé, Sztálin egyengeti az útját. Mao hazug mítoszt gyárt, zsarol, intrikál, mérgez, hogy célját elérje... Pedáns történetírás a Vadhattyúk mesemondói hangján. (A Vadhattyúk Jung Chang előző könyve, amely három női sorsot dolgoz fel a maoista Kínában.) A kötet mögött évtizednyi kutatómunka áll: a szerzők felkeresték és megszólaltatták a kötet számos még élő szereplőjét.

"Az első modern regény" (a Bovaryné) és Flaubert rajongója, korunk egyik legismertebb és legnépszerűbb írója, a perui Mario Vargas Llosa "az utolsó klasszikus regény" (A nyomorultak) és szerzője, Victor Hugo előtt hajt fejet ebben a tudós és élvezete s, okos és megértő, művészeti és világnézeti kismonográfiában. De azért vitázva hajt fejet. Látja, hogy a lehetetlent kísérti a francia mester, amikor - egy mindentudó, mindenható elbeszélő-Isten módjára - egy valóságos mindenséggel is versenyre kelő regénymindenséget próbál teremteni. Mégis érzékenyen nyomozza, lovagiasan méltányolja, és készségesen elismeri a roppant kísérlet mai - főleg társadalmi - közgondolkodásunkon vitathatatlanul nyomot hagyó hatását.

A Franciaország nőstény farkasa a francia író nagy ívű történelmi regényciklusának ötödik darabja, Az ősi törvény folytatása. A regény központi alakja, főhősnője Szép Fülöp leánya, Izabella királyné. Férje, II. Edward angol király, akin néhány évi há zasság után teljesen úrrá lesz furcsa hajlama, saját neme iránti vonzódása, végképp fiúszeretői befolyása alá kerül, a családi életben és a kormányzásban egyaránt. A királyné sorsa szégyen, megaláztatás, a perverz kegyencuralom ellen fellázadt lordok é pedig kivégzés. Egyedül Mortimer menekül meg közülük. A francia udvarba szökik, ahová hamarosan követi őt a királyné fiával együtt. Izabella a lord szeretője lesz. Fegyvereseket toboroznak és 1325-ben partra szállnak Angliában. Az angol nemesség me lléjük áll, a király lemond a trónjáról kiskorú fia, III. Edward javára, ám felesége és annak szeretője nem érik be ennyivel: meggyilkoltatják. Közben a korabeli Európa történelmében oly nagy szerepet játszó lombard pénzemberek egyike, Guccio Baglion i Párizsból Firenzébe viszi a fiát, akiről nemcsak ő, de más sem sejti, hogy valójában X. Lajos halottnak hitt gyermeke. Vajon hogyan alakul az elátkozott francia és angol királyok elátkozott sarjainak a sorsa, vajon akad-e köztük akárcsak egy is, ak i elfoglalhatja az őt megillető trónt és megtörve az átkot, jobbra fordíthatja hazája sorsát? Erre a kérdésre a sorozat következő kötete adja meg a választ.

1828. május 20-án a nürnbergi utcán a járókelők találtak rá "Kasparra" - egy tizenhat év körüli fiúra, aki sem értelmesen beszélni, sem járni nem tudott, holott makkegészséges volt. A lelencet a város vette gyámságba, és egy tanárhoz adta ki gondozásba. A fiú lassanként megtanult beszélni és beszámolt addigi életéről: egy sötét tömlöcben, minden emberi társaságtól és szeretettől megfosztva kellett felnőnie, oktalanul és szeretetlenül. Rejtélyes és rettenetes múltja miatt Kaspar körül hamarosan ellenőrizhetetlen mendemondák kaptak lábra: egyesek úgy vélték, hogy ő a badeni trónörökös, de némelyek Napóleon, mások Gutenberg bambergi kanonok fiának tartották. Személye nemcsak Németország, hanem egész Európa képzeletét is megmozgatta. Csodálói és hívei tiszta lelkű, "nemes vadembert" láttak benne, ellenségei, a kétkedők és a józanabbak agyafúrt szédelgőnek hitték. A valós történet leghíresebb irodalmi feldolgozása Jakob Wassermann 1908-ban íródott regénye. A mű nem a szélhámosnak, hanem a legendák Kaspar Hauserének állít emléket: a társadalomba ártatlanul, tiszta lélekkel, szinte már felnőttként belecsöppenő ifjút örökíti meg, aki képtelen beilleszkedni a korlátolt, ostoba, kicsinyes környezetébe, akit a szűk látókörű német polgárvilág hiába próbál a maga képére formálni. Kaspar, "Európa gyermeke" rövid életében egyszer sem talál igazi otthonra: gyámjai és "jótevői" hol nevelési elveiket szeretnék kikísérletezni rajta, vagy saját személyüket igyekeznek a híresség által előnyösebb helyzetbe juttatni, hol álnok kétszínűséggel közelednek hozzá, hogy a nem kívánatos trónörököst eltegyék láb alól. A különleges, égi tisztaságú ifjú egyre kétségbeesettebben vergődik az intrikák, hazugságok, önérdekek és pénzsóvárság hálójában, mígnem a gonosz szándékok őt is a mélybe rántják...

A cselekmény magva történelmi tény: Görgey alispánnak és Lőcse városának párharca. Mikszáth meglátta a hajdani polgárság vonzó, tisztes puritanizmusát, meleg színeit, s a Görgey alispánhoz hasonló okos férfiak acélos jellemét is. De kimutatta: ezek az egyes jó tulajdonságok mit sem mentettek ott, ahol a lélek egészét már eltorzította a később végzetessé növő bűn: a vagyonimádat, az oligarcha-dölyf, a szűklátókörűség. Görgey alispán lányának, Otrokóczy Rozáliának s a fiatal lőcsey polgárnak, Fabricius Antalnak könyörtelenül széttépett romantikus szerelmében Romeo és Julia örök motívuma vádolt. Mindez együtt fejezte ki a regény mondanivalóját: az urak és polgárok nem tudnak helytállni az életért, az emberért, nem állhatnak helyt a nemzetért.

A kötet József Attila válogatott verseit tartalmazza diákok számára. Válogatta: Ferencz Győző. A szöveggondozás Stoll Béla munkája.

A visszaemlékezés plasztikusan mutatja be C. G. Jung személyiségét. Olyan ember áll az olvasó elé, aki mélyen átélte egyedi sorsát, igyekezett megérteni önnön lényét, és megvalósítani önmagát; a szó legteljesebb értelmében európai volt. Élete példázatos és keresésre ösztönző.

A kötetben található - részben új fordításban, részben magyarul most először megjelenő - hosszabb lélegzetű tanulmányokban lépésről lépésre, példák sorát idézve férkőzik közel például Balzac élethabzsoló egyéniségéhez és sorsokban dúskáló óriásfreskójához, az Emberi színjáték-hoz; szinte fejlődésregényként ábrázolja Hölderlin tragikus pályáját, benne a költő-fenomén megszállott küzdelmét, melyet démonaival vívott a sorsának érzett költészetért. Az 1928-as kötetből vett Tolsztoj-tanulmányban Zweig új megvilágításba helyezi az író öregkori műveit: kiérezni véli belőlük a Jasznaja Poljana-i próféta örök lelkifurdalását. Miközben érzékletesen leírja az aszkéta életet hirdető öreg gróf egy kényelemben töltött napját, Zweig az írói hitelesség kérdéseit is feszegeti a tőle megszokott szenvedéllyel.

A szerző a Műszaki Egyetemtől kezdve Csepelig végigjárja velünk mindazokat a helyeket, ahol a forradalom eseményei zajlottak, s megkísérli a számos, gyakran egymásnak ellentmondó beszámolók alapján rekonstruálni nemcsak a tényleges történéseket, hanem a történelem viharába került emberek indítékait is.