Európa Könyvkiadó strana 123 z 143

Azt mondják, egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Azt hiszi, egyszerű lesz, csak akarni kell. Valamiért azonban mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. Meg a jóga, meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával...

Káprázatos időutazás Akszjonov új regénye: a szerző "az 1764-ik esztendő April havába" varázsol bennünket; kora tavasz van, fagyos, késő alkony. "Tsupasz ágak az út mentén, s végiben valamely város sötét fűrész-fogazatja, benne a Kirche tű-hegyes, szinte bele sem illő fogával. Béfagyott tó." S aztán hamarosan megismerjük a két főhőst is: Nicolas-t s Michelt - avagy Kolját és Misát, II. Katalin cárnő tisztjeit, kiknek az a feladatuk, hogy Európán átlovagolván, keressék meg Párisban Voltaire-t, s készítsék elő a terepet a cárnő küldöttjének érkezésére... Mert Nagy Katalin - a Felvilágosodás eszméin fölbuzdulva - megbízottján keresztül tanácskozni kíván a kor nagy elméjével, hogy megtudakolja véleményét a történelem s az emberi lét egynémely nagy kérdéseiről - s nem utolsósorban merész tervéről, az orosz jobbágyok fölszabadításáról. Véres és pikáns kalandok kísérik hőseink útját, mígnem sikerül Voltaire-rel összebarátkozniuk; s aztán elviszik az immár hetvenedik esztendejében járó, ám szellemében még bámulatosan friss filozófust egy Dánia melletti szigetre, ahol - sejteti a szerző - férfi öltözetben maga a cárnő jelenik meg, s már-már fölgerjeszti Voltaire megcsitult érzékeit, de szellemét föltétlenül...

Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy tárgyaljon az általa tervezett képregény ügyében. A kiadóba menet a parkban beáll a fagylaltoskocsi előtt kígyózó sorba, mert a melegben bizony jólesne egy hűsítő nyalánkság. Az előtte állók némelyikének megcsörren a mobiltelefonja, s mikor beleszólnak, leírhatatlan dolgok történnek. A telefonálók megvadulnak, egymásnak esnek vagy önmaguk ellen fordulnak, s pillanatok alatt őrjöngő-vérengző emberek töltik meg az utcákat. Claynek - micsoda szerencse! - nincs mobilja, s hamar rájön, hogy az őrületet csakis a telefon által közvetített impulzus okozhatja. Néhány hozzá hasonló, mobilmentes emberrel elindul, hogy olyan területet keressenek, ahol nincs telefonos lefedettség és hajtja az aggodalom is, vajon mi történhetett otthon a feleségével és a kisfiával, akik mindketten mobilhasználók? A káoszban nem könnyű az utazás. A megfertőzött telefonembereket mintha egy ijesztő kollektív tudat irányítaná, a kevés megmaradt "normális" pedig kétségbeesetten küzd, hogy megmentse önmagát s a világból azt, ami még megmenthető. Stephen King, a thriller kimeríthetetlen fantáziájú mestere, mindenből ihletet merít. Ezúttal is lebilincselő történetet mesél el, de biztos, ami biztos, míg a regényt olvassa, kapcsolja ki a mobiltelefonját.

Két rovott múltú szipirtyó él egy fedél alatt egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz... Aztán egyikük, a ház magatehetetlen, hájas úrnője lezuhan a lépcsőn. Baleset vagy gyilkosság? A nyomozás során borzalmas dolgokra derül fény

„...Sohase engedjetek, sohase engedjetek, soha, soha, soha, soha – semmiben, se nagyban, se kicsiben, se fontosban, se jelentéktelenben – ne engedjetek semminek, csakis a becsület és a józan ész meggyőződésének...” Winston Churchill „mozgósította és csatába küldte az angol nyelvet” – John F. Kennedy elnök, 1963 „Néma csend borult Európára... Miféle csend ez? Ó, jaj! A feszült várakozás csendje, sok országban pedig a félelem csendje ez. Hallgassák csak! Hegyezzék jól a fülüket; mintha hallanék valamit – igen, ez most tisztán hallható volt. Önök nem hallják? Hadseregek dobogása ez, gyakorlóterek kavicsa ropog a talpuk alatt, eső áztatta mezőkön tocsognak, kétmillió német katona és több mint egymillió olasz dobogása ez...” – Churchill, 1939. augusztus 8. „...harcolni fogunk a tengereken és az óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és erővel a levegőben, megvédjük Szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a tengerparton, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat...” – Churchill, 1940. június 4. „A Balti-tenger menti Stettintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre. E vonal mögött fekszenek Közép- és Kelet-Európa összes ősi államának fővárosai. Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mind e híres városok és a körülöttük lévő népesség a szovjet érdekszférába kerültek...” – Churchill, 1946. március 5. ************************** Winston Churchill (1874—1965) korának legékesszólóbb politikusa és államférfia volt. Harrow magániskolájában és a sandhursti katonai akadémián tanult, évekig katonatisztként szolgált, majd újságíró, azután képviselő lett. 1940 májusában koalíciós kormányt alakított, és miniszterelnökként vezette végig Nagy-Britanniát a második világháborún. Az 1945-ös választásokon vereséget szenvedett, és ellenzékbe kényszerült, de 1951-ben ismét visszahódította a miniszterelnöki széket. Utolsó éveiben sokan „a legnagyobb élő angolnak” nevezték. 1953-ban lovagi címet kapott, és ugyanebben az esztendőben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Unokája, Winston S. Churchill (szül. 1940) ugyancsak író, újságíró, politikus. Kötetünk Churchill több mint 8000 oldalnyi, ötmillió szóból álló beszédtermésének legjavát tartalmazza, első ízben nyújtva válogatást a XX. század legnagyobb szónokának örökzöld orációiból.

"Idő és tér börtönében élünk. A film ablak a világra. Benézhetünk mások gondolataiba - nemcsak azonosulni tudunk a szereplőkkel, bár ez is nagyon fontos, hanem egy másik ember szemén is látjuk a világot."- így kezdi Roger Ebert a könyvét, melyet mindenkinek jó szívvel ajánl, aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei közt szeretne kalandozni. A könyv 100 művészileg és filmtörténetileg jelentős alkotást ismertet meg az olvasóval.

Peter Bieri svájci filozófia-professzor és regényíró a filozófiatörténet egyik legtöbbet vitatott kérdését, a szabad akarat mibenlétét vizsgálja ebben a könyvben. Módszeres, szigorúan logikus felépítésű vizsgálódása során mintegy sarokba szorítja a szabad akaratot és kényszeríti rá, hogy leleplezze magát az olvasó előtt, méghozzá úgy, hogy a könyv stílusa végig megőrzi a fent idézett előszóban ígért szépírói könnyedséget.

A könyv a századforduló Párizsában játszódik. Főhőse Blanche Wittman a világhírű pszichiáter, a Sâlpetriere kórház főorvosa, Jean Marti Charcot kedvenc betege, a hisztéria tüneteinek és kezelésének szentelt nyilvános bemutatók főszereplője. Charcot halála után Blanche "meggyógyul", és a későbbi Nobel-díjas Marie Curie asszisztense lesz. A laboratóriumi sugárfertőzés miatt életét tehetetlen nyomorékként fejezi be. Szinte haláláig naplót ír, s naplóinak három kötete, a sárga, a fekete és a vörös könyv, a "kérdések" könyvei, képezik a regényé alapszövetét. A csapongó, meditatív, személyes emlékekkel tagolt szöveg markánsan jeleníti meg a kort, a jellemeket, a helyszíneket, az ismert és kevésbé ismert személyiségeket (Freud, Jane Avril, Pierre Curie, Paul Langevin, Einstein...) és lassan beletorkollik a fő téma, a mindent legyőző szerelem megszólaltatásába. Blanche és Charcot, illetve Marie és Paul megindítóan szép és tragikus szerelmének történetét meséli el, melybe mesteri könnyedséggel szövi bele saját anyjának és saját (fél)árvaságának életrajzi motívumait, a század eszmetörténetének és tudománytörténetének kezdeti alakulását, a torz politikai gondolatok és az elvaduló, bigott tömegek indulatainak vészjósló jeleit. A zenei alapegységekből építkező regény Enquist egyik legszemélyesebb műve, Blanche és Marie pedig legemlékezetesebb, legnagyobb empátiával megírt két regényhőse.

A reneszánsz Franciaországban királynénak nevelt Stuart-lány tündöklését, a skót hazájába, pártütő főurai közé visszatérő, fiatal özvegy bontakozó jellemét, a büszke királynő szenvedélyes szerelmeit, eszeveszett vállalkozásait, a trónfosztott Stuart Mária vergődését és hatásos színjátékként megrendezett kivégzését talán senki nem írta meg annyi beleérző képességgel, ugyanakkor annyi hiteles forrás áttanulmányozása után, mint a történelmi alakok életre keltéséhez kiválóan értő Stefan Zweig. Regényében nemcsak Máriát, de nagy ellenfelét: Erzsébetet is megidézi, a nőiségében sérült, kétszínű és kiszámíthatatlan, de nagyon is realista angol királynőt, akiben "nemzete erős akarata öltött testet", s aki épp ezért győztes lett a történelemben "míg Stuart Mária "csak" a költészetben és a legendában.

1828. május 20-án a nürnbergi utcán a járókelők találtak rá "Kasparra" - egy tizenhat év körüli fiúra, aki sem értelmesen beszélni, sem járni nem tudott, holott makkegészséges volt. A lelencet a város vette gyámságba, és egy tanárhoz adta ki gondozásba. A fiú lassanként megtanult beszélni és beszámolt addigi életéről: egy sötét tömlöcben, minden emberi társaságtól és szeretettől megfosztva kellett felnőnie, oktalanul és szeretetlenül. Rejtélyes és rettenetes múltja miatt Kaspar körül hamarosan ellenőrizhetetlen mendemondák kaptak lábra: egyesek úgy vélték, hogy ő a badeni trónörökös, de némelyek Napóleon, mások Gutenberg bambergi kanonok fiának tartották. Személye nemcsak Németország, hanem egész Európa képzeletét is megmozgatta. Csodálói és hívei tiszta lelkű, "nemes vadembert" láttak benne, ellenségei, a kétkedők és a józanabbak agyafúrt szédelgőnek hitték. A valós történet leghíresebb irodalmi feldolgozása Jakob Wassermann 1908-ban íródott regénye. A mű nem a szélhámosnak, hanem a legendák Kaspar Hauserének állít emléket: a társadalomba ártatlanul, tiszta lélekkel, szinte már felnőttként belecsöppenő ifjút örökíti meg, aki képtelen beilleszkedni a korlátolt, ostoba, kicsinyes környezetébe, akit a szűk látókörű német polgárvilág hiába próbál a maga képére formálni. Kaspar, "Európa gyermeke" rövid életében egyszer sem talál igazi otthonra: gyámjai és "jótevői" hol nevelési elveiket szeretnék kikísérletezni rajta, vagy saját személyüket igyekeznek a híresség által előnyösebb helyzetbe juttatni, hol álnok kétszínűséggel közelednek hozzá, hogy a nem kívánatos trónörököst eltegyék láb alól. A különleges, égi tisztaságú ifjú egyre kétségbeesettebben vergődik az intrikák, hazugságok, önérdekek és pénzsóvárság hálójában, mígnem a gonosz szándékok őt is a mélybe rántják...

Linnet O'Neill férjhez ment; immár Linnet Kallinski a neve. Õ vezeti továbbra is a Harte-birodalmat, mert nõvére, Tesla, megtalálta álmai férfiát Franciaországban. Anyjuk, Paula azonban nem támogatja Linnet terveit - túl ambiciózusnak tartja õket, és kellemetlenül emlékeztetik arra az idõre, amikor õ akart nagy változásokat bevezetni és majdnem elvesztette az áruházat. Jonathan Ainsley, a tökéletes rosszfiú akkor csak orrhosszal maradt le a legnagyobb jutalomról, felbukkan hát megint, hogy még egy kísérletet tegyen.India Standish, az ír arisztokratalány, továbbra is szerelmes a festõjébe, de az igaz szerelem útja sohasem egyenes. Felbukkan Dusty régi szerelme, gyermeke anyja, és igyekszik annyi bajt okozni, amennyit csak tud. Evan Hughes ikreket vár, nagyapja, Robin Ainsley legnagyobb örömére és nagybátyja, Jonathan legnagyobb dühére. Esküvõjét tervezi Gedeonnal, és boldog, hogy amerikai családja is ott lesz. Pedig húga; Angharadj gyerekkoruk óta irigykedik rá, és most megtalálja a megfelelõ bosszút - összeáll a gonosz Janathannal. Apjuk, Owen nem nagyon örül annak, hogy a Harte család beszippantja kedvenc lányát, s nemtetszésének igyekszik hangot is adni, szegény Evan nagy bánatára. A szerteágazó Harte família immár negyedik generációja veszi át a színpadot és az áruházat. Továbbra is izgalmas dolgok történnek velük, hiszen sorsukat a családregény modern nagyasszonya, Barbara Taylor Bradford bonyolítja.

A kötet József Attila válogatott verseit tartalmazza diákok számára. Válogatta: Ferencz Győző. A szöveggondozás Stoll Béla munkája.

A szerzőt több mint negyvenéves barátság fűzte a Mesterhez. A kötet lapjain Fellini ürügyén az olasz filmművészet ez idáig legfontosabb időszaka elevenedik meg. Találkoznak-érintkeznek a nagyok: Lattuada, Rossellini, Pasolini, Visconti, Antonioni, Marcello Mastroianni, az angyali természetű, zseniális Nino Rota -aki negyedszázadon keresztül szerzi filmzenéit a nem zeneértő és nem különösebben zeneszerető rendezőzseni instrukcióit követve, és aki az első pillanatban felfogja a Fellini-féle múzsa természetének kettősségét, az életörömnek és a melankóliának ezt az utánozhatatlanul egyedi keverékét.

"Bezárom a kört, felgöngyölöm az emlékek celofánját, és ha valaki arra gondolna, hogy nem illik így írni arról, ami elmúlt, jusson eszébe, hogy e sorok írója egy volt enfant terrible, az osztály réme és bajkeverő, hogy elsőben a tanító úr kézen fogva vezette be, mint a csikót kantárszáron. Hogy megbukott és háromszor nem volt kielégítő a magaviselete. Ó, ifjúságunk szépsége és ereje!"Erről a "rettenetes gyerekről" - és a későbbi rettenetes felnőttről - szólnak a nagy cseh író megrendítően őszinte, fájdalmasan szép elbeszélései. Az iskoláskor, a diákévek, a sörgyári időszak és ennek mintegy ellenpontjaként a magányos, keserves, utolsó évek, a "macskás" időszak - ez az életrajzi szál, amelyre az írások felfűzhetők. E két nagy korszak párhuzamba és szembe állítása, összekapcsolódása és ellentmondása, az ebből adódó feszültség adja a szövegek igazi erejét. A bölcső és a koporsó között feszülő húr - hogy Hrabal egyik írásának a címét idézzük -, ez lehetne a kulcsszava a kötetnek, amelyben a permanens osztályismétlő, aki meg van győződve róla, hogy az életben éppoly keservesen bukdácsol, mint annak idején az iskolában, a legegyszerűbb és mégis legnehezebben megválaszolható kérdést teszi fel magának: "Ki vagyok? Ki voltam? És ki leszek - ha még leszek egyáltalán?"Talán ez a kötet megadja a választ.

Az ősi törvény Maurice Druon francia történelmi regénysorozatának, "Az elátkozott királyok"-nak a negyedik kötete. Az előző kötetben, a Korona és méreg-ben megismert szép Klemencia királyné őszintén gyászolja hirtelen elvesztett férjét, X. Lajost, a Civakodót. Hogy az uralkodót megmérgezték, azt csak gyanítják. És Lajos király gyermeke még meg sem született. Fiú lesz-e vagy lány? Az ország trónja századok óta először üres. Király nincs, sőt pápa sincs? A bíborosok sehogy sem tudnak megegyezni. Az uralkodó szokásjog nem mutat kiutat az előállt veszélyes helyzetből. Marakodás kezdődik, és a Vaskirály legerélyesebb fia egy ősi törvényre hivatkozva a férfiági örökösödést proklamáltatja, mert X. Lajosnak meggyilkoltatott első feleségétől ugyan már volt gyermeke, de lány, sőt a rossz nyelvek azt beszélik, hogy Johannának nem is Lajos az apja... Klemencia és Lajos gyermeke végre megszületik. És fiú! De kereszteléskor megmérgezik a csecsemőt. Postumus János mindössze néhány napig élt, élhetett. A régens, a Vaskirály fia azonnal megkoronáztatja magát. Ő V. Fülöp király, aki Kapuzáró gúnynévvel vonul be a történelembe. Trónjára a végre megválasztott új pápa, XXII. János segíti, akit a befalazott Jakobinus-templomban hosszú alkudozások után csak azért választanak meg, mert halálos betegnek hiszik. Ám a megmérgezett csecsemő mégsem a kis királyfi, hanem egy cseregyerek volt, de ezt csak kevesen tudják. És a titkot szigorúan őrzik. Vajon fény derül-e rá egy napon és vajon hogyan alakul Franciaország és elátkozott királyai további sorsa? Ezt majd a következő kötetből tudhatják meg az olvasók.

A blandingsi kastély mohlepte falai közt zajlik az élet. A nyájas és módfelett szórakozott Lord Emsworth azonban ügyet sem vet vendégeire: őt csak a Császárnő érdekli - vagyis a többszörös díjnyertes koca, a lord büszkesége, akire azonban más is szem et vetett... Miközben ifjú szerelmesek civódnak, párok át- és visszarendeződnek, a Császárnő ellen többen szőnek rút ármányt, méghozzá nem kisebb személyiségnek, mint Lord Tilburynek, a sajtócézárnak a megbízásából... Szerencsére ott van a vendégsere g között a minden csínyre és minden csíny elsimítására egyaránt kész örökifjú Lord Ickenham - Wodehouse halhatatlan Psmith-jének szellemi örököse -, a "jókedvű jótevő"... A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusz trációi teszik még élvezetesebbé.