Európa Könyvkiadó strana 119 z 123

"Odanézz, hogy jár-kel, öröksége Evertell, s ükanyja Eleanor Dare." A világ sorsát gyakran egy lány kíváncsisága mozdítja előre. 1590-ben angol telepesek tűntek el az észak-karolinai Roanoke szigetéről. Az "elveszett kolónia" 117 lakosát - köztük sok nőt és gyermeket - sosem találták meg. Évszázadokkal később, 1937-ben valamivel messzebb egy vésett követ fedeztek fel, rajta a telepesek vezetőjének lánya, Eleanor Dare üzenetével. Ezt követően számos hasonló Dare-kő került még elő, ám sokáig kételkedtek a leletek valódiságában. Hogy mi történt Roanoke elveszett kolóniájával, az továbbra is rejtély maradt, de Eleanor Dare leszármazottai régóta tudják, hogy az igazság nem a kövekben, hanem sokkal inkább Eleanor naplórészleteket, álmokat és recepteket tartalmazó könyvében rejlik, amit tizenöt lánynemzedéken keresztül adtak tovább és tovább. Mikor a tizenhárom éves Alice lenne a soros, az édesanyja tragikus halála megtöri a láncot, a Dare-kő eltűnik, a könyvben feljegyzett történetek pedig elhalványulnak az emlékezetben. Alice a második világháború hanyatló napjaiban fiatal özvegyként azonban váratlanul megörökli a Savannah melletti elhagyatott családi házat, Evertellt, és ezzel váratlanul visszatér az elfeledettnek hitt múlt az életébe. Az édesanya az ingatlan eladását tervezi, hogy végleg megszabaduljon a múlttól és saját tizenhárom éves lánya, Penn jövőjét segítse. Ám amikor Penn kíváncsisága a család női felmenői, az elhallgatott titkok és a ház története felé fordul, megtalálják Eleanor könyvét, Alice pedig kénytelen elszámolni a döntései következményeivel, a szerelemért hozott áldozatokkal és Eleanor Dare lányainak felelősségével.

"Közérthető és vicces, ugyanakkor alapos és intelligens: csak Jorge és Daniel képes megteremteni ezt a finom egyensúlyt." Carlo Rovelli, a Hét rövid fizikalecke és A valóság nem olyan, amilyennek látjuk szerzője Mindenkinek vannak kérdései. Ettől vagyunk emberek. Fajunk egyedeiként sok mindenben nem értünk egyet egymással: mást gondolunk a politikáról, más a kedvenc focicsapatunk... Egy dolog azonban egészen biztosan közös bennünk: a tudni akarás. Mindannyian kíváncsiak vagyunk, és mélyen legbelül ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak bennünket. Érdekel minket, hogy miért nincs visszaút az időben, van-e belőlünk másik valahol, hogy micsoda a tér és a nehézkedés. A válaszok itt vannak, ebben a kötetben. Jorge Cham, a kutatóból lett karikaturista és Daniel Whiteson fizikaprofesszor mesterei a tanításnak: úgy magyarázzák el a tudományos eredményeket (vagy azok hiányát), hogy mindenki érti. Akárcsak előző könyvük, a Halványlila gőzünk sincs: Tutikalauz az ismeretlen Univerzumhoz lapjain, most is röviden, szórakoztatóan és rengeteg vicces rajzzal illusztrálva lebbentik fel a fátylat a testünket alkotó részecskékről, a legtávolabbi galaxisokról és mindarról, ami a kettő között van. Akinek kérdése van az Univerzummal kapcsolatban, az itt megtalálja a válaszokat. Megtudjuk, miért nem tudunk teleportálni és hogy építhetünk-e térhajtóművet, hogy meddig él a Föld és meddig a Nap. Kalandra fel: vár minket az egész világmindenség!

A mesés Kelet - ha tudod a varázsigét, akár Ali Baba barlangja is megnyílik előtted. A '70-es évek elején a családjával Amerikából Kairóba érkező művészettörténész Arnának végül több évtizedes egyiptomi kalandja során igencsak változatos, sokszor küzdelmes sors jut osztályrészül, mire a mindenhol jelen lévő sivatagi homok alatt sikerül - a végzet (kiszmet) által vezérelve - a valódi kincsre rálelnie. Vallástalan fehér nőként kell helytállnia az Ezeregyéjszaka dzsinnjeit sem nélkülöző, fantasztikus hiedelmekkel és szokásokkal teli, a nyomornegyedeket és a dúsgazdag kiváltságosok palotáit egyaránt magába foglaló, mindvégig idegen, muszlim arab metropoliszban. A félelmet és szabályokat nem ismerő taxisok, baksisért kezüket nyújtó utcai kéregetők, a házak felügyeletét ellátó núbiai boábok, szemétből és szemétben élő zabalinok bazári rengetegében oázisként tűnik fel számára a Nílus közrefogta sziget Zamalek városrészében működő kis antikvárium. Ahol a fáraók hagyatékán túl az élet csodás történeteivel is megismerteti a régiségkereskedő Koszta.

Egy reggel, tanítás előtt egy "embertelennek, közönségesnek és szadistának" mutatkozó iskolaigazgató azzal adja a világ és önmaga tudtára belső meghasonlottságát, hogy a még üres osztályteremben női nemi szervet szimbolizáló rombuszt rajzol a táblára. Némi habozás után egyenlőségjelet biggyeszt mellé, és az egyenlet másik oldalára odaírja: "igazgató." Az iskola felbolydul, vizsgálóbizottság alakul, mindenki a tettest keresi. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az események elszabadulnak, a környezetét és a világot "heccelő" direktor nem ura többé a történéseknek és saját sorsának sem. Az "isteni" helyzetteremtő pozícióból sodródás lesz, és a történet öntörvényű, ördögi szabályai szerint az egyre inkább emberi arcát mutató igazgatót maguk alá temetik az immár irányíthatatlan események. Kundera magyar olvasói számára nem ismeretlen a drámai történéseknek ez a menete. Elég a Tréfá-ra vagy a Nevetséges szerelmek elbeszéléseire gondolni. A józan ész szemszögéből nézve értelmetlenül kreált konfliktus nyomán kibontakozó, számtalan fordulatot tartalmazó cselekmény a maga pőreségében mutatja meg, mit jelent az, amikor egyszerre csak kiderül, hogy az olyan emberi viszonyoknak, mint a hatalom, a szerelem, a szolidaritás, semmi közük a fennen hirdetett valós vagy vélt értékekhez. De még a szavakhoz sem. Ebben a feje tetejére állított, torz világban minden érték és érzés a visszájára fordul, és a drámai hős minden későbbi igyekezete dacára óhatatlanul belebukik teremtő játékába.

Végérvényesen kivágta a biztosítékot a Szovjetunió cseh helytartóinál, amikor a száműzetésben élő szerző regénye 1979-ben francia nyelven, majd nem sokkal később angolul is megjelent. A nevetés és felejtés könyve nem a szokatlan szerkezete, vagy a képzelet és a valóság - itt-ott a mágikus realizmust idéző - kevercse miatt bosszantotta fel a pártapparátust. Sokkal inkább az egykori Csehország elvesztésének sajátosan elbeszélt krónikája fájt nekik, különös tekintettel az 1948-as kommunista hatalomátvétel és a '68-as orosz megszállás eseményeinek nyomatékos felidézésére. Milan Kunderát megfosztották cseh állampolgárságától, a mű is csak egy emigráns torontói kiadónál láthatott napvilágot 1981-ben. A regény hét különálló fejezete - akár egy zenemű variációi - mind-mind ugyanazt a témát járják körül: a felejtés természetét a mindennapokban, a kultúrában, a politikában, a történelemben, az életben. Egy szülőhazájából menekülni kényszerült író különös, fanyarul derűs fájdalmával, mely a nevetés angyali eredetét véli lépten-nyomon felfedezni az emberi boldogságvágy mozgatórugói között. Ám ne feledjük, az angyalok nevetését nem tudjuk megkülönböztetni az ördögétől!

Az először 1920-ban megjelent Fő utca című regény szatirikus és pontos rajza a kisvárosi Amerikának. Az 1910-es években játszódó történet középpontjában Carol Milford, a fiatal, tanult, haladó szellemű nő áll, aki nagy terveket dédelgetve, világjobbító szándékkal vág bele az életbe. A minnesotai St. Paulban dolgozik könyvtárosként, amikor megismerkedik Will Kennicott-tal, majd bele is szeret a fiatal orvosba, aki arról álmodik, hogy visszatérhet gyermekkora kisvárosába. Gopher Prairie-be költöznek, amely várost Sinclair saját szülővárosáról, a minnesotai Sauk Centre-ről mintázta. Gopher City, a tipikus amerikai kisváros, sivárságával, provinciális jellegével és szűk látókörű lakóival mély csalódást okoz Carolnak, de gondolkodása és mérhetetlen, már-már naiv optimizmusa arra sarkallja, hogy meggyőzze a várost: a változás nemcsak szükséges, hanem elkerülhetetlen is. Miközben szenvedélyes lelkesedéssel, lankadatlanul próbálja elfogadtatni progresszív értékeit, rendre falakba ütközik, de sokáig úgy tűnik, hogy a számos kudarc sem tudja eltéríteni nagyszabású terveitől. Sinclair Lewis nagyregénye, amely a magyar olvasókhoz először 1930-ban jutott el, izgalmas, szellemes történetben, mély iróniával mutatja be a változásra képtelennek tűnő, a múltban ragadt, a haladásnak minden erővel ellenálló századeleji provinciális Amerikát.

A világirodalomban Ibsen a XIX. század legnagyobb drámaírója. Sokak szerint az egész drámatörténet két és fél ezer évének egyik legnagyobb alakja. Ebben a kötetben a talán eddig legismertebb három drámája olvasható.

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA! A serdülő óramáguslány, Vasilisa Ognev reménytelen helyzetben találja magát, miután tanítványául szegődik a hatalmas Szellemnek: Astragor Tűzkígyó Várában tanulótársai a halálának közelgő időpontjára kötnek fogadásokat. Ám őt csakis az foglalkoztatja, hogy megtalálja és kiszabadítsa az időtlen Ürességbe taszított barátját, Fesht. Harcában dédapja, az időpárhuzamok gabalyításának mestere segíti, valamint a titokzatos, álomszerű kislány, Nicole. Mindeközben az óramágusok és tündérek földjén egyre inkább eldurvul a versengés az Idő Urának ezeréves trónjáért; a múltat és jövőt egyaránt megváltoztató küzdelemben újabb rejtelmeit tárja fel a Széthasadt Vár, hogy a Fekete Kulcs hordozóját sorsdöntő választás elé állítsa: mi a fontosabb számára, a saját boldogsága, vagy szerettei és az egész emberiség sorsa? Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a viszály, az Idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas történet és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg.