Európa Könyvkiadó strana 129 z 143

A világhírű, hajdanán cseh, ma már francia író műve valóságos stílusbravúr: irodalmi esszé - regényformában. Az egyes tanulmányokat, a virtuális regény kilenc fejezetét a bennük újra és újra felbukkanó, egymás útját keresztező hősök kötik össze. Sztavinszkij és Kafka, különös barátaik társaságában, Ansermet és Brot, Hemingway és életrajzírója, Janácek és cseh honfitársai, Rabelais és szellemi örökösei. A letünt századok és a modern kor nagy regényírói és muzsikusai. Ám a kötet legfőbb, valódi hőse maga a regény művészete: a gargantuai szellem, a humor, amelyből született, rejtélyes idősíkon zajló története, a harmadik s eddig utolsó kor esztétikája, egzisztenciai bölcsesség.

"Néhány óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. Tudta, hogy mi ébresztette fel - egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő. Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás. A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául: Semmi baj. Tévedtem. Rendben van, monsieur. A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt."

A kötet a következő drámákat tartalmazza: Kisfaludy Károly: A kérők; Szigligeti Ede: Liliomfi; Csiky Gergely: A proletárok.

A kötet Shakespeare következő drámáit tartalmazza: III. Richárd; Ahogy tetszik; Othello, a velencei mór; Lear király; Vihar.

A zsidók története hét nagy fejezetben tárgyalja a zsidóság 4000 évét: Az izraeliták, A judaizmus, A katedokrácia avagy a tudósok uralma, A gettó, Az emancipáció, A holokauszt és Cion. Elsősorban szellemi áramlatokkal, például az egyestenhit kialakulásával, a Tóra és a Talmud ... Folytatás ›› megszületésével, a kabbalával, a messianizmussal, a cionizmussal, illetve az antiszemitizmus kialakulásával és alakváltásaival foglalkozik, de ezeket beleágyazza az egyes korok esemény-, társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténetébe, és közben nagyszerű portrékat fest a zsidóság nagy egyéniségeiről, Mózestől, Józseftől és Dávidtól Maimonidészen át a modernekig: a Rothschildokig, Disraeliig, Heinéig, Marxig, Freudig stb. A(z) A zsidók története Könyv szerzője Paul Johnson.

"Bezárom a kört, felgöngyölöm az emlékek celofánját, és ha valaki arra gondolna, hogy nem illik így írni arról, ami elmúlt, jusson eszébe, hogy e sorok írója egy volt enfant terrible, az osztály réme és bajkeverő, hogy elsőben a tanító úr kézen fogva vezette be, mint a csikót kantárszáron. Hogy megbukott és háromszor nem volt kielégítő a magaviselete. Ó, ifjúságunk szépsége és ereje!" Erről a "rettenetes gyerekről" - és a későbbi rettenetes felnőttről - szólnak a nagy cseh író megrendítően őszinte, fájdalmasan szép elbeszélései. Az iskoláskor, a diákévek, a sörgyári időszak és ennek mintegy ellenpontjaként a magányos, keserves, utolsó évek, a "macskás" időszak - ez az életrajzi szál, amelyre az írások felfűzhetők. E két nagy korszak párhuzamba és szembe állítása, összekapcsolódása és ellentmondása, az ebből adódó feszültség adja a szövegek igazi erejét. A bölcső és a koporsó között feszülő húr - hogy Hrabal egyik írásának a címét idézzük -, ez lehetne a kulcsszava a kötetnek, amelyben a permanens osztályismétlő, aki meg van győződve róla, hogy az életben éppoly keservesen bukdácsol, mint annak idején az iskolában, a legegyszerűbb és mégis legnehezebben megválaszolható kérdést teszi fel magának: "Ki vagyok? Ki voltam? És ki leszek - ha még leszek egyáltalán?" Talán ez a kötet megadja a választ.

Noha az itt olvasható színművek ugyanabban az országban és ugyanabban az időszakban születtek, íróik eltérő kulturális háttérrel, más és más tapasztalatokkal, különböző időben érkeztek a színház világába, így aztán a hét drámában hét külön kis világ mutatkozik meg. A kötetünkben szereplő szerzők némelyike több évtizedes színházi múlttal, bemutatók, sikerek és díjak sokaságával dicsekedhet, míg mások ígéretesen induló pályájuk elején tartanak. Akad köztük fiatal, középkorú és idősödő; latin-amerikai, illetve ázsiai származású, fekete és fehér bőrű, hetero- és homoszexuális, nő és férfi. Nem "kultúrpolitikai" döntés, nem előzetes elhatározás, valamiféle "egyensúlyteremtő" szándék következménye ez. Szinte véletlenül alakult így, miközben igyekeztünk olyan antológiát összeállítani, amely a lehető leghívebben mutatja be Amerika - e hatalmas és sokszínű ország - meglepően felszínesen ismert kortárs drámairodalmát. Azt a drámairodalmat, amely nincs se sokkal jobb, se sokkal rosszabb állapotban, mint a színház, amellyel kölcsönösen feltételezik egymást, és nincs sokkal jobb vagy rosszabb helyzetben, mint a kortárs művészet többi ága. Elsősorban a - valamelyest talaját vesztett, ugyanakkor soha nem látott mértékben virágzó - szórakoztatóipar része, de jelentősebb mozzanataiban, az átlagból kiemelkedő alkotásaiban az ezredvég amerikai polgárának, az ezredforduló földlakójának tart tükröt a maga módján. A kötet tartalma: Doug Wright: De Sade pennája. (Quills.) Upor László fordítása. Lanford Wilson: Kéretik elégetni. (Burn This.) Taschler Andrea fordítása. Craig Lucas: A haldokló gallus. (The Dying Gaul.) Upor László fordítása. Maria Irene Fornes: A Duna. (The Danube.) Békés Pál fordítása. Kia Corthron: Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! (Splash Hatch On The E Going Down.) Ruttkay Zsófia fordítása. Diana Son: Halak. (Fishes.) Gecsényi Györgyi fordítása. David Mamet: Titkosírás. (The Cryptogram.) Varró Dániel fordítása

A Mrozek-dráma titka Krakkó. A város konzervatív-bohém miliője a XX. század második felében is megőrizte a XIX. századi galíciai rituálékat. A hölgyek és urak nem válnak meg avíttan elegáns viseletüktől, hibátlanul beszélik választékos csoportnyelvüket, de a szalonba nem illő sötét erőket már nem tudják féken tartani. Rossz modorú külvárosi elemek, doktrinér fiatal értelmiségiek, Csapajevet játszó haramiák furakodnak közéjük. A sztereotípiák statikus rendje felborul, már nem állóképet látunk, mozgásba lendül a gépezet. Veszélyes kísérleteket folytatnak a forradalommal, a dialektikus gondolkodással. Az eseményeket a bölcselkedő értelmiségi és a tahó mindig újrakezdődő vitája mozgatja. Egyikük sem győzhet. A szalon már nem a kiváltságosok menedéke, a kulturális tér huszáros rohammal elfoglalható, de a moziban elsajátított bölcsességek alapján nem rendezhető be. Valahol itt ér véget a komédia. Slawomir Mrozek (1930) Krakkóban, újságíróként, humoristaként kezdte pályáját az ötvenes évek elején. Az évtized végén Varsóba költözött, ekkor már drámaíróként is ismert volt. A hatvanas évek elején írt mítoszromboló, groteszk egyfelvonásosai máig sem vesztettek népszerűségükből. 1963-ban Genova környékén telepedett le, pályája a Tangó sikere után teljesedett ki. 1968-ban nyilatkozatban ítélte el Csehszlovákia megszállását, válaszul a lengyel hatóságok nem hosszabbították meg az útlevelét. A Párizsban élő szerző ekkor politikai menedékjogot kért. Járta a világot, részt vett bemutatókon, gyakran rendezőként is közreműködött. 1987-ben feleségül vette Susana Osario Rosas mexikói rendezőnőt. 1989-ben Mexikóban, a Los Flores ranchon telepedtek le, ez hamarosan új nevet kapott: La Epifania. 1990-ben, hatvanadik születésnapja tiszteletére emlékezetes Mrozek-fesztivált tartottak Krakkóban, a drámaírót a város díszpolgárává avatták. 1996-ban hazatért.

"Totális realizmusnak" nevezte Hrabal azt az írásmódot, amelyre 1952-ben Jarmilka c. elbeszélésével talált rá, megszabadulva a szürrealizmus "képtelen metaforáitól", "szójegeceitől", kladnói vasmunkásként "fogta fel", hogy úgy kell írnia, "mintha riportban számolna be az emberekről, a beszédükről, a munkájukról s egyáltalán az életükről". Ez a kulcsnovella, a Jarmilka csak megcsonkított formában jelenhetett meg korábban, s így került be az 1977-ben kiadott Tükrök árulása c. kötetbe is. Most végre a csúnyácska munkáslány történetének teljes szövegét olvashatjuk, s a náci koncentrációs táborokról szóló hátborzongató oldalakat élesen ellenpontozza a "szocialista építőmunka" gunyoros ábrázolása.

A lepke logikája úgy jött létre, hogy követtem Vörösmarty életútját, mint lesz a költőkirályból a nemzet vén cigánya, s hogy értelmezik mindig a koreszmének megfelelően árnyalva életművét. A Sziluett az író felajánlása a nagy évfordulóra, hálából mindazért, amit nemzete és személye az ünnepelt révén kapott.

A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával évszázadokon keresztül formálója volt a magyarok kulturális önképének. Úgy is mint „örök királyfi” a magyar szent királyok közt, úgy is mint a magyar tragikum,: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”.

A Rokonok életteljesen megjelenített emberi végzetdráma, amelyben - Schöpflin Aladár szerint - egyfelől "minden alak egy-egy darabkája a magyar világnak, valamennyi együtt pedig pontosan felismerhető szimbóluma középosztályunk egyik legerősebb összetartó kapcsának", hogy szegről-végről mindenki atyafiságos viszonyban áll mindenkivel, másfelől pedig ez a regény is Móricz ős-élményétől kapja sugárzását: "a különböző társadalmi osztályú és jellemű emberek házassági együttélésétől". Móriczban kialakult az a meggyőződés, hogy "a feleség mindig egy kicsit állatszelídítő, a férj pedig tökéletlenül domesztikált fenevad".

Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától...

A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával évszázadokon keresztül formálója volt a magyarok kulturális önképének. Úgy is mint „örök királyfi” a magyar szent királyok közt, úgy is mint a magyar tragikum,: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”.

Roland és hűséges barátai sikeresen megküzdöttek Blaine-nel, a Monóval. Egy valaha civilizált, ám mostanra elpusztult városban szálltak le a bomlott számítógépagyú egysínű vasútról. Roland elérkezettnek látja az időt, hogy pihenőjük közben elmesélje társainak múltját. Megtudjuk, miért kellett idő előtt elhagynia atyái földjét, Gileádot, s milyen küldetéssel érkezett Alain és Cuthbert barátjával a Külső Ívbe. Itt ismerte meg a gyönyörű és bátor Susan Delgadót, s egy csodaszép, szenvedélyes, ám tragikus szerelem története tárul elénk. A pihenő végeztével hőseink ismét útnak indulnak; céljuk a távolban magasodó, égbe nyúló tornyú, rejtelmes üvegpalota. Talán meglelték a Setét Tornyot? Stephen King sorozatának negyedik kötete - a korábbiakhoz hasonlóan - izgalmakban, kalandokban, érzelmekben bővelkedő, lebilincselő olvasmány.