Európa Könyvkiadó strana 116 z 143

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

1949 decemberében Innokentyij Vologyin szovjet diplomata telefonon felhívja az amerikai nagykövetséget, s elmondja, a szovjetek hol és mikor kapják meg Amerikában az atombomba elkészítésének titkos leírását. A szovjet állambiztonsági minisztériumban rögzítik a hívást, de még nem tudják, hogy ki követte el a "bűnt". Még azonosítani kell az "árulót", aki maga is tisztában van lépésének halálos kockázatával, de önmagában már végleges döntésre jutott: ha saját államát, ha Sztálin rendszerét árulja el, azzal mind az emberiség, mind az orosz nép javára cselekszik. Elindul a nyomozás, és Innokentyijt végül azok az emberek juttatják börtönbe, akiket a sztálini rendszer poklának "első körében", a saraská-ban, egy elitbörtönben tartanak fogva, ahol kiemelkedő tudósok dolgoznak a titkos hadiipar és az államvédelmi hatóságok technikájának fejlesztésén. Itt dolgozzák ki azt az akusztikai hangfelismerő módszert, amely segít Innokentyij azonosításában.

Ugye emlékszik még, Kedves Olvasó, Christine-re, a bestiális Plymouthra? Nos, Stephen King új regényének főszereplője ezúttal egy '54-es Buick 8-as Roadmaster. Történt egyszer, a hetvenes évek végén, hogy a nyugat-pennsylvaniai Statlerben a városszéli benzinkúthoz hívták ki a rendőrséget. Egy gazdátlan autót kellett elszállítaniuk. Igencsak furcsa jószág volt. Az átlagosnál nagyobb, gyönyörű Buick, kívül-belül makulátlan, sehol egy karcolás vagy egy sárpötty. Bevontatták a rendőrség mögötti garázsba, s minthogy nem jelentkezett érte senki, ott állt évekig. Csakhogy a jármű nagyon különös dolgokat produkált: olykor fényvihart kavart, máskor ijesztő lényeket okádott ki a csomagtartója, kis állatok tűntek el benne. Lehet, hogy az egyik rendőrt is elnyelte? Curtis Wilcox újoncot nem hagyta nyugodni az ügy, szinte rögeszméjévé vált az autó, de társai sem szabadulhattak a rejtélyes esetek hatása alól. Évek múlva Curtist halálos baleset (?) éri, és immár felnőtt fia, Ned meg akarja ismerni apja megszállottságának okát. És Sandy Dearborn őrmester mesélni kezdi a történetet az elejétől napjainkig, és megelevenednek az események, amelyek olyan iszonytatóak, hogy azt közönséges halandó fel nem foghatja... mert ilyesmi csak Stephen King kimeríthetetlen fantáziájában születhet. Ne feledje bezárni a garázst! Jó szórakozást!

"Az Álarcosbál története szomorúan tipikus mesét mond el az olvasónak: a háború áldozatai nemcsak frontkatonák vagy lebombázott otthonú felnőttek, a legnagyobb áldozat a gyermek, aki a hadműveletek miatt sosem láthatta életben édesanyját. Én megpróbáltam az én kis hősömnek visszahozni azt, akit sose látott, - Zsuzsát -, még össze is fércelni az elszakadt szálakat, erről szól az Álarcosbál története."

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

Bulgakov 1932-ben, a Híres emberek élete sorozat számára írta meg Moliere életrajzát, miután már színdarabot is írt a számára oly kedves francia mesterről Képmutatók cselszövése címen (melynek bemutatását egyre halogatta a Művész Színház). A könyv végül is nem egyszerű ismeretterjesztő életrajz lett, hanem - a stilizációs technikájának és az elbeszélő sajátos nézőpontjának köszönhetően - ízig-vérig modern regény. Az elbeszélő rácsodálkozik a XVI-XVII. század mesebeli Párizsára - ahol a művész, noha gyakran komoly engedményekre kényszerül a hatalommal szemben, élvezi a király pártfogását, sőt személyes gondoskodását és szeretetét -, ugyanakkor sok mindenben saját korának jellemzőit fedezi fel.

Tari Annamária, a neves pszichoterapeuta legfőbb szakterülete az "onkopszichológia", azaz a rákos betegek pszichés problémáinak kezelése. A klinikai gyakorlatban szerzett tapasztalatait felhasználva írta meg ezt a könyvet, melynek legfőbb célja meggyőzni olvasóját arról, hogy igenis lehetséges a gyógyulás.

A Sárarany cselekménye Kiskarán, egy kicsi alföldi faluban játszódik. A karaiak élete évszázadok óta változatlanul pereg: tavasztól őszig látástól vakulásig dolgoznak a földeken, télen pedig a külvilágtól elzártan, begubózva, fásultan morzsolgatják n apjaikat. "Nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak", elfogadják, ami jön. Ezt az egyhangúságot forgatja fel a szép Turi Dani a különleges egyéniségével, szilaj természetével, nagyra törő vágyaival. Ő mer más lenni, mint a többiek. A faluban a h ázas embernek szerelem nélküli élet jut, ő nős ember létére is szabadon szeret. Dani a házassága révén a nincstelenségből vagyonos gazdává küzdötte föl magát, de még többet akar. Szűk neki a kiskarai határ, kevés a falu asszonya. Úrinőre veti a szemé t és grófi földre vágyik... Móricz-sorozatunknak a Sárarany a hetedik kötete. Szóló regény. Előző címeink: Rokonok, Légy jó mindhalálig, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Pillangó Kerek Ferkó.

Heten voltak, gyerekek - mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre ... Folytatás ›› színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele - hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagy sikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített. A(z) AZ 1-2. Könyv szerzője Stephen King.

A legnagyobb méretű Magyarország könyv, 216 oldalon, közel 1000 színes fotóval mutatja be az országot. Megnézhetjük benne a Balaton hullámait a vitorlásverseny alatt, Budapestet éjszaka, templomaink csendes hangulatát, színes vásári forgatagokat, nag y vigadalmakat, várainkat és kastélyainkat régi képeslapokon és friss fotókon. A kötet 16 nyelven tartalmazza a képaláírásokat, ezáltal még szélesebb körben lehet ajándékozni, határok nélkül is.

A szemlélők ha úgy tetszik voltaképpen szerelmes regény, ám egymásba szerető, ezúttal még csak nem is fiatal hősei nyugati és kelet-európai szemléletük következtében nem egyesíthetik életüket: a jelenkori Montague és Capulet csak olyan kurta időre állapodhatik meg egymás mellett, amennyire egy madár költöző útján pihenni ereszkedik alá a lomb közé. Persze nemcsak szerelmes regény. Nincsenek kipreparálható, elidegeníthető, csak önmagukban egyedül jelentkező érzelmek, minden mindennel összefügg. Ebben a könyvben is. (Szabó Magda)A regény első kiadása 1973-ban jelent meg.

Egy holland zsidó kurtizán ismeretlen (talán francia) apától született leánya, aki eljut odáig, hogy az angol királynét mint kedves barátnéját kérhesse szívességre, akinek három földrész, Európa, Észak- és Dél-Amerika hever a lába előtt: nem mese, hanem Sarah Bernhardt életútja. Hosszú, fantasztikusan változatos, gazdag pályán kalauzol végig ez a könyv. A zseniális színésznő rekorder volt a színpadon 1800-szor játszotta A kaméliás hölgy-et, melyet neki írt ifjabb Dumas, hatvanévesen vitte sikerre Rostand Sasfiók-ját, ezt a nevéhez kötődő emblematikus nadrágszerepet, sőt Shakespeare Hamlet-jének címszerepében sem vallott szégyent, a színpadon kívül nemkülönben: a kor politikai és irodalmi életének nagyjai közül sokakhoz fűzte intim viszony, szeszélyekben és mániákban bővelkedett. De ez a már-már kalandor sorsú művész nagyvonalú, szenvedélyes, odaadó, páratlanul hűséges barát és rokon is volt, kivételes egyéniség, fáradhatatlan, mindig a mának élő, könnyelmű, a rettenthetetlenségig bátor. A kudarc (színigazgatóként) és a betegség nem kímélte. De fél lábon is bejárta a fél világot, sőt amikor járni már nem tudott, ülős, fekvős szerepeket kerestetett vagy íratott magának. A színészsors átkán: hogy a pillanat művészetét hálátlanul elfelejti a közönség, diadalt arathatott mint nemzeti, sőt nemzetek fölötti intézmény. Henry Gidel ebben az életrajzában is élvezetes, érdekes epizódokat vonultat fel, a tényfeltáráson túl képes megeleveníteni a nagy legenda lényét, indítékait.

Ez a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.

A nagyenyedi és a debreceni kollégisták vitézségeinek mulatságos krónikája a két regény. A nevezetes írások többsége ajánlott olvasmány az általános iskola felső tagozatában. Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról-ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna...

Hogy Mozart zenéje és az ősi egyiptomi civilizáció milyen szorosan fűződnek egymáshoz - ez a gondolat szolgál Christian Jacq négykötetes Mozart-ciklusának alapjául, melyben az író feltárja a zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének szellemi kalandját és titkos életét. Az író a valóságos hős, Wolfgang Amadeus mellé odakölti Thamost, Théba ifjú grófját, aki Egyiptomból indul el, hogy megkeresse a világot a káosz széléről visszarántani hivatott Nagy Varázslót. Szabadkőművesek segítik, mígnem találkozik a szépreményű koncertező fiúval, akihez hozzászegődik őrző angyalaként, művészi lelkiismereteként.

John Shade 999 soros költeménye önmagában is remekmű: lányának öngyilkossága ihlette a halállal és a túlvilággal való kegyetlen szembenézést, amelyben az életöröm és az élet tragikuma szikrázik össze a nagy kérdéssel: "mily hajnal, mily élet / Várja a síron túl, minő ítélet?" A költő halála után "barátja", a rejtélyes Charles Kinbote veszi magához a kéziratot, ellátja kommentárokkal, s gondoskodik a kiadásáról - ám ezekből a kommentárokból legfőképpen a Zembla nevű ország királyának, Kedvelt Károlynak a története kerekedik ki: Zemblán forradalom tört ki, sokáig a palotájában tartották fogva a királyt, akinek kalandos körülmények között sikerült elmenekülnie, ám az ország új urai egy titkos ügynököt bíznak meg az elpusztításával... Valójában milyen kapcsolat fűzi össze a költeményt és a kommentárokat? És a költőt Kinbote-tal? És ki a gyilkos? Sőt: ki a szerző? Shade alkotja meg a zemblán király alakját, vagy az emigrációba és inkognitóba kényszerített zseniális király írja a költeményt is