Európa Könyvkiadó strana 116 z 143

Urania Cabral harmincöt év után látogat vissza "hazájába", a Dominikai Köztársaságba, pedig megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát erre a "vacak kis szigetre". De mégis látni akarja még egyszer utoljára azt a béna emberi roncsot, mellyé az egykor oly nagy hatalmú apja változott... Nem megbocsátani akar neki, mert úgy érzi, az apja bűnére nincs bocsánat, hanem a bűnhődését látni: magatehetetlen szenvedését, a riadt tekintetét, amikor szemére olvassa egykori tetteit. Urania látszólag sikeres életet él: jó nevű jogász az Egyesült Államokban, s még most, negyvenkilenc évesen is kívánatos nő - csakhogy férfi soha nem érintette a testét az óta a szörnyű éjszaka óta, amikor Trujillo, a Kecske, Dominika diktátora egy szűz kislány testével akarta felgerjeszteni lankadó vágyait... Miközben Urania újra találkozik apjával és rokonaival, visszatérünk az 1961-es esztendőbe, amikor Trujillót meggyilkolták. Vargas Llosa borzongatóan eleven képet fest egy diktatúra hétköznapjairól, elénk varázsolva a rendszert kiszolgáló és a zsarnoksággal különböző okokból szembeszálló alakokat... és persze magát Trujillót, aki élet és halál ura a szigeten, de a minisztereivel folytatott megbeszéléseken folyton a nadrágját nézi, nincs-e ott árulkodó vizeletfolt, mert egyedül saját testének nem tud parancsolni... és a történelemnek, amely éppúgy elsöpri őt is, mint más aljas, perverz diktátorokat, akik önmagukat isteni hatalommal ruházzák fel.

A mostani kiadás alapjául szolgáló 1983-as válogatás több olyan darabot is tartalmazott, mely Magyarországon mindaddig nemhogy kiadásra, de még színpadra sem került, így korai korszakának főművét, a Liola-t, vagy a befejezetlen, talányos torzót, A hegyek óriásai-t. A helyzet azóta ... Folytatás ›› -néhány nagyszerű, újabb előadást leszámítva- nem sokban változott. Pirandello rendkívülisége pedig mindmáig változatlan. A(z) Színművek Könyv szerzője Luigi Pirandello.

Lala tündérkirályfi nemhiába a csodafügefa ajándéka: ő mindig mást akart csinálni mint ami egy tündérhez illik. Nyughatatlan, kíváncsi, szeret hegyet mászni, kopoltyú nélkül úszni, sőt a szabályokat megszegve még Tündérföld határán is túlmerészkedni. Különös viselkedésével egyre több gondok okoz Írisz királynőnek és a sokat tapasztalt főtündéreknek, s amikor egy napon emberekkel találkozik, akaratlanul is olyan bonyodalmakat indít el, amelyek egész Tündérország békéjét felkavarják.

Theo, az angol haditudósító 2001-ben váratlan meghívást kap Chilébe, ahol még sohasem járt. Pedig lett volna alkalma rá többször is, hogy az ottani változásokról tudósítson, csakhogy számára Chile veszélyesebb hely, mint bármelyik háborús övezet. És most egykori barátja, Antonio, akit tizenöt éve nem látott, egyszer csak arra kéri, hogy töltse ott a karácsonyt. A nyolcvanas években, Londonban szociológia szakos hallgatóként ismerkedett meg Antonióval, a chilei emigráns egyetemistával, s először csak távolról csodálta a hite, az idealizmusa, a bátorsága miatt. Majd barátok lettek, és Theo mindenben segíteni akarta Antoniót, akinek -miután bátyja életét vesztette a chilei harcokban- egyetlen cél lebegett a szeme előtt: hazautazni és harcolni a szabadságért, értelmet adva ezáltal testvére halálának. Antonio mutatta be barátjának Clarát is, aki szintén a diktatúra elől menekült el hazájából. Az igéző szépségű táncosnőt Theo szintén nem látta már tizenöt éve, s közben hiába próbálta elfelej teni őt, mindenféle új emlékek alá temetni szerelmük képeit s azt az őrült éjszakát, ami mindent összekuszált. És az Antonióval szembeni árulását, ami miatt többé nem találkozhatott egyikükkel sem...

"Ha az ember bátyja megöl valakit, az elég kemény", mondja a történet narrátora, aki az anyjával együtt valóságos médiasztár lett, miután a testvére lelőtt egy biztonsági őrt. Hogy miért? Mert talált egy pisztolyt, amelyben ráadásul három golyó is vo lt, és a biztonsági őr ok nélkül szemétkedni kezdett vele. Aztán beugrott egy kocsiba, amelyben hátul egy fiatal lány ült... és vele együtt elhajtott. S miközben őt a rendőrség üldözi, az öccsét és az anyját a tévések meg az újságírók: ez az új nagy sztori - ráadásul a gyilkos fiú gyönyörű, mint ahogy az anyja is, akinek egy magazin még azt is felajánlja, hogy meztelen képeket közölne róla. A fiú - már a lány nélkül, akivel elvesztette a szüzességét, s akibe talán bele is szeretett - végül egy tengerparti strandon találja magát. S körben mindenütt rendőrök... Ray Loriga 1967-ben született Madridban. Prózaíró, filmforgatókönyv-író és filmrendező. 1992-ben jelent meg első regénye - s attól kezdve egy új nemzedék kultikus írója lett. Az 199 5-ben megjelent Égből pottyantak már a nemzetközi sikert is meghozta Loriga, az író és filmrendező számára: a kisregényből 1997-ben La pistola de mi hermano (A bátyám pisztolya) címmel forgatott filmet.

Franz Kafka (1883-1924) életének legfőbb jellemzője az idegenség. Hegedűs Géza szavaival: "zsidó volt németek között, miközben német volt a csehek között, míg prágai csehnek számított az Osztrák-Magyar Monarchiában." Ráadásul zsarnoki apa uralma alatt vergődött; hivatalnokként nem merte vállalni az írást mint létformát; vágyott a családi életre, de visszariadt a házasságtól. Harmincnégy esztendős korában halálos betegség támadta meg. Ördögi körök... Kafka a szorongások írója. Magyarázható és nem magyarázható félelmek között élt, ezeket a félelmeket örökítette meg regényeiben (Amerika, A per, A kastély), novelláiban, a félelemről vallott naplójában, leveleiben; rövid életének tettei és szóbeli megnyilvánulásai a szorongás hálójában vergődő lélek és a beteg test dokumentumai. "Zsákutca vagyok." - mondta önmagáról. Életében csupán néhány írása jelent meg, számos műve befejezetlen maradt. Halála előtt arra kérte barátját, hogy semmisítse meg alkotásait. Munkássága végül is úgy maradt fenn, hogy barátja nem teljesítette a kérést. És Franz Kafka világhírű lett! A per című regény annak foglalata és összegezője, amelyet kafkai világnak nevezhetünk. Túlzás nélkül: remekmű, kivételesen hatalmas alkotás. Első mondatában a legnagyobb történelmi, társadalmi és egyéni csapás, ördögi körök működésének kezdete fogalmazódik meg: "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták." A kezdettől a végig, a letartóztatástól a kivégzésig, Josef K. egyesztendős pokoljárása: a regény maga... Kaiser László

A kötet a következő drámákat tartalmazza: Kisfaludy Károly: A kérők; Szigligeti Ede: Liliomfi; Csiky Gergely: A proletárok.

Lew Archert, a magánnyomozót egy rejtélyes betörés felderítésével bízza meg az előkelő házban lakó Irene és Larry Chalmers. Az első számú gyanúsított, a fiuk, Nick eltűnik. Archer, miközben a fiút keresi, egy zűrös szőkeségre, egy köteg katonalevélre meg egy titokzatos csavargóra talál. Később egy hulla is előkerül a néptelen tengerparton

Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, de annál barátságosabb bernáthegyit. Cujo szívesen ered nyulak nyomába a nyári mezőn. Nyúl után szaglászik akkor is, amikor fejét egy üregbe tolja, amelyben valóban elrejtőzött előle egy nyúl, de amelyben ugyanakkor veszettséggel fertőzött denevérek laknak... Cujo szörnyű alak- és személyiségváltozása, ámokfutása Castle Rock lakóinak életét merő iszonyattá változtatja. Maga a Gonosz jött el Castle Rockba, hogy minden vétket megtoroljon...

Jean-Marie Gustave Le Clézio az élő francia irodalom egyik legnagyobb alakja. Mesésen áradó regénye - egy önmagát és gyökereit kereső, félig angol, félig francia fiatalember bolyongásainak története - két évszázad egyetemes és személyes históriájának lenyűgöző freskóját festi elénk. Emberi sorsok keresztezik egymást korszakokon és kontinenseken át, a francia forradalomtól a 68-as párizsi eseményekig, a mauritiusi rabszolgafelkeléstől az algériai háborúig, Nizzától Mexikóig, Londontól Mauritiusig. Forradalmak és háborúk, eszmék és személyes küzdelmek, megtalált és elvesztett álmok váltják egymást nemzedékek során át örök körforgásban.

Bob Dent 1982-ben járt először Magyarországon újságíróként. Négy évvel később Budapestre költözött, s itt él azóta is. Hogyan látja hazánkat egy külföldi, aki beutazta az országot, és sokat írt róla a könyveiben és a cikkeiben? Bob Dent egy utazásra hív bennünket, először az 1980-as évekbe, majd elmeséli, mi mindennek volt tanúja azóta.

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

1949 decemberében Innokentyij Vologyin szovjet diplomata telefonon felhívja az amerikai nagykövetséget, s elmondja, a szovjetek hol és mikor kapják meg Amerikában az atombomba elkészítésének titkos leírását. A szovjet állambiztonsági minisztériumban rögzítik a hívást, de még nem tudják, hogy ki követte el a "bűnt". Még azonosítani kell az "árulót", aki maga is tisztában van lépésének halálos kockázatával, de önmagában már végleges döntésre jutott: ha saját államát, ha Sztálin rendszerét árulja el, azzal mind az emberiség, mind az orosz nép javára cselekszik. Elindul a nyomozás, és Innokentyijt végül azok az emberek juttatják börtönbe, akiket a sztálini rendszer poklának "első körében", a saraská-ban, egy elitbörtönben tartanak fogva, ahol kiemelkedő tudósok dolgoznak a titkos hadiipar és az államvédelmi hatóságok technikájának fejlesztésén. Itt dolgozzák ki azt az akusztikai hangfelismerő módszert, amely segít Innokentyij azonosításában.

Ugye emlékszik még, Kedves Olvasó, Christine-re, a bestiális Plymouthra? Nos, Stephen King új regényének főszereplője ezúttal egy '54-es Buick 8-as Roadmaster. Történt egyszer, a hetvenes évek végén, hogy a nyugat-pennsylvaniai Statlerben a városszéli benzinkúthoz hívták ki a rendőrséget. Egy gazdátlan autót kellett elszállítaniuk. Igencsak furcsa jószág volt. Az átlagosnál nagyobb, gyönyörű Buick, kívül-belül makulátlan, sehol egy karcolás vagy egy sárpötty. Bevontatták a rendőrség mögötti garázsba, s minthogy nem jelentkezett érte senki, ott állt évekig. Csakhogy a jármű nagyon különös dolgokat produkált: olykor fényvihart kavart, máskor ijesztő lényeket okádott ki a csomagtartója, kis állatok tűntek el benne. Lehet, hogy az egyik rendőrt is elnyelte? Curtis Wilcox újoncot nem hagyta nyugodni az ügy, szinte rögeszméjévé vált az autó, de társai sem szabadulhattak a rejtélyes esetek hatása alól. Évek múlva Curtist halálos baleset (?) éri, és immár felnőtt fia, Ned meg akarja ismerni apja megszállottságának okát. És Sandy Dearborn őrmester mesélni kezdi a történetet az elejétől napjainkig, és megelevenednek az események, amelyek olyan iszonytatóak, hogy azt közönséges halandó fel nem foghatja... mert ilyesmi csak Stephen King kimeríthetetlen fantáziájában születhet. Ne feledje bezárni a garázst! Jó szórakozást!

"Az Álarcosbál története szomorúan tipikus mesét mond el az olvasónak: a háború áldozatai nemcsak frontkatonák vagy lebombázott otthonú felnőttek, a legnagyobb áldozat a gyermek, aki a hadműveletek miatt sosem láthatta életben édesanyját. Én megpróbáltam az én kis hősömnek visszahozni azt, akit sose látott, - Zsuzsát -, még össze is fércelni az elszakadt szálakat, erről szól az Álarcosbál története."

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."