Európa Könyvkiadó strana 108 z 143

"Szellemének szülötteit, ezeket a mind vakmerőbb és vétkesebb élvezőket, tartózkodó büszkeséggel, szerelmes irigységgel kíséri, ki-ki esve, szándékosan, a szenvtelen elbeszélő elegáns és egyhangú szerepéből, hol buzdítva, hol fenyegetőn, hol gúnyosan , hol lelkendezőn, s mindig egész lelkével küzdve egy lélek egész üdvösségéért... Minden hősét és hősnőjét egy-egy nagy szenvedély fűti, ami nemcsak azt jelenti, hogy az ilyen szenvedély, éppen kizárólagossága révén, minden kisebb indulatot, vágyat é s érdeket magába olvaszt, hanem hogy végletességénél fogva az egész embert megrendíti, kitágítja és felfokozza, más szóval, s minden értelemben, kivetkőzteti magából." (Gyergyai Albert)

"A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig -legalábbis terjedelmét tekintve- alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében - vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak. Különös világ ez az emberfölötti -vagy emberalatti- lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs." (Göncz Árpád) A mű első megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából alaposan felújított angol kiadás nyomán mi is gondos ellenőrzésnek vetettük alá a könyvet, ennek eredménye ez az indexszel és újrarajzolt térképekkel ellátott, pontosabb magyar szöveg. Reméljük, minden Tolkien-rajongó örömét leli benne.

Tertuliano Máximo Afonso éppen depresszióval küszködik: történelemtanárként unalmasan csordogálnak a napjai, s miután néhány éve elvált, belesavanyodott az egyedüllétbe. Van ugyan szeretője, aki szívesen hozzámenne feleségül, de Tertuliano vele is szakítani akar... Egyszóval igen nagy szüksége lenne valamire, ami kizökkenti jelen állapotából, ami értelmet, célt ad az életének, s amitől megtudja, hogy ki is ő igazából. S ekkor élete váratlan fordulatot vesz: egy silány filmvígjátékban felfedezi a tökéletes hasonmását - s ha eddig nem volt tisztában önmagával, igazi vágyaival, törekvéseivel, most még az is nehezíti a helyzetét, hogy kettő van belőle. Elképzelhető, hogy ő csak valakinek a másolata? Egyáltalán: miként lehetséges a józan észnek, a természet működésének ellentmondó tökéletes azonosság? És milyen (egyelőre beláthatatlan) következményekkel járhat ez a felfedezése? Feldúltan nyomozni kezd, s egyszer csak egymással szemben állnak ők ketten: Tertuliano Máximo Afonso és a hasonmása, egy színész, akinek még az ujjlenyomata is pontosan ugyanolyan, mint az övé. Saramago regénye meghökkentő fordulatokban bővelkedő történetet sző a világirodalom egyik hagyományos témája, a hasonmásmotívum köré - s nemcsak az irodalmi előzmények, hanem a mű groteszk-sejtelmes atmoszférája is tragikus végkifejletet sugall...

Rüdiger Safranski kiváló írásai a német kultúra nagyjairól, Schillerről, Heideggerről, Nietzschéről a laikus és a tájékozottabb olvasóközönségnek egyaránt kivívták a tetszését, kedvcsinálónak is nagyszerűek, de az elmélyedni vágyóknak is sok új, érde kes adalékkal szolgálnak. Ebben az összefoglaló művében nem csupán rendszerezi egy nagy korszak kiemelkedő személyiségeit és műveit Kant, Fichte, Schelling, E. T. A. Hoffmann avatott ismerőjeként, hanem a német irodalmi romantikán túltekintve a "rom antikus" szemlélet továbbélését, új alakváltozatait is nyomon követi úgyszólván napjainkig. Újraolvas egy egész korszakot - mai perspektívából. Így komponál nagyszabású tablót, melyen helye van Marxnak, Wagnernak, Thomas Mann-nak is, nemkülönben a 19 . és 20. század történelmi fejleményeinek. A németség határain belül maradva, de filozófiára, zenére, életformára, mentalitásra, divatra is kitérve Safranski a tőle megszokott könnyed modorban nyújt teljes világképet.

Stig Björkman svéd filmrendező, fotós, filmes szakíró 1991 óta folyamatosan készít interjúkat Woody Allennel, s ezek első kiadása 1993-ban jelent meg Svédországban, majd 16 nyelven szerte a világban. Ez a könyv az első kiadás bővített, 2002-ig aktualizált változata. A fejezetek időrendben egy-egy film címét viselik, s a beszélgetések körbejárják a film keletkezésének körülményeit, a szereposztás és a forgatás történetét. Kirajzolódik a pályakép s egyben a színész-komédiás, a forgatókönyvíró és a rendező portréja. Ezt számtalan, Woody Allen által megrajzolt miniarckép veszi körül, a többi között a Marx testvérekről, Bergmanról, Felliniről, valamint az amerikai filmipar sok más hírességéről, színészekről, rendezőkről és operatőrökről. A filmek születésének ezernyi fontosabb vagy lényegtelenebb mozzanatáról Woody Allen szívesen és sokat beszél, magánéletéről azonban keveset árul el; nem titkolja fontos kapcsolatait, de a pletykalapokban feszegetett intimitásokról elegánsan hallgat.

A reneszánsz példa nélküli virágzást hozott az emberiség történelmében. Vajon mi tette ezt lehetővé? És mi volt benne az egyes emberek szerepe? Paul Johnson ezeket a kérdéseket vizsgálja rövid, összefoglaló könyvében. Széles körű műveltsége, sablonok tól mentes gondolkodásmódja erre kiválóan alkalmassá is teszi. Ez alatt a százötven év alatt az emberiség átlépett a középkorból az újkorba, felvirágoztak a városok, mint a tudomány és a művészetek fellegvárai és soha nem látott bőségben születtek az alkotások. Johnson először is megvizsgálja a gazdasági, technológiai és társadalmi változásokat, melyek mindezt lehetővé tették. Ugyanakkor rámutat, hogy a reneszánsz emberléptékű mozgalom volt, melyet egyes emberek különleges tehetsége, mondhatni z senialitása hajtott előre. Arra, hogy miért voltak gazdagok a városállamok Itáliában, találunk magyarázatot, Dante lángelméje azonban megmagyarázhatatlan. A könyv négy része összefoglalja a reneszánsz irodalmat és tudományt, az építészetet, a szobrás zatot és a festészetet, és emlékezetünkbe idézi a kor vezérlő szellemeinek mára közismert, de a maguk korában forradalmi újításait. Bemutatja a reneszánsz terjedését, virágzását és végül hanyatlását. Aki tömör, élvezetes és megbízható reneszánsz-tört énetre vágyik, annak ajánljuk a kitűnő angol történész ezen munkáját.

Veľkolepý román svetoznámej talianskej prozaičky Elsy Morante Príbeh v dejinách patrí medzi najvýznamnejšie diela európskej prózy 20. storočia. Vojna, jedna z najbežnejších tém prózy 20. storočia, nachádza v románe netradičné stvárnenie. Autorkin interpretácia moderných dejín sa totiž stala skutočným kameňom sváru kritiky. Morante akoby v tomto diele dospela k rezignovanému pohľadu na históriu, ktorá sa priam rozpúšťa v bezútešnosti a fatálnej nenapraviteľnosti. „Vo veľkom svete niet veľa noviniek. Ako po všetky predchádzajúce storočia ľudských dejín, aj toto storočie sa riadi nemenným princípom historického vývinu: jedni vládnu, druhí slúžia.“ Tieto slová z úvodu románu rámcujú dielo a nepripúšťajú vykúpenie: niet hranice medzi vojnou a mierom pre zatratených, každý čas ich odvieva do zabudnutia už pri narodení. Na týchto základoch Elsa Morante stavia mrakodrap spájajúci prízemie (aj temný suterén) s vrchnými poschodiami, strácajúcimi sa v nadoblačných výšinách. Takto potom treba nazerať na „protirečenia“ v historických úvodoch k jednotlivým kapitolám, na dejepisné „mýty“ a „stereotypy“, na ich „populistické“ predkladanie, na „fatalistické“ videnie ľudského údelu, na „anarchistické“ sny o rovnosti, na osudovú „absenciu komunikácie“ medzi všetkými členmi tvorstva, na „márnosť“ historickej pamäti. Pretože tieto postoje sú votkané do premyslenej osnovy zloženej z okamihov prenikavej intuície o vyššom poslaní človeka, o jeho údele presahujúcom dejinné činy. Vďaka tejto podstatnej črte dielo získava odolnosť voči pôsobeniu času. Romány Tolstého a Cervantesa, eposy Danteho a Homéra sú ľudskými posolstvami, nie obyčajnými svedectvami o období ich vzniku. A kamsi do tohto radu treba zaradiť román Elsy Morante Príbeh v dejinách.

"Az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés: az író makacsul kitért minden, kamasz, majd fiatal felnőtt életére irányuló kérdés elől. Most feltöri a hallgatás pecsétjét, elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és övéivel valaha megesett: egyetlen tanúja önmagának, családját behörpölték a temetők, senki érzékenységét nem bánthatja már nyíltságával, még felnevelő iskolája, az államosításból visszanyert és részleteiben rekonstruált Dóczy is csak épületében emlékeztet hajdani önmagára, a kisasszonygyár megszűnt, emlékeit őrzik csak, akik még ismerték olyannak, amilyen volt. Az író szomorúan szabaddá vált ahhoz, hogy végre elkezdje kétrészes életrajzi regénye megírását, az olvasó most az első részt kapja kézhez. Hogy az életregénynek, amely most az olvasók elé kerül, miért az a címe, amelyről okkal hihető, Beethovent vagy korát idézi, egyszerű magyarázata van: a parányi mestermű szöveg nélkül készült, a két érdekelt, a mester és Elise nyilván tudták, mit beszélnek a hangjegyek, mi csak találgathatjuk, pedig a dallam mond valami határozottat, amely szóval, beszédben rekonstruálható. Anyám szerint az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást, ami Elisének, annak az eredetinek is mondott valamit, de mond nekünk is, mindenkinek közülünk, aki hajlandó így némán eldúdolni a dalt és kiszűrni belőle, mire kér tőle állásfoglalást a mester. Én úgy éreztem, Beethoven azt kérdezi fiatal magamtól: 'Mit felelsz, ha választ kér a Kor? Hallgatsz? Vagy szólsz?' Én szóltam: egy teljes írói életmű igazolja vissza. A két regény elmondja a világ és saját életem alakulását 1917 és 1939 között, a Trianon és a második világháború közti időszak már jelzi a benne élő szörnyetegek készülő lábnyomait, amelyek súlyát egyén és emberiség fájdalmasan viseli máig. Az Ágyai Szabók annak az ágának, amelyből születtem, halálommal nincs folytatása..."

Bill Holdennek egy szava sem lehet - Becca, szép és intelligens felesége imádja; Holly, a kislánya napról napra bájosabb és okosabb; ügyvédi karrierje rohamléptekkel halad előre. Létezik olyasmi, amiért mindezt odadobná? Amikor a gyors meggazdagodás reményében kis családjával Sanghajba ... Folytatás ›› költözik, ráébred, milyen vékony szálak tartják egybe tökéletesnek hitt világát. Sanghajban szakmai és erkölcsi kísértések tömkelege várja, amely megroppantja kapcsolatát Beccával. A Paradicsom lakóparkot, ahol lakást bérelnek, "kalitkának" nevezik a helyiek, mert itt laknak a "kanárik", azaz gazdag üzletemberek szeretői, titkos második feleségei. Az újságíró Becca háziasszonyként nem találja a helyét, az asztmás Holly pedig a szennyezett levegőt nem bírja, ezért hamarosan visszaköltöznek Angliába, Bill pedig ott marad, védtelenül kiszolgáltatva a kedves Jin Jin Li bájainak, aki tanítónő volt valamikor, de nem tudott belőle megélni. Ahogy kapcsolatuk egyre komolyabbá válik, Bill sokszor fölteszi magának a kérdést: Lehet-e egyszerre két nőt őszintén szeretni? Megéri-e bármilyen nő, hogy fájdalmat okozzon a kislányának? A nálunk is méltán népszerű Tony Parsonsról rajongói már tudják, milyen nagyra tartja a család szerepét és megtartó erejét. Legújabb regényében ismét azt boncolgatja, mit gondolnak a mai férfiak hűségről, szerelemről, gyermekről. A(z) A kedvenc feleségem (Könyv) szerzője Tony Parsons.

Mrs. Argyle-t, a dúsgazdag, jótékony hölgyet, három leány és két fiú örökbe fogadó anyját holtan találják a nappalijában. Valaki piszkavassal szétverte a fejét. A rendőrség úgy véli, tudja, ki a tettes. Letartóztatják az egyik mostohafiút, Jackót, aki ellen vannak bizonyítékok - s akinek volna alibije, csakhogy az úrvezető, aki a gyilkosság időpontjában felvette a kocsijába, nem kerül elő. Jackót elítélik, és meghal a börtönben. Eltelik két esztendő. Dr. Calgary, a sarkkutató hazatér Angliába. Régi újságokat lapozva megdöbbentő hírre bukkan. Feltámadnak benne az emlékek. Két évvel azelőtti balesete, az amnézia - tennie kell valamit. Dr. Calgary biztos benne, hogy a rendőrség tévedett. Cselekszik. Jackót törvényileg rehabilitálják. De a család nehezen elnyert békéje odavan. Mert ha nem Jacko, a fekete bárány a gyilkos, akkor ki? Csak a közvetlen környezet valamelyik tagja követhette el a szörnyű tettet. De kicsoda? A szelíd, tudós férj? A ragaszkodó, fiatal titkárnő? A cseléd? A lányok? A másik fiú? Még egy gyilkosságba és egy gyilkossági kísérletbe kerül, míg dr. Calgary levezekli - vétkét -, és bravúros amatőr nyomozással felgöngyölíti az eredeti és az új bűnügyeket.

A nagy érdeklődéssel fogadott első rész után gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye ötvennégy év krónikáját örökíti meg emlékiratai második kötetében. 1944. október 18-án kezdődik a történet -Valahol Bajorországban, Gestapo-fogságban, s 1998-ban végződik, többek között ezzel a megjegyzéssel: "Áldás számomra, hogy most már mind gyakrabban látogathatom meg hazámat..." A két dátum közötti több mint fél évszázad a fiatalon megözvegyült Horthy Istvánné számára a folytonos helytállás, a leleményes kötelességteljesítés, kalandok és tragédiák, s végül élete ki- és beteljesedésének izgalmas időszaka volt. Sok mindent megtudunk ebből a könyvből, amelynek forrásértéke vitathatatlan. Ám a legizgalmasabb élményt benne mégis maga az emlékeit közreadó főszereplő nyújtja: rendkívüli személyisége, őszinte hangja, a lapokról sugárzó szerénység, s egyszersmind határozottság, céltudatosság okán. Ez a könyv sok mindenről tudósít. Például arról, hogy milyen érzés negyvenegy év után hazatérni a kényszerű száműzetésből, hazatérni, ha már a világ számtalan országában megfordult az ember, ha látott szebbnél szebb tájakat, lenyűgöző, egzotikus, izgalmas városokat, csodálatos műemlékeket, lehet az Párizs, Bagdad, Jeruzsálem szent földje, London vagy a második otthon, Portugália - mégis, hazatérni Budapestre májusban a gesztenyefák és orgonabokrok virágzása idején, mikor hirtelen minden olyannak tűnik, mint akkor, régen... Milyen érzés visszasodródni a múltba, újraélni a Gestapo-fogságot, a küszködést a megélhetésért, a nürnbergi tárgyalás izgalmát a beteg kormányzó mellett, a megalázó sorban állást, a küzdelmet, az új életet jelentő vízumokért, az otthonra találás örömét-nehézségeit, az aggódást az otthon maradottakért, az ország sorsáért... S vajon milyen ember az, akit Horthy kormányzó "sofőröm, belügy-, külügy- és pénzügyminiszterem"-nek nevez, aki haláláig szelíden-odaadón ápolja őt, aki ígéretéhez híven megszervezi a kormányzó újratemetését Kenderesen, aki a köztársasági elnöktől kapott kitüntetés átvételekor azokra gondol, akik nem lehetnek jelen, de 1944 októberében - ismeretlenül, elhagyatva, sokan származásuk miatt megalázva megállták a helyüket, és semmilyen kitüntetést sem kaptak -, aki Szubud nemzetközi segítőként a világot járja és enyhülést, nyugalmat, belső békét talál a latihánban... Gróf Edelsheim Gyulai Ilona, a -kiskormányzóné- emlékezik tiszteletre méltó őszinteséggel, finom humorral, bölcs megértéssel több, mint ötven év örömeiről, fájdalmairól, csalódásairól, reményeiről.

Mr. Harley Quin titokzatos ember. Csak akkor bukkan fel Mr. Satterthwaite mellett, ha valami felderítendő bűnügy indokolja. És a bűnügyek is sokfélék, egyetlen közös vonásuk van: a szerelem. A szerelem, amit egy szépséges özvegy érez - de nem halott férje, hanem egy ismeretlen iránt, akivel egyetlenegyszer találkozott élete során. Mi történik, ha Szép Heléna egy hétköznapi lány személyében születik újjá, és két fiatalember szeret belé? Szerelmes-e a gazdag, érett európai grófnőbe a fiatal amerikai? A fiatal, gyönyörű Mrs. Scott férje meglepődik, hogy a kastélyban velük együtt vendégeskedik hajdani barátnője... A szerelem pedig, mint köztudott, gyakran jár a halállal kézenfogva. Agatha Christie a húszas években kezdte írni legszokatlanabb detektívpárosának néha meglehetősen misztikus történeteit, és ötven évvel később fejezte be. A kötet mind a tizennégy Mr. Quin-novellát tartalmazza, Magyarországon először.

A tizenötéves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója - egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg. Így ke zdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében. Mark Haddon bámulatos beleérzéssel á brázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Ha volt valaha ember, akinek kalandozásai a nagyvilágban érdemesnek bizonyultak a közzétételre, s a közönség kedvezően fogadta, amidőn közzétette őket, e beszámoló kiadója úgy véli, ezzel sem lesz más a helyzet. E férfiú csodálatos élete fölülmúl mindent (véli), ami nyomtatásban ... Folytatás ›› olvasható, lévén, hogy ember élete aligha lehet ennél változatosabb. S midőn elmeséli történetét, ezt szerényen és komolyan teszi, s az eseményeket hívő lélekre valló módon oly haszon végett mutatja meg, mely haszonra a bölcs mindig is törekszik, nevezetesen, hogy e példa másoknak okulására szolgáljon, és hogy tisztelettel adózzék a Gondviselés bölcsességének életünk bármily forgandóságában. Az Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejfében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Műköltészeti és népköltészeti alkotások, versek és novellák, kisregények, regények és drámák kínálnak maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.

Az 1964-ben született Bret Easton Ellis első, 1985-ben megjelent regénye az akkori amerikai új nemzedék, az -X-generáció- kultikus könyve lett, mely maradandó érvénnyel ábrázolja a gazdag Amerika fiataljainak lelkét, pontosabban lelketlenségét, vagy még pontosabban, a kiüresedettség, a teljes érzelmi sivárság mögött megbújó vágyat egy értelmesebb életre. Egy ennyire fiatal írótól -Ellis húszéves volt, amikor a Nullánál is kevesebb-et írta- egészen rendkívüli az a szikár, póztalan, mesterkéletlen , tökéletesen kiérleltnek tetsző stílus, amellyel elmeséli a Los Angeles-i unatkozó fiatalok mindennapjait, az egymást érő bulikat, az érzelem nélküli szeretkezéseket, a szülőktől való teljes elidegenedést... Vagy azt, ahogy ezek a gyerekek a gazdag rendezők és producerek világát látják... Vagy egy homoszexuális prostituált történetét, aki hasztalan próbál menekülni a helyzetéből... Vagy az események mögött és közben -s persze legfőképpen a regény szereplőinek agyában- parázsló erőszakot, melyne k minden borzalmát Ellis majd az Amerikai Psychó-ban ábrázolja. Részben a Nullánál is kevesebb példájára és ihletésére Amerikában és a világ más gazdag országaiban (nálunk is) hasonló hangulatú regények százai születtek a nyolcvanas-kilencvenes évek gazdag, drogozó, céltalan fiatalságáról, de Ellis könyve volt az első, és művészi erejét tekintve máig is az egyik legnagyszerűbb közülük.

Ármány és szerelem. (Kabale und Liebe.) Don Carlos. (Don Carlos.)Tell Vilmos. (Wilhelm Tell.) A jegyzeteket Györffy Miklós állította össze.