Európa Könyvkiadó strana 107 z 123

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

A hatvanas évek elején, a hruscsovi "olvadás" idején jelentek meg Alekszandr Szolzsenyicin, egy volt lágerfogoly első kisregényei és elbeszélései... Az orosz irodalom nagy klasszikusaihoz mérhető író született, aki - ahogy az Oroszországban megszokott - több volt, mint író, s ettől kezdve konokul, előbb konfliktusokat, majd üldöztetéseket vállalva haladt az útján: hogy "hazugság nélkül" elmesélje, milyen a XX. századi Oroszországban, a megvalósult szocializmusban élni. Az Ivan Gyenyiszovics egy napjának jelentősége részint abból fakad, hogy sokak számára először adott hírt a sztálini lágerekről s a bennük raboskodó ártatlan emberekről, de nem kisebb mértékben a kisregény lenyűgöző művészi erejéből, illetve abból a Szolzsenyicin egész életművét meghatározó gondolatból, hogy az ember a legborzalmasabb körülmények között is ember maradhat. A Matrjona háza Oroszország közepén játszódik, egy kis faluban, ahol az író - ekkor még tanítóként - a különc, megvetett Matrjonában találja meg igazi hősét... A hatvanas években született írások már az orosz irodalom klasszikusai voltak, amikor a kilencvenes években - a hazájába való visszatérés után - Szolzsenyicin újból egy sor remek kisregényt ("kétrészes elbeszélést") alkotott. Az Ego a bolsevik forradalom utáni polgárháború egyik elfeledett epizódját eleveníti fel: főhőse a tambovi parasztlázadás vezetője, aki fogságba esése után szörnyű dilemmával szembesül... A Fenn és lenn című írásban Zsukov marsall meséli el az életét, harcait, sikereit, Sztálinhoz fűződő bonyolult kapcsolatát és a háború utáni kegyvesztettségét. A Töréspontokon egy orosz mérnök és vállalatvezető sok évtizeden átívelő története, aki minden rendszerben, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev alatt és az új, kapitalista közegben is makacsul, legjobb tudása szerint, a lehető legbecsületesebben teszi a dolgát...

"Viseljétek el egymást szeretettel." (Szent Pál) Ferenc pápa még püspökként amellett tett hitet, hogy legyen az egyház az "irgalom háza", amely éppolyan nyitottsággal és alázattal fordul a testi-lelki szegények, az üldözöttek, a kiszolgáltatottak, a menekültek felé, amilyen ... Folytatás ›› türelemmel Isten van az egyház tagjai iránt. Az egyház feladata pedig nem merülhet ki a szociális gondoskodásban: mindenekelőtt az ínségben élők emberi méltóságának elismerésére és elismertetésére kell törekednie. Ez a követelmény magától értetődik attól a pápától, aki az argentin katonai diktatúra éveiben jezsuita tartományfőnökként sok száz embert - elsősorban a szegények jogaiért küzdőket - mentett meg a biztos haláltól. Az egyház megújulásának, feladatának és jövőjének általa vallott felfogását, amelyet pápává választása óta két apostoli körlevélben is vázolt, ebben a könyvében fejti ki először részletesen. Katolikus hívőnek és másként gondolkodónak egyaránt tanulságos és megindító, ahogy Ferenc pápa Krisztus üzenetét felfejti. Ahogy Krisztus emberi arcát kibontja a holt betű rárakódott rétegei alól. Jorge Mario Bergoglio az első latin-amerikai pápa, az első jezsuita pápa, és az első pápa Ferenc néven. Buenos Airesben született 1936. december 17-én. Olasz bevándorlók gyermeke. Vegyészdiplomát szerez, majd huszonkét évesen belép a Jézus Társasága noviciátusába. 1960. március 12-én leteszi első fogadalmait. Bölcsészettudományt hallgat, aztán 1964-től 1966-ig végzett filozófusként Santa Fében, majd Buenos Airesben tanít. 1969. december 13-án pappá szentelik. 1970-ben befejezi teológiai tanulmányait. 1973. április 22-én örök fogadalmat tesz. Még az év július 31-én az argentin jezsuiták tartományfőnökévé választják. 1980-tól 1986-ig a San José kollégium rektora. 1992. június 27-én megkapja a püspöki ordinációt. Püspöki mottója: Miserando atque eligendo. 2001. február 21-én II. János Pál bíborossá teszi. 2013. március 13-án pápává választják. Fordította: Sajó Tamás Olvasson bele: Részlet a könyvből A Könyvjelző magazin 2014. novemberi számában megjelent cikk: Pápa a metrón A(z) Az irgalom egyháza (Könyv) szerzője Ferenc pápa (Jorge Mario Bergoglio).

Sebastian Haffner, remek történelmi esszék jól ismert szerzője - Megjegyzések Hitlerhez, Churchill, Egy német története, Az elárult forradalom - hét főbűn ír a vilmosi birodalom számlájára, úgymint: 1. letérés a bismarcki politika útjáról, 2. a Schlieffen-terv, 3. 1916-ban: a békekötés elmulasztása, 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború, 5. Oroszország bolsevizálása, 6. a kétfrontos háború folytatása Breszt-Litovszk után, 7. a vereség kezelése a végjátékban. Mindezekkel a bűnökkel csak a híres történészvita szembesítette az NSZK társadalmát, fél évszázaddal a világháború kitörése után. Maga Haffner később így írt tanulmányáról, mely 1964-ben jelent meg először: "A hatvanas években, különösen az évtized elején mindenekelőtt az első világháborúról szóló, úgynevezett »Fischer-vita« foglalkoztatta a német történészeket. A vitéz Fritz Fischer Kísérlet a világuralom megragadására című munkája indította el, egy monumentális vádirat, amely [...] a német háborús célok politikáját veszi górcső alá. Ezt a szerző Az illúziók háborúja című műve követte, amely ugyanilyen súlyos vádakkal illeti a háború előtti német politikát... A vita eredményeképpen teljesen más, sokkal távolságtartóbb kép alakult ki a Német Birodalom első világháborús szerepéről. A polémia összefoglalásának Peter Kielmannsegg Németország és az első világháború című műve tekinthető, amely 1968-ban jelent meg. Büszke vagyok rá, hogy jelen, rövidre fogott, inkább zsurnalisztikai, mint szaktörténészi próbálkozásomat, amelyben megkíséreltem a Fischer-vita eredményeit a saját értelmezésem szerint összefoglalni és a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, Kielmannsegg négy évvel később kiadott, nagy műve inkább igazolja, mint cáfolja."

A kötet tartalma: Szókratész védőbeszéde. (Devecseri Gábor fordítása.) A lakoma. (Telegdi Zsigmond fordítása.) Szókratészról és Platónról

A nácizmus s egyben a huszadik század egyik legrejtélyesebb figurája a becsületes, nyílt tekintetű, kék szemű, német családapa, aki pedáns tisztviselő módjára elvégzi munkáját a haláltáborban, majd hazamegy, és példás családi életet él. Hogyan lehets éges? Sokan próbáltak már felelni erre a kérdésre, de nem lehet: egyszerűen felfoghatatlan. Merle a legrégibb, legegyszerűbb írói módszert választja: egyes szám első személyben, belülről ábrázolja a táborparancsnokot kamaszkorától kezdve. És az olvas ó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó. S ha nem csapja falhoz dühében a könyvet, akkor rájön, hogyan lehetséges: hát így. Ennyi az egész. Ez ennek a könyvnek a legelképesztőbb tanulsága.

1654-től 1700-ig, fél évszázad leforgása alatt teljesen átalakultak a hatalmi viszonyok Európában, a Földközi-tenger mellékén különösen drámaian. Velence nemesi köztársasága, melynek befolyását és gazdagságát addig félve irigyelték, hanyatlásnak indult, kiszorult a politika alakítóinak élvonalából. A Török Birodalom, mikor bárki azt hihette róla, virágkorát éli, mert területét úgy megnövelte, mint soha addig, egy csapásra kényszerült feladni másfél évszázados hódításait. A Habsburg Birodalom ázsiója ugyanakkor megnőtt. Magyarországon is vége szakadt a százötven éves török hódoltságnak, Budát 1686-ban sikerrel ostromolta meg a jeles hadvezér, Szavojai Jenő. A nagy játszmának erről az epizódjáról is beszámol Ekkehard Eickhoff - aki karrierdiplomataként ismerkedett meg a közel-keleti térséggel, mielőtt kiváló szaktudósává képezte volna magát -, de a magyar olvasó sok egyebet is megtudhat tőle arról, hogy miért éppen így alakult Európa sorsa. A szerző az egész kontinenst áttekintve fejtegeti a szálakat. Árnyaltan ábrázolja a szereplőket, köztük a törökkel alkudozni nem rest "legkeresztényibb" francia királyt, XIV. Lajost, a hadvezéri és politikusi gyarlóságoktól nem mentes osztrák császárt, I. Lipótot, érzékletesen idézi meg a festőiségükben is irgalmatlan csatákat, s töviről hegyire beszámol a töröktől, orosztól, kozáktól szorongatott Lengyelország manővereiről, melyekkel ideig-óráig elkerüli területének feldarabolását. Ezt az alapos krónikát számos térkép és illusztráció egészíti ki, de az alakok, történések megelevenítése elsősorban a "mesélő kedvű" történész érdeme.

"A rákbetegek komolyan veszik az életet - nagyon komolyan. Válaszokat várnak: tudni akarják, mi az, ami működik, és mi nem. Ismerem ezt az érzést. Az elmúlt húsz évben több ezer ember vett részt az általam szervezett segítő csoportokban. Nagyon sok módszert kipróbáltunk. Tapasztalatból tudjuk, hogy mi az, ami működik. Ezeket a tapasztalatokat gyűjtöttem össze és adom közre könyvem új kiadásában." Ian Gawler a tulajdon bőrén tapasztalta meg a rákot. Könyve először 1984-ben jelent meg, s azóta a rákbetegség gyógyításának egyik alapművévé vált szerte a világon. A hagyományos orvostudomány, a kiegészítő, tradicionális és alternatív gyógymódok mind arra koncentrálnak, mit tehetnek a betegért mások, és a gyógyító hatás egy mások által előállított szertől várható (például antibiotikumtól, kemoterápiától, étrend-kiegészítőtől), ez a gyakorlati útmutató azonban arra koncentrál, hogy mit tehetünk betegként önmagunkért, vagyis hogyan tudjuk legyőzni a rákot az úgynevezett életmódgyógyászat eszközeivel. Az életmódterápiák eszköztárába beletartozik a táplálkozás, a testmozgás, a napozás és a kreatív tevékenységek. Hasznosítják a test-lélek orvoslás eszközeit, a csoportterápiát, az elme tréningjét, a meditációt, a jógát, a csikungot, a tajcsit, az egészséges érzéseket és a személyiségfejlesztést, valamint a spirituális tevékenységeket. Annak a rengeteg embernek a közös tudása, akivel a szerző valaha együtt dolgozott, itt van összegyűjtve ebben a könyvben, amely nagyon sok időt takaríthat meg egy rákbeteg számára. Talán még az életét is megmenti...

Génius zločinu, pán strachu, miláčik francúzskych avantgardistov a obľúbenec surrealistov sa vracia. Slávny román Pierra Souvestra a Marcela Allaina položil základy „pulp surrealizmu“ a Fantomas dodnes ostáva najinšpiratívnejším dielom detektívneho žánru. Inšpektor Sureté Juve a mladý novinár Fandor sa pokúšajú dolapiť diabolského zločinca, ktorý je dokonalým stelesnením zla. Parížske podsvetie má nového kráľa, polícia je bezradná, bohatí mešťania sa obávajú o svoje majetky a životy. Podarí sa zastaviť zloducha a odovzdať ho súdu? Ukončí gilotína jeho hrozné výčiny? Dôkladne zamknite dvere, schovajte sa pod duchnu a čítajte príbeh, pri ktorom tuhne krv v žilách.

Giacomo Puccini az operairodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik, mégis elég későn foglalhatta el méltó helyét a zenetörténetben. Talán éppen a népszerűsége miatt - véli Julian Budden. Az olasz opera több évszázados világuralmának utolsó nagy egyéniségeként számon tartott művész hamar elérte, amire sok pályatársa hiába vágyott: a közönségsikert. Akadémikus körökben azonban gyanakodva méregették, afféle könnyű kezű, felszínes komponistának könyvelték el. Pedig rendkívül aggályos volt. A témakeresés, a librettistákkal folytatott küzdelem, a zenei megformálás kínjai, az újra meg újra átdolgozott művek sorsa mind-mind arra utalnak, hogy a színpadon látható könnyedség aprólékos műgond és kitartó munka eredménye. Budden ennek az alkotófolyamatnak jár utána. Feltárja az egyes művek keletkezéstörténetét, ismerteti az operák cselekményét, bőséges kottapélda-idézetekkel illusztrál, elemez. Nyomon követi a zeneszerző egyéni stílusának alakulását, eszközeinek gazdagodását, színpadi, dramaturgiai érzékének fejlődését. Mindezt az életrajzba ágyazva, időrendben, nemzetközi kitekintéssel. Tárgyalja Puccini művészi, társadalmi kapcsolatait és zilált magánéletét, szenvedélyeit, utazásait, melyek során többször megfordult Budapesten is. A hiánypótlónak és minden szempontból mérvadónak számító kötetet magyar vonatkozású képanyag egészíti ki.

Hercule Poirot a világ leghíresebb nyomozója. Tojásfejű, hiú, mérhetetlenül büszke a bajszára és "kis szürke agysejt"-jeire. Lehet is, hisz ezeknek a segítségével fejtette meg a huszadik század legmeghökkentőbb bűnügyeit. De mennyire ismerjük az embert magát? Ebben a kötetben több mint ötven regényből és novellából találhatóak idézetek - mulatságosak, mély értelműek és árulkodóak. Segítségükkel majdnem mindent megtudhatunk a világ leghíresebb belgájáról, és a Krimi királynőjének humoráról és bölcsességéről. Ráadásul a kötetben található Agatha Christie cikke leghíresebb teremtményéről és hozzá fűződő viszonyáról.

1837-ben Párizsban két nagy virtuóz, Liszt és Thalberg mindenkit felvillanyozó, nagy visszhangot keltő rivalizálása kapcsán Heinrich Heine Thalberget találta nagyobb művésznek, de hozzátette: "Egy ember létezik csupán, akit magasabbra helyeznék náluk, éspedig Chopin." Európa fővárosában egy lengyel muzsikus a legnagyobb szenzáció! Barbara Smoleńska-Zielińska klasszikusan élvezetes életrajzi kötete közvetlen közelről mutatja be ezt az érzékeny, szellemes, elegáns, zseniális művészt, a párizsi szalonok díszét, aki akár író vagy színész is lehetett volna, olyan sokoldalú tehetséget árult el gyerekkorában. A mű dokumentumokra támaszkodik, bőségesen idéz levelekből, korabeli beszámolókból, kritikákból, s mindvégig finom arányérzékkel tálalja tényanyagát, taglalja Chopin magánéleti, közéleti és művészi sorsát, politikai elkötelezettségét. A dallam poétájaként emlegetett Chopin szinte teljes életművét zongorára írta. Sem előtte, sem utána nem emelkedett olyan magas művészi rangra és színvonalra a zongora, mint az ő "költészetében". Nagy a zenetörténeti jelentősége annak is, hogy Chopin művészete népzenei ihletésű nemzeti jegyeket hordoz, és ez nem csak a mazurkákra, a polonézekre és a zenekari művekre igaz. A lengyel példa hatására jöttek létre a XIX. század második felében és a XX. század elején a cseh, orosz, skandináv, spanyol zenei "nemzeti iskolák", és ez a népzenefelfogás tükröződik Bartók Béla műveiben is. De nem ezért volt 1837-ben Európa fővárosában egy lengyel muzsikus a legnagyobb szenzáció. Hanem azért, amit 1849. november 1-jén, tizenöt nappal Chopin halála után Oskar Kolberg írt róla a Biblioteka Warszawska című lapban: "Nincs szónok, aki nála jobban mozgatta volna meg hallgatói képzeletét, nincs orvos, aki hatásosabban gyógyította volna a szíven ütött sebet, nincs kéz Beethoven halála óta, amely jobban tartotta volna a zene kormánypálcáját, de nincs senki sem, aki szelídebben, hálásabban fogta volna. Akinek törődésre vágyott a szíve, a megmentőjét látta benne; aki vigaszt keresett, enyhítő kenetért fordult hozzá .... Mert a könnyek, melyeket rögvest fakasztott, az öröm könnyeivé változtak." Barbara Smoleńska-Zielińska zenepedagógus és zenetörténész. Tanulmányait a Varsói Egyetemen végezte. A kielcei Jan Kochanowski Egyetemen, a varsói Fryderyk Chopin Zeneművészeti Főiskolán és a varsói Zenepedagógiai Intézetben vezet kurzusokat, a Wychowanie Muzyczne w Szkole (Iskolai Zeneoktatás) című folyóirat munkatársa. A lengyel zenekultúra nagyjairól és a kortárs zene oktatásáról szóló írásai francia, német és angol szaklapokban is rendre megjelennek. Chopin-kötete tananyag. A kötetet a 2010-es Chopin-emlékév tiszteletére, CD-melléklettel jelentetjük meg. Szakmailag ellenőrizte Szilasi Alex.