Európa Könyvkiadó strana 105 z 123

"Minél messzebbre tekintesz vissza - írta Winston Churchill -, annál távolabbra látsz előre." Maximája az egyik kulcsa a huszonegyedik századi terrorelhárítás megértésének. Egy igen hosszú távú perspektíva nagyobb rálátást nyújt a tömegpusztító fegyverek jövőbeli, terroristák általi felhasználására, mint a szeptember 11-e utáni, technikailag nem túl fejlett terrortámadások rövid távú tapasztalata. (...) Bár a jó hírszerzés csökkenti a meglepetést, meggátolni nem tudja azt. Néha még a legjobb stratégiai hírszerzés is csak úgy enged bepillantást a jövőbe, ahogy az Szent Pálnak adatott meg a menny kapcsán - tükör által homályosan. A múlt tapasztalatai alapján a hírszerzési elemzőket éppoly rendszeresen meg fogja lepni a nemzetközi viszonyok alakulása a huszonegyedik században, ahogy az elődeikkel is történt a huszadikban. 1914 augusztusában senki nem jósolhatta meg, hogy a háború során Oroszország Európa legautoritáriusabb monarchiájából átmegy a világ legforradalmibb rezsimjébe. A nácizmus háborúk közötti győzelme ugyanolyan megjósolhatatlan volt, mint a bolsevizmus diadala a háborús időkben. Amikor a német weimari köztársaságba akkreditált korábbi brit nagykövet, Lord D'Abernon 1929-ben publikálta kétkötetes memoárját, mindössze egyetlen utalást tett Hitlerre, azt is egy lábjegyzetben, ahol megemlíti, hogy 1924-ben hat hónapot töltött börtönben, "azután pedig a feledés homályába veszett". Milyen hírrel tértek vissza Mózes kémei az ígéret földjéről? Miért hittek inkább a jósoknak a római hadvezérek csata előtt, mint a felderítőiknek? Mekkora szerepe volt az iszlám térnyerésében Mohamed kémhálózatának? Valóban több spion tartózkodott az 1815-ös bécsi kongresszuson, mint uralkodó és diploma? Mekkora információs hálózat szükséges egy egész társadalom megfigyeléséhez - az ősi Indiában, a 19-20. századi Oroszországban, vagy napjaink Kínájában?

Klaus Mann (1906–1949) német író, publicista. Zaklatott, vibráló egyéniség, Thomas Mann fia. A nemzetiszocializmust és az embertelenséget elutasító szerzőt megfosztották állampolgárságától, 1933-ban emigrációba kényszerült. Ez az 1936-ban Amszterdamban megjelent regénye ma tananyag a német iskolákban. A könyv világsiker, ám talán a magyar közönség szeretete a legállandóbb. A mű Szabó István rendezte filmváltozata Oscar-díjas lett, Alföldi Róbert pedig a Nemzeti Színház igazgatójaként 2013-ban a színpadi adaptációval búcsúzott a teátrumtól. A főhős, Hendrik Höfgen azt játszotta, amit kértek tőle: „Tudott nagyvilágian elegáns, de tudott tragikus is lenni… Sziporkázó szellemessége elbájolt, gőgösen felszegett álla, pattogó vezényszava és idegesen büszke magatartása imponált, alázatos, gyámoltalanul révedező tekintete, zárkózott, kedves zavara megindított. Jóságos volt vagy durva, dölyfös vagy gyöngéd, hetyke vagy megtört – pontosan a műsoron levő szerep szerint.” A színész az életben eljátszotta a szerető, a barát, a férj szerepét, később a forradalmi színházcsinálóét, majd a Harmadik Birodalom kegyeltjeként az udvari bolondét is. Beletanult és belehízott a hatalomba, és mindvégig „gondosan kerülte, hogy egyetlen igaz szót is ejtsen”.

Ella negyvenéves, családos, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony. Egy nap rádöbben, hogy boldogtalan, és hiányzik a szerelem az életéből. Ismeretlen szerző lenyűgöző könyvének értékelését kapja feladatául, amely Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő, valamint a furcsa vándordervis, Semsz kapcsolatáról szól a 13. században. Ella élete a könyv és a szerzővel való levelezés hatására teljesen megváltozik, és a konvenciók börtönéből kitörve testben-lélekben egyaránt nagy utazásra indul egy különleges férfi oldalán. Shafak e regényben is megmutatja, hogy igazán lebilincselő mesélő, modern Seherezádé, aki időtlen témákat vizsgál egzotikus történeteiben.

„Egy amerikai katona a szövetségesek arcvonalán az egyik bokor mögül kémlelte a Brenta folyó völgyét – a hegyek fák borította lábainál szétszórt tanyák festői látványa tárult elé. A dombvidék tele volt német ejtőernyősökkel. Az ellenséges vonalak felől többen is egyenesen az amerikai közlegény felé tartottak: fél tucat partizán, fegyverrel a kezében, egy jobban öltözött, fegyvertelennek tűnő civil, valamint egy szikár alak kopott, szürkéskék egyenruhában. Mindenki, aki ébren volt az amerikai frontvonalon, árgus szemmel figyelte, ahogy ezek az emberek előbukkannak a német hadállások közül és leereszkednek a lankán a völgybe. El sem tudták képzelni, mindez mit jelenthet.” Először olvashatjuk teljes egészében annak döbbenetes történetét, hogy 1945 áprilisában a német lágerekből hogyan gyűjtötték össze és szállították az olasz Alpokba a nácik legértékesebb foglyait, hogy Hitler alku tárgyaként használhassa őket a világháború utolsó napjaiban zajló kockázatos végjáték során. Az SS-nek kiadták a parancsot: amint a katonai helyzet romlik, végezzék ki mind a százharminckilenc túszt – európai államfőket és tábornokokat, náciellenes összeesküvőket és családtagjaikat, brit titkos ügynököket, a „nagy szökés miatt” híressé vált angol tiszteket, pilótákat, időseket és gyermekeket. Feszültséggel teli dráma kezdődött. Az őrök egyre kiszámíthatatlanabbá váltak, és a rabok sorsát az SS és a Wehrmacht közti súlyos konfliktus is beárnyékolta, míg végül az amerikai hadsereg kétségbeesett mentőakciót indított a kiszabadításukra. A Hitler utolsó dobása eddig kiadatlan forrásokból merítve, regényes formában számol be erről a meghökkentő eseményről, a foglyok borzasztó hányattatásain át a szerencsés megmentésükig.

A hetedik funkció egy használati utasítás? Egy varázsige? Egy kezelési útmutató? Egy délibáb, mely hisztériát kelt a politika és az értelmiség kis köreiben, akik a főnyereményt látják benne? Amikor egy kijelentés nem éri be annyival, hogy állít valamit a világról, hanem az a célja, hogy cselekvést váltson ki, megvalósuljon vagy éppen ne, pusztán az egyszerű tény által, hogy a kijelentést megtették. (…) Bizonyos kijelentéseknek arról a képességéről van szó, hogy pusztán a kijelentés tényével valóra váltják, amit kijelentenek. Ez a varázsige elve, Jakobson „mágikus funkciója”. Aki ismeri és használni is tudja ezt a nyelvfunkciót, a világ ura lenne. A hatalmának nem lennének korlátai. Megválasztathatná magát minden választáson, fellázíthatná a tömegeket, forradalmakat robbanthatna ki, elcsábíthatna minden nőt, értékesíthetné az elképzelhető összes terméket, birodalmakat építhetne, becsaphatná az egész világot, bármilyen körülmények között elérhetne mindent, amit csak akar.Az igazi hatalom a nyelv. 1980. február 25-én egy mosodáskocsi halálra gázolja Roland Barthes-ot. És ha gyilkosság történt? A korszak értelmiségi és politikai köreiben mindenki gyanús. Jacques Bayard felügyelő és egy fiatal szemiotikus, Simon Herzog nyomozásba kezd.

Rainer Maria Rilke (1875–1926) a 20. század német nyelvű költészetének egyik legnagyobb hatású alakja, a Malte Laurids Brigge feljegyzései című regény és a Duinói elégiák verseskötet szerzője. A Prágában született, utóbb a svájci Veyrasban letelepedett lírikus talán legismertebb verse az Archaikus Apolló-torzó, melynek záró felkiáltása – Tóth Árpád fordításában: „Változtasd meg élted!” – máig az egyik legtöbbet idézett és értelmezett verssor a modern irodalomban. A Történetek a Jóistenről című, tizenhárom vidám és elgondolkodtató anekdotát tartalmazó kötetet svéd oktatási reformer barátnőjének, Ellen Keynek dedikálta. Nem sokkal oroszországi utazása után írta, ahol Tolsztojjal is megismerkedett. Tudja-e a Jóisten bal keze, mit csinál a jobb? Beszél-e Isten kínaiul? Elbújhat-e egy gyűszűben, ott rejtezik-e a kövekben? A mindössze hét egymást követő éjszaka alatt megírt lírai történetfüzér többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ, az oroszországi és az itáliai körutak élményeitől ihletetten. Tandori Dezső mesteri átültetésében a kicsiknek és nagyoknak egyaránt csemegének számító mesék elvezetnek bennünket azokra a helyekre, ahol Istennel találkozhatunk.

1989-ben, az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként adta közre Francis Fukuyama A történelem vége? című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, és ezzel egy csapásra világhírű lett. Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történésze és politikatudósa kifejtette véleményét az „endizmus”-vitában. Majd Fukuyama könyvben is megírta az elméletét, s kiderült, hogy filozófiailag alaposan végiggondolt, mély elemzés alapján jutott el a következtetéshez, miszerint a liberális demokrácia „az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja”, „a kormányzás végső formája, s mint ilyen az egyetemes történelem vége lehet”. Azóta bármi történik a világban – terroristák rombolják le a Világkereskedelmi Központot, újabb háború tör ki valahol, valamilyen forradalom megdönt egy rendszert –, az újságírók szinte reflexből emlegetik Fukuyama óriási tévedését, aki naivan azt gondolta 1989-ben, hogy véget ért a történelem. Fukuyama legkomolyabb bírálója persze Samuel P. Huntington volt, aki szerint a jövő nem a liberális demokrácia diadalát hozza, hanem a civilizációk összecsapásait. A világeseményeket elnézve és átélve mintha Huntington állna nyerésre… Sőt a „liberalizmus” mára a világ sok helyén, sokak számára szitokszóvá változott. Alaposan megváltozott a korszellem a kilencvenes évek óta – de talán éppen ezért érdemes újraolvasni (vagy végre rendesen elolvasni) Fukuyama könyvét. Hogy jobban megértsük, mit veszíthet az ember, ha nem tudja megőrizni a liberális demokrácia értékeit.

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA! Miután a kulcshordozók meglelték Eflarus legendás várát az Időszakadásban, és Vasilisa kimentette az óramágia sújtotta Dianát a Vénóravirágok Mezejéről, az Ostalán felnőtt kislány nagyanyjánál, a vérmek uralkodónőjénél képzi magát óramágussá – ebben legnagyobb segítségére a Sötét Gondolatok tündére mellett a Fekete Királynő műszerészének unokája, Maar van, akiről kiderül: ő volt eredetileg a Fekete Kulcs hordozója. Ez a küldetés azonban már Vasilisa vállát nyomja, miután apja barátjával, a rejtélyes időkonstruktőrrel behatolnak a Széthasadt Vár termeibe. Vajon Vasilisa megfejti a Fekete Kulcs rejtélyét? Megtudja végre az igazságot az anyjáról? Van-e lelkük a szolgaként tartott mechanikus clockereknek, és kinek a testébe fog beköltözni Ostala hatalmas Szelleme, Astragor? Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg. Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány. Az Óranév a sorozat negyedik kötete.

Zátonyra futott házassága után bátran felvállalta vonzalmát saját neméhez, noha a homoszexualitás akkoriban bűncselekménynek számított Svédországban – kiállása az LMBTQI-közösségek számára azóta is mértékadó. 1941-ben öngyilkosságot követett el. Kallocain című, klasszikussá vált regényét a ’30-as évek eleji fasizálódó Németországban tett utazása ihlette. Az elbeszélésben Leo Kall kémikus találmánya, a szer, melytől a gyanúsítottak a legrejtettebb érzéseiket és gondolataikat is bevallják, a legfélelmetesebb fegyver lesz a szorongásra és kiszolgáltatottságra épülő, katonai fegyelem uralta államban. A gondolatbűnözés pedig csak egyféleképpen torolható meg: halállal. A mű a 21. században sem veszített semmit aktualitásából, inspirációul szolgált a Christian Bale és Emily Watson főszereplésével készült, 2002-es Equilibrium című amerikai filmhez is.

Fredrik Fröding Európa legszörnyűbb hajókatasztrófájának, a M/S Estonia komp 1994-es tragédiájának túlélője, akinek egész további életére árnyékot vet, hogy szüleivel együtt öccsét, Niklast is elvesztette a hajószerencsétlenségben. Felelősnek érzi magát, mert képtelen volt megakadályozni, hogy egy hullám elragadja a fiút, ám a lelke mélyén úgy érzi, testvére mégis túlélte a katasztrófát. Felnőtt életét végigkíséri ez a trauma. Folyamatos, gyógyszeres pszichiátriai kezelésben részesül, kevés sikerrel – bár rendőrtisztnek készült, csak adminisztrátorként kap munkát, és időnként „megpillantja” Stockholm forgatagában a testvérét. A történet is egy ilyen találkozással indul. Az utcán meglátja Niklast, amint a híres Ceder szállodalánc tulajdonosával, Adammal tárgyal, majd eltűnik a szállodában. Fredrik Ceder nyomába ered, egészen Ulvö szigetére követi, majd egyre nagyobb bajba keveredik. A szálak egy régi gyil-kossághoz, a sziget sötét múltjába vezetnek.

Az egyedülálló anya gyermeke, Jamie Conklin csak hétköznapi gyerekkorra vágyik. Jamie azonban nem mindennapi srác. Látja, amit más nem láthat, és megtudhatja azt, amit más nem. Anyja arra buzdítja a természetfeletti erővel született fiát, hogy tartsa titokban a képességét. De amikor a New York-i rendőrség egyik problémás nyomozója bevonja Jamie-t egy sorozatgyilkos üldözésébe, aki a síron túlról is robbantással fenyegetőzik, a fiú szembesül azzal, milyen súlyos árat is kell fizetnie, és kénytelen szembeszállni a gonosz minden formájával. A Később, akárcsak a Joyland és A coloradói kölyök, a Hard Case Crime sorozat bűnügyi történeteiben jelent meg, és jól bizonyítja, hogy King a kisprózának is igazi nagymestere. A kisregény megható felnövéstörténet, lebilincselő krimi és kísértethistória egyszerre, félelmetes és izgalmas mese az elveszett ártatlanságról és a megpróbáltatásokról, mikor jó és rossz között kell választanunk.

Nagy tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakok – egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, hacsak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke bő hét esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve „csak írónak, semmi másnak” vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen.

Az 1580-as évek Angliájában, a pestisjárvány idején egy ifjú latintanár beleszeret egy rendkívüli, különc fiatal lányba, Agnesbe. A titokzatos nő kesztyűben, sólyommal járja családja földjét, jobban érti a növényeket és a bájitalokat, mint az embereket, rendszeresen fordulnak hozzá gyógyfüvei miatt. Miután összeházasodnak, Agnes központi szerepet tölt be a londoni színpadon felfelé ívelő karriert befutó fiatal férfi életében. Három gyermekük születik: Susanna, és az ikrek, Hamnet és Judith. Hamnet 1596-ban, tizenegy évesen váratlanul meghal egy hirtelen fellépő láztól. Apja négy évvel később megírja a Hamlet című darabot. A díjnyertes írónő, Maggie O'Farrell könyve ennek a házasságnak a ragyogó portréja, egy gyásztól és veszteségtől sújtott család és egy csodálatosan erős nő megrázó története. Közben gyengéden megidéz egy fiút, akinek az életét mára ugyan elfeledték, de nevét a világirodalom egyik legünnepeltebb darabja őrzi.

Nyári éjszaka valahol az Ardennekben. Benzinkút. Ha nem számoljuk a lovat, a holttestet, Juliette-et, a benzinkút pénztárosát és a Mauricióval házasságban élő kollégáját, Sébastient, tizenkét ember ül, ácsorog, várakozik a neonok hideg fényében: Alika, a Fülöp-szigeteki dada, Chelly, a rúdtánctanár, Joseph, aki madártetűatka-irtószerrel kereskedik… Éjjel 11 óra 12 perc van. Egyetlen percen belül minden a feje tetejére áll. Az alakok egy-egy történet hősévé válnak, és ezek a történetek időnként egymásba is fonódnak. Egy több szálon futó, sokrétű könyv ez az életünkről, amin nevethetünk és sírhatunk, vagy éppen könnyesre röhöghetjük magunkat. Csakúgy, mint első regényében, Az igazi élet-ben, a szerző ezúttal is szédületes sorsokat tár elénk a rá jellemző humorral és kegyetlenséggel. Adeline Dieudonné nem kímél meg minket semmitől: a könyvben egymást érik a gyilkosságok, a vad szeretkezések, a megható és a szórakoztató jelenetek. A nevetés, a zabolátlan mesélés, korunk abszurditásának ostorozása közepette azonban az Átutazók valójában az élet értelmét kutatja.

A fiatal George Orwell, ekkor még Eric Arthur Blair néven, egyetemi ösztöndíj híján utazott vissza Indiába, hogy 1922-től a burmai gyarmati rendőrségnél helyettes felügyelőként dolgozzon, ezzel biztosítva megélhetését és élettapasztalatainak – egész életművére kiható – bővítését. 1927-re azonban végleg megundorodott az angol gyarmati politikától, ezért kilépett a szervezetből. Az itt szerzett élményeit fogalmazta bele első, a brit gyarmatosítás rendszerét élesen bíráló szépirodalmi művébe, az 1934-ben megjelent Tragédia Burmában című regényébe. Hőse, Flory az 1984 Winstonjának előképe. Nélkülözi a heroikus karakterjegyeket, mégis elutasítja a képmutatást, és a végsőkig elviszi a küzdelmeit abban a határhelyzetben, amit a halódó gyarmatbirodalom és a rabszolgasorban tartott burmai lakosság találkozása jelent. A regény egészen 1989-ig az egyetlen legálisan kiadott Orwell-mű volt Magyarországon. A fikusz és az Antikrisztus Orwell 1935-ben írott, második regénye. Ifjú hőse, Gordon Comstock otthagyja ígéretes és sikeres állását az „Új Albion” reklámügynökségnél, s egy kopott antikváriumba szegődik eladónak jóval szerényebb életvitelre váltva. A lázadó Comstock egyetlen vágya ugyanis, hogy elismert költő legyen, és a pénzvilág zsarnokságából kitörve megírhassa végre a nagy művét: a Londoni örömök-et. A regény a férfi hányattatásait kíséri nyomon izgalmas fordulatokon és keserű felismeréseken át egész az abszurd végkifejletig. A pénz és a reklámok világával szembeforduló, magányosan küzdő hétköznapi figura ismerősen hat majd Orwell olvasói számára, az író szociális érzékenysége és éles társadalomkritikája is pontosan kirajzolódik.