Európa Könyvkiadó strana 103 z 123

Pontosan 111 évvel ezelőtt az oroszországi Jasznaja Poljanában olyasmi történt, ami a maga módján már akkor megrengette az egész világot. Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf, a nyolcvankét esztendős, sztarecként, azaz lelki vezetőként tisztelt, világhírű író titokban elhagyta otthonát és ismeretlen helyre távozott. A nagy öreg távozásának és pár nappal később bekövetkezett halálának körülményei azóta is legendák és mítoszok sokaságát hívták életre… A neves író és újságíró, Pavel Baszinszkij szigorúan dokumentumokra, köztük archív anyagokra alapozva írta meg könyvét, melyben nem az események általa elképzelt változatát, hanem azok eleven rekonstrukcióját tárja az olvasó elé. Izgalmas elbeszélésben, lépésről lépésre követhetjük Lev Tolsztoj életének és utolsó utazásának valamennyi jelentős mozzanatát, megismerhetjük egy fokozatosan kibontakozó, mély családi dráma okait és egy nevezetes írói végrendelet létrejöttének titkait. 2010-es megjelenésekor Baszinszkij műve elnyerte az egyik legjelentősebb orosz irodalmi elismerést, a Nagy Könyv Díjat.

A fény kioltja a szégyent Ősi borzalom kel életre Mariefredben és magával ragad egy gyermeket, aki nyomtalanul eltűnik; egy lányt súlyos titkok gyötörnek; Irist pedig Migrén-Maggi tartja fogva, és közben sötét terveket forral. Vajon Viggo és Alrik képes lesz-e megtalálni a fekete boszorkányt anélkül, hogy maguk is bajba ne kerüljenek? A fehér sárkánykígyó a Pax-sorozat nyolcadik része.

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA! A kulcshordozókra minden korábbinál nagyobb feladat vár: meg kell találniuk Eflarus legendás várát az Időszakadásban. Az ifjú mágusok megpróbáltatásokkal teli útra indulnak, melyen még Astragor cselszövéseivel is szembe kell nézniük. Vasilisának eközben be kell bizonyítania, hogy van helye az óramágus-iskola tanulói között, sőt egy lehetetlen küldetés is áll előtte: meg kell mentenie Diana tündért a halál torkából. De képes lesz-e élni a váratlan segítséggel, miközben a legerősebb óramágusok esküdtek össze ellene? Vajon megbízhat-e újra az apjában, és hihet-e Fesh ígéretének? Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg. Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány. Az Óratorony a sorozat harmadik kötete.

„A hangyák eleinte az orrlyukakon próbáltak bejutni, az általuk kiváltott irritáció azonban tüsszentésre késztette vizsgálatuk alanyát. Az ennek eredményeként bekövetkező hirtelen légkitörés sokkal gyorsabban zúdult elő, mint a már korábban tapasztalt köhögés a légcsövön, és úgy lőtte ki a hangyákat az orrlyukon át, mint a puskacső. Az expedíció legtöbb tagja darabokra szakadt. A koponyában végzett későbbi kutatóexpedíciók a fülön próbáltak bejutni, de nem jártak több sikerrel. Felderítették a dinoszauruszok látó- és hallószerveit, és megfigyelték ezeket a törékeny rendszereket. Még az agyig is eljutottak, bár hogy mi célt szolgál, arra nem bírtak rájönni; csak évekkel később ébredtek rá a jelentőségére.” Szatirikus mese. Politikai allegória. Ökológiai vészcsengő. Cixin Liu a kínai sci-fi irodalom új generációjának leginnovatívabb és legeredményesebb képviselője, aki elsöprő sikereket aratott a Háromtest-trilógiájával, kisregényében a késő krétakor fantasztikus világába kalauzol el, ahol intelligens hangyák és értelmes dinoszauruszok civilizációi küzdenek egymással – a fennmaradásért és a bolygó megmentéséért. Talán más, önmagukat szintén értelmesnek tartó fajok számára is tanulságos módon…

A magyar származású Edith Bruck regényének hőse, maga a Rómában élő írónő, egy nap levelet kap a háztulajdonostól. Valójában hivatalos értesítés: felmondják az általa bérelt és otthonaként szeretett lakást. Pánikba esik, mert úgy érzi: nyugalma, egész életformája került veszélybe, nem egyszerűen másik lakást kell keresnie, hanem új életet is. Érzelmi kiszolgáltatottságában jóakarókon keresztül sodródik ahhoz az állítólagos svájci idős asszonyhoz, aki a lakását életfogytig tartó haszonélvezettel árulja. Miközben egyre jobban megtetszik neki az eladó lakás és környéke, akarata ellenére élete részévé válik a – mint kiderül – német származású özvegy. Ekkor azonban végzetes örvénybe kerül.

A modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába. A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál. Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán. Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetováló-művésznő –, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért, és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt. A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfi tagjait sújtó átok.

Johan Stenebo húsz éven át volt az IKEA egyik vezető igazgatója. Most kíméletlen őszinteséggel írja le, milyen módszerekkel vezette Kamprad a svéd vidéki áruházból felépített vállalatot, hogyan fanatizálta rosszul fizetett munkatársait, hogyan tett szert rendkívüli nyereségekre. Kitér Kamprad náci kapcsolataira, bemutatja összetett, Stasi-mintára épülő, kémekkel operáló üzleti kultúráját, leleplezi, hogyan használta fel a médiát, valamint a Greenpeace-hez és WWF-hez hasonló szervezeteket az IKEA környezetvédelmi botrányáinak eltussolására. Cégvezető még sosem tárta ilyen kendőzetlenül a nyilvánosság elé vállalatának rendkívüli sikereit és kudarcait - és valószínűleg soha nem is fogja.

Egy rendes fickó rossz munkakörben. Billy Summers bérgyilkos, a legjobb a szakmájában. Kitüntetett iraki háborús veterán, a világ legjobb mesterlövészei közé tartozik. Munka után viszont felszívódik. Erkölcsi kódexe szerint csak az igazán rossz emberekre vadászik. Billy végleg ki akar szállni, előbb azonban vár még rá egy utolsó munka. Ugyan mi sülhetne el rosszul? Persze hogy minden. És miközben Billy megpróbálja összerakni szétesett világát, megmenti a fiatal Alice-t is, és végül együtt indulnak megbosszulni egy rendkívül gonosz ember bűneit. A láttató erejű, izgalmas könyv részben háborús történet, részben óda az amerikai kisvárosokhoz és az ott élő emberekhez, ráadásul a King-próza egyik leglenyűgözőbb és legmeglepőbb párosát mutatja be. Regény a szeretetről, szerencséről, sorsról és egy olyan összetett hősről, aki mindössze egy utolsó lövésre van a megváltástól.

Anna Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el. Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”. Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő. Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”.

John Baker és Nick Place regénye egyedülállóan izgalmas történet egy borgyűjteményről, amelyet elloptak a cártól, elrejtettek a nácik elől, hogy aztán egy sydney-i illetőségű borkereskedő bukkanjon rá. Különleges olvasmány életről, halálról, valamint (csillagászati árú) eltört borospalackokról. Megjelenése után hamar bestseller lett Ausztráliában, és mind belföldön, mind külföldön nagy médiafeltűnést keltett. A csúcsborok tündöklő, kifinomult, és olykor megmosolyogtató világában üdítő színfolt ez a könyv, melyben két férfi egy olyan borgyűjtemény nyomába ered, amely túl mesésen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Ám a valóság most is regényesebb a vártnál.

Zadie Smith (1975–) angol apától és jamaicai anyától született Londonban, nemzedéke egyik legtehetségesebb és legsikeresebb írója. Huszonöt éves korában jelent meg a Fehér fogak című első regénye, amely rögtön számos díjat elnyert, és 2002-ben tévésorozatot is készítettek belőle. A szépségről és az NW című regényei végleg az élvonalba röpítették. Családjával New Yorkban és Londonban él, így a brit, az amerikai és a jamaicai élet egyaránt megjelenik írásaiban, melyek a világirodalom és a popkultúra elemeivel vegyülnek. Zadie Smith briliáns regénye négy fiatal napjait követi higanyszerű rezdülésekkel. Leah, Natalie, Felix és Nathan egy helyen és egy időben nőtt fel egy koszlott, külvárosi háztömbben, London északnyugati zónájában. Ismerik minden szomszédjukat, és csak ehhez a pár utcányi szeglethez kötődnek, mégsem tudhatják soha, hogy a következő pillanatban mi vár rájuk: London rémisztően gazdag szövete bármikor zátonyra futtathat vagy zsákutcába terelhet. Az NW egyedülállóan maradandó könyv egy bonyolult helyről, ami sokáig nem megy ki az ember fejéből. Megjelenése után jelölték a női szerzőknek járó rangos Women's Prize for Fictionra, a könyvből készült filmváltozatot 2016-ban mutatta be a BBC.

Kathryn Stockett (1969) amerikai írónő Jacksonban született, korábban magazinoknak írt New Yorkban, majd 9/11 hatására kezdett bele korszakos művébe, amin öt éven át dolgozott, és újabb évekbe telt, mire egy kiadó vállalta a megjelentetését. A Segítség a hatvanas évek elejére, Jacksonba, az amerikai Dél egy tipikus kisvárosába visz bennünket, ahol a fehérek úgy érzik, a világ örök rendje a szegregáció, a feketék pedig véletlenül sem merik elmondani igazi érzéseiket. De közben másutt már zajlik a fekete polgárjogi mozgalom, és a fokozatos, lassú enyhülés híre eljut a kisvárosba is. Skeeter, az egyetemről írói ambíciókkal érkező középosztálybeli fehér lány a cselédekről szeretne interjúkötetet írni, hogy a történelem során először saját maguk mondják el életüket és helyzetüket. Skeetert eleinte csak naiv, gyerekes becsvágy fűti, de ezeket a nőket megismerve, részt vállalva sorsukból, életét is kockáztatva értük, bátor felnőtt válik belőle. A "cselédek" pedig ráébrednek, hogy a mindennapi megaláztatás elviselése senkinek sincs benne a munkaköri leírásában, a háztartási alkalmazottakéban sem. Stockett 2009-es könyve hatalmas siker lett, hónapokon át vezette a sikerlistákat, az Elfújta a szél-hez hasonlították, megjelenése óta pedig már 42 nyelvre lefordították. A regényből 2011-ben bemutatott filmben nyújtott alakításáért Octavia Spencer elnyerte az Oscar-díjat. A történet még most is jelentős társadalmi változásokat generál világszerte.

1954-ben jelent meg először A Legyek Ura, amelyet ma már nyugodtan nevezhetünk a XX. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotásának, s ma éppoly időszerű, mint volt a megírása idején. Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy „mítoszregényében”: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk. A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól – amely talán éppen elpusztul –, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek… Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben – eleinte szinte észrevétlenül – sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát… Golding, aki sokáig általános iskolai tanárként dolgozott, a gyermeki lélek nagyszerű ismerőjeként rajzolja meg hőseit, akik az egyre inkább elfajuló „játékban” mintegy felgyorsítva élik át az emberi civilizáció történetét az első észszerű közösségi szabályok megteremtésétől kezdve egészen odáig, amikor a rend összeomlik, s újból a bálványimádás, a gyilkos ösztön kerekedik felül…

Meg Rosoff (1956) bostoni születésű amerikai írónő, de 1989-ben végleg átköltözött Londonba. A reklámszakmában töltött tizenöt év után jelenik meg a Majd újra lesz nyár című első regénye, amely rögtön világsiker lett. Második regénye, a Just In Case – Sorsbújócska szentimentalizmus nélkül, humorral ábrázolja a kamaszkori szorongást. Hogyan sújthat le ránk a Sors? Hogyan tudjuk kicselezni? Mondjuk úgy, hogy egyszerre mindig minden eshetőségre gondolunk, és akkor nem marad fogása rajtunk, és békén hagy? Ki tudja… a biztonság kedvéért érdemes lenne megpróbálni! Valahogy így okoskodik Justin, akit korábban Davidnek hívtak, miután a fejébe veszi, hogy a Sors a fejébe vette, hogy végez vele. Első körben nevet és stílust változtat, aztán örökbe fogad egy képzeletbeli kutyát, akivel nekivág, hogy elmeneküljön a Sorsa elől… A szerző kegyetlen őszintesége felejthetetlenné teszi Justin Case („just in case”) alakját, akit a kritikák gyakran Salinger Rozsban a fogó-jának hőséhez hasonlítanak. A regény számos díjat elnyert, köztük a német piac legrangosabb ifjúsági díját, a Jugendliteraturpreist. Meg Rosoff 2016-ban megkapta az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi elismerését is.

Marina Sztyepnova 1971-ben született Oroszországban. Kritikusai szerint úgy ír, mintha Ljudmila Ulickaja lánya és a nagy klasszikus orosz szerzők kései utóda lenne. A Lazar asszonyai megjelenésekor bombaként robbant, azonnal a bestsellerlisták élére került, mindegyik nagy orosz irodalmi díjra jelölték, és 2012-ben elnyerte az orosz Nagy Könyv díjat. Azóta huszonhat nyelven olvasható, és készül a filmváltozat is. A Tolsztoj-díjat a legszebb orosz prózaíró hagyományok folytatásával érdemelte ki. Lazar Lindt, a zseniális, zsidó származású fizikus éppen 1900-ban született, és valamikor a kilencvenes évek elején hal meg, hosszú élete során csak a tudomány érdekli... meg a nők. Forradalom, sztálinizmus, terror, háború, kísérleti atomrobbantások, az értelmiség kínjai mindezt három különös sorsú nő (az orosz lelket megtestesítő Maruszja, a férjét gyűlölő fiatal Galina és a melegségre vágyó Linocska) szemszögéből követhetjük. Igazi nagyregényt kapunk, mely szakmai és közönségsikerét annak köszönheti, hogy női sorsokat ilyen érzékenyen és beleéléssel talán senki más nem ábrázolt még a mai orosz irodalomban.