Európa Könyvkiadó strana 126 z 143

Nyugat-Európában sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a XX. század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve - melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott - ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió pél dányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le. A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író "hindu regéjét", és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődésregén yek hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok - például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp -, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje - nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás megtapasztalása ut án ér el a végső bölcsességhez - ami egyúttal az igazi boldogság. Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő, vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándékozta a z emberiséget.

A kötet tartalma: Szókratész védőbeszéde. (Devecseri Gábor fordítása.) A lakoma. (Telegdi Zsigmond fordítása.) Szókratészról és Platónról

A tizenötéves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója - egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg.Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében?Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat.

Jean Delumeau a francia gazdaság-, társadalom- és mentalitástörténet nagy öregje az emberi félelem-, illetve biztonságérzés alakulásának hosszas és részletes vizsgálata után jutott el a múltbeli, elveszett Édenkert, és a jövőbe helyezett Éden történe tének megírásához. Ennek első, de önálló műként is kerek egész kötete az Édenkert-motívum történetét vizsgálja. Megmutatja, hogy az ókori keleti szerzők által is leírt csodás kert képzete hogyan egyesült a bibliai teremtéstörténet Édenével, s a kiala kuló kereszténység hogyan formálta ezt a két hagyományt egységgé. A középkor kezdetén a paradicsom egyszerre jelentett egy valahai (vagy ma is létező) konkrét földi világot és egy szimbolikusan értelmezendő csodás kertet. A szerző végigköveti a teoló giai vitákat, a különböző értelmezéseket. Részletesen foglalkozik azokkal a kísérletekkel, amelyek az Éden földrajzi helyét akarták meghatározni. A középkor végétől a nosztalgikus aranykor képzete és a jövőbe vetített utópiák váltják egymást és élnek egymás mellett a humanizmustól a felvilágosodásig. A könyv bemutatja a humanizmus után megszülető új tudományosság és filológia törekvéseit az Éden lokalizálására, a teremtés kronológiájának kifinomítására. A kötet a XVIII. századdal, a gyönyörök ke rtjének mítoszát leromboló felvilágosodással zárul.

Az Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek.

A kötet József Attila válogatott verseit tartalmazza diákok számára.

Glenn Gould, a XX. század második felének egyik legeredetibb és legnagyobb hatású előadóművésze, akinek különös életpályáját a magyar olvasó Otto Friedrich könyvéből ismerhette meg nemrégiben, nemcsak abban volt rendhagyó, hogy harmincegy éves korában örökre szakított a koncertpódiummal, hanem abban is, hogy sosem elégítette ki csak a zongorázás. Mindig, de a hangversenyélettől visszavonulva különösen nagy becsvággyal készített rádiós, majd televíziós dokumentumjátékokat, mindenekelőtt pedig írt: esszét, előadást, lemezborítót, könyvkritikát - irodalmi igénnyel, a maga sajátos, olykor cikornyásan humoros és nem éppen tapintatos stílusában. Gondolatait nemegyszer interjú formájában fejtette ki. Ezekben a beszélgetésekben többnyire ő volt mind a két fél, mint Karinthy, mikor álmában két macska volt, és játszott egymással. Gouldnál sokszor nehéz eldönteni, hogy mennyi a játék, és mennyi a halálos komolyság. Talán úgy érezte, hogy mondandója annyira keserű pirula, annyira szokatlan, annyira ellentmond sok mindennek, amit tisztelni és csodálni tanultunk, hogy csak a humor mázával bevonva megy le a torkunkon. Nem szerette Mozartot, sőt jószerével alig valamit abból, amit Bach és Wagner közt írtak. Kedvenc énekesnője - Elizabeth Schwarzkopf mellett - Barbra Streisand volt. Elavult és fölösleges intézménynek tartotta a hangversenyt, úgy vélte, hogy a mű igazi interpretációja a vágóasztalon jön létre. Tiltsuk be a tapsot! - követelte, humornak álcázott komolysággal, sőt azt is állította, hogy esztétikai ítéletet nem volna szabad mondani, csakis erkölcsit. Egy nagy művész, egy nagy különc, egy kivételesen öntörvényű ember gondolatait kapja az olvasó, birkózhat velük, berzenkedhet ellenük - unatkozni biztosan nem fog.

Mark Mazower, a modern európai történelem kiváló szakértője egy olyan térségről írt adatokban gazdag, a történelmi és kulturális hátteret megvilágító könyvet, amely kétszáz éve még nem is létezett. Az Oszmán Birodalom nem a Balkánt, hanem a "Rumelit" - volt "római területet" - uralta, amit a bizánciaktól hódítottak el annak keresztény lakóival együtt. Az Európa és Ázsia között fekvő, összekötő hídként szolgáló területre az évszázadok során nomád népcsoportok nyomultak be, de az átjárhatatlan hegységek miatt szinte lehetetlen volt politikai ellenőrzést gyakorolni a különböző kis közösségek fölött, amelyek egészen a huszadik század végéig tarka változatosságban éltek egymás mellett. A vallásra és nem etnikai hovatartozásra alapozott birodalmak olyan szokásokat alakítottak ki, amelyek a modernizálódással sem tűntek el. A Balkán kezdettől fogva több volt, mint földrajzi fogalom. Európa az elmaradottsággal, erőszakkal, vadsággal társította ezt a régiót, összhangban a felkelés és bosszúállás évszázados történelmével. A nemzeti önrendelkezés elvének érvényesülése a Balkánon kicsiny, életképtelen, egymással kibékíthetetlenül ellenséges, belsőleg nem kevésbé békétlen államok létrejöttéhez vezetett. A kommunizmus összeomlása óta könnyebb egyetlen entitásnak látni Európa délkeleti fertályát, ugyanakkor ma sokan nemcsak a kommunizmust hibáztatják a tömeges erőszakért, hanem magát az etnikai változatosságot, a vallások és kultúrák közt régtől húzódó törésvonalakat. Nehéz olyan szemlélőt találni, aki bármi jót szólna a régióról, még nehezebb a fekete-fehérnél árnyaltabban nyilatkozni róla. A jelen kötet vállalkozása éppen az, hogy megpróbál friss szemmel tekinteni a Balkánra, nem a "balkániság" prizmáján megtörve érzékelni, amihez huzamos ideje hozzászoktunk.

A regény több időbeli síkon és nagyjából két helyszínen - egy nyugat-európai országban és Budapesten - játszódik. A nagymúltú diplomata-család legfiatalabb tagját visszahívják állomáshelyéről, mert diplomatához méltatlan módon, a nyilvánosság előtt megvert egy újságíróriportert, honfitársát. A vádból és a védekezésből bomlik ki a történet. A diplomata fiatal feleségével Magyarországra készül. Kint élő emigránstól tanulják a nyelvet, ismerkednek - egyre nagyobb rokonszenvvel - az ország történelmével, kultúrájával. Megérkezésük után a fiatalasszony autószerencsétlenség áldozata lesz. Később a férfi megismerkedik egy magyar nővel. Beleszeret, járja vele az országot, kezdi megismerni és megszeretni a népet, s hiába figyelmezteti vele élő nővére és hivatali felettese, feleségül akarja venni Annát. - Az ítéletet végül is az asszony mondja ki azzal, hogy nem akar és nem tud feleségül menni hozzá, mert annyira más történelmi és társadalmi adottságok között élnek, hogy a férfi - minden jóakarata ellenére sem lenne képes megérteni őt és népét. Az írónő új regényében az érdekes történet mellett alkalmat talál arra is, hogy elmondja jó és rossz véleményét honfitársairól. (cgi.axelero/hu/legeza)

A kötet József Attila válogatott verseit tartalmazza diákok számára.

Az Európa Könyvkiadó újra megjelentette az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass A bádogdob című regényét (840 oldal, 2900 Ft), mely az eredeti szöveg teljes fordítását tartalmazza. A kötet, melyet egy Új kiadás feliratú átkötő szalag különböztet meg az előző kiadásoktól, november 3-tól kapható az üzletekben. A jelen kiadás számára a fordítást az eredeti szöveggel egybevetette és a kötetet szerkesztette: Lendvay Katalin. Günter Grass, a háború után induló német írónemzedék domináns alakja A bádogdob-bal lett egy csapásra világhírűvé, de könyvéről - négy évtized elmúltával - ma már azt is elmondhatjuk, hogy a XX. századi európai irodalom egyik klasszikusa. A film, amelyet Volker Schlöndorf rendezett a műből, annak idején Cannes-ban nagydíjat nyert, és azok számára is felejthetetlenné tette Oskar Mazerath apró alakját, akik a regényt nem olvasták. Grass ebben a különös kis figurában - aki egy nap elhatározza, hogy nem nő tovább, gyerek marad, s bádogdobjával, valamint fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkká zúzó sikításával harcol a nemszeretem jelenségek ellen - szellemi küzdőtársat alkotott magának, hogy felhívhassa a figyelmet a szülőföldjén, Gdansk/Danzigban és környékén élő népek - németek, lengyelek, kasubok - közös történelmére, s hogy kibékítse őket egymással.

Ebben a kisregényben nincs pont, amely egy szabályos, egyszerű vagy összetett mondatot lezárna. Itt csak vesszőkkel találkozik az olvasó, no meg egy-két kérdő- vagy felkiáltójellel, de utána kisbetűvel folytatódik a szöveg, bekezdések nélkül a végtelennek tetsző monológ egy mostani kisasszonyhoz és a fiatalkori múltból a szüntelen jelenbe átplántált gyönyörű leányzókhoz, akik "ott heverésztek a pokrócukon fürdőruhásan, mint valami napimádó testület tagjai, hatan voltak, és a hátukon feküdtek, karjukkal a feltupírozott fejecskéjük alatt, és direkt a felhőkbe néztek, hogy testecskéjüket a férfiszemek szabad prédájára adják..." Kinek is a szájából hangzik el ez a monológ? Ki is a mestere ennek az élőbeszédtől illatos groteszk retorikának? Nos, az áradó szavak, az egymást szeszélyesen követő anekdoták, az évszázadokat összekapcsoló gondolattársítások, amelyek egy véget nem érő tánc "pajkos" szédületével kábítják el a hölgyeket, azaz olvasókat - egy hatvanéves cipészmesternek, "az emberi láb mérnökének" a vallomásai. A monológista az "európai reneszánsz híve", akit egy életre megbabonáztak Mária Terézia legendásan méretes keblei, általában a Monarchia Ferenc Józseffel és Schratt Katalinnal, Rudolffal és Vetsera Máriával, aki tudja, mit köszönhet az emberiség Edisonnak, vagy éppen Puskinnak, aki szintén "az európai reneszánszhoz tartozott", akinek szép pakompartja volt, tudják, olyan oldalszakálla, mint a megboldogult Ferenc Jóskának meg a Strauss zeneszerzőnek"; aki dolgozhat, ahol ember csak dolgozhat; aki túlélte az első világháborút, mint Svejk; aki az elbeszélés idején a szocialista munkaverseny sajátosságaira is kitér álmélkodva; aki körül évtizedeken át dúlt az élet szereleméhes banyák és fruskák, papnék és görlicék, részeges és szadista, vagy egyszerűen csak féleszű hímek körtáncaként. A kisvárosi-falusi lét megannyi mindennapi kalandja, tragédiája és komédiája burjánzott körülötte...

Richard Strausst (1864-1949) óriási tehetséggel és hosszú élettel ajándékozta meg a sors, és alaposan ki is használta mind a kettőt: egyenletes életműve makulátlan remekművek hosszú sorát foglalja magában - elég, ha fiatalkori szimfonikus költeményeire gondolunk (Don Juan, Tyll Eulenspiegel, Imígyen szóla Zarathustra), vagy az operairodalom olyan csúcsaira, mint a Salome, A rózsalovag, az Ariadné Naxos szigetén, s talán legmegrázóbb alkotására, a megtört, megalázott és gyászoló öregember végleges búcsújára, a csodálatos Négy utolsó ének-re. Mindent a művészetnek rendelt alá, tehetségébe és elhivatottságába vetett hite soha egy percig sem rendült meg. A világ nagyon is érdekelte, de csak mint művészete érvényesülésének terepe. Önző volt, amellett vallástalan, német nacionalista. Elfogadta a nácizmust, nem emigrált, sőt szívesen vette a német kultúra világszerte prezentálható nagykövetének szerepét. Antiszemita volt, de tűzön-vízen át ragaszkodott, amíg tehette, zsidó librettistájához, Stefan Zweighez. Ez az önző ember és művész egyetlen akaratnak rendelte magát alá: zsarnoki feleségének, a zenéjén kívül egyedül őt szerette. Nagy zeneszerző és már-már érthetetlen személyiség - aki remek monográfusára akadt Matthew Boydenben. Az angol muzikológus és zenei szakíró briliáns könyvet produkált. A szabályos életrajz, eseménytörténet egyben kultúr- és politikatörténet is, és jó ízléssel kordában tartott kutakodás egy páratlanul érdekes művész lelkének titkaiban, abban a rikító ellentmondásban, amely az óriási alkotóteljesítmény és az alkotó személye között feszül.

Hogy Szabó Magda színdarabjai zajos sikert keltenek, nem csak drámaírói képességére jellemző, hanem az 1956 után bekövetkezett helyzetre: a saját nemzeti múltjától rendeletekkel eltiltott haza szomjas saját történetének megismerésére. Az író a szimfóniák előtt etűdökön gyakorol, hangjátékokkal jelentkezik, míg első nagy sikere, az Az a szép, fényes nap megszülethetik, s lévén egyetemi tanulmányai egyike hazája történelme, boldogan próbálja újraértelmezni nemzete felejteni- és tanulnivalóját. Sok nemzeti nagyság története bírja munkára, a tatárdúlta hazát újjáépítő Béla király gyerekkorától kedvence. Micsoda család - tűnődik -, az anyját, a Bánk bán Gertrudisát cafatokra tépi a felháborodott önérzet, a húga Szent Erzsébet, ő maga, aki újjáépíti a tatárdúlás miatt dehumanizálódott szerencsétlen országot, sose kerül az Árpád-házi szentek listájára. Királynak születik egy királyi házaspár gyermeke, de adottságai és jelleme nem bizonyos, hogy megfelelnek a születés adta rangnak. A Béla király arról szól, hogyan válik egy kezdetben szinte mindig rosszul lépő, olykor halálos bűn elkövetésére szorult, helyzete szerint király népe valóságos vezetőjévé, igazi királlyá, aki már nemcsak büntetni, de megbocsátani és megérteni is tud, nagy távlatokban gondolkozni és méltó családpolitikával baráttá, sőt rokonná tenni hajdani vetélytársa, az idegen Kötöny családját. A dráma trilógia, nagy uralkodók lassan fejlődnek azzá.

Ebben a kisregényben nincs pont, amely egy szabályos, egyszerű vagy összetett mondatot lezárna. Itt csak vesszőkkel találkozik az olvasó, no meg egy-két kérdő- vagy felkiáltójellel, de utána kisbetűvel folytatódik a szöveg, bekezdések nélkül a végtelennek tetsző monológ egy mostani kisasszonyhoz és a fiatalkori múltból a szüntelen jelenbe átplántált gyönyörű leányzókhoz, akik "ott heverésztek a pokrócukon fürdőruhásan, mint valami napimádó testület tagjai, hatan voltak, és a hátukon feküdtek, karjukkal a feltupírozott fejecskéjük alatt, és direkt a felhőkbe néztek, hogy testecskéjüket a férfiszemek szabad prédájára adják..." Kinek is a szájából hangzik el ez a monológ? Ki is a mestere ennek az élőbeszédtől illatos groteszk retorikának? Nos, az áradó szavak, az egymást szeszélyesen követő anekdoták, az évszázadokat összekapcsoló gondolattársítások, amelyek egy véget nem érő tánc "pajkos" szédületével kábítják el a hölgyeket, azaz olvasókat - egy hatvanéves cipészmesternek, "az emberi láb mérnökének" a vallomásai. A monológista az "európai reneszánsz híve", akit egy életre megbabonáztak Mária Terézia legendásan méretes keblei, általában a Monarchia Ferenc Józseffel és Schratt Katalinnal, Rudolffal és Vetsera Máriával, aki tudja, mit köszönhet az emberiség Edisonnak, vagy éppen Puskinnak, aki szintén "az európai reneszánszhoz tartozott", akinek szép pakompartja volt, tudják, olyan oldalszakálla, mint a megboldogult Ferenc Jóskának meg a Strauss zeneszerzőnek"; aki dolgozhat, ahol ember csak dolgozhat; aki túlélte az első világháborút, mint Svejk; aki az elbeszélés idején a szocialista munkaverseny sajátosságaira is kitér álmélkodva; aki körül évtizedeken át dúlt az élet szereleméhes banyák és fruskák, papnék és görlicék, részeges és szadista, vagy egyszerűen csak féleszű hímek körtáncaként. A kisvárosi-falusi lét megannyi mindennapi kalandja, tragédiája és komédiája burjánzott körülötte...