Európa Könyvkiadó strana 8 z 123

Vérbeli összetévesztős komédia Erich Kästnernek, a nemzedékek óta töretlen népszerűségű német író-költő-humoristának ez a remekműve. Főszereplője, Tobler titkos tanácsos, a kőgazdag és egy kissé habókos konszerntulajdonos a fejébe veszi, hogy kipróbálja, milyen is hóttszegénynek lenni. Megnyeri a Csillog-Villog Művek saját maga által kiírt pályázatának második díját, és szegény ördögként állít be a bruckbeureni Grand Hotelbe, hogy megkezdje jól megérdemelt jutalomtelelését. Terve fényesen sikerül: míg a fődíj csakugyan ágrólszakadt nyertesét, dr. Fritz Hagedorn ifjúurat milliomosnak nézik és nagyvilági hölgyek rajongják körül, az igazi milliomos egy ócska kis padlásodúban kuksol a harmadik ember, azaz a jómódú magánzóvá átöltöztetett bölcs urasági inas felügyelete alatt. A többszörös szerepcsere kiválóan alkalmas rá, hogy ki-ki megismerhesse az előkelő társaságot, no meg a fonákját. Meg persze egyebekre: többek között egy kis szerelemre - és végül némi szerencsés végkifejletre is...

Szerették egymást. Az arisztokrata, az író, a pilóta, Antoine de Saint-Exupéry és a gazdag, Európába vetődött San Salvador-i lány, a tehetséges festő és nagyszívű, igazi nő, Consuelo. 1930-ban ismerkedtek meg, s rá egy évre összeházasodtak. E kötet azokból a levelekből áll, amelyeket a II. világháború utolsó éveiben, New Yorkból Consuelo de Saint-Exupéry írt Algírban az európai eszméért hadirepülőként harcoló férjéhez. A levelek nem igazán jutottak el a címzetthez, és ezzel a levelek írója is tisztában volt. Mégis írt és írt. Azután is írt még évekig, hogy Antoine de Saint-Exupéryt már hivatalosan is eltűntnek nyilvánították... Több ez a könyv, mint egyszerű adalék egy nagy író magánéletéhez. Ez a könyv a múlhatatlan szerelem emlékműve.

A mesélés ősi öröme sugárzik a chilei Isabel Allende regényéből: a Trueba család több nemzedékének tagjai úgy elevenednek meg lapjain, hogy a nagy és kárhozatos szerelmekkel, pusztító és gyilkos indulatokkal, olthatatlan és kielégíthetetlen vágyakkal, megidézett és hívatlanul betoppanó szellemekkel teli történetben szinte észrevétlenül kirajzolódik egy kínkeservesen modernizálódó, majd véres diktatúrába zuhanó ország története is. S így a regény utolsó lapjain a Trueba család "kísérteteihez" csatlakozik a "Költőé" és az "Elnöké" is - és mindazoké, akiket elpusztít az 1973-as puccsot követő rémuralom. Az 1942-ben született Isabel Allende 1982-ben megjelent regénye ma már a latin-amerikai irodalom klasszikusának számít, s Bille August rendezésében világsztárokat felvonultató, nagy sikerű film készült belőle.

Brigitte Hamann, a kiváló bécsi történésznő érdeklődése a Habsburg-ház nevezetes tagjai után Hitler fiatalkora felé fordult, ahhoz pedig már Bécsben hozzátartozott a Wagner iránti rajongás. Hamann ugyan nemet mondott a Wagner unokának, amikor az 1997-ben felkérte, hogy tartson előadást anyja, Winifred születésének centenáriuma alkalmából, ám a további Hitler-kutatás során mégiscsak eljutott a bayreuthi "nagyasszony" személyéhez. Az angliai Sussexből származó árva lány szinte még gyerekfővel ment férjhez Wagner fiához, a jóval idősebb, sikertelen zeneszerzőhöz: Siegfriedhez, és négy gyermeket szült neki. Férjével együtt kezdettől fogva rokonszenvezett Hitlerrel és pártjával, és haláláig kitartott szimpátiája mellett.

Régóta tudhatjuk, hogy John Lukacs amerikai történész - avagy a mi Lukács Jánosunk - minden könyvében (a szigorúan vett történészi munkáiban is) "résztvevő" módon ír a történelemről: miközben igyekszik a lehető legpontosabban feltárni egy-egy történe lmi eseményt, mindig látjuk és érezzük az elemzés mögött őt magát, az érző és töprengő embert. Ez a könyve talán a többinél is szenvedélyesebb és szubjektívebb, s így sok mindenben vitára ingerelheti az olvasót akár a filozófiai nézeteit, akár egyes gondolkodók és történelmi személyiségek (Freud, Darwin, Marx, Einstein, Hitler) megítélését illetően. Ám Lukács János éppen azt akarja, hogy az olvasó gondolkozzék vele együtt, és reméli, "hogy egyesek számára könyve zenéjéből kihallatszik az igazság nak legalább valami halovány visszhangja".

Egy elárvult bicikli meg egy fél pár tornacipő hever az idősek otthonát övező sövény mellett. Hová tűnt Ty Marsall, a tizenhárom éves kisfiú? Csak nem a rettegett Halász ragadta ei? French Landing nyugalmas kisváros, nemigen kerül a lapok címoldalára. Ám most felütötte fejét a Gonosz, Kisgyermekek tűnnek el, némelyikük rettenetesen megcsonkított holtteste előkerül, de a többinek örökre nyoma vész.

A tizenkét éves Kit McMahon Lough Glassban, egy ír kisvárosban él, amely egyetlen főutcából áll, és mindenki ismeri egymást. A gyerekek együtt járnak iskolába - a lányok a zárdába, a fiúk a fiúiskolába -, és felnőve majd egymásba szeretnek és összeházasodnak, és élik az életüket, mint a szüleik meg a nagyszüleik, és semmi sem változik. Egy este azonban Kit gyönyörű mamája, a titokzatos Helen eltűnik. Azt feltételezik, belefulladt a település melletti tóba, ahol oly gyakran rótta magányos sétáit. Ám a holttestet nem találják. Megindul a sutyorgás, a pletyka... Kiték élete megváltozik. Az apja vigasztalhatatlan, egyre siratja feleségét, öccse még inkább magába zárkózik, a kislány meg szinte egyik pillanatról a másikra felnőtté válik, mert anyja halálával kapcsolatban nagyon nyomasztja egy titok. Aztán lassacskán fény derül sok mindenre...

A voltaire-i életmű meghatározó jelentőségű alkotása, a Candide vagy az optimizmus egyszerre tézis- és kalandregény. Hősét, az egyszerű és hiszékeny ifjút - akit filozófus nevelője, Pangloss a nagy Leibniz nyomán arra tanít, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika - Voltaire végigvezeti benne az egész földgolyón, Vesztfáliától Hollandián keresztül Portugáliáig és Eldorádóig, majd vissza, Európán át Isztambulig és végül Rodostóig. Candide útja társaival együtt háborúból háborúba, katasztrófából végveszélybe visz; végigszenvedik mindazt a rosszat, ami igencsak ellentmond mestere tanításainak. Candide ki is ábrándul ez utóbbiakból, de nem esik kétségbe. Voltaire (1694-1778) a filozófiával szemben az élet elsődlegességét hirdetve ráébreszti hősét, hogy földünk nem mennyország ugyan, de nem is pokol. Candide földet vásárol, és imádott hölgye, Kunigunda, meg a többiek társaságában békés munkálkodásba fog: "Dolgozzunk, ne okoskodjunk" - mondja a mű végén az egyik főhős.

Stefan Zweig életművének szerves részét képezik a rövidebb-hosszabb lélegzetű tanulmányok. A hét kötetre tervezett életműsorozat második darabjába az előbbiek közül válogattunk arcképeket és az emberiség sorsfordító történelmi pillanatait megidéző kisesszéket. Az arcképek híven tükrözik a humanista Zweig érzés- és ízlésvilágát, megmutatják, kit tart barátjának, példaképének a múlt és saját jelenkorának írói, zenészei, képzőművészei, gondolkodói közül. A névsor nemzetközi és igen változatos, helyet kap benne többek között Kleist és Joyce, Rimbaud és Mahler, Tagore és Schweitzer, Verhaeren és Toscanini. A nagy történelmi momentumok közül az író például Bizánc elestét vagy a Déli-sark meghódítását tartotta megörökítésre érdemesnek, ám igen jelentős pillanatnak érezte azt is, amelyben a svájci vasutas lepecsételte a Leninnel Oroszországba induló vagon ajtaját.

Stefan Zweig (1881-1942) gazdag és több mint hatvan éve világszerte népszerű életművéből hét kötetre való válogatást ad közre az Európa Könyvkiadó. Az első kötet a novellista Zweiget mutatja be, élére az utolsó s talán legkiforrottabb mestermű, a Sakknovella címét kölcsönöztük. De megtalálhatók a kötetben a korábbi alkotóperiódusok remek darabjai is - amelyek a pubertás érzelmi viharaival foglalkoznak (Égő titok), egy-egy különleges sorsot követnek a végkifejletig (Leporella, Könyves Mendel), vagy a pattanásig feszült szenvedély drámáit elevenítik meg (Ámok, Huszonnégy óra egy asszony életéből). A felsoroltakon kívül a kötet tartalmazza az Érzések zűrzavara és az Epizód a Genfi-tavon című műveket is.

A szerzőt több mint negyvenéves barátság fűzte a Mesterhez. A kötet lapjain Fellini ürügyén az olasz filmművészet ez idáig legfontosabb időszaka elevenedik meg. Találkoznak-érintkeznek a nagyok: Lattuada, Rossellini, Pasolini, Visconti, Antonioni, Marcello Mastroianni, az angyali természetű, zseniális Nino Rota -aki negyedszázadon keresztül szerzi filmzenéit a nem zeneértő és nem különösebben zeneszerető rendezőzseni instrukcióit követve, és aki az első pillanatban felfogja a Fellini-féle múzsa természetének kettősségét, az életörömnek és a melankóliának ezt az utánozhatatlanul egyedi keverékét.

Egy perui légi támaszpont közelében borzalmasan megcsonkított holttestet találnak; mint hamarosan kiderül, az áldozat a környékbeli házi mulatságok kedves, népszerű dalénekese. A szomszédos halászfalu csendőrhatósága "Silva hadnagy és Lituma közcsendőr" komótosan, de elszántan lát munkához, hogy kiderítse, ki vagy kik voltak a szerencsétlen fiatalember gyilkosai. A nyomozás során újabb és újabb rejtélyes kérdések merülnek fel, s meglepetés meglepetést követ. Végül aztán többé-kevésbé mindenre fény derül, és nemcsak egy líraian induló, ám rémdrámába forduló tragikus-különös szerelmi történet bontakozik ki előttünk fokozatosan, hanem az ötvenes évek Perujának társadalmi látlelete is, amelynek komor színeit derűs, már-már bohózati elemekkel frissíti a már nem egészen fiatal, de még mindig kívánatos, dús idomú fogadósné junói bájai után ácsingózó Silva hadnagy szerelmi csetlése-botlása.

Számos horrortörténet világhírű, hazánkban is népszerű szerzője lenyűgöző világba vezet e félelmetes és meseszép regényben, mely a távoli Delain birodalomban játszódik. A király halott - különös méreg végzett vele. A gyilkossággal idősebb fiát, Petert vádolják. Öccse, az elvetemült Thomas parancsára tüstént börtönbe vetik. Egyedül Peter tudja, hogy a szörnyű tettért az udvari mágus, Flagg a felelős. Egyedül ő ismeri a varázsló ördögi tervét. Szöknie kell. A roppant Tűtoronyból azonban egyetlen fogolynak sem sikerült még élve kijutnia... Stephen King, a borzongás modern mestere ebben a könyvében is remekelt.

A blandingsi kastély mohlepte falai közt zajlik az élet. A nyájas és módfelett szórakozott Lord Emsworth azonban ügyet sem vet vendégeire: őt csak a Császárnő érdekli - vagyis a többszörös díjnyertes koca, a lord büszkesége, akire azonban más is szem et vetett... Miközben ifjú szerelmesek civódnak, párok át- és visszarendeződnek, a Császárnő ellen többen szőnek rút ármányt, méghozzá nem kisebb személyiségnek, mint Lord Tilburynek, a sajtócézárnak a megbízásából... Szerencsére ott van a vendégsere g között a minden csínyre és minden csíny elsimítására egyaránt kész örökifjú Lord Ickenham - Wodehouse halhatatlan Psmith-jének szellemi örököse -, a "jókedvű jótevő"... A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusz trációi teszik még élvezetesebbé.

Akit itt megismerünk, nagyon távol áll az eddigi Mao képtől. Ezt az embert korántsem idealizmus, vagy ideológia vezérli. Egyre törekszik felfelé, Sztálin egyengeti az útját. Mao hazug mítoszt gyárt, zsarol, intrikál, mérgez, hogy célját elérje... Pedáns történetírás a Vadhattyúk mesemondói hangján. (A Vadhattyúk Jung Chang előző könyve, amely három női sorsot dolgoz fel a maoista Kínában.) A kötet mögött évtizednyi kutatómunka áll: a szerzők felkeresték és megszólaltatták a kötet számos még élő szereplőjét.

Káprázatos időutazás Akszjonov új regénye: a szerző "az 1764-ik esztendő April havába" varázsol bennünket; kora tavasz van, fagyos, késő alkony. "Tsupasz ágak az út mentén, s végiben valamely város sötét fűrész-fogazatja, benne a Kirche tű-hegyes, szinte bele sem illő fogával. Béfagyott tó." S aztán hamarosan megismerjük a két főhőst is: Nicolas-t s Michelt - avagy Kolját és Misát, II. Katalin cárnő tisztjeit, kiknek az a feladatuk, hogy Európán átlovagolván, keressék meg Párisban Voltaire-t, s készítsék elő a terepet a cárnő küldöttjének érkezésére... Mert Nagy Katalin - a Felvilágosodás eszméin fölbuzdulva - megbízottján keresztül tanácskozni kíván a kor nagy elméjével, hogy megtudakolja véleményét a történelem s az emberi lét egynémely nagy kérdéseiről - s nem utolsósorban merész tervéről, az orosz jobbágyok fölszabadításáról. Véres és pikáns kalandok kísérik hőseink útját, mígnem sikerül Voltaire-rel összebarátkozniuk; s aztán elviszik az immár hetvenedik esztendejében járó, ám szellemében még bámulatosan friss filozófust egy Dánia melletti szigetre, ahol - sejteti a szerző - férfi öltözetben maga a cárnő jelenik meg, s már-már fölgerjeszti Voltaire megcsitult érzékeit, de szellemét föltétlenül...