Európa Könyvkiadó strana 19 z 143

Ennek a könyvnek nyolcmilliárd ember a szereplője, köztük két töritanár, három színésznő, három magyartanárnő, két pszichológus, egy sátoraljaújhelyi könyvtáros és maga az elbeszélő is, meg persze egy csomó aranyos kis háziállat. Egy regény, amelyben történetek adják át a stafétát újabb történeteknek. Épp úgy, ahogyan felkapjuk az idős néni csomagját a lépcsőházban, hogy innét mi cipeljük fel az emeletre. Ahogyan szülők adják át a gyereket egymásnak: "Fáj a hátam, megfognád?" Ahogyan műszakváltáskor a munkatárstól átvesszük a feladatokat: "Majd nagyon figyelj arra a vevőre, mert gyanúsan viselkedik."Olyan ez a könyv, hogy bárki könnyedén bele tud kuckózni - nehéz lesz megválni tőle.

Az Álmok a csillagok közt előzménye – tökéletesen kerek egész ez a regény, nem szükséges ismerni Kira Navárez történetét az élvezetéhez.  2234. július 25-én az Adamura felfedezi az anomáliát.  A Talósz VII látszólag lakatlan bolygóján fekete folt sötétlik: egy kör alakú üreg, ötven kilométer átmérőjű. Nem természetes képződmény, ez lehet az első bizonyíték az intelligens, tudatos idegenek létezezésére.                                                                         Az Adamura kapitánya úgy dönt, önként jelentkezők kis csapatát teszi le a bolygón, hogy földeríthessék a környéket és az üreget. Alex Crichton xenobiológus, aki feleségét gyászolja, a jelentkezők között van. Hatan szállnak le, négyen indulnak el gyalogosan. Ketten a deszanthajóban maradnak. A négy felderítő négy bolygóról származik, és mindegyikük hurcolja a saját traumáját. Hogyan tudnak együttműködni, ha az egyik értelmetlennek találja a küldetést, a másik meg ebben reméli megtalálni romba dőlt élete jelentőségét? Ahogy egyre közelebb kerülnek az üreghez, úgy fokozódik a feszültség az expedíció tagjai között.        Hiába nem nagy a távolság, hiába erősödik az üreg vonzása, a négy felfedező egyre lassabban halad. Vonszolják magukat, a felszerelésüket, a múltjuk árnyait. Ki építette az üreget és milyen céllal? Miért adja le az üreg magas frekvenciájú rádióhullámok 10,6 másodpercenként ismétlődő kisülését? Hogyan lehet ezt fizikailag elviselni, ahogy egyre közelebb érnek?Négyen indultak. Hányan térnek vissza?

Elsősorban ?a barátságról szól Kovács Krisztián új regénye, de mint ahogy az igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata rajzolódik ki, hanem annak az egész világnak a képe is, amiben nekik élni adatott, az Ablakok az ébrenlétben is az élet teljességéről szól, miközben szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis minden egészen kiszámíthatatlan módon működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy vidéki magyar kisvárosban valamikor a rendszerváltáson már túl, de a kétezres éveken még innen. Esendő vagy egészen szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy legalábbis nem teljesen rideg anyák oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok igézetében, a hirtelen elveszített naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva. Sallai Ervin már felnőtt fejjel igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat, barátait, Botát, Kafkát meg Mancit és mindazt, ami velük történt vagy történhetett volna. Hiszen a legnagyobb rejtély az élet a maga hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud elviselhetetlen és elviselhetetlenül gyönyörű is lenni.

1137-ben a tizenhárom éves Akvitániai Eleonóra bosszút esküszik a francia király, VI. (Kövér) Lajos ellen, aki sejtése szerint meggyilkoltatta szeretett apját, X. Vilmost, Akvitánia hercegét. Hozzámegy a frissen trónra lépő, tapasztalatlan VII. Lajoshoz, hogy Franciaország királynéjaként aláássa a Capet-ház hatalmát, és kiderítse, ténylegesen kinek állt érdekében az apja és az időközben szintén elhalálozott francia király megöletése. Ebben a nyomozásban nagy segítségére vannak az akvitániai macskák, a hírhedt kémhálózat mindenhová befurakodó ügynökei is. Urturi nagyszabású, tizenkettedik századi történelmi víziójában egymást érik a szenvedélyes szerelmi és hatalmi csatározások, a valódi, nem kis emberáldozattal járó várostromok, ahogy a vérfertőző kapcsolatok és az erőszakos, kegyetlen kínzások sem mennek ritkaságszámba.A nagy fordulatszámon pörgő cselekmény középpontjában azonban mindvégig az elszánt és merész Eleonóra áll, korának különös és különleges asszonya, aki a francia királytól való válása után az angol trón királynéjaként is zavarba ejtően kitűnt erényeivel, befolyásával és tetteivel a középkor férfiak uralta világában. Egyszerre vérfagyasztó és vérpezsdítő - A fehér város-trilógia írója történelmi thrillerjével ismét mesterművet alkotott.

„Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt” - vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás.  A Kovács ikrek szerzőpárosának hallatlanul eleven, szárnyaló képzeletű, sziporkázóan szellemes, mesésen mágikus és a lélek mélységeibe hatoló realista regénye erre a kérdésre is választ kínál. A Lesz majd minden-re Gabriel García Márquez is elismerően kacsintana.    Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket - még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen. A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel.    Igen ám, de minden nemzedékben akadnak renitensek, akik nemcsak többre, de főleg másra vágynak: hagynák a kapálást, a kazal- és ganyérakást, mernek egyéb életről álmodni, és a pletykás vénasszony-koalíció uralta falu határait is maguk mögött hagynák. Csakhogy képesek-e kezükbe venni a sorsukat és sikeresen kiszakadni az évszázados paraszti földhözragadtságból?

"Számomra olybá tűnik, hogy Hamlet jól megtestesítené az Európai Uniót is, amely sok nagy döntésnél jellemzően sokáig tétovázik, majd egyik alternatíva mellett sem dönt" - írja eleven humoráról tanúságot téve, fél évszázad alatt a kontinensen tett utazásaira és ott szerzett tapasztalataira támaszkodva a brit történész, aki az egykori keleti blokk országainak ellenzéki vezetőivel éppúgy személyes barátságot ápolt, mint ahogy a nyugati államfők is kikérték a tanácsait európai ügyeket érintő kérdésekben. A Szólásszabadság szerzője új könyvében - mely megkapó ötvözete a memoárnak, a riportnak és a társadalomkritikának - személyes találkozások, beszélgetések, anekdoták felelevenítésével a 20. század második felének és a 21. század elejének Európáját járja be keresztül-kasul. Ott lehetünk a normandiai partraszálláskor, a '68-as francia diáktüntetések forgatagában, a lengyel Szolidaritás megalakulásakor a gdański Lenin Hajógyárban, '89-ben a budapesti Hősök terén, a marokkói határzárnál a menekültválság idején, valamint napjaink ukrán frontvonalain. S bár az "egész, szabad és békés" Európa eszméje mostanság megingani látszik, közös otthonunk újbóli felépítése még korántsem veszett ügy. Ennek igazolásául szolgál e könyv.

Paradais - luxuslakópark valahol egy folyó partján. A csillogó épületek árnyékában két kallódó tinédzser élete váratlanul összefonódik a parton folytatott bulizásban és a sorsfordító tervek szövögetésében. Polo szegényebb sorban élő, iskolakerülő, ugyanakkor mély igazságérzettel megáldott fiú, akinek egyetlen vágya, hogy végre otthagyhassa a zárt közösségben végzett fárasztó kertészmunkát, és elmenekülhessen anyja szigora elől. Hajlandó lenne akár az unokatestvérét követve beállni a bűnözők közé is, hogy ezzel legalább tekintélyt szerezzen magának a környéken. Társa a magányos, túlsúlyos, pornófüggő Franco, akinek mindene megvan, egyvalamit leszámítva. Megszállottan arról fantáziál, hogy egyszer majd elcsábítja a szomszéd nőt, a vonzó férjes asszonyt és anyát. A két fiú azonban jó kedélyű, delíriumos esti rituáléja közepette szembesül azzal, mennyire lehetetlen elérni álmaikat, amelyekről úgy gondolják, megérdemlik, hogy teljesüljenek. Éppen ezért úgy döntenek, a kezükbe veszik a sorsukat, és egy esztelen, hátborzongató tervet eszelnek ki…                     Fernanda Melchor, a nagy sikerű Hurrikánok évada szerzője az egyik legizgalmasabb kortárs író a világirodalomban. Az Ábrándozók című új könyvének fullasztó és hömpölygő prózaáradatával a mexikói társadalom robbanásveszélyes törékenységét mutatja meg, és hogy az élet szövedéke miként tud a tinédzserek ábrándjai, vágyai és megpróbáltatásai mentén felfesleni. Melchor könyörtelen regényében alászállunk egy másik pokolba: a Paradicsomba.

Nagy ?Lajos – aki roppant tehetséges és egyben igen pikírt író volt – több karcolatában is a tehetségtelen írók jellemrajzát boncolgatta természetrajzi alapossággal. A tehetségtelen író egyik ismérve, írta Nagy Lajos, hogy novelláskötetének olyan címet ad, mint „A kakukkmadár, és más történetek”.Mikor kölyökkoromban ezt olvastam, azonnal elhatároztam, hogy egyszer írok egy novelláskötetet, aminek ez lesz a címe. Mint oly sok minden, ez sem sikerült.Ennek a kötetnek sem ez lett a címe, pedig lehetne, hiszen nincs benne szó kakukkmadárról, sőt történetekről is csak bizonyos mértékig – inkább afféle lenyomatok ezek („No hiszen! Lenyomatok!” – dühöngött volna Nagy Lajos). De hát hol van Boris Vian Pekingi ősz-ében Peking, és hol az ősz? Na ugye!Ahogy válogattam ezeket a szövegeket, egyszerre találtam állandó mintákat és kaleidoszkópszerűen változó rémségeket. Úgy meredtem rájuk, mint egy peches fekete rigó (vagy tetszés szerint más madár, mínusz kakukk) a fészkében sorakozó tojásokra. Az egyik valahogy kilóg a többi közül. Többnyire ezekről a kilógó pillanatokról szoktam írni. Ha úgy tetszik, ezek a szövegek mind kakukktojások, és így persze éppen ez bennük a közös: a mindigmásság folyamatossága. Elszálldogálunk a kakukkfészek fölött, és – ahogy Seneca írta – közben eltelik az egész életünk.A kakukkos babona szerint, ha az ember kakukkot hall, meg kell számolni, hányat kakukkol, és annyi évet fogunk még élni. Lakik itt mellettünk az erdőben egy kakukk, este szokott kakukkolni. Sosem számolom, mert nem vagyok babonás. Tegnap este tizenhét kakukkolást nem számoltam. Kicsit remélem, hogy ma több lesz.

Ez ?a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét.Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett – egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van.Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat.A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük – létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.

A suttogók nem Sztálinról szól, hanem szovjet emberek százairól és szovjet családok tucatjairól - bolsevikokról, kulákokról, írókról, tudósokról -, akik egy, az életükre nehezedő totális diktatúrában próbáltak élni, de legalább túlélni. Megtudjuk, hogyan dolgoztak és pihentek, szerettek és gyűlöltek, milyen stratégiákkal próbálták átvészelni a szörnyűségeket. Nem mindegyiküknek sikerült. Hamar meg kellett tanulniuk, hogy észrevétlennek kell maradni, a sötétbe kell húzódni, és lehetőleg mindig csak suttogni szabad. Amikor pedig a honvédő háború után egy pillanatra felcsillant a szabadabb élet reménye, az eredmény ismét csalódás, reménytelenség, bezártság, Gulag lett. A Sztálin halála utáni olvadás hazahozta a foglyok maradékát, akikre immár a múlt feldolgozásának súlyos feladata várt. 

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA!  A serdülő óramáguslány, Vasilisa Ognev reménytelen helyzetben találja magát, miután tanítványául szegődik a hatalmas Szellemnek: Astragor Tűzkígyó Várában tanulótársai a halálának közelgő időpontjára kötnek fogadásokat. Ám őt csakis az foglalkoztatja, hogy megtalálja és kiszabadítsa az időtlen Ürességbe taszított barátját, Fesht. Harcában dédapja, az időpárhuzamok gabalyításának mestere segíti, valamint a titokzatos, álomszerű kislány, Nicole. Mindeközben az óramágusok és tündérek földjén egyre inkább eldurvul a versengés az Idő Urának ezeréves trónjáért; a múltat és jövőt egyaránt megváltoztató küzdelemben újabb rejtelmeit tárja fel a Széthasadt Vár, hogy a Fekete Kulcs hordozóját sorsdöntő választás elé állítsa: mi a fontosabb számára, a saját boldogsága, vagy szerettei és az egész emberiség sorsa?  Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a viszály, az Idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas történet és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg. Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány.  Az Óraharc a sorozat hatodik, befejező kötete.

Stephen King pályája kezdete óta igazi mestere nemcsak a lebilincselő regényeknek, hanem a rövidebb prózai műfajoknak is. Ennek ellenére jóval ritkábban van lehetőségünk a lélek sötét mélységeiről sűrített formában nyilatkozó, a borzongás klasszikusait megidéző írásait olvasni. Most viszont egy rendkívüli gyűjteményt ad közre, tizenkét olyan novellával, amelyek nagyobb része egészen új – sőt van, ami még soha nem jelent meg –, és kétségtelenül a legjobbak között fogjuk majd emlegetni őket. „Csak sötéten szereted? Jó. Én is” – írja az utószóban, és a tizenkét elbeszélés valóban az élet sötétebb oldalát tárja fel, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Ugyanolyan tartalmasak, lebilincselőek, ugyanúgy súlyos traumákat dolgoznak fel, és hatalmas élmény olvasni őket, akár a regényeit. A nagy sikerű Cujo folytatásaként íródott „Csörgőkígyók” a gyászoló özvegy férfiról szól, aki Floridába utazik pihenőre, de ahelyett váratlan örökséget kap, miközben rejtélyes kígyótámadások áldozataira derül fény. A „Két tehetséges suttyó” azt a régóta rejtegetett titkot tárja fel, hogyan szerezték meg tudásukat a címadó férfiak egy különös erdei kiruccanás során. A „Danny Coughlin rossz álmá”-ban több tucat ember élete fordul fel, miközben Danny csak egy gyilkosság áldozatát akarta bejelenteni a rendőrségen egy rémálom hatására. „Az Álmodók” című írásban egy hallgatag vietnámi állatorvos válaszol egy álláshirdetésre, és megtudja, hogy az univerzumnak vannak olyan szegletei, amelyek legjobb, ha feltáratlanul maradnak. „A Válaszember” azt pedzegeti, hogy vajon az előrelátás jó szerencsét vagy rosszat jelent-e, és arra emlékeztet, hogy az elviselhetetlen tragédiák sújtotta élet mégis mindig értelmes lehet. És még sorolhatnánk a változatos ötleteket. Elbeszélések a sorsról, a halandóságról, a szerencséről, a jelenkorról és a valóság gyűrődéseiről, melyekben bármi megtörténhet. King azon képessége, hogy egyszerre döbbentse és rémítse meg olvasóját, illetve hozzon vigaszt neki, továbbra is felülmúlhatatlan. Saját bevallása szerint azért ír, mert általa „magunk mögött hagyhatjuk a hétköznapi életet”, és az olvasó biztos lehet abban, hogy a Csak sötéten szereted lapjain újra és újra érezni fogja ezt az örömet.

A Setét Torony-sorozatban - melynek negyedik kötetét tartja kezében az olvasó - a horror koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti - vagy utáni - varázsvilágba, amely idegensége ellenére is ismerős a mesék és mítoszok mellett talán leginkább a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják a helyüket, de együtt alkotnak kerek egészet, hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak. Roland és hűséges barátai sikeresen megküzdöttek Blaine-nel, a Monóval. Egy valaha civilizált, ám mostanra elpusztult városban szálltak le a bomlott számítógépagyú, egysínű vasútról. Roland elérkezettnek látja az időt, hogy pihenőjük közben elmesélje társainak múltját. Megtudjuk, miért kellett idő előtt elhagynia atyái földjét, Gileádot, s milyen küldetéssel érkezett Alain és Cuthbert barátjával a Külső Ívbe. Itt ismerte meg a gyönyörű és bátor Susan Delgadót, s egy csodaszép, szenvedélyes, ám tragikus szerelem története tárul elénk. A pihenő végeztével hőseink ismét útnak indulnak; céljuk a távolban magasodó, égbe nyúló tornyú, rejtelmes üvegpalota.

A világ már nem biztonságos a Sárkánylovas Murtagh és sárkánya, Tövis számára. Segítettek megbuktatni egy gonosz királyt, Galbatorixot, ám szembe kellett nézniük a rémuralom alatti vonakodásuk következményeivel. Most mások által megvetetten, a társadalom peremére száműzve, egyedül barangolnak Alagaësián. Mindeközben elfojtott hangon suttognak mindenütt a rideg talajról és a levegőben terjedő kénkő enyhe szagáról... Murtagh azonban érzi, hogy valami gonoszság lappang Alagaësia sötét árnyékaiban. Így kezdődik az ismerős és még felfedezetlen földeken át vezető nagyívű utazás, melynek során Murtaghnak és Tövisnek minden fegyvert be kell vetnie, hogy megtaláljanak egy titokzatos boszorkányt, és túljárjanak az eszén. De a boszorkány sokkal hatalmasabb annál, mint amilyennek látszik. Ebben a lebilincselő regényben, melynek főhőse az Örökség sorozatának egyik legnépszerűbb szereplője, a Sárkánylovasnak fel kell fedeznie, mit képvisel egy olyan világban, amely magára hagyta őt. A Murtagh tökéletes könyv ahhoz, hogy először lépj be vagy örömmel térj vissza az Eragon világába...

Roland és barátai, Eddie és Susannah Dean elszántan haladnak úti céljuk, a titokzatos Setét Torony felé. Megpróbáltatásaiknak koránt sincs vége. Új ellenséggel találják szemközt magukat, az óriási és ősöreg, félig gép, félig állat medvével. Lud, az egykor szupercivilizált, feltehetőleg szörnyűséges nukleáris katasztrófa sújtotta város romjai között élet-halál harcot vívnak a testileg-lelkileg eltorzult, vérszomjas túlélőkkel. Kimerült, ám tántoríthatatlan hőseink folytatják útjukat. Sikerül-e elérniük a Setét Tornyot, s ott vajon mi vár rájuk? A Setét Torony-sorozatban - melynek harmadik kötetét tartja kezében az olvasó - a horror koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti - vagy utáni - varázsvilágba, amely idegensége ellenére is ismerős a mesék és mítoszok mellett talán leginkább a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják a helyüket, de együtt alkotnak kerek egészet, hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak.

Pax, szívem. A kártyák katasztrófát jósoltak a hollótestvéreknek. És most a jóslat valóra válik. Viggo és Alrik elköltözik. El kell menniük Mariefredből és a nevelőszüleiktől, Anderstől és Laylah-tól. Viggo mindezért Irist hibáztatja. De amikor Viggo hirtelen rájön, hogy hol található a könyvtárt nyitó kulcs, egy kis fény gyullad a sötétségben. Vajon meg tudják-e menteni a testvérek Mariefredet és a világot, mielőtt a fekete boszorkány betör a varázskönyvtárba, és felébreszti a sárkányt? Az idő lüktetni kezd, és lassan beszivárog a sötét - utoljára!