Európa Könyvkiadó strana 26 z 143

Bódis Kriszta (1967) író, pszichológus, filmes. Létrehozta a Van Helyed Alapítványt, fölépítette és vezeti a Van Helyed Rendszert, amelyben intézményeket és komplex szolgáltatásokat működtetnek annak érdekében, hogy a mélyszegénység újratermelődését megakadályozzák. Társadalmi aktivitását alkotásközpontú szemlélet és módszertan jellemzi. Nemzetközi figyelmet keltő tevékenysége elismeréseképp háromszor ítélték neki a Tolerancia-, kétszer az Emberség-díjat, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2013-ban pedig Wallenberg-díjjal tüntették ki. Ez idáig egy verseskötet és három regény olvasható tőle. 2022-ben az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg az első magyar filmrendezőnő, Tüdős Klára életéről írt regénytrilógiájának az első része. A Kemény vaj - az első regénye, 2003-ból - a társadalom legkiszolgáltatottabb, legszegényebb, leginkább kirekesztett rétegéből származó fiatal lány felnövés-története, ahogy azt ő maga megfogalmazza, mivel beszédképtelensége okán az írás az egyetlen menedéke, ahol a "saját hangját" hallathatja. És ennek a magával sodró hangnak a hatása több mint megrázó. Brutálisan kegyetlen, akár az élet, amiről beszámol: a testi-lelki megalázottság, a szexuális erőszak, a prostitúcióra kényszerítés - a szeretetlenség. Mindaz, amit szerencsés esetben csak hírből ismerünk, s amit a lehető legtávolabb akarunk tudni magunktól. Bódis Kriszta könyvét olvasva viszont ez már soha többé nem lehetséges.

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA! Vasilisa Ognev tizennegyedik születésnapjára készülnek a Fekete Vérmek Várában. Óramágus apja és nagyanyja, a Fekete Királynő grandiózus meglepetéssel készül a nagy eseményre - kelepcét állítanak a bosszút forraló hatalmas Szellemnek. Ám a csapdába végül ők maguk kerülnek, és Astragor nagyratörő terveinél csak a megvalósításuk kegyetlenebb. Vasilisának harcolnia kell szerettei megmentéséért, varázsképességeinek kibontakoztatásával az Idő természetéhez kell minél közelebb férkőznie. Ám eközben barátaival felkutatja a berni, a londoni és a moszkvai óratornyok titkait, sellővé változik, óramágusi párbajt vív, időutazáson meglátogatja hírhedt dédapját, és a Széthasadt Vár termeiben folytat élet-halál küzdelmet ellenfeleivel. De vajon sikerül felülkerekednie a gonoszon? S ki válik az Idő Urává? Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az Idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg. Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány. Az Órakép a sorozat ötödik kötete.

Kazuo Ishiguro japán származású brit író 1954-ben született Nagaszakiban, oceanográfus édesapja munkája miatt telepedett át a család az Egyesült Királyságba. Az 1989-ben írt Napok romjai című regénye, melyből Anthony Hopkins főszereplésével készült film, tette világhírűvé. Műveit negyvennél is több nyelvre lefordították és számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott. A dombok halvány képe az író első regénye, ami 1982-ben komoly elismerést hozott a számára. A szűkszavúan elbeszélt, a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: a középkorú Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segíti a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. A fojtott légkörű, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből felépülő történetből csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, a szolgai alázatot követelő férj, a nevelés felelőssége elől elmenekülő barátnő, a sérült kislány - mégis, a háború pusztítását túlélt városnegyedek, az emberek körvonalai örökre megmaradnak az olvasóban.

A manzárd Az asszony egy ügyvéd felesége és két gyerek édesanyja. Férje kedvéért felhagyott grafikusi munkájával, hogy a háztartásnak és a gyereknevelésnek szentelje magát. Egyetlen menedéke maradt, ahol - hátat fordítva a szürke hétköznapoknak - egyedül lehet és kedvére hódolhat szenvedélyének, a rajzolásnak: a ház manzárdja. Itt bontja fel azokat a rejtélyes borítékokat, amelyeket postán kap egy titokzatos idegentől. A borítékok saját fiatalkori naplójának részleteit tartalmazzák, életének egy rég elfelejtett időszakából származnak. Az asszony gondolatban visszatér az egykori helyszínre. A kis hegyi kunyhó magányában boldog volt - egészen addig a pillanatig, amíg fel nem bukkant az életében egy különös és félelmetes idegen férfi... Megöljük Stellát Egy asszony azért, hogy a fia előtt a tökéletes családi harmónia látszatát keltse, szemet huny a férje nőügyei fölött. Akkor sem lép közbe, amikor a férfi elcsábítja a 19 éves Stellát, az asszony volt iskolatársának a lányát, akit egy tanévre befogadnak.

A dzsesszkorszak nagy írójának legismertebb regénye az azóta is mesterműként emlegetett A nagy Gatsby. Második regénye 1921-ben jelent meg, nem kisebb sikerrel, az olvasók és a kritika egyaránt az első perctől rajongott a szerzőért. A Szépek és átkozottak a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története. A szerelemből házasság lesz, szerelmük pedig az évek múlásával megkopik. "Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag - jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. - Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben... Aztán amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között... És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak." Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, a Szépek és átkozottak is a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja.

Spanyolországban az inkvizíció és a rettegés az úr, ezrek kerülnek máglyára. Madrid városában dörgedelmes szónoklatok uszítják a keresztényeket a más vallásúak ellen. A tömegeket a Hang irányítja, ő - a szörnyű titkok tudója - mondja ki a halálos ítéleteket. Az ott élő testvérpárosból Antonio a családi hagyományt folytatva orvos lett, szép felesége és kisfia iránt azonban nem sok érdeklődést mutat. Velük egy fedél alatt él csélcsap öccse, Miguel, aki bár számtalan nőt ismer, csak egyet szeret - azt, akit nem szerethet. A regény főszereplői az inkvizíció elől menekülő ibériai zsidók, akiket az Oszmán Birodalom zsidó közösségei fogadtak be. Voltak köztük kikeresztelkedettek, de olyanok is, akik többé nem egy vallási közösség tagjaként kívánták meghatározni magukat, és arra a kérdésre kerestek választ: Ki vagyok én? Shafaknak ezt a történetét is áthatja a misztikum: dzsinnek, démonok, őrangyalok kísérik hőseit.

Elif Shafak keleti-nyugati története a fenséges Eufrátesz folyónál kezdődik és végződik, ahol egy kurd faluban élt két ikerlány. Arrafelé "a becsület nem csak jelző volt, névként is használták. Az ember adhatta a Becsület nevet a gyermekének, feltéve, hogy fia született. A becsület és a tisztelet a férfiak tulajdonsága volt. Az idős, a középkorú, a fiatal, sőt még a tejszagú csecsemő fiúnak is kijárt a tisztelet. A nőknek viszont nem. Nekik egy másik szó jutott osztályrészül: a szégyen." Az egyik ikerlányt feleségül vette egy török fiú, és Isztambulba, majd Londonba vitte. Ott reméltek új életet teremteni maguknak és gyerekeiknek, de akármilyen messzire utaztak, nem szabadulhattak a hagyományoktól, hiedelmektől és kötelességektől, amelyeket pedig a hátuk mögött akartak hagyni - a vérükben vitték magukkal. Ez az oka annak, hogy a Toprak család egyik tagja borzalmas gyilkosságra ragadtatja magát.

Az életben maradásért, a boldogságért és a szerelemért küzdenek egy grúz család tagjai a polgárháború, forradalom, világháborúk és önkényuralmi terror alakította orosz-grúz és szovjet 20. századi történelem viharaiban, hol egymásba kapaszkodva, hol messze elszakítva és eltaszítva egymástól. A rendkívüli tragédiák és a rettegés évszázadában - Tbilisziben, Szentpétervárott, Moszkvában, Londonban, Berlinben és Bécsben - a csokoládégyáros ükapa titkos receptje alapján sorsfordító forró csokoládék készülnek, annak reményében, hogy megváltoztassák mind a történelem, mind az egyéni sorsok menetét... beteljesítve az álmokat. A nyolcadik élet (Brilkának) lenyűgöző, líraian megírt, eposznak is beillő, felkavaró és megindító családregény sűrű szövésű, történelmi léptékű, nagyszabású mű, tele félelmetes, ugyanakkor lélekmelengető történetekkel - igazi nagyepikai alkotás, évezredfordulós Háború és béke.

Családnevük a vagyon és a hatalom szinonimája lett: a frankfurti gettóból indult Rothschildok históriáját sokan sokféleképpen megírták már, ám mindig csak a férfi családtagokra fókuszálva. A nők gyakorlatilag kimaradtak ezekből az Európa történelmét leíró összefoglalókból, vagy a lábjegyzetek közé szorultak. A történész Natalie Livingstone Németországból indulva, skót kastélyokon át Buchenwaldig, a Vatikántól Palesztináig követi nyomon a Rothschild család asszonyainak rendkívüli életét. Asszonyokét, akiket elszigeteltek a szigorú patriarchális elveket valló család férfiközösségétől. Párhuzamos világot alakítottak hát ki, nemzedékről nemzedékre szétfeszítve a férfiak szabta kereteket. Befolyásos társasági háziasszonyok és tehetséges diplomaták lettek, választási kampányokat koreografáltak, tanácsokat adtak miniszterelnököknek, kiálltak a társadalmi reformok mellett - és a tőzsdén kereskedtek. Viktória brit királynővel és II. Vilmos német császárral teáztak, főhercegekkel és főhercegnőkkel pajtáskodtak; pártolták a művészeteket, úttörő szerepet játszottak a környezetvédelmi és emancipációs mozgalmakban, vagy éppen megbotránkoztatták a női tenisz világát; segélyszállítmányt vittek Afrikába, kábítószer-kereskedőkkel üzleteltek, netán utcai autóversenyben vettek részt Miles Daviesszel Manhattanben. Miközben kötötte őket a név, az elvárások és kiváltságok rendszere, mégis sikerült a saját jogukon, tehetségük, kitartásuk és világlátásuk révén kivívniuk az elismerést - így maguk is aktívan hozzájárultak az európai történelem alakulásához.

1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla. A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte. Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte. Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet. Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből. Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

A tizenöt éves Emma Dollybuttnak és ikeröccseinek, Ivánnak és Konrádnak az a szerencséje, hogy a nagybátyjuk zoológus és feltaláló. Egy napon Gerry bácsi a maga szerkesztette léghajójával leereszkedik Dollybutték kertjébe, és magával viszi a három gyereket, hogy felkutassák Gerry bátyját, aki két évvel azelőtt afrikai tanulmányútra indult, s azóta nem adott hírt magáról. A föld körüli expedíció során rengeteg kalandban lesz részük. A kis csapat aztán újabb léghajós kirándulásra megy, ezúttal azonban nem térben, hanem időben. Gerry bácsi feltalálta az időgépet, amelynek segítségével vissza tudnak menni a dinoszauruszok korába, a földtörténeti középkorba. Fontos küldetésük van: el kell kapniuk egy veszélyes bűnözőt, Lord Irtó Artúrt, aki ellopta a szerkezetet, és dinoszaurusz-kölyköket akar elhozni a jelenbe, hogy cirkuszoknak és állatkerteknek árulja őket.

Robert Merle (1908-2004) egyetemi tanulmányait követően harcolt a második világháborúban, s három évet német hadifogságban is eltöltött. A háborús élményeit feldolgozó, Két nap az élet című, első regénye 1949-ben rögtön a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat nyerte el. A fantasztikus köntösbe bújtatott, politikai és társadalmi problémákat feszegető elbeszélései mellett a 13 kötetes Francia história című történelmi regénysorozata Magyarországon is az egyik legnépszerűbb francia szerzővé avatta: könyveiből haláláig összesen 3,5 millió példány kelt el itthon. Az Állati elmék mind közül a legolvasottabb, és az 1967-es megjelenését követően, 1973-ban az Oscar-díjas rendező, Mike Nichols vitte filmre, A delfin napja címmel. Az Egyesült Államokban játszódó történetben a tudósok nevelte, intelligens és az emberi kommunikációt elsajátító delfinpárra a hadsereg veti ki hálóját, hogy gyilkolásra képezzék ki őket. A ténykedésük eredményeként küszöbön áll a harmadik világháború. Felelősség, hatalom és erkölcs viszonyának ma is aktuális kérdései az ember és az állat kapcsolatán keresztül - a jövőnk iránt aggódó, a tragikussága ellenére is igazán szeretetreméltó elbeszélésben.

Nincs olyan kezdő zongorista, aki a hangszerrel való ismerkedése során ne találkozott volna az Anna Magdalena Bach 1725-ös kottafüzetéből származó G-dúr menüettel. A nagy zeneszerző, Johann Sebastian Bach második feleségének neve főként kottafüzeteinek, valamint annak köszönhetően maradt fenn, hogy kulcsfigurája volt a zeneszerző népes családjának – négy mostohagyereket és tizenhárom saját gyereket nevelt. A szerző, David Yearsley azonban most új nézőpontból tekint hősnőjére, Anna Magdalenára: életét immár nem csupán a gondos családanya és a férjének mindig biztos családi hátteret nyújtó szerető feleség pozíciójából szemléli. A Cornell Egyetem zenészprofesszora igyekszik bemutatni a 18. századi női szerepet – sok kordokumentummal és gondolatkísérlettel. A kötetből megismerhetjük a puritán lutheránus elvek szerint szerveződő családokat, betekintést kapunk a korszak etikájába, megtudjuk, mi volt az az ars moriendi (a meghalás művészete), de a szerző elviszi olvasóját a korabeli lagzikba is, ahol a násznagyok pajzán, sikamlós rigmusokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Yearsley három évszázad távlatából próbálja végiggondolni, milyen sorsa lehetett volna Anna Magdalenának sikeres énekesnőként egy másik korban, de arra is fény derül, milyen mostoha sors jutott akkoriban a pártában maradt lányoknak és az özvegyasszonyoknak – miként Anna Magdalenának is férje halála után. A számos kép és kottapélda gazdagon illusztrálja a leírtakat. A zenészprofesszor egyszerre írt tudományos művet annak minden elvárásával együtt, valamint a közönség számára szóló szórakoztató olvasmányt egy nőről, akinek az életét bár számos regényből, színdarabból ismerhetjük már, itt a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjének egyenlő partnereként találkozhatunk vele.

Ez most mi, vers vagy próza? Nem lehetett volna előre eldönteni? Az ember csak belelapoz, aztán máris össze van keverve. Hogy vicces, meg fogok rajta nevetni? Nekem senki ne mondja meg, hogy min fogok nevetni. Ezen biztos, hogy nem. Hogy benne van a szerelmes vers meg az öregkori líra meg a népi líra meg a gyerekvers receptje. Szerinted ez kit érdekel? Normális írók rendes receptkönyvet írnak, amit tényleg lehet használni, mert benne van, mondjuk, a vadas marha receptje, amit azért nem lehet fejből megcsinálni. Most ez lehet, hogy környezetvédelmi szempontból rossz példa, de akkor ott a vadas tofu receptje, mindegy, ne ragadjunk le a felesleges részleteknél. Meg különben is, ki ez a főszereplő, aki költészettel akar nőhöz jutni? Hol él ez? A 19. században? Ráadásul egyszerre írja meg a zsengéket meg az öregkori verseket. Ez egy lelkileg sérült arc, akit egyáltalán nem nagy élmény megismerni. Sőt, tiszta gáz. Ezzel a könyvvel kilépni az utcára már önmagában égés. Rögtön meg leszel bélyegezve. És nem olyan bélyeggel, amit a magyar állam adott ki, hanem olyannal, amin egy rovarirtó társaság logója van: VIGYÁZAT ÉLETVESZÉLY!

Francis Fukuyama világméretű vitát kavart 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember című könyvével: szociológusok, újságírók, politikusok próbálják cáfolni azóta is – hol felszínes érvekkel, hol komolyabb elemzésekkel – azt az alaptételét, hogy az emberiség történelmi fejlődése a végéhez ért, mert a liberális kapitalizmusnak nincs és a jövőben sem lehet reális alternatívája. Az amerikai társadalomkutató 1995-ben megjelent újabb tanulmányában, a Bizalom-ban immár a „történelem után” kialakuló gazdasági világrendet elemezte, s olyan kérdésre kereste a választ, amely az új demokráciák számára akkor különösen fontos volt (sőt máig is alig veszített aktualitásából): a felszínen is könnyen látható statisztikai adatok mögött milyen rejtett mechanizmusok működnek, amelyek befolyásolják, sőt gyakran alapvetően meghatározzák egy-egy nemzetgazdaság sikerességét. Más szóval: ugyanazon politikai rendszer mellett mitől képes gazdasági csodát produkálni az egyik ország, míg a másik krízisből krízisbe tántorog. Fukuyama szerint a gazdasági élet elválaszthatatlan a kultúrától: azoktól az „irracionális” értékektől, amelyek az erkölcshöz, a közösségi szellemhez, a családhoz, a valláshoz kötődnek, s ezért a túlnyomórészt érdekekkel és racionális válaszokkal operáló neoliberális közgazdaságtan csak korlátozott mértékben érvényes rájuk. A modern társadalmak legfőbb feladata ennélfogva a társadalmi bizalom, a társadalmi tőke magas szintjének megőrzése vagy megteremtése, mert ennek hiánya legalább olyan mértékben akadályozza a gazdaság fejlődését, mint a fizikai tőke szűkössége. Fukuyamának ez a nagyívű, a világ számos sikeres avagy küszködő nemzetgazdaságát aprólékosan elemző tanulmánya meggyőző kísérlet a liberális és a konzervatív eszmerendszer szintézisére.

Mekkora feladat változtatni a rutinjainkon, a személyiségünkön? Egy „véletlenül” kicsúszó mondaton? Vajon mennyire hajtanak bennünket önző gondolatok akkor, mikor segítséget nyújtunk? Vagy amikor mindenünket feláldozzuk a másikért? És tényleg mindig a másik a hibás? A sikeres párkapcsolat működéséhez fontos belátnunk, hogy kételyeinkről, csalódásainkról, fájdalmainkról nem csak és kizárólag a partnerünk tehet. Ahogy az sem megoldás, ha úgy kezeljük a társunkat, mintha ő lenne a pszichológusunk (vagy az a bizonyos „szennyesláda”), akinek egyetlen életcélja a mi jólétünk és boldogulásunk kell hogy legyen. A legfontosabb feladat tehát, hogy megtanuljuk, hogyan lehet kezelni az elénk kerülő különböző párkapcsolati helyzeteket, illetve mikor érdemes szerelmi problémáinkkal felkeresni egy szakembert. A párod nem a pszichológusod ezekhez nyújt majd segítséget. E rendkívül szórakoztató könyv olvasásakor a párkapcsolatok kusza tükörlabirintusában bolyongunk majd, és bizony e tükrökben néha könnyedén magunkra vagy a párunkra ismerhetünk. (A valósággal való bármiféle egyezés természetesen csakis a nagybetűs Élet műve.) Ha valaki többet szeretne tudni az emberi viszonyok mélységeiről, a működő és kevésbé működő „kémiáról”, esetleg elhatározta, hogy többet szeretne tenni a társáért, akkor a legjobb helyen jár. Ahogy az is, aki csak a pszichológus függönye mögé kívánna bekukkantani, és arra kíváncsi, hogyan lát minket egy szakember a mindennapjai során. E könyv hősei sem kifejezetten gondolták, hogy párkapcsolatuk sikeressége érdekében bármi feladatuk lenne, de odáig eljutottak, hogy egyedül azért nem megy. És sokszor ez a felismerés lehet az a bizonyos nagy lépés, amely egy következőhöz segíthet.