Fekete Sas Kiadó strana 4 z 4

II. Rákóczi Ferenc utolsó három napjáról szól ez a kisregény. Rodostói halottas ágyán a fejedelemnek még meg kell küzdenie a legnagyobb ellenséggel, amivel valamennyien viaskodunk egész életünkben. A küzdelem szellemi és lelki, ezért a testinél nagyobb erőfeszítést kíván. A tét óriási: felelősség és hit, becsület és üdvösség elvesztéséről vagy megtartásáról van szó a szenvedélyek és szenvedések mélységében.

Fodor Ákos kötetét leginkább saját szavaival érdemes "jellemezni": "A haiku...nem harci induló szövege, nem szerelmeslevél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. - Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem: valami igen kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között." A 2015 februárjában elhunyt költőre csodálatos kötetének második kiadásával emlékezünk.

1886-ban járunk. A különleges tehetséggel megáldott festőművész, Hollósy Simon nyomorúságos körülmények között tengődik a műkereskedések európai fellegvárában, Münchenben. Ám szerelméről, Käti Wallace-ról festett portréjával átütő sikert arat a Kunstverein kiállításán, és miután barátai unszolására megnyitja magániskoláját, hamarosan a bajor főváros egyik legfelkapottabb mesterévé válik. A nemes egyszerűséggel "Öreg"-nek becézett, ám mindössze 28 éves művész és tanítványai nyíltan szemben állnak a müncheni Képzőművészeti Akadémia merev oktatási rendszerével, a művészet szabadságát hirdetik. Két nagybányai növendéke, Réti István és Thorma János rábeszéli Hollósyt, hogy iskolájával szülővárosukban töltse az 1896-os nyarat. Számos, pályája kezdetén álló festő, többek között Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Glatz Oszkár és Csók István is csatlakozik hozzájuk. A francia barbizonihoz hasonló festőiskola megalapításával nem kevesebbre tesznek kísérletet, mint a magyar művészet felszabadítására... Láng-Kovács Éva művészettörténész, kulturális antropológus közel száz könyvtári és levéltári forrásra támaszkodva dolgozta fel Hollósy Simon és a nagybányai festőifjak életét. A tudományos igényű, fordulatokban gazdag regény lapjain hitelesen elevenednek meg a századforduló eseményei. Bepillantást kapunk az egymással is rivalizáló festők magánéletébe, alkotási folyamatába, a kiállítások körüli bonyodalmakba, s mindeközben úgy érezhetjük, mintha egy asztalnál ülnénk a korszak legendás alakjaival, együtt idéznénk fel a millenniumi időket Bródy Sándorral, Czóbel Minkával, Feszty Árpáddal, Görgey Artúrral, Hock Jánossal, Kiss Józseffel, Kossuth Lujzával, Jókai Mórral, Pósa Lajossal, Révai Ödönnel, Szinyei Merse Pállal és Wlassics Gyulával is. A Festők a szabadban egyedülálló könyvélményt ad a művészetrajongóknak. Láng-Kovács Éva természetes könnyedséggel vezeti be az olvasót a századforduló izgalmas világába, a korszak leghíresebb festőinek, íróinak életébe. A szerző a szépirodalmat és a tudományt egyesítette egy fordulatokban gazdag, szellemes regényben, miközben komoly művészeti kérdéseket fejteget. A személyes hangvételű, humoros írás baráti és szerelmi kapcsolatokon keresztül mutatja be a művészek titokzatos világát, megannyi izgalmas történet fonalából szőve egyetlen nagy, lebilincselő históriát. A regényírás már iskoláskorom óta foglalkoztatott, ez később az egyetem alatt kiegészült egy kutatói szenvedéllyel. 2008-ban olvastam először Hollósy Simonról és a nagybányai festőkről, ami elképesztő inspirációt adott. Egy belső hang fokozatosan vezetett rá az utamra, miként tudnám egyesíteni a művészet és a szépirodalom szeretetét. Úgy éreztem, minél több emberrel meg kell ismertetnem a nagybányai művésztelep történetét.

Füst Milán: A feleségem története - Störr kapitány feljegyzései kötet legújabb kiadása. Füst Milán nagyregénye, A feleségem története 1942-es megjelenésétől a világirodalom megfejthetetlen titkú művei közé tartozik. A Nobel-díjra is jelölt szerző e könyve a világsikert aratott magyar regények egyike: az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően húsz nyelvre fordították le, s mindenütt elismerő fogadtatásra talált. A holland hajóskapitány látszólag szokványos féltékenységi drámája a bájos és frivol francia nővel egy gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be. A rögeszmévé és önpusztító szenvedéllyé váló féltékenység, a bizonyosságra törekvés ördögi köreit járó Störr kapitány végül rádöbben: bárhogyan is volt, Lizzy immár elválaszthatatlanul hozzá tartozik. Látja az utcán a már évek óta halott asszonyt, s bízik abban, hogy "egy nap, verőfényes időben megint csak fel fog tűnni valahol, egy névtelen utcában, valami sarkon... S hogy fekete köpenyén keresztül fog sütni a nap. A lelkemet teszem rá, hogy így lesz. Különben minek élni?" A regény Enyedi Ildikó által megfilmesített változata idén Cannes-ban nagy sikerrel került bemutatásra, és immár a hazai mozikban is látható.

Barazsuly Eta haikukkal jelentkezik Selyemeső című kötetében. A kis könyv lapjait forgatva úgy érezhetjük, hogy nem is Kolozsvárról, hanem egyenesen Kiotóból érkeznek hozzánk ezek a leheletfinom szövegek. A nálunk Fodor Ákos által népszerűvé tett költői formának a klasszikus, japános változatát műveli, írja és éli a szerző. Nem csupán a lényekkel teli és az élettelen táj, de az "örök" és a "mindennapjait élő" lélek apró rezdülései is kifejezést nyernek Barazsuly Eta lírájában. Régi japán tusrajzokat és színes fametszeteket vélünk látni, melyek mögül áttetszik az önmagáról is valló kortárs költő, aki hívja az olvasót, lakják be együtt az 5+7+5 szótag által teremtett varázslatos haiku-világot.

Fodor Ákos versei sokak gondolataiban-érzéseiben keltek már önálló életre - a szó szoros értelmében velünk élnek Éppúgy idézik őket irodalmi esteken és iskolai ünnepségeken, mint internetes honlapokon, blogokban, videókban, pólókon, bögréken, ékszereken és más használati tárgyakon, vagy könyvek-cikkek mottójaként és esküvői meghívókon. A 2015-ben elhunyt költő a legnépszerűbb kortárs szerzők egyike, aki rendkívül koncentrált formában, új és meglepő szemszögből képes megközelíteni az evidensnek tűnő dolgokat, arra késztetve minket, hogy nyitottabban és elfogadóbban figyeljünk - kifelé és befelé egyaránt. Erre ad most újabb jó alkalmat a Benső beszéd: hangminta című könyv. A verseket Podonyi Hedvig válogatta. Az összeállítás a kolozsvári születésű kiváló színművész, Szilágyi Enikő tolmácsolásában hangos könyv formájában is elérhető.

Nagyi kiköltözik külföldre, de a hamvait majd hazaküldeti. Apára ráugrik egy szarvas, megöli, de milyen sztori ez már! A Toi-Toi vécé teljesen kiborul, hát még a fickó, akire ráborul! A hamvaska gazella móresre tanítja a kiöregedett oroszlánt. Az elhasználódott rokonokat ki kell rakni lomtalanításkor. Haza kéne vinni egy nőt, csak hát, ugye, ott az anyám! Vajon a világvége jót tesz az emésztésnek? Ott is kell csákányozni? Vajon Doktor Kuvik csak különc vagy tényleg ragadozó? Na jó, nem spoilerezek tovább, falatozza inkább komótosan a nyájas olvasó Makó Ágnes jobbnál jobb minisztorijait, melyek akár velünk is megtörténhetnének. Hús-vér életek ütköznek ezekben a prózákban, hol tragikusan, hol komikusan, hol tragikomikusan. Az író stílusa precíz, mégis virtuóz. Higgadt, mégis szikrázó. Visszafogott, mégis izgalmas. Figurái tovább élnek bennünk, helyzeteit nem fogjuk elfelejteni. Vigyázat, száz százalék jóféle irodalom! A kockázatok és mellékhatások beláthatatlanok! Lackfi János

Szonja German eredeti­leg or­vos végzettségű, kor­társ ma­gyar szerző. Fi­atalkora nagy részét külföldön töltötte, 2010 óta orvos férjével boldogan él Budapesten, a titokzatos, festői Hegyvidéken. Nem le­het vélet­len, hogy Szonja pont ezen a dim­bes-dom­bos, mese- és ro­mánc­szö­vésre ösztönző, cseppet sem unalmas tájon al­kotta meg elbeszéléseit. A szatirikus hangvételű, olykor lírai, olykor finom iróniával átszőtt írások hétköznapi, ismerős szituációkat, korántsem tökéletes, mégis sze­rethető, esendő karaktereket állí­tanak elénk. Hozzánk ha­sonlóan legjobb tudásuk szerint, főpróba nélkül élik az életüket. Önazonosság, önámítás, hazugság, életközepi válság, felelősség és esztétikum időtlen témái ezúttal a jóléti társadalom közegében jelennek meg. A modern élet kényelme, munkakörük kivételes szabadságfoka lehe­tő­séget te­remt a szereplőknek az élményfüggőségükből is fakadó unalomérzésük csillapítására. Az életvitelükre jellemző vi­szonylagos keretnélküliségben felszínre kerül­nek belső konfliktusaik, fel nem dolgozott tra­u­máik és legalapvetőbb szükségleteik is. A kötet miközben mi­nőségi szórakozást nyújt, észrevétlenül a sorok mögé vezet, és elgondolkodtat. Ki a nyertes, ki a vesztes? Hol az igazság? Van-e remény a személyiségfejlődésre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ könnyed humorral és finom intellektussal a szerző.

Szonja ?German immár második, a kétnyelvűség fűszeres nyomait változatlanul magán viselő kötete valódi csemege a magyar irodalmi polcon. A Három nap egy esztendő ott kezdődik, ahol a számtan, a fizika s néha még a józan ész is csődöt mond. Rébuszoktól mentes, mégis sejtelmes írásaiban az idő legkevésbé sem lineáris, és a 2+2 számtani összege sem mindig négy…A valóságon innen és túl, hol az álom, hol az ébrenlét mezsgyéjén fonódó tizenhét, látszólag egyáltalán nem összefüggő történet a minőségi kikapcsolódás élményét kínálja az olvasónak. Soha nem öncélúan, hanem mint egy titokzatos rendező szavára fokozatosan kitágulnak a határok, és észre sem vesszük, ahogy szárnyat bont a képzelet.Emlékmorzsákkal teli káprázatkóc ez a kötet. A szerző több kultúra nyomait is magán viselő látásmódja óhatatlanul eltér a mainstreamtől. Amennyit elvesz a megszokottból, annyit biztosan hozzá is tesz. Kísérletezik a nyelvvel, játszik az asszociációkkal, ha a mondandó úgy kívánja, a műfaji határokat is bátran áthágja. Számára az irodalmi forma csupán eszköz, sosem cél. Ezért annak, aki a szigorúan megszokottat keresi, vagy valami konkrét, kiszámítható irodalmi stílust vár, nem ígérjük, hogy ebben a kötetben megtalálja. Egy bizonyos: Szonja German kézzelfogható transzcendenciával, asszociációkkal finoman átszőtt prózája megszólít, elgondolkodtat, vigasztal, mosolyt fakaszt. Aki nem hiszi, járjon utána…